1.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseiben a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3‑i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) egyes rendelkezéseinek értelmezéséről, és az elsődleges uniós jog tekintetében fennálló érvényességéről kérdezi a Bíróságot.

2.

E kérdések a Planta Tabak‑Manufaktur Dr. Manfred Obermann GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Planta Tabak) dohánytermékgyártó vállalkozás és a Land Berlin (Berlin tartomány, Németország) között az említett irányelvet átültető német szabályozásnak az e vállalkozás által forgalmazott termékekre való alkalmazhatósága tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében merültek fel.

3.

A kérdést előterjesztő bíróság az általa feltett számos kérdéssel arra hívja fel a Bíróságot, hogy olyan aspektusokat vizsgáljon újra, amelyeket a 2016. május 4‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ( 3 ) ítéletében, valamint a Philip Morris Brands és társai ítéletében ( 4 ) már tárgyalt, különös tekintettel a 2014/40 irányelv 7. cikkének (1) és (7) bekezdésében, valamint 13. cikkének (1) bekezdésében előírt, jellegzetes ízesítésű dohánytermékek forgalomba hozatalára vonatkozó tilalomra, továbbá a dohánytermékek ismertetésére vonatkozó, valamennyi olyan alkotóelemet vagy megoldást tiltó szabályokra, amelyek e termékek fogyasztására ösztönözhetnek.

4.

A Bíróság kérésének megfelelően azonban a jelen indítvány csupán a következő két aspektus vizsgálatára korlátozódik. Először az első tilalom érvényességét vizsgálom az egyenlő bánásmód elve szempontjából, amennyiben az uniós jogalkotó a 2014/40 irányelv 7. cikkének (14) bekezdésében az olyan jellegzetes ízesítésű dohánytermékekre vonatkozóan, amelyeknek uniós szintű értékesítési volumene valamely termékkategóriában 3%‑os vagy azt meghaladó, átmeneti időszakot engedélyezett. Ezt követően a második rendelkezés értelmezésével foglalkozom, annak meghatározása céljából, hogy az tiltja‑e az ízesítés feltüntetését a még forgalomba hozható jellegzetes ízesítésű dohánytermékeken.

5.

Azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy egyrészt azt a választ adja, hogy a 2014/40 irányelv 7. cikkének (1), (7) és (14) bekezdése összhangban áll az egyenlő bánásmód alapelvével, másrészt azt, hogy ezen irányelv 13. cikkének (1) bekezdése ténylegesen tiltja a jellegzetes ízesítés ilyen jellegű feltüntetését a még forgalomba hozható termékek csomagolásán.

6.

A 2014/40 irányelv (16), (25) és (27) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

7.

Ezen irányelv „Tárgy” című 1. cikke így rendelkezik:

„Ezen irányelv célja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, amelyek a következőkre vonatkoznak:

a dohány‑ és a kapcsolódó termékek belső piaca zavartalan működésének elősegítése érdekében, kiindulásként az emberi egészség védelmének magas szintjét alapul véve, különös tekintettel a fiatalkorúak egészségének védelmére, valamint az Uniónak az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás‑ellenőrzési Keretegyezménye (a továbbiakban: »keretegyezmény«) szerinti kötelezettségeinek való megfelelés céljából.”

8.

Az említett irányelvnek „Az összetevőkre vonatkozó szabályozás” című 7. cikke előírja:

„(1)   A tagállamok megtiltják a jellegzetes ízesítésű dohánytermékek forgalomba hozatalát.

[…]

(7)   A tagállamok megtiltják az alkotóelemeikben – például a szűrőben, a papírban, a csomagolásban, a kapszulában, illetve az érintett dohánytermék illatát vagy az ízét vagy füstintenzitásának megváltoztatását lehetővé tevő minden technikai megoldásban – ízesítést tartalmazó dohánytermékek forgalomba hozatalát [helyesen: A tagállamok megtiltják az alkotóelemeikben – például a szűrőben, a papírban, a csomagolásban, a kapszulában – ízesítést, illetve az érintett dohánytermék illatának, ízének vagy füstintenzitásának megváltoztatását lehetővé tevő egyéb technikai megoldást tartalmazó dohánytermékek forgalomba hozatalát.]. A szűrő, a papír és a kapszula nem tartalmazhat dohányt vagy nikotint.

[…]

(12)   A cigarettától és a cigarettadohánytól eltérő dohánytermékek mentesülnek az (1) és a (7) bekezdésben foglalt tilalmak alól. A Bizottság a 27. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e mentesség meghatározott termékkategória tekintetében történő visszavonására, amennyiben a Bizottság jelentése megállapítja, hogy a körülményekben jelentős változást történt.

[…]

(14)   Az olyan jellegzetes ízesítésű dohánytermékek esetében, amelyeknek uniós szintű értékesítési volumene valamely termékkategóriában 3%‑os vagy azt meghaladó, e cikk rendelkezései 2020. május 20‑i hatállyal alkalmazandók.

[…]”

9.

Ugyanezen irányelv „Termékismertetés” című 13. cikke értelmében:

„(1)   A csomagolási egység és a gyűjtőcsomagok címkézése, valamint maga a dohánytermék nem tartalmazhat olyan elemet vagy megoldást, amely:

[…]

(3)   Az (1) és (2) bekezdés alapján tiltott elemek és megoldások közé többek között, de nem kizárólag a következők tartozhatnak: szövegek, szimbólumok, nevek, védjegyek, képi vagy más megjelölések.”

10.

A 2014/40 irányelvet Németországban a 2016. április 4‑i Gesetz über Tabakerzeugnisse und verwandte Erzeugnisse (a dohánytermékekről és kapcsolódó termékekről szóló törvény; BGBl. 2016 I, 569. o., a továbbiakban: TabakerzG) ültette át, amely 2016. május 20‑án lépett hatályba.

11.

A TabakerzG „Összetevők” című 5. cikke kimondja:

„(1)   Tilos forgalomba hozni a következőket:

12.

A TabakerzG‑nek „A fogyasztók megtévesztéssel szembeni védelmét szolgáló tilalmak” címet viselő 18. cikke előírja:

„[…]

(2)   Tilos olyan dohányterméket forgalomba hozni, amelynek csomagolási egységén, gyűjtőcsomagolásán, vagy magán a dohányterméken megtévesztésre alkalmas rekláminformációt helyeztek el. Ez a helyzet áll fenn különösen akkor:

[…]

[…]”

13.

A TabakerzG „Átmeneti rendelkezések” című 47. cikkének (4) bekezdése a következőket írja elő:

„Az olyan cigaretták és cigarettadohányok esetében, amelyeknek uniós szintű értékesítési volumene valamely termékkategóriában 3%‑os vagy azt meghaladó, az 5. cikk (1) bekezdése 1. pontjának a) alpontja 2020. május 20‑i hatállyal alkalmazandó.”

14.

A Planta Tabak különféle dohánytermékeket gyártó és forgalmazó családi vállalkozás. A 2014/40 irányelv hatálybalépését megelőzően a vállalkozás egyik specialitása az ízesített cigarettadohány volt. A termelés legnagyobb részét a mentolos dohány előállítása tette ki. Az említett vállalkozás ezenkívül korlátozott választékban – főként ízesített – cigarettákat forgalmaz, vízipipadohányt, valamint még kevésbé számottevő mértékben szivarkákat, szivarokat és egyéb, dohányosoknak szánt termékeket.

15.

2016. április 4‑én a német jogalkotó a 2014/40 irányelv átültetése céljából elfogadta a TabakerzG‑et. 2016. április 25‑én a Planta Tabak a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság) előtt keresetet indított, vitatva a jellegzetes ízesítésű dohánytermékek forgalomba hozatalának tilalmáról, az egészségvédő figyelmeztetésekről és a termékismertetés szabályairól szóló fenti törvény rendelkezéseinek az általa gyártott és forgalmazott dohánytermékekre való alkalmazhatóságát. Márpedig e bíróságnak kétségei merültek fel az említett irányelv vonatkozó rendelkezéseinek érvényességét és értelmezését illetően.

16.

E körülmények között a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) a Bírósághoz 2017. április 27‑én érkezett, 2017. április 21‑i határozatával az eljárást felfüggesztette, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

[…]

17.

A Planta Tabak, a spanyol, a francia, a magyar és a norvég kormány, az Egyesült Királyság kormánya, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket a Bíróság előtt.

18.

A Planta Tabak, a spanyol kormány és az Egyesült Királyság kormánya, a Parlament, a Tanács, valamint a Bizottság jelent meg a 2018. március 21‑én tartott tárgyaláson.

19.

A 2014/40 irányelvvel a dohánytermékekre vonatkozó uniós szabályozás területén hozott változások között kiemelt helyet foglal el a jellegzetes ízesítésű termékek ( 7 ) forgalomba hozatalának tilalma, amelyet az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése ír elő. Az említett cikk (7) bekezdése ezenkívül tiltja az alkotóelemeikben – például a szűrőben, a papírban, a csomagolásban, a kapszulában – ízesítést, illetve az érintett dohánytermék illatának, ízének vagy füstintenzitásának megváltoztatását lehetővé tevő egyéb technikai megoldást tartalmazó dohánytermékek forgalomba hozatalát. E tilalmak jelenleg csak a cigarettákra és a cigarettadohányokra vonatkoznak. ( 8 )

20.

E tilalmak elfogadásával az uniós jogalkotó a vanília, csokoládé vagy mentol ízesítésű dohánytermékeket kívánta kivonni a piacról. A 2014/40 irányelv (16) preambulumbekezdése ismerteti ennek indokait. A jogalkotó lényegében úgy ítélte meg, hogy ezek a termékek – különösen a fiatalok körében – hozzájárulhatnak a dohányzásra való rászokáshoz és befolyásolhatják a dohányfogyasztási szokásokat. Amint arra a Bíróság rámutatott, az ilyen ízesítések elfedik vagy enyhítik a dohányfüst kesernyés ízét, továbbá hozzájárulnak a dohányzás elősegítéséhez és fenntartásához. ( 9 )

21.

Az említett tilalmak – főszabály szerint – 2016. május 20‑i hatállyal léptek életbe, amely időpontig a tagállamoknak át kellett ültetniük a 2014/40 irányelvet. ( 10 ) Ugyanakkor ezen irányelv 7. cikkének (14) bekezdése rögzíti, hogy az olyan jellegzetes ízesítésű dohánytermékeket, amelyeknek uniós szintű értékesítési volumene valamely termékkategóriában ( 11 ) 3%‑os vagy azt meghaladó, 2020. május 20‑ig forgalomba lehet hozni. ( 12 )

22.

A Planta Tabak álláspontja szerint – amelyhez a kérdést előterjesztő bíróság is csatlakozott – a 2014/40 irányelv 7. cikkének (14) bekezdése indokolatlanul eltérő módon kezeli az összehasonlítható dohánytermékeket, és ezért ellentétes az egyenlő bánásmód elvével. Különösen arra tekintettel, hogy míg a mentolos cigaretták esetében általánosan elfogadott az e rendelkezésben előírt átmeneti időszak alkalmazása, ( 13 ) a Planta Tabak információi szerint a mentolos cigarettadohányokra az nem terjed ki. ( 14 ) Egyébiránt ez az időszak nem vonatkozik egyéb, például vanília vagy eukaliptusz ízesítést tartalmazó dohánytermékekre. Márpedig e termékek mindegyike objektíve azonos tulajdonságokkal rendelkezik és az emberi egészségre azonos kockázatokat jelent.

23.

Megjegyzem, hogy a Lengyelország kontra Parlament és Bizottság ítéletben, ( 15 ) valamint a Philip Morris Brands és társai ítéletben ( 16 ) a Bíróság már határozott jellegzetes ízesítésű dohánytermékek forgalomba hozatalára vonatkozóan a 2014/40 irányelv 7. cikkének (1) és (7) bekezdésében előírt tilalmaknak az arányosság elvéhez mérten fennálló érvényességéről. Ezzel szemben annak vizsgálatára még nem került sor, hogy e rendelkezések – ugyanezen irányelv 7. cikkének (14) bekezdésével összefüggésben értelmezve – érvényesek‑e az egyenlő bánásmód elve szempontjából.

24.

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód elve mint az uniós jog egyik alapelve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne eltérő módon kezeljék, és hogy a különböző helyzeteket ne egyenlő módon kezeljék, kivéve ha ez a bánásmód objektíve igazolt. ( 17 )

25.

A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésben hivatkozott rendelkezések közül a 2014/40 irányelv 7. cikkének (14) bekezdése ilyen eltérő bánásmódot vezet be. Ez a rendelkezés az egyes termékkategóriákon belül elért értékesítési volumen alapján tesz különbséget a jellegzetes ízesítésű dohánytermékek között. Ebből következik az például, hogy eltérő elbírálás alá esnek egyrészről a mentolos cigaretták, amelyek értékesítési volumene a „cigaretta” termékkategóriában uniós szinten meghaladja a 3%‑ot, és másrészről a kevésbé népszerű ízesítést tartalmazó cigaretták, amelyek forgalma nem éri el ezt a küszöböt. Az előbbiek 2020. május 20‑i hatállyal kereskedelmi forgalomban maradhatnak, míg az utóbbiakat 2016. május 20‑ig ki kellett vonni a piacról.

26.

Következésképpen először is azt kell megvizsgálni, hogy összehasonlítható helyzetben vannak‑e azon jellegzetes ízesítést tartalmazó dohánytermékek, amelyek nem érik el a 2014/40 irányelv 7. cikkének (14) bekezdésében előírt 3%‑os küszöböt, és azon dohánytermékek, amelyek elérik azt (1). Amennyiben ez a helyzet, másodszor annak értékelését kell elvégezni, hogy eltérő módon történő kezelésük objektíven igazolható‑e (2).

27.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban, „[a]z eltérő helyzetek hasonló jellegét az azokat jellemző tényezők összességére tekintettel kell értékelni. E tényezőket – többek között – a szóban forgó különbségtételt létrehozó uniós aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni. Ezen túlmenően tekintetbe kell venni azon szabályozási terület elveit és céljait, amely alá a szóban forgó aktus tartozik” ( 18 ).

28.

E „teszt” jelen ügyben való alkalmazása – a képviselt álláspontokra tekintettel ( 19 ) – egy előzetes kérdést vet fel: a szóban forgó helyzetek összehasonlíthatóságát a 2014/40 irányelv általános célkitűzései vagy a 7. cikkének (14) bekezdésében foglalt különös célok, vagy esetleg e két megfontolás együttes értékelése alapján kell‑e megítélni?

29.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatában követett kétlépcsős elemzésre tekintettel – a helyzetek összehasonlíthatósága, objektív igazolhatóság – a következő eljárás tűnik számomra logikusnak. Az összehasonlíthatóság értékelésének szakaszában azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó helyzetek – főszabály szerint – a szóban forgó jogi eszköz általános célkitűzései alapján összehasonlíthatók‑e. Adott esetben, az indokolás szakaszában eldönthető, hogy az ilyen elvi összehasonlíthatóság ellenére – tekintettel arra, hogy e jogi eszköz különös rendelkezéséről van szó –, fennáll‑e az említett jogi eszköz tárgyával és céljával összhangban álló olyan különös megfontolás, amely eltérő bánásmódot igazolhat.

30.

Összefoglalva: azon jellegzetes ízesítésű dohánytermékeknek, amelyek forgalma egy adott termékkategóriában meghaladja a 3%‑os küszöböt, azon termékekkel való összehasonlítása során, amelyek forgalma e küszöböt nem éri el, véleményem szerint a 2014/40 irányelv általános célkitűzéseiből kell kiindulni. Az irányelv 7. cikkének (14) bekezdésében foglalt különös célokat – álláspontom szerint – adott esetben az objektív igazolhatóság szakaszában kell vizsgálni.

31.

A 2014/40 irányelv általános céljaival kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv – 1. cikkével összhangban – kettős, sőt hármas célt követ. Célja a dohány‑ és a kapcsolódó termékek belső piaca zavartalan működésének elősegítése, kiindulásként az emberi egészség védelmének magas szintjét alapul véve, különös tekintettel a fiatalkorúak egészségének védelmére, valamint az Uniónak az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás‑ellenőrzési Keretegyezménye ( 20 ) (a továbbiakban: keretegyezmény) szerinti kötelezettségeinek való megfelelés.

32.

E hármas célra tekintettel az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy főszabály szerint ( 21 ) valamennyi jellegzetes ízesítésű dohánytermékre ugyanazt a jogi szabályozást kell alkalmazni. Úgy vélte, hogy valamennyi ilyen termék hozzájárulhat a dohányzásra való rászokáshoz, vagy befolyásolhatja a dohányfogyasztási szokásokat. Ezért az EUMSZ 114. cikk alapján elfogadott harmonizációs intézkedések célja éppen „az olyan [intézkedések elkerülése volt], amelyek indokolatlan különbséget tesznek a különböző fajtájú ízesített cigaretták között” ( 22 ). Ezen intézkedések arra irányultak, hogy általános jelleggel megszüntessenek és megelőzzenek minden eltérést azon nemzeti szabályozások között, amelyek a dohánynak jellegzetes ízt kölcsönző adalékanyagok használatára vonatkoznak.

33.

Egyébiránt az uniós jogalkotó által végrehajtani kívánt keretegyezmény nem tesz különbséget a jellegzetes ízesítésű dohánytermékek között. Az ezen egyezmény 9. és 10. cikkének alkalmazására vonatkozó részleges iránymutatások arra szólítanak fel, hogy különösen a termékek ízfokozására szolgáló összetevőket ne lehessen használni, anélkül, hogy a dohánytermékekhez adható különböző ízesítések között bármilyen különbséget tennének. ( 23 )

34.

A Bíróság hasonló álláspontot foglalt el a 2016. május 4‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítéletében, valamint a Philip Morris Brands és társai ítéletében, ( 24 ) amikor megállapította, hogy a különféle jellegzetes ízesítésű dohánytermékek egyrészt egymásnak megfelelő objektív jellemzőkkel rendelkeznek, másrészt pedig hasonló hatásokat gyakorolnak a dohányzás megkezdésére és fenntartására.

35.

A fenti megfontolások alapján úgy vélem, hogy a 2014/40 irányelv 7. cikkének (1) és (7) bekezdésében előírt, a jellegzetes ízesítésre vonatkozó tilalmakkal érintett valamennyi jellegzetes ízesítésű dohánytermék helyzete egymással összehasonlítható az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása szempontjából, és e tekintetben e termékek uniós szintű értékesítési volumene nem bír semmiféle jelentőséggel.

36.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján az eltérő bánásmód akkor igazolható, „ha objektív és észszerű megfontolásokon alapul, azaz kapcsolatban áll a szóban forgó szabályozás által indokoltan elérni kívánt céllal, illetve arányos az ezen bánásmód által elérni kívánt céllal” ( 25 ).

37.

Tekintettel arra, hogy a 2014/40 irányelv uniós jogi aktus, az uniós jogalkotót terheli az ilyen megfontolások fennállásának bizonyítása, valamint az ahhoz szükséges bizonyítékoknak a Bíróság előtti bemutatása. ( 26 )

38.

Mindemellett a Bíróság az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkörét ismeri el a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló olyan területen, amelyen az uniós jogalkotónak politikai, gazdasági és szociális döntéseket kell hoznia és összetett értékelést kell elvégeznie. A Bíróságnak nem áll szándékában az, hogy az uniós jogalkotó értékelését a saját értékelésével helyettesítse. Korlátozott jogi felülvizsgálat elvégzésére szorítkozik, amelynek keretében mindössze azt vizsgálja, hogy valamely intézkedés nyilvánvalóan alkalmatlan‑e az e jogalkotó által elérni kívánt célhoz képest. ( 27 ) Konkrétabban az egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának felülvizsgálatát illetően, szankcionálják az önkényesen eltérő bánásmódot, vagyis azon intézkedéseket, amelyek nyilvánvalóan nem objektív és az elérni kívánt célnak megfelelő kritériumokon alapulnak. ( 28 )

39.

A jelen esetben a 2014/40 irányelv (16) preambulumbekezdése szolgál az irányelv 7. cikkének (14) bekezdésével bevezetett eltérő bánásmód előzetes igazolására. Ez a preambulumbekezdés kimondja, hogy a nagyobb értékesítési volumenű, jellegzetes ízesítésű dohánytermékeket hosszabb idő alatt, fokozatosan kell kivezetni azért, hogy „a fogyasztóknak kellő idő álljon a rendelkezésére a más termékekre történő átálláshoz”. ( 29 )

40.

E tekintetben a Parlament, a Tanács és a Bizottság észrevételeikben megjegyzik, hogy a jogalkotó figyelembe kívánta venni azt, hogy egyes jellegzetes ízesítésekhez különösen hozzászoktak a fogyasztók, így azok fogyasztási szokásaikra jelentős befolyással bírnak. Márpedig az ilyen szokások csak fokozatosan szűnhetnek meg.

41.

Ezenkívül a Bíróság a Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítéletében, valamint a Philip Morris Brands és társai ítéletében ( 30 ) a 2014/40 irányelv 7. cikkének (14) bekezdésében előírt átmeneti időszaknak egy további indokát is kidolgozta. A jellegzetes ízesítésű dohánytermékek forgalomba hozatalára vonatkozó tilalomnak az arányosság elvéhez mérten fennálló érvényességével kapcsolatban folytatott elemzése során a Bíróság megállapította, hogy ezen átmeneti időszak egyben azt a célt is szolgálja, hogy alkalmazkodási időt biztosítson a dohányipar számára. ( 31 )

42.

Ez a két indok egyazon logikus célt szolgálja: az Unióban nagy mennyiségben gyártott és széles körben fogyasztott termékek hirtelen betiltásából esetlegesen származó bizonyos gazdasági és társadalmi következmények elkerülését.

43.

A 2014/40 irányelv előkészítő munkálataiból az is kitűnik, hogy a jogalkotási folyamat során felmerült olyan elképzelés, hogy a mentolos dohánytermékeket ne tiltsák be, mivel azok igen népszerűek a fogyasztók körében. Úgy tűnik ugyanis, hogy a 2014/40 irányelv 7. cikkének (14) bekezdésében biztosított átmeneti időszak – legalábbis részben – politikai kompromisszum eredménye, amely egyrészről a mentolos termékeknek a jellegzetes ízesítésre vonatkozó tilalom alóli teljes mértékű kivonását támogatók, másrészt pedig a tilalom e termékekre való alkalmazását szorgalmazók között jött létre. ( 32 )

44.

A kérdést előterjesztő bíróság kétségbe vonja, hogy ezen indokok összeegyeztethetők a 2014/40 irányelvnek az emberi egészség védelmére irányuló célkitűzésével. Mindazonáltal azon a véleményen vagyok, hogy egy, a dohánytermék‑szabályozáshoz hasonló ilyen összetett, érzékeny és gazdaságilag jelentős területen az uniós jogalkotó nem lépett túl a rendelkezésére álló széles mérlegelési mozgásterén azáltal, hogy a jellegzetes ízesítésű dohánytermékek forgalomba hozatalát fokozatosan tiltotta meg.

45.

E tekintetben jelentőséggel bír az, hogy az uniós jogalkotó csupán átmenetileg halasztotta el egyes termékekre nézve a jellegzetes ízesítésű dohánytermékekre vonatkozó tilalom hatálybaléptetését. Véleményem szerint a jogalkotó az emberi egészség védelmére irányuló célt fokozatosan, korlátozott terjedelmű eltérések és megfelelő átmeneti időszakok előírásával is megvalósíthatja. ( 33 )

46.

A Bíróság egyébiránt következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy az uniós jogalkotó összetett helyzet szabályozása esetén alkalmazhat szakaszos megközelítést, amennyiben döntését objektív és az elérni kívánt célnak megfelelő kritériumokra alapozza. ( 34 )

47.

Márpedig véleményem szerint megfelel e feltételeknek az, hogy a valamely meghatározott termékkategórián belüli értékesítési volumen alapján elsőként a „réspiaci” termékek, majd a fogyasztók körében igen népszerű termékek visszavonására kerül sor.

48.

Egyrészt, ez a kritérium objektív az érintett termékek vonatkozásában. Jellemzőitől függetlenül bármely termékre vonatkozhat a 2014/40 irányelv 7. cikkének (14) bekezdésében előírt átmeneti időszak, amennyiben annak értékesítési volumene eléri az előírt küszöböt. Kétségtelen, amint arról már szó esett, ( 35 ) hogy a Parlament által az e rendelkezéshez eredetileg benyújtott módosító indítványok kifejezetten a mentolra és a mentolos ízesítésű termékekre vonatkoztak. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a jogalkotó felülvizsgálta ezt a változatot, és végül egy semleges kritériumot fogadott el.

49.

Egyébiránt az értékesítési volumenre vonatkozó kritérium a gyártók szempontjából is semlegesnek tekinthető. A jogalkotó nem a piaci részesedésüket, hanem az egyes termékek teljes értékesítési mennyiségét vette alapul. A Planta Tabak azon állításának hitelességét, amely szerint a 7. cikk (14) bekezdésében előírt 3%‑os küszöböt elérő dohánytermékek túlnyomó részét néhány multinacionális dohányvállalat forgalmazza, míg a „réspiaci” termékeket alapvetően kis‑ vagy középvállalkozások állítják elő, a Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján nem tudja ellenőrizni. Ezekből az tűnik ki, hogy az alapeljárás felperese maga is gyárt ízesített cigarettákat, valamint az, hogy a Tanács nem vitatott állítása szerint a multinacionális dohányvállalatok is forgalmaznak „réspiaci” termékeket. Mindenesetre, még ha ez az állítás igaznak is bizonyulna, álláspontom szerint nem lenne meghatározó jelentősége. Minden politika hátrányosan érint bizonyos személyeket. Amint azt a jelen indítvány 38. pontjában kifejtettem, az uniós bíróság számára az a lényeges, hogy a kedvezően és a hátrányosan érintettek közötti megkülönböztetés ne önkényes kritériumon alapuljon. Márpedig a jelen ügyben az értékesítési volumen kritériumként való meghatározása nem ad okot ilyen bírálatra.

50.

Másrészről ugyanis ez a kritérium megfelel az elérni kívánt különféle céloknak, azaz annak, hogy időt kell hagyni a fogyasztóknak a bevett szokásaik megváltoztatására, valamint a dohányiparnak az alkalmazkodásra. ( 36 ) E tekintetben a kereslet és a kínálat találkozását mutató értékesítési volumen egyaránt tükrözi a bevett fogyasztási szokásokat és a jellegzetes ízesítésre vonatkozó tilalommal érintett uniós termelés gazdasági jelentőségét.

51.

Egyebekben – amint azzal a Bizottság érvel –, az Unión belüli értékesítési volumen kritériuma a 2014/40 irányelv jogalapjának, azaz az EUMSZ 114. cikknek és az irányelv harmonizációs célkitűzésének a szempontjából is értelmet nyer. A bizonyos termékek betiltásának a belső piac működésére gyakorolt hatása ugyanis bizonyos mértékben a tagállamok közötti kereskedelem jelentőségétől is függ. Márpedig az említett kritérium e kereskedelemre vonatkozóan is jelzésértékű.

52.

Arról is meg vagyok győződve, hogy az uniós szintű értékesítési volumen adott termékkategórián belüli 3%‑os küszöbértékének meghatározásával az uniós jogalkotó nem lépett túl a rendelkezésére álló mérlegelési mozgástéren. A jogalkotó észszerűen vélhette úgy, hogy egy termékkategórián belül a 3%‑os értékesítési volumen jelentős fogyasztást és termelést képvisel.

53.

Figyelemmel a fent kifejtettek összességére, úgy vélem, hogy összehasonlítható dohánytermékek kezelésére vonatkozóan a 2014/40 irányelv 7. cikkének (14) bekezdésével bevezetett eltérő bánásmód objektíve igazolt. Következésképpen, véleményem szerint e rendelkezés az egyenlő bánásmód elve szempontjából érvényes.

54.

A 2014/40 irányelv 7. cikkének (1) és (7) bekezdésében előírt tilalmak 2016. május 20‑i hatálybalépésével a jellegzetes ízesítésű dohánytermékek nagy része nem hozható forgalomba az Unió területén.

55.

Ugyanakkor e termékek közül néhány ezen időpontot követően is jogszerűen gyártható és forgalomba hozható az Unióban. Egyrészt – ahogyan az az első kérdés b) pontjával kapcsolatban is említésre került ( 37 ) – az olyan jellegzetes ízesítésű dohánytermékeket, amelyeknek uniós szintű értékesítési volumene valamely termékkategóriában 3%‑os vagy azt meghaladó – azaz konkrétan a mentolos cigarettákat – csupán 2020. május 20‑i hatállyal tiltják be. Másrészt, a cigarettától és a cigarettadohánytól eltérő dohánytermékek – vagyis többek között a pipadohány, a szivar és a szivarka – határozatlan ideig forgalomba hozhatók. ( 38 )

56.

Mindemellett a 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban a csomagolási egység és a gyűjtőcsomagok címkézése, valamint maga a dohánytermék nem tartalmazhat „olyan elemet vagy megoldást”, amely „ízre, illatra, ízesítőanyagra vagy más adalékanyagra, illetve ezek hiányára utal”. Ugyanezen cikk (3) bekezdése előírja, hogy a tiltott elemek és megoldások közé többek között „szövegek, szimbólumok, nevek, védjegyek, képi vagy más megjelölések” ( 39 ) tartozhatnak.

57.

A Planta Tabak álláspontja szerint – amellyel a kérdést előterjesztő bíróság is egyetért – ez olyan paradox helyzetet eredményez, amelyben a dohánygyártó, bár jogszerűen forgalmazhat bizonyos jellegzetes ízesítésű dohánytermékeket, csomagolási egységeiken, gyűjtőcsomagjaik címkéjén, valamint magukon a dohánytermékeken nem tüntetheti fel, hogy milyen ízesítésűek. ( 40 )

58.

Márpedig ezen információ hiányában a fogyasztók nem tudják azonosítani az ízesített – és fordítva – az ízesítés nélküli dohánytermékeket. E gyakorlati megfontolásokon túl, a 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt tilalom gazdasági problémát is felvet. Amennyiben ugyanis a tiltott elemek és megoldások körébe a védjegy ( 41 ) is beletartozik, a dohánytermék‑gyártók kénytelenek lennének felhagyni azon védjegyeik használatával, amelyek ízre, illatra, ízesítőanyagra vagy más adalékanyagra utalnak.

59.

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság annak pontosítására kéri a Bíróságot, hogy a 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) pontja kizárólag az olyan promóciós vagy reklámcélú elemekre vagy megoldásokra vonatkozik‑e, amelyek túlmutatnak az adott dohánytermékben megtalálható ízről, illatról, ízesítőanyagról vagy más adalékanyagról adott egyszerű tájékoztatáson, vagy az ilyen információ puszta említése is tiltott. ( 42 )

60.

A Bíróság a Philip Morris Brands és társai ítéletben ( 43 ) megállapította, hogy a 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt arra vonatkozó tilalom, hogy a csomagolási egység és a gyűjtőcsomagok címkézése, valamint maga a dohánytermék nem tartalmazhat olyan elemet vagy megoldást, amely ízre, illatra, ízesítőanyagra vagy más adalékanyagra utal, attól függetlenül alkalmazandó, hogy a szóban forgó információk valósak‑e, vagy sem.

61.

Ugyanígy – véleményem szerint – nem merül fel kétség a tekintetben, hogy e rendelkezés a semleges és nem reklámcélú információk feltüntetését is tiltja, mivel a rendelkezés szövege nem tesz lehetővé eltérő értelmezést.

62.

Amint azzal a Bizottság érvel, a hivatkozott 13. cikk (1) bekezdésének c) pontjában foglalt kifejezések nem utalnak semmiféle korlátozásra a promóciós vagy reklámcélú információk tekintetében. Minden olyan elemre vagy megoldásra vonatkoznak, amelyek ízre, illatra, ízesítőanyagra vagy más adalékanyagra „utal[nak]”. Szintén ezt az általános megközelítést támasztja alá e cikk (3) bekezdése, amely rögzíti, hogy a tiltott elemek és megoldások közé „többek között” szövegek, szimbólumok, nevek, védjegyek, képi „vagy más” megjelölések tartoznak.

63.

Ezenkívül – bár az uniós jogalkotó a 13. cikk (1) bekezdésének a), b) és e) pontjában olyan kifejezéseket alkalmazott, amelyek esetlegesen az adott termék bizonyos formában történő reklámozását sejtethetik („reklámozza”; „ösztönöz”; „sugallja”) – a c) pontban alkalmazott „utal” kifejezés mindössze annyit tükröz, hogy bármely olyan információ, amely ízre, illatra ízesítőanyagra vagy más adalékanyagra vonatkozik, objektíve szerepel‑e a csomagolási egységeken, a gyűjtőcsomagok címkézésén, vagy magán a dohányterméken. ( 44 )

64.

Egyébiránt, ezt az értelmezést a 2014/40 irányelv (25) és (27) preambulumbekezdése is alátámasztja. E tekintetben az tűnik ki, hogy az uniós jogalkotó a dohánytermék kiszerelésének minden olyan elemét meg kívánta tiltani, amelyek a fogyasztók – különösen a fogyasztók – számára megtévesztők lehetnek a dohányzás káros hatásait illetően. Ennek keretében a rendelkezésre álló tudományos adatok alapján úgy ítélte meg, hogy egyes kifejezések („alacsony kátránytartalmú”, „könnyű (light)”, „ultrakönnyű (ultra light)”, „enyhe (mild)”, „természetes”, „bio‑”, „adalékanyagok nélkül”, „ízesítők nélkül” stb.), továbbá bizonyos nevek, képek vagy egyéb jelek ilyen téves benyomást kelthetnek. ( 45 )

65.

Az uniós jogalkotó tehát nem kívánt a dohánytermékek csomagolásán megjeleníthető elemek és megoldások szabályozására szorítkozni, különösen azokat a promóciós szövegeket célozva, amelyek valótlan állításokat tartalmaznak, vagy egyes összetevőknek bizonyos hatásokat tulajdonítanak. Megtiltotta valamennyi olyan információ megjelenítését, amelyek a fogyasztókra nézve bizonyítottan ösztönző hatással lehetnek, függetlenül attól, hogy ezen információk valósak, és semleges módon, nem reklámcéllal kerülnek feltüntetésre. ( 46 )

66.

Kétségtelen, hogy a 2014/40 irányelv (25) és (27) preambulumbekezdése nem hivatkozik kifejezetten az adott dohánytermékben megtalálható ízre, illatra, ízesítőanyagra vagy más adalékanyagra utaló kifejezésre, csak az ilyen elemek hiányára utaló kifejezéseket említi. Az uniós jogalkotó logikája ugyanakkor világos: mivel a csomagolási egységeken, a gyűjtőcsomagok címkézésén, valamint magukon a dohánytermékeken az adott dohánytermékben megtalálható ízre, illatra, ízesítőanyagra vagy más adalékanyagra vonatkozó egyszerű tájékoztatás önmagában alkalmas arra, hogy e terméknek az emberi egészségre gyakorolt káros hatásait kisebb mértékűnek állítsa be, ezáltal fogyasztását ösztönözze, ennélfogva feltüntetése tilos. ( 47 )

67.

Álláspontom szerint az sem kétséges, hogy a 2016. május 20. után is jogszerűen gyártható és forgalmazható jellegzetes ízesítésű dohánytermékekre vonatkozóan ( 48 ) a 2014/40 irányelv 13. cikk (1) bekezdés c) pontja megtiltja az azokban megtalálható ízesítés csomagolási egységeken, a gyűjtőcsomagok címkézésén, valamint magukon a dohánytermékeken való bármilyen jellegű megnevezését.

68.

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az ezen irányelvben szereplő fogalommeghatározás szerint a jellegzetes ízesítés valamely „adalékanyag vagy adalékanyagok kombinációjának használatából adódó, egyértelműen észlelhető […] illat vagy íz” ( 49 ). Ily módon e rendelkezés kétszeresen is tiltja a jellegzetes ízesítésnek az érintett termékek csomagolásán való feltüntetését: egyrészt amiatt, mert ízre vagy illatra utal; másrészt amiatt, mert azon adalékanyag(ok)ra tesz utalást, amelyekből ezen íz vagy illat származik.

69.

Egyébiránt az uniós jogalkotó a 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) pontjában nem írt elő eltérést a még engedélyezett termékekre vonatkozóan. ( 50 ) Ez különösen azért bír jelentőséggel, mert az elektronikus cigaretták és a dohányzási célú gyógynövény termékek esetében viszont létezik ilyen eltérés. ( 51 )

70.

Azon jellegzetes ízesítésű dohánytermékeket, amelyek forgalmazása még engedélyezett, a jogalkotó szándékosan vonta tehát a 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá. Márpedig a Bíróság jogértelmezési jogkörének keretében nem léphet a jogalkotó helyébe, hogy az irányelvbe olyan megkülönböztetést vezessen be, amelyet az nem állapított meg. ( 52 )

71.

Következésképpen minden vita, amely annak szükségességére vonatkozik, hogy a még engedélyezett, jellegzetes ízesítésű dohánytermékek csomagolásán továbbra is fel kell‑e tüntetni az általuk tartalmazott ízesítést, a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés b) ( 53 ) pontja körébe tartozik, amely a 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdése c) pontjának a Charta 17. cikkében biztosított, tulajdonhoz való joghoz képest fennálló érvényességére vonatkozik. Mivel e kérdés nem képezi a jelen indítvány tárgyát, a teljesség kedvéért mindössze a következő szempontokat emelem ki.

72.

Akár úgy véljük – az Egyesült Királyság kormányához hasonlóan, az észrevételeiben kifejtett állásponttal egyetértve –, hogy a védjegylajstromozással átruházott jog tisztán negatív jellegű, tehát kizárólag arra alkalmas, hogy harmadik személyeket bizonyos cselekvéseikben akadályozzon, akár úgy, hogy a védjegy pozitív jelleggel használati jogot is biztosít jogosultjának, úgy vélem, hogy a védjegyhasználat feltétele minden esetben a jogszabályok betartása, különösen az emberi egészség védelméhez ( 54 ) hasonló alapvető célkitűzést szolgáló olyan rendelkezések esetében, mint amilyen a 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) pontja.

73.

Kétségtelen, hogy a Planta Tabak vitatja azt, hogy ez a rendelkezés szükséges említett cél szempontjából. Álláspontja szerint, amennyiben az említett irányelv 7. cikkének (1) és (7) bekezdésében előírt forgalmazási tilalom alól mentesülnek bizonyos dohánytermékek, e célkitűzés arra sem kötelez, hogy az említett termékek csomagolásán ne lehessen feltüntetni az azokban megtalálható ízesítést.

74.

Mindazonáltal az emberi egészség, különösen a fiatalok egészségének védelme ugyancsak amellett szól, hogy a még engedélyezett dohánytermékek csomagolásán ne szerepeljen semmilyen megjegyzés, ami a jellegzetes ízre utal.

75.

E tekintetben továbbra is szorosan figyelemmel kísérik a 2014/40 irányelv 7. cikkének (12) bekezdésében előírt mentességet élvező termékeket, amelyeket főként az idősebbek, illetve a lakosság kisebb csoportja fogyasztanak. ( 55 ) Ennek keretében az e termékek fogyasztására lehetségesen ösztönző termékismertető elemek eltávolítását az a cél igazolja, hogy a mentolos cigarettát a vaníliás szivarkával helyettesítve ne lehessen utat nyitni az előtt, hogy a fiatalok rászokjanak a dohányzásra. ( 56 ) Ami az e cikk (14) bekezdésében előírt átmeneti időszak hatálya alá eső dohánytermékeket illeti, a Parlamenthez és a francia kormányhoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy ezen átmeneti időszaknak nem az a célja, hogy új fogyasztók bevonására biztosítson időt a dohánygyártók számára. Azonnal meg kell törni e termékek vonzerejét, és ez többek között azt is magában foglalja, hogy az érintett termékek csomagolásáról eltűnjön minden jellegzetes ízre történő utalás.

76.

A 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdése c) pontjának a fogyasztók megfelelő tájékoztatására vonatkozó állítólagos követelményéhez mért arányossága sem kérdőjelezhető meg. Kétségtelen, hogy bizonyos területeken – például az élelmiszerek esetében – alapvető fontosságú, hogy a fogyasztók az általuk fogyasztott élelmiszerek összetevőivel kapcsolatban tájékoztatást kapjanak, annak érdekében, hogy lehetővé váljon a számukra az élelmiszerek azonosítása és megfelelő felhasználása, valamint az, hogy egyéni étrendi igényeiknek megfelelően választhassanak. ( 57 )

77.

A dohánytermékek ugyanakkor nem szokásos árucikkek. Esetükben nem az a cél, hogy a fogyasztók könnyebben dönteni tudjanak a különböző termékek között. Ezen a területen a megfelelő tájékoztatás célja alapvetően az, hogy felhívja a figyelmet dohányzásnak az egészségre gyakorolt különösen káros hatásaira. Amint azzal lényegében a Bizottság és az Egyesült Királyság kormánya is érvel, az összetevőkre vonatkozó átláthatóság utat nyit a káros hatások elfedésére alkalmas valamennyi információ elkerülésére irányuló célkitűzés előtt.

78.

Egyébiránt, nem kell eltúlozni a 2014/40 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt tilalom gyakorlati következményeit. Különösen amiatt, mert a dohánygyártók továbbra is meg tudják különböztetni a jellegzetes ízesítésű dohánytermékeket a többi terméktől, amennyiben erre a célra nem a 13. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában ( 58 ) felsorolt elemeket használják.

79.

A fenti megfontolások összességére azt javasolom a Bíróságnak, hogy a következő választ adja a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések közül az első kérdés b) pontjára, valamint a harmadik kérdés a) pontjára: