EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62018CA0128
Case C-128/18: Judgment of the Court (Grand Chamber) of 15 October 2019 (request for a preliminary ruling from the Hanseatisches Oberlandesgericht Hamburg — Germany) — Execution of a European arrest warrant issued for Dumitru-Tudor Dorobantu (Reference for a preliminary ruling — Police and judicial cooperation in criminal matters — Framework Decision 2002/584/JHA — European arrest warrant — Grounds for refusal of execution — Article 4 of the Charter of Fundamental Rights of the European Union — Prohibition of inhuman or degrading treatment — Conditions of detention in the issuing Member State — Assessment by the executing judicial authority — Criteria)
C-128/18. sz. ügy: A Bíróság (nagytanács) 2019. október 15-i ítélete (a Hanseatisches Oberlandesgericht Hamburg [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) –A Dumitru-Tudor Dorobantuval szemben kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása (Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – 2002/584/IB kerethatározat – Európai elfogatóparancs – A végrehajtás megtagadásának okai – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke – Az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma – A kibocsátó tagállamban fennálló fogvatartási körülmények – A végrehajtó igazságügyi hatóság általi értékelés – Szempontok)
C-128/18. sz. ügy: A Bíróság (nagytanács) 2019. október 15-i ítélete (a Hanseatisches Oberlandesgericht Hamburg [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) –A Dumitru-Tudor Dorobantuval szemben kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása (Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – 2002/584/IB kerethatározat – Európai elfogatóparancs – A végrehajtás megtagadásának okai – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke – Az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma – A kibocsátó tagállamban fennálló fogvatartási körülmények – A végrehajtó igazságügyi hatóság általi értékelés – Szempontok)
HL C 423., 2019.12.16, p. 6–7
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
|
16.12.2019 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 423/6 |
A Bíróság (nagytanács) 2019. október 15-i ítélete (a Hanseatisches Oberlandesgericht Hamburg [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) –A Dumitru-Tudor Dorobantuval szemben kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása
(C-128/18. sz. ügy) (1)
(Előzetes döntéshozatal - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - 2002/584/IB kerethatározat - Európai elfogatóparancs - A végrehajtás megtagadásának okai - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke - Az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma - A kibocsátó tagállamban fennálló fogvatartási körülmények - A végrehajtó igazságügyi hatóság általi értékelés - Szempontok)
(2019/C 423/07)
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Hanseatisches Oberlandesgericht Hamburg
Az alapeljárás résztvevője
Dumitru-Tudor Dorobantu
Rendelkező rész
A 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 1. cikkének a Charta 4. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a végrehajtó igazságügyi hatóság olyan objektív, megbízható, pontos és kellően aktuális információkkal rendelkezik, amelyek tanúsítják, hogy a kibocsátó tagállam büntetés-végrehajtási intézeteiben a fogvatartási körülményeket érintően rendszerszintű vagy általánossá vált hiányosságok állnak fenn, e hatóságnak, annak értékelése érdekében, hogy fennállnak-e olyan komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okok, amelyek alapján feltételezhető, hogy az e tagállamnak való átadását követően az európai elfogatóparanccsal érintett személy ténylegesen ki lenne téve az e 4. cikk értelmében vett embertelen vagy megalázó bánásmód veszélyének, figyelembe kell vennie a fogva tartás abban a büntetés-végrehajtási intézetben uralkodó releváns fizikai körülményeinek összességét, amelyben az érintett fogva tartását konkrétan végrehajtani tervezik, mint amilyen az ezen intézet egy zárkájában rendelkezésre álló személyes tér, a higiéniai körülmények, valamint a fogvatartott említett intézetben való szabad mozgásának mértéke. Ez az értékelés nem korlátozódik a nyilvánvaló hiányosságok vizsgálatára. Ezen értékelés céljából a végrehajtó igazságügyi hatóságnak kérnie kell az általa szükségesnek talált információkat a kibocsátó igazságügyi hatóságtól, és főszabály szerint bíznia kell az e hatóság által nyújtott biztosítékokban olyan konkrét tényezők hiányában, amelyek arra engednek következtetni, hogy a fogvatartási körülmények sértik az Alapjogi Charta 4. cikkét.
Ami közelebbről a fogvatartottak rendelkezésére álló személyes teret illeti, a végrehajtó igazságügyi hatóságnak jelenleg az uniós jogban e tekintetben előírt minimális szabályok hiányában az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezménynek az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett 3. cikkéből eredő minimális követelményeket kell figyelembe vennie. E rendelkezésre álló tér számításából ki kell hagyni a higiéniai létesítményeket, de bele kell számítani a bútorok által elfoglalt teret. A fogvatartottaknak azonban lehetőséggel kell rendelkezniük arra, hogy a zárkában normálisan mozogjanak.
A végrehajtó igazságügyi hatóság nem tekintheti kizártnak az embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyének fennállását önmagában amiatt, hogy az érintett személy a kibocsátó tagállamban a fogvatartási körülményeinek a vitatását lehetővé tévő jogorvoslati lehetőséggel rendelkezik, vagy hogy e tagállamban olyan jogszabályi vagy strukturális intézkedéseket hoztak, amelyek a fogvatartási körülmények vizsgálatának fokozására irányulnak.
Az említett hatóság részéről annak megállapítása, hogy komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okokból vélelmezhető, hogy az érintett személy a kibocsátó tagállamnak való átadását követően ténylegesen ki lenne téve az ilyen veszélynek az abban a büntetés-végrehajtási intézetben uralkodó körülmények miatt, amelyben a fogva tartását konkrétan végrehajtani tervezik, az ilyen átadásról való határozathozatal céljából nem mérhető össze a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés hatékonyságával, valamint a kölcsönös bizalom és elismerés elveivel kapcsolatos megfontolásokkal.