–

a Šiaulių regiono atliekų tvarkymo centras képviseletében L. Songaila advokatas,

–

az „Ecoservice projektai” UAB képviseletében J. Elzbergas advokatas, segítője: V. Mitrauskas,

–

a „VSA Vilnius” UAB képviseletében D. Krukonis advokatas,

–

a „Švarinta” UAB képviseletében K. Smaliukas advokatas,

–

a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas, G. Taluntytė és R. Butvydytė, meghatalmazotti minőségben,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, T. Müller és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Tokár és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 45. cikk, az EUMSZ 56. cikk és az EUMSZ 101. cikk, az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.; helyesbítés: HL 2014. L 134., 14. o.) 2. cikkének, valamint a 2007. december 11‑i 2007/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2007. L 335., 31. o.) módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o.; a továbbiakban: 89/665 irányelv) 1. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének és 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a „VSA Vilnius” UAB és a Šiaulių regiono atliekų tvarkymo centras (Šiauliai régió [Litvánia] hulladékkezelő központja) között a Šiauliai település kommunális hulladékának e hulladékkezelő általi összegyűjtésére és a kezelésük helyére történő szállítására irányuló szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési szerződés odaítélése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 2004/18/EK irányelv hatálya alá tartozó szerződések tekintetében az ajánlatkérő által hozott döntésekkel [helyesen: határozatokkal] szemben az ezen irányelv 2–2f. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően hatékonyan és különösen a lehető leggyorsabban jogorvoslat legyen igénybe vehető azon az alapon, hogy ezek a döntések [helyesen: határozatok] megsértették a közbeszerzésre vonatkozó [uniós] jogot vagy az e jogot átültető nemzeti jogszabályokat.”

4

Ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében:

„A tagállamok biztosítják, hogy az 1. cikkben meghatározott jogorvoslati eljárások érdekében hozott intézkedések hatáskört adjanak:

[…]

[…]”

5

A 2004/18 irányelv 2. cikkének szövege a következő:

„Az ajánlatkérő szervek a gazdasági szereplőket egyenlő és megkülönböztetésmentes [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől mentes] bánásmódban részesítik, és átlátható módon járnak el.”

6

Ezen irányelv 45. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A közbeszerzési eljárásban való részvételből kizárható minden gazdasági szereplő, aki, illetve amely:

7

2015. július 9‑én Šiauliai régió hulladékkezelő központja nyílt ajánlati felhívást tett közzé a Šiauliai önkormányzata kommunális hulladékának összegyűjtésével és a kezelésük helyére történő szállításával kapcsolatos szolgáltatások ellátására vonatkozóan.

8

Négy ajánlattevő nyújtott be ajánlatot, a „Specializuotas transportas” UAB (a továbbiakban: B ajánlattevő), az „Ekonovus” UAB, a „Specialus autotransportas” UAB (a továbbiakban: A ajánlattevő), valamint a VSA Vilnius és a „Švarinta” UAB gazdasági szereplőkből álló csoport.

9

Az A és a B ajánlattevő leányvállalata az „Ecoservice” UAB társaságnak, amely üzletrészeik 100%‑ával, illetve 98,12%‑ával rendelkezik. Az A és a B ajánlattevő igazgatótanácsa ugyanazon természetes személyekből áll.

10

Az ajánlati felhívás közzététele idején alkalmazandó nemzeti jogszabályok nem írták elő kifejezetten az ajánlattevő azon kötelezettségét, hogy nyilatkozzon az ugyanazon közbeszerzési eljárásban részt vevő többi ajánlattevőhöz fűződő kapcsolatáról, sem az ajánlatkérő azon kötelezettségét, hogy határozataiban e kapcsolatokat megvizsgálja, értékelje vagy figyelembe vegye. Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció sem írt elő ilyen kötelezettségeket.

11

A B ajánlattevő azonban ajánlatával együtt benyújtott egy nyilatkozatot arról, hogy önállóan és minden más olyan gazdasági szereplőtől függetlenül vesz részt a közbeszerzési eljárásban, amelyek kapcsolatban állhatnak vele, és kérte az ajánlatkérőt, hogy minden más felet versenytársként kezeljen. Ezenfelül vállalta, hogy az ajánlatkérő kérésére a vele kapcsolatban álló gazdasági szereplőket tartalmazó listát nyújt be.

12

2015. szeptember 24‑én az ajánlatkérő elutasította az A ajánlattevő ajánlatát azzal az indokkal, hogy a hulladékgyűjtő járművei közül kettő nem felel meg az előírt minőségi szabványnak. Az A ajánlattevő nem vitatta e határozatot.

13

2015. október 22‑én az ajánlatkérő tájékoztatta az ajánlattevőket az ajánlatok rangsorolásáról és a közbeszerzési szerződésnek a B ajánlattevő részére történő odaítéléséről.

14

Mivel a VSA Vilniust közvetlenül a B ajánlattevőt követő helyre rangsorolták, panaszt nyújtott be az ajánlatkérőhöz, amelyben az ajánlattevők ajánlatainak nem megfelelő értékelésére, valamint az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének megsértésére hivatkozott. Úgy vélte, hogy az A és a B ajánlattevő kapcsolt vállalkozások csoportjaként lépett fel, ajánlataik változatoknak minősültek, és mivel a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény előírta a változatok benyújtásának tilalmát, az ajánlataikat az ajánlatkérőnek el kellett volna utasítania.

15

Azt követően, hogy az ajánlatkérő nem adott helyt a panaszának, a VSA Vilnius keresetet indított a Šiaulių apygardos teismas (Šiauliai regionális bíróság, Litvánia) előtt. 2016. január 18‑i ítéletével e bíróság hatályon kívül helyezte az ajánlatkérőnek az ajánlatok rangsorát megállapító és a közbeszerzési szerződést a B ajánlattevő részére odaítélő határozatát. 2016. április 5‑én a Lietuvos apeliacinis teismas (Litvánia fellebbviteli bírósága) helybenhagyta ezen ítéletet.

16

Az említett elsőfokú és fellebbviteli bíróság úgy vélte, hogy az ajánlatkérő, noha tudomása volt az A és a B ajánlattevő közötti kapcsolatról, nem tett semmit annak meghatározása céljából, hogy e kapcsolat hogyan befolyásolta az említett ajánlattevők között ténylegesen fennálló versenyt. Noha a nemzeti jogszabályok nem rendelkeznek ilyen kötelezettségről, tekintettel arra, hogy mind az A, mind a B ajánlattevő tudomással bírt a másiknak a közbeszerzési eljárásban való részvételéről, a közöttük fennálló kapcsolatokat be kellett volna jelenteniük az ajánlatkérő részére. A B ajánlattevő által benyújtott nyilatkozat nem elegendő annak bizonyításához, hogy e kötelezettséget megfelelően teljesítették.

17

Ezt követően a VSA Vilnius és a B ajánlattevő a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult.

18

E körülmények között a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia legfelsőbb bírósága) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

19

Elöljáróban rá kell mutatni, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések keretében a kérdést előterjesztő bíróság az EUMSZ 45. és EUMSZ 56. cikkre utal, annak kifejtése nélkül azonban, hogy e cikkek értelmezése milyen tekintetben szükséges az említett kérdések megválaszolásához. Ezenkívül, ahogyan az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a 2004/18 irányelv releváns az alapjogvita megoldása szempontjából. E körülmények között az EUMSZ 45. és EUMSZ 56. cikket nem kell értelmezni.

20

Első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2004/18 irányelv 2. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az ajánlati felhívásban vagy a közbeszerzési szerződés odaítélési feltételeire irányadó dokumentációban szereplő kifejezett rendelkezés vagy különös feltétel hiányában az ugyanazon eljárásban külön ajánlatot benyújtó kapcsolt ajánlattevők kötelesek saját kezdeményezésükre közölni kapcsolataikat az ajánlatkérővel.

21

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog, különösen a 2004/18 irányelv nem tartalmaz általános tilalmat arra vonatkozóan, hogy a kapcsolt vállalkozások valamely közbeszerzési eljárásban ajánlatokat nyújtsanak be. Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az Unió azon érdekére tekintettel, hogy biztosítva legyen a lehető legtöbb ajánlattevő részvétele a közbeszerzési eljárásokban, az uniós jog hatékony alkalmazását akadályozná, ha a kapcsolt vállalkozásoktól szisztematikusan megtagadnák az ugyanazon közbeszerzési eljárásban való részvétel jogát (lásd ebben az értelemben: 2009. május 19‑iAssitur ítélet, C‑538/07, EU:C:2009:317, 26. és 28. pont).

22

A Bíróság azt is hangsúlyozta, hogy a vállalkozások csoportosulásai különböző formákat ölthetnek, és különböző célokra irányulhatnak, és nem zárják ki szükségképpen, hogy az ellenőrzött vállalkozások bizonyos önállósággal rendelkezzenek kereskedelmi politikájuk és gazdasági tevékenységük meghatározása során, így különösen a közbeszerzési eljárásokban való részvétel terén. Így az ugyanazon csoportosuláshoz tartozó vállalkozások közötti kapcsolatokra egyedi, például szerződéses rendelkezések vonatkozhatnak, amelyek biztosíthatják mind a függetlenséget, mind a bizalmas jelleget az olyan ajánlatok összeállítása során, amelyeket az érintett vállalkozások párhuzamosan, ugyanazon közbeszerzési eljárásban fognak benyújtani (2009. május 19‑iAssitur ítélet, C‑538/07, EU:C:2009:317, 31. pont).

23

Ezt követően azon kérdést illetően, hogy az ajánlati felhívásban vagy a valamely közbeszerzési szerződés odaítélési feltételeire irányadó dokumentációban szereplő kifejezett rendelkezés vagy különös feltétel hiányában az ajánlattevők mégis kötelesek‑e közölni a közöttük fennálló kapcsolatokat az ajánlatkérővel, rá kell mutatni, hogy a Bíróság kimondta, hogy a valamennyi közbeszerzési eljárásra érvényes átláthatóság elve és az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy a valamely közbeszerzésen való részvételre vonatkozó lényeges feltételeket és különösen az ajánlattevőket terhelő kötelezettségeket előzetesen egyértelműen meghatározzák és közzétegyék annak érdekében, hogy az utóbbiak pontosan megismerhessék az eljárás szabályait, és megbizonyosodhassanak arról, hogy ugyanazok a kötelezettségek érvényesülnek valamennyi pályázó tekintetében (2016. június 2‑iPizzo ítélet, C‑27/15, EU:C:2016:404, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

Márpedig annak előírása az ajánlattevők számára, hogy saját kezdeményezésükre bejelentsék a többi ajánlattevőhöz fűződő kapcsolataikat, noha e kötelezettség nem szerepel sem az alkalmazandó nemzeti jogban, sem az ajánlattételhez szükséges dokumentációban, nem minősül az előző pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett, egyértelműen meghatározott feltételnek. Ebben az esetben ugyanis nehézséget okoz az ajánlattevők számára e kötelezettség pontos terjedelmének meghatározása, mivel magának a közbeszerzési eljárásnak a jellegére tekintettel nem mindig lehetséges az ugyanazon eljárásban részt vevő valamennyi ajánlattevő kilétét – az ajánlatok benyújtására megadott határidő lejártát megelőzően – megismerni.

25

Ezenkívül rá kell mutatni, hogy az ajánlattevőket terhelő, arra vonatkozó kötelezettség hiányában, hogy az ajánlatkérőt tájékoztassák a többi ajánlattevőhöz fűződő esetleges kapcsolataikról, az ajánlatkérőnek az érintett ajánlattevő ajánlatát az eljárás teljes hossza alatt a 2004/18 irányelv rendelkezéseinek megfelelő, szabályszerű ajánlatként kell kezelnie, amennyiben nem állnak fenn olyan valószínűsítő körülmények, amelyek szerint a kapcsolt ajánlattevők által benyújtott ajánlatokat összehangolták, vagy azokról megállapodtak.

26

A fenti megfontolásokra tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/18 irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az ajánlati felhívásban vagy a közbeszerzési szerződés odaítélési feltételeire irányadó dokumentációban szereplő kifejezett rendelkezés vagy különös feltétel hiányában az ugyanazon eljárásban külön ajánlatot benyújtó kapcsolt ajánlattevők nem kötelesek saját kezdeményezésükre közölni kapcsolataikat az ajánlatkérővel.

27

Harmadik, negyedik és ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben felmerültek, alkalmazandó‑e az EUMSZ 101. cikk, és hogy a 2004/18 irányelv 2. cikkét, valamint a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését és 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az ajánlatkérő, amikor a bizonyos ajánlattevők által benyújtott ajánlatok önállóságát és függetlenségét kétségessé tevő információkkal rendelkezik, köteles adott esetben az ajánlattevők további információk szolgáltatására való felhívásával megvizsgálni, hogy az ajánlataik ténylegesen önállóak‑e, és ennek hiányában az ajánlatkérő tétlensége alkalmas‑e arra, hogy a folyamatban lévő közbeszerzési eljárást jogellenessé tegye.

28

Az EUMSZ 101. cikket illetően emlékeztetni kell arra, hogy e cikk nem alkalmazandó, ha gazdasági egységet képező vállalkozások kötnek olyan megállapodásokat, vagy valósítanak meg olyan magatartásokat, amelyek e cikk szerint tilosak (lásd ebben az értelemben: 1988. május 4‑iBodson ítélet, 30/87, EU:C:1988:225, 19. pont; 1989. április 11‑iSaeed Flugreisen és Silver Line Reisebüro ítélet, 66/86, EU:C:1989:140, 35. pont). A kérdést előterjesztő bíróság feladata azonban annak vizsgálata, hogy az A és a B ajánlattevő gazdasági egységet alkot‑e.

29

Amennyiben az érintett társaságok nem alkotnak gazdasági egységet, mivel az anyavállalat nem gyakorol meghatározó befolyást a leányvállalataira, rá kell mutatni, hogy a 2004/18 irányelv 2. cikkében előírt egyenlő bánásmód elve mindenképpen sérül, ha megállapításra kerül, hogy a kapcsolt ajánlattevők összehangolt vagy megállapodáson alapuló, azaz nem önálló vagy független ajánlatokat nyújthatnak be, amelyek ily módon jogosulatlan előnyöket biztosíthatnak számukra más ajánlattevőkkel szemben, anélkül hogy meg kellene vizsgálni, hogy az ilyen ajánlatok benyújtása egyben az EUMSZ 101. cikkel ellentétes magatartásnak is minősül‑e.

30

Következésképpen a harmadik, a negyedik és az ötödik kérdés megválaszolásához a jelen ügyben nem kell alkalmazni és értelmezni az EUMSZ 101. cikket.

31

A 2004/18 irányelv 2. cikke alapján az ajánlatkérőket terhelő kötelezettségeket illetően a Bíróság korábban már kimondta, hogy az ajánlatkérőknek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó, az említett cikkben kimondott elvek alkalmazása céljából „aktív szerep” jut (lásd ebben az értelemben: 2015. március 12‑ieVigilo ítélet, C‑538/13, EU:C:2015:166, 42. pont).

32

Mivel az ajánlatkérők ezen kötelezettsége megfelel a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaira vonatkozó irányelvek lényegi tartalmának, a Bíróság kimondta, hogy az ajánlatkérő szakértője útján minden esetben köteles ellenőrizni az esetleges összeférhetetlenségek fennállását, és meghozni a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy meg lehessen előzni és fel lehessen tárni az összeférhetetlenségeket, valamint hogy orvosolni lehessen azokat (2015. március 12‑ieVigilo ítélet, C‑538/13, EU:C:2015:166, 43. pont).

33

Ezen ítélkezési gyakorlat a jelen ítélet 29. pontjában megállapítottakra tekintettel átültethető olyan, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetekre, amelyeket az jellemez, hogy kapcsolt ajánlattevők vesznek részt közbeszerzési eljárásban. Következésképpen valamely ajánlatkérő, amely az ajánlat önállóságát és függetlenségét kétségbe vonó objektív tényezőkről szerez tudomást, köteles megvizsgálni minden olyan releváns körülményt, amely az érintett ajánlat benyújtásához vezetett, a célból, hogy meg lehessen előzni és fel lehessen tárni azokat a tényezőket, amelyek a közbeszerzési eljárást jogellenessé tehetik, és orvosolni lehessen azokat, adott esetben azt is beleértve, hogy a feleket bizonyos információk és bizonyítékok szolgáltatására hívja fel (lásd analógia útján: 2015. március 12‑ieVigilo ítélet, C‑538/13, EU:C:2015:166, 44. pont).

34

Az annak alátámasztására alkalmas bizonyítékokat illetően, hogy a kapcsolt ajánlattevők ajánlatai önállóak vagy függetlenek‑e, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság különösen arra kíván választ kapni, hogy a bírósági eljárás keretében minden bizonyítéktípust vagy csupán a közvetlen bizonyítékokat lehet‑e figyelembe venni.

35

Márpedig a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése és 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amelyekre a harmadik és a negyedik kérdés utal, különösen annak előírására szorítkozik, hogy a tagállamok hozzanak létre gyors és hatékony jogorvoslati lehetőségeket a közbeszerzési szerződések odaítélésének területén. Sem a 89/665 irányelv e rendelkezései, sem az utóbbi irányelv vagy a 2004/18 irányelv más rendelkezései nem tartalmaznak szabályokat a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó uniós szabályok megsértésének bizonyítékait érintő bizonyításfelvétel és e bizonyítékok értékelése vonatkozásában.

36

E feltételek mellett és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az adott területre vonatkozó uniós jogszabályok hiányában az egyes tagállamok feladata meghatározni a közigazgatási eljárás és a bírósági eljárás azon szabályait, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét. Ezen eljárási szabályok azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló jellegű, a belső jogrendből eredő jogok védelmére szolgáló keresetekre vonatkozóak (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (2015. március 12‑ieVigilo ítélet, C‑538/13, EU:C:2015:166, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A sem önálló, sem független ajánlatok fennállásának alátámasztásához szükséges bizonyítás szintjét illetően a tényleges érvényesülés elve megköveteli, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó uniós szabályok megsértésének bizonyítása ne csak közvetlen bizonyítékok, hanem valószínűsítő körülmények útján is történhessen, feltéve hogy azok objektívek és egybehangzóak, és a kapcsolt ajánlattevők számára fennáll az ellenkező bizonyításának lehetősége (lásd analógia útján: 2016. január 21‑iEturas és társai ítélet, C‑74/14, EU:C:2016:42, 37. pont).

38

Olyan ügy esetében, mint amelyről az alapügyben is szó van, annak megállapítása, hogy az ajánlattevők közötti kapcsolatok befolyásolták az ugyanazon eljárás keretében benyújtott ajánlatokat, főszabály szerint elegendő ahhoz, hogy ezen ajánlatokat az ajánlatkérő ne vehesse figyelembe, mivel azokat – abban az esetben, ha kapcsolt ajánlattevőktől származnak – teljesen önállóan és függetlenül kell benyújtani. Ezzel szemben az érintett vállalkozások közötti, a tagsági jogok vagy a rendes közgyűlésen gyakorolható szavazati jogok alapján fennálló ellenőrzési viszony megállapítása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az ajánlatkérő automatikusan elutasítsa ezen ajánlatokat a közbeszerzési eljárásban anélkül, hogy megvizsgálná, hogy az ilyen viszonynak volt‑e konkrét hatása az említett ajánlatok függetlenségére (lásd analógia útján: 2009. május 19‑iAssitur ítélet, C‑538/07, EU:C:2009:317, 32. pont).

39

A kérdést előterjesztő bíróság feladata az alapjogvita tényállására tekintettel elvégezni azokat a vizsgálatokat és értékeléseket, amelyek e tekintetben, valamint a negyedik kérdés a) részében jelzett körülményekre tekintettel, továbbá az ajánlattevő ugyanezen kérdés b) részében említett nyilatkozatának bizonyító ereje vonatkozásában szükségesek. Amennyiben e bíróság a fenti vizsgálatok és értékelések elvégzését követően arra a következtetésre jut, hogy az alapügyben szóban forgó ajánlatokat nem önállóan és függetlenül nyújtották be, emlékeztetni kell arra, hogy a 2004/18 irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a közbeszerzési szerződésnek az ilyen ajánlatokat benyújtó ajánlattevők részére történő odaítélése.

40

A fenti megfontolásokra figyelemmel a harmadik, a negyedik és az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/18 irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az ajánlatkérő, amikor a bizonyos ajánlattevők által benyújtott ajánlatok önállóságát és függetlenségét kétségessé tevő információkkal rendelkezik, köteles – adott esetben az ajánlattevők további információk szolgáltatására való felhívásával – megvizsgálni, hogy az ajánlataik ténylegesen önállóak és függetlenek‑e. Amennyiben bebizonyosodik, hogy ezen ajánlatok nem önállóak és függetlenek, a 2004/18 irányelv 2. cikkével ellentétes a közbeszerzési szerződésnek az ilyen ajánlatot benyújtó ajánlattevők részére történő odaítélése.

41

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy