1

2010. március 30‑án Li Jing Zhou a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).

2

A lajstromoztatni kért formatervezési minta az alábbi volt:

3

A fenti 2. pontban ábrázolt, 1689027–0001. számon lajstromozott formatervezési mintát, amelyet az ipari minták nemzetközi osztályozásának létesítésére 1968. október 8‑án aláírt, módosított Locarnói Megállapodás 32. osztályába tartozó „díszítésre” kívántak alkalmazni, a Közösségi Formatervezésiminta‑oltalmi Közlöny2010. május 5‑i 97/2010. számában tették közzé.

4

2014. január 24‑én az EUIPO‑t tájékoztatták arról, hogy a Golden Rose 999 Srl a fenti 2. pontban ábrázolt formatervezési minta társjogosultja lett.

5

2013. december 4‑én a felperes, a Chanel SAS az EUIPO megsemmisítési osztálya előtt a vitatott formatervezési minta törlése iránti kérelmet nyújtott be a 6/2002 rendelet 52. cikke alapján. A kérelem alátámasztására a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének – az ugyanezen rendelet 4–9. cikkével együttesen értelmezett – b) pontjára hivatkozott.

6

A megsemmisítési kérelem indokait ismertető beadványában a felperes azt állította, hogy a vitatott formatervezési minta nem minősül újnak a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében. Véleménye szerint a vitatott formatervezési minta erős hasonlóságot mutat saját monogramjával, és majdnem azonos a Franciaországban 1989 óta kereskedelmi védjegyként lajstromozott alábbi ábrával:

7

Továbbá hivatkozott a vitatott formatervezési minta 6/2002 rendelet 6. cikke szerinti egyéni jellegének hiányára.

8

Az EUIPO megsemmisítési osztálya 2014. július 15‑i határozatával elutasította a megsemmisítési kérelmet azzal az indokkal, hogy a korábbi formatervezési minta nem fosztja meg a vitatott formatervezési mintát sem az új, sem pedig az egyéni jellegétől.

9

A megsemmisítési osztály a vitatott formatervezési minta újdonságát illetően lényegében megállapította, hogy az ütköző formatervezési minták közötti különbségek nem jelentéktelenek. Az egyéni jelleget illetően a megsemmisítési osztály arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott formatervezési minta a tájékozott használóban a korábbi formatervezési mintától eltérő összbenyomást kelt.

10

2014. szeptember 10‑én a felperes fellebbezést nyújtott be a fellebbezési tanácshoz a megsemmisítési osztály határozata ellen.

11

Az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa 2015. november 18‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a fellebbezést. Lényegében úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta nyilvánvalóan nem azonos a Chanel monogrammal, a két formatervezési minta közötti különbségek nem minősülnek jelentéktelen részleteknek, és hogy következésképpen a vitatott formatervezési minta új.

12

Azt is megállapította, hogy a vitatott formatervezési minta nem fosztja meg a későbbi formatervezési mintát egyéni jellegétől. A fellebbezési tanács először megvizsgálta a „tájékozott használó” jelen ügyben alkalmazott fogalmát. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy azon termék, amelyre a vitatott formatervezési mintát alkalmazták, díszítésnek minősül, és hogy e terméket mind a szakmai közönség, mind pedig a végső felhasználók használják más termékek díszítéseként.

13

A fellebbezési tanács ezt követően megvizsgálta, hogy a vitatott formatervezési minta alkotója nagy fokú szabadsággal rendelkezett‑e annak megalkotása során. A két monogram központi részei között fennálló különbség azonban alapvető jellemző, amelyet a tájékozott használó emlékezetében tart, amint azt a megsemmisítési osztály helyesen meghatározta. Következésképpen az ütköző formatervezési minták által a tájékozott használóban keltett összbenyomások különböznek egymástól.

14

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

16

Második kereseti kérelmével a felperes a vitatott formatervezésiminta‑oltalom semmisségének megállapítását kéri a Törvényszéktől.

17

Emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 61. cikkének (3) bekezdése értelmében a Törvényszék a jogvita tárgyát képező határozatot hatályon kívül helyezheti vagy megváltoztathatja. Továbbá ugyanezen rendelet 61. cikkének (6) bekezdése értelmében az EUIPO köteles megtenni a Törvényszék ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ez utóbbi rendelkezésből következően a Törvényszéknek nem feladata az, hogy utasítsa az EUIPO‑t, amelynek kötelessége ugyanis a Törvényszék ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket (2010. május 12‑iBeifa Group kontra OHIM ítélet – Schwan‑Stabilo Schwanhäußer [Íróeszköz], T‑148/08, EU:T:2010:190, 40. pont).

18

Ezért mint elfogadhatatlant el kell utasítani a felperes második kereseti kérelmét (lásd analógia útján: 2009. február 11‑iBayern Innovativ kontra OHIM ítélet – Life Sciences Partners Perstock [LifeScience], T‑413/07, nem tették közzé, EU:T:2009:34, 17. pont).

19

Keresetének alátámasztására a felperes egyetlen, a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik, amely jogalap két részből áll, az első e rendelet 6. cikkének megsértésén, a második pedig ugyanezen rendelet 5. cikkének megsértésén alapul. Ezen egyetlen jogalap első részét kell megvizsgálni.

20

Az egyetlen jogalap első részében a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács elemzése nyilvánvalóan hiányos, és hogy a következtetései több hibát tartalmaznak.

21

A felperes szerint a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének elemezése során a fellebbezési tanács nem tett említést azon termékről, amelyen e mintát alkalmazni kívánták. Azt is elmulasztotta pontosítani, hogy a jelen esetben ki a tájékozott használó. A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie a benyújtott bizonyítékokat, amelyek bizonyítják, hogy az ütköző formatervezési mintákat valódi árucikkeken helyezték el, és azt, hogy e formatervezési minták között csak minimális az eltérés. A felperes továbbá azt állítja, hogy a vitatott formatervezési minta helyzetének a lajstromozás iránti bejelentésben szereplő ábrázolásához képest 90°‑os megváltozásával is használható.

22

Így a fellebbezési tanács – azon következtetés ellenére, hogy a vitatott formatervezési minta alkotója nagy fokú szabadsággal rendelkezett annak megalkotása tekintetében – mégis úgy határozott, hogy az ütköző formatervezési minták nem keltik ugyanazt az összbenyomást, ami a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése b) pontja megsértésének minősül.

23

Az EUIPO az egyetlen jogalap első részének elutasítását kéri. Ezzel összefüggésben legelőször is megjegyzi, hogy a felperes nem vitatja a tájékozott használó meghatározását, sem a formatervezési minta alkotója szabadságának fokát, és meghatározza azon terméket, amelyre a vitatott formatervezési mintát díszítésként alkalmazni kívánta.

24

Az EUIPO továbbá bizonyos, első alkalommal a Törvényszék előtt benyújtott bizonyítékok elfogadhatatlanságára, valamint azon érv elfogadhatatlanságára következtet, amely szerint a fellebbezési tanácsnak úgy kellett volna figyelembe vennie az ütköző formatervezési mintákat, ahogyan azok a forgalmazott termékeken megjelennek. Mindenesetre ennek figyelembevétele nem lehetséges, mivel az ütköző formatervezési minták használati feltételei teljes mértékben a felek szándékától függnek.

25

Végül az EUIPO szerint a fellebbezési tanács figyelembe vette azon nagy fokú szabadságot, amellyel a vitatott formatervezési minta alkotója rendelkezett. E megállapítás ellenére különbségeket állapított meg az ütköző formatervezési minták központi részei között, anélkül hogy e különbségeket a felperes vitatta volna. Következésképpen a fellebbezési tanács helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az ütköző formatervezési minták nem ugyanazon összbenyomást keltik a tájékozott használóban.

26

Az 6/2002 rendelet 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz:

(2)   Az egyedi jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.”

27

E rendelkezésből kitűnik, hogy a közösségi formatervezési minta egyéni jellegének értékelése lényegében négy lépcsős vizsgálatot követel meg, amelynek során meg kell határozni elsőként azt a termékágazatot, amelynek a formatervezési minta majd a részét képezi, vagy amelynek tekintetében azt alkalmazni kívánják, másodszor felhasználási területük szerint az említett termékek tájékozott használóját és – e tájékozott használót véve alapul – az előbb említett iparág ismeretének fokát, valamint a minták – lehetőleg közvetlenül történő – összehasonlításánál fennálló figyelmi szintet, harmadszor az alkotónak a minta kialakításánál rendelkezésre álló alkotói szabadságának fokát, negyedszer pedig a szóban forgó minták összehasonlításának eredményét, figyelembe véve az érintett ágazatot, az alkotói szabadság fokát, valamint a vitatott minta és valamennyi, nyilvánosságra jutott korábbi minta által a tájékozott használóra tett összbenyomásokat. A formatervezési minta egyéni jellege vizsgálatának, valamint a 6/2002 rendelet 5. cikke szerinti újdonsága vizsgálatának előkövetelményeként meg kell állapítani a vitatott formatervezési minta megsemmisítésének alátámasztására felhozott bármely más formatervezési minta nyilvánosságra hozatalának tényét és korábbi jellegét (2013. november 7‑iBudziewska kontra OHIM ítélet – Puma [Ugró nagymacska], T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584, 21. pont).

28

Következésképpen a 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjából, valamint az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a formatervezési minta egyéni jellegének vizsgálata a tájékozott használóban keltett összbenyomástól függ (lásd ebben az értelemben: 2010. június 22‑iShenzhen Taiden kontra OHIM ítélet – Bosch Security Systems [Távközlési berendezés], T‑153/08, EU:T:2010:248, 17. pont; 2013. október 25‑iMerlin és társai kontra OHIM ítélet – Dusyma [Játék], T‑231/10, nem tették közzé, EU:T:2013:560, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

A szóban forgó formatervezési minták által a tájékozott és a termékkel kapcsolatos korábbi fejleményeket bizonyos mértékben ismerő használóban keltett összbenyomás konkrét megítélése során figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen fokú alkotói szabadsággal alakíthatta ki a vitatott formatervezési mintát (lásd ebben az értelemben: 2010. március 18‑iGrupo Promer Mon Graphic kontra OHIM ítélet – PepsiCo [Kör alakú promóciós termék ábrázolása], T‑9/07, EU:T:2010:96, 72. pont).

30

Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, minél nagyobb alkotói szabadsággal rendelkezik a szerző a formatervezési minta kialakításakor, annál kevesebb apró eltérésre van szükség az ütköző minták között ahhoz, hogy a tájékozott használóban eltérő összbenyomást keltsenek. Ezzel szemben minél korlátozottabb a szerző alkotói szabadsága a minta kialakításakor, annál több apró eltérésre van szükség az ütköző minták között ahhoz, hogy a tájékozott használóban eltérő összbenyomást keltsenek. Következésképpen a magas fokú alkotói szabadság egy minta kialakításakor megerősíti azon megállapítást, miszerint az olyan formatervezési minták, amelyek nem mutatnak jelentős eltéréseket, ugyanazon összbenyomást gyakorolják a tájékozott használóra (2011. szeptember 9‑iKwang Yang Motor kontra OHIM ítélet – Honda Giken Kogyo [Belsőégésű motor], T‑11/08, nem tették közzé, EU:T:2011:447, 33. pont).

31

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az alkotói szabadsággal kapcsolatos tényező önmagában nem határozhatja meg valamely minta egyéni jellegének értékelését, hanem olyan elemet képez, amelyet ezen értékelésnél figyelembe kell venni. Egy olyan tényezőről van szó, amely lehetővé teszi a vitatott minta egyéni jellege értékelésének árnyalását, nem pedig olyan önálló tényezőről, amely meghatározná a valamely két minta közötti eltérés ahhoz szükséges mértékét, amely alapján megállapítható, hogy a kettő közül az egyik egyéni jelleggel rendelkezik. Így az alkotói szabadság fokára vonatkozó tényező megerősítheti (vagy a contrario árnyalhatja) a szóban forgó egyes minták által keltett összbenyomásra vonatkozó következtetést (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 10‑iH&M Hennes & Mauritz kontra OHIM ítélet – Yves Saint Laurent [Kézitáskák], T‑526/13, nem tették közzé, EU:T:2015:614, 33. és 35. pont).

32

A formatervezési minta nem tekinthető tehát a korábbi formatervezési minták vagy azon alapötlet átvételének, amelyet első alkalommal azokban valósítottak meg (lásd ebben az értelemben: 2013. júmius 6‑i Kastenholz kontra OHIM ítélet – Qwatchme [Óraszámlapok], T‑68/11, EU:T:2013:298, 71. pont; 2014. február 4‑iGandia Blasco kontra OHIM ítélet – Sachi Premium‑Outdoor Furniture [Karosszék], T‑339/12, nem tették közzé, EU:T:2014:54, 40. pont).

33

Végül emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlításának szintetikusnak kell lennie, és nem korlátozódhat pusztán a hasonlóságok és az eltérések felsorolásának analitikus összehasonlítására (2015. október 29‑iRoca Sanitario kontra OHIM ítélet – Villeroy & Boch [Egykaros csaptelep], T‑334/14, nem tették közzé, EU:T:2015:817, 58. pont).

34

Ezen elvek fényében kell megvizsgálni a jelen kereset keretében felhozott egyetlen jogalap első részét.

35

Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Chanel monogram korábbi jellegét nem vitatják a felek.

36

A felperes továbbá nem azt vitatja, hogy a vitatott formatervezési minta a 32. osztályba tartozó díszítés, hanem azt állítja, hogy a fellebbezési tanács nem határozta meg azokat az termékeket, amelyekre e díszítést alkalmazni kívánták.

37

Emellett a felek nem vitatják és a tárgyaláson megerősítették, hogy a jelen ügyben a tájékozott használók a szakmai közönséget és a végső felhasználókat is jelentik.

38

A felek abban is egyetértenek, hogy a vitatott formatervezési minta alkotója nagy fokú szabadsággal rendelkezett annak megalkotásakor.

39

Következésképpen a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének a fellebbezési tanács által végzett elemzése keretében azt kell megvizsgálni, hogy követett‑e el a fellebbezési tanács hibát egyfelől azon termék jellegének meghatározása során, amelyen a vitatott formatervezési mintát alkalmazni szándékozzák, másfelől az ütköző formatervezési minták által a tájékozott használóban keltett összbenyomás összehasonlítása tekintetében.

40

A jelen ügyben a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat nem jelölte meg azt az terméket, amelyen a vitatott formatervezési mintát alkalmazni kívánták, noha meg kellett volna jelölnie azt.

41

Annak a terméknek a meghatározásánál, amelyben a bejelentő szerint a formatervezési minta megtestesülne, illetve amelyre a formatervezési mintát alkalmaznák, figyelembe kell venni az említett formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentésben szereplő, erre vonatkozó információt, valamint adott esetben magát a formatervezési mintát is, amennyiben az meghatározza a termék jellegét, a rendeltetését és a funkcióját (2010. március 18‑iGrupo Promer Mon Graphic kontra OHIM ítélet – PepsiCo [Kör alakú promóciós termék ábrázolása], T‑9/07, EU:T:2010:96, 56. pont).

42

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy egy formatervezési minta lajstromozható díszítésként, amint arra a 2013. november 7‑iUgró nagymacska ítélet (T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584) alapjául szolgáló ügyben sor került, amely a 32. osztályba tartozó logóként lajstromozott formatervezési mintára vonatkozott.

43

A jelen ügyben a vitatott formatervezési minta nem ad tájékoztatást a rendeltetéséről vagy funkciójáról. Továbbá, a fenti 42. pontban hivatkozott, 2013. november 7‑i ítélet (Ugró nagymacska, T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584) alapjául szolgáló ügytől eltérően, amelyben a szóban forgó formatervezési minták általában a ruházati és sportfelszerelési ágazatra vonatkoztak, a jelen ügyben a Chanel monogramot igen nagyszámú termék tekintetében lajstromozták, a vitatott formatervezési mintát pedig azon termékek bármely pontosítása nélkül lajstromozták díszítésként, amelyekre alkalmazni kívánták. Ebből az következik, hogy a jelen ügyben nem lehetett meghatározni azon termékágazatot, amelyben a vitatott formatervezési minta megtestesülne, vagy amelynek tekintetében azt alkalmazni kívánják, és nem lehetett azt a Chanel monogram termékágazatával sem összehasonlítani.

44

Következésképpen a fellebbezési tanács helyesen határozott úgy, hogy azon termék, amelyre a vitatott formatervezési mintát alkalmazni kívánják, egy díszítés, amit nem vitattak a felek. A felperes állításával szemben a fellebbezési tanács nem volt köteles meghatározni azon terméket, amelynek tekintetében e díszítést alkalmazni kívánták.

45

E következtetést tehát figyelembe kell venni az ütköző formatervezési minták által a tájékozott használóban keltett összbenyomás összehasonlítása során.

46

A felperes különösen azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen és kellő indokolás nélkül következtetett – a nagy alkotói szabadság ellenére – az ütköző formatervezési minták által keltett eltérő összbenyomás fennállására, és nem vette figyelembe az arra vonatkozóan benyújtott bizonyítékokat, hogy az ütköző formatervezési mintákat valódi árucikkeken helyezték el, valamint azt, hogy e formatervezési minták között csak minimális különbségek vannak.

47

Az EUIPO megítélése szerint a fellebbezési tanács joggal ítélte meg úgy, hogy az ütköző formatervezési minták eltérő összbenyomást keltenek, és nem hagyta figyelmen kívül a nagy alkotói szabadságot. Megállapította továbbá egyes, a forgalmazott termékek figyelembevételének szükségességére vonatkozó, első alkalommal a Törvényszék előtt benyújtott bizonyítékok és felhozott érvek elfogadhatatlanságát.

48

Igaz ugyan, hogy a felperes – az ütköző formatervezési mintával ténylegesen forgalmazott termékek bemutatása céljából – a Törvényszékhez napszemüvegeknek az igazgatási szakaszban bemutatott fényképeit nyújtotta be azon árucikkek összehasonlítása címén, amelyeken egyrészt a vitatott formatervezési mintát, másrészt pedig a Chanel monogramot elhelyezték; ezt azonban a jogalapnak a vitatott formatervezési minta új jellege hiányára vonatkozó részének, és nem a jogalap e részének alátámasztására tette. Az is igaz, hogy a felperes első alkalommal a Törvényszék előtt, a keresetlevélben és a tárgyaláson nyújtott be más fényképeket a vitatott formatervezési minta forgalmazott termékeken való használatának, valamint a forgalmazott termékek figyelembevételének szükségességére vonatkozó érvnek az alátámasztására.

49

Legelőször is meg kell jegyezni, hogy a fenti 48. pontban szereplő, első alkalommal a Törvényszék előtt bemutatott bizonyítékok és érv nem vehető figyelembe. A 6/2002 rendelet 61. cikke értelmében ugyanis a Törvényszékhez benyújtott kereset az EUIPO fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányul, így a Törvényszéknek nem feladata, hogy az első ízben előtte benyújtott dokumentumok tükrében újból megvizsgálja a tényállási elemeket. A fenti dokumentumokat el kell tehát utasítani, anélkül hogy szükséges lenne azok bizonyító erejének vizsgálata (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2010. március 18‑iKör alakú promóciós termék ábrázolása ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 24. pont; 2012. november 13‑iAntrax It kontra OHIM ítélet – THC [Fűtőberendezések], T‑83/11 és T‑84/11, EU:T:2012:592, 28. pont).

50

Ezen felül, az EUIPO előtt már bemutatott, napszemüvegeket ábrázoló fényképeket illetően meg kell állapítani, hogy e fényképek legfeljebb csak példaként vehetők figyelembe a vitatott formatervezési minta lehetséges használatára, tekintetbe véve az ütköző formatervezési minta helyzetét vagy méretét is annak használata során, és ezért nem tekinthetők egyedüli támpontként (lásd ebben az értelemben: 2013. november 7‑iUgró nagymacska ítélet, T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584, 30. pont; 2015. október 29‑iEgykaros csaptelep ítélet, T‑334/14, nem tették közzé, EU:T:2015:817, 78. pont). E megállapítást megerősíti azon körülmény, hogy a vitatott formatervezési minta a jelen esetben a 32. osztályba tartozó díszítést ábrázol, amely számos terméken alkalmazható.

51

A vitatott formatervezési minta különböző elhelyezéseit az ütköző formatervezési minták egymásra helyezésének bemutatása révén bizonyították a fellebbezési tanács előtti eljárás során. Az EUIPO az ellenkérelmében, valamint a tárgyaláson megerősítette, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vette e használati lehetőséget.

52

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az összbenyomás meghatározása során szükségszerűen a szóban forgó áru használatának módjára és különösen az ennek alkalmával rajta végzett műveletekre is tekintettel kell lenni (lásd ebben az értelemben: 2010. június 22‑iTávközlési berendezés ítélet, T‑153/08, EU:T:2010:248, 66. pont).

53

A jelen esetben az összbenyomások összehasonlításának konkrét elemzése során a fellebbezési tanács – elismerve a nagy alkotói szabadságot – úgy határozott, hogy az ütköző formatervezési minták eltérő összbenyomást keltenek a tájékozott használóban. E tekintetben alapvetően az ütköző formatervezési minták központi részei közötti különbségekre támaszkodott. Álláspontja szerint különösen, először is, a vitatott formatervezési minta „két fordított »3«‑asból” áll, míg a Chanel monogram „két fordított »C«‑ből”. Másodsorban a vitatott formatervezési minta egy hegyes végződésű, kicsit vastagabb vonallal rajzolt, vízszintes hurkot ábrázol, míg a Chanel monogram hegyes végződésű, középen üres vertikális oválist. Harmadsorban a vitatott formatervezési minta esetén a végtelen szimbólumával, a Chanel monogram esetén pedig egy ellipszissel figyelhető meg analógia.

54

A megtámadott határozatból így kitűnik, hogy a fellebbezési tanács annak megállapítására szorítkozott, hogy – a nagy fokú alkotói szabadság ellenére – az ütköző formatervezési minta központi részében fennálló, a fenti 53. pontban ismertetett különbségek olyan alapvető jellemzőnek minősülnek, amelyet a tájékozott használó emlékezetében tart.

55

Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen esetben a korábbi formatervezési minta jelentős hasonlóságokat mutat a vitatott formatervezési mintával. Az bizonyos mértékben a Chanel monogram ötlete által inspirált alkotásként fogható fel, annál is inkább, hogy a vitatott formatervezési minta választása nem függött bármilyen megfontolástól, és hogy az alkotója nem különböztette meg kellőképpen az említett mintát a Chanel monogramtól. Ezért annak meghatározása céljából, hogy az ütköző formatervezési minták eltérő összbenyomást keltenek‑e, úgy kell tekinteni, hogy a tájékozott használó azokat összességükben észleli. Márpedig – még ha a két formatervezési minta központi részeiben tartalmaz is különbségeket – meg kell állapítani, hogy az összbenyomás nem eltérő, mivel a külső részek, amelyek jelentősen meghatározzák a körvonalat és az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomást, nagy mértékben hasonlóak és közel azonosak. Ráadásul mindkét központi rész – még ha tartalmaz is bizonyos eltéréseket – hasonló ovális formából áll, ezen eltérések elenyészőek a formatervezési minták összképében. Konkrétan, a vitatott formatervezési minta központi része a Chanel monogram esetében megfigyelt egyetlen ellipszishez hasonló, két ellipszisből áll. E különbségeket még kevésbé veszi észre a tájékozott használó, mivel a vitatott formatervezési minta használható 90°‑kal megváltozatott elhelyezéssel és különböző méretekben.

56

Az ütköző formatervezési minták közötti hasonlóságokra tekintettel a nagy fokú alkotói szabadság az ítélkezési gyakorlat alapján csak megerősíti az említett formatervezési minták által keltett eltérő összbenyomás hiányát, amennyiben a különbségek csak a közvetlen összehasonlítás alkalmával fedezhetők fel, ami nem mindig lehetséges azonnal (lásd ebben az értelemben: 2011. október 20‑iPepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 55. pont).

57

Azt is meg kell jegyezni, hogy a jelen esetben a díszítés vagy a díszítés valamely elemének műszaki funkciója által megszabott jellemzőkhöz, vagy a termékre vonatkozó jogszabályi előírásokhoz kapcsolódó követelmények sem kerültek megállapítására (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 9‑iBelsőégésű motor ítélet, T‑11/08, nem tették közzé, EU:T:2011:447, 32. pont).

58

Végül emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott formatervezési minta a 32. osztályba tartozó olyan díszítés, amely a termékek széles skáláján alkalmazható, ami szinte lehetetlenné teszi e minta használatának előzetes meghatározását. Következésképpen e körülmény megerősíti az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomások aprólékos elemzésének szükségességét.

59

Ezért – figyelembe véve a vitatott formatervezési minta alkotójának nagy fokú alkotói szabadságát és az említett formatervezési minta különböző termékeken való használata nagy fokú szabadságának fennállását – az ütköző formatervezési minták közötti különbségek nem alkalmasak arra, hogy a tájékozott használóban eltérő összbenyomást keltsenek.

60

Ebből következően a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta egyéni jelleggel bír a Chanel monogramhoz képest.

61

Következésképpen az egyetlen jogalap első, a 6/2002 rendelet 6. cikkének megsértésére alapított részének helyt kell adni.

62

Az egyetlen jogalap második részét nem kell megvizsgálni, mivel a 6/2002 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban, ha új és egyéni jellegű.

63

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.

64

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az EUIPO kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott: