–

a litván kormány képviseletében R. Krasuckaitė, G. Taluntytė, V. Vasiliauskienė és D. Kriaučiūnas, meghatalmazotti minőségben,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében H. Tserepa‑Lacombe és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009. szeptember 16‑i 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 267., 7. o.) 5. cikke (2) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdése a) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a „Paysera LT” UAB, korábban „EVP International” UAB (a továbbiakban: Paysera) által a Lietuvos banko Priežiūros tarnyba (litván nemzeti bank felügyeleti szolgálata) őt arra figyelmeztető határozata (a továbbiakban: megtámadott határozat) tárgyában indított eljárásban terjesztették elő, hogy a szavatolótőke számítási módszereit bizonyos fizetési műveletek tekintetében nem megfelelően alkalmazta.

3

A 2009/110 irányelv (2), (7)–(9) és (11) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

4

A 2009/110 irányelvnek a „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:

[…]

»elektronikus pénz«: a kibocsátóval szembeni követelés által megtestesített, elektronikusan tárolt – ideértve a mágneses tárolást is – monetáris érték, amelyet pénzeszköz átvételével bocsátanak ki a 2007/64/EK irányelv 4. cikkének 5. pontjában meghatározott fizetési műveletek teljesítése céljából, és amelyet az elektronikuspénz‑kibocsátón kívül más természetes vagy jogi személy is elfogad;

[…]”

5

Az említett irányelv „Szavatolótőke” című 5. cikke a (2) és (3) bekezdésben előírja:

„(2)   A 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, az elektronikuspénz‑kibocsátáshoz nem kapcsolódó tevékenységekre az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények szavatolótőkéjére vonatkozó követelményeket a 2007/64/EK irányelv 8. cikke (1) és (2) bekezdésében meghatározott három módszer (A., B. vagy C.) valamelyikével kell kiszámítani. A megfelelő módszert a nemzeti jogszabályoknak megfelelően az illetékes hatóság állapítja meg.

Az elektronikuspénz‑kibocsátási tevékenységhez az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények szavatolótőkéjére vonatkozó követelményeket a (3) bekezdésben meghatározott D. módszerrel kell kiszámítani.

Az elektronikuspénz‑kibocsátó intézményeknek mindenkor legalább az első és második albekezdésben említett követelményeknek megfelelő összegű szavatolótőkével kell rendelkezniük.

(3)   D. módszer: Az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények szavatolótőkéje az elektronikuspénz‑kibocsátási tevékenységhez legalább az átlagosan kintlevő elektronikus pénz 2%‑a.”

6

Ugyanezen irányelv „Tevékenységek” címet viselő 6. cikke az (1) bekezdésének a) pontjában az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Az elektronikus pénz kibocsátásán kívül az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények a következő tevékenységek végzésére jogosultak:

a) a 2007/64/EK irányelv mellékletében felsorolt pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása”.

7

A 2009/110 irányelv „Kibocsátás és visszaválthatóság” című 11. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az elektronikuspénz‑kibocsátók pénzeszközök átvétele ellenében névértéken bocsátják ki az elektronikus pénzt.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az elektronikuspénz‑kibocsátó az elektronikuspénz‑birtokos kérésére bármikor névértéken visszaváltsa a birtokában lévő elektronikus pénz monetáris értékét.”

8

A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 2007/64/EK irányelv (HL 2007. L 319., 1. o.; helyesbítés: HL 2009. L 187., 5. o.) „Fogalommeghatározások” című 4. cikke előírja:

„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:

[…]

[…]

[…]”

9

Ezen irányelvnek „A szavatolótőke kiszámítása” című 8. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket mondja ki:

„(1)   A 6. cikkben meghatározott indulótőke‑követelmények mellett a tagállamok megkövetelik a pénzforgalmi intézményektől, hogy mindenkor rendelkezzenek a következő három módszer valamelyikével kiszámított szavatolótőkével, az illetékes hatóságok által a nemzeti jogszabályokkal összhangban megállapítottak szerint:

A. módszer

A pénzforgalmi intézmények szavatolótőkéje az előző év általános költségeinek legalább 10%‑a. Az illetékes hatóságok kiigazíthatják ezt a követelményt abban az esetben, ha az előző évhez képest a pénzforgalmi intézmény üzleti tevékenységében lényeges változás következett be. Ha a pénzforgalmi intézmény a kiszámítás időpontjában még nem végez egy teljes éve üzleti tevékenységet, a követelmény az üzleti tervben szereplő megfelelő általános költségek összegének legalább 10%‑a, feltéve hogy a hatóságok nem kérik ennek a tervnek a kiigazítását.

B. módszer

A pénzforgalmi intézmény szavatolótőkéje legalább a következő elemeknek a (2) bekezdésben meghatározott »k« tényezővel szorzott összege, ahol a fizetési forgalom (FF) a pénzforgalmi intézmény által az előző évben teljesített fizetési műveletek összértékének tizenketted része:

C. módszer

A pénzforgalmi intézmény szavatolótőkéje legalább az alábbi a) pontban meghatározott irányadó mutatónak az alábbi b) pontban meghatározott szorzóval és az alábbi (2) bekezdésben meghatározott »k« tényezővel megszorzott összege:

(2)   A B. és C. módszernél alkalmazandó »k« tényező a következő:

10

A 2007/64 irányelv „Pénzforgalmi szolgáltatások” (4. cikk 3. pontja)” című melléklete rögzíti az ilyennek tekintett tevékenységeket:

„(1)   Fizetési számlára történő készpénzbefizetést lehetővé tevő szolgáltatások, valamint a fizetési számla vezetéséhez szükséges összes tevékenység.

(2)   Fizetési számláról történő készpénzfelvételt lehetővé tevő szolgáltatások, valamint a fizetési számla vezetéséhez szükséges összes tevékenység.

(3)   Fizetési műveletek teljesítése, beleértve a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a pénzforgalmi szolgáltatójánál vagy más pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történő pénzátutalást:

(4)   Fizetési műveletek teljesítése, amennyiben a pénzt a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője számára biztosított hitelkeretből fedezik:

(5)   Fizetési eszközök kibocsátása és/vagy elfogadása.

(6)   Készpénzátutalás.

(7)   Olyan fizetési műveletek teljesítése, ahol a fizető fél a fizetési művelet teljesítésére vonatkozó jóváhagyását bármilyen távközlési eszköz, digitális vagy IT‑eszköz segítségével adja meg, és a fizetés a távközlési eszköz, az IT‑rendszer vagy a hálózat üzemeltetőjének történik, aki vagy amely a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és az áru szállítója vagy a szolgáltatás nyújtója között kizárólag közvetítőként jár el.”

11

A Paysera litván jog szerinti társaság, amely rendelkezik a Lietuvos bankas (litván nemzeti bank) által kiadott engedélyekkel ahhoz, hogy elektronikuspénz‑kibocsátó intézményként és pénzforgalmi intézményként tevékenykedjen, amely engedély értelmében egyebek mellett jogosult elektronikus pénz kibocsátására és az ilyen pénz kibocsátásához kapcsolódó szolgáltatások, valamint egyéb pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására.

12

A Paysera tevékenységének a litván nemzeti bank felügyeleti szolgálata által történő ellenőrzését követően a megtámadott határozatban figyelmeztette e társaságot, és felszólította, hogy szüntesse meg az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények szavatolótőkéjének számítására vonatkozó szabályok megsértését.

13

A litván nemzeti bank felügyeleti tanácsa ugyanis az alapügy felperese által folytatott következő tevékenységek elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó pénzforgalmi szolgáltatásokként való elismerését tagadta meg:

14

Ezt követően, mivel a megtámadott határozattal szemben benyújtott keresetet a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi regionális közigazgatási bíróság, Litvánia) a 2016. január 13‑i ítéletével elutasította, az alapügy felperese fellebbezést nyújtott be a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Litvánia) elé.

15

A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az I. és II. szolgáltatás „elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó pénzforgalmi szolgáltatásoknak” minősül‑e.

16

Ilyen körülmények között a Lietuvos vyriausiasis administracinis (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Litvánia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„[A 2009/110] irányelv 5. cikkének (2) bekezdése, a 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjával együtt úgy értelmezendő‑e, hogy olyan körülmények között, mint amelyek jelen ügyben fennállnak, az alábbiak elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülnek‑e, vagy sem:

17

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2009/110 irányelv 5. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények által a fizetési műveletek keretében nyújtott olyan szolgáltatások, mint amelyekről az alapügyben szó van, elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó szolgáltatásoknak minősülnek‑e.

18

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv 5. cikke szerint az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények kötelesek tiszteletben tartani a szavatolótőkére vonatkozó bizonyos követelményeket.

19

Különösen kitűnik az említett irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdéséből, hogy az elektonikuspénz‑kibocsátási tevékenységet illetően az elektronikuspénz‑kibocsátó intézménytől megkövetelt szavatolótőkét a D. módszerrel számítják ki, és az legalább az átlagosan kintlevő elektronikus pénz 2%‑át teszi ki.

20

Ezzel szemben az elektronikuspénz‑kibocsátáshoz nem kapcsolódó tevékenységeket illetően, és amelyek emiatt a 2007/64 irányelv 4. cikkének 3. pontja szerinti pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülnek, az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények szavatolótőkéjére vonatkozó követelményeket az ezen irányelv 8. cikke (1) és (2) bekezdésében meghatározott három módszer (A., B. vagy C.) valamelyikével kell kiszámítani.

21

Ebből következik, hogy ezen egyes módszerekhez kapcsolódó szavatolótőke‑követelmény összegére tekintettel az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmény több szavatolótőkével köteles rendelkezni, amennyiben e tőkét az A., B. vagy C. módszer szerint kell kiszámítani, mint amikor a D. módszer alapján.

22

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a 2009/110 irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdése az elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó pénzforgalmi szolgáltatásokat illetően kivételt hoz létre a szavatolótőkére a 2007/64 irányelvben előírt szabályok alól, amennyiben e szolgáltatások elektronikuspénz‑kibocsátási tevékenységhez kapcsolódnak.

23

Így annak megállapítása érdekében, hogy az alapügyben szóban forgó szolgáltatások elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó szolgáltatásoknak minősülnek‑e, azt kell meghatározni, hogy e szolgáltatások szorosan kapcsolódnak‑e elektronikuspénz‑kibocsátáshoz vagy ‑visszatérítéshez.

24

Az „elektronikuspénz‑kibocsátás” fogalmát nem határozza meg a 2009/110 irányelv, amely a 2. cikkének (2) bekezdésében annak pontosítására szorítkozik, hogy az „elektronikus pénz” fogalma a kibocsátóval szembeni követelés által megtestesített, elektronikusan tárolt – ideértve a mágneses tárolást is – monetáris érték, amelyet pénzeszköz átvételével bocsátanak ki a 2007/64 irányelv 4. cikkének 5. pontjában meghatározott fizetési műveletek teljesítése céljából, és amelyet az elektronikuspénz‑kibocsátón kívül más természetes vagy jogi személy is elfogad.

25

A 2007/64 irányelv 4. cikkének 5. pontjában foglalt meghatározás szerint pedig fizetési művelet a fizető fél vagy a kedvezményezett által kezdeményezett pénzbefizetés, ‑átutalás vagy ‑felvétel, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti alapkötelezettségektől. Ráadásul, amint az az említett irányelv mellékletével összefüggésben értelmezett ugyanezen irányelv 4. cikkének 3. pontjából kitűnik, a fizetési műveletek teljesítése – beleértve a fizetési számlára történő pénzátutalást is – pénzforgalmi szolgáltatást jelent.

26

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a 2009/110 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése kötelezi az elektronikuspénz‑kibocsátókat arra, hogy az elektronikuspénz‑birtokos kérésére bármikor névértéken visszaváltsák a birtokukban lévő elektronikus pénz monetáris értékét.

27

Ami a „visszatérítés” fogalmát illeti, amelyet a 2007/64 és a 2009/110 irányelv nem határoz meg, az az elektronikus pénz névértékre történő átváltásában, majd ezt követően az elektronikuspénz‑birtokos felhívására, annak átutalásában áll. E tekintetben ezen irányelvek nem követelik meg, hogy e pénzt az elektronikuspénz‑birtokos vagy valamely harmadik személy számlájára utalják.

28

Mivel az elektronikuspénz‑kibocsátás feltétlen és automatikus visszatérítésre való jogosultsággal jár, az elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó „pénzforgalmi szolgáltatás” fogalma magában foglalja a 2009/110 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése szerinti elektronikuspénz‑visszatérítést is.

29

Így az elektronikus pénz névértéke visszatérítésének lehetővé tételére irányuló pénzforgalmi szolgáltatás elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó tevékenységnek minősül.

30

Annak meghatározása érdekében, hogy az alapügyben szóban forgó szolgáltatások elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó pénzforgalmi szolgáltatásoknak minősülnek‑e, meg kell tehát állapítani, hogy e szolgáltatások nyújtása elektronikuspénz‑kibocsátással vagy visszatérítéssel jár‑e egyetlen és ugyanazon fizetési művelet keretében.

31

E tekintetben az I. szolgáltatás olyan fizetési műveletre vonatkozik, amelynek révén az elektronikuspénz‑birtokos utasítására az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmény névértékükön visszaváltja a pénzeszközöket, és azokat egy harmadik személy bankszámlájára utalja.

32

Amennyiben a pénzt csak az átutalásuk érdekében és egyetlen és ugyanazon fizetési művelet keretében térítik vissza, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, az olyan szolgáltatás, mint amilyen az I. szolgáltatás, a 2009/110 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése szerinti elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó szolgáltatásnak tekinthető.

33

Ami a II. szolgáltatást illeti, az olyan műveletben áll, amellyel az eladó utasítására az áruk, illetve szolgáltatások vevője átutalja a pénzeszközöket az elektronikuspénz‑kibocsátó intézménynek, amely e pénzeszközök átvételét követően elektronikus pénzt bocsát ki az eladó részére (elektronikuspénz‑birtokos).

34

A kérdést előterjesztő bíróság általi vizsgálatra figyelemmel az olyan szolgáltatás, mint a II. szolgáltatás, szintén közvetlenül kapcsolódik az elektronikuspénz‑kibocsátáshoz, mivel a pénzeszközök átutalása automatikusan történik, mégpedig egyetlen fizetési művelet – az elektronikus pénzkibocsátás – keretében. A pénzeszközök átutalása tehát kapcsolódik az elektronikuspénz‑kibocsátáshoz.

35

A fentiekre tekintettel azt kell válaszolni az előterjesztett kérdésre, hogy a 2009/110 irányelv 5. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények által a fizetési műveletek keretében nyújtott olyan szolgáltatások, mint amelyekről az alapügyben szó van, az e rendelkezés szerinti elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó szolgáltatásoknak minősülnek, amennyiben e szolgáltatások elektronikuspénz‑kibocsátással vagy visszatérítéssel járnak egyetlen és ugyanazon fizetési művelet keretében.

36

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009. szeptember 16‑i 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények által a fizetési műveletek keretében nyújtott olyan szolgáltatások, mint amelyekről az alapügyben szó van, az e rendelkezés szerinti elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó szolgáltatásoknak minősülnek, amennyiben e szolgáltatások elektronikuspénz‑kibocsátással vagy visszatérítéssel járnak egyetlen és ugyanazon fizetési művelet keretében.