1

Az Európai Közösségek Bizottsága a 2009. június 12‑i C(2009) 4694 határozatban a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26‑i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003 L 176., 57. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 230. o.) 22. cikke alapján azt kérte a Bundesnetzagenturtól (BNetzA, szövetségi hálózati ügynökség, Németország), hogy módosítsa a 2009. február 25‑i azon határozatát, amely az említett irányelv 18. cikke által a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozóan előírt szabályok, valamint az ezen irányelv 25. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésében előírt tarifális szabályok alkalmazásából kizárja az Ostseepipeline‑Anbindungsleitung (OPAL) gázvezetékprojekt szállítási kapacitásait, mely gázvezeték az Északi Áramlat 1. gázvezeték keleti szárazföldi szakasza, és amelynek betáplálási pontja a németországi Greifswald közelében található Lubmin nevű település mellett, a kiadási pontja pedig a Cseh Köztársaságban található Brandov nevű településen helyezkedik el.

2

A Bizottság 2009. június 12‑i határozata a következő feltételeket írta elő:

3

A BNetzA 2009. július 7‑én módosította a 2009. február 25‑i határozatát oly módon, hogy azt a 2009. június 12‑i bizottsági határozatban foglalt, fent említett feltételekhez igazította. A szabályoktól való eltérést a BNetzA 22 éves időszakra engedélyezte.

4

Az OPAL gázvezetéket 2011. július 13‑án üzembe helyezték, és az megközelítőleg 36,5 milliárd m3 kapacitással rendelkezik. A Bizottságnak a 2009. június 12‑i határozata és a BNetzA‑nak a 2009. július 7‑i határozatával módosított 2009. február 25‑i határozata értelmében az OPAL gázvezeték kapacitásait teljes mértékben mentesítették a 2003/55 irányelven alapuló, harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok, valamint az ezen irányelv által előírt tarifális szabályok alkalmazása alól.

5

Az említett gázvezeték kapacitásának a le nem kötött 50%‑át soha nem használták, mivel a Gazprom nem hajtotta végre a 2009. június 12‑i bizottsági határozat szerinti gázkészlet‑értékesítési programot. A gázvezetéknek a Greifswald közelében található betáplálási kapacitásában csak olyan harmadik személyek lehetnek érdekeltek, akik a gázvezeték e pontján gázt tudnak betáplálni. A jelenlegi műszaki kialakításban a földgázt ehhez a betáplálási ponthoz csak az Északi Áramlat 1. gázvezeték szállíthatja, amelyet a Gazprom csoport használ az orosz földgáztelepülésekből származó gáz szállítására, így úgy tűnik, hogy eleve csak az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásának az 50%‑a használható fel.

6

A BNetzA a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 94. o.) 36. cikke alapján 2016. május 13-án értesítette a Bizottságot arról a szándékáról, hogy az OPAL gázvezetéknek az Opal Gastransport GmbH & Co. KG (a továbbiakban: OGT) által üzemeltetett szakaszára vonatkozóan 2009‑ben engedélyezett eltérés bizonyos rendelkezéseit módosítani kívánja.

7

A Bizottság 2016. október 28‑án a 2009/73 irányelv 36. cikkének (9) bekezdése alapján elfogadta az OPAL gázvezetéknek a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozóan a 2003/55/EK irányelv által megállapított szabályok és a 2003/55/EK irányelv által megállapított tarifális szabályozás alóli mentességére vonatkozó feltételek módosításáról szóló, 2016. október 28‑i C(2016) 6950 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), melyet a BNetzA‑hoz címzett.

8

A Bizottság a megtámadott határozatban fenntartotta a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok alóli, az OPAL gázvezetékre vonatkozóan engedélyezett mentességet a Greifswald melletti betáplálási pont és a Brandovban található kivételi pont közötti szakasz tekintetében a kapacitások maximum 50%‑a erejéig, amit a 2009. június 12‑i határozatában már jóváhagyott. Ezzel szemben az e szakasz kapacitása tekintetében fennmaradó 50%‑ot, melyet addig nem használtak fel amiatt, hogy a Gazprom nem hajtott végre gázkészlet‑értékesítési programot, szabaddá tette, azaz arra kiterjesztette a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályokat. E szabaddá tételnek a szállítási kapacitások elosztása formájában kell megtörténnie, mely kapacitásokat a gázvezeték üzemeltetőjének átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes aukció keretében kell szétosztania.

9

Mivel az ily módon szabaddá tett szállítási kapacitások e hátrányos megkülönböztetéstől mentes és átlátható rendelkezésre bocsátása ténylegesen ahhoz is vezethet, hogy azokat a Gazprom eksport használja fel, a Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik személyek ténylegesen hozzáférhessenek a „szabaddá tett” kapacitásokhoz, a BNetzA által a FZK (feste frei zuordenbare Kapazitäten / nem megszakítható szabadon kiosztható kapacitások) típusú rendszerösszekötő kapacitásokat érintően javasolt plafont a kivételi pontnál megemelte. Az OPAL gázvezeték üzemeltetője így aukció keretében a földgáz cseh piacán domináns társaságtól eltérő egyéb felhasználók számára köteles rendelkezésre bocsátani az FZK rendszerösszekötő kapacitások 3,2 millió kWh kezdeti mennyiségét. Ha azonban az éves aukció során úgy tűnik, hogy a brandovi kivételi pontnál az FKZ‑kapacitások iránti kereslet meghaladja a felkínált kapacitások 90%‑át, a BNetzA a rendelkezésre álló FKZ‑kapacitások mennyiségét a következő éves aukció során köteles 1,6 millió kWh‑val megemelni. A rendelkezésre álló FKZ‑kapacitások végül 6,4 millió kWh mennyiséget érhetnek el, azaz az OPAL gázvezeték teljes kapacitásának 20%‑át.

10

Ezenfelül az aukció emelkedő áras jellegére tekintettel, és annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a cseh piacon domináns jogalany rálicitálását, a Bizottság bevezetett egy további feltételt, amely szerint az ilyen jogalany az FZK‑kapacitások aukciója keretében csak a kapacitások alapárán nyújthatja be az ajánlatát, aminek eredményeképpen a kínált ár nem haladhatja meg a németországi gaspooli kereskedelmi zónától a Cseh Köztársasághoz vezető kereskedelmi hálózat vonatkozásában ugyanezen év során a hasonló termékek tekintetében alkalmazott szabályozott tarifa átlagos alapárát.

11

A BNetzA 2016. november 28‑án a megtámadott határozatnak megfelelően módosította az OPAL gázvezeték üzemeltetőjének a 2009. február 25‑i határozatával engedélyezett eltérést.

12

A Törvényszék Hivatalához 2016. december 4‑én benyújtott keresetlevelével a felperes, a PGNiG Supply & Trading GmbH (a továbbiakban: PGNiG Supply) keresetet indított a megtámadott határozat megsemmisítése iránt.

13

A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványban a PGNIG Supply előterjesztette a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amelyben lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:

14

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozóan a Törvényszék Hivatalához 2016. december 14‑én benyújtott észrevételeiben a Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:

15

A 2016. december 23‑i PGNiG Supply & Trading GmbH kontra Bizottság végzéssel (T‑849/16 R) a Törvényszék elnöke az eljárási szabályzat 157. cikkének (2) bekezdése alapján helyt adott a végrehajtásnak az ideiglenes intézkedés iránti jelen eljárást befejező végzés meghozataláig való felfüggesztésére vonatkozó kérelemnek. A Törvényszék elnöke ezenfelül számos kérdést intézett a felekhez, akik 2017. január 16‑án válaszoltak azokra.

16

A Törvényszék Hivatalához 2017. január 10‑én benyújtott beadványokban az OGT és a Gazprom eksport kérelmezték, hogy a jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárásba beavatkozhassanak a Bizottság kérelmeinek támogatása végett. Az alapügy felei 2017. január 18‑án előterjesztették az e kérelmekre vonatkozó észrevételeiket.

17

A Törvényszék elnöke 2017. február 1‑jén helyt adott a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2017. január 19‑én benyújtott beavatkozási kérelemnek, melyre vonatkozóan sem a Bizottság, sem a PGNiG Supply nem emelt kifogást a 2017. január 30‑án, illetve 2017. január 31‑én benyújtott észrevételeiben. A Németországi Szövetségi Köztársaságnak a Bizottság kérelmeit támogató beavatkozási beadványát a Törvényszék Hivatalához 2017. február 9‑én nyújtották be. A Bizottság és a PGNiG Supply az e beadványra vonatkozó észrevételeit 2017. március 3‑án, illetve 2017. március 10‑én nyújtotta be.

18

Az Operator Gazociągów Przesyłowych Gaz‑System S. A. (a továbbiakban: Gaz‑System) 2017. február 3‑án kérelmezte, hogy a PGNiG Supply kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson az eljárásba. Az alapügy felei 2017. február 14‑én benyújtották az e kérelemre vonatkozó észrevételeiket.

19

2017. február 28‑án a PGNiG Supply kiegészítő beadványt nyújtott be, valamint egy mellékletet, amely [bizalmas] ( 1 ) foglalt magában. A PGNiG Supply 2017. június 28‑án kérelmezte e dokumentumok bizalmas kezelését a Németországi Szövetségi Köztársaság tekintetében, amely e kérelmet nem vitatta.

20

Miután a megtámadott határozatot 2017. január 3‑án közzétették a Bizottság internetes oldalán, a PGNiG Supply 2017. március 13‑án az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét kiegészítő beadványt nyújtott be, amelyre vonatkozóan a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság 2017. április 3‑án előterjesztette az észrevételeit.

21

A 2017. június 22‑i levélben a feleket beidézték a 2017. július 5‑re kitűzött tárgyalásra annak érdekében, hogy kifejtsék a sürgősségre és az érdekek mérlegelésére vonatkozó feltételeket érintő érveiket. Ezen alkalommal a Bizottságot és a Németországi Szövetségi Köztársaságot tájékoztatták arról, hogy a PGNiG Supply által 2017. február 28‑án benyújtott kiegészítő beadványt és annak mellékletét érintő bizalmas kezelés miatt a tárgyalás e dokumentumokra nem terjed ki, de ez nem érinti annak a lehetőségét, hogy a későbbiekben bekérjék az e dokumentumokra vonatkozó észrevételeiket.

22

Az OGT‑t, a Gazpromot és a Gaz‑Systemet (a továbbiakban együttesen: a három beavatkozást kérő) szintén beidézték a tárgyalásra annak érdekében, hogy annak alkalmával előterjesszék az érdekek egymáshoz képest való mérlegelésére vonatkozó érveiket, ami nem érintette a beavatkozási kérelmükre vonatkozó végső döntést.

23

A PGNiG Supply, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság, valamint a három beavatkozást kérő 2017. július 5‑én, a tárgyaláson előterjesztették az érveiket, és válaszoltak a Törvényszék elnöke által feltett kérdésekre. Bár a három beavatkozást kérő számára engedélyezték, hogy az ideiglenes intézkedés iránti jelen kérelem által érintett érdekek mérlegelését érintően előterjesszék az érveiket, a Törvényszék elnöke a beavatkozás végleges megengedéséről ebben az időpontban nem határozott.

24

Egyfelől az EUMSZ 278. cikknek és az EUMSZ 279. cikknek, másfelől az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének az együttes olvasatából kitűnik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja – az eljárási szabályzat 156. cikke alapján elrendelheti a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését vagy a szükséges ideiglenes intézkedéseket. Az EUMSZ 278. cikk mindazonáltal a fellebbezések felfüggesztő jellege hiányának az elvét fogalmazza meg, mivel az európai uniós intézmények jogi aktusait megilleti a jogszerűség vélelme. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tehát csak kivételesen rendelheti el a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, és csak kivételesen írhat elő ideiglenes intézkedéseket (2016. július 19‑iBelgium kontra Bizottság végzés, T‑131/16 R, EU:T:2016:427, 12. pont).

25

Egyébiránt az eljárási szabályzat 156. cikke (4) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek tartalmaznia kell „a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét”.

26

Ennek megfelelően az ideiglenes intézkedésről határozó bíró akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok sürgősek olyan értelemben, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozása érdekében azokat az alapkeresetről való döntést megelőzően el kell rendelni, és azoknak az alapkeresetről való döntést megelőzően ki kell fejteniük a joghatásaikat. Ezek konjunktív feltételek, vagyis ha közülük bármelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (lásd: 2016. március 2‑iEvonik Degussa kontra Bizottság végzés, C‑162/15 P‑R, EU:C:2016:142, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, mivel semmilyen jogszabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez (lásd: 2012. július 19‑iAkhras kontra Tanács ítélet, C‑110/12 P(R), nem tették közzé, EU:C:2012:507, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

A jelen ügy körülményei között, anélkül hogy a Bizottság által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásról határozni kellene, először is meg kell vizsgálni, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesül‑e.

29

A kért ideiglenes intézkedések sürgősségének vizsgálata érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli végleges határozat teljes hatékonyságának biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy az uniós bíróság által nyújtott védelemben hézag keletkezhessen. E célból a sürgősséget annak a fényében kell mérlegelni, hogy mennyire szükséges ideiglenesen végzést hozni annak érdekében, hogy az ideiglenes védelmet kérő felet ne érje súlyos és helyrehozhatatlan sérelem. E félnek kell bizonyítania, hogy nem várhatja ki az alapügyben folyó eljárás végkimenetelét anélkül, hogy ne szenvedne súlyos és helyrehozhatatlan kárt (lásd: 2016. január 14‑iAGC Glass Europe és társai kontra Bizottság végzés, C‑517/15 P‑R, EU:C:2016:21, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

A jelen ügyben a PGNiG Supply attól tart, hogy kárt fog elszenvedni, amely lényegében abban áll, hogy a piaci helyzete az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása esetén súlyosan és helyrehozhatatlanul megváltozik.

31

Álláspontja szerint ugyanis a megtámadott határozat, és a BNetzA 2016. november 28‑i határozata, amelyet az végrehajt, a hatását tekintve korlátozza a gáznak a lengyel piacra való szállítása céljából való hozzáférését mind az OPAL gázvezetékhez, mind a Yamal‑Europe gázvezetékhez.

32

Először is a PGNiG Supply az OPAL gázvezetékhez való hozzáférésének a korlátozására vonatkozó állítást érintően egyrészt hangsúlyozza, hogy az OPAL gázvezeték használatára vonatkozó új feltételeknek megfelelően aukció tárgyát képező szállítási kapacitások lekötése tizenöt éves időtartamra történhet. Márpedig a PGNiG Supply azt állítja, hogy számítani kell arra, hogy a Gazprom a szállítási kapacitások jelentős részét leköti erre az időtartamra, és így a helyzetet változatlanná teszi az elkövetkezendő tizenöt évre.

33

A PGNiG Supply ugyanis azt állítja, hogy a megtámadott határozat végrehajtása lehetővé teszi a Gazprom számára, hogy az OPAL szállítási kapacitásainak legalább a 90%‑át lekösse. A megtámadott határozat az OPAL gázvezeték összes szállítási kapacitása 50%‑ának az aukcióját szervezi meg. Ugyanakkor a PGNiG Supply álláspontja szerint a szabályozási eltérésnek a megtámadott határozatban meghatározott feltételei azzal a következménnyel járnak, hogy a Gazpromnak lehetősége lesz az OPAL gázvezeték részlegesen szabályozott, árverezésre bocsátott szállítási kapacitásai legalább 80%‑ának a megszerzésére. Mivel az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásainak a másik 50%‑a kizárt az uniós jog és a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok hatálya alól, és azt teljes egészében a Gazprom kapja meg, e társaság valójában az OPAL gázvezeték összes szállítási kapacitásának legalább a 90%‑ához garantált hozzáférésben részesülhet. Következésképpen a megtámadott határozat megerősíti a Gazprom domináns helyzetét, és egyidejűleg közvetlenül gyengíti a PGNiG Supply helyzetét a piacon.

34

Másrészt a PGNiG Supply rámutat arra, hogy az, hogy a Gazprom az OPAL gázvezeték újonnan „szabaddá tett” további szállítási kapacitásait leköti, visszafordíthatatlan hatásokat gyakorol a Gazprom által nyújtott gáz szállításában, értékesítésében és szolgáltatásában részt vevő piaci szereplők upstream szerződéseire. A PGNiG Supply álláspontja szerint ugyanis a magánjogi szerződések formáját öltő lekötések a későbbiekben természetes és jogi személyek jogainak és kötelezettségeinek a forrásává válnak az alapkereset kimenetelétől függetlenül. Így még a megtámadott határozat megsemmisítése sem járna a gáznak az OPAL gázvezetéken való szállítását és szolgáltatását érintő szerződések érvénytelenítésével. Hangsúlyozza azt is, hogy ezen szállítási szerződések párhuzamos következményként gázkereskedelmi szerződések megkötését eredményezik, amelyek további akadályt képeznek a szállítási szerződések felmondása tekintetében.

35

Így egyrészt a közigazgatási hatóságok és az érintett egyéni jogalanyok közötti viszonyok bonyolultsága, másrészt a megtámadott határozat jogszerűségét érintő vélelemben részesülő aktusok alapján eljáró ezen jogalanyok jogviszonyai miatt a PGNiG Supply úgy véli, hogy nem lesz lehetséges sem az, hogy a korábbi helyzetének a visszaállítása céljából az ebből következő jogi helyzetet visszafordítsa, sem az, hogy pénzügyi kártérítésben részesüljön.

36

Anélkül hogy értékelni kellene egyrészt azon magatartásnak az esetlegesen hipotetikus jellegét, amelyet a Gazprom a megtámadott határozat által szabaddá tett szállítási kapacitások aukciója során tanúsít, másrészt a PGNiG Supply által előadott azon érvelés relevanciáját, mely szerint a megtámadott határozatban meghatározott feltételek a korábban hatályos feltételekhez viszonyítva korlátozzák az OPAL gázvezetékhez való hozzáférést, elég megállapítani azt, hogy a priori úgy tűnik, hogy az állítólagos kár a megtámadott határozat által lehetővé tett jogi rendszer keretében létrejövő helyzetek hosszú távon fennálló visszafordíthatatlanságától függ.

37

Úgy tűnik ugyanis, hogy a PGNiG Supply úgy véli, hogy a Gazprom lehetősége arra, hogy a megtámadott határozat által szabaddá tett szállítási kapacitások 50%‑os részére vonatkozó következő éves aukció során hosszú távú lekötéseket hajtson végre, a helyzetet változatlanná teszi oly módon, hogy a megtámadott határozat joghatásainak a terjedelme messzemenően meghaladja a jogi létezésének a tartamát.

38

Ugyanakkor először is meg kell állapítani, hogy ez az elemzés a Szerződések által létrehozott saját jogrend működésének a téves értelmezésén alapul (lásd ebben az értelemben: 1964. július 15‑iCosta ítélet, 6/64, EU:C:1964:66, 1158. pont). A megtámadott határozat megsemmisítése esetén az OPAL gázvezeték használatának az e határozat által engedélyezett feltételei nem lesznek többé alkalmazandóak. Következésképpen az e feltételeken alapuló magánjogi aktusok nem lesznek végrehajthatóak. Mind a Bizottság, mind a Németországi Szövetségi Köztársaság jogosan hangsúlyozta ezt a vonatkozást mind az írásbeli beadványaiban, mind pedig a 2017. július 5‑i tárgyaláson.

39

E tekintetben a jogi akadályokon túlmenően, melyeknek a fennállását nem lehet elismerni, amint arra a fenti 38. pont emlékeztetett, a PGNiG Supply az említett megsemmisítés joghatásainak a végrehajtását érintő gyakorlati nehézségekre hivatkozik. Ugyanakkor ezt a kifogást is el kell utasítani. Amint ugyanis egyrészt azt mind a Németországi Szövetségi Köztársaság a beavatkozási beadványában, mind pedig a Bizottság az e beadványra vonatkozó észrevételeiben kategorikusan hangsúlyozta, ha a Törvényszék megsemmisíti a megtámadott határozatot, a Törvényszék ítéletének a kihirdetését követően a kapacitástermékek lekötésére vonatkozóan kötött szerződések nem hajthatók végre. Másrészt a 2017. július 5‑i tárgyaláson a Bizottság hangsúlyozta, hogy először is az OPAL gázvezetéken történő gázszállításra alkalmazandó általános szerződési feltételekből az következik, hogy a hálózathasználók és az OGT között a kapacitástermékek aukció keretében való megszerzését érintően kötött szállítási szerződések jelentős indokok alapján azonnal felmondhatók, és a megtámadott határozatnak a Törvényszék általi megsemmisítése kétségtelenül ilyen indoknak minősül; másodszor e megsemmisítés olyan előre nem látott körülményt képez, amely jogi következményekkel jár a szerződésre nézve abban az értelemben, hogy igazolja az említett szerződés feltételeinek a kiigazítását; és harmadszor ezen általános feltételek engedélyezik az OGT számára, hogy a jövőben módosítsa a szerződési feltételeket, ha a jogi helyzet figyelembevételének a szükségessége ezt megkívánja, például egy nemzetközi bíróság által meghozott ítélet miatt. Ezenfelül nem tűnik úgy, hogy eleve kizárható lenne az, hogy a Törvényszék előtt folyamatban lévő jogvitára tekintettel minden olyan szerződésbe, amelyet a jövőbeni akciókat érintően írnak alá (például downstream szerződések, melyeket a Gazprom által nyújtott gáz szállításában, értékesítésében és szolgáltatásában érintett piaci szereplők kötnek meg, valamint a gázkereskedelmi szerződések) védzáradék kerüljön annak érdekében, hogy megtervezzék a megtámadott határozat esetleges új felfüggesztésének vagy ezen utóbbi megsemmisítésének a következményeit. Mindenesetre, mivel a megtámadott határozattal szemben a Törvényszék előtt eljárásokat indítottak, kétségtelenül fennáll bizonyos olyan kereskedelmi kockázat, amelyet a piaci szereplők nem hagyhatnak figyelmen kívül.

40

Végezetül a PGNiG Supply mind a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozási beadványára vonatkozó 2017. március 10‑i észrevételeiben, mind a 2017. március 13‑i kiegészítő beadványában hangsúlyozza, hogy a 2016. december 23‑i PGNiG Supply & Trading kontra Bizottság végzés (T‑849/16 R) ellenére az OPAL gázvezetéket olyan szinten használták ki, amely a megtámadott határozat végrehajtásának a felfüggesztését megelőzően szervezett kapacitásoknak az e határozatban engedélyezett feltételek szerinti felhasználásáról tanúskodik. E tekintetben elegendő megállapítani először is azt, hogy bár jogos kérdések tehetők fel az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásainak a felhasználásához kapcsolódó, azon tényeket érintően, amelyek az ugyanezen a napon elfogadott végzés meghozatalát követték, az iratanyag információiból és többek között a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozási beadványából az következik, hogy e gázvezeték jelenlegi használatát valóban a megtámadott határozat elfogadása előtt alkalmazandó feltételek vezérlik, és másodszor azt, hogy bár a Németországi Szövetségi Köztársaság a 2017. július 5‑i tárgyaláson megerősítette, hogy a 2016. december 23‑i PGNiG Supply & Trading kontra Bizottság végzés (T‑849/16 R) elfogadását megelőzően szervezett aukciókhoz kapcsolódó bizonyos szerződéseket az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által a végzésében megállapított felfüggesztő joghatásokat sértő módon végrehajtottak, hangsúlyozta az e helyzetet övező zavart. Az említett végzés elfogadását követően ugyanis eljárás indult az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi legfelsőbb bíróság, Németország) előtt, amely a 2016. december 30‑i azon határozat elfogadásához vezetett, amely felfüggesztette az OGT és a BNetzA között 2016. november 28‑án kötött megállapodást. A Németországi Szövetségi Köztársaság tehát, amint azt a tárgyaláson elismerte, tévesen vélte úgy, hogy csak a jövőbeli aukciók szervezése érintett, és a múltbeli aukciókhoz kapcsolódó szerződések végrehajtása tekintetében nem állnák fenn joghatások. Azokra a levélváltásokra tekintettel, amelyekre ezt követően került sor a jelen eljárás keretében, a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy e téves értelmezés nem ismétlődhet meg sem abban az esetben, ha az ideiglenes intézkedésről határozó bíró újabb felfüggesztés mellett dönt, sem abban az esetben, ha a megtámadott határozatot a Törvényszék megsemmisíti. E tekintetben kijelentette, hogy a német szabályozás értelmében utasítási jogkörrel rendelkezik a BNetzA tekintetében, ami elegendő a Törvényszék és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró határozatai teljes mértékű érvényesülésének a biztosításához. Következésképpen semmi nem enged arra következtetni, hogy az új felfüggesztést, amelyet abban az esetben rendelnek el, ha az eljárási szabályzat 160. cikke értelmében az ideiglenes intézkedésről határozó bíróhoz fordulnak, és a megtámadott határozat megsemmisítését nem követnék azok a joghatások, amelyek az ilyen bírósági döntésekhez kapcsolódnak.

41

A fentiekből az következik, hogy a fenti 32–34. pontban leírt eseményekhez kapcsolódó következmények, még ha azok biztos jellegét a kellő valószínűségi szinten bizonyítanák is, nem terjednek ki tizenöt éves időtartamra, hanem valójában a Törvényszék által meghozott, az alapeljárást befejező ítélet kihirdetésének az időpontját megelőző időszakra korlátozódnak.

42

Így kizárólag a fenti 32. és 33. pontban leírt, és a PGNiG Supply által számba vett eset következhet be esetlegesen a Törvényszék által meghozott, az alapeljárást befejező ítélet időpontját megelőző időszakban. Márpedig ez az eset, amely az OPAL gázvezeték szállítási kapacitása legalább 90%‑ának a Gazprom általi felhasználásában áll, önmagában nem vezet a PGNiG Supply által hivatkozott kárhoz, mivel az e helyzetnek a hosszú távon való fennmaradásától függ. Így még ha ezen eset hatásai visszafordíthatatlanok is lennének, akkor sem teljesül a PGNiG Supply részéről bekövetkező, olyan súlyos és helyrehozhatatlan kár bizonyításának a követelménye, amely igazolná a kért ideiglenes intézkedések elfogadását.

43

Másodszor a PGNiG Supply a Yamal‑Europe gázvezetékhez való korlátozott hozzáférésére vonatkozó állítást érintően a fő tevékenységi területét úgy írta le, hogy az a földgáz‑ és villamosenergia‑kereskedelmet foglalja magában mind a német piacon, mind a nemzetközi piacon, ideértve többek között a gáznak a Lengyelországba irányuló exportját a mallnowi és a lasówi rendszerösszekötő pontokon keresztül. Márpedig úgy véli, hogy mivel a megtámadott határozat az OPAL gázvezeték útján a szállítási kapacitások növekedéséhez vezet, csökken a többi olyan gázvezeték kihasználása, amely lehetővé teszi a Gazprom számára a gáznak a Nyugat‑Európa felé irányuló exportját, többek között ideértve a Yamal‑Europe és a Testvériség gázvezetékeket. Ez a csökkenés a szállítási tarifák megemelkedését vonja maga után, amely jelentős bevételkiesést okozna a PGNiG Supply számára a lasówi ponton, és lehetetlenné tenné a fordított irányban, a mallnowi ponton át való potenciális szállítást.

44

Ismételten – anélkül, hogy szükséges lenne értékelni először is a fenti 43. pontban leírt események esetlegesen hipotetikus jellegét, mely eseményekre vonatkozóan a PGNiG Supply számos információt és dokumentumot előterjeszt a biztos jelleg kellő szintjének a bizonyításaképpen, amelyet a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanakkor vitat, és anélkül, hogy szükséges lenne értékelni másodszor az ezen események és a megtámadott határozat közötti okozati kapcsolat fennállását, illetve harmadszor a kár esetleges kizárólagosan pénzügyi jellegét –, elég megállapítani, hogy a jelen ügyben nem áll fenn az állítólagos kár azonnali jellege.

45

Amint arra a fenti 29. pont emlékeztetett, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgősségét az alapján kell értékelni, hogy a kérelmező felet fenyegető súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozása érdekében szükséges‑e ideiglenes intézkedés elrendelése azt megelőzően, hogy a megsemmisítés iránti alapkérelemről határozat születik, és e félnek kell komoly bizonyítékot előterjesztenie arra vonatkozóan, hogy az alapkeresetre vonatkozó eljárás kimenetelét nem lehet megvárni anélkül, hogy e fél személyesen el ne szenvedne ilyen jellegű kárt.

46

Márpedig a jelen ügyben az ideiglenes intézkedés iránti kérelemből következik, hogy jelenleg hatályban van egy, a Gazprommal kötött, a földgáznak a Yamal‑Europe gázvezeték lengyel szakaszán való szállítására vonatkozó tranzitszerződés Nyugat‑Európa – ideértve Lengyelországot is – piacainak a 2020‑ig való ellátása céljából, valamint hatályban van egy, a PGNiG S. A. és a Gazprom között kötött szerződés a földgázszállításra vonatkozóan, amely 2022 végén fog lejárni. A PGNiG Supply a Törvényszék 2016. december 23‑án feltett kérdéseire adott, 2017. január 16‑án benyújtott válaszaiban kifejti, hogy a Gazprom esetleges azt érintő döntése, hogy a Yamal‑Europe gázvezetékben áramló teljes jelenlegi földgázforgalmat más szállítási infrastruktúrákba irányítja át, csak a 2020 májusáig hatályban lévő gázszállítási szerződések lejártának időpontját követően hozható meg. Ezenfelül a PGNiG Supply által a helyzetére nézve károsnak tartott két lehetséges forgatókönyv egyrészt a 2020‑től 2022‑ig tartó időszakra, másrészt a 2023‑ban kezdődő időszakra vonatkozik.

47

E szerződésekből az következik, hogy a Yamal‑Europe gázvezeték lengyel szakasza szállítási kapacitásának az üzemeltetése első ránézésre legalább 2019 végéig biztosított, a Gazpromnak a lengyel piacra irányuló szállításai pedig 2022‑ig. Amint azt a Németországi Szövetségi Köztársaság jogosan hangsúlyozza a 2017. február 9‑i beavatkozási beadványában, mivel a Yamal‑Europe gázvezeték használata a Nyugat‑Európa felé irányuló tranzit vonatkozásában hosszú távú szerződés alapján legalább 2020‑ig meghatározott, a Yamal‑Europe gázvezetéken szállított földgázforgalom módosulása nem várható. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy e szerződéses kötelezettségek megsértése olyan sajátos jogi utakat nyit meg, amelyeket adott esetben a PGNiG Supplynak kell igénybe vennie. Ebben a kontextusban ezenfelül a PGNiG Supply számára mérlegelhető lenne az eljárási szabályzat 160. cikkére való hivatkozás, amely a Törvényszék előtti jogvitája keretében biztosítja a számára a hatékony bírói jogvédelmet e kötelezettségek megsértése esetén.

48

Következésképpen, még ha a PGNiG Supply által hivatkozott kár biztos jellege kellőképpen bizonyított is lenne, e kár legkorábban csak az említett szerződések lejártakor következhetne be, ha ezen utóbbi szerződések nem kerülnek meghosszabbításra. Márpedig a Törvényszék előtti eljárások átlagos tartamára tekintettel a jelen ügyben az érdemi ítéletet valószínűleg két éven belül, azaz 2019‑ben hozzák meg. Ezenfelül, bár az említett szerződések lejártát megerősítették annak ellenére, hogy a Törvényszék még nem hozta meg az ítéletét, nem kizárt, hogy a Törvényszék megállapítja, hogy rendkívüli körülmények állnak fenn, és így hivatalból ügy dönt, hogy ezen ügyet az eljárási szabályzat 151. cikkének (2) bekezdése alapján gyorsított eljárásban bírálja el. Ennek hiányában az sem kizárt, hogy ha a körülmények ezt megkövetelik, az a döntés születik, hogy a jelen ügyet ugyanezen szabályzat 67. cikkének (2) bekezdése értelmében soron kívül bírálják el.

49

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a PGNiG Supply továbbra is adós maradt az arra vonatkozó komoly bizonyíték előterjesztésével, hogy az alapkeresetre vonatkozó eljárás kimenetelét nem lehet megvárni anélkül, hogy személyesen ne szenvedne el súlyos és helyrehozhatatlan kárt.

50

E tekintetben ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a PGNiG Supply a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeiben megállapítja, hogy lehetséges, hogy a 2020‑es évet megelőzően kárt szenved el. Bár azok az információk, amelyekre ezt az állítást alapítja, nem tűnnek ki egyértelműen az írásbeli beadványaiból, mindenesetre úgy tűnik, hogy a 2017. február 28‑i kiegészítő beadványában felhozott érvekre hivatkozik. Következésképpen, bár mégis úgy tűnik, hogy a fumus boni juris fennállásának a bizonyítására vonatkozó érveit támasztja alá, a PGNiG Supply által az e beadványhoz mellékelt dokumentum ezért úgy értelmezhető, mint amely annak a bizonyítására irányul, hogy az állítólagos kár azonnali annak ellenére, hogy fennállnak a fenti 46. pontban említett azon szállítási és gázellátási szerződések, amelyeknek a lejártát 2020‑ra és 2022‑re tervezik.

51

[bizalmas]

52

[bizalmas] A PGNiG Supply álláspontja szerint a fenti 43. pontban említett kockázatok megvalósulása nem csupán a Yamal‑Europe gázvezetéken Nyugat‑Európa felé irányuló gáztranzitra vonatkozó szerződésnek a 2020‑ban bekövetkező lejáratához kapcsolódik, amelyet a gáznak az ugyanezen gázvezetéken Lengyelországba való szállítására irányuló szerződésnek a 2022‑es évben bekövetkező lejárata követ, hanem konkrétabban a Gazpromnak és az Oroszországi Föderációnak a megkötött megállapodások tiszteletben tartásának és a gázellátás bármely időpontban való megszakítása kockázatának a kérdésével kapcsolatos megközelítéséhez is, mivel fennáll majd egy olyan alternatíva, amely lehetővé teszi a gáz más úton (például az Északi Áramlat 1.‑en vagy az OPAL‑on át) történő szállítását.

53

Először is meg kell állapítani, hogy annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy a PGNiG Supply e kiegészítő bizonyítéknak elsődleges fontosságot tulajdonít, az nem szerepelt a 2016. december 4‑én benyújtott, ideiglenes intézkedés iránti kérelmében. Ezenfelül – anélkül, hogy e szakaszban szükséges lenne elbírálni az e dokumentum tartalma és a megtámadott határozat közötti kapcsolat fennállását – elég megállapítani azt, hogy az állítólagos veszélyek első látásra a lengyel energiaügyi szabályozó hivatal 2015. május 19‑i határozatának a végrehajtásához kötődnek, melynek legkésőbb 2017 májusában kellett megtörténnie, de amely még mindig nem történt meg. Következésképpen, ha e represszív cselekedetek e végrehajtást követően konkretizálódnak, azok valószínűleg olyan új információknak minősülnek, amelyek lehetővé teszik a PGNiG Supply számára, hogy az eljárási szabályzat 160. cikke alapján az ideiglenes intézkedésről határozó bíróhoz forduljon, aki ebben az esetben az eljárási szabályzat 157. cikkének (2) bekezdése alapján új inaudita altera parte felfüggesztési intézkedést fogadna el annak érdekében, hogy ideiglenesen visszaállítsa a megtámadott határozat által előírt szabályozás bevezetése előtt alkalmazandó szabályozást addig, amíg el nem bírálja az új kérelem megalapozottságát az új tényekre tekintettel.

54

Így megállapítható, hogy mivel az állítólagos kár azonnali jellege nem került bizonyításra, a PGNiG Supply nem teljesítette azt a feltételt, amely szerint az alapkeresetre vonatkozó eljárás kimenetele nem várható meg anélkül, hogy a megtámadott határozat végrehajtása ne okozná súlyos és helyrehozhatatlan kár személyes elszenvedését.

55

Következésképpen a sürgősségi feltétel nem teljesül, így a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni a fumus boni iuris fennállásához kapcsolódó feltételt, vagy mérlegelni kellene az érdekeket.

56

E körülmények között, és azon ítélkezési gyakorlatra tekintettel, amely szerint a beavatkozó fél által hivatkozott érdeket adott esetben az érdekek mérlegelése keretében veszik figyelembe (2004. július 26‑iMicrosoft kontra Bizottság végzés, T‑201/04 R, EU:T:2004:246, 34. pont), a három beavatkozást kérő beavatkozási kérelméről nem szükséges határozni.

57

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a PGNiG Supply a 2017. január 18‑i keresetlevélben kérelmezte bizonyos információknak az OGT és a Gazprom tekintetében való bizalmas kezelését. A fenti 56. pontra tekintettel e kérelmet az eljárási szabályzat 66. pontja értelmében át kell minősíteni a nyilvánosság tekintetében való bizalmas kezelés iránti kérelemmé. Ebben a kontextusban elég azt megállapítani, hogy a jelen végzésben foglalt információkat a jelen végzés nyilvános változatának a 19., 51. és 52. pontjában kifejezetten kihagyott információk kivételével a 2017. július 5‑én tartott nyilvános tárgyaláson előterjesztették és megtárgyalták, vagy azok kihagyása tekintetében nem terjesztettek elő elégséges igazolást, így nem áll fenn jogszerű indok arra, hogy e kérelemnek helyt kelljen adni.

58

Az eljárási szabályzat 158. cikkének (5) bekezdése értelmében a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE

a következőképpen határozott: