–

H. Raimund képviseletében C. Hadeyer Rechtsanwalt,

–

M. Aigner képviseletében F. Gütlbauer, S. Sieghartsleitner és M. Pichlmair Rechtsanwälte,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) 99. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Hansruedi Raimund és Michaela Aigner között egy európai uniós szóvédjegy bitorlása miatt előterjesztett kereset és az e védjegy törlésére irányuló viszontkereset tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

A 207/2009 rendelet (16) preambulumbekezdése értelmében „[az] [európai uniós] védjegyek érvényessége és bitorlása tárgyában hozott határozatoknak az [Unió] egész területére kiterjedő hatállyal kell bírniuk, ugyanis ez az egyetlen módja annak, hogy elkerülhetők legyenek a bíróságok, illetve [az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)] által hozott határozatok közötti ellentmondások, továbbá hogy megőrizhető legyen az [európai uniós] védjegyek egységes jellege”.

4

E rendelet 1. cikkének (2) bekezdése a következőképp rendelkezik:

„[Az európai uniós] védjegyoltalom egységes, és az [Unió] egész területén azonos hatállyal rendelkezik: csak az [Unió] egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át vagy lehet róla lemondani, illetve képezheti megszűnést megállapító vagy törlést kimondó, illetve használatát tiltó határozat tárgyát. Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, ezt az elvet kell alkalmazni.”

5

Az említett rendelet 6. cikke értelmében az európai uniós védjegyoltalom lajstromozással szerezhető meg.

6

A 207/2009 rendelet „Feltétlen törlési okok” című 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Az [európai uniós] védjegyet a[z EUIPO‑hoz] benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha:

[….]

[….]”.

7

E rendelet 96. cikkének a) és d) pontja a következőképpen rendelkezik:

„Az [európai uniós] védjegybíróságnak a következő ügyekben van kizárólagos joghatósága:

[…]

8

A rendeletnek „Az érvényesség vélelme – érdemi védekezés” című 99. cikke az (1) bekezdésében így rendelkezik:

„Az [európai uniós] védjegybíróság az [európai uniós] védjegyoltalmat mindaddig érvényesnek tekinti, amíg azt az alperes az oltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránt előterjesztett viszontkeresetben vitássá nem teszi.”

9

A 207/2009 rendelet 100. cikke értelmében:

„(1)   A megszűnés megállapítására vagy a törlésre irányuló viszontkereset kizárólag az e rendelet szerinti megszűnési vagy törlési okokon alapulhat.

(2)   Az [európai uniós] védjegybíróság a megszűnés megállapítására vagy a törlésre irányuló viszontkeresetet elutasítja, ha ugyanazon felek között ugyanazon kérdésben és jogalapon benyújtott kérelem tárgyában [az EUIPO] korábban jogerősen döntött.

[…]

(4)   [Az európai uniós] védjegybíróság, amelyhez [európai uniós] védjegyoltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránt viszontkeresetet nyújtottak be, tájékoztatja [az EUIPO‑t] a viszontkereset benyújtásának időpontjáról. [Az EUIPO] e tényt [az európai uniós] védjegylajstromba bejegyzi.

[…]

(6)   Ha az [európai uniós] védjegybíróság az [európai uniós] védjegyoltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránt előterjesztett viszontkeresetet jogerős ítélettel érdemben elbírálta, az ítélet egy példányát megküldi [az EUIPO‑nak]. Az ilyen továbbításról a felek bármelyike tájékoztatást kérhet. [Az EUIPO] a végrehajtási rendelet előírásainak megfelelően az [európai uniós] védjegylajstromba az ítéletet bejegyzi.

[…]”

10

E rendelet 104. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A 96. cikkben említett pert tárgyaló [európai uniós] védjegybíróság a nemleges megállapításra irányuló per kivételével, vagy ha a tárgyalást nyomós okból folytatni kell, a felek meghallgatását követően hivatalból [vagy a felek egyikének kérelmére] – az ellenérdekű fél meghallgatását követően – felfüggeszti az eljárást, ha [az európai uniós] védjegy érvényessége tárgyában egy másik [európai uniós] védjegybíróság előtt előterjesztett viszontkereset alapján eljárás folyik, vagy [az EUIPO‑hoz] a megszűnés megállapítására irányuló vagy törlési kérelmet nyújtottak be.

(2)   [Az EUIPO] a megszűnés megállapítására irányuló vagy a törlési kérelem tárgyában folyó eljárás során a felek meghallgatását követően hivatalból vagy a felek egyikének kérelmére – az ellenérdekű fél meghallgatását követően – felfüggeszti az eljárást, ha [az európai uniós] védjegy érvényessége tárgyában [az európai uniós] védjegybíróság előtt előterjesztett viszontkereset alapján eljárás folyik, kivéve ha a tárgyalást nyomós okból folytatni kell. [Az európai uniós] védjegybíróság azonban az előtte folyó eljárásban részt vevő felek bármelyikének a kérelmére – az eljárásban részt vevő felek meghallgatását követően – felfüggesztheti az eljárást. [Az EUIPO] ebben az esetben folytatja az előtte felfüggesztett eljárást.”

11

H. Raimund, aki a Baucherlwärmer európai uniós szóvédjegy jogosultja, e védjegy alatt 2000 óta alkoholos italok készítéséhez használt gyógynövényeket forgalmaz. M. Aigner is egy magas alkoholtartalmú italokhoz hozzáadható gyógynövénykeveréket kínál eladásra, amelyet szintén Baucherlwärmernek nevez.

12

H. Raimund a Handelsgericht Wien (bácsi kereskedelmi bíróság, Ausztria) előtt bitorlási keresetet indított európai uniós védjegye alapján, amelyben arra kéri kötelezni M. Aignert, hogy hagyja abba a „Baucherlwärmer” megjelölésnek az említett védjegy árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében történő használatát. M. Aigner, az alapeljárás alperese, többek között annak állításával, hogy H. Raimund tisztességtelenül és rosszhiszeműen szerezte meg az említett védjegyet, a szóban forgó védjegy törlése iránt viszontkeresetet terjesztett elő az említett bíróság előtt.

13

A Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság) felfüggesztette a fenti viszontkereset tárgyában folytatott eljárást az alapeljárás tárgyát képező védjegybitorlási kereset tárgyában folyamatban lévő eljárás jogerős befejezéséig. Mivel azonban a viszontkereset tárgyában folyamatban lévő eljárást felfüggesztő határozatot később hatályon kívül helyezték, e kérelmet az elsőfokú eljárásban még el kell bírálni. A védjegybitorlási keresetet a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság) elutasította azzal az indokkal, hogy az európai uniós védjegyet H. Raimund rosszhiszeműen jelentette be lajstromozásra.

14

Azt követően, hogy az Oberlandesgericht Wien (bécsi tartományi felsőbíróság, Ausztria) fellebbezés alapján eljárva helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, H. Raimund felülvizsgálati kérelmet terjesztett az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) elé.

15

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapeljárás felperese ténylegesen rosszhiszeműen szerzett védjegyoltalmat az alapügyben szóban forgó európai uniós védjegy vonatkozásában, és hogy ezért azt a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásával törölni kell. Mindazonáltal felveti a H. Raimund által a felülvizsgálati kérelmében felhozott azon kérdést, hogy az elsőfokú és másodfokú bíróságok határozhattak‑e a védjegybitorlási per keretében a rosszhiszeműség kérdésében, noha a védjegy törlése iránt előterjesztett viszontkereset tárgyában nem született jogerős határozat.

16

Azon körülményre tekintettel, hogy az alapeljárás alperese a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett feltétlen törlési okra hivatkozik, amelyre az említett rendelet 99. cikke (1) bekezdésének rendelkezései szerint csak akkor lehet védjegybitorlási perben érvényesen hivatkozni, ha az alperes az említett törlési okra alapított viszontkeresetet terjeszt elő, az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) azt kérdezi, hogy elegendő‑e a rosszhiszemű védjegybejelentésre alapított viszontkeresetet előterjeszteni ahhoz, hogy e viszontkeresetről még a védjegybitorlási kereset ügyében történő ítélethozatal előtt határozatot hozhassanak (első lehetőség), vagy a védjegybitorlási kereset csak akkor utasítható‑e el az említett ok alapján, ha a védjegyet legalább ezzel egyidejűleg törlik a viszontkereset alapján (második lehetőség), vagy csak akkor adható hely a rosszhiszemű védjegybejelentésre alapított kifogásnak a védjegybitorlási perben, ha a védjegyet a viszontkereset alapján jogerősen törölték (harmadik lehetőség).

17

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a jelen ügyben a bitorlási kereset sikere vagy elutasítása kizárólag a védjegyoltalom érvénytelenségére alapított kifogástól függ. Azt javasolja, hogy a Bíróság a második lehetőséget kövesse abban az értelemben, hogy a 207/2009 rendelet 99. cikkének (1) bekezdéséből azt a következtetést kell levonni, hogy a védjegybitorlási kereset csak akkor utasítható el valamely törlési ok fennállása miatt, ha legalább ezzel egyidejűleg helyt adnak az ugyanezen az okon alapuló viszontkeresetnek. Úgy véli, hogy az ilyen viszontkereset előterjesztésének puszta ténye nem elegendő, viszont nem elengedhetetlen, hogy a viszontkereseti kérelem tárgyában hozott határozat jogerőssé váljon. Rámutat, hogy azon kötelezettség esetleges fennállása, hogy meg kell várni a viszontkereset tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedését, a védjegybitorlási per és a viszontkereset tárgyában folyamatban lévő eljárás esetleges egyesítése, valamint a jogorvoslati eljárás szabályai csak a nemzeti eljárásjogi szabályokra tekintettel értékelhetők.

18

A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül rámutat, hogy a Bíróság részére elfogadni javasolt lehetőség biztosítja, hogy a védjegy törlésére vagy a védjegyoltalom megszűnésének inter partes megállapítására irányuló, a védjegybitorlási perben hivatkozott kifogás csak akkor vezethessen eredményre, ha a védjegyet ugyanazon ok alapján általános hatállyal törlik a viszontkereset tárgyában folytatott eljárásban, vagy megállapítják az ahhoz fűződő oltalom megszűnését. Közelebbről a védjegybitorlási perben első fokon pervesztes felperesnek mind a védjegybitorlási kereset, mind a viszontkereset ügyében hozott ítéletet meg kell támadnia ahhoz, hogy a felsőbb szintű bíróságok előtt pernyertes lehessen. Ha csak a védjegybitorlási kereset ügyében hozott ítéletet támadja meg, akkor jogorvoslati kérelmét el kell utasítani, mert a viszontkereseti kérelemről hozott, anyagi jogerővel rendelkező határozat eleve kizárja a védjegybitorlási kereset sikerét.

19

Az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) azonban elismeri, hogy a 207/2009 rendelet 99. cikkének szó szerinti értelme vagy célja az általa javasolttól eltérő értelmezéshez is vezethet.

20

E körülményekre tekintettel az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette elő a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

21

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 207/2009 rendelet 99. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az európai uniós védjegybíróság jogosult elutasítani az említett rendelet 96. cikkének a) pontjával összhangban előtte előterjesztett védjegybitorlási keresetet olyan feltétlen törlési ok alapján, mint amely a fenti rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szerepel, anélkül hogy e bíróság az említett rendelet 100. cikkének (1) bekezdése alapján az említett védjegybitorlási per alperese által törlés iránt előterjesztett és ugyanezen a törlési okon alapuló viszontkeresetnek helyt adott volna.

22

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2000. szeptember 19‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑156/98, EU:C:2000:467, 50. pont; 2011. október 25‑ieDate Advertising és társai ítélet, C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685, 54. pont; 2017. július 26‑iJafari ítélet, C‑646/16, EU:C:2017:586, 73. pont).

23

Elsőként a 207/2009 rendeletnek „Az érvényesség vélelme – érdemi védekezés” című 99. cikkét illetően, amely e rendelet X. címének az európai uniós védjegy bitorlásával és érvényességével összefüggő jogvitákról szóló 2. fejezetében található, annak szövege (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az európai uniós védjegybíróság az európai uniós védjegyoltalmat mindaddig érvényesnek tekinti, amíg azt az alperes az oltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránt előterjesztett viszontkeresetben vitássá nem teszi.

24

Noha ily módon e rendelkezésből az tűnik ki, hogy az európai uniós védjegy az érvényesség vélelmét élvezi, amely védjegybitorlási kereset keretében, törlés iránt előterjesztett viszontkereseti kérelemmel megdönthető, meg kell állapítani, hogy kizárólag e rendelkezés szövege nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy amennyiben a védjegybitorlási per alperese e keresettel szemben a védjegy törlését megalapozó okot hoz fel, és ezenkívül ugyanezen törlési ok alapján törlés iránti viszontkereseti kérelmet nyújt be, az európai uniós védjegybíróságnak az említett viszontkeresetnek helyt kell‑e adnia azt megelőzően, hogy a védjegybitorlási keresetet elutasíthatná.

25

A 207/2009 rendelet 99. cikke (1) bekezdésének szövegkörnyezetét illetően meg kell állapítani, hogy e rendelet 104. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy – kivéve, ha a tárgyalást nyomós okból folytatni kell –, az említett rendelet 96. cikkében említett pert tárgyaló európai uniós védjegybíróság felfüggessze az eljárást, ha az európai uniós védjegy érvényességét egy másik európai uniós védjegybíróság előtt már vitatták, vagy az EUIPO‑hoz a megszűnés megállapítására irányuló vagy törlési kérelmet nyújtottak be.

26

Következésképpen a 207/2009 rendelet 99. cikke (1) bekezdésének azon értelmezése, amely szerint elegendő, ha törlés iránti viszontkeresetet terjesztenek valamely európai uniós védjegybíróság elé ahhoz, hogy az még e kérelem elbírálását megelőzően az említett viszontkeresetben hivatkozott törlési okkal megegyező törlési ok alapján határozatot hozhasson az említett rendelet 96. cikkének a) pontja alapján előterjesztett védjegybitorlási keresetről, azzal az illogikus következménnyel jár, hogy az említett rendeletnek a különböző európai uniós bíróságok előtt folyamatban lévő, kapcsolódó ügyekre vonatkozó szabályai szigorúbbak lesznek, mint az ugyanazon európai uniós védjegybíróság előtt folyamatban lévő, kapcsolódó ügyekre vonatkozó szabályok.

27

A 207/2009 rendelet célját illetően elegendő emlékeztetni arra, hogy 1. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az európai uniós védjegy egységes jellegű. Mivel az európai uniós védjegynek az Unió egész területén azonos hatálya van, e rendelkezésnek megfelelően az csak az Unió egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át, vagy lehet arról lemondani, illetve képezheti megszűnést megállapító vagy törlést kimondó, illetve használatát tiltó határozat tárgyát.

28

E tekintetben az említett rendelet (16) preambulumbekezdése úgy rendelkezik, hogy az európai uniós védjegyek érvényessége és bitorlása tárgyában hozott határozatoknak az Unió egész területére kiterjedő hatállyal kell bírniuk, ugyanis ez az egyetlen módja annak, hogy elkerülhetők legyenek a bíróságok, illetve az EUIPO által hozott határozatok közötti ellentmondások, továbbá hogy megőrizhető legyen a közösségi védjegyek egységes jellege.

29

Az említett rendelet céljából tehát az következik, hogy az európai uniós védjegy egységes jellegének biztosítása céljából az európai uniós védjegybíróság azon ítélete, amely az említett rendelet 100. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával törlés iránt előterjesztett viszontkereset tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében töröl valamely európai uniós védjegyet, az Unió egész területén szükségképpen általános hatállyal bír.

30

Az ilyen ítélet általános hatályát egyébiránt megerősíti mind a 207/2009 rendelet 100. cikkének (6) bekezdése, amely szerint ha az európai uniós védjegybíróság az európai uniós védjegyoltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránt előterjesztett viszontkeresetet jogerős ítélettel érdemben elbírálta, az ítélet egy példányát megküldi az EUIPO‑nak, mind pedig a kapcsolódó perekre vonatkozó, az említett rendelet 104. cikkében szereplő és a jelen ítélet 25. pontjában felidézett szabályok.

31

Ezzel szemben, ahogyan azt a főtanácsnok az indítványának 64. pontjában megjegyezte, az ilyen bíróság által a védjegybitorlási perben hozott ítélet kizárólag inter partes hatályú, mivel jogerőre emelkedése esetén ezen ítélet csak azokat a feleket köti, akik részt vettek az említett perben.

32

Ez a helyzet áll elő, amikor az alapügyhöz hasonlóan az európai uniós védjegybíróság a védjegybitorlási keresetet valamely feltétlen törlési ok fennállása miatt utasítja el, például az alapján, hogy a bejelentő a védjegyet a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében rosszhiszeműen jelentette be lajstromozásra, anélkül hogy ezt megelőzően határozott volna az említett per alperese által törlés iránt előterjesztett viszontkeresetről.

33

Mindazonáltal rá kell mutatni, hogy az európai uniós védjegy egységes jellegére, valamint az ugyanabban a tárgyban hozott eltérő ítéletek megelőzésére irányuló célra tekintettel valamely európai uniós védjegy ilyen feltétlen törlési ok miatt történő törlésének az Unió egész területére, és nem csupán a védjegybitorlási perben részt vevő felekre kiható hatállyal kell rendelkeznie. E követelmény azzal jár, hogy az érintett európai uniós védjegybíróság a törlés iránt előterjesztett viszontkeresetről a védjegybitorlási perben történő ítélethozatalt megelőzően határoz.

34

Következésképpen az európai uniós védjegybíróság az említett rendelet 96. cikkének a) pontja értelmében vett, ugyanazon védjegyet érintő védjegybitorlási per keretében köteles helyt adni az ugyanazon rendelet 100. cikkének (1) bekezdése alapján törlés iránt előterjesztett és ugyanezen a törlési okon alapuló viszontkereseti kérelemnek azt megelőzően, hogy az említett keresetet ugyanazon feltétlen törlési ok alapján elutasíthatná.

35

A fenti megfontolásokból következik, hogy a 207/2009 rendelet 99. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az európai uniós védjegybíróság nem utasíthatja el az említett rendelet 96. cikkének a) pontjával összhangban előtte előterjesztett védjegybitorlási keresetet olyan feltétlen törlési ok alapján, mint amely a fenti rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szerepel, anélkül hogy e bíróság az említett rendelet 100. cikkének (1) bekezdése alapján az említett védjegybitorlási per alperese által törlés iránt előterjesztett és ugyanezen a törlési okon alapuló viszontkeresetnek helyt adott volna.

36

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 207/2009 rendelet rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy az európai uniós védjegybíróság jogosult elutasítani az említett rendelet 96. cikkének a) pontja értelmében vett védjegybitorlási keresetet olyan feltétlen törlési ok alapján, mint amely a fenti rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szerepel, noha az ugyanazon rendelet 100. cikkének (1) bekezdése alapján törlés iránt előterjesztett és ugyanezen a törlési okon alapuló viszontkeresetről hozott határozat még nem vált jogerőssé

37

Az első kérdésre adott válaszból kitűnik, hogy az európai uniós védjegy egységes jellegének biztosításának, és annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az egymásnak ellentmondó ítéletek, a 207/2009 rendelet 99. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi az európai uniós védjegybíróságot, hogy azt megelőzően adjon helyt az említett rendelet 100. cikkének (1) bekezdése alapján előterjesztett viszontkeresetnek, hogy az e rendelet 96. cikkének a) pontja értelmében vett védjegybitorlási keresetet elutasíthatná.

38

Mindazonáltal, ahogyan azt a főtanácsnok azt indítványának 80. pontjában kiemelte, a 207/2009 rendelet nem tartalmaz azt előíró szabályt, hogy a törlés iránt előterjesztett viszontkeresetnek helyt adó határozatnak jogerősnek kell lennie ahhoz, hogy az európai uniós védjegybíróság a védjegybitorlási keresetet elutasíthassa, sem olyan szabályt, amely megtiltaná e bíróság számára, hogy megvárja, hogy a törlés iránt előterjesztett viszontkeresetnek helyt adó határozat jogerőre emelkedjen azt megelőzően, hogy a védjegybitorlási keresetet elutasítaná.

39

E rendeletnek ugyanis egyik rendelkezése sem teszi ugyanis függővé az európai uniós védjegybíróság arra vonatkozó lehetőségét, hogy a valamely törlési okon alapuló védjegybitorlási keresetet elutasítsa, attól a feltételtől, hogy az a határozat, amellyel az érintett védjegy törlése iránt ugyanezen törlési ok alapján előterjesztett viszontkeresetnek helyt adott, jogerőre emelkedjen, noha más esetekre e követelményt az említett rendelet 100. cikke előírja.

40

Ezen összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ilyen tárgyú uniós jogszabályok hiányában, az eljárási autonómia elve alapján minden tagállam belső jogrendjének feladata kijelölni a hatáskörrel rendelkező bíróságot, és meghatározni a bírósághoz való fordulás azon eljárási szabályait, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét, mindazonáltal minden egyes esetben a tagállamok felelőssége e jogok hatékony védelmének biztosítása (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 30‑iKöbler ítélet, C‑224/01, EU:C:2003:513, 47. pont; 2013. június 27‑iAgrokonsulting ítélet, C‑93/12, EU:C:2013:432, 35. pont).

41

Ennek alapján az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében kimondott lojális együttműködés elve értelmében azon keresetek eljárási szabályai, amelyek a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét hivatottak biztosítani, nem lehetnek kevésbé kedvezőek, mint a hasonló belső jogi keresetek esetében (az egyenértékűség elve), és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (1976. december 16‑iRewe‑Zentralfinanz és Rewe‑Zentral ítélet, 33/76, EU:C:1976:188, 5. pont; 1995. december 14‑iPeterbroeck ítélet, C‑312/93, EU:C:1995:437, 12. pont; 2013. június 27‑iAgrokonsulting ítélet, C‑93/12, EU:C:2013:432, 36. pont).

42

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvéből eredő követelmények többek között az uniós jogra alapított keresetekre irányadó eljárási szabályok meghatározására is érvényesek (lásd ebben az értelemben: 2013. június 27‑iAgrokonsulting ítélet, C‑93/12, EU:C:2013:432, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az osztrák jogban az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlata szerint valamely védjegybitorlási kereset csak akkor utasítható el az európai uniós védjegyet érintő törlési ok alapján, ha a védjegyet viszontkereset alapján legalább ezzel egyidejűleg törlik. E bíróság szerint e követelmény biztosítja, hogy a védjegy törlésére irányuló kifogás a csak inter partes joghatással bíró védjegybitorlási perben kizárólag akkor vezessen eredményre, ha az európai uniós védjegyet a viszontkereset tárgyában folytatott eljárás keretében ugyanazon ok alapján általános hatállyal törlik.

44

E tekintetben rá kell mutatni, hogy ahogyan a főtanácsnok az indítványának 86. pontjában megjegyezte, amennyiben – mint az alapügyben is – ugyanannak a bíróságnak kell a valamely védjegyet érintő bitorlási kereset, valamint az ugyanazon védjegy törlésére irányuló viszontkereset tárgyában határozatot hoznia, a viszontkereset tárgyában e bíróság által hozott határozattal való összhang megakadályozza, hogy az a védjegybitorlás tárgyában az előbbivel ellentmondásban álló határozatot hozzon.

45

Kétségtelen, hogy az európai uniós védjegybíróságnak meg kell várnia a törlés iránt előterjesztett viszontkereset tárgyában folyamatban lévő eljárás eredményét ahhoz, hogy a védjegybitorlási kereset tárgyában határozzon. Mindazonáltal, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság jogosan megjegyezte, ha a védjegybitorlás tárgyában folytatott eljárás során történő határozathozatalt a feleknek a viszontkeresetnek helyt adó ítélettel szemben benyújtott fellebbezésekkel kapcsolatos magatartásához kötik, az minden bizonnyal jelentős késedelmet eredményez a védjegybitorlás tárgyában történő határozathozatalban. E tekintetben emlékeztetni kell arra, ahogyan azt a főtanácsnok az indítványának 89. pontjában említette, hogy mivel a két eljárásban részt vevő felek azonosak, a védelem szempontjából azonos eszközökkel rendelkeznek, és számolniuk kell a saját cselekedeteik következményeivel. Annak eshetősége tehát, hogy a felek bármelyike jogorvoslati kérelmek egymást követő előterjesztésével késleltetni kívánja az elsőfokú ítéletek jogerőre emelkedését, nem élvezhet előnyt a bíróságnak az előtte folyamatban lévő jogvitában való határozathozatallal kapcsolatos kötelezettségével szemben.

46

Úgy tűnik tehát, hogy az a körülmény, miszerint az európai uniós védjegybíróság együttesen bírálja el a 207/2009 rendelet 100. cikkének (1) bekezdésén alapuló, törlés iránt előterjesztett viszontkereseti kérelmet és az e rendelet 96. cikkének a) pontja alkalmazásával benyújtott védjegybitorlási keresetet, alkalmas a hatékonyság elvének biztosítására.

47

Az egyenértékűség elvét illetően meg kell állapítani, hogy a jelen esetben nem áll a Bíróság rendelkezésére semmilyen olyan adat, amely kételyeket vetne fel az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) fenti 43. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatához hasonló ítélkezési gyakorlat ezen elvvel való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, aminek a vizsgálata azonban az említett bíróság feladata.

48

E feltételek mellett a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 207/2009 rendelet rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha az európai uniós védjegybíróság jogosult elutasítani az említett rendelet 96. cikkének a) pontja értelmében vett védjegybitorlási keresetet olyan feltétlen törlési ok alapján, mint amely a fenti rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szerepel, noha az ugyanazon rendelet 100. cikkének (1) bekezdése alapján törlés iránt előterjesztett és ugyanezen a törlési okon alapuló viszontkeresetről hozott határozat még nem vált jogerőssé.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott: