—

Először is, a felperes szerint a rendes érték meghatározását eltorzítják az analóg ország gyártója által nagyon alacsony értékesítési volumenű termékkód-értékesítések figyelembe vétele. A felperes állítja, hogy bizonyított, hogy az ilyen alacsony volumenű értékesítések árai nem megbízhatóak, és a rendes érték észszerűtlen meghatározásához vezetnek. Továbbá, a felperes szerint az alacsony értékesítési volumen nem tükrözi a vásárlók rendes magatartását, illetve nem a természetes árképzés eredménye, és így nem a rendes kereskedelmi forgalom keretében zajlottak le, tehát nem tesznek lehetővé megfelelő összehasonlítást. A felperes szerint a Bizottság hangsúlyozta ugyan, hogy vizsgálta a rendes kereskedelmi forgalom fennállását, nem tért ki azonban a hivatkozott érvelésre.

—

Másodszor, a felperes szerint a Bizottság nem szerzett be megbízható költségadatokat a termékkód alapján az analóg ország gyártójától. A felperes állítja, hogy kidolgozott egy módszert az ilyen termékkód-specifikus költségadatok kiszámítására, azonban valójában ez a módszer annak puszta vélelmezése, hogy minden, a termékkód átlagárának 92,14 %-a alatti ügylet, nem nyereséges, nem pedig a nyereségesség termékkódonkénti vizsgálata. A felperes előadja, hogy az ilyen általános vélelem összességében észszerűtlen, és értékesítési ügyletek önkényes kizárásához, valamint a rendes érték igazolatlan növekedéséhez vezet. A felperes azt a következtetést vonja le, hogy az ilyen módszer és megbízhatatlan adatok annak érdekében történő alkalmazása, hogy alacsonyabb áron történő értékesítéseket, a rendes érték meghatározását hátrányosan befolyásolva önkényesen kizárjanak, sérti a 2. cikk (7) bekezdésének a) pontját.

—

A felperes szerint valamennyi értékesítése a végfelhasználók számára történt, míg az analóg ország gyártója mind végfelhasználók, mind pedig kereskedők számára értékesített. A felperes előadja, hogy jóllehet kellő mértékben bizonyította, hogy állandó árkülönbség állt fenn, a Bizottság elutasította a kereskedelmi szintek közötti különbség miatt kért kiigazítást.

—

A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság elutasította továbbá a csomagolási költségekre vonatkozó kiigazítás mértéke kiszámításának felülvizsgálatát, jóllehet a felperes bizonyította, hogy a kiigazítás értéke a rossz elosztási kulcs alkalmazása miatt téves volt. A felperes szerint a Bizottság így megsértette a kötelezettségeit, mivel a teljes csomagolási költséget az analóg ország gyártója által maga gyártott termékek forgalma helyett a teljes forgalomra osztotta el.

—

A felperes előadja továbbá, hogy a Bizottság a hitelköltségekre vonatkozó kiigazítást is elutasította az analóg ország gyártója által történő értékesítések többsége vonatozásában. A felperes szerint bizonyította, hogy az ügy irataihoz csatolt bizonyítékok ellentmondanak a Bizottság – eredetileg ilyen kiigazítás el nem végzéséhez vezető – álláspontjának, és a hitelfeltételek vonatozásában teendő kiigazítás szükségességére vonatkozó helyes következtetések levonása helyett a Bizottság – a kötelezettségeit megsértve – egyetlen egyedi fogyasztó tekintetében tett kiigazítást.

—

Végül a felperes állítása szerint a Bizottság elismerte, hogy különbségek álltak fenn a használt nyersanyagok és az analóg ország gyártója és a felperes termelékenysége között, megtagadta azonban, hogy e különbségek vonatkozásában kiigazítást tegyen. E tekintetben a felperes állítása szerint a Bizottság többek között figyelmen kívül hagyta maga az analóg ország gyártójának állításait, amelyek bizonyították, hogy e különbségek léteztek, és befolyással bírtak az árak összehasonlíthatóságára.

—

A felperes szerint a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdéséből, a dömpingellenes megállapodás 2. cikkének (4) bekezdéséből és a megfelelő ügyintézés elvéből eredő kötelezettségeit megsértve észszerűtlen bizonyítási terhet hárított továbbá a Jinanra a fent hivatkozott minden egyes kiigazítás iránti kérelem vonatkozásában.

—

A felperes előadja, hogy az eltérő terméktípusok rendes értékének a termékkülönbségek értékével – amelyek meghatározására a felperes által felszámított exportárak alapján került sor – kiigazított átlagos rendes érték alapján történő meghatározásakor a Bizottság e észszerűtlen módszert fogadott el a rendes érték meghatározására, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontját megsértve. A felperes szerint ez azon a vélelmen alapul, hogy a fizikai jellemzőkben álló különbségek piaci értéke tükröződik az exportárakban, jóllehet valójában a referenciaként használt megfelelő terméktípusok Bizottság adatain alapuló exportárai legalábbis részben dömpinget mutatnak. A felperes szerint a módszer azt a vélelmet foglalja magában, hogy a szóban forgó nem megfelelő terméktípusok exportjai árazásának szintje ugyanazon a különbözeten mozog, mint a dömpingelt megfelelő terméktípusok szintje. A felperes szerint ez a vélelem észszerűtlen és ellenőrizhetetlen.

—

A felperes előadja továbbá, hogy olyan módszer elfogadásával, amely a nem megfelelő terméktípusok megfelelő terméktípusokkal azonos szintű dömpingjének vélelmén alapul, az esetleges elért dömpingkülönbözet az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével szemben nem tükrözi a dömping teljes mértékét.

—

Hacsak a Bíróság nem állapítja meg, hogy a vitatott rendelet magában foglalja a megsemmisített rendeletben (2) tartalmazott kárra és okozati összefüggésre irányuló megállapításokat, a felperes előadja, hogy a megtámadott rendelet felperes figyelembevételével történő teljes egészének megsemmisítésére tekintettel a vitatott rendelet a dömpingtől eltérő szempontok vonatkozásában előírt követelményekre tekintet nélkül vet ki dömpingellenes vámot a felperes behozatalaira. A felperes szerint ez többek között az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértéséhez vezet, mivel kár és okozati összefüggés megállapítása nélkül kerül kivetésre végleges dömpingellenes vám, és sérül az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése, mivel olyan forrásra vetnek ki végleges dömpingellenes vámot, amely tekintetében nem állapítottak meg károkozást. A felperes előadja, hogy a rendeletben a felperest érintő kárra vonatkozó megállapítás hiányában a Bizottság megsértette az alaprendelet 3. cikkét is, amely a kármegállapításra vonatkozik. A felperes előadja továbbá, hogy az indokolás szintén hiányzik.

—

Másodlagosan a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdését, 3. cikkének (2) bekezdését és 3. cikkének (3) bekezdését, a nem pontos importadatokra történő hivatkozás okán. A felperes szerint ugyanis olyan importadatokra hivatkoztak a kármegállapítás vonatkozásában, amelyek a Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján egyértelműen magukban foglalták olyan termékek behozatalát, amelyek nem tekinthetők érintett terméknek. A felperes előadja, hogy a Bizottság mindazonáltal nem tette meg a megfelelő lépéseket az importadatok pontosságának az ellenőrzése és azoknak – az érintett terméknek nem tekinthető termékek behozatalának kizárásával történő – kiigazítása érdekében. A felperes azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdését, 3. cikkének (2) bekezdését és 3. cikkének (3) bekezdését.