–

V. Klohn, személyesen, és képviseletében B. Ohlig advocate,

–

az An Bórd Pleanála képviseletében A. Doyle solicitor és B. Foley BL,

–

Írország képviseletében M. Browne, G. Hodge és A. Joyce, meghatalmazotti minőségben, segítőik: M. Gray, H. Godfrey BL és R. Mulcahy SC,

–

az Európai Bizottság képviseletében: C. Zadra, G. Gattinara és J. Tomkin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2003. május 26‑i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2003. L 156., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 466. o.) módosított, az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL 1985. L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.; a továbbiakban: módosított 85/337 irányelv) 10a. cikke ötödik bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Volkmar Klohn és az An Bórd Pleanála (területrendezési hivatal, Írország; a továbbiakban: Hivatal) között azon bírósági eljárás költségei viselésének tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelyet V. Klohn indított azon építési engedéllyel szemben, amelyet a Hivatal adott ki egy Achonryban, County Sligóban (Sligo megye, Írország) építendő, az Írország egész területén elhullott állatok vizsgálatára szolgáló létesítmény építése vonatkozásában.

3

A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban (Dánia), 1998. június 25‑én aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény), amelyet az Európai Közösség nevében a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozat (HL 2005. L 124., 1. o.) hagyott jóvá, preambuluma kimondja:

„[…]

Felismerve szintén, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen, továbbá mind egyénileg, mind pedig másokkal együttesen kötelessége a környezet védelme és javítása a jelenlegi és jövőbeli generációk javára;

Figyelembe véve, hogy az állampolgárok ezen jogának biztosításához, és hogy ezen kötelességüket be tudják tartani, számukra a környezeti ügyekben az információt hozzáférhetővé kell tenni, biztosítani kell számukra a jogot, hogy részt vegyenek a döntéshozatalban, továbbá hozzáférhetővé kell tenni számukra az igazságszolgáltatást;

[…]

Kifejezve azon meggyőződésüket, hogy a nyilvánosság, illetőleg a szervezetek számára hatékony igazságszolgáltatási mechanizmusnak kell rendelkezésre állnia érdekeik védelme és a jogszabályok érvényesítése érdekében;

[…]”

4

Az Aarhusi Egyezménynek „Az egyezmény célja” címet viselő 1. cikke előírja:

„A jelen és jövő generációkban élő minden egyén azon jogának védelme érdekében, hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen, ezen egyezményben részes valamennyi Fél garantálja a nyilvánosság számára a jogot az információk hozzáférhetőségéhez, a döntéshozatalban való részvételhez és az igazságszolgáltatás igénybevételéhez a környezetvédelmi ügyekben a jelen Egyezmény rendelkezései szerint.”

5

Ezen egyezmény „Általános rendelkezések” című 3. cikkének (8) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Valamennyi Fél biztosítja, hogy ezen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban jogait gyakorló személyeket nem büntetik, nem üldözik és semmilyen más módon nem zaklatják a részvételük miatt. Ezen rendelkezés a nemzeti bíróságok azon hatáskörére nem vonatkozik, melynek keretében észszerű költségviselési kötelezettséget állapítanak meg a bírósági eljárásokban.”

6

Ugyanezen egyezménynek a „Hozzáférés az igazságszolgáltatáshoz” [helyesen: „Az igazságszolgáltatáshoz való jog”] című 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Valamennyi Fél biztosítja nemzeti jogszabályainak keretein belül, hogy amennyiben valamely személy úgy tekinti, hogy a 4. cikk értelmében benyújtott információigényét figyelmen kívül hagyták, teljes mértékben vagy részben helytelen módon [helyesen: jogellenesen] elutasították, nem kielégítő választ adtak, vagy bármely más módon azzal kapcsolatosan úgy jártak el, hogy az nem volt összhangban e cikk előírásaival [helyesen: vagy azt más módon nem e cikk rendelkezéseinek megfelelően intézték], legyen lehetősége bíróság előtt vagy bármely más, a törvény által létrehozott független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljárást kérni. […]

(2)   Valamennyi Fél, nemzeti jogszabályainak keretein belül, biztosítja az érintett nyilvánosság tagjai számára

A kellő érdek és a jogsérelem fogalmát a nemzeti jogszabályok követelményeivel, valamint azzal a céllal összhangban kell meghatározni, miszerint ezen Egyezmény hatálya alatt [helyesen: az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó ügyekben] az érintett nyilvánosság kapjon széles körű hozzáférési lehetőséget az igazságszolgáltatáshoz [helyesen: nyilvánosságot széles körben illesse meg az igazságszolgáltatáshoz való jog]. E célból [helyesen: e tekintetben] a 2. cikk (5) bekezdésben írt követelményeknek megfelelő, nem kormányzati szervezet kellő érdekkel rendelkezőnek minősül a fenti a) albekezdés céljára [helyesen: értelmében]. Ugyanezen szervezetek a fenti b) albekezdésben megfogalmazott jogokkal rendelkező szervezeteknek minősülnek. Ugyanezen szervezetek a fenti b) [pontban] megfogalmazott jogokkal rendelkező szervezeteknek minősülnek [helyesen: E szervezetek jogait a fenti b) pont alkalmazásában olyan jogoknak kell tekinteni, amelyek sérülhetnek].

[…]

(3)   A fenti (1) és (2) bekezdésben tárgyalt felülvizsgálati eljárások szabályainak csorbítása nélkül valamennyi Fél biztosítja, hogy a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogrendszerben lefektetett kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek, megfelelnek, a közigazgatási és bírói eljárásokhoz való hozzáférés biztosított legyen, hogy megtámadhassák magánszemélyek és hatóságok olyan lépéseit és mulasztásait, amelyek ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek [helyesen: Ezenfelül a fenti (1) és (2) bekezdésben szereplő jogorvoslati eljárások sérelme nélkül valamennyi Fél biztosítja a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogban meghatározott kritériumoknak – amennyiben vannak ilyenek – megfelelnek, a magánszemélyek és hatóságok olyan intézkedései vagy mulasztásai megtámadására irányuló közigazgatási vagy bírósági eljáráshoz való jogot, amelyek sértik a környezetre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezéseket].

(4)   Az (1) bekezdés kiegészítéseképpen és annak korlátozása nélkül, az (1), (2), és (3) bekezdésben jelzett eljárások elégséges és hatékony jogorvoslást kell, hogy biztosítsanak, többek között, amennyiben szükséges, a vitatott tevékenység felfüggesztése árán, méltányos, időszerű és nem kizáró módon költséges eljárást követve. A bírósági határozatokat, és amikor lehetséges, egyéb testületek határozatait a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni. A bírósági határozatokat, és amikor lehetséges, egyéb testületek határozatait a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

(5)   A 9. cikk rendelkezései hatékonyságának további erősítése érdekében valamennyi Fél biztosítja a nyilvánosság tájékoztatását a közigazgatási és jogi felülvizsgálati eljárások hozzáférhetőségéről [helyesen: a közigazgatási és bíróság előtti jogorvoslati lehetőségekről], és megvizsgálja olyan megfelelő mechanizmusok létesítésének lehetőségét, amelyeknek keretében segítséget nyújtanának az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést akadályozó pénzügyi és egyéb korlátok elmozdításához vagy csökkentéséhez [helyesen: és gondoskodik olyan segítségnyújtási mechanizmusok létesítéséről, amelyek célja az igazságszolgáltatáshoz való jogot csorbító pénzügyi vagy egyéb korlátok elmozdítása, illetve csökkentése].”

7

A módosított 85/337 irányelv előírja, hogy azon köz‑ és magánprojektek tekintetében, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak a környezetre, környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. Ezen irányelv a nyilvánosság részvételére és az azzal folytatott konzultációra vonatkozó kötelezettségeket is előír az e projektek engedélyezésére irányuló döntéshozatali folyamatban.

8

Az Európai Uniónak az Aarhusi Egyezményhez történő csatlakozását követően az uniós jogalkotó elfogadta a 2003/35 irányelvet, amelynek 3. cikke 7. pontja beillesztette a 85/337 irányelvbe a 10a. cikket, amely ekképp rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy vonatkozó nemzeti jogrendszerükkel összhangban az érintett nyilvánosság azon tagjainak, akik:

A tagállamok meghatározzák, hogy az eljárás melyik szakaszában kezdeményezhető a határozatok, jogi aktusok és mulasztások kifogásolása.

Hogy mi minősül kellő mértékű érdekeltségnek és jogsérelemnek, azt a tagállamok határozzák meg összhangban azzal a célkitűzéssel, amely szerint biztosítják az érintett nyilvánosságnak az igazságszolgáltatáshoz való széles körű jogát. Ebből a célból az 1. cikk (2) bekezdésében említett követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezetek érdekeltségét e cikk a) pontjának az alkalmazásában kellő mértékűnek kell tekinteni. E szervezetek jogait e cikk b) pontjának az alkalmazásában olyan jogoknak kell tekinteni, amelyek sérülhetnek.

E cikk rendelkezései nem zárják ki a közigazgatási hatóság előtt folytatott előzetes felülvizsgálati eljárás lehetőségét, és nem érintik a bírósági felülvizsgálati eljárások kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének a követelményét, amennyiben a nemzeti jog alapján ilyen követelmény fennáll.

Az eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.

E cikk rendelkezései hatékonyságának növelése céljából a tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokról [helyesen: jogorvoslati eljárásokról] gyakorlati információk álljanak a nyilvánosság rendelkezésére.”

9

A 2003/35 irányelv 6. cikkének első bekezdés értelmében „[a] tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2005. június 25‑tól megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot”.

10

A módosított 85/337 irányelv 10a. cikkét átvette az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 26., 1. o.) 11. cikke.

11

Az ír bírósági eljárás rendszere kétfokozatú. A felpereseknek először a High Court (felsőbíróság, Írország) engedélyét (leave) kell kérniük a kereset bíróságon történő benyújtásához, amelyben ki kell fejteniük keresetük jogalapjait és kereseti kérelmeiket. A keresetet csak ezen engedély megadását követően lehet benyújtani.

12

A Rules of the Superior Courts (a felsőbb bíróságok eljárási szabályzata) 99. cikkének értelmében „a perköltségek tekintetében a peres eljárás kimenetele a döntő”. Következésképpen a pervesztes felperest főszabály szerint a saját költségein kívül a másik fél költségeinek viselésére is kötelezik. Ez az általános szabály, a High Court (felsőbíróság) azonban mérlegelési jogkörrel rendelkezik e szabály mellőzéséről, amennyiben az ügy sajátos körülményei ezt igazolják.

13

Az eljáró bíróság csak a költségek megosztásáról határoz. Ezt követően a vesztes felet terhelő költségek összegét a Taxing Master, egy, a költségek számszerűsítésével kifejezetten megbízott bíró határozata határozza meg a nyertes fél igazoló irataira figyelemmel. E határozat ellen fellebbezéssel lehet élni.

14

A 2009. július 16‑iBizottság kontra Írország ítéletben (C‑427/07, EU:C:2009:457, 92–94. pont) a Bíróság megállapította, hogy Írország nem ültette át a nemzeti jogba a módosított 85/337 irányelv 10a. cikkében szereplő szabályt, amelynek értelmében az eljárások nem lehetnek „mértéktelenül drágák”.

15

2011 folyamán a célból, hogy levonja e tekintetben a kötelezettségszegés megállapításának következményeit, Írország a területrendezésről és városfejlesztésről szóló törvénybe beillesztette az 50B. cikket, amelynek értelmében e törvény hatályában főszabály szerint valamennyi fél maga viseli saját költségeit. E rendelet időbeli hatálya miatt azonban nem alkalmazható az alapeljárásra.

16

2004‑ben a Hivatal engedélyezte a Maloney and Matthews Animal Collections Ltd számára egy Achonryban építendő, az Írország egész területén elhullott állatok vizsgálatára szolgáló létesítmény létrehozását. E létesítmény építéséről a szarvasmarhák szivacsos agysorvadás járványára adott válaszként hozott intézkedések keretében határoztak.

17

2004. június 24‑én V. Klohn, egy, az említett létesítmény helyének közelében található gazdaság tulajdonosa azt kérte, hogy engedélyezzék számára, hogy ezen építési engedéllyel szemben keresetet nyújthasson be. Az engedélyt 2007. július 31‑én adták meg számára.

18

A High Court (felsőbíróság) 2008. április 23‑án hozott ítéletében elutasította V. Klohn keresetét.

19

Május 6‑án e bíróság az érdekeltet a Hivatal költségeinek viselésére kötelezte. Ezt a határozatot nem vitatták.

20

A High Courthoz (felsőbíróság) tartozó, a nemzeti jog értelmében a megtérítendő összeg meghatározásával megbízott Taxing Master előtt V. Klohn arra hivatkozott, hogy az Aarhusi Egyezmény, valamint a módosított 85/337 irányelv 3. cikkének (8) bekezdése és 9. cikkének (4) bekezdése, valamint 10a. cikkének értelmében az általa viselendő költségek nem lehetnek „mértéktelenül drágák”.

21

2010. június 24‑i határozatában a Taxing Master úgy ítélte meg, hogy az ír jog értelmében nem értékelheti e költség mértéktelen jellegét, és a V. Klohn által a Hivatal számára megtérítendő költségek összegét mintegy 86000 euróban határozta meg.

22

A felperes által a Taxing Master e határozatának felülvizsgálatára irányuló kérelemmel megkeresett High Court (felsőbíróság) helybenhagyta ezt a határozatot.

23

V. Klohn fellebbezést nyújtott be a High Court (felsőbíróság) e határozatával szemben a Supreme Courthoz (legfelsőbb bíróság, Írország).

24

A Supreme Court (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25

Második kérdésével – amelyet célszerű elsőként vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az a követelmény, miszerint a módosított 85/337 irányelv 10a. cikke ötödik bekezdésében szereplő azon követelmény, hogy bizonyos, a környezettel kapcsolatos bírósági eljárások ne legyenek mértéktelenül drágák (a továbbiakban: „nem lehet mértéktelenül drága” szabály), közvetlen hatállyal rendelkezik‑e, vagy a nemzeti bíróságnak csak a nemzeti jogot kell‑e értelmeznie oly módon, hogy az a lehető legnagyobb mértékben lehetővé tegye az e szabály céljának megfelelő megoldás elérését.

26

A „nem lehet mértéktelenül drága” szabály közvetlen hatályának kérdését az alapeljárásban az az ok alapozza meg, hogy Írország a 2003/35 irányelv 6. cikkében előírt határidőn belül, nevezetesen legkésőbb 2005. június 25‑ig nem ültette át a módosított 85/337 irányelv 10a. cikkének ötödik bekezdését. E kötelezettségszegést a Bíróság a 2009. július 16‑iBizottság kontra Írország ítéletében (C‑427/07, EU:C:2009:457, 92–94. pont és a rendelkező rész) állapította meg. Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság által adott magyarázatokból az tűnik ki, hogy a „nem lehet mértéktelenül drága” szabálynak a nemzeti jogba történő átültetésére irányuló rendelkezés elfogadására csak 2011‑ben, tehát az érdemi határozatot követően került sor, amely lezárta azt a bírósági eljárást, amely eljárás költségeinek meghatározását az alapügyben vitatják.

27

Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogi rendelkezések közvetlenül alkalmazhatók, ha azok olyan jogokat ruháznak a magánszemélyekre, amelyre azok bíróság előtt hivatkozhatnak valamely tagállamban (1974. december 4‑ivan Duyn ítélet, 41/74, EU:C:1974:133, 4. és 8. pont).

28

E rendelkezések a tagállamokra pontosan meghatározott kötelezettséget rónak, amely nem igényel sem az Unió intézményei, sem pedig a tagállamok részéről semmilyen jogi aktust, és amely számukra nem enged meg semmilyen mérlegelési lehetőséget a végrehajtásuk során (1974. december 4‑ivan Duyn ítélet, 41/74, EU:C:1974:133, 6. pont).

29

E tekintetben először is arra kell emlékeztetni, hogy a módosított 85/337 irányelv 10a. cikkének ötödik bekezdése annak előírására szorítkozik, hogy az érintett bírósági eljárásnak „igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága”. Az alkalmazott kifejezések általános jellegére tekintettel e rendelkezések nehezen minősíthetők úgy, hogy azok a tagállamok tekintetében olyan kellően pontos kötelezettségeket írnak elő, amelyek nem teszik szükségessé a végrehajtásuk biztosítását lehetővé tévő nemzeti intézkedéseket.

30

Másodsorban, a Bíróság megállapította, hogy a tagállamok az eljárási önállóságuk alapján, valamint az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének a betartására is figyelemmel mozgástérrel rendelkeznek a módosított 85/337 irányelv 10a. cikkének a végrehajtását illetően (2012. február 16‑iSolway és társai ítélet, C‑182/10, EU:C:2012:82, 47. pont; 2013. november 7‑iGemeinde Altrip és társai ítélet, C‑72/12, EU:C:2013:712, 30. pont).

31

Végül, de nem utolsósorban a Bíróság a „nem lehet mértéktelenül drága” szabályról is határozott. E szabály ugyanis, nagyon hasonló megfogalmazásban, az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (4) bekezdésében is szerepel. E hasonlóság nem véletlen, mivel a 2003/35 irányelvnek, amely beillesztette a 10a. cikket a 85/337 irányelvbe, éppen az volt a célja, hogy a közösségi jogot az Aarhusi Egyezményhez igazítsa annak érdekében, hogy a Közösség jóváhagyja azt, amint az a 2003/35 irányelv (5) preambulumbekezdéséből is következik.

32

Márpedig a Bíróság 2018. március 15‑iNorth East Pylon Pressure Campaign és Sheehy ítéletében (C‑470/16, EU:C:2018:185, 52. és 58. pont) úgy döntött, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (4) bekezdése nem rendelkezik közvetlen hatállyal.

33

Mivel a Bíróság az Unió által aláírt valamely egyezmény rendelkezéseinek közvetlen hatályát ugyanazon kritériumok alapján értékeli, mint amelyeket annak meghatározása során alkalmaz, hogy valamely irányelv rendelkezései közvetlenül hatályosak‑e (lásd ebben az értelemben: 1987. szeptember 30‑iDemirel ítélet, 12/86, EU:C:1987:400, 14. pont), az előző pontban említett ítéletből az a következtetés is levonható, hogy a módosított 85/337 irányelv 10a. cikke ötödik bekezdésében szereplő „nem lehet mértéktelenül drága” szabály nem rendelkezik közvetlen hatállyal.

34

Figyelemmel arra, hogy a módosított 85/337 irányelv szóban forgó rendelkezéseinek nincs közvetlen hatálya, illetve arra, hogy azokat késedelmesen ültették át az érintett tagállam jogrendjébe, ez utóbbi tagállam nemzeti bíróságai – az átültetésre előírt határidő leteltét követően – kötelesek a belső jogot a lehető legteljesebb mértékben úgy értelmezni, hogy az e rendelkezések céljának eléréséhez előnyben részesítik a nemzeti jogszabályok e célnak leginkább megfelelő értelmezését, hogy az említett irányelv rendelkezéseinek megfelelő eredményre jussanak (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4‑iAdelener és társai ítélet, C‑212/04, EU:C:2006:443, 115. pont és a rendelkező rész).

35

A „nem lehet mértéktelenül drága” szabálynak a módosított 85/337 irányelv 10a. cikkében való előírásakor az uniós jogalkotó által követett célból az következik, hogy az eljárásból fakadó pénzügyi teher nem akadályozhatja a magánszemélyeket azon joguk gyakorlásában, hogy az e rendelkezés hatálya alá tartozó bírósági jogorvoslati lehetőséggel éljenek (2013. április 11‑iEdwards és Pallikaropoulos ítélet, C‑260/11, EU:C:2013:221, 35. pont). E célkitűzés, amelynek lényege, hogy biztosítsa az érintett nyilvánosságnak az igazságszolgáltatáshoz való széles körű jogát, szélesebb körben az uniós jogalkotónak a környezet minősége megőrzésére, védelmére és javítására, illetve e téren a nyilvánosság aktív szerepének, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog és a tényleges érvényesülés elve tiszteletben tartása biztosítására irányuló akaratát fejezi ki (lásd ebben az értelemben: 2013. április 11‑iEdwards és Pallikaropoulos ítélet, C‑260/11, EU:C:2013:221, 31–33. pont).

36

A fenti megfontolásokra figyelemmel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a módosított 85/337 irányelv 10a. cikkének ötödik bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben foglalt „nem lehet mértéktelenül drága” szabálynak nincs közvetlen hatálya. Ha valamely tagállam nem ültette át e cikket, e tagállam nemzeti bíróságai – az említett cikk átültetésére előírt határidő leteltét követően – mindazonáltal kötelesek a belső jogot a lehető legteljesebb mértékben úgy értelmezni, hogy az eljárásból fakadó pénzügyi teher ne akadályozza a magánszemélyeket azon joguk gyakorlásában, hogy az e rendelkezés hatálya alá tartozó bírósági jogorvoslati eljárást indíthassanak vagy folytathassák azt.

37

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a módosított 85/337 irányelv 10a. cikkében szereplő „nem lehet mértéktelenül drága” szabály alkalmazható‑e egy, az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan eljárásra, amely az e cikk átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt indult. Az e kérdésre adandó igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság arra is választ vár, hogy az említett szabály alkalmazható‑e valamennyi, ezen eljárás keretében felmerült költségre, vagy csak azokra, amelyek az átültetésre előírt e határidő lejártát követően merültek fel.

38

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamely új jogszabályt – főszabály szerint – azonnal alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira (2008. december 11‑iBizottság kontra Freistaat Sachsen ítélet, C‑334/07 P, EU:C:2008:709, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2010. július 6‑iMonsanto Technology ítélet, C‑428/08, EU:C:2010:402, 66. pont; 2015. október 6‑iBizottság kontra Andersen ítélet, C‑303/13 P, EU:C:2015:647, 49. pont).

39

Ez csak abban az esetben van másképpen – a jogi aktusok visszaható hatályának a tilalmára vonatkozó elv sérelme nélkül –, ha az új szabályhoz olyan különleges rendelkezések kapcsolódnak, amelyek a szabály időbeli alkalmazásának feltételeit külön meghatározzák (2010. december 16‑iStichting Natuur en Milieu és társai ítélet, C‑266/09, EU:C:2010:779, 32. pont).

40

Ily módon a valamely irányelv átültetése céljából elfogadott jogi aktusokat a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira kell alkalmazni, az átültetésre előírt határidő lejártát követően, kivéve, ha ezen irányelv másképpen rendelkezik.

41

Márpedig a 2003/35 irányelv a 85/337 irányelv 10a. cikkének időbeli alkalmazhatóságát illetően nem tartalmaz semmiféle különös rendelkezést (2013. november 7‑iGemeinde Altrip és társai ítélet, C‑72/12, EU:C:2013:712, 23. pont).

42

E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a módosított 85/337 irányelv 10a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e cikk átültetése céljából elfogadott belső jogi rendelkezéseket az olyan hatósági engedélyezési eljárásokra is alkalmazni kell, amelyeket az e rendelkezés átültetésére előírt határidő lejártának időpontjában folyamatban voltak (lásd ebben az értelemben: 2013. november 7‑iGemeinde Altrip és társai ítélet, C‑72/12, EU:C:2013:712, 31. pont).

43

Amennyiben semmilyen átültetésre irányuló jogi aktus nem került elfogadásra egy irányelv által e tekintetben előírt határidőn belül, amint az az alapügyben is történt, úgy kell tekinteni, hogy azon kötelezettséget, miszerint a nemzeti jogot az át nem ültetett szabálynak megfelelően kell értelmezni, e határidő lejártát követően a jelen ítélet 39. és 40. pontjában említett feltételek mellett is alkalmazni kell.

44

Ez utóbbi helyzetben ugyanis a nemzeti bíróság köteles a belső jogot úgy értelmezni, hogy a lehető legteljesebb mértékben el lehessen érni a valamely át nem ültetett irányelv rendelkezéseiben előírt eredményt, amint az a jelen ítélet 35. pontjában is megállapításra került. Márpedig egy irányelvből származó új szabálynak a korábban keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira való azonnali alkalmazhatósága az irányelv átültetésére előírt határidő lejártát követően ezen eredmény részét alkotja, feltéve, hogy az irányelv e tekintetben nem rendelkezett másképp.

45

Következésképpen a nemzeti bíróságok egy át nem ültetett irányelv átültetésére előírt határidő lejártát követően kötelesek úgy értelmezni a nemzeti jogot, hogy a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásai azonnal összeegyeztethetők legyenek ezen irányelv rendelkezéseivel.

46

A „nem lehet mértéktelenül drága” szabály céljára figyelemmel – amelynek lényege a költségek megosztásának módosítása bizonyos bírósági eljárásokban – egy, a 2003/35 irányelv átültetésére előírt határidő lejártát megelőzően benyújtott kérelmet úgy kell tekinteni, mint egy, a korábbi szabályozás hatálya alatt keletkezett helyzetet. Egyébiránt a költségek megosztására vonatkozó, a bíróság által az eljárás végén hozott határozat a folyamatban lévő eljárás jövőbeli, tehát bizonytalan hatásnak minősül. Következésképpen a nemzeti bíróságok, ha az olyan eljárásokban döntenek a költségek megosztásáról, amelyek még folyamatban vannak az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejártának időpontjában, kötelesek úgy értelmezni a belső jogot, hogy az a lehető legteljesebb mértékben a „nem lehet mértéktelenül drága” szabály célkitűzésének megfelelő eredményhez vezessen.

47

E tekintetben nem kell különbséget tenni a költségek között aszerint, hogy azok a gyakorlatban az átültetésre előírt határidő lejárta előtt vagy után merültek‑e fel, mivel a költségek megosztására vonatkozó határozat ebben az időpontban még nem született meg, következésképpen azon kötelezettséget, hogy a belső jogot a „nem lehet mértéktelenül drága” szabálynak megfelelően kell értelmezni, e határozatra alkalmazni kell, amint az már fentebb megállapításra került. Ezenfelül, a Bíróság már kimondta, hogy az eljárás mértéktelenül drága jellegét átfogóan kell értékelni, az érintett fél által viselt költségek összességét figyelembe véve (2013. április 11‑i hozott, Edwards és Pallikaropoulos ítélet, C‑260/11, EU:C:2013:221, 28. pont).

48

Mindazonáltal, korlátozzák a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy a belső jog irányadó szabályainak értelmezésekor és alkalmazásakor figyelembe vegye valamely irányelv tartalmát, az általános jogelvek, különösen a jogbiztonság elve és a visszaható hatály tilalma korlátozzák (2016. november 8‑iOgnyanov ítélet, C‑554/14, EU:C:2016:835, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

E tekintetben a Hivatal arra hivatkozik, hogy a „nem lehet mértéktelenül drága” szabálynak a folyamatban lévő eljárásokra történő azonnali alkalmazása ellentétes a jogbiztonság elvével. Azt állítja, hogy a költségek megosztásának szabálya, amint az az eljárás megindulását követően ismert volt, befolyásolta a költségek összegét, amelyet a felek jogaik védelmének tekintetében magukra vállaltak.

50

Nyilvánvaló, hogy a bizalomvédelem elvével együtt járó jogbiztonság elve többek között azt követeli meg, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatók legyenek, különösen olyankor, amikor a magánszemélyekre és vállalkozásokra nézve kedvezőtlen következményeik lehetnek (2017. június 22‑iUnibet International ítélet, C‑49/16, EU:C:2017:491, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

A bizalomvédelemre való hivatkozás joga egyébiránt minden olyan jogalanyt megillet, akinek a helyzete akként jellemezhető, hogy az uniós adminisztráció konkrét biztosítékok adásával megalapozott elvárásokat keltett benne (lásd ebben az értelemben: 2010. október 14‑iNuova Agricast és Cofra kontra Bizottság ítélet, C‑67/09 P, EU:C:2010:607, 71. pont).

52

Mindazonáltal az alapeljárás tekintetében meg kell állapítani, hogy a felek semmiféle biztosítékot nem kaptak a tekintetben, hogy a költségek megosztásának szabálya az eljárás végéig hatályban marad. Épp ellenkezőleg, ezen eljárás megindulását, azaz 2004. június 24‑ét követően, amely időpontban V. Klohn kérelmezte a kereset benyújtásának engedélyezését, e felek Írországnak a 2003. június 25‑én hatályba lépett 2003/35 irányelvből eredő kötelezettségeire figyelemmel, előre láthatták, hogy e szabályt rövidesen, legkésőbb 2005. június 25‑e, vagyis nagy valószínűséggel az említett eljárás lezárása előtt módosítani kellett. Ezenfelül Írország és a Hivatal nem hivatkozhatnak egy olyan szabály hatályban maradására vonatkozó jogos bizalomra, amelyet Írország az ezen irányelvben előírt határidőn belül történő módosításra vonatkozó kötelezettség ellenére sem módosított, amint azt a Bíróság megállapította 2009. július 16‑iBizottság kontra Írország ítéletében (C‑427/07, EU:C:2009:457).

53

Végül a Bíróság azt is megállapította, hogy a bizalomvédelem elvét nem lehet oly módon kiterjeszteni, hogy általános módon akadályozza az új jogszabálynak a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira való alkalmazását (2015. október 6‑iBizottság kontra Andersen ítélet, C‑303/13 P, EU:C:2015:647, 49. pont).

54

Ily módon a Hivatal nem állíthatja azt megalapozottan, hogy a jogbiztonság elvével ellentétes a nemzeti bíróságok azon kötelezettsége, hogy a nemzeti jogot a „nem lehet mértéktelenül drága” szabálynak megfelelően értelmezzék, amikor a költségek megosztásáról határoznak.

55

A fenti megfontolásokra figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a módosított 85/337 irányelv 10a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az összhangban álló értelmezés kötelezettsége fennáll valamely tagállam bíróságainak tekintetében, amikor azok a költségek megosztásáról határoznak olyan bírósági eljárásokban, amelyek folyamatban voltak abban az időpontban, amikor lejárt az ugyanezen 10a. cikk ötödik bekezdésében előírt „nem lehet mértéktelenül drága” szabály átültetésére előírt határidő, figyelmen kívül hagyva azon időpontot, amikor ezek a költségek felmerültek az érintett eljárás során.

56

A harmadik kérdés megfelelő megértéséhez emlékeztetni kell arra, hogy a költségekkel kapcsolatos ír eljárás két szakaszban zajlik le. Az érdemi döntést követően a jogvitában eljáró bíróság először a költségteher megosztásáról dönt. A második szakaszban a Taxing Master határozza meg azok összegét, egy bíróság, nevezetesen a High Court (felsőbíróság), adott esetben pedig a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) ellenőrzése mellett.

57

A kérdést előterjesztő bíróság által az alapeljárásra vonatkozóan adott információk szerint a High Court (felsőbíróság), mivel elutasította V. Klohn keresetét, ez utóbbit 2008. május 6‑án arra kötelezte, hogy viselje a Hivatal részéről felmerült költségeket a felsőbb bíróságok eljárási szabályzata 99. cikkének értelmében, miszerint „a perköltségek tekintetében a peres eljárás kimenetele a döntő”. Mivel e határozatot nem támadták meg a kitűzött határidőn belül, az jogerőssé vált. A Taxing Master a V. Klohn által a Hivatal számára megtérítendő összeget mintegy 86000 euróban határozta meg 2010. június 24‑i határozatában, amelyet a High Court (felsőbíróság), majd a kérdést előterjesztő bíróság előtt támadtak meg.

58

E tényezőkre figyelemmel a harmadik kérdést úgy kell érteni, mint amely arra keresi a választ, hogy az alapeljárásban, tekintettel a High Court (felsőbíróság) 2008. május 6‑i, a költségek megosztását illetőn jogerőssé vált határozatához kapcsolódó jogerőre, az alapügy felperese által a Taxing Masternek a költségek összegét meghatározó határozatával szemben benyújtott jogorvoslati kérelemről határozó nemzeti bíróságoknak úgy kell‑e értelmezni a nemzeti jogot, hogy e felperesnek ne kelljen mértéktelenül nagy költséget viselnie.

59

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a belső jog alkalmazásakor a nemzeti bíróságok kötelesek a belső jogot úgy értelmezni, hogy a szóban forgó irányelv eredményének eléréséhez a lehető legteljesebb mértékig figyelembe vegyék annak szövegét és célját, következésképpen kötelesek megfelelni az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének (2006. július 4‑iAdelener és társai ítélet, C‑212/04, EU:C:2006:443, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60

A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének e követelménye ugyanis az EUM‑Szerződés rendszeréből következik, amennyiben lehetővé teszi a nemzeti bíróságoknak, hogy az előttük folyamatban lévő ügyek elbírálása során hatáskörüknek megfelelően biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését (2006. július 4‑iAdelener és társai ítélet, C‑212/04, EU:C:2006:443, 109. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

Mindazonáltal a nemzeti jog összhangban álló értelmezése elvének vannak bizonyos korlátai.

62

Egyfelől, amint az már említésre kerül a jelen ítélet 48. pontjában, a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy a belső jog releváns rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása során figyelembe vegye valamely irányelv tartalmát, az általános jogelvek korlátozzák.

63

E tekintetben a jogerő mind az uniós jogrendben, mind pedig a nemzeti jogrendekben különös jelentőséggel bír. Ugyanis mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásához, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek (2015. november 11‑iKlausner Holz Niedersachsen ítélet, C‑505/14, EU:C:2015:742, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

Az uniós jog sem követeli meg a bírósági határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásának mellőzését (2018. március 20‑iDi Puma és Consob ítélet, C‑596/16 és C‑597/16, EU:C:2018:192, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65

Másfelől, az összhangban álló értelmezés kötelezettsége megszűnik, ha a nemzeti jogot nem lehet úgy értelmezni, hogy az az érintett irányelven előírt eredménnyel összeegyeztethető eredményhez vezessen. Más szóval e kötelezettség nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául (2006. július 4‑iAdelener és társai ítélet, C‑212/04, EU:C:2006:443, 110. pont; 2008. április 15‑iImpact ítélet, C‑268/06, EU:C:2008:223, 100. pont).

66

Hangsúlyozni kell, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján fordultak hozzá, a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel annak értékelése tekintetében, hogy a fent említett korlátok akadályozzák‑e a nemzeti jog olyan értelmezését, amely összhangban áll valamely uniós jogszabállyal. Általánosságban, a Bíróságnak nem feladata, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a nemzeti jogot értelmezze (1965. december 1‑jei Dekker ítélet, 33/65, EU:C:1965:118), mivel e tekintetben kizárólag a nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 26‑iOttica New Line ítélet, C‑539/11, EU:C:2013:591, 48. pont).

67

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy értékelje azon jogerőt, amely azon 2008. május 6‑i határozathoz kapcsolódik, amelyben a High Court (felsőbíróság) az érintett eljárás költségeinek viselésére V. Klohnt kötelezte, annak meghatározása érdekében, hogy lehetséges‑e a nemzeti jogot az alapeljárásban a „nem lehet mértéktelenül drága” szabállyal összhangban értelezni, és ha igen, milyen mértékben.

68

E körülményekre figyelemmel a Bíróság csak pontosításokat adhat, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak a kérdést előterjesztő bíróságnak az értelmezés során (2006. február 21‑iHalifax és társai ítélet, C‑255/02, EU:C:2006:121, 77. pont), és megjelölje számára, hogy a nemzeti jog mely értelmezése felel meg azon kötelezettségének, hogy e jogot az uniós joggal összhangban értelmezze.

69

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2008. május 6‑i határozatnak, amelyben a High Court (felsőbíróság) a költségek megosztásáról döntött, és a Hivatal részéről felmerült költségek viselésére V. Klohnt kötelezte, nem ugyanaz a tárgya, mint a Taxing Master határozatának, amely a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő bírósági eljárás alapjául szolgált, elsősorban azért, mert e határozat nem rögzítette az alapügy felperese által viselendő költségek összegét. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a jogerő csupán azon jogi igényekre terjed ki, amelyről a bíróság már határozott. Következésképpen a jogerő így nem akadályozza meg sem azt, hogy a Taxing Master, sem azt, hogy egy másik bíróság egy későbbi jogvitában olyan jogi kérdéseket bíráljon el, amelyekről e jogerős határozat nem rendelkezett (lásd ebben az értelemben: 2015. november 11‑iKlausner Holz Niedersachsen ítélet, C‑505/14, EU:C:2015:742, 36. pont).

70

Ráadásul az az értelmezés, miszerint – a költségteherre vonatkozó határozat és a költségek összegét rögzítő határozat közötti szoros kapcsolatra figyelemmel – a Hivatal jogosan követeli a védelme tekintetében észszerűen felmerült összes költséget, ellentétes lenne a jogbiztonság elvével és az uniós jog kiszámíthatóságának követelményével. Amint ugyanis azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 114. pontjában, V. Klohn a Taxing Master határozatáig, amelyet több mint egy évvel a költségekre kötelező határozatot követően hoztak meg, nem ismerhette azon költségek összegét, amelyeket meg kellett volna, hogy térítsen a pernyertes feleknek, következésképpen nem is vitathatta volna megalapozottan az említett határozatok közül az előbbit. A Hivatal számára visszatérítendő összegét, amint azt a Taxing Master meghatározta, azért sem láthatta előre az érdekelt, mivel az mintegy a háromszorosa volt azon költségeknek, amely a saját részéről merült fel az érintett eljárásban.

71

Következésképpen a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a módosított 85/337 irányelv 10a. cikkének ötödik bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy, az alapügyben szereplőhöz hasonló jogvitában az összhangban történő értelmezés azon nemzeti bíróság feladata, amely a költségek összegéről határoz, amennyiben az nem ellentétes a költségek megosztására vonatkozó, jogerőssé vált határozathoz kapcsolódó jogerővel, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

72

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: