–

az Europamur Alimentacíon SA képviseletében F. Bueno Sánchez Procurador és A. García Medina abogado,

–

a spanyol kormány képviseletében A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében S. Pardo Quintillán és G. Goddin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL 2005. L 149., 22. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Europamur Alimentación SA (a továbbiakban: Europamur) és a Dirección General de Comercio y Protección del Consumidor de la Communidad Autónoma de la Región de Murcia (Murcia régió autonóm közösségének kereskedelmi és fogyasztóvédelmi főigazgatósága), korábban Dirección General de Consumo, Comercio y Artesanía de la Comunidad Autónoma de la Región de Murcia (Murcia régió autonóm közösségének fogyasztói, kereskedelmi és kézműipari főigazgatósága; a továbbiakban: regionális közigazgatási szerv) az Europamurra a veszteséges értékesítésnek a kiskereskedelemre vonatkozó spanyol szabályozásban előírt tilalma megsértése okán kiszabott közigazgatási szankció jogszerűségének tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (6), (8) és (17) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

[…]

[…]

4

Ezen irányelv 1. cikke így rendelkezik:

„Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami rendelkezések közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg.”

5

Az említett irányelv 2. cikke előírja:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”

6

Ugyanezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„Ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni.”

7

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 4. cikke értelmében:

„A tagállamok nem korlátozhatják sem a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, sem az áruk szabad mozgását az ezen irányelv által közelített területekhez tartozó indokok alapján.”

8

Ezen irányelvnek „A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma” című 5. cikkének szövege a következő:

„(1)   Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.

(2)   A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:

[…]

(4)   Különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely:

(5)   Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.”

9

Az 1996. január 15‑i Ley 7/1996 de Ordenación del Comercio Minorista (a kiskereskedelem szabályozásáról szóló 7/1996 törvény; a BOE 1996. január 17‑i 15. száma, 1243. o.; a továbbiakban: LOCM) az alapügy tényállására alkalmazandó változata indokolása értelmében:

„A jelen törvény [elsősorban] a nagy‑ és kisvállalatok közötti egyensúlyhiány kiküszöbölésé[re], és mindenekelőtt a szabad és tisztességes verseny fenntartásá[ra] törekszik. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy a szabad és tisztességes versenyhelyzet legközvetlenebb és leginkább kézzel fogható hatása az árak, a minőség, valamint a kínálat és szolgáltatások folyamatos javulásában nyilvánul meg, ami végeredményben a fogyasztók javára történő leghatékonyabb cselekvést jelenti.”

10

Az LOCM‑nek „A veszteséges áron történő értékesítés tilalma” című 14. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja:

„(1)   A [szabad árképzés elvét rögzítő] előző cikkben foglalt rendelkezések ellenére nem lehet veszteséges áron termékeket kínálni vagy értékesíteni, kivéve a jelen törvény II. részének [a kedvezményes értékesítésre vonatkozó] IV. és [a végkiárusításokra vonatkozó] V. fejezetében szabályozott tényállásokat, feltéve, hogy a veszteséges áron történő értékesítés célja egy vagy több olyan versenytárs áraihoz illeszkedő ár kialakítása, amelyek képesek jelentős mértékű hatást gyakorolni a veszteséges áron történő értékesítést megvalósító fél eladásaira, illetve, romlandó termékek esetében a szavatossági idejük lejáratához közel eső napokon.

Mindegyik esetben tiszteletben kell tartani a tisztességtelen versenyről szóló törvény rendelkezéseit.

(2)   Az előző bekezdésben foglaltak értelmében megvalósultnak tekinthető a veszteséges áron történő értékesítés, amennyiben a valamely termékre alkalmazott ára alacsonyabb a számla szerinti beszerzési árnál a számlán szereplő kedvezmények részarányos levonása után, illetve, ha alacsonyabb a termék újrabeszerzésének áránál, ha ez utóbbi alacsonyabb, mint a termék beszerzési ára, illetve, ha alacsonyabb a termék előállításának a tevékenységet terhelő közvetett adókkal növelt önköltségénél, amennyiben azt maga a kereskedő állítja elő.”

11

Az LOCM hatodik kiegészítő rendelkezése értelmében – amelyet 1999‑ben illesztettek ennek szövegébe – a veszteséges értékesítés tilalmát „a nagykereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozásokra is alkalmazni kell, azok jogi természetétől függetlenül”.

12

Az LOCM‑t Murcia Tartomány Autonóm Közössége a 2006. december 22‑i Ley 11/2006 sobre Régimen del comercio minorista de la Región de Murcia (Murcia Tartomány kiskereskedelmi szabályozásáról szóló, 11/2006. törvény; a BORM 2007. január 3‑i 2. száma, 141. o.; a továbbiakban: 11/2006 regionális törvény) hajtotta végre. E törvény 54. cikke előírja, hogy a súlyos szabálysértések 3001 eurótól 15000 euróig terjedő bírsággal szankcionálhatók. A „súlyos szabálysértés” meghatározása tekintetében az említett törvény az LOCM‑re utal, amelynek 65. cikke (1) bekezdése c) pontja ilyennek minősíti a veszteséges értékesítést. A szankció összegének kiszámítása tekintetében figyelembe veendő tényezőket a 11/2006 regionális törvény 55. cikke tartalmazza, amelyek között szerepel a „fogyasztók érdekeinek súlyos megsértése” is.

13

Az 1991. január 10‑i Ley 3/1991 de Competencia Desleal (a tisztességtelen versenyről szóló, 3/1991 törvény; a BOE 1991. január 11‑i 10. száma 959. o.; a továbbiakban: LCD) preambulumbekezdésének értelmében:

„[A jelen] törvény a verseny szabályozásának a gazdasági alkotmányunkban kiteljesedő értékeknek való megfelelés szükségességét tartja szem előtt. Az 1978. évi spanyol alkotmány gazdasági rendszerünket a szabad vállalkozás elvére építi, következésképpen intézményi szinten a verseny szabadságának elvére. Ebből következik, hogy a rendes jogalkotó köteles létrehozni az annak megakadályozásához szükséges mechanizmusokat, hogy ezt az alapelvet tisztességtelen gyakorlatok eltorzíthassák, illetve adott esetben megzavarhassák a piac versenyszerű működését.

Ezt az alkotmányos követelményt kiegészíti és megerősíti az alkotmány 51. cikkében rögzített azon követelmény is, amely a fogyasztónak mint a piacra jellemző viszonyok tekintetében gyengébb félnek a védelmére vonatkozó elvből következik.

A problémának ez az új vetülete – amelyet a tisztességtelen versenyről szóló hagyományos spanyol jog általában figyelmen kívül hagyott – adott további, rendkívüli jelentős ösztönzést az új szabályozás megalkotásához.”

14

Az LCD „Veszteséges értékesítés” című 17. cikke előírja:

„(1)   Az eltérő törvényi és rendeleti rendelkezések kivételével az árak szabadon képezhetők.

(2)   Mindazonáltal a költségeken vagy a beszerzési áron aluli értékesítés tisztességtelennek minősül a következő esetekben:

15

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet a spanyol jogba a 2009. december 30‑i Ley 29/2009 por la que se modifica el Régimen Legal de la Competencia Desleal y de la Publicidad para la Mejora de la Protección de los Consumidores y Usuarios (a tisztességtelen verseny és a reklám jogi hátterének a fogyasztók és felhasználók védelmének javítását célzó módosításáról szóló 29/2009 törvény; a BOE 2009. december 31‑i 315. száma, 112039. o.; a továbbiakban: 29/2009 törvény) ültette át.

16

A 29/2009 törvény többek között az LOCM‑t és az LCD‑t módosította, ugyanakkor változatlanul hagyta e törvényeknek a jelen ítélet 9–12. pontjában, valamint 13. és 14. pontjában említett rendelkezéseit.

17

A 29/2009 törvény egy bekezdést illesztett az LOCM 18. cikkébe, amelynek értelmében az értékesítés ösztönzése „tisztességtelennek minősül, ha fennállnak az [LCD] 5. cikkében előírt feltételek”.

18

A 29/2009 törvény módosította egyrészt az LCD 4. cikkét, ily módon az tartalmazza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvben meghatározott, a kereskedelmi gyakorlat „tisztességtelennek” való minősítését lehetővé tévő kritériumokat, másrészt pedig módosította az LCD 5. és 7. cikkét, amelyek megfogalmazása egyébként átveszi az említett irányelv 6. és 7. cikkének megfogalmazását.

19

Az Europamur nagykereskedőként háztartási és élelmiszeripari termékeket értékesít a közeli szupermarketek és üzletek számára, amelyeket közvetlenül érint a nagy áruházláncok és bevásárlóközpontok által keltett gazdasági verseny. Mivel egy ellátóközponthoz tartozik, az Europamur kiskereskedelmi ügyfelei számára versenyképes áron tud termékeket kínálni, ami lehetővé teszi számukra, hogy felvegyék a versenyt az említett áruházláncokkal.

20

2015. február 23‑i határozatával a regionális közigazgatási szerv 3001 euró összegű bírságot szabott ki az Europamurra az LOCM 14. cikkében előírt tilalom megszegéséért, mivel az általa forgalmazott termékek közül egyeseket veszteségesen értékesített.

21

A regionális közigazgatási szerv határozatát elsősorban a fogyasztóvédelemre vonatkozó megfontolásokkal indokolta. Ennek megfelelően először is megállapította, hogy az árengedmények „nem sérthetik a szerződésben foglalt egyetértést a fogyasztók és a felhasználók kárára egy meghatározott vállalkozó vagy gazdasági társaság korrekt árszintjének tekintetében”. Ezt követően figyelembe vette azt, hogy „a szabálysértés társadalmi jelentősége abban áll, hogy Murcia tartomány összes kereskedőjét és fogyasztóját érinti, tekintve, hogy a szabálysértés elkövetőjének gazdasági célja összetett, és e célok között szerepel az is, hogy olyan ajánlatokat tesz, amelyek csaliként vagy horogként működnek a jelen ügyben szereplőhöz hasonló termékek esetében, azzal a céllal, hogy a fogyasztót arra ösztönözze, hogy ugyanezen társaságtól vásároljon termékeket vagy szolgáltatásokat, illetve azzal a rejtett szándékkal, hogy a versenytársakat visszaszorítsa vagy kizárja”. Végül, a bírság mértékének meghatározásánál figyelembe vette a „fogyasztók érdekei súlyos sérelmének” az LOCM 55. cikkében rögzített kritériumát. Ezzel szemben, az LOCM 14. cikkének többségi értelmezésével összhangban, nem tér ki arra, hogy az elmarasztalt vállalkozás konkrét cselekménye milyen mértékben sérti a fogyasztók érdekeit, tekintettel arra, hogy a veszteséges áron történő értékesítés puszta ténye már önmagában is sértheti a fogyasztók és felhasználók érdekeit.

22

Az Europamur keresetet nyújtott be az említett határozattal szemben, és többek között arra hivatkozott, hogy szükséges volt, hogy a kiskereskedők áraikat versenytársaik áraihoz tudják igazítani, hogy tekintetében tiszteletben kellett volna tartani az LCD 17. cikkéből következő bizonyítási rendszert, illetve hogy a szankcionált magatartás semmiféle kárt nem okozott a fogyasztóknak. Arra is hivatkozott, hogy a kiszabott szankció ellentétes az uniós joggal, mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet nem megfelelően ültette át a belső jogban a 29/2009 törvény, tekintettel arra, hogy nem módosította az LOCM 14. cikkének megfogalmazását.

23

A regionális közigazgatási szerv elsősorban arra hivatkozott, hogy egyrészt az LOCM‑nek a kifejezetten a fogyasztók védelme céljából előírt szankciórendszere független az LCD‑től, amely inkább a gazdasági szereplők egymás közötti jogviszonyaira irányul, akként, hogy az LOCM 14. cikkében foglalt tiltás akkor is alkalmazandó, ha az LCD 17. cikkében foglalt körülmények nem állnak fenn, másrészt pedig azt állította, hogy nem áll fenn konfliktus a nemzeti jog és a közösségi jog között.

24

E körülmények között a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo no 4 de Murcia (murciai 4. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25

Két kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely előírja az áruk veszteséges értékesítésre történő kínálatának, illetve veszteséges értékesítésének általános tilalmát, és amely szabályozás az e tilalomtól való eltérést az ezen irányelvben nem szereplő kritériumokon alapuló indokok alapján teszi lehetővé.

26

A spanyol kormány és az Európai Bizottság azon okból vonja kétségbe az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát, hogy az alapügy tényállása álláspontjuk szerint nem tartozik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá. Ezen irányelvet ugyanis, amint az 2. és 3. cikkéből következik, kizárólag a vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben tanúsított tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataira vonatkozik, tehát nem alkalmazható az eladók vagy szolgáltatók közötti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra. Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy a veszteséges értékesítésre eladók vagy szolgáltatók között került sor.

27

Ezzel az érveléssel a spanyol kormány és a Bizottság lényegében azt vitatja, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések megválaszolására.

28

E tekintetben, amint azt a főtanácsnok is hangsúlyozza indítványának 42. pontjában, jóllehet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet kizárólag azokra a gyakorlatokra kell alkalmazni, amelyek közvetlenül sértik a fogyasztók gazdasági érdekeit, és így nem alkalmazható az eladók vagy szolgáltatók közötti ügyletekre, mégsem vonható le az a következtetés, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy választ adjon a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésekre.

29

E tekintetben a Bíróság már több alkalommal kimondta, hogy hatáskörrel rendelkezik az uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről való döntésre olyan helyzetekben, amikor az alapeljárás tárgyát képező tények nem tartoznak ugyan közvetlenül az uniós jog hatálya alá, ám az uniós rendelkezéseket a nemzeti jog alkalmazandóvá teszi, amely jog az uniós jog hatálya alá nem tartozó helyzetekre adott megoldásaira nézve az uniós jog által nyújtott megoldásokhoz igazodott (lásd ebben az értelemben: 2012. október 18‑iNolan ítélet, C‑583/10, EU:C:2012:638, 45. pont; 2016. november 15‑iUllens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 53. pont). Az ilyen helyzetben létezik bizonyos uniós érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések megakadályozása érdekében egységesen értelmezzék az európai uniós jogból átvett rendelkezéseket (2012. október 18‑iNolan ítélet, C‑583/10, EU:C:2012:638, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv rendelkezéseit a nemzeti jog az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan helyzetekre tette alkalmazhatóvá, amelyek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

31

Amint ugyanis arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 46–51. pontjában, az LOCM 14. cikkét, amely tiltja a veszteséges értékesítést a kiskereskedelemben, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv átültetésének kell tekinteni. Ezenfelül, mivel az LOCM hatodik kiegészítő rendelkezése e tilalmat kiterjeszti a nagykereskedőkre is, és az LOCM 14. cikkében előírt tilalmat ugyanúgy kell alkalmazni a nagy‑ és a kiskereskedők közötti értékesítésekre, mint a kiskereskedők és a fogyasztók közötti értékesítésekre, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvnek a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése ugyanazzal a hatással van mindkét fajta értékesítésre. Egyébiránt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az Europamurra kiszabott szankció az LOCM 14. cikkén alapul, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tárgyát alkotja.

32

Következésképpen fennáll bizonyos, ahhoz fűződő uniós érdek, hogy a jövőbeni értelmezésbeli eltérések elkerülése érdekében az uniós jogból átvett rendelkezéseket egységesen értelmezzék.

33

A fentiekre tekintettel a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az előterjesztett kérdések megválaszolására.

34

A jelen ítélet 25. pontjában átfogalmazott első kérdésre adandó válasz tekintetében először is emlékeztetni arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint az alapeljárás tárgyát képező, amely általános jelleggel tiltja az áruk veszteséges áron való értékesítésre kínálását, illetve veszteséges áron való értékesítését, anélkül hogy az egyes esetek ténybeli összefüggéseire tekintettel meg kellene határozni, hogy a szóban forgó kereskedelmi ügylet „tisztességtelen” jellegű‑e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5–9. cikkében szereplő kritériumok alapján, és anélkül hogy e tekintetben az illetékes bíróságok számára mérlegelési mozgásteret kellene biztosítani, amennyiben e rendelkezés a fogyasztók védelmére irányuló célokat kíván megvalósítani (lásd ebben az értelemben: 2013. március 7‑iEuronics Belgium végzés, C‑343/12, EU:C:2013:154, 30. és 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Ami először is az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás célkitűzéseit illeti, az LOCM indokolásából az következik, hogy az a fogyasztók védelmére irányul. Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság szerint az ily módon követett célkitűzés az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben is érvényesül, amely helyzet a nagy‑ és kiskereskedők közötti értékesítésekre vonatkozik, mivel ezen értékesítések hatással vannak a fogyasztóra. Pontosabban a fogyasztó a kiskereskedelmi egységekben történő vásárlása során a nagykereskedelmi raktár útján csoportosított megrendeléseket aknázza ki, amelyek nélkül a kiskereskedő tehetetlen lenne a nagy áruházláncokkal és bevásárlóközpontokkal összehasonlítva, amelyek jóval nagyobb vásárlási kapacitással rendelkeznek.

36

Ezt az állítást a regionális közigazgatási szerv szankcionáló határozata is alátámasztja. Amint ugyanis az a jelen ítélet 21. pontjából is következik, a regionális közigazgatási szerv az említett határozatot és a bírság összegét a fogyasztóvédelmen alapuló megfontolásokkal indokolta.

37

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság az LOCM 14. cikkének ily módon azonosított célkitűzései tekintetében kéri a Bíróságtól a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmezését.

38

Másodsorban azon kérdést illetően, hogy a veszteséges értékesítésnek az alapügyben szereplő tilalma általános‑e az ítélkezési gyakorlat értelmében véve, illetve az e tilalomtól való eltérések lehetővé teszik‑e a nemzeti bíróság számára, hogy az egyes ügyek ténybeli összefüggéseire tekintettel megállapítsa a szóban forgó veszteséges értékesítés „tisztességtelen” jellegét a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5–9. cikkében előírt kritériumokra tekintettel, emlékeztetni kell arra, hogy az említett irányelv 5. cikke felsorolja azokat a kritériumokat, amelyek lehetővé teszik azon feltételek meghatározását, amelyek mellett valamely kereskedelmi gyakorlat tisztességtelennek, és ezért tiltottnak minősül (2013. március 7‑iEuronics Belgium végzés, C‑343/12, EU:C:2013:154, 25. pont).

39

E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataira vonatkozó szabályok teljes szintű harmonizációjára irányul, a tagállamok tehát – amint azt az említett irányelv 4. cikke kifejezetten kimondja – nem fogadhatnak el az irányelvben foglaltaknál korlátozóbb intézkedéseket, még a magasabb szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében sem (lásd ebben az értelemben: 2010. január 14‑iPlus Warenhandelsgesellschaft ítélet, C‑304/08, EU:C:2010:12, 41. pont; 2011. június 30‑iWamo végzés, C‑288/10, EU:C:2011:443, 33. pont).

40

A jelen ügyben egyfelől nem vitatott, hogy az alapügyben vitatott nemzeti rendelkezés értelmében a veszteséges értékesítés önmagában tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül, és nem a nemzeti bíróságok feladata, hogy az egyes tényállások ténybeli összefüggéseire tekintettel meghatározzák az említett értékesítés tisztességtelen jellegét a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5–9. cikkében felsorolt kritériumok fényében. Másfelől az sem vitatott, hogy a veszteséges értékesítés tilalmától való, az LOCM 14. cikkében előírt két eltérés olyan kritériumokon nyugszik, amelyek nem szerepelnek ebben az irányelvben.

41

Márpedig, a jelen ítélet 39. pontjában említett ítélkezési gyakorlat értelmében a tagállamok az említett irányelv 5. cikkében felsoroltaktól eltérő kritériumok meghatározásakor nem fogadhatnak el az ugyanezen irányelvben foglaltaknál korlátozóbb intézkedéseket.

42

Ezenfelül, amint azt a főtanácsnok is kiemeli indítványának 62–64. pontjában, a tiltott korlátozóbb intézkedések között szerepel a bizonyítási tehernek az LOCM 14. cikkében előírt megfordítása. Ugyanis, mivel a veszteséges értékesítések nem szerepelnek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletében felsorolt gyakorlatok között, az ilyen értékesítésre vonatkozó tilalom megsértése miatti szankció kiszabását az említett értékesítés „tisztességtelen” jellegének az ezen irányelv 5–9. cikkében felsorolt kritériumok fényében történő, az egyes esetek ténybeli összefüggéseire tekintettel lefolytatott elemzésnek kell megelőznie, és nem alapulhat egy olyan vélelmen, amelyet az eladónak vagy szolgáltatónak kell megdöntenie (lásd analógia útján: 2009. április 23‑iVTB‑VAB és Galatea ítélet, C‑261/07 és C‑299/07, EU:C:2009:244, 65. pont, a fogyasztóknak tett kapcsolt ajánlatok tilalmát illetően).

43

E körülményekre figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely általános jelleggel tiltja az áruk veszteséges áron való értékesítésre kínálását, illetve veszteséges áron való értékesítését, és amely rendelkezés az e tilalomtól való eltérést az ezen irányelvben nem szereplő kritériumokon alapuló indokok alapján teszi lehetővé.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely általános jelleggel tiltja az áruk veszteséges áron való értékesítésre kínálását, illetve veszteséges áron való értékesítését, és amely rendelkezés az e tilalomtól való eltérést az ezen irányelvben nem szereplő kritériumokon alapuló indokok alapján teszi lehetővé.