–

G. Prenninger és társai képviseletében W. List Rechtsanwalt,

–

a Netz Oberösterreich GmbH képviseletében H. Kraemmer és M. Mendel Rechtsanwälte,

–

az osztrák kormány képviseletében G. Eberhard, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Becker és C. Zadra, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 26., 1. o., a továbbiakban: KHV‑irányelv) 4. cikke (2) bekezdésének, valamint II. mellékletének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Gerhard Prenninger, valamint másik nyolc felperes és az Oberösterreichische Landesregierung (Felső‑Ausztria Land kormánya) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy a „110 kV‑Leitung Vorchdorf‑Steinfeld‑Kirchdorf” elnevezésű villamos távvezeték építésére vonatkozó projektet alá kell‑e vetni előzetes környezeti hatásvizsgálatnak.

3

A KHV‑irányelv (3), (7), (9) és (11) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

[…]

[…]

4

Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Ez az irányelv azoknak a köz‑ és magánprojekteknek a környezeti hatásvizsgálatára vonatkozik, amelyek várhatóan jelentős hatást gyakorolnak a környezetre.”

5

Az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„A tagállamok meghoznak minden olyan intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva, a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek engedélyezése kötelező legyen, és esetükben hatásvizsgálatot végezzenek. Ezeket a projekteket a 4. cikk határozza meg.”

6

A KHV‑irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A 2. cikk (4) bekezdésére is figyelemmel a II. mellékletben felsorolt projektekre [helyesen: projektek tekintetében] a tagállamok határozzák meg, hogy a projektet alá kell‑e vetni az 5–10. cikknek megfelelő vizsgálatnak. cikknek megfelelő vizsgálatnak. A tagállamok ezt meghatározzák:

vagy

A tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az a) vagy a b) pontnak megfelelő mindkét eljárást alkalmazzák”.

7

Ezen irányelv II. melléklete „A 4. cikk (2) bekezdésében említett projekteket” sorolja fel. E melléklet mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és akvakultúra tárgyú projektekre vonatkozó 1. pontjának d) alpontja alatt szerepelnek azok a projektek, amelyek tárgya „erdő (első) telepítése és erdőirtás más földhasználatra történő áttérés céljából”.

8

Az Umweltverträglichkeitsprüfungsgesetz 2000 – UVP‑G 2000 (a környezeti hatásvizsgálatról szóló 2000. évi szövetségi törvény – UVP‑G 2000) (BGB 1. 697/1993) a BGBl. 4/2016. számában közzétett változata 3. §‑ában meghatározza a környezeti hatásvizsgálat tárgyát: Kimondja azt az elvet, amelynek értelmében az e törvény I. mellékletében felsorolt projekteket ilyen vizsgálatnak kell alávetni, és meghatározza az eljárást, valamint az e tekintetben tiszteletben tartandó feltételeket.

9

Az említett törvény 1. melléklete így szól:

„A melléklet tartalmazza azokat a projekteket, amelyeket a 3. § értelmében kötelezően alá kell vetni [környezeti hatásvizsgálatnak].

Az 1. és a 2. oszlop tünteti fel azokat a projekteket, amelyek tekintetében minden esetben el kell végezni a [környezeti hatásvizsgálatot], és amelyek tekintetében [ilyen vizsgálati eljárást] (1. oszlop) vagy egyszerűsített eljárást (2. oszlop) kell lefolytatni. […]

A 3. oszlopban szerepelnek azok a projektek, amelyek tekintetében csak különleges feltételek fennállása esetén kell elvégezni [a környezeti hatásvizsgálatot]. A megjelölt küszöbérték felett e projekteket eseti vizsgálatnak kell alávetni. Amennyiben e vizsgálat alapján fennáll a kötelezettség [környezeti hatásvizsgálat lefolytatására], az egyszerűsített eljárásnak megfelelően kell eljárni.

10

Az 1975. július 3‑i Forstgesetz 1975 (erdészeti szövetségi törvény; BGB l. 440/1975), a BGB l. I, 56/2016. számában közzétett változata tartalmazza az „Erdő újratelepítése” című 13. §‑t, amely így rendelkezik:

„[…]

(10)   Amennyiben egy villamosvezeték jelenléte nyomvonalán kizárja a teljes mértékű magasságnövekedést, és amennyiben rendkívüli engedélyt adtak ki a 81. § (1) bekezdésének b) pontja alapján, a vezeték jogosultjának kell gondoskodnia arról, hogy a nyomvonal területén minden kivágást követően kellő időben erdő‑újratelepítés kövessen.”

11

E törvény „Kivágás” című 17. §‑a kimondja:

„(1)   Az erdő földjének erdőműveléstől eltérő céllal történő használata (kivágás) tilos.

[…]”

12

Az említett törvény „erdők használatáról” szóló VI. szakasza tartalmazza a „Rendkívüli engedély” című 81. §‑t, amely ekként rendelkezik:

„(1)   Kérelemre a hatóság kivételt engedélyezhet a 80. § (1) bekezdésében foglalt tilalom alól, amennyiben

[…]

[…]”

13

2016. március 29‑i levelében a Netz Oberösterreich GmbH, villamoshálózat‑üzemeltető azzal a kérdéssel fordult Felső‑Ausztria Land kormányához, hogy a „110 kV‑Leitung Vorchdorf‑Steinfeld‑Kirchdorf” elnevezésű villamos távvezeték építésére vonatkozó, általa előterjesztett projektet alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak.

14

2016. június 14‑i határozatával e kormány úgy ítélte meg, hogy e projekt tekintetében nincs szükség ilyen vizsgálat végzésére.

15

G. Prenninger és nyolc másik felperes jogorvoslati kérelemmel fordult e határozattal szemben a Bundesverwaltungsgerichthez (szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria), amely azt, mint megalapozatlant, elutasította.

16

E bíróság megállapította először is, hogy a szóban forgó projekt 23,482 km összhosszúságú villamosvezeték kiépítéséből, új alállomás építéséből és a meglévő alállomás bővítéséből áll.

17

Másodszor e bíróság megkülönböztette egymástól a 0,4362 ha „kivágandó” erdőterületet azon területtől, amelyen erdőnyiladék létrehozására van szükség – vagyis attól a területtől, amelyen a villamosvezeték alatt található fákat ki kell vágni az elektromos kábelektől való minimális biztonsági távolság betartása érdekében –, 17,82 ha területen.

18

Harmadszor a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) úgy ítélte meg, hogy az ilyen erdőnyiladék létrehozása nem tekinthető a nemzeti jog értelmében vett „kivágásnak”, mivel e minősítés azt feltételezi, hogy az érintett erdei talajt többé nem erdőművelési célra használják. Márpedig a szóban forgó projektből az tűnik ki, hogy az érintett kivágott területen továbbra is rendes erdőgazdálkodás folyik majd, amennyiben továbbra is lehetséges marad a fák rendszeres vágása, szállítása és újratelepítése.

19

E bíróság szerint ezt az értelmezést megerősíti a 2011/92 irányelv II. melléklete 1. pontjának d) alpontja. Úgy véli, hogy az e rendelkezés értelmében vett „erdőirtás más földhasználatra történő áttérés céljából” fogalmat úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli az erdőterületeknek a más földhasználat érdekében történő átalakítását.

20

G. Prenninger és nyolc másik felperes felülvizsgálat iránti kérelmet terjesztett elő ezen ítélettel szemben a Verwaltungsgerichsthof (legfelsőbb közigazgatási bíróság), a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

21

E bíróság a Bundesverwaltungsgerichthez (szövetségi közigazgatási bíróság) hasonlóan úgy ítéli meg, hogy az erdőnyiladék létrehozása nem minősül más földhasználatra történő áttérés céljából történő erdőirtásnak, következésképpen nem tekinthető a nemzeti jog értelmében vett kivágásnak.

22

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül, hogy a „kivágás” fogalmának ezen értelmezése összhangban van‑e a 2011/92 irányelvvel. Ezen irányelv II. melléklete 1. pontjának d) alpontjából nyilvánvalóan az következik, hogy az csak az olyan erdőirtásokra vonatkozik, amelyek célja más földhasználatra történő áttérés. Következésképpen megállapítható, hogy az olyan erdőnyiladék létrehozása, amely nem vezet ilyen átalakításhoz, mivel arra az erdők megőrzésének egyértelmű szándékával kerül sor, nem minősíthető az e rendelkezés értelmében vett, „más földhasználatra történő áttérés céljából végzett erdőirtásnak”.

23

Ugyanakkor a Bíróság 2008. július 3‑iBizottság kontra Írország (C‑215/06, EU:C:2008:380), ítéletében megállapította, hogy az Írország, mivel anélkül adott engedélyt erdőirtásra, hogy azt előzőleg környezeti hatásvizsgálatnak vetették volna alá, nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ezen ítélet 109. pontjában a Bíróság hangsúlyozta az érintett földrajzi terület környezeti érzékenységét, amely a 2011/92 irányelv III. mellékletében említett kiválasztási kritériumok egyike, és amelyet főként „a természetes környezet terhelhetősége” figyelembevételével kell értékelni, különös figyelmet fordítva a hegyvidéki és erdős területekre. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e megfontolások értelmezhetők a 2011/92 irányelv II. melléklete 1. pontjának d) alpontja értelmében vett „erdőirtásnak más földhasználatra történő áttérés céljából”, vagy akár arra vonatkozó jelzésnek, hogy e fogalomnak a jelen ítélet 22. pontjában foglalttól eltérő értelmezést kell adni.

24

Ilyen körülmények között a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Úgy kell‑e értelmezni a [KHV‑irányelvet], hogy a [villamos] energia átvitelét szolgáló távvezeték építése céljából és annak jogszerű fenntartásának tartamára kialakított »erdőnyiladék« a KHV‑irányelv II. melléklete 1. pontjának d) alpontja értelmében »más földhasználatra történő áttérés céljából való erdőirtásnak« minősül?”

25

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a KHV‑irányelv II. melléklete 1. pontjának d) alpontját akként kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „erdőirtás más földhasználatra történő áttérés céljából” fogalom alá tartozik erdőnyiladéknak az alapügyben szereplőhöz hasonló villamos távvezeték építése és üzemeltetése céljából e távvezeték jogszerű fenntartásának ideje alatt történő kialakítása.

26

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az alapügy felperesei a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételeikben vitatják az alapügy tárgyát képező erdőnyiladék által érintett területek kiterjedését. Úgy vélik, hogy az ezen erdőnyiladék által érintett terület 39 ha‑on, nem pedig, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, 17,82 ha‑on húzódik.

27

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Szerződés 267. cikkében meghatározott, a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti világos hatáskör elhatároláson alapuló eljárás keretében a tények bármilyen értékelése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. A Bíróság kizárólag a közösségi jogszabályok értelmezéséről és érvényességéről határozhat a nemzeti bíróságok által elé terjesztett tények alapján. Ennek keretében a nemzeti bíróság feladata a jogvita alapjául szolgáló tényállás megállapítása, és ebből a határozatára vonatkozó következmények levonása (2008. május 8‑iDanske Svineproducenter ítélet, C‑491/06, EU:C:2008:263, 23. pont).

28

Emlékeztetni kell arra, hogy a KHV‑irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok határozzák meg akár esetenkénti vizsgálattal, akár az általuk megállapított küszöbértékek vagy szempontrendszer alapján, hogy az ezen irányelv II. mellékletének hatálya alá tartozó projekteket alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak.

29

E projektek sorában, e II. melléklet 1. pontjának d) alpontjában szerepel az erdőirtás más földhasználatra történő áttérés céljából.

30

E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy az e mellékletben szereplő fogalmak uniós jogi fogalmak, amelyeket önállóan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2008. július 25‑iEcologistas en Acción‑CODA ítélet, C‑142/07, EU:C:2008:445, 29. pont).

31

Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi.

32

E II. melléklet 1. pontja d) alpontjának szövegéből következik, hogy az nem valamennyi erdőirtásra vonatkozik, hanem kizárólag az olyan erdőirtási műveletekre, amelyekre az érintett föld más használatra történő áttérése céljából kerül sor.

33

Márpedig meg kell állapítani, hogy amennyiben az olyan erdőnyiladék kialakítását, mint amely az alapügy tárgyát képezi, villamos energia átvitelét szolgáló távvezeték építése és üzemeltetése céljából tervezik, úgy az érintett földeket új használatra szánják. Következésképpen az olyan erdőnyiladék, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a KHV‑irányelv II. melléklete 1. pontjának d) alpontja alá tartozik.

34

Ezt az értelmezést egyébiránt megerősíti a KHV‑irányelv által követett célkitűzés.

35

A Bíróság megállapította ugyanis, hogy a KHV‑irányelv alapvető célkitűzése, amint az 2. cikkének (1) bekezdéséből következik, az, hogy az engedély megadása előtt előzetesen hatásvizsgálatnak legyenek alávetve azok a projektek, amelyek többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorolnak (2000. szeptember 19‑iLinster ítélet, C‑287/98, EU:C:2000:468, 52. pont).

36

A Bíróság ezenkívül számos alkalommal megállapította, hogy a KHV‑irányelv alkalmazási köre kiterjedt, és célkitűzései széles körűek (1996. október 24‑iKraaijeveld és társai ítélet, C 72/95, EU:C:1996:404, 31. pont; 2008. február 28‑iAbraham és társai ítélet, C‑2/07, EU:C:2008:133, 32. pont).

37

Márpedig a KHV‑irányelv alapvető célkitűzésével, valamint az ezen irányelv számára elismerendő kiterjedt alkalmazási körrel ellentétes lenne az erdőnyiladék létrehozására irányuló munkálatoknak az irányelv II. mellékletének alkalmazási köre alóli, azzal indokolt kizárása, hogy e munkálatokat e melléklet nem említi kifejezetten. Az ilyen értelmezés lehetővé tenni ugyanis a tagállamok számára, hogy kivonják magukat a KHV‑irányelvből eredő kötelezettségeik alól, amikor erdőnyiladék létrehozására adnak engedélyt, annak kiterjedésétől függetlenül.

38

Ebből az következik, hogy az erdőnyiladéknak villamos távvezeték építése és üzemeltetése céljából történő kialakítására irányuló műveletek a KHV‑irányelv II. melléklete 1. pontjának d) alpontja alá tartoznak.

39

Ezt az értelmezést egyáltalán nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy az osztrák jogalkotó az ilyen erdőnyiladékok gyakorlatának engedélyezésével az erdő megőrzésére irányuló célkitűzést szándékozott követni. Egyrészt a Bíróság kimondta, hogy a környezetre gyakorolt jótékony hatás nem releváns annak megítélése szempontjából, hogy az említett projekteket szükséges‑e környezeti hatásvizsgálatnak alávetni (lásd ebben az értelemben: 2008. július 25‑iEcologistas en Acción‑CODA ítélet, C‑142/07, EU:C:2008:445, 41. pont).

40

Másrészt az, hogy a kivágott fák helyén azonnal más erdei növények jelentek meg akár természetes, akár mesterséges úton, nem befolyásolja azt a tényt, hogy az erdőnyiladék kialakításával érintett földet új célból használják, nevezetesen a villamos energia átvitelét szolgáló távvezeték alapjaként.

41

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KHV‑irányelv II. melléklete 1. pontjának d) alpontját akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „erdőirtás más földhasználatra történő áttérés céljából” fogalom alá tartozik egy erdőnyiladéknak az alapügyben szereplőhöz hasonló villamos távvezeték építése és üzemeltetése céljából e távvezeték jogszerű fenntartásának ideje alatt történő kialakítása.

42

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

Az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv II. melléklete 1. pontjának d) alpontját akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „erdőirtás más földhasználatra történő áttérés céljából” fogalom alá tartozik egy erdőnyiladéknak az alapügyben szereplőhöz hasonló villamos távvezeték építése és üzemeltetése céljából e távvezeték jogszerű fenntartásának ideje alatt történő kialakítása.