A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-16/16. sz., Mast-Jägermeister SE kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala ügyben 2017. február 9-én hozott ítélete ellen a Mast-Jägermeister SE által 2017. április 25-én benyújtott fellebbezés

(C-217/17. P. sz. ügy)

(2017/C 300/15)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Mast-Jägermeister SE (képviselő: C. Drzymalla ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező fellebbezése a Törvényszék 2017. február 9-i T-16/16. sz. ítélete ellen irányul, amely valamely formatervezési mintának a bejelentési nap elismerése érdekében történő ábrázolására vonatkozó követelményekkel foglalkozott, különösen a 002683615-0001. sz. és 002683615-0002. sz. formatervezési minták (poharak) bejelentésére tekintettel.

A Törvényszék megtámadott ítélete ellentétes a 6/2002 rendelet 36. és 38. cikkével összefüggésben értelmezett 46. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti szabályozással, mivel a Törvényszék úgy véli, hogy e szabályozás értelméből és céljából az következik, hogy a bejelentések nem tekintenők közösségi formatervezési minta bejelentésének, amennyiben a hivatal részéről a bejelentett formatervezési minta tartalmát illetően kétség vagy bizonytalanság áll fenn. A formatervezési minta bejelentője által a bejelentés napjának tulajdonított jelentőségből arra kell azonban következtetni, hogy a formatervezési minta ábrázolásával szemben nem kell magas szintű elvárásokat támasztani, és a 36. cikk (1) bekezdésének c) pontja a bejelentés napjának a 6/2002 rendelet szerinti elismeréséhez csupán a formatervezési minta ábrázolásának a többszörözésre való fizikai alkalmasságát követeli meg.

A Törvényszék álláspontjával ellentétben a 2245/2002 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének c) pontjával és (2) bekezdésével együttesen értelmezett 4. cikke (1) bekezdésének e) pontjából sem következik más. Azáltal, hogy ott arról van szó, hogy a formatervezési minta ábrázolásának olyan minőségűnek kell lennie, hogy az összes olyan részlet egyértelműen megkülönböztethető legyen, amelyre mintaoltalmat igényelnek, e szabály csak a többszörözésre való fizikai alkalmasságra vonatkozik. Ez különösen annak tükrében van így, hogy a bejelentés tárgyát, vagyis azt, amire a mintaoltalmat igényli, egyedül a bejelentő határozza meg. Végső soron a formatervezési minta oltalma terjedelmének végső meghatározását egyébként is kizárólag a bitorlási perben eljáró bíróság végezheti el.

Amennyiben a formatervezési minta lajstromozása az ábrázolása tekintetében jogbizonytalansághoz vezethetne, a lajstromozás megtagadható, nem tagadható meg azonban a bejelentés napjának elismerése, amely a Párizsi Egyezmény 4. bis cikke szerinti, az elsőbbséget megalapozó első bejelentés hatályára vonatkozó szabályozás alapján a bejelentő számára nagy jelentőséggel bír.

A Törvényszék e vonatkozásban nem vette figyelembe a 46. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő szabályozás félreérthetetlen szövegét. A 6/2002 rendelet 46. cikkének (2) bekezdése értelmében a bejelentés csak akkor nem minősül a formatervezési minta bejelentésének, ha a hiányok az ugyanezen rendelet 36. cikkének (1) bekezdése szerinti követelményekkel kapcsolatosak. A 36. cikk (1) bekezdése azonban a formatervezési minta ábrázolásával kapcsolatban csak azt írja elő, hogy annak alkalmasnak kell lennie a többszörözésre. Az összes többi hiba – különösen azon hibák, amelyek a 2245/2002 rendelet alkalmazásából adódhatnak – a 6/2002 rendelet 46. cikkének (3) bekezdése értelmében csak a bejelentés elutasítását eredményezheti, miután a bejelentés napját már elismerték. Ezt az alapozza meg, hogy a 46. cikk (3) bekezdése a 6/2002 rendelet 36. cikkének (5) bekezdésével együttesen értelmezett 45. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik.