–

az Oy Hartwall Ab képviseletében J. Palm oikeudenkäyntiavustaja,

–

a finn kormány képviseletében S. Hartikainen, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében É. Gippini Fournier, I. Koskinen és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.) 2. cikkének és 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére irányul.

2

E kérelmet az Oy Hartwall Ab által indított azon eljárás keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a Hartwall által benyújtott védjegybejelentési kérelemnek a Patentti‑ ja rekisterihallitus (szellemi tulajdoni hivatal, Finnország) általi elutasítása volt.

3

A 2008/95 irányelv (6) preambulumbekezdése kimondja:

„A tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a lajstromozás útján megszerzett védjegyek lajstromozásával és törlésével, valamint oltalmuk megszűnésének megállapításával kapcsolatos eljárásjogi rendelkezéseket. Meghatározhatják például a védjegy lajstromozására vagy törlésére irányuló eljárás alaki szabályait, dönthetnek arról, hogy a lajstromozási, illetve a törlési eljárásban érvényesíthetők‑e korábbi jogok, valamint arról, hogy a korábbi jogokat, amennyiben azok érvényesítését a lajstromozási eljárásban lehetővé teszik, felszólalás alapján vagy hivatalból vizsgálják‑e. A tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a védjegyoltalom megszűnése megállapításának, illetve a védjegy törlésének jogkövetkezményeit.”

4

Ezen irányelvnek „A védjegyoltalomban részesíthető megjelölés” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.”

5

Az említett irányelv „Kizáró, illetve törlési okok” című 3. cikke, az (1) és a (3) bekezdésében, a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

[…]

[…]

(3)   Az (1) bekezdés b), c) és d) pontjai alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, illetve a védjegy nem törölhető, ha a megjelölés használata révén a bejelentés bejelentési napját megelőzően megszerezte a megkülönböztető képességet. Ezen túlmenően bármelyik tagállam előírhatja, hogy ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a megjelölés a megkülönböztető képességet a bejelentés bejelentési napját vagy a lajstromozás napját követően szerezte meg.”

6

A tavaramerkkilaki (7/1964) (a védjegyekről szóló [7/1964. sz.] törvény) alapügyben alkalmazandó változata az 1. cikkének (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy „védjegyoltalomban részesülhetnek az olyan grafikailag ábrázolható megjelölések, amelyek lehetővé teszik a kereskedelmi forgalomba hozott áruk egymástól való megkülönböztetését. Védjegyoltalomban részesülhet különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája.”

7

E törvény 13. cikke értelmében „a lajstromozandó védjegynek alkalmasnak kell lennie a védjegyjogosult áruinak harmadik személyek áruitól való megkülönböztetésére. […] A megjelölések megkülönböztető képességének vizsgálata során valamennyi körülményt figyelembe kell venni, különösen a védjegy használatának időtartamát és jelentőségét.”

8

2012. szeptember 20‑án kelt kérelmével a Hartwall a finn szellemi tulajdoni hivataltól az alábbi leírású és alább látható módon ábrázolt megjelölés (a továbbiakban: a szóban forgó védjegy) színvédjegyként történő lajstromozását kérte: „A megjelölés színe kék (PMS 2748, PMS CYAN) és szürke (PMS 877).”

9

A lajstromozást a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 32. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban kérelmezték, a következő árujegyzék-leírással: „Ásványvizek”.

10

A finn szellemi tulajdoni hivatal felhívására a Hartwall pontosította, hogy a szóban forgó védjegy lajstromozását „színvédjegyként”, és nem ábrás védjegyként kérelmezte.

11

2013. június 5‑i határozatával a finn szellemi tulajdoni hivatal megkülönböztető képesség hiánya miatt elutasította a védjegybejelentési kérelmet.

12

E tekintetben a finn szellemi tulajdoni hivatal hangsúlyozta, hogy meghatározott színek nem keletkeztethetnek kizárólagos jogot a lajstromozásra, ha a bejelentő nem bizonyítja, hogy azok a színek, amelyeknek védjegyként történő lajstromozását kérik, huzamos idejű és jelentős használatuk folytán megkülönböztető képességre tettek szert.

13

A finn szellemi tulajdoni hivatal határozata rámutatott arra, hogy a Hartwall által becsatolt piackutatásból az derült ki, hogy a szóban forgó védjegy hírneve nem maguknak a színeknek a tekintetében volt megállapítható, hanem azon ábrás megjelölés tekintetében, amelynek a körvonalai (az ábrán) meg vannak határozva. Ennélfogva, az e hivatal állandó gyakorlata által megköveteltekkel szemben, nem sikerült bizonyítani, hogy a lajstromozni kért színek kombinációját kellő ideje és kellőképpen széles körben használták volna a Hartwall által kínált áruk azonosítására ahhoz, hogy az Finnországban a bejelentés időpontjára e használat révén megszerezhesse a megkülönböztető képességet.

14

A Hartwall a finn szellemi tulajdoni hivatal e határozatával szemben keresetet indított a Markkinaoikeus (versenybíróság, Finnország) előtt, amely bíróság elutasította a keresetet.

15

E határozat alátámasztásaként a Markkinaoikeus (versenybíróság) kiemelte, hogy az a grafikai ábrázolás, amelynek tekintetében a védjegyoltalmat igényelték, nem tartalmazott olyan szisztematikus elrendezést, amely az érintett színeket előre meghatározott és állandó formában kapcsolta volna egymáshoz, és így e megjelölés nem felelt meg a megjelölések grafikai ábrázolására vonatkozóan a finn védjegytörvény által előírt követelményeknek.

16

A Hartwall a Markkinaoikeus (versenybíróság) határozatával szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő Korkein hallinto‑oikeushoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország).

17

A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy tudomása szerint a Bíróság mindezidáig még nem hozott határozatot azon kérdést illetően, hogy valamely – színes ábrás formában ábrázolt – megjelölés lajstromozható‑e „színvédjegyként”. Hozzáteszi, hogy a Bíróság mindeddig még nem nyilatkozott arról sem, hogy milyen jelentősége van valamely védjegy színvédjegykénti minősítésének e védjegy megkülönböztető képességének értékelését illetően.

18

A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli az e kérdésre adott válasz jelentőségét az előtte folyamatban lévő ügy elbírálását illetően, mivel a finn szellemi tulajdoni hivatal úgy véli, hogy a színvédjegyek esetében a megjelölés megkülönböztető képességét e megjelölés huzamos idejű és jelentős használatával kell bizonyítani.

19

Következésképpen az azon megjelölésnek adott minősítés esetleges következményeit illetően szeretne választ kapni, amelynek tekintetében a védjegyoltalmat igénylik.

20

E körülmények között a Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

21

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/95 irányelv nem határoz meg védjegytípusokat, és sem ezen irányelv 2. cikke, sem annak 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése nem tesz különbséget a védjegyek különféle típusai között (lásd ebben az értelemben: 2014. június 19‑iOberbank és társai ítélet, C‑217/13 és C‑218/13, EU:C:2014:2012, 46. pont).

22

A 2008/95 irányelv (6) preambulumbekezdése szerint a védjegylajstromozási és ‑törlési eljárások alaki szabályainak meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik, és e téren továbbra is teljes szabadságot élveznek az ezen eljárásokra vonatkozó szabályok elfogadását illetően.

23

E szabadság ugyanakkor nem eredményezheti a védjegyfogalom és a védjegyek megkülönböztető képességére vonatkozó szempontok (uniós jog által) harmonizált meghatározásának sérelmét, amely a 2008/95 irányelv 2. cikkéből és 3. cikk (1) bekezdéséből következik, máskülönben veszélyeztetné ezen irányelv hatékony érvényesülését és a védjegylajstromozási rendszer megfelelő működését.

24

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2008/95 irányelv 2. cikkét és 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely megjelölésnek a lajstromozási eljárásban a bejelentő által „színvédjegynek” vagy „ábrás védjegynek” való minősítése releváns elemet képez annak eldöntésénél, hogy e megjelölés védjegyoltalomban részesíthető‑e, illetve hogy adott esetben rendelkezik‑e az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel.

25

E tekintetben először is hangsúlyozni kell, hogy az a tény, hogy egy megjelölés lajstromozását „színvédjegyként” vagy „ábrás védjegyként” kérik, releváns lehet a védjegyoltalom tárgyának és terjedelmének meghatározását illetően, a 2008/95 irányelv 2. cikke alkalmazásában. Ugyanis valamely megjelölés „színvédjegynek” vagy „ábrás védjegynek” való minősítése hozzájárul az igényelt védjegyoltalom tárgyának és terjedelmének pontos meghatározásához, hiszen e minősítés lehetővé teszi annak pontosítását, hogy a körvonalak részét képezik‑e a védjegybejelentésnek.

26

Ami a megjelölések „színvédjegynek” vagy „ábrás védjegynek” való minősítésének a megkülönböztető képesség értékelése szempontjából vett jelentőségét illeti, azt kell megállapítani, hogy amikor az illetékes hatóság valamely védjegybejelentést vizsgál, annak eldöntésekor, hogy az a megjelölés, amelynek védjegyként történő lajstromozását kérik, rendelkezik‑e a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel, eseti vizsgálatot kell végeznie, amely figyelembe veszi az adott ügy valamennyi releváns körülményét, ideértve adott esetben e megjelölés korábbi használatát is (lásd ebben az értelemben: 2003. május 6‑iLibertel ítélet, C‑104/01, EU:C:2003:244, 76. pont; 2004. február 12‑iKoninklijke KPN Nederland ítélet, C‑363/99, EU:C:2004:86, 31–35. pont; 2004. június 24‑iHeidelberger Bauchemie ítélet, C‑49/02, EU:C:2004:384, 41. pont).

27

Valamely védjegy megkülönböztető képességének vizsgálata tehát nem lehet általános jellegű (2004. február 12‑iKoninklijke KPN Nederland ítélet, C‑363/99, EU:C:2004:86, 31. pont).

28

Ezenfelül, a Bíróság korábban már kimondta, hogy a színvédjegyek megkülönböztető képességének értékelési szempontjai megegyeznek a más típusú védjegyek esetében alkalmazott szempontokkal. Bizonyos védjegytípusok megkülönböztető képessége megállapításának az e védjegyek jellegéből adódó nehézségei, amelyek figyelembevétele jogszerű, nem indokolják a Bíróság ítélkezési gyakorlata által a más védjegytípusok kapcsán értelmezett megkülönböztető képesség szempontjának alkalmazásánál szigorúbb, azt kiegészítő vagy attól eltérő értékelési szempontok meghatározását (lásd ebben az értelemben: 2014. június 19‑iOberbank és társai ítélet, C‑217/13 és C‑218/13, EU:C:2014:2012, 46. és 47. pont).

29

Ugyanakkor, bár a megkülönböztető képesség értékelésének szempontjai a színvédjegyek és az ábrás védjegyek esetében is azonosak, az ítélkezési gyakorlatból az derül ki, hogy az érintett közönség nem feltétlenül ugyanúgy észlel egy önmagában vett színből álló megjelölést, mint például egy szó‑ vagy egy ábrás védjegyet. Ugyanis, míg a közönség általában a szó‑, illetve az ábrás védjegyeket közvetlenül az áru származását jelölő megjelölésként fogja fel, egy önmagában vett szín esetében általában nincs meg ez az adott vállalkozás áruinak megkülönböztetésére való alkalmasságból álló, bennerejlő tulajdonság (lásd ebben az értelemben: 2003. május 6‑iLibertel ítélet, C‑104/01, EU:C:2003:244, 65. pont).

30

Így a Bíróság korábban már kimondta, hogy egy önmagában vett szín esetében a megkülönböztető képességnek a mindennemű használatot megelőző fennállása csak kivételes körülmények esetén képzelhető el, ám ha egy önmagában vett szín nem is rendelkezik ab initio megkülönböztető képességgel, a használata révén megszerezheti azt a bejelentett árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében (2003. május 6‑iLibertel ítélet, C‑104/01, EU:C:2003:244, 66. és 67. pont).

31

Másfelől, egy önmagában vett szín vagy egy színösszetétel védjegykénti megkülönböztető képességének értékelésénél figyelembe kell venni az ahhoz fűződő közérdeket, hogy a védjegybejelentési kérelemben megjelöltekkel megegyező típusú árukat és szolgáltatásokat kínáló többi gazdasági szereplő rendelkezésére álló színek köre ne szűküljön le indokolatlanul (2003. május 6‑iLibertel ítélet, C‑104/01, EU:C:2003:244, 60. pont; 2004. június 24‑iHeidelberger Bauchemie ítélet, C‑49/02, EU:C:2004:384, 41. pont).

32

Mindazonáltal jelezni kell, hogy az előző pontokban hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem mentesíti a védjegyhivatalokat azon kötelezettség alól, hogy elvégezzék a megkülönböztető képességnek az adott ügy valamennyi releváns körülményét figyelembe vevő, eseti vizsgálatát. E vizsgálattal tehát ellentétes lenne, ha az illetékes hatóság valamely önmagában vett szín vagy színösszetétel megkülönböztető képességét csak e színmegjelölésnek a bejelentett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében történő használata folytán ismerhetne el.

33

Ráadásul, amikor a védjegyként bejelentett megjelölés egy olyan színösszetételből áll, amely absztrakt módon, körvonalak nélkül van feltüntetve, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint e színek grafikai ábrázolásának szisztematikus elrendezésben, előre meghatározott módon és állandó jelleggel kell egymáshoz kapcsolnia e színeket (lásd ebben az értelemben: 2004. június 24‑iHeidelberger Bauchemie ítélet, C‑49/02, EU:C:2004:384, 33. pont).

34

Így a megkülönböztető képesség eseti, illetve általános elemzése keretében azt kell vizsgálni, hogy a szisztematikus elrendezésű színekből álló összetétel alkalmas‑e arra, és ha igen, milyen mértékben, hogy a kérdéses megjelölést önmagában vett megkülönböztető képességgel ruházza fel.

35

Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/95 irányelv 2. cikkét és 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely megjelölésnek a bejelentő által a lajstromozási eljárásban „színvédjegynek” vagy „ábrás védjegynek” való minősítése egyéb elemek mellett egyik releváns elemét képezi annak eldöntésének, hogy e megjelölés ezen irányelv 2. cikke értelmében védjegyoltalomban részesíthető‑e, illetve hogy adott esetben e védjegy rendelkezik‑e az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel, azonban nem mentesíti az illetékes védjegyhatóságot azon kötelezettsége alól, hogy elvégezze az adott védjegy megkülönböztető képességének eseti, illetve általános vizsgálatát, ami azt jelenti, hogy e hatóság nem tagadhatja meg a megjelölés védjegyként történő lajstromozását pusztán amiatt, hogy e megjelölés nem szerezte meg a bejelentett áruk és szolgáltatások tekintetében történő használata révén a megkülönböztető képességet.

36

Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2008/95 irányelv 2. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan védjegy színvédjegyként való lajstromozása, mint az alapügy tárgyát képező védjegy, amelyet a védjegybejelentésben ábra formájában ábrázoltak.

37

A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a jelen ügyben a Hartwall által benyújtott védjegybejelentési kérelemben a bejelentett megjelölést egy színes, jól kivehető körvonalakkal rendelkező ábra segítségével ábrázolták, ugyanakkor a Hartwall a védjegyet egy körvonalak nélküli színösszetételnek minősítette.

38

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely megjelölés csak akkor lajstromozható védjegyként, ha azt a bejelentő a 2008/95 irányelv 2. cikkében szereplő követelményeknek megfelelően grafikailag ábrázolja, méghozzá úgy, hogy abban az igényelt oltalom tárgya és terjedelme világosan és pontosan meg van határozva (lásd ebben az értelemben: 2003. május 6‑iLibertel ítélet, C‑104/01, EU:C:2003:244, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

A megjelölés szöveges leírása hozzájárul a védjegyjog alapján igényelt oltalom tárgyának és terjedelmének pontos meghatározásához (lásd ebben az értelemben: 2003. november 27‑iShield Mark ítélet, C‑283/01, EU:C:2003:641, 59. pont; illetve példaként a 2004. június 24‑iHeidelberger Bauchemie ítélet, C‑49/02, EU:C:2004:384, 34. pont).

40

Márpedig, amint azt a főtanácsnok lényegében indítványának 60–63. pontjában említette, olyan védjegybejelentés esetén, amely ellentmondást tartalmaz az ábra formájában bejelentett megjelölést, illetve annak a védjegybejelentő általi minősítését illetően, és ennek következtében nem lehet pontosan meghatározni a védjegyjog alapján igényelt oltalom tárgyát és terjedelmét, az illetékes hatóságnak meg kell tagadnia e védjegy lajstromozását amiatt, hogy a védjegybejelentés nem elég világos és pontos.

41

A jelen esetben a bejelentett megjelölést egy ábrás képpel ábrázolták, míg a szöveges leírásban csak két szín, a kék és a szürke szín tekintetében kérték az oltalmat. Ráadásul a Hartwall pontosította, hogy ő a szóban forgó védjegy színvédjegyként történő lajstromozását kéri.

42

E körülmények alapján úgy tűnik, hogy olyan ellentmondásról van szó, amely azt mutatja, hogy a védjegybejelentés nem elég világos és pontos.

43

Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/95 irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy – olyan körülmények esetén, mint az alapügyben fennálló körülmények – e cikkel ellentétes valamely megjelölés védjegyként történő lajstromozása, amennyiben a védjegybejelentés ellentmondást tartalmaz, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

44

A második kérdésre adott válaszra tekintettel a harmadik kérdésre nem szükséges választ adni.

45

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: