26.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 350/23

—

semmisítse meg a Belga Királyság által végrehajtott SA.37667 (2015/C) (korábbi 2015/NN) számú, a többletnyereség adómentességére bevezetett állami támogatási programról szóló, 2016. január 11-i bizottsági határozatot;

—

vagylagosan, semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az a felperest az állítólagos támogatási program kedvezményezettjei közé sorolja;

—

vagylagosan, semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az elrendeli bármilyen állítólagos támogatási összegnek a felperessel történő visszatéríttetését;

—

a Bizottságot kötelezze a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

1.

Első jogalap: hatáskör hiánya.

A felperes előadja, hogy a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadására, továbbá hogy a megtámadott határozat sérti a hatáskör-átruházás elvét, amely korlátozza az Unió hatásköreit.

2.

Második jogalap: a meghallgatáshoz való jog megsértése.

A felperes előadja, hogy a Bizottság által az eljárást megindító határozatban és a megtámadott határozatban képviselt, egymásnak ellentmondó álláspontok megsértették a felperes meghallgatáshoz való jogát.

3.

Harmadik jogalap: támogatási programként való téves minősítés.

A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat tévesen állapítja meg támogatási program fennállását, továbbá hogy a Bizottság által alkalmazott megközelítés sérti a Bizottságot terhelő azon kötelezettséget, hogy a vizsgálat tárgyát képező tényeket átfogóan, gondosan és pártatlanul vizsgálja meg.

4.

Negyedik jogalap: hiányos indokolás.

A felperes előadja, hogy a Bizottság nem fejti ki megfelelően a megtámadott határozat alapjául szolgáló indokokat.

5.

Ötödik jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében szelektivitás téves megállapítása.

A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat a szelektivitás megállapításának mind a három lépését illetően számos vonatkozásban téves: (i) a jövedelemadóról szóló belga törvény („Code des impôts sur les revenus 1992” vagy „CIR”) 185. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a többletnyereséggel kapcsolatos szabály nem zárható ki a referenciarendszerből; (ii) a felperes részére kibocsátott adómegállapítás nem tér el sem (a) a szokásos piaci ár elvétől, sem pedig (b) a belga társaságiadó-rendszertől; valamint (iii) az állítólagos eltérést indokolná a kettős adóztatás elkerülésének szükségessége.

6.

Hatodik jogalap: az előny hiánya.

A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat nem elemezi az előny fennállását. A felperes szerint ő nem részesült semmilyen előnyben, a részére biztosított bármilyen előny pedig összhangban van a szokásos piaci ár elvével, amelyet az OECD-modellegyezmény 9. cikke állapít meg, és amelyet a CIR 182. cikkének (2) bekezdése ültet át a belga jogba.

7.

Hetedik jogalap: az egyenlő bánásmód elvének megsértése.

A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat sérti az egyenlő bánásmód elvét azáltal, hogy (i) azt állítja, hogy a szokásos piaci ár elve lehetővé teszi az adóhatóságoknak, hogy növeljék a multinacionális vállalkozások (MNV-k) adóalapját, ezzel együtt pedig a kettős adóztatás tényleges kockázatát követeljék meg ahhoz, hogy megengedjék a lefelé irányuló kiigazításokat, valamint azáltal, hogy (ii) az előny elemzését a belgiumi MNV jogalany szintjére korlátozza.

8.

Nyolcadik jogalap: a jogbiztonság és a jogszerűség elvének megsértése.

A megtámadott határozat sérti a jogbiztonság elvét azáltal, hogy (i) eltér az ítélkezési gyakorlattól és a Bizottság saját korábbi gyakorlatától, valamint (ii) nem azonosítja az állítólagos előnyt.

9.

Kilencedik jogalap: a visszatéríttetés kettős adóztatást eredményez.

A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat tévesen feltételezi, hogy nem merülhetnek fel kettős adóztatási aggályok, amelyek növekednének, ha a visszatéríttetési eljárás során a felperest bármilyen összeg visszafizetésére köteleznék. A felperes szerint a megtámadott határozatot ezért meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az előírja, hogy Belgium bármilyen összeget téríttessen vissza a felperessel.

10.

Tizedik jogalap: a visszatéríttetés nem függhet a Bizottság diszkrecionális jogkörétől.

A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat úgy tűnik, diszkrecionális jogkört biztosít a Bizottságnak arra, hogy elutasítsa az adóalany adóalapjának azon valós ténybeli körülmények alapján történő kiigazításait, amelyek az adómegállapítási határozat meghozatalának időpontjában fennálltak.