—

a tagállamokat terhelő, a vám beszedésére vonatkozó kötelezettségnek az „Unió saját forrásai” jellege;

—

az OLAF mint olyan igazgatási vizsgálati szerv jellege, amely az Európai Bizottságot helyettesíti a külső vizsgálatok alkalmával;

—

az Európai Bizottság szerepe, amely végrehajtási feladattal rendelkező szerv a Vámkódex alkalmazása során.

—

egyetlen olyan lényeges elemet nem tartalmaznak, mint amelyeket a 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet ír elő, tehát nem kerülnek megjelölésre sem a vizsgálattal kapcsolatos eljárási garanciák, sem a felperes jogi képviselőinek meghallgatása, sem pedig az előzetes jogi minősítés;

—

az illetékes hatóságok felelősségének indokolatlan és ellentmondásos kizárása;

—

az OLAF megsértette azon kötelezettségét, hogy vizsgálatait objektív és pártatlan módon, a felelősség hiánya vélelmének elve tiszteletben tartásával folytassa le;

—

a beszámoló és a végleges jelentés helytelen információkat tartalmaz a hibás vagy hiányos vizsgálat okán;

—

sérült és tévesen került alkalmazásra a közösségi szabályozás a dömpingellenes vámok területén;

—

Sérült és tévesen került alkalmazásra a közösségi szabályozás és a Tajvani Köztársaság szabályozása a tajvani BOFT (Bureau of foreign trade) azon kötelezettségét illetően, hogy bizonyítania kell az általa tanúsított áruk eredetét;

—

a Közösségi Vámkódex elfogadásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának megsértése és téves alkalmazása;

—

a Szerződések és az alkalmazásukra vonatkozó jogszabályok, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája, konkrétan 41. cikkének megsértése.