–

D. P. O’Brien képviseletében C. Jones solicitor, T. Burton barrister, R. Crasnow QC és R. Allen QC,

–

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében S. Brandon és C. Crane, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J. Cavanagh QC és R. Hill barrister,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1998. április 7‑i 98/23/EK tanácsi irányelvvel (HL 1998. L 131., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 278. o.) módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15‑i 97/81/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 14., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.; a továbbiakban: 97/81 irányelv) értelmezésére irányul.

2

Ezt a kérelmet a Dermod Patrick O’Brien és a Ministry of Justice (igazságügyi minisztérium, Egyesült Királyság), korábban Department for Constitutional Affairs (alkotmányügyi minisztérium) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az e személy bírói szolgálatban eltöltött részmunkaidős szolgálata alapján őt megillető öregségi nyugdíj összege.

3

A 97/81 irányelv hatályát Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságára kiterjesztő 98/23 irányelvnek megfelelően az ezen irányelv átültetésére e tagállam részére meghatározott határidő 2000. április 7‑én járt le.

4

A 97/81 irányelv 1. cikke pontosítja, hogy az irányelv célja a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozó keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást 1997. június 6‑án általános iparági szervezetek (az UNICE, a CEEP és az ESZSZ) kötötték (a továbbiakban: keretmegállapodás).

5

A keretmegállapodásnak „A megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalmának elve” című 4. szakasza kimondja:

[…]”

6

A bírák nyugellátásának kifizetését a Judicial Pensions Act 1981 (az igazságszolgáltatásban dolgozók nyugellátásairól szóló 1981. évi törvény, a továbbiakban: 1981. évi törvény) és a Judicial Pensions and Retirement Act 1993 (az igazságszolgáltatásban dolgozók nyugellátásairól és nyugdíjazásáról szóló 1993. évi törvény, a továbbiakban: 1993. évi törvény) szabályozza.

7

Az 1981. évi törvényt az 1995. március 31. előtt kinevezett személyekre kell alkalmazni, kivéve, ha kérik, hogy nyugdíjukat az 1993. évi törvény szerint fizessék ki. Az 1993. évi törvényt az 1995. március 31. után kinevezett személyekre kell alkalmazni.

8

E két törvény értelmében nyugdíj fizethető minden olyan személynek, aki „az előírt feltételeknek megfelelő bírói megbízatás” (qualifying judicial office) alapján vonul nyugdíjba, feltéve, hogy betöltötte 65. életévét, és az 1993. évi törvény hatálya alá tartozó személyek esetében, legalább öt évig töltött be ilyen hivatalt.

9

D. P. O’Brien nyugdíjazásának időpontjában csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott bírák és a fizetéssel rendelkező, részmunkaidőben foglalkoztatott bírák minősültek úgy, mint akik „az előírt feltételeknek megfelelő bírói megbízatást” töltenek be, a napi tiszteletdíj alapú javadalmazásban részesülő, részmunkaidőben foglalkoztatott bírák, mint amilyenek a recorderek, nem.

10

A teljes munkaidőben foglalkoztatott bíráknak fizetendő nyugdíj mind az 1981. évi törvény szerinti rendszer, mind az 1993. évi törvény szerinti rendszer alapján az utolsó szolgálatban töltött év fizetésén és a nyugdíjazás időpontjától visszaszámított, bírói megbízatásban töltött évek számán alapul.

11

Az 1981. évi törvény értelmében a circuit judge‑oknak (másodfokú bíróságok bírái) 15 év szolgálati évet kellett igazolniuk ahhoz, hogy az utolsó éves díjazásuk felének megfelelő öregségi nyugdíjra jogosultak legyenek. A vonatkozó időszak az 1993. évi törvény értelmében 20 évre emelkedik.

12

A rövidebb ideig szolgálatot teljesítő bírák mindkét rendszerben szolgálati idejüknek megfelelő arányban csökkentett mértékű nyugdíjat kapnak. A nyugdíjba vonuláskor egyben egy, az éves öregségi nyugdíj alapján kiszámított átalányösszeget is kaptak.

13

Az Egyesült Királyság a 97/81 irányelvet a 2000. évi Part‑time Workers (Prevention of Less Favourable Treatment) Regulations (részmunkaidős munkavállalókról [a kedvezőtlenebb bánásmód megelőzéséről] szóló rendelet) ültette át (SI 2000/1551), amely 2000. július 1‑jén lépett hatályba. E rendelet előírja, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott alkalmazottnak joga van ahhoz, hogy munkáltatója ne kezelje őt kedvezőtlenebbül, mint az összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót, és e tekintetben az időarányosság elvét kell alkalmazni, kivéve ha ezen elv alkalmazása nem megfelelő.

14

D. P. O’Brient 1962‑ben vették fel a kamara tagjai közé, és 1983‑ban nevezték ki Queen’s Counsellé. A Crown Courton recorderként teljesített szolgálatot 1978. március 1. és 2005. március 31. között, amikor 65 éves korában nyugdíjba vonult. Mint recorder, nem fizetést kapott, hanem napidíjon alapuló javadalmazásban részesült.

15

2005 júniusában D. P. O’Brien írásban kérte az alkotmányügyi minisztériumot, hogy időarányosan a teljes munkaidőben foglalkoztatott volt bírákéval megegyező mértékű öregségi nyugdíjban részesülhessen, mivel velük azonos vagy hasonló munkát végzett. Az alkotmányügyi minisztérium tájékoztatta arról, hogy nem tartozik azon bírói kategóriákba, amelyek bírái öregségi nyugdíjban részesülnek.

16

2005 szeptemberében D. P. O’Brien keresetet indított az Employment Tribunal (munkaügyi bíróság, Egyesült Királyság) előtt, amelynek keretében arra hivatkozott, hogy a 97/81 irányelv és az azt a nemzeti jogba átültető rendelkezések alapján ilyen nyugdíjra jogosult. E bíróság helyt adott a keresetének, ám a fellebbezés keretében eljáró Employment Appeal Tribunal (munkaügyi fellebbviteli bíróság, Egyesült Királyság), majd a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales] [polgári kollégium], Egyesült Királyság) előtt pervesztes lett. A Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) az előtte benyújtott kérelmet követően előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a Bíróság elé.

17

2012. március 1‑jeiO’Brien ítéletében (C‑393/10, EU:C:2012:110) a Bíróság, miután emlékeztetett arra, hogy a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy D. P. O’Brient részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak kell‑e tekinteni a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontja értelmében, kimondta, hogy a nemzeti jog nem tehet különbséget a teljes munkaidőben foglalkoztatott és a részmunkaidőben dolgozó, napidíj alapján javadalmazott bírák között, amennyiben e bánásmódbeli eltérés objektív okokkal nem igazolható.

18

Ezen ítéletet követően a Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) 2013. február 6‑i ítéletében megállapította, hogy D. P. O’Brien lényegében a keretmegállapodás 2. szakasza 1. bekezdésének hatálya alá tartozó részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak minősül, és objektíven nem igazolható, hogy el kellene térni attól az elvtől, amely szerint a részmunkaidőben foglalkoztatott napidíjas bírákat időarányosan a teljes munkaidőben foglalkoztatott bírákkal azonos módon kell díjazásban részesíteni. A Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) következésképpen elismerte D. P. O’Brien jogát arra, hogy a district judge‑okkal (a másodfokú bíróságok bírái) azonos feltételek mellett részesüljön öregségi nyugdíjban.

19

Az ügyet ekkor a D. P. O’Brient megillető nyugdíj mértékének megállapítása érdekében visszautalták az Employment Tribunalhoz (munkaügyi bíróság). E bíróság előtt az a kérdés merült fel, hogy ezen összeg megállapítása során az 1978. március 1‑jei kinevezése óta eltelt teljes szolgálati időt figyelembe kell‑e venni (27 év), vagy csak a 97/81 irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejártától teljesített szolgálati időt, ami kevesebb mint öt év. Az Employment Tribunal (munkaügyi bíróság) úgy ítélte meg, hogy a teljes szolgálati időt figyelembe kell venni, ám az Employment Appeal Tribunal (munkaügyi fellebbviteli bíróság) ezzel ellentétes határozatot hozott. A Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales] [polgári kollégium] ezen utóbbi határozatot megerősítette hatályában. D. P. O’Brien fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

20

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) tagjainak többsége azon álláspont felé hajlik, hogy a 97/81 irányelv alapján jogellenes hátrányosan megkülönböztetést alkalmazni a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókkal szemben az öregségi nyugdíj esedékessé válásakor. Ezen irányelv időbeli hatálya szerint az irányelvet alkalmazni kell, amennyiben a nyugdíj az irányelv hatálybalépését követően válik esedékessé. Amennyiben a szolgálati időszak egy része ezen időpontot megelőzően keletkezett, az említett irányelv e helyzetnek a jövőbeli hatásaira vonatkozik.

21

Ugyanakkor az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a Bíróságnak még nem nyílt alkalma állást foglalni azon érv tárgyában, amely szerint a foglalkoztatási öregségi nyugdíjat, amint az kitűnik az 1993. október 6‑iTen Oever ítéletből (C‑109/91, EU:C:1993:833), olyan halasztott díjazásnak kell tekinteni, amelyre az érintett a díjazás tárgyát képező tevékenység gyakorlásának időszaka folyamán szerez jogosultságot. Márpedig ha ezen érvnek helyet kellene adni, úgy a 97/81 irányelv a visszaható hatály tilalmának elvével összhangban, ezen irányelvnek az ezen elvet elvető rendelkezéseinek hiányában, nem hathat ki a megszerzett jogokra, vagy, mint D. P. O’Brien esetében, az ezen irányelv hatálybalépése előtt nem megszerzett jogokra. Noha a kérdést előterjesztő bíróság tagjainak többsége arra az álláspontra hajlik, hogy az 1993. október 6‑iTen Oever (C‑109/91, EU:C:1993:833) ítéletből eredő megoldás nem ültethető át az alapügyre, úgy ítéli meg mindazonáltal, hogy az alkalmazandó megoldás nem adódik egyértelműen.

22

E körülmények között a Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [97/81] irányelvet, és különösen a [keretmegállapodásnak] a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvéről szóló 4. szakaszát, hogy az irányelv átültetési határidejét megelőző szolgálati időket figyelembe kell venni a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében az öregségi nyugdíj összegének megállapításánál, amennyiben azt figyelembe vennék az összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló öregségi nyugdíjának meghatározása esetén?”

23

A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a 97/81 irányelvet akként kell‑e értelmezni, hogy az ezen irányelv átültetési határidejét megelőző szolgálati időket, amelyeket figyelembe vesznek az összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló öregségi nyugdíjának meghatározása esetén, figyelembe kell venni a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló öregségi nyugdíja összegének megállapítása során.

24

A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy D. P. O’Brien napdíj alapú javadalmazásban részesülő, részmunkaidőben foglalkoztatott bíróként 1978. március 1. és 2005. március 31. között, azaz lényegében a 97/81 irányelv átültetésének az Egyesült Királyság számára rendelkezésre álló határidő lejártát, 2000. április 7‑ét megelőző időszakban volt szolgálatban. Márpedig ezen időszak folyamán az igazságszolgáltatásban dolgozók foglalkoztatási nyugdíjrendszere nem írta elő, hogy a napidíj alapján javadalmazott, részmunkaidőben foglalkoztatott bírák e megbízatásuk alapján öregségi nyugdíjra jogosultak.

25

A Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból kitűnik továbbá, hogy az Angliában és Walesben alkalmazandó, igazságszolgáltatásban dolgozók foglalkoztatási nyugdíjrendszere alapján a bírák a szolgálati idők függvényében szereznek nyudjíjjogosultságot, amelyek megnyitják e jogot. A vonatkozó nyugdíjrendszerek úgynevezett „legutolsó munkabér” alapú rendszerek, amelyek értelmében a bírák nyugdíját az utolsó éves fizetés és a nyugdíjazás időpontjától visszaszámított, megfelelő bírói megbízatásban töltött évek alapján számítják.

26

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályokat általában azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni (2012. december 11‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑610/10, EU:C:2012:781, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az anyagi jogi szabályokat viszont úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően megszerzett jogi helyzetekre csak annyiban vonatkoznak, amennyiben szövegükből, céljukból és rendszertani elhelyezkedésükből az ilyen értelmezés világosan következik (lásd ebben az értelemben: 1981. november 12‑iMeridionale Industria Salumi és társai ítélet, 212/80–217/80, EU:C:1981:270, 9. pont; 2006. február 23‑iMolenbergnatie ítélet, C‑201/04, EU:C:2006:136, 31. pont).

27

Hozzá kell tenni, hogy valamely új jogszabály azon jogi aktusnak a hatálybalépésétől alkalmazandó, amely e jogszabályt tartalmazza, és bár az nem vonatkozik a korábbi törvény hatálya alatt keletkezett és véglegesen megszerzett jogi helyzetekre, azt alkalmazni kell az ilyen helyzetek jövőbeli hatásaira, valamint az új jogi helyzetekre. Ez csak akkor nem igaz – a jogi aktusok visszaható hatályának a tilalmára vonatkozó elv sérelme nélkül – ha az új szabályhoz olyan különleges rendelkezések kapcsolódnak, amelyek a szabály időbeli alkalmazásának feltételeit külön meghatározzák (lásd ebben az értelemben: 2015. március 26‑iBizottság kontra Moravia Gas Storage ítélet, C‑596/13 P, EU:C:2015:203, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy sem a 97/81 irányelv, sem a keretmegállapodás nem tér el ettől az előző pontban felidézett elvtől (2010. június 10‑iBruno és társai ítélet, C‑395/08 és C‑396/08, EU:C:2010:329, 54. pont).

29

Következésképpen azt kell megvizsgálni, hogy a nyugdíjjogosultságnak a 97/81 irányelv átültetésének az Egyesült Királyság számára rendelkezésre álló határidő lejártát megelőző időszakban történő fokozatos megszerzése azt eredményezi‑e, hogy az alapeljárás felperesének jogi helyzetét úgy kell tekinteni, hogy azt az érintett ezen időpontban véglegesen megszerezte.

30

Az Egyesült Királyság kormánya előadja erre vonatkozóan, hogy a foglalkoztatási nyugdíj formáját öltő halasztott díjazás ugyanolyan módon emelkedik, mint a díjazás más formái. Az alapügy tárgyát képező, az igazságszolgáltatásban dolgozók foglalkoztatási nyugdíjrendszere esetében az érintett az egymást követő, nyugdíjjogosultságot keletkeztető időszakok alapján szerez nyugdíjjogosultságot, így a nyugdíjjogosultság minden egyes teljesített szolgálati idővel párhuzamosan nő. Következésképpen, amennyiben a vonatkozó nyugdíjjogosultság hatásai minden egyes szolgálati idő végén kimerülnek, a 97/81 irányelv átültetésére az Egyesült Királyság számára rendelkezésre álló határidő lejártát megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultság nem vehető figyelembe.

31

Az Egyesült Királyság kormánya, az 1990. május 17‑iBarber ítéletre (C‑262/88, EU:C:1990:209) és az 1993. október 6‑iTen Oever ítéletre (C‑109/91, EU:C:1993:833) tekintettel hangsúlyozza a díjazás e formájának sajátos jellegét, amely abban áll, hogy időben elválik egymástól a nyugdíjjogosultság keletkezése, amely a munkavállaló szolgálati ideje folyamán fokozatosan valósul meg, valamint az ellátás tényleges kifizetése, amelyet viszont elhalasztanak egy adott életkor betöltéséig.

32

Meg kell jegyezni mindazonáltal egyrészt, hogy az alapügy körülményei különböznek az ezen ítéletekhez vezető ügyek körülményeitől, amelyek tárgyát valamely ítélet hatásainak időbeli alkalmazása képezi.

33

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a visszaható hatály kérdését nem szabad összekeverni a Bíróság valamely ítélete időbeni hatásaival. Amint arra a Bíróság emlékeztetett 1990. május 17‑iBarber ítéletében (C‑262/88, EU:C:1990:209), azok a feltételek, amelyekhez valamely ítélet időbeli hatályának korlátozása kötve van, azokra a súlyos zavarokra vonatkoznak, amelyeket az ítélet a múltra nézve előidézhetne.

34

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az Egyesült Királyság kormánya egyszer sem kérte a Bíróságtól a 2012. március 1‑jeiO’Brien ítélet hatályának (C‑393/10, EU:C:2012:110) időbeli korlátozását. Márpedig ilyen korlátozásra kizárólag ugyanazon ítéletben kerülhet sor, amely a kért értelmezésről szól (lásd ebben az értelemben: 1990. május 17‑iBarber ítélet, C‑262/88, EU:C:1990:209, 41. pont).

35

Másrészt, az Egyesült Királyság azon érvével kapcsolatban, amely szerint különbséget kell tenni az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz megkövetelt szolgálati idő számítása és a nyugdíjjogosultság között, meg kell állapítani, hogy abból a körülményből, hogy a nyugdíjjogosultságot az érintett véglegesen megszerzi a vonatkozó szolgálati idő végén, nem vonható le az a következtetés, hogy a munkavállaló jogi helyzete véglegesen megszerzettnek tekinthető. Meg kell állapítani e tekintetben, hogy a munkavállaló csak utólag, a vonatkozó szolgálati idők figyelembevételével érvényesítheti ténylegesen e jogát öregségi nyugdíjának folyósítása érdekében.

36

Következésképpen olyan helyzetben, mint az alapeljárásban, amikor a nyugdíjjogosultság keletkezése kiterjed mind a 97/81 irányelvet megelőző, mind az azt követő időszakra, meg kell állapítani, hogy e jogok meghatározását, az irányelv hatálybalépését megelőző tevékenységek vonatkozásában is, ezen irányelv rendelkezései szabályozzák.

37

Az ilyen helyzetet e vonatkozásban meg kell különböztetni az alapeljárás felperese azon kollégáinak az Egyesült Királyság kormánya által érvei alátámasztásául hivatkozott helyzetétől, akik az a 97/81 irányelv átültetési határidejét megelőzően vonultak nyugdíjba.

38

A fentiek fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 97/81 irányelvet akként kell értelmezni, hogy olyan esetben, mint az alapügyben, az ezen irányelv átültetési határidejét megelőző szolgálati időket figyelembe kell venni az öregséginyugdíj‑jogosultságok megállapítása során.

39

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az 1998. április 7‑i 98/23/EK tanácsi irányelvvel módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15‑i 97/81/EK tanácsi irányelvet akként kell értelmezni, hogy olyan esetben, mint az alapügyben, a 98/23 irányelvvel módosított 97/81 irányelv átültetési határidejének lejártát megelőző szolgálati időket figyelembe kell venni az öregséginyugdíj‑jogosultságok megállapítása során.