—

Az első, amely alapján a megtámadott jogi aktusok a politikai pártokat és így a képviselőket érintő pénzügyi döntések tekintetében nem a Főtitkár, hanem az Európai Parlament elnökségének hatáskörébe tartoznak.

—

A második, amely alapján az Európai Parlament elnöksége nincsen hatásköre a saját hatásköre feletti rendelkezésre és így nem módosíthatja annak jellegét és mértékét. Márpedig a Főtitkár nem igazolja a Parlamenti Elnökség elnökének semmilyen rendszeres megbízását, amely számára a megtámadott jogi aktusok elfogadására, aláírására és közzétételére felhatalmazást ad valamely képviselőt érintő pénzügyi kérdések rendezését illetően.

—

A harmadik, amely alapján a megtámadott jogi aktusok megalkotója az indokolási kötelezettségét megszegte. Így az adott indokolás nem fedezi az említett jogi aktusokban foglalt ténybeli helyzetet és egy kiküszöbölhetetlen ellentmondást tartalmaz a felperes asszisztense ellen kifogásolt azon tény, hogy egyszerre ténylegesen két tisztséget tölt be és a között, hogy minden mást kizárva csak egyetlen tisztséget tölt be, e második esetre kizárólag a Főtitkár hivatkozik.

—

Az első, amely szerint a megtámadott jogi aktus alátámasztására felhozott kifogásolt tények nem valósak.

—

A második, amely szerint a megtámadott jogi aktusokat a bizonyításra és a bizonyítási teherre alkalmazandó jog általános elveinek és szabályainak megsértésével fogadták el.

—

A harmadik, amely szerint a Főtitkár által hozott jogosulatlan kifizetés visszafizettetéséről szóló határozat figyelmen kívül hagyja az arányosság elvét. A követelt összeg egyébként sem a számítás részleteiben, sem annak módszerében nincs indokolva.

—

A negyedik, amely alapján a jogi aktusok sértik az európai képviselők helyi asszisztenseinek politikai jogait.

—

Az ötödik, amely alapján a megtámadott jogi aktusok hatásköri visszaélésen alapulnak, mivel a Főtitkár jogellenesen gyakorolta az őt meg nem illető pénzügyi jellegű korlátozó jogköröket annak érdekében, hogy korlátozza egy olyan képviselő keresetindítási eszközeit, akiről köztudott és vitathatatlan, hogy sem a politikai eszmékkel, sem a politikai programmal nem azonosul.

—

A hatodik, amely alapján a megtámadott jogi aktusok diszkriminatívak és mivel ezek a felperesnek szánt politikai kár okozását vélelmezik, így fennáll a fumus persecutionis esete.

—

A hetedik, amely alapján a megtámadott jogi aktusok sértik a felperes, mint európai képviselő függetlenségét.

—

A nyolcadik, amely alapján a megtámadott jogi aktusok sértik az una via electa elvét és az OLAF pártatlanságának a kérdését vetik fel, amely a Front National listájáról megválasztott valamennyi francia európai parlamenti képviselőt illetően vizsgálatot csak terhelő vallomás esetén folytat.

—

A kilencedik, amely alapján a megtámadott jogi aktus „a polgári eljárás a büntető eljáráshoz van kötve” általános jogelv megsértésének minősülnek, mivel a jogosulatlan kifizetés visszafizetésére irányuló eljárásokat fel kell függeszteni más, többek között a francia eljárások befejezéséig, valamint a megtámadott jogi aktusok sértik a non bis in idem elvét.