–

a Saras Energía SA képviseletében M. C. Flores Hernández és J. M. Almudí Cid abogados,

–

az Endesa SA, az Endesa Energía SA és az Endesa Energía XXI SLU képviseletében M. Marañon Hermoso abogada és C. Piñeira de Campos procurador,

–

a Viesgo Infraestructuras Energéticas SL képviseletében E. Abril Fernández és G. Rubio Hernández‑Sampelayo abogados, valamint M. J. Gutiérrez Aceves procuradora,

–

a Nexus Energía SA és a Nexus Renovables SLU képviseletében J. Briones Méndez procurador,

–

az Engie España SL képviseletében G. Martínez‑Villaseñor Fernández és G. Rubio Hernández‑Sampelayo abogados, valamint A. Cano Lantero procuradora,

–

a Villar Mir Energía SL és az Energya VM Gestión de Energía SLU képviseletében G. Rubio Hernández‑Sampelayo és G. Martínez‑Villaseñor Fernandez abogados, valamint P. Domínguez Maestro procurador,

–

az Estaciones de Servicio de Guipúzcoa SA képviseletében J. Domingo Montes abogado és M. Noya Otero procuradora,

–

az Acciona Green Energy Developments SLU képviseletében F. Calancha Marzana abogado és A. G. López Orcera procuradora,

–

a Fortia Energia SL képviseletében R. Vázquez del Rey Villanueva abogado, valamint G. Robledo Machuca és J. M. Martín Rodríguez procuradores,

–

a spanyol kormány képviseletében V. Ester Casas, meghatalmazotti minőségben,

–

a luxemburgi kormány képviseletében D. Holderer, meghatalmazotti minőségben, segítője: P.‑E. Partsch avocat,

–

az Európai Bizottság képviseletében E. Sanfrutos Cano és Talabér‑Ritz K., meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 315., 1. o.; helyesbítés: HL 2013. L 113., 24. o.) 7. cikke (1), (4) és (9) bekezdésének, valamint 20. cikke (4) és (6) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Saras Energía SA és az Administración del Estado (államigazgatás, Spanyolország) között, a 2015. február 20‑i Orden IET/289/2015 del Ministerio de Industria, Energía y Turismo (az ipari, energiaügyi és turisztikai minisztérium IET/289/2015 miniszteri rendelete) por la que se establecen las obligaciones de aportación al Fondo Nacional de Eficiencia Energética en el año 2015 (a 2015. évre vonatkozóan a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való hozzájárulási kötelezettségről szóló IET/289/2015. sz. rendelet; a BOE 2015. február 24‑i 47. száma, 15768. o.) jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő, amely rendeletet a 2015. május 21‑i Ley 8/2015 por la que se modifica la Ley 34/1998, de 7 de octubre, del Sector de Hidrocarburos, y por la que se regulan determinadas medidas tributarias y no tributarias en relación con la exploración, investigación y explotación de hidrocarburos (a szénhidrogének ágazatában a szénhidrogének kutatásával, feltárásával és kitermelésével összefüggő bizonyos adóügyi és nem adóügyi intézkedések szabályozásáról szóló, [1998.] október 7‑i 34/1998. sz. törvényt módosító 8/2015. sz. törvény; a BOE 2015. május 22‑i 122. száma, 43367. o.) által módosított 2014. október 15‑i Ley 18/2014 de aprobación de medidas urgentes para el crecimiento, la competitividad y la eficiencia (a növekedés, versenyképesség és hatékonyság érdekében hozott sürgős intézkedések elfogadásáról szóló 18/2014. sz. törvény; a BOE 2014. október 17‑i 252. száma, 83921. o.; a továbbiakban: 18/2014. sz. törvény) alapján fogadták el.

3

A 2012/27 irányelv (20) preambulumbekezdése értelmében:

„Annak a lehetőségnek az értékelése, amely szerint uniós szintű »fehér bizonyítvány«‑rendszert lehetne bevezetni, arra mutatott rá, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen rendszer túlzott adminisztratív költségekkel járna, valamint fennállna annak a kockázata, hogy az energiamegtakarítás az Unió egésze helyett néhány tagállamban összpontosulna. Egy ilyen uniós szintű rendszerre vonatkozó célkitűzés – legalábbis ebben a szakaszban – az energiahatékonyság tekintetében az energetikai közszolgáltatókra vonatkozóan előírt nemzeti kötelezettségi rendszerek, illetve azonos mennyiségű energiamegtakarítást eredményező egyéb alternatív szakpolitikai intézkedések útján jobban elérhető lenne. A rendszerek keretében elérni kívánt célokat az Unió szintjén, közös keretrendszerben kell meghatározni, ugyanakkor jelentős rugalmasságot kell biztosítani a tagállamoknak ahhoz, hogy teljes mértékben figyelembe vehessék a piaci szereplők nemzeti szerveződését, az energiaágazat sajátos hátterét és a végső fogyasztók szokásait. A közös keretrendszernek biztosítania kell az energetikai közszolgáltatók számára a lehetőséget arra, hogy minden végső felhasználónak kínálhassanak energiahatékonysági szolgáltatásokat, ne csak azoknak, akiknek energiát értékesítenek. Ez fokozza az energiapiaci versenyt, mivel az energetikai közszolgáltatók kiegészítő energiahatékonysági szolgáltatások nyújtásával differenciálhatják termékeiket. […] A tagállamoknak – objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján – meg kell határozniuk, hogy mely energiaelosztóknak vagy kiskereskedelmienergia‑értékesítő vállalkozásoknak kell az ezen irányelvben meghatározott végfelhasználói energiamegtakarítási célkitűzést teljesíteniük.

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy határozhassanak, hogy nem írnak elő ilyen kötelezettséget a kis energiaelosztó, kiskereskedelmienergia‑értékesítő kisvállalkozások és kis energiaágazatok számára annak érdekében, hogy azokat ne sújtsák aránytalanul nagy adminisztratív terhek. […] A nemzeti energiahatékonysági kezdeményezések támogatásának egyik eszközeként az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti kötelezettségi rendszerek hatálya alá tartozó kötelezett felek azzal is eleget tehetnek kötelezettségeiknek, ha a nemzeti energiahatékonysági alapba évente befizetik a rendszer alapján előírt beruházásoknak megfelelő összeget.”

4

Ezen irányelv az 1. cikkének (1) bekezdése szerint „egy intézkedésekből álló közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására annak érdekében, hogy az Unió 2020‑ig elérendő 20%‑os kiemelt energiahatékonysági célkitűzése teljesüljön, valamint az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén”.

5

Az említett irányelv 2. cikkének 14. és 18. pontja szerint:

„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

[…]

[…]

6

Ugyanezen irányelv „Energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek” című 7. cikke kimondja:

„(1)   Minden tagállam energiahatékonysági kötelezettségi rendszert hoz létre. Ez a rendszer biztosítja, hogy egy adott tagállam területén működő, a (4) bekezdés értelmében kötelezett félnek minősített energiaelosztók és/vagy kiskereskedelmienergia‑értékesítő vállalkozások 2020. december 31‑ig megvalósítsák a halmozott végfelhasználási energiamegtakarítási célkitűzést, a (2) bekezdés sérelme nélkül.

Az említett célkitűzés értelmében 2014. január 1‑jétől 2020. december 31‑ig minden évben az összes energiaelosztó vagy az összes kiskereskedelmienergia‑értékesítő vállalkozás által a végső felhasználók számára évente értékesített energiavolumen 1,5%‑ának legalább megfelelő új megtakarítást kell elérni a 2013. január 1‑jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában. E számításból részben vagy teljesen kihagyható a közlekedésben felhasznált energiavolumen.

A tagállamok döntik el, hogy az új megtakarításnak a második albekezdésben említett, kiszámított mennyiségét hogyan osztják el az időszakon belül.

[…]

(4)   Az (1) bekezdés második albekezdésének megfelelő számítást nem érintve, az (1) bekezdés első albekezdésének alkalmazásában valamennyi tagállam objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kötelezett feleket jelöl ki a területén üzemelő energiaelosztók és/vagy kiskereskedelmienergia‑értékesítő vállalkozások közül, ennek során pedig figyelembe veheti a területén üzemelő közlekedési célú üzemanyag‑elosztókat és a kiskereskedelmi közlekedésiüzemanyag‑értékesítőket is. A kötelezettségnek való megfeleléshez szükséges energiamegtakarítás mennyiségét – adott esetben a tagállamok általi kijelölésnek megfelelően, az (1) bekezdés szerinti számítástól függetlenül – a kötelezett felek a végső felhasználók körében, illetve, ha a tagállamok úgy döntenek, a (7) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint a harmadik felektől származó tanúsított energiamegtakarításon keresztül érik el.

[…]

(9)   Az (1) bekezdés szerinti energiahatékonysági kötelezettségi rendszer alternatívájaként a tagállamok dönthetnek úgy, hogy más szakpolitikai intézkedéseket hajtanak végre az energiamegtakarítás eléréséhez a végső felhasználók körében, feltéve, hogy az ilyen szakpolitikai intézkedések megfelelnek a (10) és (11) bekezdésben meghatározott kritériumoknak. Az alternatív eszközzel elért éves új energiamegtakarításnak meg kell egyeznie az (1), (2) és (3) bekezdésben előírt új energiamegtakarítási mennyiséggel. Amennyiben az egyenértékűség fennmarad, a tagállamok a kötelezettségi rendszereket kombinálhatják az alternatív szakpolitikai intézkedésekkel, ideértve a nemzeti energiahatékonysági programokat is.

Az első albekezdésben említett szakpolitikai intézkedések a teljesség igénye nélkül a következő szakpolitikai intézkedéseket vagy azok kombinációját tartalmazhatják:

A tagállamok 2013. december 5‑ig értesítik a Bizottságot azokról a szakpolitikai intézkedésekről, amelyeket az első albekezdés és a 20. cikk (6) bekezdése céljára el kívánnak fogadni az V. melléklet 4. pontjában előírt keret alapján, annak feltüntetése mellett, hogy milyen módon kívánják elérni az előírt mennyiségű megtakarítást. A második albekezdésben és a 20. cikk (6) bekezdésében említett szakpolitikai intézkedések esetében ebben az értesítésben azt is be kell mutatni, hogyan teljesülnek a (10) bekezdésben szereplő kritériumok. A második albekezdésben vagy a 20. cikk (6) bekezdésében említett szakpolitikai intézkedéseken kívüli intézkedések esetében a tagállamoknak meg kell magyarázniuk, hogyan kívánják elérni a megtakarítások, a nyomon követés és az ellenőrzés azonos szintjét. A Bizottság az ezen intézkedésekről küldött értesítést követő három hónapon belül javaslatot tehet azok módosítására.

(10)   A (11) bekezdés sérelme nélkül a (9) bekezdés második albekezdése és a 20. cikk (6) bekezdése alapján hozott szakpolitikai intézkedések esetében a következő kritériumoknak kell érvényesülniük:

(11)   A tagállamok biztosítják, hogy a (9) bekezdés második albekezdése a) pontjában említett adók összhangban legyenek a (10) bekezdés a), b), c), d), f), h) és j) pontjában felsorolt kritériumokkal.

A tagállamok biztosítják, hogy a (9) bekezdés második albekezdése c) pontjában említett szabályozások és önkéntes megállapodások összhangban legyenek a (10) bekezdés a), b), c), d), e), g), h), i) és j) pontjában felsorolt kritériumokkal.

A tagállamok biztosítják, hogy a (9) bekezdés második albekezdésében említett egyéb szakpolitikai intézkedések, valamint a 20. cikk (6) bekezdésében említett nemzeti energiahatékonysági alap összhangban legyenek a (10) bekezdés a), b), c), d), e), h), i) és j) pontjában felsorolt kritériumokkal.

[…]”

7

A 2012/27 irányelv „Nemzeti energiahatékonysági alap, pénzügyi és technikai támogatás” című 20. cikke szerint:

„(1)   A több finanszírozási forrásból származó előnyök maximalizálása érdekében a tagállamok – az [EUMSZ] 107. és 108. [cikk] sérelme nélkül – elősegítik az energiahatékonyság‑javító intézkedések számára rendelkezésre álló pénzügyi eszközök létrehozását vagy a meglévő eszközök ilyen célú felhasználását.

[…]

(4)   A tagállamok létrehozhatnak egy nemzeti energiahatékonysági alapot. Az alap célja a nemzeti energiahatékonysági kezdeményezések támogatása.

[…]

(6)   A tagállamok előírhatják, hogy a kötelezett felek a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeiket úgy teljesítsék [helyesen: teljesíthetik], hogy a nemzeti energiahatékonysági alapba évente befizetnek egy olyan összeget, amely megegyezik az ezen kötelezettségek teljesítéséhez szükséges beruházások összegével.

[…]”

8

A 2012/27 irányelvet átültető 18/2014. sz. törvény preambuluma szerint:

„[E törvény célja] az uniós iránymutatásoknak megfelelő energiahatékonysági kötelezettségi rendszer bevezetése. […]

[…] [A 2012/27] irányelv 20. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a nemzeti energiahatékonysági kezdeményezések támogatása érdekében nemzeti energiahatékonysági alapot hozzanak létre, amelyhez a 7. cikk értelmében kötelezett vállalkozások az energiamegtakarítási kötelezettségeik teljesítése érdekében megkövetelt beruházásoknak megfelelő összeg befizetésével évente hozzájárulhatnak. […]

Noha a 2012/27 irányelv lehetőséget biztosít arra, hogy a kötelezett felek energiakereskedők vagy energiaelosztók legyenek, az energiakereskedők tekintendők azon kötelezett feleknek, akiktől az Unió az energiamegtakarítást megköveteli, mivel Spanyolországban (más tagállamoktól eltérően) az energiaelosztók nem végeznek forgalmazási tevékenységet, hanem tevékenységüket a megfelelő hálózat jogilag szabályozott irányítása képezi.

A közlekedési ágazat is a kötelezett felek közé tartozik, mivel ezen ágazat különösen jelentős szerepet játszik a végső energiakeresletben, és ezen ágazatban jelentős energiamegtakarítás érhető el. A kőolajtermékek és cseppfolyósgázok esetében sem tekinthető megfelelőnek a hálózatirányítókkal szembeni kötelezettségek előírása, hanem azon vállalkozásokkal szemben kell kötelezettségeket előírni, amelyek a termékek de facto forgalmazásával foglalkoznak a végső fogyasztók számára történő értékesítés érdekében, és különösen – e termékek végső forgalmazásának szétszórtságára figyelemmel – a kőolajtermék‑ és cseppfolyósgáz‑nagykereskedőkkel szemben.

[…]

[…] [A]z energiahatékonysági intézkedések lehető leghamarabb és legkevésbé költséges módon történő meghozatala érdekében a nemzeti energiahatékonysági alap keretében elegendő pénzügyi eszközzel kell rendelkezni, amely alap lehetővé teszi ezen intézkedések átfogó végrehajtását, és az alap ezen eszközökkel való ellátását lehető tevő kötelezettségi rendszer lehető leghamarabb történő létrehozása messzemenően a közérdeket szolgálja. Az első átfogó energiamegtakarítási intézkedések meghozatala érdekében megvizsgált lehetőségek közül a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való hozzájárulást előíró kötelezettségi rendszer bevezetése bizonyult azon intézkedésnek, amely lehetővé teszi, hogy a lehető leghamarabb álljanak rendelkezésre az energiahatékonysági intézkedések meghozatalához szükséges azon eszközök, amelyek a 2012/27 irányelv célkitűzéseinek gazdasági téren való lehető leghatékonyabb tiszteletben tartása érdekében a megtakarítások első elszámolásához vezetnek.

[…]”

9

E törvény 69. cikke kimondja:

„1.   A bevezetésre kerülő nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszer értelmében a gáz‑ és villamosenergia‑kereskedők, valamint a kőolajtermék‑ és cseppfolyósgáz‑nagykereskedők – a továbbiakban: a kötelezettségi rendszer címén kötelezett felek – vonatkozásában megtakarítási kötelezettségeknek nevezett éves energiamegtakarítási kvóta kerül meghatározásra nemzeti szinten.

Az ebből eredő megtakarítási kötelezettségek – összesített formában és a rendszer teljes időtartama alatt – megegyeznek a [2012/27] irányelv 7. cikkében a [Spanyol Királyság] tekintetében megállapított célkitűzésnek, az említett irányelv 7. cikkének (9) bekezdésében említett alternatív intézkedésekből eredő megtakarítások levonása után.

2.   A nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszer időtartama a 2014. július 4‑i Real Decreto‑ley 8/2014 de aprobación de medidas urgentes para el crecimiento, la competitividad y la eficiencia (a növekedés, versenyképesség és hatékonyság érdekében hozott sürgős intézkedések elfogadásáról szóló 8/2014. sz. törvényrendelet) hatálybalépésétől 2020. december 31‑ig tartó időszakra terjed ki.

3.   A [Spanyol Királyság] tekintetében megállapított célkitűzés megvalósítása érdekében tett előrelépések figyelemmel kísérése érdekében sor kerülhet a rendszernek a 2017. január 1‑jétől 2020. december 31‑ig tartó időszak vonatkozásában történő felülvizsgálatára.”

10

Az említett törvény 70. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Az éves megtakarítási célkitűzést, az érintett kötelezett felek közötti százalékos mértékű megoszlást, valamint az ebből eredő megtakarítási kvótákat, illetve kötelezettségeket és azok pénzügyi megfelelőjét az energiadiverzifikálási és ‑megtakarítási intézet előzetes véleményének beszerzését követően a kormány gazdasági ügyekkel foglalkozó delegált bizottságának egyetértésével az ipari, energiaügyi és turisztikai miniszter évente rendeletben állapítja meg.

A megállapított éves energiamegtakarítási célkitűzést a kötelezett felek között a következőképpen osztják fel: a gáz‑ és villamosenergia‑kereskedők esetében a nemzeti szinten a végső fogyasztók számára értékesített végfelhasználói energiamennyiségükkel arányosan, a kőolajtermék‑ és cseppfolyósgáz‑nagykereskedők esetében pedig a későbbi kiskereskedelmi és végső fogyasztók számára történő elosztás érdekében nemzeti szinten értékesített végfelhasználói energiamennyiségükkel arányosan, amely energiamennyiség vonatkozásában a kötelezettség éves időszakát megelőző második évben értékesített, gigawattórában (GWh) kifejezett mennyiséget veszik figyelembe.

[…]”

11

Ugyanezen törvénynek „A kötelezettségek teljesítése és energiamegtakarítási tanúsítványok” című 71. cikke szerint:

„1.   Az éves energiamegtakarítási kötelezettségek teljesítése érdekében a kötelezett felek a következő cikkben említett nemzeti energiahatékonysági alapba éves pénzügyi hozzájárulást kötelesek fizetni, amelynek összege megegyezik az éves megtakarítási kötelezettségük és a megállapított pénzügyi egyenértékűségi tényező szorzatával.

[…]

2.   [Alternatív jelleggel] a spanyol kormány által rendeletben megállapított feltételekkel kialakítható a rendszer által előírt kötelezettségek teljesítésével egyenértékű energiamegtakarítási mennyiség elérését hitelesítő mechanizmus. E mechanizmus olyan átruházható […] energiamegtakarítási tanúsítványok bemutatásán alapul, amelyeket a jegyzékben meghatározott energiahatékonysági intézkedések e jegyzékben meghatározott követelményeknek és feltételeknek megfelelő megvalósítását követően adnak ki, és amelyek kezelését az energiadiverzifikálási és ‑megtakarítási intézet végzi.

[…]”

12

A 18/2014. sz. törvény 72. cikke értelmében:

„1.   A nemzeti energiahatékonysági alapot jogi személyiség nélkül a [2012/27] irányelv 20. cikkében előírt nemzeti energiahatékonysági kezdeményezések finanszírozása céljából hozzák létre.

2.   A nemzeti energiahatékonysági alap gazdasági és pénzügyi támogatási mechanizmusok, technikai támogatás, képzés, tájékoztatás vagy más olyan intézkedések finanszírozására szolgál, amelyek célja a különböző ágazatokban az energiahatékonyság növelése, hogy ily módon hozzájáruljon az említett irányelv 7. cikkében említett nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszer által előírt nemzeti energiamegtakarítási célkitűzés megvalósításához.

[…]”

13

A Saras Energía – egy, az energiaágazatban tevékenykedő spanyol vállalkozás – keresetet nyújtott be a Tribunal Supremóhoz (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) az IET/289/2015. sz. rendelettel szemben, amely többek között e vállalkozást illetően a 2015. évre vonatkozóan megállapította a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való hozzájárulási kötelezettségeket.

14

A Saras Energía azzal érvel, hogy e rendelet sérti a 2012/27 irányelvet egyrészt azért, mert őt arra kötelezi, hogy energiamegtakarítási kötelezettségeit a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való éves hozzájárulással teljesítse, és nem teszi lehetővé számára azt, hogy e kötelezettségeit azáltal teljesítse, hogy hatékony energiamegtakarítási intézkedéseket vezet be, másrészt pedig azért, mert az említett rendelet e hozzájárulási kötelezettséget csak a kiskereskedelmienergia‑értékesítő vállalkozásokkal szemben írja elő, az energiaelosztókkal szemben nem.

15

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapügyben lényeges kérdés az, hogy a 18/2014. sz. törvény 71. cikke összeegyeztethető‑e a 2012/27 irányelvvel annyiban, amennyiben e törvény a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való éves pénzügyi hozzájárulás fizetését az energiamegtakarítási kötelezettségek teljesítésének fő módjaként határozza meg. E bíróság kifejti, hogy ezen alapot a 2012/27 irányelv 20. cikke (4) bekezdésének megfelelően hozták létre, és annak célja a nemzeti energiahatékonysági kezdeményezések finanszírozása.

16

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a 18/2014. sz. törvény 71. cikkének (2) bekezdése „alternatív jelleggel” lehetővé teszi a spanyol kormány számára, hogy a 2012/27 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően az elért energiamegtakarítást hitelesítő mechanizmust hozzon létre. E bíróság kifejti, hogy a spanyol jogalkotó az alapügy tényállása idején e mechanizmust nem vezette be.

17

A 2012/27 irányelvből és különösen annak 7. cikkéből kitűnik, hogy a kötelezett felek számára lehetőséget kell biztosítani legalábbis arra, hogy az energiamegtakarítási célkitűzéseket hatékonyan és közvetlenül elérjék, azaz olyan konkrét intézkedésekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a végső felhasználó csökkentse az energiafogyasztását.

18

Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság szerint meg kell vizsgálni, hogy a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való éves hozzájárulás a 2012/27 irányelv 7. cikkének (9) bekezdése értelmében vett „alternatív” intézkedésnek minősülhet‑e. Az említett bíróság e tekintetben kétségeit fejezi ki, és először is rámutat arra, hogy ezen irányelv 20. cikkének (4) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi, hogy a tagállamok nemzeti energiahatékonysági alapot hozzanak létre, anélkül, hogy e lehetőség az említett 7. cikk (9) bekezdése értelmében vett „alternatív” intézkedésnek minősülne, másodszor a 18/2014. sz. törvény nem utal arra, hogy ez utóbbi rendelkezés alapján hozták volna létre ezen alapot, harmadszor pedig a 2012/27 irányelv 7. cikkének (9) bekezdésében felsorolt „alternatív” intézkedések olyan intézkedéseknek tűnnek, amelyek közvetlen hatására csökken az energiafogyasztás, míg az ezen irányelv 20. cikkének (4) bekezdésében és a 18/2014. sz. törvény 72. cikkében előirányzott alap célja általánosabb értelemben „a nemzeti energiahatékonysági kezdeményezések támogatása”.

19

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a 2012/27 irányelvet megfelelően ülteti‑e át a nemzeti jogba egy olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely egyrészt az energiahatékonysági kötelezettségek teljesítésének fő módjaként a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való éves pénzügyi hozzájárulási mechanizmust vezet be, másrészt pedig az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében elsődlegesen előírt rendszerről mint olyan alternatív rendszerről rendelkezik, amelyet a jogalkotó a diszkrecionális jogköre keretében vezethet be.

20

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a 18/2014. sz. törvény a 2012/27 irányelv 7. cikkének (1) és (4) bekezdése értelmében vett „kötelezett felekként” kizárólag a gáz‑ és villamosenergia‑kereskedőket, valamint a kőolajtermék‑ és cseppfolyósgáz‑nagykereskedőket jelöli ki, e körből kizárva az energiaelosztókat, míg az említett 7. cikk (4) bekezdésének spanyol nyelvi változata az energiaelosztókra „és” a kiskereskedelmienergia‑értékesítő vállalkozásokra utal. Ezenkívül e törvény nem igazolja azon okokat, amelyek a nemzeti jogalkotót e kizáráshoz vezették. Következésképpen e bíróság azt kérdezi, hogy a kötelezett felek ilyen kijelölése összeegyeztethető‑e a 2012/27 irányelvvel.

21

E körülmények között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

22

Az együttesen megvizsgálandó első három kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2012/27 irányelv 7. cikkének (1) és (9) bekezdését, valamint 20. cikkének (4) és (6) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az energiahatékonysági kötelezettségek teljesítésének fő módjaként a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való éves hozzájárulási rendszert vezet be anélkül, hogy lehetőséget biztosítana a kötelezett feleknek arra, hogy az energiamegtakarítási célkitűzéseket az említett hozzájárulás fizetése helyett hatékonyan és közvetlenül érjék el.

23

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 2012/27 irányelvet a 18/2014. sz. törvény ültette át a spanyol jogba, amely törvény alapján az IET/289/2015. sz. rendelet állapította meg a 2015. évre vonatkozóan a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való hozzájárulási kötelezettségeket, így e rendelet írta elő többek között a Saras Energía által fizetendő hozzájárulást is. A kérdést előterjesztő bíróság szerint e törvény a 2012/27 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett energiahatékonysági kötelezettségek teljesítésére irányuló fő intézkedésként egy olyan rendszert vezet be, amely a kötelezett felekkel szemben előírja a nemzeti energiahatékonysági alapba való éves hozzájárulás befizetését, amelynek összege megegyezik az e rendelkezés értelmében megállapított kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges beruházások összegével. Az említett törvény csak „alternatívaként” rendelkezik arról, hogy a spanyol kormány rendelettel az elért energiamegtakarítás mennyiségét hitelesítő, energiamegtakarítási tanúsítványokon alapuló mechanizmust fogadhat el. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy ezen mechanizmust az alapügy tényállása idején nem vezették be, noha e bíróság szerint e mechanizmusnak kellett volna a 2012/27 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett energiahatékonysági kötelezettségek teljesítésére irányuló fő intézkedésnek lennie.

24

Amint a 2012/27 irányelvből és különösen annak (20) preambulumbekezdéséből következik, az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkört kívánt a tagállamok számára biztosítani ahhoz, hogy meghatározzák az ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében megállapított energiamegtakarítási célkitűzések elérésére alkalmas eszközöket (lásd analógia útján: 2013. szeptember 26‑iIBV & Cie ítélet, C‑195/12, EU:C:2013:598, 61. pont). Az említett irányelv célja ugyanis, hogy uniós szinten megfogalmazza az energiafogyasztás csökkentésére vonatkozó keretrendszer általános elveit, ám a végrehajtás részletes szabályainak kialakítását a tagállamokra bízza. Ennélfogva a 2012/27 irányelv kizárólag arra irányul, hogy az 1. cikkének megfelelően egy intézkedésekből álló közös keretrendszert hozzon létre az energiahatékonyságnak az Unióban történő előmozdítására annak érdekében, hogy biztosítsa az Unió 2020‑ig elérendő, az energiahatékonyság 20%‑kal való növelésére irányuló célkitűzésének teljesülését, valamint hogy az ezt követő időszakban további előrelépéseket lehessen elérni az energiahatékonyság terén.

25

Így a tagállamok a 2012/27 irányelv alapján kötelesek olyan energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek kialakítására, amelyek alkalmasak arra, hogy az ezen irányelv által követett célkitűzéseknek megfelelően biztosítsák a végfelhasználási energiamegtakarítás elérését.

26

A 2012/27 irányelv 20. cikke (4) bekezdésének megfelelően egy nemzeti energiahatékonysági alap létrehozása az energiamegtakarítást lehetővé tevő intézkedések között szerepel.

27

A 2012/27 irányelv 7. cikke (1)–(4) bekezdésének és 20. cikke (6) bekezdésének együttes értelmezéséből azonban kitűnik, hogy ahhoz, hogy a valamely tagállam által létrehozott rendszer az említett irányelv 7. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozzon, szükséges, hogy e rendszer azon energiamegtakarítással kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozzon, amelyet maguk az érintett vállalkozások a végső fogyasztók körében tudnak elérni. E hatály különösen e cikk (4) bekezdésének – az (1) bekezdést pontosító – szövegéből következik, miszerint „[a] kötelezettségnek való megfeleléshez szükséges energiamegtakarítás mennyiségét […] a kötelezett felek a végső felhasználók körében […] érik el”.

28

Egyébiránt, amint arra a főtanácsnok az indítványának 31–34. pontjában rámutatott, egy olyan éves hozzájárulást előíró kötelezettségi rendszer, mint amelyről az alapügyben szó van, amely a kijelölt vállalkozásokat megfosztja annak lehetőségétől, hogy az ilyen pénzügyi hozzájárulás fizetése, illetve az energiamegtakarítás hatékony és közvetlen elérése között választhassanak, nem tartozik a 2012/27 irányelv 20. cikkének (6) bekezdésében leírt lehetőség körébe. Amint ugyanis az említett 20. cikk (6) bekezdésének szövegéből kitűnik, miszerint „a kötelezett felek a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeiket úgy teljesíthetik, hogy a nemzeti energiahatékonysági alapba évente befizetnek egy […] összeget”, e rendelkezés azon rendszerekre vonatkozik, amelyek tekintetében a tagállam választási lehetőséget ad a kijelölt vállalkozások számára. Márpedig az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, e vállalkozásokat úgy kötelezi arra, hogy éves hozzájárulást fizessenek az alapba, hogy nem biztosítja számukra annak lehetőségét, hogy más módon teljesítsék kötelezettségeiket.

29

Következésképpen, amint a főtanácsnok az indítványának 35. pontjában kifejtette, az alternatíva nélküli vitatott hozzájárulási kötelezettség csak akkor felel meg a 2012/27 irányelvnek, ha ezen irányelv 7. cikkének (9) bekezdése értelmében vett más szakpolitikai intézkedésnek tekinthető.

30

E tekintetben a 2012/27 irányelv 7. cikkének (9) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi, hogy az „energiahatékonysági kötelezettségi rendszer alternatívájaként” a tagállamok más szakpolitikai intézkedéseket hajtsanak végre a végső felhasználók körében való energiamegtakarítási célkitűzések elérése érdekében. A 2012/27 irányelv 2. cikkének 18. pontja a szakpolitikai intézkedést olyan szabályozási, pénzügyi, adóügyi, önkéntes vagy tájékoztatási eszközként határozza meg, amelyet egy tagállam az előírásoknak megfelelően hoz létre és hajt végre annak érdekében, hogy a piaci szereplők számára olyan támogatási keret, követelmény vagy ösztönző jöjjön létre, amelynek köszönhetően ez utóbbiak energiahatékonysági szolgáltatásokat nyújtanak és vesznek igénybe, valamint egyéb energiahatékonyság‑javító intézkedéseket vezetnek be.

31

A 2012/27 irányelv 7. cikkének (9) bekezdése meghatározza továbbá azon szakpolitikai intézkedések nem kimerítő listáját, amelyeket a tagállamok igénybe vehetnek, és azokat adott esetben kombinálhatják is. Ezen intézkedések közé tartoznak többek között az energiára kivetett adók, az energiamegtakarítást ösztönző rendszerek és pénzügyi eszközök, olyan szabályozások vagy önkéntes megállapodások, amelyek energiahatékony technológiák vagy technikák alkalmazásához vezetnek, olyan szabványok és normák, amelyek a termékek és a szolgáltatások energiahatékonyságának javítását tűzik ki célul, energiacímkézési rendszerek, illetve oktatási és képzési programok.

32

Az olyan nemzeti szabályozás e rendelkezéssel való összeegyeztethetőségét illetően, mint amelyről az alapügyben szó van, emlékeztetni kell arra, hogy a 18/2014. sz. törvény 72. cikkének 1. és 2. bekezdéséből kitűnik különösen, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti energiahatékonysági alap célja a nemzeti energiahatékonysági kezdeményezések finanszírozása. Ezen alap a gazdasági és pénzügyi támogatási mechanizmusok, technikai támogatás, képzés és tájékoztatás, illetve az energiahatékonyság növelését célzó más intézkedések annak érdekében történő finanszírozására szolgál, hogy hozzájáruljon az uniós jog, valamint az e területre vonatkozó spanyol jog által követett célkitűzések megvalósításához. Ezenkívül, amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az említett nemzeti energiahatékonysági alaphoz való éves hozzájárulásokat az energiamegtakarítás javítását célzó intézkedések támogatására használják fel.

33

Ennélfogva úgy tekinthető, hogy az alapügyben szóban forgó alaphoz való éves hozzájárulásra vonatkozó kötelezettség a 2012/27 irányelv 7. cikke (9) bekezdése második albekezdése b) pontjának hatálya alá tartozik, mivel olyan finanszírozás eszközt jelent, amely energiahatékony technológiák vagy technikák alkalmazásához vezet, és azzal jár, hogy csökken az energia végfelhasználói fogyasztása.

34

Ebből következik, hogy még ha a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való hozzájárulási kötelezettség nem is minősül a 2012/27 irányelv 20. cikkének (6) bekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett energiamegtakarítási kötelezettségi rendszernek, e kötelezettség mindazonáltal megfelel az ezen irányelvben felsorolt, a végső felhasználók körében való energiamegtakarítás elérésére irányuló eszközök egyikének. Abban, hogy az említett irányelv 7. cikkének (9) bekezdése „alternatívaként” említi az ilyen típusú intézkedéseket, csak a tagállamok számára biztosított választási lehetőség jut kifejeződésre.

35

Mivel a tagállamok e területen nagy rugalmassággal és széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, a 2012/27 irányelv által követett célkitűzések csak úgy valósíthatók meg, ha minden tagállamnak lehetősége van arra, hogy a különböző rendszerek közül kiválassza a sajátos helyzetének legjobban megfelelő rendszert, figyelembe véve ebben a tekintetben – amint az ezen irányelv (20) preambulumbekezdéséből következik – a nemzeti sajátosságait (lásd analógia útján: 2013. szeptember 26‑iIBV & Cie ítélet, C‑195/12, EU:C:2013:598, 62. és 70. pont).

36

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy – amint a 2012/27 irányelv 7. cikkének (9) bekezdéséből kitűnik – a nemzeti szabályozás tiszteletben tartja‑e a 2020 végéig elérendő végfelhasználási energiamegtakarítási célkitűzést olyan mértékben, amely egyenértékű az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése címén bevezethető energiahatékonysági kötelezettségi rendszerekkel, és megfelel‑e az említett irányelv 7. cikkének (10) és (11) bekezdésében előírt követelményeknek.

37

Következésképpen az első három kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2012/27 irányelv 7. és 20. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az energiahatékonysági kötelezettségek teljesítésének fő módjaként a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való éves hozzájárulási rendszert vezet be, feltéve, hogy egyrészt e szabályozás olyan mértékben biztosítja az energiamegtakarítás elérését, amely egyenértékű az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése címén bevezethető energiahatékonysági kötelezettségi rendszerekkel, és másrészt tiszteletben tartják az említett irányelv 7. cikkének (10) és (11) bekezdésében előírt követelményeket, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

38

Az Spanyol Királyság a tárgyaláson a negyedik és az ötödik kérdés amiatti elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogást hozott fel, mivel azok nem érintik a kőolajágazatot. Az alapügy kizárólag a kőolajtermékeket érinti, és a feltett kérdésekben említett többi ágazatban – azaz a gáz, a cseppfolyósgáz és a villamos energia ágazatában – tevékenykedő vállalkozásoknak csak a Saras Energía kérelmeinek támogatása végett beavatkozó felekként engedték meg az alapeljárásban való részvételt. E vállalkozások ennélfogva nem terjeszthetik ki a jogvita tárgyát a kőolajágazaton kívüli más ágazatokra.

39

E tekintetben elegendő megállapítani, hogy sem a feltett kérdések szövegéből, sem azok indokolásából nem tűnik ki, hogy e kérdések kizárólag a kőolajágazatba tartozó vállalkozásokra vonatkoznak, a más ágazatokba, úgymint a gáz, a cseppfolyósgáz vagy a villamos energia ágazatába tartozó vállalkozásokra nem.

40

A negyedik kérdést úgy kell értelmezni, hogy az arra vonatkozik, hogy összeegyeztethető‑e a 2012/27 irányelv 7. cikkének (1) és (4) bekezdésével az, hogy csak az energiaágazat bizonyos vállalkozásaival szemben írnak elő energiahatékonysági kötelezettségeket, ezen ágazat más vállalkozásaival szemben viszont nem.

41

Ami az ötödik kérdést illeti, azt úgy kell értelmezni, hogy az arra vonatkozik, vajon a tagállam köteles‑e megindokolni azt, hogy mely vállalkozásokat jelöl ki objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján a 2012/27 irányelv értelmében vett kötelezett felekként.

42

Ebből következik, hogy a negyedik és az ötödik kérdés elfogadható.

43

Az együttesen megvizsgálandó negyedik és ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2012/27 irányelv 7. cikkének (1) és (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely egyrészt csak az energiaágazat kötelezett felekként kijelölt bizonyos vállalkozásaival szemben ír elő energiahatékonysági kötelezettségeket, és másrészt nem fejti ki kifejezetten azt, hogy milyen okokból jelölték ki e vállalkozásokat kötelezett felekként.

44

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a 2012/27 irányelv 7. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában valamennyi tagállam objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kötelezett feleket jelöl ki az energiaelosztók „és/vagy” kiskereskedelmienergia‑értékesítő vállalkozások közül.

45

Márpedig az említett irányelv 7. cikke (4) bekezdésének értelmezése annak vizsgálatához is hasznos, vajon valamely tagállam az e cikk (9) bekezdésének hatálya alá tartozó pénzügyi eszköz alkalmazása keretében megfelelően jelölte‑e ki az ezen eszközhöz való hozzájárulásra kötelezett vállalkozásokat. Az ilyen intézkedést ugyanis az említett cikk (1) bekezdése alapján kialakított rendszer alternatívájaként fogadják el, és azt egyenértékű garanciákkal kell ellátni. Ennélfogva a 2012/27 irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötelezett felek kijelölésére vonatkozó szabályokat akkor is be kell tartani, ha e feleket az (1) bekezdésben említett rendszertől eltérő rendszer keretében jelölik ki.

46

Az, hogy a 2012/27 irányelv 7. cikke (4) bekezdésének spanyol nyelvi változata nem az „és/vagy” kifejezést, hanem csak az „és” mellérendelő kötőszót használja, nem kérdőjelezheti meg e megállapítást, mivel – amint arra a főtanácsnok is rámutatott az indítványának 64. pontjában – az említett rendelkezés általános rendszeréből következik, hogy a tagállamok ténylegesen választhatnak, hogy az energiaelosztókat vagy a kiskereskedelmienergia‑értékesítő vállalkozásokat jelölik‑e ki kötelezett felekként, és így kizárhatják a kötelezett felek kategóriájából az energiaágazat szereplőinek egy részét.

47

A 2012/27 irányelv 7. cikke (4) bekezdésének spanyol nyelvi változata e rendelkezés többi nyelvi változatához hasonlóan ugyanis kimondja, hogy a tagállamoknak az energiaelosztók és a kiskereskedelmienergia‑értékesítő vállalkozások közül kell kiválasztaniuk a kötelezett vállalkozásokat.

48

Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy az említett irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a spanyol nyelvű változatban is kimondja, hogy a kötelezett vállalkozásoknak az energiaelosztók „és/vagy” a kiskereskedelmienergia‑értékesítő vállalkozások köréből kell kikerülniük.

49

Ráadásul a „kötelezett fél” fogalmának a 2012/27 irányelv 2. cikkének 14. pontjában foglalt meghatározása csak a „vagy” kötőszót használja, éspedig e rendelkezés spanyol nyelvi változatában is.

50

Ebből következik először is, hogy a tagállamok szabadon választhatnak, hogy kötelezett felekként csak bizonyos gazdasági szereplőket jelölnek ki, másokat pedig kizárnak, éspedig függetlenül a nemzeti szabályozás által ténylegesen elfogadott, az energiahatékonysági kötelezettségek teljesítésére irányuló intézkedés alapjától.

51

Másodszor a 2012/27 irányelv 7. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik, hogy e rendelkezés megköveteli, hogy ezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alkalmazásában a kötelezett feleket objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján jelöljék ki.

52

Amint a főtanácsnok az indítványának 79. pontjában rámutatott, az érintett tagállam az említett objektív és megkülönböztetésmentes kritériumokat köteles kifejezetten meghatározni.

53

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való olyan éves hozzájárulási kötelezettségnek a Spanyol Királyság általi előírása keretében, mint amelyről az alapügyben szó van, a kötelezett vállalkozások kijelölése ténylegesen kifejezetten meghatározott, objektív és megkülönböztetésmentes kritériumokon alapul‑e.

54

E célból a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie a nemzeti piac szerkezetét és jellemzőit, valamint e piac szereplőinek helyzetét, amint azt a 2012/27 irányelv és különösen annak (20) preambulumbekezdése is előírja.

55

A fentiekből következik, hogy a negyedik és az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2012/27 irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely csak az energiaágazat bizonyos meghatározott vállalkozásaival szemben ír elő energiahatékonysági kötelezettségeket, feltéve, hogy e vállalkozások kötelezett felekként történő kijelölése ténylegesen kifejezetten meghatározott, objektív és megkülönböztetésmentes kritériumokon alapul, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

56

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: