1

Fellebbezésükkel Irit Azoulay, Andrew Boreham, Mirja Bouchard és Darren Neville az Európai Unió Törvényszéke 2017. április 28‑iAzoulay és társai kontra Parlament ügyben hozott ítéletének (T‑580/16, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2017:291) hatályon kívül helyezését kérik, amennyiben ezzel az ítéletével a Törvényszék elutasította az Európai Parlament 2015. április 24‑i, a 2014/2015‑ös tanévre vonatkozó iskoláztatási támogatást a fellebbezőkkel szemben megtagadó egyedi határozatainak, valamint szükség esetén a Parlament 2015. november 17‑i és november 19‑i, a felperesek 2015. július 20‑i panaszait részben elutasító egyedi határozatainak megsemmisítésére irányuló keresetüket.

2

Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata e jogvitára alkalmazandó változata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 67. cikke (1) bekezdésének értelmében:

„A családi támogatások a következők:

[…]

3

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az általános végrehajtási rendelkezésekben megállapított feltételekre is figyelemmel, a tisztviselő a neki felszámított tényleges iskoláztatási költségeknek megfelelő iskoláztatási támogatásban részesül legfeljebb havi 260,95 [euró] összegben […] minden, legalább ötéves eltartott gyermek után, aki rendszeres nappali tagozatos általános vagy középiskolai képzésben vesz részt egy tandíjköteles intézményben vagy egy felsőoktatási intézményben. […]

[…]”

4

A személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban a Parlament 2004. május 18‑án elfogadta a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 3. cikkében foglalt iskoláztatási támogatás nyújtására vonatkozó általános végrehajtási rendelkezéseket (a továbbiakban: általános végrehajtási rendelkezések). Az általános végrehajtási rendelkezések 3. cikke a következőket írja elő:

„A B típusú iskoláztatási támogatás a személyzeti szabályzat VII. melléklete 3. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésében előírt felső összeghatárig az alábbiakra terjed ki:

minden egyéb költséget ki kell zárni, különösen az alábbiakat:

5

A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet a következőképpen ismerteti:

6

A felperesek azt kérték, hogy a Törvényszék semmisítse meg a 2015. április 24‑i határozatokat, valamint amennyiben szükséges, a 2015. november 17‑i és november 19‑i határozatokat, „kivéve azonban a Parlament főtitkárának azon határozatára vonatkozó részüket, amelyben a 2014/2015‑ös tanévre vonatkozóan méltányosságból, kivételesen biztosítja az iskoláztatási támogatást a felperesek számára”, továbbá kötelezze a Parlamentet, hogy fizesse ki a felpereseknek a 2015/2016‑os tanévre vonatkozó iskoláztatási támogatásnak az ezen összegek esedékességétől a kifizetés napjáig számított késedelmi kamattal növelt összegét, és végül, hogy a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

7

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoztak: elsőként a személyzeti szabályzat VII. melléklete 3. cikke (1) bekezdésének megsértésére és nyilvánvaló értékelési hibára, másodikként a bizalomvédelem elvének megsértésére, harmadikként pedig az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére. A Törvényszék mindhárom jogalapot, és következésképpen a 2015. április 24‑i határozatok megsemmisítése iránti kérelmeket is elutasította. Ezen elutasításra tekintettel úgy ítélte meg, hogy nem szükséges határozni az arra irányuló kérelmekről, hogy a Törvényszék kötelezze a Parlamentet a 2015/2016‑os tanévre vonatkozó iskoláztatási támogatás felperesek részére történő kifizetésére.

8

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

9

A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

10

Első jogalapjukkal a fellebbezők a megtámadott ítélet 31–36. és 38. pontját vitatják. Állításuk szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az „iskoláztatási költségek” fogalmát a Vallónia‑Brüsszel Szövetség által 2013. augusztus 29‑én elfogadott, a nemzeti hatóságoknak címzett 4516. sz., „A kötelező oktatásban való ingyenes részvétel” című tájékoztató körlevélre tekintettel értelmezte.

11

A fellebbezők szerint az „iskoláztatási költségek” személyzeti szabályzat szerinti fogalma olyan autonóm fogalom, amelyet a szövegkörnyezetére, és azon szabályozás célkitűzéseire tekintettel kell értelmezni, amelynek e fogalom a részét képezi. Az ellátások célja a tisztviselő családi helyzetének megfelelő figyelembevétele, és különösen az, hogy a tisztviselőnél ténylegesen felmerülő kiadásoknak megfelelő „jövedelemkiegészítést” folyósítsanak, függetlenül attól, hogy a gyermek milyen rendszer keretében tanul. A jelen esetben a fellebbezők által fizetett költségek a gyermekeik oktatásának finanszírozását szolgálják, és kellően indokoltak.

12

Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 32. pontjában rámutatott, a fellebbezők nem vitatták, hogy a szóban forgó díjak be nem fizetése nem járhat a gyermekeik kötelező belga oktatási rendszerhez tartozó valamely intézményből való kizárásával. Ugyanakkor azok a gyermekek, akiknek a szülei nem fizetik meg a különleges oktatási program költségeit, kizárhatók e programból. Vagyis a nemzeti tantervet kellene követniük, jóllehet a fellebbezők gyermekei a belga lakosságétól eltérő anyanyelvvel és kulturális örökséggel rendelkeznek.

13

A fellebbezők egyébiránt arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 31. és 36. pontjában megállapította, hogy a diákok szülei által támogatott nonprofit egyesület által kért iskoláztatási költségek nincsenek összhangban a nemzeti jogszabállyal, holott a szóban forgó egyesületek nem azon szolgáltatásokért kérnek díjat, amelyeket az iskolának ingyenesen kell nyújtania, hanem azokért az oktatási szolgáltatásokért, amelyek kívül esnek a kötelező belga tanterv körén. Másként fogalmazva, ezek a különleges hozzájárulások kizárólag egy olyan oktatási tevékenység finanszírozására szolgálnak, amely nem részesül a Vallónia‑Brüsszel Szövetség támogatásában, és amely a választott iskola és annak tanterve sajátosságának minősül.

14

Végül, a fellebbezők vitatják a megtámadott határozat 40. pontját, amelyben a Törvényszék kimondta, hogy „mivel az érintett nonprofit egyesületek részére fizetett hozzájárulások nem minősíthetők iskoláztatási költségnek, az adott oktatási intézmény oktatási programjának megvalósításához kapcsolódó követelmények és tevékenységek, nevezetesen a szóban forgó iskolák speciális és támogatásban nem részesülő oktatási programjában való részvétel költségének minősülnek, és azokat az általános végrehajtási rendelkezések 3. cikkének második albekezdése értelmében vett, az adott oktatási intézmény tantervének megvalósításához kapcsolódó egyéb költségeknek kell tekinteni, amelyekre ugyanezen rendelkezés szerint nem terjed ki a B típusú iskoláztatási támogatás”.

15

A Parlament vitatja a fellebbezők érveit.

16

A Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 19. és 20. pontjában emlékeztetett arra, hogy a személyzeti szabályzat VII. melléklete 3. cikkének (1) bekezdésében szabályozott iskoláztatási támogatás célja a tisztviselő eltartott gyermekének „tandíjköteles [általános vagy középiskolai] intézményben” folytatott, rendszeres nappali tagozatos képzésben való részvételéhez kapcsolódó, a tisztviselőnél felmerülő „iskoláztatási költség” fedezése.

17

A fellebbezők nem vitatják, hogy az „iskoláztatási költség” az uniós jog önálló fogalma. E fogalom értelmezéséhez figyelembe kell venni különösen a megfogalmazását, valamint a szabályozással elérni kívánt célkitűzéseket.

18

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 3. cikkének (1) bekezdésének szövege egyértelműen rögzíti, hogy a felmerülő költségeknek lehetővé kell tenniük valamely tandíjköteles intézmény látogatását. Amint arra a főtanácsnok az indítványának 2. pontjában rámutatott, e rendelkezést azzal a céllal fogadták el, hogy az iskoláztatási támogatást jobban összehangolják a tisztviselők tényleges kiadásaival.

19

Az általános végrehajtási rendelkezéseknek a személyzeti szabályzat VII. melléklete 3. cikke (1) bekezdése fényében értelmezett 3. cikke előírja, hogy az iskoláztatási támogatás kiterjed a beiratkozási díjra és az oktatási intézmény látogatásával kapcsolatos díjra, valamint a közlekedési kiadásokra, minden egyéb költséget azonban ki kell zárni.

20

Az „iskoláztatási költségek” fogalmának autonóm jellegére tekintettel e fogalom minősítése azon elemek jellemzőitől függ, amelyekből a megtérítendő kiadások összetevődnek (2011. szeptember 8‑iBovagnet kontra Bizottság ítélet, F‑89/10, EU:F:2011:129, 22. pont).

21

Ezért a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megvizsgálta a fellebbezők által hivatkozott költségek jellegét és e költségek egyes elemeit annak meghatározása érdekében, hogy azok „beiratkozási díj[nak] és az oktatási intézmény látogatásával kapcsolatos díj[nak]” minősíthetők‑e.

22

A Törvényszék ugyancsak nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor arra a 4516. sz. körlevélre hivatkozott, amely információkat tartalmaz a belgiumi Francia Közösségben a kötelező oktatás ingyenességére alkalmazandó szabályozásról.

23

E tekintetben a fellebbezők nem vitatják, hogy az École internationale Le Verseau és az Athénée Ganenou intézmények nem kérnek beiratkozási díjat vagy az iskola látogatásával kapcsolatos díjat. Ez elegendő annak kizárásához, hogy ezek az iskolák a személyzeti szabályzat VII. melléklete 3. cikkének – az általános végrehajtási rendelkezések 3. cikkében pontosított – (1) bekezdése értelmében vett tandíjköteles intézményeknek minősüljenek. A Törvényszék ezért nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 36. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy azok a hozzájárulások, amelyeket harmadik szervezetek, így nonprofit egyesületek kérnek a gyermeknek az említett iskolák különleges és támogatásban nem részesülő oktatási programjában való részvételéért, nem minősülnek beiratkozási díjnak vagy ugyanezen iskolák látogatásával kapcsolatos díjnak, továbbá nem minősíthetők a személyzeti szabályzat VII. melléklete 3. cikkének – az általános végrehajtási rendelkezések 3. cikkében pontosított – (1) bekezdése értelmében vett „iskoláztatási költségeknek”.

24

Mindezekre tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 40. pontjában helyesen állapította meg, hogy az érintett nonprofit egyesületek részére fizetett hozzájárulások nem minősíthetők „iskoláztatási költségnek”. E költségek ugyanis a szóban forgó iskolák speciális és támogatásban nem részesülő oktatási programjában való részvétel költségének minősülnek, és azokat az általános végrehajtási rendelkezések 3. cikkének második albekezdése értelmében vett, „az adott oktatási intézmény tantervének megvalósításához kapcsolódó egyéb költségeknek” kell tekinteni, amelyekre ugyanezen rendelkezés szerint nem terjed ki a B típusú iskoláztatási támogatás.

25

Következésképpen az első jogalap megalapozatlan.

26

Második jogalapjukkal a fellebbezők a megtámadott ítélet 45. és 46. pontját vitatják, amellyel a Törvényszék először is emlékeztetett arra, hogy nem állapítható meg a bizalomvédelem elvének megsértése, ha az intézmény által tett pontos, feltétel nélküli és egybehangzó ígéretek nem tartják tiszteletben a személyzeti szabályzat rendelkezéseit, és másodszor rámutatott arra, hogy mindenesetre az ügy iratanyagából, és konkrétabban a Parlament adminisztrációja által az iskolák számára készített külön formanyomtatványból nem tűnik ki, hogy az adminisztráció pontos, feltétel nélküli és egybehangzó ígéreteket tett volna a fellebbezőknek.

27

A fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a megtámadott ítélet tárgyilag pontatlan megállapításokat tesz, mivel a jelen esetben nem arról a kérdésről van szó, hogy a szóban forgó formanyomtatvány tanúsítja‑e a beiratkozási díj befizetését, hanem annak megvizsgálásáról, hogy a Parlament állandó és a többi uniós intézmény által nem vitatott többéves gyakorlata az adminisztráció által tett pontos, feltétel nélküli és egybehangzó ígéretnek minősül‑e.

28

A Parlament vitatja a tárgyi pontatlanság fennállását.

29

Rá kell mutatni arra, hogy a fellebbezők a megtámadott ítéletnek az indokolás mellékes részét képező indokát vitatják, anélkül hogy kétségbe vonnák azon ítélkezési gyakorlatot, amelynek értelmében egy intézmény adminisztrációja által tett, a személyzeti szabályzatot figyelmen kívül hagyó ígéretek nem kelthetnek jogos bizalmat az ilyen ígéretek címzettjeiben (lásd ebben az értelemben: 1983. november 16‑iThyssen kontra Bizottság ítélet, 188/82, EU:C:1983:329, 11. pont; 1986. február 6‑iVlachou kontra Számvevőszék ítélet, 162/84, EU:C:1986:56, 6. pont).

30

Ebből az következik, hogy a második jogalap még megalapozottsága esetén sem eredményezheti a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését. Ez a jogalap tehát hatástalan, és azt ennélfogva el kell utasítani.

31

Harmadik jogalapjukkal a fellebbezők a megtámadott ítélet 47. és 48. pontját vitatják, amelyekkel a Törvényszék elfogadhatatlannak nyilvánította a fellebbezők azon érvelését, miszerint a közigazgatási gyakorlat megváltoztatása ellentétes a jogbiztonság elvével, mivel a panaszban nem hozták fel ezt az érvet, és ezért az nem felel meg az előzetes közigazgatási panasz és a kereset közötti egyezőség szabályának. A fellebbezők előadják, hogy érvüket azon indokolásra válaszul terjesztették elő, amelyre a Parlament első ízben a fellebbezők panaszára adott válaszban hivatkozott.

32

A Parlament szerint a fellebbezők panaszában hivatkozott, a közigazgatási gyakorlat megváltoztatására vonatkozó jogalap a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul. Az e jogalapra választ adó 2015. november 17‑i és november 19‑i parlamenti határozatok alapja az az állandó ítélkezési gyakorlat, amely szerint az iskoláztatási támogatás több éven át tartó kifizetése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a személyzet ezen elvre hivatkozhasson. Az e támogatás nyújtására irányadó rendelkezések kifejezett előírása szerint ugyanis e támogatás éves értékelés tárgyát képezi, így az évről évre módosulhat, vagy azt akár meg is szüntethetik. Következésképpen az iskoláztatási támogatás éves értékelésére való hivatkozás nem újabb indokot, hanem csupán a fellebbezők által vitatott kérdéseket megválaszoló érvet képez, mivel a fellebbezők e tekintetben megfelelő információkkal rendelkeztek, így lehetőségük volt arra, hogy akár a panaszukban is hivatkozzanak a jogbiztonság megsértésére alapított jogalapra.

33

E tekintetben meg kell állapítani, amint arra a főtanácsnok az indítványának 60. pontjában rámutatott, hogy a Parlament azon állítása, amely szerint az iskoláztatási támogatás éves értékelés tárgyát képezi, azon érvének alátámasztására irányul, amely szerint nem nyújtott a fellebbezők számára pontos és feltétel nélküli ígéretet arra nézve, hogy iskoláztatási támogatásban részesülnek.

34

Ez az állítás tehát a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított – a fellebbezők által a panaszukban hivatkozott – jogalapra adott válasz, amely nem minősül a 2015. november 17‑i és november 19‑i határozatok olyan indokolásának, amely csak a panaszokra adott válasz szakaszában merült volna fel.

35

Következésképpen a harmadik jogalap megalapozatlan.

36

Negyedik jogalapjukkal a fellebbezők a megtámadott ítélet 56. pontját vitatják. Véleményük szerint a Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor egyrészt hatástalannak nyilvánította a fellebbezők harmadik jogalapjának első részét, amelynek keretében a fellebbezők arra hivatkoztak, hogy a más intézményeknél dolgozó tisztviselő szülők számára megtérítették azon gyermekek iskoláztatási költségeit, akik ugyanazon iskolákba iratkoztak be, mint a fellebbezők gyermekei, és másrészt amikor nem határozott az Európai Unió Alapjogi Chartája 22. cikkének a megsértéséről, jóllehet arra hivatkoztak a Törvényszék előtt. A fellebbezők szerint a személyzeti szabályzat 1a. cikke értelmében a személyzeti szabályzat alkalmazásában a tisztviselők egyenlő bánásmódra jogosultak, amelyhez szükséges, hogy az említett személyzeti szabályzatot az egész Unióban általában önállóan és egységesen értelmezzék. Márpedig a Parlament a 2015. november 17‑i és november 19‑i határozatában rámutatott arra, hogy az a körülmény, hogy az Európai Bizottságnál dolgozó szülők számára továbbra is megtérítik az École internationale Le Verseau és az Athénée Ganenou iskolákba beiratkozott gyermekeik iskoláztatási költségeit, nem minősül egyenlőtlen bánásmódnak, hanem inkább abból fakad, hogy „valamennyi intézmény önállóan szervezheti saját működését, és ennek keretében önálló mérlegelési jogkörrel rendelkezik a személyzeti szabályzatban foglalt rendelkezések értelmezésére”.

37

A fellebbezők állítása szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elmulasztotta annak megvizsgálását, hogy a Parlamentnek a jogszabályi rendelkezések értelmezésével kapcsolatos saját mérlegelési jogkörére vonatkozó indokolása a személyzeti szabályzatban szabályozott‑e, illetve összhangban áll‑e az egyenlő bánásmód elvével.

38

A Parlament vitatja a negyedik jogalap megalapozottságát.

39

Meg kell állapítani, hogy a fellebbezők vitatják a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 56. pontjában szereplő megállapítását, azonban nem vonják kétségbe az annak alapjául szolgáló ítélkezési gyakorlatot, amelyet a megtámadott ítélet 55. pontja a következőképpen fejt ki:

„Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban a tisztviselő, illetve ideiglenes alkalmazott nem hivatkozhat előnyök szerzése végett jogsértésre. Az egyenlő bánásmód elvének betartását összhangba kell ugyanis hozni a jogszerűség elvének betartásával, amely szerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenes magatartásra előnyök szerzése végett (1985. július 4‑iWilliams kontra Számvevőszék ítélet, 134/84, EU:C:1985:297, 14. pont; 1994. június 2‑ide Compte kontra Parlament ítélet, C‑326/91 P, EU:C:1994:218, 51. és 52. pont; 2010. július 1‑jeiČasta kontra Bizottság ítélet, F‑40/09, EU:F:2010:74, 88. pont).”

40

Márpedig ezen ítélkezési gyakorlat felhívása az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapra adott elégséges és indokolt választ képez.

41

Ezen ítélkezési gyakorlat emellett a 2015. november 17‑i és november 19‑i határozatot is igazolja, mivel ezen intézmény szerint a fellebbezők által kért iskoláztatási támogatás kifizetése sértené a személyzeti szabályzat VII. melléklete 3. cikkének (1) bekezdését, amely álláspontot egyébiránt a jelen ítélet is megerősíti.

42

Ami az Európai Unió Alapjogi Chartájának 22. cikkét illeti, meg kell állapítani, hogy a fellebbezők a megsemmisítésre irányuló keresetlevelükben mindössze utalást tettek e jogsértésre, azonban nem terjesztettek elő az e rendelkezés megsértésére alapított olyan jogalapot, amelyről a Törvényszéknek határoznia kellett volna.

43

Következésképpen a negyedik jogalap megalapozatlan.

44

Mivel az összes jogalap megalapozatlan, a fellebbezést el kell utasítani.

45

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

46

A fellebbezőket, mivel pervesztesek lettek, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott: