–

az „Aviabaltika” UAB képviseletében E. Baranauskas advokatas,

–

az „Ūkio bankas” AB képviseletében T. Bairašauskas és D. Ušinskaitė‑Filonovienė advokatai,

–

a litván kormány képviseletében K. Dieninis, D. Kriaučiūnas, L. Bendoraitytė és R. Butvydytė, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. Rius, A. Nijenhuis és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. május 6‑i 2009/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2009. L 146., 37. o.) módosított, a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló, 2002. június 6‑i 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2002. L 168., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 10. fejezet, 3. kötet, 89. o.; a továbbiakban: 2002/47 irányelv) 4. cikke (1) és (5) bekezdésének, valamint 8. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az „Aviabaltika” UAB és az „Ūkio bankas” AB között folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő, amely eljárás tárgya a közöttük kötött biztosítéki megállapodások érvényesítésével kapcsolatban az Ūkio bankas pénzintézet által az Aviabaltikával szemben benyújtott fizetési kérelem.

3

A 2002/47 irányelv (3) preambulumbekezdése kimondja:

„Létre kell hozni egy közösségi rendszert értékpapírok és pénz biztosítékként történő nyújtására egy értékpapírokból álló [helyesen: korlátolt dologi jog útján nyújtott] pénzügyi biztosíték vagy tulajdonjog‑átruházás formájában, beleértve a visszavásárlási megállapodásokat (repo) is. Ez hozzájárul a pénzpiac integrációjához és költséghatékonyságához, valamint a Közösség pénzügyi rendszerének stabilitásához, és ezáltal alátámasztja a szolgáltatásnyújtás szabadságát és a tőke szabad mozgását a pénzügyi szolgáltatások egységes piacán. Ezen irányelv a kétoldalú pénzügyi biztosítékokra vonatkozó megállapodásokra összpontosít.”

4

Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]”

5

Az említett irányelvnek „A pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások érvényesítése” című 4. cikke szerint:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az érvényesítési eljárás bekövetkeztekor [helyesen: a kielégítési jog megnyílásakor] a biztosíték elfogadója képes legyen az értékpapírokból álló [helyesen: a korlátolt dologi jog útján nyújtott] pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás alapján az abban megállapodott feltételek szerint nyújtott bármiféle pénzügyi biztosítékot az alábbi módok valamelyikén érvényesíteni:

[…]

[…]

(4)   Az (1) bekezdésben említett pénzügyi biztosíték érvényesítési módjainál – az értékpapírokból álló [helyesen: a korlátolt dologi jog útján nyújtott] pénzügyi biztosítékról szóló megállapodásban megállapodott feltételektől függően [helyesen: feltételekre is figyelemmel] – nem írható elő, hogy:

[…]

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás saját feltételei szerint hatályosulhasson, függetlenül a biztosíték nyújtója vagy a biztosíték elfogadója ellen megindított vagy folytatott felszámolási eljárástól vagy átszervezési intézkedésektől.

[…]”

6

Ugyanezen irányelvnek a „Bizonyos fizetésképtelenségre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának mellőzése” című 8. cikke így rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodást, valamint az ilyen megállapodás alapján a pénzügyi biztosíték nyújtását ne lehessen érvénytelennek vagy semmisnek nyilvánítani, illetve visszavonni kizárólag azon az alapon, hogy a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás hatálybalépésének napja vagy a pénzügyi biztosíték nyújtásának napja:

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a felszámolási eljárás vagy a reorganizációs intézkedés megkezdésének napján, de annak megkezdése után jön létre a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás vagy a vonatkozó pénzügyi kötelezettség, vagy akkor nyújtják a pénzügyi biztosítékot, az a törvény előtt érvényesíthető és kötelező legyen harmadik felekre nézve, ha a biztosíték elfogadója bizonyítani tudja, hogy nem tudott az ilyen eljárás vagy intézkedés megkezdéséről, és nem is kellett arról tudnia.

[…]”

7

A 2002/47 irányelvet átültető Lietuvos Respublikos finansinio užtikrinimo susitarimų įstatymas (a Litván Köztársaságnak a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodásokról szóló törvénye, a továbbiakban: a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodásokról szóló litván törvény) 2. cikkének (8) és (32) bekezdése kimondja:

„(8)   »Tulajdonjog átruházása nélkül nyújtott pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás«: olyan megállapodás, amely szerint a biztosíték nyújtója a biztosíték elfogadójának javára vagy részére a fedezett pénzügyi kötelezettségek teljesítését biztosító pénzügyi biztosítékot nyújt, és amely esetében a pénzügyi biztosíték teljes vagy korlátozott tulajdonjoga a biztosíték nyújtójánál marad.

[…]

(32)   »Fedezett pénzügyi kötelezettség«: azon kötelezettség, amelynek teljesítését pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás biztosítja, és amely pénzbeli elszámolásra és/vagy a pénzügyi instrumentum és/vagy az e pénzügyi instrumentumhoz kapcsolódó eszközök átadására jogosít fel. […]”

8

A pénzügyi biztosítékról szóló megállapodásokról szóló litván törvény 9. cikkének (3) és (8) bekezdése szerint:

„(3)   A kielégítési jog megnyílásakor a biztosíték elfogadója egyoldalúan jogosult a tulajdonjog átruházása nélkül nyújtott pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás alapján nyújtott pénzügyi biztosíték érvényesítésére az alábbi módokon, az említett megállapodásban foglalt feltételeknek megfelelően:

[…]

[…]

(8)   A pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás az abban foglalt időbeli hatállyal lép életbe, nem érintve az esetleges felszámolási eljárásokat vagy átszervezési intézkedéseket, amelyeket a biztosíték nyújtójával vagy a biztosíték elfogadójával szemben foganatosítanak.”

9

2011. október 10‑én és 2012. augusztus 16‑án az Aviabaltika és az Ūkio bankas pénzintézet két biztosítéki megállapodást kötött egymással (a továbbiakban: 2011. és 2012. évi szerződések), amelyek értelmében az Aviabaltika szerződéses partnerei biztosítékokat kaptak. Maga az Aviabaltika a kötelezettségei biztosítékaként az Ūkio bankasnál nyitott bankszámláján elhelyezett pénzeszközöket nyújtotta.

10

A 2011. és 2012. évi szerződések úgy rendelkeztek, hogy az e számlán elhelyezett pénzeszközöket, valamint az e pénzeszközök visszafizetése iránti követelést az e szerződésekből eredő kötelezettségek megfelelő teljesítését garantáló biztosítékként átadják a banknak, és azok a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodásokról szóló litván törvény értelmében vett pénzügyi biztosítéknak tekintendők.

11

Ezt követően az Ūkio bankas viszontbiztosítéki megállapodásokat kötött a Commerzbank AG‑vel, amelyek értelmében a Commerzbank biztosítékokat nyújtott a State Bank of Indiának, ez utóbbi pedig e biztosítékok végső kedvezményezettjeinek, azaz az Aviabaltika szerződéses partnereinek. Biztosíték címén az Ūkio bankas a Commerzbank által nyújtott biztosítékok összegének megfelelő értékben pénzeszközöket nyújtott.

12

2013. május 2‑án a Kaunas apygardos teismas (Kaunas megyei bíróság, Litvánia) fizetésképtelenségi eljárást indított az Ūkio bankasszal szemben.

13

Mivel az Aviabaltika nem teljesítette a kötelezettségeit azon szerződéses partnerei felé, akik a 2011. és 2012. évi szerződések értelmében nyújtott biztosítékok kedvezményezettjei voltak, a Commerzbanknak 2014. március 12‑én teljesítenie kellett a viszontbiztosítéki megállapodásokból eredő kötelezettségeit, és lehívta az Ūkio bankas által biztosíték címén nyújtott pénzösszegek egy részét.

14

2014. október 28‑án a Kaunas apygardos teismas (Kaunas megyei bíróság) engedélyezte az Aviabaltika Ūkio bankasszal szembeni követelésének a hitelezői követelések közé történő felvételét, amely követelést nevezetesen a 2011. és 2012. évi szerződések keretében pénzügyi biztosíték címén e banknál elhelyezett pénzeszközök képezték.

15

Az Ūkio bankas a Commerzbank által eszközölt lehívások egy részét nem az Aviabaltika által nyújtott e biztosíték címén elhelyezett pénzeszközökből, hanem a betétbiztosításra vonatkozó litván rendelkezések alapján kapott kártalanításból kompenzálta, amely az Aviabaltika egy másik számláján volt található. Az Ūkio bankas ezt követően azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az Aviabaltikát arra, hogy fizesse meg számára a 2011. és 2012. évi szerződések értelmében még neki járó, e kompenzációt követően fennmaradt összeget és kamatait.

16

A Kaunas apygardos teismas (Kaunas megyei bíróság) 2015. december 14‑i ítéletével helyt adott e kérelmeknek. A Lietuvos apeliacinis teismas (Litvánia fellebbviteli bírósága) 2016. május 31‑i határozatával helybenhagyta ezen ítéletet. E bíróságok kimondták, hogy a 2011. és 2012. évi szerződések egy pénzügyi biztosítékról szóló megállapodást tartalmaznak, amelynek tárgyát az e banknál az Aviabaltika nevére nyitott számlán jóváírt pénzösszegek képezik. Úgy ítélték meg, hogy az Ūkio bankasszal szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően e pénzeszközök a felszámolási vagyonba tartoznak, és hogy e banknak az említett pénzeszközök feletti rendelkezési jogát korlátozza az e területet szabályozó nemzeti jog azon tilalma, miszerint semmilyen kötelezettség nem teljesíthető, amelyet ezen eljárás megindításának időpontjáig még nem teljesítettek. Az Aviabaltika felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Lietuvos Aukščiausiasis Teismashoz (Litvánia legfelsőbb bírósága).

17

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az Aviabaltika és az Ūkio bankas a 2002/47 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett, korlátolt dologi jog útján nyújtott pénzügyi biztosítékról szóló megállapodást kötött, és a kielégítési jog megnyílására azt követően került sor, hogy a biztosíték elfogadójával, azaz a jelen ügyben az Ūkio bankasszal szemben megindították a fizetésképtelenségi eljárást. E bíróság így többek között azt kérdezi, hogy e biztosítékot a biztosíték elfogadója érvényesítheti‑e annak érdekében, hogy kielégítse a biztosíték nyújtójával, azaz a Aviabaltikával szembeni követelését, amely abból ered, hogy ez utóbbi nem teljesítette az e szerződés által biztosított pénzügyi kötelezettségeit.

18

Az Aviabaltika azzal érvel, hogy az Ūkio bankasnak a követelése kielégítése érdekében a 2002/47 irányelv és különösen annak 4. cikke alapján azon pénzösszegeket kell felhasználnia, amelyeket az Aviabaltika az említett biztosíték címén nála elhelyezett, és az Aviabaltika más eszközeit nem veheti igénybe. Az Aviabaltika ezenkívül úgy véli, hogy amennyiben az Ūkio bankas kérelmeinek helyt adnak, az Aviabaltika a fizetésképtelenségi eljárásban nem fogja tudni visszaszerezni e pénzösszegeket, és így gyakorlatilag kétszer kellene megfizetnie e banknak a pénzügyi biztosíték összegét. Az Ūkio bankas ezzel szemben azon az állásponton van, hogy a bankszektorra és a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti rendelkezések értelmében az említett pénzösszegek a felszámolási vagyon részét képezik, és a bank nem használhatja fel azokat a saját követelései kielégítésére. Hozzáteszi, hogy ezen irányelvnek megfelelően a pénzügyi biztosíték elfogadójaként jogosult, de nem köteles az e címen átadott pénzösszegek felhasználására, és dönthet úgy is, hogy az Aviabaltika más eszközeiből elégíti ki követelését.

19

A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk szerint a valamely bankszámlán lévő pénzösszegek pénzügyi biztosíték címén való átadása következtében az ezen pénzösszegek visszafizetésére vonatkozó követelés biztosítékként szolgál, mivel az említett pénzösszegek tulajdonjoga átszáll a bankra. Ezenkívül a bankszektorra és a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, amelyekre az elsőfokú bíróság és a fellebbviteli bíróság is hivatkozott, alkalmazni kell az alapügyben szóban forgó helyzetre, különösen azon tilalmat, miszerint nem teljesíthető semmilyen, a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjáig még nem teljesített kötelezettség, ami kizárja e biztosíték érvényesítését, és azt, hogy a biztosíték elfogadója azt ténylegesen felhasználja. E bíróság hangsúlyozza, hogy a biztosíték nyújtója, amennyiben e nemteljesítés miatt köteles egyéb eszközeiből teljesíteni a fedezett pénzügyi kötelezettségeket, a gyakorlatban a fizetésképtelenségre vonatkozó szabályok meg fogják akadályozni abban, hogy az említett biztosítékot visszaszerezze.

20

E körülmények között a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia legfelsőbb bírósága) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

21

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2002/47 irányelv 4. cikkének (5) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a tagállamok kötelesek olyan jogi szabályozás kialakítására, amely lehetővé teszi a korlátolt dologi jog útján nyújtott pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás értelmében nyújtott biztosíték elfogadója számára, hogy e biztosítékból kielégíthesse a fedezett pénzügyi kötelezettségek nemteljesítéséből eredő követelését akkor is, ha a kielégítési jog megnyílására azt követően került sor, hogy vele szemben felszámolási eljárás indult.

22

Amint az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapügyben szóban forgó pénzügyi biztosíték a biztosíték elfogadója, azaz a Ūkio bankas felszámolási vagyonának részét képezi, és az a belső jogban alkalmazandó teljesítési tilalom miatt nem vehető igénybe a bank követelésének tényleges kielégítése érdekében. Így kitűnik, hogy e helyzet azzal a következménnyel jár, hogy a biztosíték nyújtója gyakorlatilag kétszer köteles megfizetni e biztosíték összegét a biztosíték elfogadójának, amely biztosítékra kiterjed a fizetésképtelenségi eljárás.

23

Mindenekelőtt a 2002/47 irányelv 4. cikke (5) bekezdésének szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy a tagállamok kötelesek olyan jogi keretet alkotni, amely értelmében a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás saját feltételei szerint hatályosulhat, függetlenül a biztosíték nyújtója vagy a biztosíték elfogadója ellen megindított vagy folytatott felszámolási eljárástól. E rendelkezés kifejezetten vonatkozik mindkét szerződő félre, anélkül hogy a szerződés teljesítését illetően különbséget tenne közöttük aszerint, hogy ezen eljárás az egyik vagy a másik féllel szemben indult.

24

Továbbá a 2002/47 irányelv általános rendszerét és célkitűzéseit illetően emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv célja a (3) preambulumbekezdése szerint, hogy hozzájáruljon a pénzpiac integrációjához és költséghatékonyságához, valamint az Európai Unió pénzügyi rendszerének stabilitásához. E célból ezen irányelv olyan rendszert hozott létre, amelynek célja, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi biztosítékot használó felek adminisztratív terheit csökkentse, és javítsa e biztosítékok jogbiztonságát azáltal, hogy kivonja azokat a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok bizonyos rendelkezéseinek hatálya alól a pénzügyi stabilitás megőrzése és a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodásban részes valamelyik fél mulasztása esetén létrejövő dominóhatás korlátozása érdekében (lásd ebben az értelemben: 2016. november 10‑iPrivate Equity Insurance Group ítélet, C‑156/15, EU:C:2016:851, 23. pont).

25

Ebben az összefüggésben az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére tekintettel, amely úgy rendelkezik, hogy a korlátolt dologi jog útján nyújtott pénzügyi biztosíték elfogadójának képesnek kell lennie arra, hogy a pénzügyi biztosítékot az e rendelkezésben leírt módok valamelyikén érvényesítse, a Bíróság kimondta, hogy e rendszer ennélfogva előnyben részesíti e pénzügyi biztosítékokat az egyéb olyan biztosítéktípusokkal szemben, amelyek nem tartoznak az említett irányelv hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 2016. november 10‑iPrivate Equity Insurance Group ítélet, C‑156/15, EU:C:2016:851, 25. és 50. pont).

26

Ki kell fejteni, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a Bíróságtól kizárólag azt kérdezték, hogy a 2002/47 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy az az említett biztosíték elfogadója számára biztosítja azon jogot, hogy e biztosítékot érvényesítse függetlenül attól, hogy a biztosíték nyújtójával szemben fizetésképtelenségi eljárás indult. Mivel azonban – amint a jelen ítélet 23. pontjából következik – ezen irányelv 4. cikkének (5) bekezdése nem tesz különbséget aszerint, hogy a fizetésképtelenségi eljárást a biztosíték nyújtójával vagy a biztosíték elfogadójával szemben indították, az említett irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az általa bevezetett rendszer a pénzügyi biztosíték elfogadója számára akkor is biztosítja az e biztosíték érvényesítéséhez való jogot, ha a fizetésképtelenségi eljárás vele szemben indult.

27

Ennélfogva, amint arra a főtanácsnok az indítványának 85. pontjában rámutatott, a 2002/47 irányelv arra irányul, hogy az Unió pénzügyi rendszere stabilitásának elősegítése érdekében létrehozza a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások sajátos jogi rendszerét.

28

Márpedig ezen irányelv 4. cikke (5) bekezdésének olyan értelmezése, miszerint a korlátolt dologi jog útján nyújtott pénzügyi biztosíték hatástalanná válik akkor, ha a biztosíték elfogadójával szemben fizetésképtelenségi eljárás indul, ami megakadályozza ez utóbbit abban, hogy e biztosítékból ténylegesen kielégíthesse az igényét, és a biztosíték nyújtóját gyakorlatilag arra kötelezi, hogy a biztosíték elfogadója számára kétszer fizesse meg az említett biztosíték összegét, sértené mind e cikk szövegét, mind pedig a 2002/47 irányelv célkitűzéseit. Egy ilyen értelmezés ugyanis nagyban megfosztaná joghatásától e szerződést, és adott esetben pénzügyi nehézségeket okozhatna a biztosíték nyújtójának, ami ellentétes lenne az arra irányuló célkitűzéssel, hogy korlátozzák a valamelyik fél mulasztása esetén létrejövő dominóhatást.

29

Hozzá kell tenni, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának 59. és 60. pontjában rámutatott – mivel a 2002/47 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése nem fejti ki pontosan, hogy milyen módon kell biztosítani azt, hogy a pénzügyi biztosíték a fizetésképtelenségi eljárás megindításától függetlenül hatékonyan érvényesüljön, a tagállamoknak kell kialakítaniuk az e hatékony érvényesülést biztosító megfelelő eszközöket, amelyek között szerepelhet az a szabály, miszerint a pénzügyi biztosíték nem képezi a biztosíték elfogadója felszámolási vagyonának részét.

30

E megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2002/47 irányelv 4. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok kötelesek olyan jogi szabályozás kialakítására, amely lehetővé teszi a korlátolt dologi jog útján nyújtott pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás értelmében nyújtott biztosíték elfogadója számára, hogy e biztosítékból kielégíthesse a fedezett pénzügyi kötelezettségek nemteljesítéséből eredő követelését akkor is, ha a kielégítési jog megnyílására azt követően került sor, hogy vele szemben felszámolási eljárás indult.

31

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2002/47 irányelv 4. cikkének (1) és (5) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az arra kötelezi a korlátolt dologi jog útján nyújtott pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás értelmében nyújtott biztosíték elfogadóját, hogy elsősorban e biztosítékból elégítse ki az e megállapodás által biztosított pénzügyi kötelezettségek nemteljesítéséből eredő követelését.

32

Először is e 4. cikk szövegét illetően rá kell mutatni arra, hogy az (1) bekezdésében foglalt, „a biztosíték elfogadója képes legyen […] érvényesíteni” kifejezés azt jelenti, hogy a kielégítési jog megnyílása esetén a biztosíték elfogadójának lehetősége van arra, hogy e biztosítékot érvényesítse, de erre nem köteles. Ezenkívül az említett cikk (1) és (5) bekezdésében használt, az „abban megállapodott feltételek szerint”, illetve a „saját feltételei szerint” megfogalmazás azt mutatja, hogy a 2002/47 irányelv a szerződéses rendelkezéseknek biztosít elsőbbséget.

33

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 74. pontjában rámutatott, így kitűnik, hogy az említett rendelkezés arra irányul, hogy a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás érvényesítésére elsődlegesen a felek megállapodása szerinti szerződéses rendelkezéseknek megfelelően kerüljön sor.

34

Másodszor azon összefüggéseket illetően, amelyeknek a 2002/47 irányelv 4. cikkének (1) és (5) bekezdése a részét képezi, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdése l) pontjának megfogalmazása, amely szerint „a kielégítési jog megnyílása” olyan „mulasztás vagy bármilyen hasonló esemény a felek közötti megállapodásnak megfelelően”, amelynek bekövetkeztekor „a biztosíték elfogadója jogosult” a pénzügyi biztosítékot „érvényesíteni”, megerősíti a felek megállapodása szerinti szerződéses rendelkezések jelentőségét. E szerződéses rendelkezések jelentősége kitűnik az említett irányelv más rendelkezéseinek szövegéből is, úgymint az irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből, amely a „pénzügyi biztosítékról szóló megállapodásban megállapodott feltételek[re]” utal.

35

E körülmények között a 2002/47 irányelv 4. cikkének (1) és (5) bekezdése arra irányul, hogy a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás érvényesítésére – ezen irányelvnek a jelen ítélet 24. pontjában felidézett célkitűzéseit tiszteletben tartva – elsődlegesen a felek megállapodása szerinti szerződéses rendelkezéseknek megfelelően kerüljön sor.

36

Rá kell továbbá mutatni arra, hogy az e kérdést szabályozó szerződéses rendelkezések hiányában e célkitűzésekből az következik, hogy a biztosíték elfogadójának elsődlegesen az e célból nyújtott biztosítékból kell kielégítenie követelését, mielőtt a biztosíték nyújtójának más eszközeit igénybe venné. E követelmény ugyanis, mivel lehetővé teszi a biztosíték nyújtójának, hogy gyakorlatilag ne fizesse meg kétszer e biztosítéknak az adósságának megfelelő összegét, lehetővé teszi a biztosíték elfogadójának fizetésképtelensége esetén létrejövő dominóhatás elkerülését.

37

Közelebbről, ami az alapügyben szóban forgó helyzetet illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban, és különösen a 2011. és 2012. évi szerződések 6.3. cikkében szereplő információkból az tűnik ki – amely cikk arra utal, hogy a pénzügyi biztosíték „biztosítja a bank számára az ügyfél szerződéses kötelezettségeinek megfelelő teljesítését”–, hogy a biztosíték elfogadójának elsődlegesen a pénzügyi biztosítékból kell kielégítenie követelését, mielőtt a biztosíték nyújtójának más eszközeit venné igénybe, ezt azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

38

E megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2002/47 irányelv 4. cikkének (1) és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem kötelezi a korlátolt dologi jog útján nyújtott pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás értelmében nyújtott biztosíték elfogadóját arra, hogy elsősorban e biztosítékból elégítse ki az e megállapodás által biztosított pénzügyi kötelezettségek nemteljesítéséből eredő követelését.

39

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2002/47 irányelvet, és különösen annak 4. és 8. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy abban az esetben, ha a korlátolt dologi jog útján nyújtott pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás értelmében nyújtott biztosíték elfogadója nem e biztosítékból, hanem a biztosíték nyújtójának más eszközeiből elégítette ki a fedezett pénzügyi kötelezettségek nemteljesítéséből eredő követelését, e pénzügyi biztosíték nyújtója számára a biztosíték visszaszerzése érdekében elsőbbséget kell biztosítani a többi hitelezőhöz képest az e biztosíték elfogadójával szemben indított felszámolási eljárás során.

40

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az előzetes döntéshozatalra utalást nem az általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazása indokolja, hanem az uniós jogra vonatkozó jogvita tényleges megoldásának szükségessége (2016. november 10‑iPrivate Equity Insurance Group ítélet, C‑156/15, EU:C:2016:851, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

E tekintetben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 93. pontjában rámutatott, az alapügyben szóban forgó jogvita tárgya az Ūkio bankas és az Aviabaltika között kötött 2011. és 2012. évi szerződések teljesítése, és e jogvita nem érinti az Ūkio bankasszal szembeni fizetésképtelenségi eljárás lefolytatását. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglalt információkból nem következik az, hogy a kérdést előterjesztő bírósághoz viszontkeresetet nyújtottak volna be e bankkal szemben a pénzügyi biztosíték visszaszerzése érdekében, sem az, hogy az említett bíróságnak azzal kapcsolatos kérdésekben kellene döntenie, hogy az Aviabaltika e fizetésképtelenségi eljárásban az e biztosíték címén fennálló követelését kívánja érvényesíteni az Ūkio bankasszal szemben.

42

Ezenkívül e kérelem nem tartalmaz arra vonatkozó információkat, hogy a nemzeti jognak vannak‑e olyan rendelkezései – illetve azok milyen tartalmúak –, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság válaszától függően adott esetben alkalmazhatna az előtte folyó jogvita eldöntése érdekében, ami ezen eljárás keretében hatással lehetne a hitelezők sorrendjére.

43

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a harmadik kérdés hipotetikus jellegű, és azt ennélfogva elfogadhatatlannak kell tekinteni.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: