1

A keresetében az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Bolgár Köztársaság, mivel nem foglalta bele a fontos madárélőhelyek (a továbbiakban: IBA) egészét a Rila‑hegységet felölelő (a továbbiakban: Rila IBA) különleges védelmi területbe (a továbbiakban: KVT), nem minősítette KVT‑vé a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 20., 7. o.; a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) I. mellékletében említett fajok védelme érdekében, következésképpen nem teljesített az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2

A madárvédelmi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének megfelelően az irányelv a tagállamok EUM‑Szerződésben érintett európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik. Az irányelv célja e fajok védelme, kezelése és ellenőrzése, továbbá szabályokat állapít meg hasznosításukkal kapcsolatban.

3

Ezen irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik:

„(1)   Az I. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni:

Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér‑információjaként figyelembe kell venni.

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében [KVT‑vé] minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

(2)   A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzi tengeri és szárazföldi területen [helyesen: azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken], ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő‑, vedlő‑ és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. A tagállamok e célból külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére, és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.”

4

Az említett irányelv 12. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   A tagállamok 1981. április 7‑től kezdődően háromévente jelentést tesznek a Bizottságnak az ezen irányelv alapján hozott nemzeti jogszabályok végrehajtásáról.

(2)   A Bizottság az (1) bekezdésben meghatározott információk alapján háromévente átfogó jelentést készít. A jelentéstervezetnek a valamely tagállam által szolgáltatott információk alapján összeállított részét felülvizsgálat céljából megküldik az adott tagállam hatóságaihoz. A jelentés végleges változatát megküldik a tagállamok részére.”

5

A Bulgarsko druzhestvo za zashtita na ptitsite (bolgár madárvédelmi társaság, a továbbiakban: BDZP), a BirdLife International nem kormányzati szervezet tagja által benyújtott panasz nyomán a Bizottság 2008. június 6‑án a Bolgár Köztársasághoz felszólító levelet intézett, amelyben azt kifogásolta e tagállammal szemben, hogy 6 IBA‑t illetően (Rila, Kaliakra, Tsentralen Balkan, Lomovete, Pirin és Zapadni Rodopi) nem minősítette KVT‑vé a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket, és ennélfogva nem teljesítette a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

6

A Bolgár Köztársaság a felszólító levélre adott válaszaiban vitatta, hogy a madárvédelmi irányelvet bármiképpen megsértette volna, és többek között azzal érvelt, hogy a Rila IBA egy további részét, mégpedig a Rilski manastirt (rilai monostor, Bulgária), időközben KVT‑vé minősítették.

7

A Bizottság, mivel nem elégedett meg e válaszokkal, 2014. október 17‑én egy indokolással ellátott véleményt küldött a Bolgár Köztársaságnak, amelyben kifogásolta az irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségek nem teljesítését. Ez az indokolással ellátott vélemény azonban kizárólag a Rila IBA‑t érintette, mivel időközben a Kaliakra IBA‑val kapcsolatban egy külön kötelezettségszegési eljárás indult, amelyről a Bíróság a 2016. január 14‑iBizottság kontra Bulgária ítéletben (C‑141/14, EU:C:2016:8) határozott, és mivel a Tsentralen Balkan, Lomovete, Pirin és Zapadni Rodopi IBA‑kat egy jelentős intézkedéssel KVT‑vé minősítették.

8

A Rila IBA‑t illetően a Bizottság az indokolással ellátott véleményében megállapította, hogy a Rila IBA összterületének csupán 72%‑át minősítették KVT‑vé, ami a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt fajok közül 17 faj védelmének korlátozását eredményezi.

9

2014. december 15‑én a Bolgár Köztársaság válaszolt az indokolással ellátott véleményre, ezt követően 2015. szeptember 7‑én kiegészítő információkat és 2016. február 3‑án naprakész információkat nyújtott be. E tagállam lényegében azzal érvelt, hogy a Rila IBA 72%‑ának KVT‑vé minősítése biztosítja „az IBA‑ban előforduló fajok és élőhelyeik védelmének legmagasabb szintjét”, azonban a megfelelő együttműködés jegyében megkettőzik a Rila KVT területi kiterjesztése kérdésének vizsgálatára fordított erőfeszítéseket.

10

A Bizottság, mivel úgy értékelte, hogy a meghozott intézkedések ellenére a Bolgár Köztársaság továbbra sem tett eleget a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek, úgy határozott, hogy benyújtja a jelen keresetet.

11

A Bolgár Köztársaság azzal érvel, hogy a kereset elfogadhatatlan, és állításának alátámasztására lényegében két érvet hoz fel.

12

Elsősorban a Bolgár Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság módosította a jogvita tárgyát. Ugyanis, míg a Bizottság a felszólító levélben azt kifogásolta, hogy nem minősített KVT‑vé a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt fajok védelmére a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket, az indokolással ellátott véleményben és a kereseti kérelmeiben azonban a kifogást arra alapította, hogy nem a Rila IBA egészét minősítette KVT‑vé. Ily módon a Bolgár Köztársaság nem tudott eleget tenni az uniós jogból eredő kötelezettségeinek, és nem védekezhetett hatékonyan a megfogalmazott kifogásokkal szemben.

13

A Bolgár Köztársaság hangsúlyozza, hogy a felszólító levél alapján az volt a meggyőződése, hogy elegendő a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt fajok kielégítő védelmét biztosítania, éppen ezért megtette a felszólító levélben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Csupán az indokolással ellátott vélemény kézhezvételét követően konstatálta, hogy a Bizottság valójában azt kifogásolta, hogy nem a Rila IBA egészét minősítette KVT‑vé.

14

Másodsorban a Bolgár Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság sem az indokolással ellátott véleményben, sem pedig a keresetlevélben nem írta körül helyesen a jogvita tárgyát, illetve nem adta elő koherens módon és pontosan azon okokat, amelyek alapján úgy véli, hogy e tagállam nem teljesítette a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

15

Különösen megjegyzi, hogy a Bizottság csupán általános jelleggel vetette fel, hogy a Rila IBA csak egy részének KVT‑vé minősítése a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt fajok közül 17 faj védelmének korlátozását eredményezte, azonban nem adott elő elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy e fajokat be lehessen azonosítani.

16

A Bizottság a válaszában elsősorban a jogvita tárgyának állítólagos módosítását illetően kifejti, hogy a felszólító levélben, illetve az indokolással ellátott véleményben foglalt megállapítások azonosak, és hogy a két dokumentum között a legcsekélyebb inkoherencia vagy eltérés sem figyelhető meg. Azt állítja, hogy a pert megelőző eljárásban, tekintettel arra, hogy a Bolgár Köztársaság a felszólító levél nyomán további területeket minősített KVT‑vé, a jogvita tárgya egyszerűen a Rila IBA nem minősített, fennmaradó részére korlátozódott.

17

Másodsorban, a jogvita tárgyának állítólagosan elégtelen meghatározását illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a madárvédelmi irányelv konkrét rendelkezését vette alapul, és hogy benyújtotta azon 17 madárfaj felsorolását, amelynek védelme nem kielégítően biztosított azáltal, hogy a Rila IBA‑nak csupán egy részét minősítették KVT‑vé, valamint a nem az egész terület minősítése miatt jelentős mértékben érintett 9 madárfaj felsorolását.

18

A jogvita tárgyának módosítására alapított kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a felszólító levél célja egyrészről az, hogy a jogvita tárgyát körülhatárolja, és az észrevételeinek megtételére felszólított tagállam számára megjelölje a védekezésének előkészítéséhez szükséges elemeket, másrészről pedig, hogy lehetővé tegye számára a szabályoknak való megfelelést a Bírósághoz fordulást megelőzően (1985. március 28‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, 274/83, EU:C:1985:148, 19. pont; 2011. április 7‑iBizottság kontra Portugália ítélet, C‑20/09, EU:C:2011:214, 19. pont; valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az ugyanis, hogy az érintett tagállam előterjesztheti észrevételeit, az EUM‑Szerződésben rögzített lényeges biztosíték abban az esetben is, ha a tagállam úgy ítéli meg, hogy nem kíván élni vele, e biztosíték fenntartása pedig a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás szabályszerűségének lényeges eleme (2011. április 14‑iBizottság kontra Románia ítélet, C‑522/09, EU:C:2011:251, 16. pont).

19

Ugyanakkor, jóllehet az indokolással ellátott véleménynek tartalmaznia kell azon okok összefüggő és részletes kifejtését, amelyek a Bizottságot arra a meggyőződésre vezették, hogy az érintett tagállam nem teljesítette a Szerződésből eredő valamely kötelezettségét, a felszólító levéltől nem várható olyan szigorú pontosság, mint az indokolással ellátott véleménytől, mivel az szükségképpen csak a kifogások első tömör összefoglalását tartalmazhatja. Ebből következően semmi sem akadályozza meg tehát abban a Bizottságot, hogy az indokolással ellátott véleményben részletesebben kifejtse azon kifogásokat, amelyeket a felszólító levélben általánosabb módon már érvényesített (lásd ebben az értelemben: 2008. április 8‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑337/05, EU:C:2008:203, 23. pont; 2014. február 13‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C‑530/11, EU:C:2014:67, 40. pont).

20

A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság mind a felszólító levélben, mind pedig az indokolással ellátott véleményben kifejezetten megjelölte, hogy a Bolgár Köztársaság, mivel nem minősítette KVT‑vé a madárvédelmi irányelv I. mellékletében említett fajok védelmére a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket, megszegte az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

21

E dokumentumok közötti egyetlen eltérés abban áll, hogy a Bizottság a felszólító levélben azt jelölte meg, hogy a Bolgár Köztársaság nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt fajok védelmére a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb valamennyi területet KVT‑vé minősítse, míg az indokolással ellátott véleményben és a keresetlevélben – mivel nem találta elegendőnek az e tagállam által a felszólító levél nyomán átminősített területeket – pontosította a jogvita tárgyát, azt a Rila IBA át nem minősített, fennmaradó részére korlátozva.

22

Következésképpen, tekintettel arra, hogy a Rila IBA egésze szerepelt a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területetek felsorolásában, a Bolgár Köztársaság nem állíthatja megalapozottan, hogy a Bizottság módosította a jogvita tárgyát.

23

A jogvita tárgyának a keresetlevélben való, állítólagosan nem kielégítő megjelölésére alapított kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 120. cikkének c) pontjából és az azzal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a jogalapok rövid ismertetését. E megjelölésnek, illetve ismertetésnek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes elő tudja készíteni védekezését, valamint a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Mindebből következik, hogy a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek magából a keresetlevél szövegéből kell egységes és érthető módon következniük, és a keresetlevélben a kérelmeket egyértelműen kell megfogalmazni, nehogy a Bíróság a határozatában túlterjeszkedjen a kereseti kérelmen, vagy ne határozzon valamely kifogás tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2010. január 14‑iBizottság kontra Cseh Köztársaság ítélet, C‑343/08, EU:C:2010:14, 26. pont; 2010. június 15‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑211/08, EU:C:2010:340, 32. pont; 2012. november 15‑iBizottság kontra Portugália ítélet, C‑34/11, EU:C:2012:712, 44. pont).

24

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében egyébiránt a Bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az indokolással ellátott vélemény és a keresetlevél koherens módon és pontosan tartalmazza‑e a kifogásokat ahhoz, hogy pontosan meg tudja állapítani az uniós jog felrótt megsértésének a mértékét, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy a Bíróság megvizsgálhassa az állítólagos kötelezettségszegés fennállását (2012. november 15‑iBizottság kontra Portugália ítélet, C‑34/11, EU:C:2012:712, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy az indokolással ellátott vélemény megállapításaiban és a kereseti kérelmekben a Bizottság kifejezetten megjelölte, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset azon alapul, hogy a Bolgár Köztársaság nem teljesítette a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

26

Egyébiránt, az indokolással ellátott vélemény és a keresetlevél indokolásában a Bizottság azzal érvelt, hogy a Rila IBA csupán egy részének KVT‑vé minősítése az említett irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajok közül 17 madárfaj, mégpedig a gatyáskuvik (Aegolius funereus), a császármadár (Bonasa bonasia), a kígyászölyv (Circaetus gallicus), a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotus), a fekete harkály (Dryocopus martius), a vándorsólyom (Falco peregrinus), az európai törpekuvik (Glaucidium passerinum), a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus), a siketfajd (Tetrao urogallus), a szirti sas (Aquila chrysaetos), az európai lappantyú (Caprimulgus europaeus), a haris (Crex crex), a közép fakopáncs (Dendrocopos medius), az uhu (Bubo bubo), a tövisszúró gébics (Lanius collurio), az erdei pacsirta (Lullula arborea) és a darázsölyv (Pernis apivorus) védelmének „jelentős korlátozását” eredményezte, továbbá pontosította, hogy közülük az első 9 „jelentős mértékben érintett”.

27

Ezért úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság a kifogásait a jelen ítélet 23. és 24. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében koherens módon és pontosan kifejtette.

28

Következésképpen a kereset elfogadható.

29

A Bizottság azzal érvel, hogy a Bolgár Köztársaság azáltal, hogy nem a Rila IBA egészét minősített KVT‑vé, megszegte a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

30

E tekintetben a Bizottság hangsúlyozza, hogy a madárvédelmi szempontból a Rila IBA KVT‑vé nem minősített része jelentőséggel bír, kifogásolja azt, hogy bizonyos madárfajok nem részesülnek olyan védelemben, mint amelyet a Rila IBA egészének KVT‑vé minősítése biztosítana, és fenntartja, hogy az egész terület minősítése szükségességének alátámasztására előadott bizonyítékok relevánsak.

31

Elsősorban, ami a Rila IBA KVT‑vé nem minősített részét illeti, amely magában foglalja a Rila KVT és a Rilski manastir határán, a Rila‑hegység lábánál elhelyezkedő területet, a Bizottság kiemeli, hogy e rész jelentős hányadát, mégpedig 75%‑át – alapvetően fenyves – őserdő borítja, amely kedvező egyfelől az európai törpekuvik, a gatyáskuvik és a háromujjú hőcsik védelme szempontjából, amely fajok országosan legnagyobb költőállománya ezekben az erdőkben található, másfelől pedig a szirti sas, a siketfajd, a vándorsólyom, a fekete harkály, a fehérhátú fakopáncs, az európai lappantyú és a császármadár védelme szempontjából. A Rila IBA egésze e fajok szempontjából – Bulgáriában és európai szinten – az elsődleges fontosságú élőhelyek részét képezi.

32

Ezenkívül a Rila IBA egészében 130 különböző faj fordul elő, köztük 20 szerepel a madárvédelmi irányelv I. melléklete szerinti felsorolásban, 41 a védelem szempontjából európai jelentőségű, amelyek közül egy a világszinten veszélyeztetett fajok SPEC 1 kategóriájába tartozik, 14‑et – az Európában koncentrálódó fajok, melyek Európában kedvezőtlen körülmények között élnek – SPEC 2 kategóriába soroltak, 26‑ot pedig – nem Európában koncentrálódó fajok, melyek Európában kedvezőtlen körülmények között élnek – a SPEC 3 kategóriába.

33

A Rila IBA egésze, mint az alpesi biom részét képező terület, világszintű jelentőséggel bír, mivel a Bolgár Köztársaságban regisztrált négy madárfaj közül három e biomra koncentráltan és arra jellemzően van jelen, mégpedig a hajnalmadár, a havasi csóka és a havasi szürkebegy. A Rila IBA területe a kövirigó, a vörösbegy, az erdei pinty, a nyaktekercs, az örvös rigó, az énekes rigó, a fekete rigó, a sárgafejű királyka, a barátposzáta és a kenderike állományának védelme szempontjából is az egyik legjelentősebb terület Európában.

34

Ebben az összefüggésben a Bizottság kifejti, hogy a leginkább érintett élőhelyek és populációk a Rila IBA‑nak egyaránt kiterjednek a KVT‑vé minősített és az azzá nem minősített részére. Tekintettel arra, hogy a Bolgár Köztársaság nem adott elő olyan tudományos adatokat, amelyek a Rila IBA csupán egy részének KVT‑vé minősítését indokolhatnák, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a madárvédelmi irányelv I. mellékletében említett fajok védelmére a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területek meghatározásához a kiemelt európai madárvédelmi területek jegyzéke (a továbbiakban: IBA‑jegyzék) jelenti a legfrissebb és legpontosabb hivatkozási alapot.

35

Másodsorban, a Bizottság azzal érvel, hogy a Rila IBA KVT‑vé minősített része, az e mellékletben felsorolt igen fontos fajok nemzeti állományának elterjedését figyelembe véve, messzemenően nem elegendő.

36

Ezen érv alátámasztására a Bizottság arra emlékeztet, hogy a BDZP által eredetileg javasolt 114 KVT‑re vonatkozóan a Bulgarska Akademia na Naukite (bolgár tudományos akadémia, Bulgária; a továbbiakban: BAN) által készített, majd pedig a környezetvédelmi és vízügyi minisztérium (a továbbiakban: környezetvédelmi minisztérium) által létrehozott nemzeti munkacsoport 2008‑ban tett jelentése alapján átdolgozott madáradatbázis‑értékelésre támaszkodott.

37

A Bizottság hozzáteszi, hogy az elemzéséhez továbbá a Bolgár Köztársaság által szolgáltatott adatbázisból származó információkat és a szintén a bolgár hatóságok által szolgáltatott, a Rila KVT‑re vonatkozó egységes adatlapokat vette alapul.

38

A Bizottság kifejti, hogy valamely területnek egy meghatározott faj állománya szempontjából vett jelentőségének meghatározásához a területi vagy nemzeti költőállomány BirdLife International által alkalmazott 1%‑os küszöbértékét vette alapul. A véletlenszerű előfordulás eseteit és az egyedek kevésbé jelentős számának otthont adó élőhelyeket kizárandó, a szóban forgó élőhelyek az érintett fajok és alfajok egyedei uniós szinten jelentős számának kell, hogy otthont adjanak.

39

Harmadsorban, a Bizottság pontosítja, hogy a Rila IBA KVT‑vé minősített részének jelentősége más olyan dokumentumokból is kitűnik, amelyek ezen IBA további területei átminősítésének szükségességéről tesznek bizonyságot.

40

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a Rila IBA egészének KVT‑vé minősítésére irányuló javaslat már szerepelt a BAN mellett újonnan létrehozott intézet, a Natsionalen savet po biologichno raznoobrazie (nemzeti biodiverzitás tanács, Bulgária; a továbbiakban: NSBR) 2011. március 11‑i ülésének napirendjén, és hogy ezen ülést annak következtében tartották meg, hogy a BAN 2010. december 28‑án olyan jelentést fogalmazott meg, amely a Rila‑hegységben három új KVT kijelölése mellett foglalt állást, felölelve majdnem teljes egészében a Rila IBA KVT‑vé még nem minősített részeit, mégpedig a Rilski manastir KVT‑t, a Rila Yug (déli‑Rila) KVT‑t és a Rila Sever (északi‑Rila) KVT‑t. Az utóbbi két területet a környezetvédelmi minisztérium ezt követően Rila buffer KVT néven egybevonta.

41

Jóllehet az NSBR jóváhagyta a Rilski manastir KVT‑vé minősítését, a jövőbeni Rila buffer KVT‑nek a Natura 2000 hálózatba foglalására vonatkozó javaslat megvitatását elhalasztották, holott a bolgár hatóságok nem vitatták a Rila IBA további területei KVT‑vé minősítésének szükségességét. Ennek érdekében az indokolással ellátott véleményre adott válaszukban vállalták, hogy az NSBR‑ben, 2015 márciusában megvitatják az említett minősítést.

42

A környezetvédelmi minisztériummal kötött megállapodás alapján a BDZP újabb javaslatot terjesztett elő a Rila buffer KVT kijelölésére vonatkozóan, amelyet az NSBR 2016. március 22‑ére tervezett ülésén kellett volna megvizsgálni. Időközben, a Bizottság szervezeti egységei és az illetékes bolgár hatóságok között megtartott technikai találkozók során, valamint a jelen eljárással kapcsolatos írásbeli információk benyújtásakor a Bolgár Köztársaság a Bizottságot bizonytalanságban hagyta az újabb KVT‑vé minősítés kérdését illetően, a késedelmet pedig közigazgatási és eljárási akadályokkal indokolta.

43

Ezenkívül a Bizottság a BDZP‑től egy, a jövőbeni Rila buffer KVT‑re vonatkozóan a BAN által kidolgozott egységes adatlaptervezetet vett kézhez, amely szerint ez a KVT majdnem teljes egészében meg kell, hogy egyezzen a Rila IBA még nem minősített részével. Ebben a tervezetben a szóban forgó fajok védelme szempontjából a nem minősített területnek még nagyobb jelentőséget tulajdonítottak.

44

A Rila IBA KVT‑vé még nem minősített részének a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt, tipikusan erdei fajok – különösen a siketfaj, a fehérhátú fakopáncs és a háromujjú hőcsik – szempontjából vett jelentősége a környezetvédelmi minisztérium által a „Környezetvédelem” 2007–2013 operatív program útján finanszírozott, e fajokkal kapcsolatos új cselekvési tervből is kitűnik.

45

Végül, ami a Bolgár Köztársaság által a pert megelőző eljárásban a Rila IBA csupán egy részének KVT‑vé minősítésének indokolására előadott, többek között arra alapított érveket illeti, hogy a tagállamok fontossági sorrendet alakíthatnak ki az olyan prioritások közt, mint a gazdasági‑társadalmi fejlődés és az ország földrajzi jellemzői, a rendelkezésre álló adatok megbízhatóságának hiánya, valamint a KVT‑k és a közösségi jelentőségű területek kiválasztása során egy és ugyanazon ütemterv betartására, illetve az arra irányuló szándék, hogy ezek a területek a lehető legteljesebb mértékben egybeessenek, a Bizottság úgy véli, hogy ezek az érvek egyáltalán nem ornitológiai szempontokon alapulnak, éppen ezért a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szempontjából nem relevánsak.

46

A védekezésében a Bolgár Köztársaság lényegében öt érvet hoz fel.

47

Először is, a Bolgár Köztársaság hangsúlyozza, hogy a tagállamok a KVT‑vé minősítés szempontjából legalkalmasabb területek kiválasztásakor mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.

48

Emlékeztet arra, hogy pusztán az, hogy egy terület alkalmas bizonyos fajok védelmére, nem elegendő e területet KVT‑vé minősítésére irányuló kötelezettség megalapozására. A nemzeti hatóságok e tekintetben jobban ismerik a helyi viszonyokat. Ezenkívül a legveszélyeztetettebb fajok és az Unió közös örökségét képező fajok helyzetének meghatározásához szükség van a tudományos adatok naprakésszé tételére, ahhoz hogy az arra legalkalmasabb területeket lehessen KVT‑vé minősíteni. E tekintetben a fajok állományának rendkívül kisszámú jelenléte bizonyos területeken nem elegendő ahhoz, hogy ezeket a szóban forgó fajok védelme szempontjából a legalkalmasabbaknak lehessen tekinteni.

49

Továbbá emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamok tudományos bizonyítékokkal bizonyíthatják, hogy a 2009/147 irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségek teljesíthetők az IBA‑jegyzék szerintitől eltérő és ezeknél kisebb összkiterjedésű területek KVT‑vé minősítésével (2003. március 20‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑378/01, EU:C:2003:176, 18. pont). Hozzáteszi, hogy a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt fajok védelme szempontjából legalkalmasabb területek kijelölése során a tagállamokat az ornitológiai szempontok alkalmazása terén megillető mérlegelési mozgástérnek megfelelően különbséget tett egyfelől az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében megcélzott madárfajok védelme szempontjából legjelentősebb területek, másfelől pedig a kevésbé jelentős, erős emberi behatásnak kitett területek között.

50

A Bolgár Köztársaság vitatja a Bizottság azon érvelését, amely szerint az IBA‑k szükségszerűen a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeteknek minősülnek. E tagállam szerint, bár az IBA‑jegyzék – ellentétes tudományos bizonyítékok hiányában – olyan hivatkozási alapot képez, amely alapján értékelhető, hogy a tagállam elegendő számú és kiterjedésű területet nyilvánított‑e KVT‑vé ahhoz, hogy a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt valamennyi madárfaj számára védelmet biztosítson, ez a jegyzék jogilag nem kötelező (2000. december 7‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑374/98, EU:C:2000:670, 25. pont). Ennélfogva a tagállamok eleget tehetnek a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeiknek úgy, hogy az IBA‑jegyzék szerintitől eltérő területeket minősítenek KVT‑vé.

51

Másodszor, a Bolgár Köztársaság azzal érvel, hogy a Bizonyíték elferdítette a tényeket és az általa előterjesztett bizonyítékokat, illetve érveket.

52

Azt állítja mindenekelőtt, hogy a Bizottságra hárul annak bizonyítása, hogy egy adott területet KVT‑vé kell minősíteni. A keresetlevélben a Bizottság megerősítette, hogy a Bolgár Köztársaság nem vitatja a Rila IBA madárvédelmi szempontból vett jelentőségét. A Bizottság ezáltal elferdítette a Bolgár Köztársaság által a pert megelőző eljárásban előadott érveket. Ugyanis a jelen kereset nem a Rila IBA madárvédelmi szempontból vett jelentőségére vonatkozik. A Bolgár Köztársaság ebben az összefüggésben továbbra is fenntartja, hogy a Rila IBA 72%‑ának minősítése biztosíthatja a fajok és élőhelyeik védelmének legmagasabb szintjét. Továbbá a Bizottság a keresetlevélben utalt a Bolgár Köztársaság által a 2009 júliusában szolgáltatott kiegészítő információkban foglalt táblázatban szereplő adatokra, és egyes kereseti kérelmeket azokra alapított. Annak meghatározása azonban nem lehetséges, hogy a Bizottság e tekintetben mely konkrét adatokat vette alapul. Végül, a Bizottság szerint a rendelkezésre álló adatokból és elemzésekből az tűnik ki, hogy a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajok közül 17 faj esetében fennáll a védelem korlátozása. Márpedig úgy tűnik, hogy a Bizottság kereseti kérelmei alapvetően a nem kormányzati szervezetektől eredő információkon alapulnak, amelyek naprakész jellege és megbízhatósága kétséges.

53

Harmadszor, a Bolgár Köztársaság azzal érvel, hogy a Bizottság a keresetének alátámasztására nem szolgáltatott bizonyítékokat. Azt állítja, hogy nem léteznek olyan, vitán felül álló tudományos adatok, amelyek bizonyítanák a Rila IBA egésze KVT‑vé minősítésének szükségességét, és hogy a Bizottság keresetének alapjául szolgáló adatok nem megbízhatóak és nem naprakészek. A Bolgár Köztársaság 2014 márciusában közölte a Bizottsággal a madárvédelmi irányelv 12. cikke szerinti jelentésben foglalt, a szóban forgó madárfajokra vonatkozó adatokat, amelyeket azonban sem az indokolással ellátott véleményben, sem pedig a keresetlevélben nem vettek figyelembe. E tagállam erre vonatkozóan közöl egy sor olyan adatot, amely kérdésessé teheti a Bizottság által felhasznált BDZP‑adatok pontosságát, ily módon szükségessé válik további tudományos adatok beszerzése. A BDZP adatai már önmagukban kétséget keltenek a Rila IBA egésze KVT‑vé minősítésének szükségességét illetően. Ebben az összefüggésben, jóllehet a BDZP feladata a Bulgáriában IBA‑nak minősülő területek kezdeti kiválasztása és értékelése, ez a szervezet sem az illetékes bolgár hatóságokkal, sem pedig a tudományos szakértőkkel nem közölte a kijelölt KVT‑ken kívüli területekre vonatkozó ornitológiai adatokkal kapcsolatban rendelkezésére álló információkat.

54

Egyébiránt a Bolgár Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság nem fejtette ki azt a módszert és azokat az elemzéseket, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Rila IBA egy részének jelenleg fennálló KVT‑minősítése nem elegendő. E tekintetben nem a legfrissebb adatokat vette figyelembe. A Bolgár Köztársaság hangsúlyozza továbbá, hogy az NSBR 2016. március 22‑i ülésén a szakértők kétségeiket fejezték ki a Rila IBA egésze KVT‑vé minősítésének célszerűségét illetőn.

55

Ezenkívül a Bolgár Köztársaság megerősíti, hogy a Bizottság számításai nem tekinthetők helytállónak.

56

Azt a szempontot illetően, hogy a faj nemzeti költőállományának legalább 1%‑ának otthont adó területeket kell kijelölni, a Bolgár Köztársaság úgy véli, hogy nem ez az egyetlen szempont, amely a KVT kijelölése szempontjából alkalmazható, illetve alkalmazandó. Azt a tényezőt is figyelembe kell venni, hogy bizonyos területeken a madarak csekély számban fordulnak elő.

57

Egyébiránt vitatja a Bizottság által felhasznált, a Corine Land Cover biotópprojektből eredő, 1990‑ből vagy 2000‑ből származó adatok naprakésszé tételének elmulasztását, és megjegyzi, hogy e projektből eredő frissebb adatok is rendelkezésre állnak, amelyek 2006‑ból és 2012‑ből származnak. A Bolgár Köztársaság szerint az aktuálisabb adatokat a környezetvédelmi minisztériumnak a Rila nemzeti park 2015 és 2024 közötti időszakra vonatkozó gazdálkodásiterv‑tervezetének keretében benyújtották. Ezenkívül úgy véli, hogy a Bizottság nem vette figyelembe, és nem is vizsgálta meg – sem az indokolással ellátott véleményben, sem pedig a keresetlevélben – a madárfajokkal kapcsolatos, a madárvédelmi irányelv 12. cikkéből eredő kötelezettségeknek megfelelő, 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó adatokat.

58

Negyedszer, a Bolgár Köztársaság azzal érvel, hogy a Rila IBA még nem minősített részének – akár részleges – KVT‑vé minősítése a belső eljáráshoz fűződő kötöttségek miatt nem volt lehetséges. Ugyanis az NSBR‑nek, amelynek a hatáskörébe tartozik a KVT‑javaslatok vizsgálata, nem sikerült egységes álláspontra jutnia a KVT‑vé minősítés szükségességét illetően, a meglévő tudományos adatokat érintő ellentmondások, azok nem kellő megbízhatósága, illetve az NSBR tagjainak az alkalmazandó ornitológiai szempontokkal kapcsolatos eltérő álláspontja miatt.

59

Ötödször, a Bolgár Köztársaság érveinek a Bizottság keresetlevelében ismertetett értelmezését illetően e tagállam azt állítja elsősorban, hogy – a Bizottság állításával ellentétben – a Rila IBA nem minősített területének esetleges jövőbeni gazdasági fejlesztése nem bírt döntő jelentőséggel azon határozatának meghozatalakor, hogy a Rila IBA‑nak nem az egészét minősíti KVT‑vé. A Bolgár Köztársaság fenntartja, hogy mindenképpen jogában áll a prioritásai fontossági sorrendjének felállítása. Másodsorban, az eredetileg tervbe vett Rila buffer KVT‑vé minősítése elmulasztásának – a Bizottság állításával ellentétben – nem az volt az oka, hogy a rendelkezésre álló adatok nem voltak megbízhatóak, hanem az, hogy nem álltak rendelkezésre olyan naprakész és egyértelmű adatok, amelyek a minősítés szükségességét bizonyították volna. Harmadsorban, a KVT‑k és az európai jelentőségű természeti területek kiválasztása során egy és ugyanazon ütemterv betartására irányuló állítólagos szándékot illetően a Bolgár Köztársaság megjegyzi, hogy nem azért hivatkozott erre az érvre, hogy igazolja a Rila IBA egésze KVT‑vé minősítésének elmulasztását.

60

Emlékeztetni kell először is arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamoknak, hogy minősítsék KVT‑vé az e rendelkezés által meghatározott ornitológiai szempontoknak megfelelő területeket (2016. január 14‑iBizottság kontra Bulgária ítélet, C‑141/14, EU:C:2016:8, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

Másodszor a tagállamok kötelesek minden olyan területet KVT‑vé minősíteni, amely ornitológiai szempontok szerint a legalkalmasabbnak tűnik az érintett fajok védelmére (2016. január 14‑iBizottság kontra Bulgária ítélet, C‑141/14, EU:C:2016:8, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

Harmadszor, egyes régiók részleges minősítését illetően a Bíróság már kimondta egyrészt azt, hogy a KVT‑vé minősítés nem eredhet a szóban forgó területek mindegyike ornitológiai értékének elkülönült vizsgálatából, hanem annak az érintett ökoszisztéma természetes határai figyelembevételének alapján kell történnie, másrészt pedig azt, hogy azon ornitológiai szempontoknak, amelyeken a minősítésnek kizárólag alapulnia kell, tudományosan megalapozottaknak kell lenniük (2016. január 14‑iBizottság kontra Bulgária ítélet, C‑141/14, EU:C:2016:8, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

A Bizottság azon állításának vitatása érdekében, amely szerint a Rila IBA KVT‑vé minősített része nem elegendő, a Bolgár Köztársaság mindenekelőtt azzal érvel, hogy a tagállamok a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt fajok védelmére legalkalmasabb területek kijelölése során mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az ornitológiai szempontok alkalmazása terén.

64

E tekintetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a tagállamokat a KVT‑vé minősítés szempontjából legalkalmasabb területek kiválasztásakor megillető mérlegelési mozgástér nem az ornitológiai szempontok szerint legalkalmasabbnak tűnő területek KVT‑vé minősítésének célszerűségére vonatkozik, hanem csak ezen szempontok alkalmazására, a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt fajok védelmére legalkalmasabb területek meghatározása érdekében (2016. január 14‑iBizottság kontra Bulgária ítélet, C‑141/14, EU:C:2016:8, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65

Amint az az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, és amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozta, egyrészt igaz ugyan, hogy a tagállamok bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a KVT‑k kiválasztása terén, a minősítésükkel és körülhatárolásukkal kapcsolatos határozatnak kizárólag a madárvédelmi irányelv által meghatározott ornitológiai szempontokon kell alapulnia. Következésképpen, a Bolgár Köztársaság, mivel a KVT minősítésre legalkalmasabb területek kijelölése kapcsán különbséget tett a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, a fajok védelmére legalkalmasabb területek és a kevésbé jelentős, illetve erős emberi behatásnak kitett területek közt, túllépte a tagállamokat megillető mérlegelési mozgástér határait.

66

Egyrészt, mivel a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok különösen a fajok védelmére a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket minősítik KVT‑vé, valamely tagállam – annak okán, hogy mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a KVT‑k kiválasztása terén – nem minősíthet KVT‑vé olyan területeket, amelyek száma és összterülete nyilvánvalóan kisebb a legmegfelelőbbnek tekintett területek számánál és összterületénél (lásd e tekintetben: 1998. május 19‑iBizottság kontra Hollandia ítélet, C‑3/96, EU:C:1998:238, 63. pont).

67

Ennélfogva a Bolgár Köztársaság nem hivatkozhat a tagállamokat megillető mérlegelési mozgástérre annak igazolására, hogy csupán részben minősítette KVT‑vé azokat a területeket, amelyek egészükben véve felelnek meg a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott ornitológiai szempontoknak.

68

Továbbá, a Bolgár Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság által az állítólagos kötelezettségszegés alátámasztására előadott bizonyítékok tudományos szempontból nem megbízhatóak, és nem naprakész adatokra támaszkodnak.

69

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 258. cikk alapján indított kötelezettségszegési eljárásban a Bizottság feladata az állítólagos kötelezettségszegés fennállásának bizonyítása. A Bizottságnak kell az e kötelezettségszegés fennállásának vizsgálatához szükséges bizonyítékokat a Bíróság előtt bemutatnia, anélkül hogy bármiféle vélelemre támaszkodhatna (2016. július 21‑iBizottság kontra Románia ítélet, C‑104/15, nem tették közzé, EU:C:2016:581, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70

Mindazonáltal ez az intézmény, amely e tárgyban saját maga nem rendelkezik vizsgálati jogkörrel, nagymértékben függ az esetleges panaszosoktól, az érintett tagállam területén működő magánjogi vagy közjogi szervezetektől, illetve magától az érintett tagállamtól kapott információktól. Ugyanígy az érintett tagállam hatóságai által kibocsátott valamennyi hivatalos dokumentum tekinthető érdemi információforrásnak ahhoz, hogy a Bizottság megindíthassa az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárást (2015. július 16‑iBizottság kontra Szlovénia ítélet, C‑140/14, nem tették közzé, EU:C:2015:501, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

Először is, a Bizottság által előadott tudományos és jogi adatok megbízhatóságának hiányát illetően meg kell jegyezni, hogy ezeket az adatokat, amelyek egy részét maguk a bolgár hatóságok szolgáltatták, 2007 és 2010 között a BAN, a BDZP és a bolgár hatóságok, a tudományos élet, illetve a nem kormányzati szervezetek képviseletében eljáró szakértőkből álló ad hoc munkacsoport is kiértékelte, ezt követően pedig az NSBR‑en belül a szakértői üléseken megvitatták és naprakésszé tették.

72

Márpedig, ugyanezen adatokból kitűnik, hogy a Rila IBA KVT‑vé nem minősített része, mégpedig a Rila buffer területe, a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt fajok közül több faj számára is kedvező élőhelynek bizonyul. Ezenkívül, a Rila IBA egésze e fajok nagy száma tekintetében elsődleges fontosságú, és a leginkább érintett fajok élőhelyei kiterjednek egyaránt a Rila IBA‑nak a KVT‑vé minősített és az azzá nem minősített részére.

73

A Bolgár Köztársaság azon érvével ellentétben, amely szerint a Bizottság nem pontosította sem a szóban forgó egyes fajok esetében alkalmazott módszert, sem pedig az elemzést, meg kell állapítani, hogy a Bizottság a keresetlevélben releváns bizonyítékokkal szolgált e módszert és ezen elemzéseket illetően, konkrétan pedig benyújtotta az egyes fajok érintettségének fokát mutató táblázatokat.

74

Ugyanígy, az NSBR 2011. március 11‑i és 2016. március 22‑i üléseinek eredményeit illetően, amelyek alapján a Bolgár Köztársaság úgy határozott, hogy elhalasztja a Rila buffer területének esetleges KVT‑vé minősítésére vonatkozó döntéshozatalt, meg kell jegyezni, hogy az NSBR‑nek nem sikerült konszenzust elérnie e minősítéssel kapcsolatban, egyrészt, nem a tudományos szakértők, hanem az eljárásban részt vevő különböző minisztériumok tisztviselőinek és a polgármestereknek az ellenállása miatt, másrészt pedig a KVT‑vé minősítésre vonatkozó belső eljárással kapcsolatos kötöttségek miatt.

75

Márpedig a Rila IBA KVT‑vé minősítésének nem kielégítő jellege nem igazolható ilyen kötöttségekkel. Ráadásul, amint a Bizottság kiemeli, azon túl, hogy a Rila buffer területének KVT‑vé minősítése ellen egyetlen tudományos szakértő sem tiltakozott, az önkormányzati tisztviselők egyetlen, a minősítés szempontjából kedvezőtlen tudományos elemzést sem mutattak be, és csupán azt javasolták, hogy újabb tanulmányokat végezzenek el.

76

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár igaz, hogy minden minősítés azt feltételezi, hogy az illetékes hatóságok a rendelkezésre álló legújabb tudományos ismeretek alapján meggyőződtek arról, hogy az érintett terület a madárvédelemre legalkalmasabb területek közé tartozik, ez nem jelenti azonban azt, hogy a minősítési kötelezettség általában véve nem lép fel mindaddig, amíg e hatóságok nem értékelték és ellenőrizték teljes mértékben az új tudományos ismereteket (2007. december 13‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑418/04, EU:C:2007:780, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77

A Bolgár Köztársaság vitatja továbbá a Bizottság azon választását, hogy a Rila IBA‑nak az ott jelenlévő madárfajok szempontjából vett jelentőségének meghatározásához a területi vagy nemzeti költőállomány BirdLife International által alkalmazott 1%‑os küszöbértékét vette alapul.

78

Mivel azonban nem vitatott, hogy a Bolgár Köztársaság egyetlen olyan ornitológiai szempontra sem hivatkozott, amely a BirdLife International által alkalmazott szempontokkal szemben objektíve igazolható lenne, ez a küszöbérték – ellenkező tudományos bizonyítékok hiányában – olyan hivatkozási alapot jelent, amely lehetővé teszi annak mérlegelését, hogy e tagállamnak a Rila IBA egészét kellett volna KVT‑vé minősítenie (lásd ebben az értelemben: 2007. december 13‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑418/04, EU:C:2007:780, 53. és 54. pont).

79

Ebből következik, hogy a Bolgár Köztársaságnak a Bizottság által felhasznált adatok megbízhatóságának hiányára vonatkozó érvének nem lehet helyt adni.

80

Másodszor, ugyanígy el kell utasítani a Bolgár Köztársaság azon érvét, amely szerint léteznek frissebb – a jelen ítélet 57. pontjában említett – adatok bizonyos olyan fajokra vonatkozóan, amelyeknek a Rila buffer területének KVT‑vé minősítése állítólag a védelmét szolgálná, amely adatokat a Bizottság nem vett figyelembe.

81

Valóban, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a legveszélyeztetettebb fajok és az Unió közös örökségét képező fajok helyzetének meghatározásához szükség van a tudományos adatok naprakésszé tételére, hogy az arra legalkalmasabb területeket KVT‑vé lehessen minősíteni, és az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártakor rendelkezésre álló legfrissebb adatokat kell használni (2007. december 13‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑418/04, EU:C:2007:780, 47. pont).

82

Mindazonáltal, a Rila IBA csupán egy részének KVT‑vé minősítését indokolni képes, naprakésszé tett tudományos adatok hiányában a Bizottság jogosan állította a keresetlevélben, hogy az IBA‑jegyzék jelenti a legfrissebb és legpontosabb hivatkozási alapot annak értékeléséhez, hogy a Bolgár Köztársaság a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében megfelelő számú és méretű területet minősített‑e KVT‑vé (lásd ebben az értelemben: 2007. december 13‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑418/04, EU:C:2007:780, 67. pont). Ez a jegyzék ugyanis, bár jogilag nem kötelező az érintett tagállamokra nézve, olyan tudományos bizonyítékokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy a tagállam eleget tett‑e az e rendelkezésből eredő kötelezettségének (lásd ebben az értelemben: 2000. december 7‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑374/98, EU:C:2000:670, 25. és 26. pont).

83

A Bíróság így többször is kimondta, hogy az IBA‑jegyzék tudományos jellegére és valamely tagállam által – arra vonatkozóan, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségek az említett jegyzékben foglaltaktól kisebb összterületű területek KVT‑vé történő kijelölésével is teljesíthetőek – előadott bármiféle tudományos bizonyíték hiányára tekintettel e jegyzék hivatkozási alapként felhasználható annak mérlegelése során, hogy a tagállam a 4. cikk (1) bekezdése értelmében megfelelő számú és méretű területet minősített‑e KVT‑vé (lásd ebben az értelemben: 2003. március 20‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑378/01, EU:C:2003:176, 18. pont; 2007. december 13‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑418/04, EU:C:2007:780, 52. pont).

84

Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bolgár Köztársaság, amely csupán azt emelte ki, hogy a Rila IBA‑ra vonatkozóan további tanulmányok elvégzése szükséges, nem bizonyította – amint az a Bírósághoz benyújtott ügyiratokból kitűnik –, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek eleget tudott tenni a BDZP által összeállított 2007. évi IBA‑jegyzék szerinti területektől eltérő és ezeknél kisebb összkiterjedésű területek KVT‑vé minősítésével.

85

Ezt meghaladóan az irányelv 12. cikke szerinti jelentésből eredő adatok, amelyeket a Bizottság megvizsgált, nem tártak fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely ellentmondana a kereseti kérelmeknek.

86

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a Bolgár Köztársaság, mivel nem foglalta bele a Rila IBA egészét a KVT‑be, nem minősítette KVT‑vé a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt fajok védelmére a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket, és ezáltal nem teljesítette az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

87

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bolgár Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: