1.

A jelen ügy egy, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendelet ( 2 ) 87. cikke (8) bekezdésének értelmezésére vonatkozó, a cour du travail de Liège (liège‑i munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelemről szól.

2.

Olyan helyzetek szabályozására irányuló átmeneti rendelkezésről van szó, amelyekben a 883/2004 rendelet 2010. május 1‑jei hatálybalépése következtében egy személy a 883/2004 rendelettel hatályon kívül helyezett és felváltott, korábbi 1408/71/EGK rendelet ( 3 ) alapján megállapítottól eltérő tagállam jogszabályainak a hatálya alá került.

3.

A kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényegében arra a kérdésre irányul, hogy a 883/2004 rendelet 87. cikkének (8) bekezdése alkalmazandó‑e az előtte folyamatban lévőhöz hasonló ügyben, amely egy olyan személyre, V‑re vonatkozik, aki a 883/2004 rendelet hatálybalépésének időpontjában az egyik tagállamban munkavállalóként végzett tevékenységet, egy másikban pedig önálló vállalkozási tevékenységet végzett, és akire kettős biztosítás vonatkozott. Ez az első alkalom, amikor a Bíróságnak a 883/2004 rendelet ezen átmeneti rendelkezését kell értelmeznie.

4.

Az 1408/71 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése kodifikálta az egyetlen szabályozás alkalmazásának elvét, és előírta, hogy „[a 14c. cikkre] is figyelemmel, a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak”.

5.

Az 1408/71 rendelet – VII. melléklet 1. pontjával összefüggésben értelmezett – 14c. cikkének b) pontja ugyanakkor ettől az elvtől való eltérésként előírta, hogy az a személy, aki Belgium területén önálló vállalkozóként, egy másik tagállam területén pedig munkavállalóként tevékenykedik, egyidejűleg két különböző jogi szabályozás, azaz a munkavállalói tevékenységének helye és az önálló vállalkozói tevékenységének helye szerinti szabályozás hatálya alá tartozik.

6.

A 883/2004 rendelet a 11. cikkének (1) bekezdésében megerősítette az egyetlen szabályozás alkalmazásának elvét, és hatályon kívül helyezte az ezen elv alól az 1408/71 rendeletben előírt valamennyi kivételt.

7.

A 883/2004 rendelet 13. cikkének (3) bekezdése értelmében az a „személy, aki különböző tagállamokban szokásosan munkavállalóként és önálló vállalkozóként végez tevékenységet, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyben a tevékenységet munkavállalóként végzi”.

8.

A 883/2004 rendelet „Átmeneti rendelkezések” című 87. cikkének (8) bekezdése előírja:

„Ha egy személy e rendelet következtében az [1408/71] rendelet II. címével összhangban megállapítottól eltérő tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amíg az adott helyzet változatlan marad, de legfeljebb az e rendelet alkalmazásának napjától számított tíz évig, kivéve, ha az érintett személy kérelmezi, hogy az e rendelet alapján alkalmazandó jogszabályok hatálya alá tartozzon. A kérelmet attól a naptól számított három hónapon belül kell benyújtani, hogy ezt a rendeletet alkalmazzák annak a tagállamnak az illetékes intézményére, amelynek jogszabályai e rendelet alapján alkalmazandók, ha az érintett személynek az említett tagállam jogszabályai alá kell tartoznia e rendelet alkalmazásának napjától. Ha a kérelmet a kijelölt határidőn túl nyújtják be, a változás az alkalmazandó jogszabályváltozás a következő hónap első napján történik meg”.

9.

V 2007. szeptember 30‑ig ügyvédként dolgozott Belgiumban. Ezzel összefüggésben felvették az Institut national d’assurances sociales pour travailleurs indépendants (önálló vállalkozók társadalombiztosítási intézete), a továbbiakban: INASTI) jegyzékébe, és belépett a Securex Integrity ASBL (a továbbiakban: Securex) társadalombiztosítási pénztárba.

10.

V‑t 2007. szeptember 30‑án, vagyis az őt alkalmazó ügyvédi iroda felszámolásának megindításakor kinevezték az iroda egyik felszámolójának, és ezzel egyidejűleg kilépett a Securexből. Az ezt követő napon, 2007. október 1‑jén munkába állt egy Luxemburgban letelepedett társaságnál, és ennek következtében ettől az időponttól munkavállalóként a luxemburgi társadalombiztosítás hatálya alá tartozik.

11.

2010‑ben az INASTI a felszámolói megbízatásával kapcsolatos felvilágosítást kért V‑től. V azt a választ adta, hogy felszámolóként a részére folyósított díj nem érintette sem önálló vállalkozói minőségét, sem vállalkozói társadalombiztosítási jogállását.

12.

2013‑ban az INASTI értesítette a Securexet a V. által 2008‑ban, 2009‑ben és 2010‑ben felszámolóként szerzett jövedelmekre vonatkozó rendezési határozatáról. Ebből kiindulva a Securex jelezte V‑nek, hogy a tagsági jogviszonyát 2007. október 1‑jétől kiegészítő jelleggel meg kell tartani, és ennek következtében a 2007–2013 közötti időszakra járulék és emelés címén 35000 eurót meghaladó összeget kell fizetnie.

13.

V a tribunal du travail d’Arlon (arloni munkaügyi bíróság; Belgium) előtt kifogásolta ezt a levelet. Ezzel párhuzamosan kérte a Securexet, hogy 2014‑től szüntesse meg a kiegészítő jellegű társadalombiztosítási tagságát, és bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy felszámolói megbízatását 2010. január 1‑jétől ingyenesen gyakorolta.

14.

Miután a tribunal du travail d’Arlon (arloni munkaügyi bíróság) elutasította a keresetét, V az első fokon hozott ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, amelyben többek között arra hivatkozott, hogy a 883/2004 rendelet értelmében az INASTI és a Securex nem követelheti tőle a vitatott járulékokat.

15.

A kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy egy, a V‑éhez hasonló helyzetben – amelyben egyébként 2013 decemberére visszaható hatállyal hozták meg a V‑t terhelő belga kiegészítő társadalombiztosítási kötelezettségre vonatkozó határozatot – ez utóbbi, annak érdekében, hogy a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozhasson, köteles volt‑e kifejezett kérelmet előterjeszteni a 883/2004 rendelet 87. cikkének (8) bekezdése szerinti három hónapos határidőn belül.

16.

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

17.

Elöljáróban meg kell említeni, hogy a Bíróság részéről az eljárási szabályzatának 101. cikke alapján a kérdést előterjesztő bírósághoz intézett felvilágosításkérést követően ez utóbbi bíróság pontosította, hogy a 883/2004 rendelet hatálybalépésének időpontjában V – a felszámolás alatt álló ügyvédi iroda felszámolójaként végzett tevékenysége címén – önálló vállalkozóként a belga jogszabályok hatálya alá tartozónak minősült.

18.

A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket tehát ezen előfeltevés figyelembevételével kell elemezni ( 4 ).

19.

E pontosítás alapján az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések lényegében arra irányulnak, hogy a 883/2004 rendelet 87. cikkének (8) bekezdése alkalmazható‑e egy, a V‑éhez hasonló ügyben.

20.

Az első kérdés annak meghatározására irányul, hogy ezt a rendelkezést úgy kell‑e értelmezni, hogy egy olyan személynek, aki a 883/2004 rendelet hatálybalépésének időpontjában, azaz 2010. május 1‑jén egyrészről az egyik tagállamban (a jelen esetben Luxemburgban) munkavállalói tevékenységet végzett, és ezáltal az e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, másrészről pedig önálló vállalkozói tevékenységet végzett Belgiumban, és ezért önálló vállalkozóként a belga jog hatálya alá tartozott, a 883/2004 rendelet 87. cikke (8) bekezdése értelmében vett erre irányuló kifejezett kérelmet kellett előterjesztenie annak érdekében, hogy az e rendelet alapján alkalmazandó jogszabály hatálya alá tartozzon.

21.

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén a második kérdés annak meghatározására irányul, hogy egy ilyen, a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló különleges körülmények között benyújtott kérelem maga után vonja‑e a 883/2004 rendelet alapján alkalmazandó jogszabályoknak 2010. május 1‑jére visszaható hatállyal történő alkalmazását.

22.

Mindenekelőtt el kell utasítani a Belga Királyság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást. Ez utóbbi azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdés nem tükrözi a jogvita tényállását vagy tárgyát, és ezáltal kizárólag hipotetikus jellegű problémát vet fel.

23.

Márpedig e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, ha a nemzeti bíróságok által feltett kérdések uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles a kérelemről határozni, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem valójában arra irányul, hogy fiktív jogvita kapcsán döntsön, illetve általános vagy hipotetikus természetű kérdésben nyilvánítson véleményt, ha az uniós jog értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi körülmények ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adhasson. ( 5 )

24.

Ami elsősorban a belga kormány azon érvét illeti, amely szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdés azon a téves ténybeli előfeltevésen alapul, hogy V‑nek 2010. május 1‑je előtt nem volt semmilyen társadalombiztosítási jogviszonya Belgiumban, ez – a kérdést előterjesztő bíróság által a felvilágosításkérésre adott, a jelen indítvány 17. pontjában említett válasz következtében – már nem releváns.

25.

Másodsorban és mindenesetre, az ügy Bíróság előtti irataiból egyértelműen kitűnik, hogy mindenképpen bizonyos hatással van a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő vita rendezésére az a kérdés, hogy 2010. május 1‑je előtt V köteles volt‑e, vagy sem, a 883/2004 rendelet 87. cikkének (8) bekezdése szerinti kérelmet előterjeszteni annak érdekében, hogy kizárólag az e rendelet alapján meghatározott jogszabályok, nevezetesen a luxemburgi jogszabályok hatálya alá tartozzon, továbbá az a kérdés, hogy igenlő válasz esetén milyen következményekkel jár egy ilyen kérelemnek több évvel a fenti időpont után történő benyújtása. Az ezekre a kérdésekre adott válasz ugyanis közvetlen hatással van arra, hogy a belga hatóságok hány évre követelhetik a V által esetlegesen megfizetendő járulékok megfizetését.

26.

Ebből következően a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések semmiképpen sem hipotetikusak, és így elfogadhatók.

27.

Ami az ügy érdemét illeti, az iratokból kitűnik, hogy a 883/2004 rendelet hatálybalépésének időpontjában V az 1408/71 rendelet – VII. melléklete 1. pontjával összefüggésben értelmezett – 14c. cikkének b) pontjában előírt, az egyetlen szabályozás alkalmazásának elvétől való eltérés alapján két jogi szabályozás, munkavállalóként a luxemburgi jogszabályok, önálló vállalkozói tevékenységet végző személyként pedig a belga törvény hatálya alá tartozott.

28.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés annak meghatározására irányul, hogy a 883/2004 rendelet 87. cikkének (8) bekezdésében foglalt rendelkezés tükrében e rendelet hatálybalépése milyen következményekkel járt erre a helyzetre.

29.

E körülmények között úgy vélem, hogy értelmezni kell ezt a rendelkezést annak vizsgálata érdekében, hogy az alkalmazandó‑e a V‑éhez hasonló helyzetekben. Amennyiben ugyanis ezt az átmeneti rendelkezést alkalmazni kellett, akkor V‑nek be kellett volna nyújtania a 883/2004 rendeletben előírt kérelmet ahhoz, hogy kizárólag az e rendelet alapján meghatározott jog hatálya alá tartozzon. Ezzel szemben, ha ez a rendelkezés nem volt alkalmazandó, akkor az 1408/71 rendeletben Belgium számára megállapított eltérés hatályon kívül helyezésére tekintettel és a – 883/2004 rendelet rendszerében feltétlenné váló – egyetlen szabályozás alkalmazásának elve értelmében V a kizárólag az ez utóbbi rendelet alapján meghatározott jogszabályok, azaz a luxemburgi jogszabályok hatálya alá tartozott volna.

30.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi. ( 6 )

31.

Ami mindenekelőtt a 883/2004 rendelet 87. cikke (8) bekezdésének szövegét illeti, abból az következik, hogy ezt az átmeneti rendelkezést kell alkalmazni, ha a 883/2004 rendelet hatálybalépése következtében egy személy az 1408/71 rendelet alapján meghatározottól eltérő tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott.

32.

Így e rendelkezés szövege arra utal, hogy az azokban az esetekben alkalmazandó, amikor egy személy olyan helyzetből, amely az egyik tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, egy másik helyzetbe kerül, amelyben egy másik tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik.

33.

Ezzel szemben – amint arra az Európai Bizottság helytállóan rámutatott – ez a rendelkezés kifejezetten nem terjed ki az 1408/71 rendelet 14c. cikkének b) pontján alapulókhoz hasonló helyzetekre, amelyekben egyidejűleg két tagállam szociális biztonsági jogszabályait kell alkalmazni, és amelyekben a 883/2004 rendelet hatálybalépését követően e két szabályozás közül csak az egyik marad alkalmazható.

34.

Egyébként véleményem szerint a rendelkezés szövegkörnyezete és a szóban forgó szabályozás által elérni kívánt célok megerősítik azt, hogy a 883/2004 rendelet 87. cikkének (8) bekezdése nem alkalmazható a kérdést előterjesztő bíróság előtt tárgyalt ügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetekre.

35.

A szövegkörnyezetre vonatkozóan ezután meg kell állapítani, hogy a 883/2004 rendelet eltörölt az 1408/71 rendeletben meglévő, az egyetlen szabályozás alkalmazásának elve alóli minden kivételt. Márpedig a 883/2004 rendelet 87. cikkének (8) bekezdésében foglalt rendelkezésnek a szövegén túlmutató értelmezése – mivel kiterjesztené a kettős biztosítást előíró átmeneti szabályozást – véleményem szerint összeegyeztethetetlen lenne az egyetlen szabályozás alkalmazásának feltétlenné váló elvén alapuló, a 883/2004 rendelet által bevezetett rendszerrel.

36.

Hasonlóképpen, ami a 883/2004 rendelet 87. cikke (8) bekezdésének célját illeti, az arra irányul, hogy elejét vegye az új rendeletre való áttérés miatt az alkalmazandó joggal kapcsolatban bekövetkező számos változásnak, és zökkenőmentes átállást tegyen lehetővé az érintett személy számára az alkalmazandó jog tekintetében, ha eltérés mutatkozik az 1408/71 rendelet és a 883/2004/ rendelet szerint alkalmazandó jog között. ( 7 )

37.

E körülmények között – ahogy azt a Bizottság kiemelte – az 1408/71 rendeletben lehetővé tett kettős biztosításnak a 883/2004 rendeletben való eltörlése cáfolja azt az álláspontot, amely szerint a 883/2004 rendelet 87. cikke (8) bekezdésének célja ennek az egyébként e rendelet által megszüntetett lehetőség fenntartása lehetett.

38.

A fentiekből véleményem szerint az következik, hogy a 883/2004 rendelet 87. cikkének (8) bekezdése nem alkalmazható egy, a V‑éhez hasonló helyzetre, aki e rendelet hatálybalépésének időpontjában az 1408/71 rendelet 14c. cikkének b) pontja értelmében egyidejűleg két különböző tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott.

39.

Ez a következtetés véleményem szerint szükségtelenné teszi a belga kormány által a 883/2004 rendelet 87. cikkének (8) bekezdésében előírt feltétel értelmezésére vonatkozóan előadott érvek megválaszolását, amely értelmezés szerint ahhoz, hogy az 1408/71 rendelet alapján meghatározott jogszabályok továbbra is alkalmazandók maradjanak, „az adott helyzetnek” változatlannak kell maradnia. E feltétel értelmezése ugyanis csak akkor válik relevánssá, ha a 87. cikk (8) bekezdését kell alkalmazni, ami véleményem szerint – a fenti megfontolások fényében – a jelen ügyben nem áll fenn.

40.

Ebből következik, hogy V‑nek nem kellett benyújtania a 883/2004 rendelet 87. cikkének (8) bekezdésében előírt kérelmet ahhoz, hogy 2010. május 1‑jétől kizárólagosan a 883/2004 rendelet által meghatározott jog, vagyis e rendelet 13. cikkének (3) bekezdése alapján a luxemburgi törvény hatálya alá tartozzon.

41.

Az általam a Bíróságnak javasolt megoldást figyelembe véve a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második kérdést nem kell megválaszolni.

42.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a cour du travail de Liège (liège‑i munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium) által előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 87. cikkének (8) bekezdésében foglalt rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható egy olyan személyre, akire e rendelet hatálybalépésének időpontjában, azaz 2010. május 1‑jén a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 14c. cikkének b) pontja alapján kettős biztosítás vonatkozott. E személynek az említett rendelkezés alapján nem kellett kifejezett kérelmet benyújtania ahhoz, hogy a 883/2004 rendelet alapján alkalmazandó jogszabály hatálya alá tartozzon.