–

a Confederazione Generale Italiana dei Trasporti e della Logistica (Confetra), a Federazione Nazionale delle Imprese di Spedizioni Internazionali – Fedespedi, az Associazione Nazionale Imprese Trasporti Automobilistici, az Associazione non Riconosciuta Alsea és az Associazione Fedit, valamint a Fercam SpA, a Tnt Global Express SpA és a Carioni Spedizioni Internazionali Srl képviseletében S. Romano és A. Romano avvocati,

–

az Associazione Italiana dei Corrieri Aerei internazionali (AICAI), valamint a DHL Express (Italy) Srl és a Federal Express Europe Inc. képviseletében M. Giordano és L. Daniele avvocati,

–

a United Parcel Service Italia Ups Srl képviseletében A. Boso Caretta avvocato,

–

a Poste Italiane SpA képviseletében A. Sandulli, A. Fratini és G. Pandolfi avvocati,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato,

–

a francia kormány képviseletében R. Coesme, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében P. Costa de Oliveira és L. Malferrari, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. február 20‑i 2008/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2008. L 52., 3. o.; helyesbítés: HL 2015. L 225., 49. o.) módosított, a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15‑i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 15., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 71. o.; helyesbítés: HL 2015. L 47., 34. o.) (a továbbiakban 97/67 irányelv) 2. cikke 1., 1a., 6. és 19. pontjának, 7. cikke (4) bekezdésének, valamint 9. cikke (1) és (2) bekezdésének az értelmezésére irányul.

2

E kérelmeket a Confederazione Generale Italiana dei Trasporti e della Logistica (Confetra), a Federazione Nazionale delle Imprese di Spedizioni Internazionali – Fedespedi, az Associazione Nazionale Imprese Trasporti Automobilistici, az Associazione non Riconosciuta Alsea, az Associazione Fedit, Fercam SpA, a Tnt Global Express SpA és a Carioni Spedizioni Internazionali Srl (C‑259/16), valamint az Associazione Italiana dei Corrieri Aerei Internazionali (AICAI), a DHL Express (Italy) Srl, a Federal Express Europe Inc. és a United Parcel Service Italia Ups Srl (C‑260/16) fuvarozási, szállítmányozási és expressz futárszolgálattal kapcsolatos tevékenységeket végző vállalkozások és vállalkozások társulásai és az Autorità per le Garanzie nelle Comunicazioni (Távközlési felügyeleti hatóság, Olaszország) (a továbbiakban: AGCOM), valamint a Ministero dello Sviluppo Economico (Gazdaságfejlesztési Minisztérium, Olaszország) között a 97/67 irányelv átültetése érdekében hozott rendeleti jellegű jogi aktusok jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 97/67 irányelv (10), (18), (22) és (23) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

4

Ezen irányelv 2. cikke kimondja:

„Ennek az irányelvnek a céljaira a következő meghatározások alkalmazandók [helyesen: Ezen irányelv alkalmazásában]:

[…]

[…]

[…]”

5

Az említett irányelv 7. cikke előírja:

„(1)   A tagállamok nem adhatnak vagy tarthatnak fenn a postai szolgáltatások bevezetésére és nyújtására vonatkozó kizárólagos vagy különleges jogokat. A tagállamok a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott eszközök közül egy vagy több felhasználásával vagy a Szerződéssel összhangban lévő egyéb módon finanszírozhatják az egyetemes szolgáltatások nyújtását.

[…]

(3)   Amennyiben egy tagállam azt állapítja meg, hogy az ezen irányelv szerinti egyetemes szolgáltatási kötelezettségek az I. melléklet figyelembevételével kiszámított nettó költséget vonnak maguk után, és méltánytalan pénzügyi terhet jelentenek az egyetemes szolgáltató(k) számára, a következőket vezetheti be:

(4)   Ha a (3) bekezdés b) pontjával összhangban a nettó költségek megosztására kerül sor, a tagállamok létrehozhatnak egy, a szolgáltatók és/vagy a felhasználók által fizetett díjakból finanszírozott kompenzációs alapot, amelyet a kedvezményezettől vagy kedvezményezettektől független testület kezel. A tagállamok a 9. cikk (2) bekezdése alapján az engedélyek megadásakor feltételül szabhatják az alaphoz való pénzügyi hozzájárulást vagy egyetemes szolgáltatási kötelezettség teljesítését. Az egyetemes szolgáltató(k) 3. cikkben említett egyetemes szolgáltatási kötelezettségei finanszírozhatók ilyen módon.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a kompenzációs alap létrehozásakor, valamint a (3) és (4) bekezdésben említett pénzügyi hozzájárulások szintjének meghatározásakor az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvét tiszteletben tartják. A (3) és (4) bekezdéssel összhangban hozott döntéseknek objektív és ellenőrizhető kritériumokon kell alapulniuk és azokat nyilvánosságra kell hozni.”

6

Ugyanezen irányelv 9. cikke előírja:

„(1)   Az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatások vonatkozásában a tagállamok az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához szükséges mértékig általános engedélyeket vezethetnek be.

(2)   Az egyetemes szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatások vonatkozásában a tagállamok az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához és az egyetemes szolgáltatásnyújtás biztosításához szükséges mértékű engedélyezési eljárásokat vezethetnek be, beleértve az egyedi engedélyeket is.

Az engedély megadása:

Az első francia bekezdésben és a 3. cikkben említett kötelezettségeket és követelményeket kizárólag a kijelölt egyetemes szolgáltatók tekintetében lehet megszabni.

[…]

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett eljárásoknak, kötelezettségeknek és követelményeknek átláthatónak, hozzáférhetőnek, megkülönböztetéstől mentesnek, arányosnak, pontosnak és egyértelműnek kell lenniük, azokat előre nyilvánosságra kell hozni, és objektív kritériumokon kell alapulniuk. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az engedély egészben vagy részben történő megtagadásának vagy visszavonásának okait a kérelmezővel közöljék, és számára jogorvoslatot biztosítsanak.”

7

A 2008/6 irányelv (17), (27) és (28) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

8

A 97/67 irányelvet az olasz jogba 2011. március 31‑i decreto legislativo n. 58 – Attuazione della direttiva 2008/6/CE che modifica la direttiva 97/67/CE, per quanto riguarda il pieno completamento del mercato interno dei servizi postali della Comunitával (a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról szóló 2008/6/EK irányelv átültetéséről szóló 58. sz. törvényerejű rendelet) (a GURI 2011. április 24‑i 98. száma) módosított, 1999. július 22‑i decreto legislativo n. 261 – Attuazione della direttiva 97/67/CE concernente regole comuni per lo sviluppo del mercato interno dei servizi postali comunitari e per il miglioramento della qualita’ del servizio (a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 97/67/EK irányelv átültetéséről szóló 261. sz. törvényerejű rendelet) (a GURI 1999. augusztus 5‑i 182. száma) (a továbbiakban: 261/99. sz. törvényerejű rendelet) ültette át. A 261/99. sz. törvényerejű rendelet által a „postai szolgáltatások”, a „postai szolgáltatók” és a „postai küldemény” fogalmának meghatározására használt fogalmak lényegében megegyeznek a 97/67 irányelvben szereplő fogalmakkal.

9

A 261/99 törvényerejű rendelet 6. cikke értelmében:

„(1)   […] általános engedélyhez kötött […] az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatások – beleértve a levelek kézbesítésére szolgáló magánpostaláda szolgáltatást is – nyújtására irányuló nyilvános ajánlattétel.

(1bis)   Az általános engedélynek – a piac helyzetére és a postai szolgáltatások megszervezésére is figyelemmel történő – megadása az egyetemes szolgáltatók esetében is különös, ideértve a minőségi, a rendelkezésre állási és a vonatkozó szolgáltatások teljesítésére irányuló egyetemes szolgáltatási követelményekhez, vagy a jelen rendelet 10. cikkében említett költségmegosztási mechanizmusokhoz való pénzügyi hozzájárulási kötelezettséghez köthető. E kötelezettségeket a szabályozó hatóság állapítja meg.

(2)   A szabályozó hatóság a 2008/6 irányelv végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet hatálybalépését követő 180 napon belül elfogadott határozattal megállapítja azon eseteket, amelyekben a tevékenység megkezdhető a tevékenység kezdetéről tájékoztató hitelesített nyilatkozat […] gazdaságfejlesztési minisztérium […] számára történő megküldését követően.

(3)   A (2) bekezdés szerinti határozat megállapítja az általános engedély alá tartozó tevékenységet folytató jogalanyokra előírt követelményeket és kötelezettségeket, ideértve a 18bis. cikk szerinti munkafeltételekre, az üzletviteli hely ellenőrzésének, valamint a kötelezettségek megsértése esetén a felszólítási, a tevékenység felfüggesztésére és tilalmára irányuló eljárásra vonatkozó kötelezettségeket is.”

10

A 261/99. sz. törvényerejű rendelet 10. cikkének (1)–(3) bekezdése szerint:

„(1)   Felállításra kerül az egyetemes szolgáltatás költségeinek kompenzációjára szolgáló alap. Ezen alapot a kommunikációs miniszter kezeli, és az az egyetemes szolgáltatás teljesítésének biztosítására irányul; akkor kerül feltöltésre, ha az egyetemes szolgáltató nem jut az említett szolgáltatás nyújtásakor és a 4. cikk szerinti kizárólagos szolgáltatásokból elegendő bevételez az őt terhelő kötelezettségek teljesítésének biztosításához.

(2)   Az egyetemes szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatások helyébe lépő szolgáltatásokra vonatkozó egyedi és általános engedéllyel rendelkező szolgáltatók az engedélyezett tevékenységből eredő bruttó bevétel legfeljebb 10%‑a erejéig kötelesek hozzájárulni az (1) bekezdés szerinti alaphoz.

(3)   A hozzájárulást a szabályozó hatóság az átláthatóság, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az arányosság elve szerint állapítja meg az egyetemes szolgáltatás hatékony kezelésének költségei alapján.”

11

A 261/99. sz. törvényerejű rendelet 18 bis cikke szerint a postai szolgáltatók, amelyekre annak 3. cikkének (11) bekezdése, 5. és 6. cikke hivatkozik, kötelesek tiszteletben tartani a nemzeti jogszabályokban és az alkalmazandó kollektív szerződésekben előírt munkafeltételeket.

12

A 2015. március 11‑i 129/15/CONS határozatban (a továbbiakban: 129/15. sz. határozat) az AGCOM jóváhagyta a regolamento in materia di titoli abilitativi per l’offerta al pubblico di servizi postalit (a postai szolgáltatások nyújtására irányuló nyilvános ajánlattétel engedélyezéséről szóló rendelet, a továbbiakban: engedélyezési rendelet), amely annak A. mellékletében szerepel.

13

E rendelet 8. cikkének (4) bekezdése szerint az önmagában vett szállításhoz nem követelmény az általános engedély.

14

Az említett rendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerint az általános engedély kérelmezőjének a kérelme benyújtásának időpontjában tiszteletben kell tartania a munkavállalói szociális biztonságára irányuló kötelezettségeket. Ugyanezen rendelet 10. cikke (8) bekezdésének f) pontja szerint az általános engedély kérelmezőjének a kérelme benyújtásának időpontjában be kell nyújtania a levéltitokra irányuló kötelezettségek biztosításához elfogadott megfelelő intézkedések leírását.

15

Az engedélyezési rendelet 11. cikk (1) bekezdésének b) és f) pontja kimondja, hogy az általános engedély jogosultja megfelel a munkafeltételek vonatkozásában a nemzeti jogszabályokban és a postai ágazat kollektív munkaszerződéseiben előírt rendelkezéseknek, és „hozzájárul az egyetemes szolgáltatás költségeinek finanszírozásához, amennyiben teljesülnek a [2008/6] irányelv (27) preambulumbekezdésében és a [261/99. sz. törvényerejű rendelet] 10. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek”.

16

E rendelet 15. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „az általános engedély jogosultja a [2008/6] irányelv (27) preambulumbekezdésében és a [261/99. sz. törvényerejű rendelet] 10. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek fennállása esetén köteles az egyetemes szolgáltatás költségeinek kompenzációjára szolgáló alaphoz hozzájárulni.”

17

Az alapügy felperesei olyan vállalkozások és vállalkozások társulásai, amelyek fuvarozási, szállítmányozási és expressz futárszolgálattal (C‑259/16. sz. ügy) vagy kizárólag expressz futárszolgálattal kapcsolatos tevékenységeket (C‑260/16. sz. ügy) végeznek.

18

E vállalkozások és e vállalkozások társulásai a 261/99. sz. törvényerejű rendelet 6. cikke értelmében általános engedéllyel rendelkeznek a postai szolgáltatások nyújtása érdekében.

19

Az alapügy felperesei a kérdést előterjesztő bírósághoz fordultak a 129/15. sz. határozat, az engedélyezési rendelet, valamint a 2015. július 29‑i decreto del Ministro dello Sviluppo Economico – Disciplinare delle procedure per il rilascio dei titoli abilitativi per l’offerta al pubblico dei servizi postali (postai szolgáltatások nyújtására irányuló nyilvános ajánlattétellel kapcsolatos engedélyezési eljárásra vonatkozó szabályzatról szóló, 2015. július 29‑i gazdaságfejlesztési miniszteri rendelet) (a továbbiakban: 2015. július 29‑i rendelet) megsemmisítése iránti keresettel. Úgy érveltek, hogy ezen aktusok túlzottan tágan értelmezték a „postai szolgáltatások” 97/67 irányelv 2. cikkének 1. pontja szerinti fogalmát, amikor e szolgáltatások közé sorolták az általuk folytatott tevékenységeket. Ráadásul hangsúlyozták, hogy az említett aktusok aránytalan kötelezettségeket róttak rájuk az ezen irányelvben meghatározott követelményekhez viszonyítva.

20

Ami a „postai szolgáltatás” fogalmának értelmezését illeti, a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az nem foglalja magában a fuvarozási és a szállítmányozási tevékenységeket, valamint az expressz futárszolgálatot. Ugyanis kizárólag a postai szolgáltatók által kezelt csomagok és e postai szolgáltatás sajátos módszerei minősíthetők a 97/67 irányelv 2. cikkének 6. pontja szerinti „postai küldeményeknek”. Így e bíróságnak kételyei merültek fel az alapügyben szóban forgó aktusok ezen irányelvnek való megfelelését illetően, amennyiben ezen aktusok egyrészt kizárólag azon tevékenységeket zárják ki az említett irányelv hatály alól, amelyek célja kizárólag az áruk fizikai szállítása, másrészt pedig a szolgáltatás körébe foglalják az olyan „hozzáadott értékű postai szolgáltatásokat”, mint az expressz postai szolgáltatások.

21

Ami az arányosság elvének állítólagos megsértését illeti, a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja először is, hogy a 261/99. sz. törvényerejű rendelet 6. cikkének (1) bekezdése megkülönböztetés nélkül és automatikusan írja elő az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső postai szolgáltatók számára az általános engedély megszerzésének kötelezettségét. Márpedig a 97/67 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok kizárólag „az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához szükséges” általános engedélyeket vezethetnek be.

22

Másodszor, az alapügyben szóban forgó aktusok, különösen az engedélyezési rendelet 10. és 11. cikke, feltételeket szab az általános engedély megszerzéséhez, amely feltételeket nem tartalmazza a 97/67 irányelv. Mindenesetre e feltételek aránytalanok az alapügy felperesei által ténylegesen folytatott tevékenységekhez viszonyítva. Különösen a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy nincs szükség szabályozásra azon piacok megfelelő működése érdekében, ahol az alapügy felperesei a tevékenységüket gyakorolják. E piacok ugyanis az egyetemes szolgáltatás alá tartozó szolgáltatások piacával szemben hatékonyan szabályozzák önmagukat.

23

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság kételyeinek ad hangot az általános engedély jogosultja terhére az egyetemes szolgáltatás költségeihez való hozzájárulásra irányuló, a 261/99. sz. törvényerejű rendelet 6. cikkének (1 bis) bekezdése szerinti kötelezettség jogszerűségét illetően. Míg kitűnik ugyanis a 97/67 irányelv 7. cikkének (4) bekezdésből és 9. cikkének (2) bekezdéséből, hogy kizárólag az egyetemes szolgáltatás alá tartozó szolgáltatókra vonatkozhat ilyen kötelezettség, a 261/99. sz. törvényerejű rendelet 6. és 10. cikke e hozzájárulást az ezen irányelv 9. cikk (1) bekezdésében foglalt engedélyek jogosultjai terhére is előírja.

24

Mindenesetre a 97/67 irányelv 9. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az egyetemes szolgáltatás költségeihez való hozzájárulási kötelezettség nem akkor írható elő, ha előzetesen értékelték az ilyen kötelezettség bevezetésének lehetőségét. Márpedig az alapügyben szereplő aktusok nem írnak elő előzetes értékelést e tekintetben, így ebből a szempontból is figyelmen kívül hagyják az arányosság elvét.

25

E feltételek mellett a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (laziói regionális közigazgatási bíróság, Olaszország) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő, a C‑259/16. és a C‑260/16. sz. ügyben azonos módon megfogalmazott kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

26

A Bíróság elnöke a 2016. június 21‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑259/16. és a C‑260/16. sz. ügyeket.

27

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 97/67 irányelv 2. cikkének 1., 1a. és a 6. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely szerint a fuvarozási, szállítmányozási és expressz futárszolgálattal kapcsolatos tevékenységeket végző vállalkozások, amelyek postai küldemények gyűjtésére, feldolgozására, szállítására és kézbesítésére irányuló szolgáltatásokat nyújtanak, kivéve, ha tevékenységük postai küldemények szállítására korlátozódik, postai szolgáltatóknak minősülnek, ezen irányelv 2. cikkének 1a. pontja értelmében.

28

A jelen esetben, amint azt a főtanácsnok az indítványa 38. pontjában megállapította, a kérdést előterjesztő bíróság kételyei két vállalkozástípusnak – azaz egyrészt a fuvarozási, szállítmányozási tevékenységeket végző vállalkozásoknak, másrészt pedig az expressz futárszolgálattal kapcsolatos tevékenységeket végző vállalkozásoknak – az ezen irányelv 2. cikkének 1a. pontja értelmében vett postai szolgáltatónak való esetleges minősítésére vonatkoznak.

29

A fuvarozási és szállítmányozási szolgáltatásokat illetően az alapügy felperesei úgy érvelnek, hogy valamely vállalkozás, amely elsődlegesen postai küldemények szállítmányozására irányuló szolgáltatásokat nyújt, és csak kiegészítő jelleggel nyújt a 97/67 irányelv 2. cikkének 1. pontjában előírt egyéb szolgáltatásokat, nem minősíthető „postai szolgáltatónak”.

30

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy először is a 97/67 irányelv 2. cikkének 1. pontja szerint a „postai szolgáltatások” fogalma alá szolgáltatások tartoznak, amelyek postai küldemények gyűjtését, feldolgozását, szállítását és kézbesítését foglalják magukban.

31

Másodszor, a 2008/6 irányelv (17) preambulumbekezdése kimondja, hogy szállítás önmagában nem tekintendő postai szolgáltatásnak. Egyébiránt ezen irányelv beszúrt a 97/67 irányelv 2. cikkébe egy 1a. pontot, amely szerint a „postai szolgáltató” olyan vállalkozás,, amely egy vagy több „postai szolgáltatást” nyújt.

32

A 2008/6 irányelv mindazonáltal nem vezetett be módosítást a 97/67 irányelv eredeti szövegébe, a 97/67 irányelv 2. cikkének 1. pontja szerinti postai szolgáltatások főszabály szerinti vagy kiegészítő jelleggel történő nyújtása közötti különbségtételt illetően.

33

Harmadszor, valamely tevékenység csak akkor tekinthető a postai szolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenységnek, ha a 97/67 irányelv 2. cikkének 6. pontja szerinti postai küldeményt érint. E tekintetben e rendelkezés akként határozza meg a postai küldeményt, mint abban a végleges formában megcímzett küldemény, amelyben a postai szolgáltatónak azt továbbítania kell, és pontosítja, hogy az ilyen küldemény érinthet többek között levélküldeményt, könyveket, katalógusokat, hírlapokat, folyóiratokat és a kereskedelmi értéket képviselő vagy nem képviselő árut tartalmazó postai csomagokat.

34

E feltételek mellett valamely vállalkozás a 97/67 irányelv 2. cikkének 1a. pontja szerinti „postai szolgáltatónak” minősül, ha az ezen irányelv 2. cikkének 1. pontjában felsorolt szolgáltatások közül legalább az egyiket nyújtja, és az így gyakorolt szolgáltatás vagy szolgáltatások postai küldeményre vonatkoznak, tevékenységét azonban nem korlátozhatja kizárólag szállítási szolgáltatásra. Ebből következik, hogy a fuvarozási és szállítási tevékenységeket végző vállalkozások, amelyek elsődlegesen postai küldemények szállítására irányuló szolgáltatást nyújtanak, és kiegészítő jelleggel nyújtják az említett küldemények gyűjtésére, feldolgozására vagy kézbesítésére irányuló szolgáltatásokat, nem zárhatók ki az említett irányelv hatálya alól.

35

Egyébiránt, amint azt a főtanácsnok az indítványa 43. pontjában megállapította, bár el kell ismerni, hogy a fuvarozási vagy a szállítmányozási vállalkozások azon egyetlen indokkal vannak kizárva a 97/67 irányelv hatálya alól, hogy csak kiegészítő jelleggel folytatnak postai küldemények gyűjtésére, feldolgozására vagy kézbesítésére irányuló tevékenységet, ebből ezen irányelv értelmezésének számos nehézsége következik. Ugyanis az alkalmazandó jogrendszer meghatározásához szükséges lenne, hogy esetről esetre értékeljék kiegészítő jelleggel nyújtott szolgáltatásoknak az e vállalkozások által nyújtott fő, szállítási szolgáltatásokhoz viszonyított nagyobb vagy kisebb arányát.

36

Az expressz postai szolgáltatásokat illetően az alapügy felperesei úgy érvelnek, hogy e szolgáltatások nem tartoznak a 97/67 irányelv hatálya alá, az általuk biztosított hozzáadott érték okán.

37

E tekintetben emlékeztetni kell arra először is, hogy a 97/67 irányelv nem határozza meg, hogy mit értünk az „expressz [futárszolgálattal kapcsolatos] szolgáltatások” alatt, és a (18) preambulumbekezdésében csak annak előírására szorítkozik, hogy „a lényegi különbség az expressz postaforgalom és az egyetemes postai szolgáltatások között az expressz szolgáltatások által biztosított (bármilyen formában jelentkező) és az ügyfelek által érzékelt hozzáadott értékben van”.

38

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az expressz postai szolgáltatások az egyetemes postai szolgáltatástól az ügyfelek számára keletkező hozzáadott érték vonatkozásában különböznek, amelyért az ügyfelek vállalják a nagyobb összeg kifizetését. Az ilyen szolgáltatások sajátos, a közérdekű szolgáltatástól elkülöníthető szolgáltatásoknak felelnek meg, amelyek a gazdasági szereplők különleges szükségleteit elégítik ki, és amelyek bizonyos olyan további szolgáltatásokat követelnek meg, amelyeket a hagyományos postai szolgáltatás nem kínál (lásd ebben az értelemben: 2017. június 15‑iIlves Jakelu ítélet, C‑368/15, EU:C:2017:462, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Harmadszor, a 2011. október 13‑iDHL International ítéletben (C‑148/10, EU:C:2011:654, 30. és 52. pont), a 2016. november 16‑iDHL Express (Ausztria) ítéletben (C‑2/15, EU:C:2016:880, 31. pont), valamint a 2017. június 15‑iIlves Jakelu ítéletben (C‑368/15, EU:C:2017:462, 29. pont) a Bíróság megállapította, hogy az expressz postai szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások a 97/67 irányelv hatály alá tartoznak, és alkalmazta rájuk ezen irányelv bizonyos rendelkezéseit. Márpedig, amint azt a főtanácsnok az indítványa 46. pontjában megállapította, ezen ítéleteket megfosztanánk az értelmüktől, ha a Bíróság hallgatólagosan nem fogadja el előzetes feltételként, hogy az expressz posta az ezen irányelv 2. cikkének 1. pontja szerinti „postai szolgáltatások” fogalma alá tartozik.

40

E feltételek mellett, bár különbséget lehet tenni az egyetemes szolgáltatás és az expressz postai szolgáltatás között a szolgáltatás által nyújtott hozzáadott érték fennállása alapján, meg kell állapítani, hogy a különbség ilyen feltétele nem bír jelentőséggel a 97/67 irányelv 2. cikkének 1. pontjában felsorolt szolgáltatások jellegét illetően. Így az a körülmény, hogy az ilyen szolgáltatások adott esetben hozzáadott értéket biztosítanak, nem alkalmas arra, hogy megfossza azokat az e rendelkezés értelmében vett „postai szolgáltatások” minőségüktől.

41

A fenti megfontolásokra tekintettel azt kell válaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre, hogy a 97/67 irányelv 2. cikkének 1., 1a. és 6. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely szerint a fuvarozási, szállítmányozási és expressz futárszolgálattal kapcsolatos tevékenységeket végző vállalkozások, amelyek postai küldemények gyűjtésére, feldolgozására, szállítására és kézbesítésére irányuló szolgáltatásokat nyújtanak, kivéve, ha tevékenységük postai küldemények szállítására korlátozódik, az ezen irányelv 2. cikkének 1a. pontja értelmében vett postai szolgáltatóknak minősülnek.

42

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 97/67 irányelv 2. cikkének 19. pontját és 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑ e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely valamennyi fuvarozási, szállítmányozási és expressz futárszolgálattal kapcsolatos tevékenységeket végző vállalkozás számára anélkül írja elő az általános engedély szükségességét a postai szolgáltatások nyújtásához, hogy előzetesen ellenőrizné, hogy szükséges‑e ilyen engedély az alapvető követelmények tiszteletben tartásának biztosításához.

43

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 97/67 irányelv 9. cikke (1) bekezdése szerint az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatások vonatkozásában a tagállamok az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához szükséges mértékig általános engedélyeket vezethetnek be.

44

Ezen irányelv 2. cikkének 19. pontja e követelmények kimerítő felsorolását megelőzően azokat olyan általános, nem gazdasági okokként határozza meg, amelyek egy tagállamot arra késztethetnek, hogy a postai szolgáltatások ellátására feltételeket szabjon.

45

A fenti megfontolásokból következik, valamint amint azt a főtanácsnok az indítványa 58. pontjában megállapította, hogy annak a tagállamnak, amely a postai szolgáltatások piacához való hozzáférést egy általános engedély megszerzésétől teszi függővé, azt azon egy vagy több említett alapvető követelményre történő hivatkozással kell igazolnia.

46

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a 261/99. sz. törvényerejű rendelet 6. cikke hallgatólagosan és automatikusan anélkül írja elő az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső postai szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára az általános engedély szükségességét, hogy előzetesen ellenőrizné, hogy szükséges‑e ilyen engedély az alapvető követelmények tiszteletben tartásának biztosításához. E bíróság hozzáteszi, hogy aránytalanok az említett vállalkozásokra az ilyen általános engedély megszerzése érdekében előírt kötelezettségek.

47

E körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés megválaszolása érdekében ellenőrizni kell, hogy az olyan szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, először is igazolható‑e a 97/67 irányelv 2. cikkének 19. pontjában foglalt egyik alapvető követelménnyel, másodszor pedig, hogy arányos‑e, amennyiben alkalmas az általa követett cél biztosítására, és ha igen, akkor e cél nem érhető‑e el kisebb mértékű tilalommal.

48

E tekintetben azon kérdést illetően, hogy az olyan szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, igazolható‑e a 97/67 irányelv 2. cikkének 19. pontjában felsorolt egyik alapvető követelménnyel, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy e szabályozás igazolja az általános engedélyezési rendszer bevezetését az olyan vállalkozások tekintetében, amelyek „postai szolgáltatóknak” minősülnek, ezen alapvető követelmények közül kettővel, azaz a munkafeltételek és a szociális biztonsági rendszerek tiszteletben tartásával, valamint a levéltitokkal.

49

Az alapügyben szóban forgó szabályozás arányosságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata az összes vonatkozó jogi és ténybeli körülmény átfogó értékelésekor annak ellenőrzése, hogy az ilyen szabályozás alkalmas‑e a követett célok eléréséhez, és nem haladja meg az ahhoz szükséges mértéket. Mindazonáltal a Bíróság feladata, hogy az uniós jog értelmezésével kapcsolatos összes olyan tényezőt előterjessze, amely lehetővé teszi a döntéshozatalt (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20‑iGlobal Starnet ítélet, C‑322/16, EU:C:2017:985, 51. és 52. pont).

50

Ami először is az említett szabályozás arra való alkalmasságát illeti, hogy biztosítsa a követett cél elérését, arra kell emlékeztetni, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas az említett cél megvalósítására, ha azt valóban összefüggő és rendszeres módon kívánja elérni (2009. március 10‑iHartlauer ítélet, C‑169/07, EU:C:2009:141, 55. pont).

51

Márpedig a jelen ítélet 48. pontjában felidézett alapvető követelmények közül az elsőt, azaz a munkafeltételek és a szociális biztonsági rendszerek tiszteletben tartását illetően az engedélyezési rendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontja előírja, hogy az általános engedély postai szolgáltatók részére történő kiadása a szolgáltató által a kérelme benyújtásakor a munkavállalói szociális biztonságára vonatkozó követelmények tiszteletben tartásától függ.

52

E tekintetben mind a 261/99. sz. törvényerejű rendelet 6. cikkének (3) bekezdéséből és 18 bis cikkéből, mind pedig az engedélyezési rendelet 11. cikke (1) bekezdésének b) pontjából következik, hogy az általános engedély jogosultjának tiszteletben kell tartania a munkafeltételek vonatkozásában a nemzeti jogszabályokban és a postai ágazatra alkalmazandó kollektív munkaszerződésekben előírt rendelkezéseknek. Ennek érdekében az engedélyezési rendelet 10. cikkének (8) bekezdése előírja, hogy az általános engedélyek kérelmezői kérelem benyújtásakor kötelesek tájékoztatást nyújtani a munkavállalóikra alkalmazandó kollektív szerződésekről, valamint az e munkavállalókra vonatkozó egyéb adatokról.

53

Egyébiránt amint azt a főtanácsnok az indítványa 59. pontjában megállapította, a 129/15. sz. határozatban az AGCOM olyan tényeket adott elő, amelyek megmagyarázzák, hogy a szóban forgó szabályozásban előírt kötelezettségek miként teszik lehetővé a munkafeltételek tiszteletben tartásának biztosítását.

54

Ami a jelen ítélet 48. pontjában felidézett második alapvető követelményt, azaz a levéltitkot illeti, az engedélyezési rendelet 10. cikkének (8) bekezdése kimondja, hogy az engedélyt kérő vállalkozások benyújtják az illetékes hatóságnak a kérelem benyújtásakor a levéltitokra irányuló kötelezettségek biztosításához elfogadott megfelelő intézkedések leírását.

55

E feltételek mellett az alapügyben szóban forgó szabályozás alkalmasnak tűnik a 97/67 irányelv 2. cikkének 19. pontjában felsorolt bizonyos lapvető követelmények tiszteletben tartásának biztosításához.

56

Másodszor ellenőrizni kell, hogy azon kötelezettségek, amelyeknek az alapügyben szóban forgó szabályozás a postai szolgáltatások nyújtásához szükséges általános engedély kibocsátását alárendeli, nem haladják‑e meg a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket.

57

Márpedig a főtanácsnok az indítványának 64. pontjában megállapítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság – az egyetemes szolgáltatás finanszírozásához kapcsolódó kötelezettségtől eltekintve, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdés tárgyát képezi –, nem határozza meg pontosan, hogy mely olyan kötelezettségeket ír elő az alapügyben szóban forgó szabályozás, amelyek aránytalanok lehetnek.

58

Ugyanígy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat annak megállapítására szorítkozik, hogy e kötelezettségek kötelező erejűek mind az általános engedély kibocsátása, mind pedig e tevékenységek gyakorlása tekintetében.

59

Végül a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy úgy tekinthető, hogy az illetékes hatóság odaítélte az általános engedélyt a kézhezvételt követő 45. napon az érintett vállalkozás kérelmére.

60

E körülmények összességére, különösen az általános engedély odaítélésének módjára tekintettel meg kell állapítani, amint azt a főtanácsnok az indítványának 65. és 66. pontjában megállapította, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt kötelezettségek nem haladják meg a 97/67 irányelv 2. cikkének 19. pontjában felsorolt alapvető követelmények tiszteletben tartásához szükséges mértéket.

61

E megfontolások összességére tekintettel azt kell válaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre, hogy a 97/67 irányelv 2. cikkének 19. pontját és 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely valamennyi fuvarozási, szállítmányozási és expressz futárszolgálattal kapcsolatos tevékenységeket végző vállalkozás számára előírja az általános engedély szükségességét a postai szolgáltatások nyújtásához, amennyiben e szabályozást igazolja az ezen irányelv 2. cikkének 19. pontjában felsorolt egyik alapvető követelmény, és az tiszteletben tartja az arányosság elvét, amennyiben alkalmas a kitűzött cél biztosítására, és nem haladja meg az annak eléréséhez szükséges mértéket, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

62

Írásbeli észrevételeiben a Bizottság kételyeinek ad hangot a harmadik és a negyedik kérdés elfogadhatóságát illetően. Előadja, hogy ha az egyetemes szolgáltatás költségeinek kompenzációjára szolgáló alapba való hozzájárulás kötelezettségét valóban előírja is a 261/99. sz. törvényerejű rendelet 10. cikkének (2) bekezdése és az engedélyezési rendelet, 11. cikke (1) bekezdésének f) pontja, semmilyen AGCOM határozat alapján nem kell alkalmazni e kötelezettséget az alapügy felpereseire. Így e kérdések hipotetikus jellegűek.

63

E tekintetben kitűnik a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából, hogy az előzetes döntéshozatalra utalás ugyanis nem az általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazására irányul, hanem arra, hogy az uniós jogra vonatkozó jogvita tényleges megoldása szükségének eleget tegyen (2017. október 26‑iBalgarska energiyna borsa ítélet, C‑347/16, EU:C:2017:816, 31. pont).

64

Meg kell állapítani, hogy a 97/67 irányelv 7. cikkének (4) bekezdése szerint a tagállamok létrehozhatnak egy, többek között a postai szolgáltatók által fizetett díjakból finanszírozott kompenzációs alapot. Egyébiránt a tagállamok az ezen irányelv 9. cikkének (2) bekezdése alapján az engedélyek megadásakor feltételül szabhatják az ezen alaphoz való pénzügyi hozzájárulást.

65

A jelen esetben egyrészt a 261/99. sz. törvényerejű rendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerint kötelesek hozzájárulni az egyetemes szolgáltatás költségeinek kompenzációjára szolgáló alaphoz többek között az általános engedéllyel rendelkező szolgáltatók az engedélyezett tevékenységből eredő bruttó bevétel legfeljebb 10%‑a erejéig. Másrészt az engedélyezési rendelet 11. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerint az általános engedély jogosultja hozzájárul az egyetemes szolgáltatás költségeinek finanszírozásához, amennyiben a 2008/6 irányelv (27) preambulumbekezdésében és a 261/99. sz. törvényerejű rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek.

66

Márpedig a felek tárgyaláson tett észrevételeiből kitűnik, hogy az AGCOM nem fogadta el még az egyetemes szolgáltatás költségeinek kompenzációjára szolgáló alap felállításáról szóló határozatot. Így a kérdést előterjesztő bíróság által végzendő vizsgálatra is figyelemmel e nemzeti bíróság nem határozta meg azon eseteket, amelyekben az egyetemes szolgáltatás körébe nem tartozó postai szolgáltatók kötelezhetők az említett alaphoz való hozzájárulásra, sem pedig az ilyen hozzájárulás konkrét módjait.

67

E feltételek mellett a harmadik kérdést illetően meg kell állapítani, amint az a jelen ítélet 65. pontjában előadott megfontolásokból kitűnik, hogy a 97/67 irányelv 7. cikkének (4) bekezdése, amennyiben lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a kompenzációra szolgáló alapba való hozzájárulási kötelezettséget írjanak elő, átültetésre került az olasz jogrendbe. Így az említett kérdés nem tekinthető hipotetikusnak, és az elfogadható.

68

Ezzel szemben, mivel a negyedik kérdés lényegében azon konkrét módszerekre vonatkozik, hogy az általános engedélyek jogosultjai miként kötelesek hozzájárulni az egyetemes szolgáltatás költségeinek kompenzációjára szolgáló alapba, meg kell állapítani a jelen ítélet 66. pontjában előadott megfontolásokra tekintettel, hogy e kérdés megválaszolása az AGCOM‑nak címzett, a jelen szakaszban csak hipotetikus jellegű kérdésre vonatkozó vélemény megfogalmazását jelenti. Következésképpen a negyedik kérdés elfogadhatatlan.

69

A döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 97/67 irányelv 7. cikkének (4) bekezdését és 9. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑ e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely kötelezi a postai szolgáltatások nyújtása tekintetében általános engedéllyel rendelkezőket arra, hogy járuljanak hozzá az egyetemes szolgáltatás költségeinek kompenzációjára szolgáló alapba.

70

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a 97/67 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatások vonatkozásában a tagállamok általános engedélyeket írhatnak elő a postai ágazatban tevékenykedő vállalkozásokkal szemben, míg a 9. cikk (2) bekezdésének első albekezdése rendelkezik a tagállamok azon lehetőségéről, hogy az egyetemes szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatások vonatkozásában engedélyezési eljárásokat vezessenek be (2016. november 16‑iDHL Express [Ausztria] ítélet, C‑2/15, EU:C:2016:880, 20. pont).

71

Továbbá az említett irányelv 9. cikke (2) bekezdésének második albekezdése felsorolja azokat a kötelezettségeket, amelyektől az engedély megadása függővé tehető, ugyanakkor megfogalmazásából nem tűnik ki, hogy e rendelkezés az engedélyek mely kategóriájára – vagyis kizárólag az egyetemes szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatásokra, vagy a postai szolgáltatások összességére vonatkozó engedélyekre – utal (lásd ebben az értelemben: 2016. november 16‑iDHL Express [Ausztria] ítélet, C‑2/15, EU:C:2016:880, 21. pont).

72

Végül, amint azt a 2008/6 irányelv (27) preambulumbekezdése előírja, annak megállapításához, hogy az egyetemes szolgáltatás körébe nem tartozó postai szolgáltatók kötelezhetők‑e a kompenzációs alaphoz való hozzájárulásra, a tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy az ilyen szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások a felhasználó szemszögéből az egyetemes szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatásoknak tekinthetők‑e, mivel az egyetemes szolgáltatásokkal kellő mértékben felcserélhetőnek bizonyulnak, figyelembe véve a szolgáltatások jellegzetességeit.

73

E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy a 97/67 irányelv 9. cikke (2) bekezdése második albekezdése általános felépítésének vizsgálatából az következik, hogy az ebben a rendelkezésben alkalmazott „engedélyek” kifejezés mind az e cikk (2) bekezdésének első albekezdésében, mind az említett cikk (1) bekezdésében szereplő engedélyekre vonatkozik (2016. november 16‑iDHL Express [Ausztria] ítélet, C‑2/15, EU:C:2016:880, 28. pont).

74

Másrészt amellett, hogy a 2008/6 irányelv (27) preambulumbekezdésében előírt, a kellő mértékben felcserélhetőségre vonatkozó feltételt átvette a 261/99. sz. törvényerejű rendelet 10. cikkének (2) bekezdése, az engedélyezési rendelet 11. cikke (1) bekezdésének f) pontja kifejezetten előírja az általános engedélyek jogosultjainak, hogy „[járuljanak hozzá] az egyetemes szolgáltatás költségeinek finanszírozásához, amennyiben teljesülnek a [2008/6] irányelv (27) preambulumbekezdésében és a [261/99. sz. törvényerejű rendelet] 10. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek”, így annak lehetősége, hogy e jogosultnak előírják köteles hozzájárulni az egyetemes szolgáltatás költségeinek kompenzációjára szolgáló alaphoz, ezen a kellő mértékű felcserélhetőségre vonatkozó feltételnek van alárendelve.

75

E megfontolások összességére tekintettel azt kell válaszolni a harmadik kérdésre, hogy a 97/67 irányelv 7. cikkének (4) bekezdését és 9. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely kötelezi a postai szolgáltatások nyújtása tekintetében általános engedéllyel rendelkezőket arra, hogy járuljanak hozzá az egyetemes szolgáltatás költségeinek kompenzációjára szolgáló alapba, amennyiben e szolgáltatások a felhasználó szemszögéből az egyetemes szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatásoknak tekinthetők, mivel az egyetemes szolgáltatásokkal kellő mértékben felcserélhetőnek bizonyulnak.

76

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: