–

a közjegyzőként eljáró Przemysława Bac képviseletében M. Margoński zastępca notarialny,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, M. Nowak és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében T. Henze, J. Möller, M. Hellmann és J. Mentgen, meghatalmazotti minőségben,

–

a görög kormány képviseletében E. Tsaousi és A. Magrippi, meghatalmazotti minőségben,

–

a spanyol kormány képviseletében V. Ester Casas és S. Jiménez García, meghatalmazotti minőségben,

–

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Koós G. és Tátrai M., meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és A. Stobiecka‑Kuik, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4‑i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 201., 107. o.; helyesbítések: HL 2012. L 344., 3. o. és HL 2013. L 60., 140. o.) 1. cikke (2) bekezdése k) és l) pontjának, valamint 31. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Aleksandra Kubicka által egy słubicei (Lengyelország) közjegyző előtt annak érdekében indított eljárás keretében terjesztették elő, hogy a közjegyző készítsen dologi hagyományt rendelő, közjegyzői okiratba foglalt végrendeletet.

3

A 650/2012 rendelet (7), (8), (15), (18), (19) és (37) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

[…]

[…]

4

E rendelet 1. cikke értelmében:

„(1)   Ezt a rendeletet az öröklésre kell alkalmazni. Nem alkalmazandó különösen az adó‑, vám‑ és közigazgatási ügyekre.

(2)   E rendelet hatálya nem terjed ki a következőkre:

[…]

5

Az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő fogalommeghatározás szerint „»öröklés«: az örökhagyó vagyonában bekövetkező jogutódlás, amely a vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek haláleset miatti átszállásának valamennyi formáját magában foglalja, akár végintézkedés szerint megvalósuló átruházás, akár törvényes öröklés révén történő átszállás útján”.

6

A 650/2012 rendelet „Jogválasztás” című 22. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja:

„Egy adott személy az utána történő öröklés egészére irányadó jogként választhatja annak az államnak a jogát, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik.”

7

E rendeletnek „Az alkalmazandó jog hatálya” című 23. cikke az (1) bekezdésében és a (2) bekezdésének b) és e) pontjában a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A 21. cikk vagy a 22. cikk alapján meghatározott jog az öröklés egészére irányadó.

(2)   Ez a jog az irányadó különösen a következőkre:

[…]

[…]

8

Az említett rendeletnek a „Dologi jogok egymáshoz igazítása” címet viselő 31. cikke értelmében:

„Ha egy személy az öröklésre alkalmazandó jog alapján őt megillető dologi jogra hivatkozik, azonban azon tagállam joga, ahol e jogra hivatkozik, nem ismeri a kérdéses dologi jogot, a szóban forgó jogot – szükség esetén és amennyire lehetséges – az említett állam jogában létező, hozzá legközelebb álló dologi joghoz kell hozzáigazítani, figyelembe véve az adott dologi jog által megvalósítani kívánt célokat és érdekeket, valamint a hozzá fűződő joghatást.”

9

A 650/2012 rendelet „Európai öröklési bizonyítvány” című VI. fejezete a 62–73. cikkből áll. E fejezet 62. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   Ez a rendelet bevezeti az európai öröklési bizonyítványt (a továbbiakban: a bizonyítvány), amelyet más tagállamban történő felhasználás céljából állítanak ki, és amely a 69. cikkben felsorolt joghatásokkal bír.

(2)   A bizonyítvány használata nem kötelező.

(3)   A bizonyítvány nem lép a tagállamokban hasonló célokra használt belföldi okiratok helyébe. A más tagállamban történő felhasználás céljából kiállított bizonyítvány azonban abban a tagállamban is bír a 69. cikkben felsorolt joghatásokkal, amelynek hatóságai azt e fejezettel összhangban kiállították.”

10

E rendeletnek „A bizonyítvány rendeltetése” című 63. cikke a következőket írja elő az (1) és a (2) bekezdésében:

„(1)   A bizonyítvány azon örökösök, az öröklésben közvetlen jogokkal rendelkező hagyományosok […] általi használatra szolgál, akiknek egy másik tagállamban kell hivatkozniuk jogállásukra vagy gyakorolni jogaikat örökösként vagy hagyományosként […].

(2)   A bizonyítvány különösen az alábbiak közül egy vagy több bizonyítására használható:

[…]”

11

Az említett rendelet 68. cikke, amely a bizonyítvány tartalmát szabályozza, a következőképpen rendelkezik:

„A bizonyítvány a kiállítása rendeltetéséhez szükséges mértékben a következő adatokat tartalmazza:

[…]

[…]”

12

Ugyanezen rendeletnek „A bizonyítvány joghatásai” című 69. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   A bizonyítvány külön eljárás nélkül valamennyi tagállamban joghatással bír.

(2)   Vélelmezni kell, hogy a bizonyítvány hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényekre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényeket. A bizonyítványban örökösként, hagyományosként […] említett személyről vélelmezni kell, hogy rendelkezik a bizonyítványban említett jogállással és/vagy a bizonyítványban feltüntetett jogokkal, illetve jogosítványokkal, és hogy e jogokhoz, illetve jogosítványokhoz a bizonyítványban feltüntetetteken túl egyéb feltétel és/vagy korlátozás nem fűződik.

[…]

(5)   A bizonyítvány olyan okirat, amely érvényes jogcímet képez – az 1. cikk (2) bekezdése k) és l) pontjának sérelme nélkül – a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam megfelelő nyilvántartásába való bejegyzéséhez.”

13

A Kodeks Cywilny (polgári törvénykönyv) 9811. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az örökhagyó közjegyzői okiratba foglalt végrendeletben úgy rendelkezhet, hogy az öröklés megnyílásának időpontjában a hagyomány tárgyát meghatározott személy szerzi meg (dologi hagyomány).”

14

E 9811. cikk (2) bekezdésének 2. pontja értelmében az ilyen hagyomány tárgya lehet többek között valamely ingatlan elidegeníthető vagyoni jognak minősülő tulajdoni hányada.

15

A polgári törvénykönyv 968. cikke a kötelmi hagyományról szól, amelynek keretében az örökhagyó bármely megengedett végrendeleti formát, közöttük a saját kezűleg írt végrendeletet is választhatja. Ez utóbbi típusú hagyomány esetén az örökös köteles a hagyomány tárgyán fennálló tulajdonjogot a hagyományosra ruházni, aki maga is követelheti az örököstől a hagyomány teljesítését.

16

A 2013. december 13‑i törvénnyel (Dz. U. 2014., 164. pont) módosított, 1991. február 14‑i Prawo o notariacie (a közjegyzőkről szóló törvény, Dz. U. 22. sz., 91. pont; a továbbiakban: a közjegyzőkről szóló törvény) 81. cikke szerint a közjegyző köteles megtagadni a jogellenes közjegyzői cselekmény elvégzését.

17

A közjegyzőkről szóló törvény 83. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a közjegyzői cselekmény elvégzésének közjegyző általi megtagadása által érintett személy keresetet nyújthat be e megtagadással szemben. E keresetet először maga a cselekmény elvégzését megtagadó közjegyző vizsgálja meg, aki a kereset megalapozottsága esetén elvégzi a kért közjegyzői cselekményt. Ezzel szemben, ha a közjegyző nem ad helyt a keresetnek, azt a közjegyző helye szerint illetékes Sąd Okręgowy (területi bíróság, Lengyelország) bírálja el.

18

A. Kubicka lengyel állampolgár, aki Frankfurt an der Oderben (Németország) lakik, és egy német állampolgár házastársa. A házasságukból két gyermek született, akik jelenleg kiskorúak. A házastársak fele‑fele arányban társtulajdonosai egy Frankfurt an der Oder‑i teleknek, amelyre a családi házuk épült. A. Kubicka egy słubicei (Lengyelország) közjegyzőhöz fordult a végrendelete elkészíttetésének szándékával.

19

A. Kubicka a Frankfurt an der Oder‑i közös ingatlanon őt megillető tulajdoni hányadra vonatkozó, a lengyel jogban megengedett dologi hagyományt kíván felvenni a végrendeletébe a férje javára. A hagyatéki vagyon fennmaradó részét illetően meg kívánja tartani a törvényes öröklési rendet, amelynek értelmében a férje és a gyermekei fejenként egyenlő részben örökölnek.

20

A végrendelkező kifejezetten kizárta a polgári törvénykönyv 968. cikke szerinti kötelmi hagyomány (legatum per damnationem) rendelését, mivel az az öröklésre jogosult kiskorú gyermekeinek képviseletével kapcsolatos nehézségekkel és további költségekkel járna.

21

2015. november 4‑én a közjegyzőhelyettes megtagadta az A. Kubicka által rendelni kívánt dologi hagyományt tartalmazó végrendelet elkészítését arra hivatkozva, hogy az ilyen hagyományt tartalmazó végrendelet elkészítése ellentétes a dologi jogokra és az ingatlan‑nyilvántartásra vonatkozó német jogszabályokkal és ítélkezési gyakorlattal, amelyeket a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének k) és l) pontja, valamint 31. cikke értelmében figyelembe kell venni, és következésképpen e közjegyzői cselekmény jogellenes.

22

A közjegyzőhelyettes pontosította, hogy Németországban a hagyományos ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzésére kizárólag olyan közjegyzői okirat alapján kerülhet sor, amely tartalmazza az ingatlanon fennálló tulajdonjog átruházásáról szóló, az örökösök és a hagyományos között létrejött megállapodást. A külföldi dologi hagyományokat Németországban kötelmi hagyománnyá igazítják a 650/2012 rendelet 31. cikke alapján. Ez az értelmezés következik a belső jogot a 650/2012 rendelet rendelkezéseivel összhangban módosító német törvényből (a 2015. június 29‑i Internationales Erbrechtsverfahrensgesetz [a nemzetközi hagyatéki eljárásról szóló törvény], BGBl. I, 1042. o.).

23

2015. november 16‑án A. Kubicka a közjegyzőkről szóló törvény 83. cikke alapján keresetet nyújtott be az eljáró közjegyzőhöz az említett dologi hagyományt rendelő végrendelet elkészítését megtagadó határozattal szemben. A végrendelkező azt állította, hogy a 650/2012 rendelet rendelkezéseit önállóan kell értelmezni, továbbá hogy lényegében e rendelet egyetlen rendelkezése sem igazolja az öröklésre alkalmazandó jog oly módon való korlátozását, hogy nem ismerhetők el a dologi hagyomány dologi jogi joghatásai.

24

Mivel az A. Kubicka által a közjegyzőhöz benyújtott keresetnek nem adtak helyt, a felperes keresetet terjesztett elő a Sąd Okręgowy w Gorzowie Wielkopolskimhoz (Gorzów Wielkopolski‑i területi bíróság, Lengyelország).

25

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a 650/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének b) és e) pontja, valamint 68. cikkének m) pontja értelmében a dologi hagyomány az öröklésre alkalmazandó jog körébe tartozik, ugyanakkor felteszi a kérdés, hogy a hagyomány tárgyának helye szerinti országban alkalmazandó jog mennyiben korlátozhatja a választott öröklési jogban szabályozott dologi hagyomány dologi jogi joghatásait.

26

Mivel a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének k) pontja értelmében e rendelet hatálya nem terjed ki a „dologi jogok természetére”, az öröklési jogban szabályozott dologi hagyomány nem alapíthat a hagyomány tárgyán a fekvési helye szerinti jogban nem ismert dologi jogokat. Ugyanakkor meg kell határozni, hogy ugyanezen rendelkezés a dologi jogok megszerzésének lehetséges jogalapjait is kizárja‑e e rendelet hatálya alól. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a dologi jogok dologi hagyomány útján történő megszerzésének kérdése kizárólag az öröklési jog körébe tartozik. A tárgyra vonatkozó lengyel jogtudomány ugyanezen az állásponton van, míg a nemzetközi öröklési jogról, valamint az öröklési bizonyítványra vonatkozó rendelkezések és további rendelkezések módosításáról szóló törvénytervezet [Gesetzesentwurf der Bundesregierung, BT‑Drs. 17/5451, 2015. március 4.] indokolása szerint a 650/2012 rendelet keretében a német jognak nem kell elismernie a valamely másik tagállam jogának megfelelően készített végrendeletben rendelt dologi hagyományt.

27

Ugyanezen rendelet 1. cikke (2) bekezdésének l) pontjára hivatkozva a kérdést előterjesztő bíróság arra a kérdésre is választ vár, hogy az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartására vonatkozó jog hatást gyakorolhat‑e a hagyomány öröklési jogi következményeire. E tekintetben pontosítja, hogy amennyiben elismerjük, hogy a hagyomány az öröklési jog szerinti dologi jogi joghatásokkal jár, akkor a nyilvántartás helye szerinti tagállam joga kizárólag az öröklési jogi szerzés joghatásainak bizonyítására alkalmazandó, magára a szerzésre azonban nincs hatással.

28

Következésképpen e bíróság úgy véli, hogy a 650/2012 rendelet 31. cikkének értelmezése attól is függ, hogy a hagyomány tárgyát képező vagyontárgy helye szerinti tagállam megkérdőjelezheti‑e a választott öröklési jognak az e hagyományhoz fűzött dologi jogi joghatásait. E bíróság ezért úgy véli, hogy az alapeljárásban szereplőkhöz hasonló körülmények között az említett 31. cikk alkalmazása a tagállamok e lehetőségének meglététől függ.

29

E körülmények között a Sąd Okręgowy w Gorzowie Wielkopolskim (Gorzów Wielkopolski‑i területi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének k) pontját, 1. cikke (2) bekezdésének l) pontját, illetve 31. cikkét, hogy azok lehetővé teszik az öröklésre alkalmazandó jog által biztosított dologi hagyomány (legatum per vindicationem) dologi jogi joghatásai elismerésének megtagadását, ha e hagyomány egy olyan tagállamban fekvő ingatlanon fennálló tulajdonjogot érint, amelynek joga nem ismeri a közvetlen dologi jogi joghatással bíró hagyomány intézményét?”

30

A német és a magyar kormány vitatja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságát azon az alapon, hogy az hipotetikus jellegű.

31

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amely szerint az utóbbi bíróságok feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőit tekintve az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak‑e (lásd ebben az értelemben: 2014. április 3‑iWeber ítélet, C‑438/12, EU:C:2014:212, 34. pont; 2017. március 2‑iPérez Retamero ítélet, C‑97/16, EU:C:2017:158, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Ezért a nemzeti bíróságok által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolásának megtagadása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, és a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hasznosan megválaszolja (lásd különösen: 2014. április 3‑iWeber ítélet, C‑438/12, EU:C:2014:212, 35. pont; 2017. március 2‑iPérez Retamero ítélet, C‑97/16, EU:C:2017:158, 21. és 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

A német kormány szerint a kérdést előterjesztő bíróság határozatából nem tűnnek ki egyértelműen azok az indokok, amelyek miatt jogellenes lenne egy Németországban fekvő ingatlanra vonatkozó dologi hagyományt rendelő, közjegyzői okiratba foglalt végrendeletnek a végrendelkező által választott lengyel jog szerinti elkészítése.

34

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, a közjegyzőkről szóló törvény 81. cikke úgy rendelkezik, hogy a közjegyző a jogszabály erejénél fogva köteles megtagadni a jogellenes közjegyzői cselekmény elvégzését. Ezenfelül a tárgyaláson felhívottaknak megfelelően a lengyel bíróságok végeredményben megállapították volna a dologi hagyományt rendelő végrendeleti rendelkezések jogellenességét, mivel e rendelkezések a jogi konstrukciójuk miatt hatástalanok.

35

Márpedig az alapeljárásban a végrendelkező, aki a 650/2012 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének első mondata alapján a lengyel öröklési jogot választotta, egy Németországban fekvő ingatlanra vonatkozó dologi hagyományt kíván rendelni a végrendeletében, azonban ez utóbbi tagállamban nem ismerik el az említett hagyomány dologi jogi joghatásait.

36

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből tehát egyértelműen kitűnik, hogy az alapeljárásbeli jogvita eldöntéséhez szükség van a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdése k) és l) pontjának, továbbá 31. cikkének az értelmezésére. Ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy e rendeletre tekintettel megvizsgálja, hogy a közjegyző megalapozottan tagadta‑e meg az alapeljárás felperese által kért közjegyzői cselekmény elvégzését azon az alapon, hogy az ellentétes lenne a német jogszabályokkal.

37

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlanságának alátámasztása érdekében a magyar kormány arra hivatkozik, hogy e kérdés egy még nem létező jogvitára vonatkozik, mivel a végrendelkező nem hunyt el, és az említett ingatlan tárgyában mindezidáig nem fordultak az ingatlan‑nyilvántartás vezetéséért felelős német hatósághoz.

38

E tekintetben elegendő annak megállapítása, hogy amint az a 650/2012 rendelet (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, e rendelet biztosítani kívánja a polgárok számára annak lehetőségét, hogy előzetesen megszervezhessék az öröklésüket. Ezért pusztán az a körülmény, hogy az alapeljárásban az öröklés még nem nyílt meg, nem teszi a feltett kérdést hipotetikus jellegűvé.

39

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadható.

40

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének k) és l) pontját, valamint 31. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az öröklésre alkalmazandó, az örökhagyó által az ugyanezen rendelet 22. cikkének (1) bekezdésével összhangban választott jogban szabályozott dologi hagyomány dologi jogi joghatásainak valamely tagállami hatóság általi elismerésének megtagadása, ha azt azzal indokolják, hogy e hagyomány egy olyan másik tagállamban fekvő ingatlanon fennálló tulajdonjogot érint, amelynek jogszabályai az öröklés megnyílásának időpontjában nem ismerik a közvetlen dologi jogi joghatással bíró hagyomány jogintézményét.

41

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 650/2012 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében e rendeletet az öröklésre kell alkalmazni. E rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy az öröklés „a vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek haláleset miatti átszállásának valamennyi formáját magában foglalja, akár végintézkedés szerint megvalósuló átruházás, akár törvényes öröklés révén történő átszállás útján”.

42

Nem vitatott, hogy az alapeljárás tényállása végrendeleti öröklésre vonatkozik.

43

A 650/2012 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az örökhagyó az öröklés egészére irányadó jogként választhatja annak az államnak a jogát, amelynek állampolgárságával rendelkezik. Pontosítani kell továbbá, hogy e rendelet 23. cikkének (1) bekezdése rögzíti az egy tagállam öröklési jogának alkalmazására vonatkozó elvet.

44

Az uniós jogalkotó ezzel pontosította, amint az az említett rendelet (37) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy jogbiztonsági okokból és a hagyaték felosztásának elkerülése érdekében az említett jognak kell szabályoznia az öröklés egészét, azaz a hagyatékba tartozó valamennyi vagyontárgyat, tekintet nélkül a vagyontárgyak természetére, és függetlenül attól, hogy a vagyontárgyak valamely másik tagállamban vagy valamely harmadik államban találhatók‑e. Így a 650/2012 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésével összhangban az említett jog az irányadó különösen a hagyatékba tartozó vagyontárgyak örökösökre és adott esetben a hagyományosokra történő átszállására.

45

E tekintetben a 650/2012 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése az e rendelet hatálya alól kizárt különböző területeket sorolja fel, így többek között e rendelkezés k) pontjában „a dologi jogok természeté[t]”, illetve az l) pontjában „az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételé[t] – beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is – és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatásai[t]”.

46

Ami először is azt a kérdést illeti, hogy a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének k) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes azon dologi jogi joghatások Németországban történő elismerésének megtagadása, amelyeket a lengyel jogban szabályozott dologi hagyomány vált ki, meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés értelmében e rendelet hatálya nem terjed ki a „dologi jogok természetére”.

47

Amint az az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatból [COM (2009) 154 végleges, 5. o.] kitűnik, az említett rendelkezés a javak és a jogok minősítésére, valamint az ilyen jogok jogosultja jogainak meghatározására vonatkozik.

48

Egyébiránt szintén e rendelkezés hatálya alá tartozik az, hogy a tagállamok jogrendje mely dologi jogokat és milyen számban szabályoz (numerus clausus). A 650/2012 rendelet (15) preambulumbekezdése e tekintetben ugyanis pontosítja, hogy e rendelet nem érinti a néhány tagállam nemzeti jogában korlátozott számban (numerus clausus) létező dologi jogokat, továbbá hogy a tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy elismerjék az adott tagállamban található tulajdonhoz kapcsolódó dologi jogokat, ha a szóban forgó dologi jog nem ismert a jogukban.

49

A jelen esetben a lengyel jog szerinti dologi hagyomány és a német jog szerinti kötelmi hagyomány egyaránt a dolgon fennálló tulajdonjog – vagyis a főtanácsnok által az indítványának 46. és 47. pontjában hangsúlyozottakkal összhangban mindkét szóban forgó jogrendszerben ismert dologi jog – átruházásának egy módja. Így a tulajdonjog dologi hagyomány útján történő közvetlen átruházása kizárólag e dologi jognak a végrendelkező halála esetére szóló átruházásának módját érinti, amit a 650/2012 rendelet – a (15) preambulumbekezdésének megfelelően – az öröklésre alkalmazandó jogban előírtak szerint kifejezetten megenged.

50

Márpedig az átruházás e módjai nem tartoznak a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdése k) pontjának hatálya alá.

51

Ezért meg kell állapítani, hogy a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének k) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha egy olyan tagállamban, amelynek jogrendje nem ismeri a dologi hagyomány jogintézményét, megtagadják az ilyen hagyomány által az öröklés megnyílásának időpontjában kiváltott, az örökhagyó által választott öröklési jog szerinti dologi jogi joghatások elismerését.

52

Másodszor, ami azon kérdést illeti, hogy a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének l) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes a dologi hagyomány dologi jogi joghatásai elismerésének a megtagadása, rá kell mutatni arra, hogy e rendelkezés szerint e rendelet hatálya nem terjed ki az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére – beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is – és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatásaira.

53

A 650/2012 rendelet (18) preambulumbekezdése e tekintetben pontosítja, hogy „a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának (ingatlan esetén a lex rei sitaenek) kell meghatároznia, hogy milyen jogi feltételekkel és hogyan kell elvégezni a [dologi jog] bejegyzés[é]t”. Ezenfelül e rendelet (19) preambulumbekezdése szerint, „ha a nyilvántartás szerinti tagállam joga szerint a nyilvántartáserga omnes joghatásának biztosítása vagy a jogügyletek védelme érdekében az ingatlanon történő jogszerzéshez nyilvántartásba vétel szükséges, akkor az ilyen jogszerzés időpontjára ennek a tagállamnak a joga kell, hogy irányadó legyen”.

54

Ebből az következik, hogy – amint azt a főtanácsnok az indítványának 60. pontjában lényegében hangsúlyozta – mivel a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének l) pontja kizárólag az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére – beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is – és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatásaira vonatkozik, e jogok megszerzésének feltételei e rendelkezés értelmében nincsenek kizárva e rendelet hatálya alól.

55

Ezt az értelmezést erősíti az egy tagállam öröklési jogának alkalmazására vonatkozó elv is, amelyet a 650/2012 rendelet 23. cikke, és különösen a (2) bekezdésének e) pontja rögzít, amely utóbbi úgy rendelkezik, hogy ez a jog az irányadó a „vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek […] örökösökre és adott esetben a hagyományosokra [történő átszállására]”.

56

Ez az értelmezés emellett a 650/2012 rendelet által elérni kívánt, e rendelet (7) preambulumbekezdésében említett célkitűzéssel is összhangban áll, amelynek értelmében e rendelet elő kívánja segíteni a belső piac megfelelő működését, azáltal hogy megszüntetik azoknak a személyeknek a szabad mozgása előtti akadályokat, akik a határokon átnyúló vonatkozású örökléssel összefüggő jogaikat kívánják érvényesíteni. E preambulumbekezdés értelmében az európai igazságszolgáltatási térségben a polgároknak képesnek kell lenniük öröklésük előzetes megszervezésére.

57

Ebben az összefüggésben annak elismerése, hogy a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének l) pontja alapján kizárható e rendelet hatálya alól a hagyaték tárgyának dologi hagyomány útján történő megszerzése, a hagyaték felosztásához vezetne, ami összeegyeztethetetlen e rendelet 23. cikkének szövegével és e rendelet célkitűzéseivel.

58

Ezért a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének l) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha egy olyan tagállamban, amelynek jogrendje nem ismeri a dologi hagyomány jogintézményét, megtagadják az ilyen hagyomány által az öröklés megnyílásának időpontjában kiváltott, az örökhagyó által választott öröklési jog szerinti dologi jogi joghatások elismerését.

59

Egyébiránt mindehhez hozzá kell fűzni, hogy a 650/2012 rendelet olyan bizonyítvány bevezetéséről rendelkezik, amelynek révén a bizonyítványban említett minden örökös, hagyományos és jogutód bizonyítani tudja valamely másik tagállamban a jogállását és a jogait, és különösen a hagyatékba tartozó konkrét vagyontárgynak a bizonyítványban említett hagyományos javára való juttatását.

60

E rendelet 69. cikkének (1) bekezdése értelmében a bizonyítvány külön eljárás nélkül valamennyi tagállamban joghatással bír. E cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bizonyítványban hagyományosként említett személyről vélelmezni kell, hogy rendelkezik a bizonyítványban említett jogállással és jogokkal, és hogy e jogokhoz az említett bizonyítványban feltüntetetteken túl egyéb feltétel és/vagy korlátozás nem fűződik.

61

Harmadszor, ami a 650/2012 rendelet 31. cikkének az értelmezését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy e cikk szövege szerint „[h]a egy személy az öröklésre alkalmazandó jog alapján őt megillető dologi jogra hivatkozik, azonban azon tagállam joga, ahol e jogra hivatkozik, nem ismeri a kérdéses dologi jogot, a szóban forgó jogot – szükség esetén és amennyire lehetséges – az említett állam jogában létező, hozzá legközelebb álló dologi joghoz kell hozzáigazítani, figyelembe véve az adott dologi jog által megvalósítani kívánt célokat és érdekeket, valamint a hozzá fűződő joghatást”.

62

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy az A. Kubicka által dologi hagyomány útján átruházni kívánt dologi jog a Németországban fekvő ingatlanán fennálló tulajdonrész. Márpedig nem vitatott, hogy a német jog is ismeri a hagyományosra a lengyel jog alapján ekképpen átszálló tulajdonjog intézményét.

63

A 650/2012 rendelet 31. cikke nem a dologi jogok átruházásának módjaira – amelyek közé többek között a dologi vagy a kötelmi hagyomány is sorolható –, hanem kizárólag az öröklésre alkalmazandó jogban (lex causae) szabályozott dologi jogok tartalmának tiszteletben tartására, és azok azon tagállam jogrendjébe való átvételére vonatkozik, ahol e jogokra hivatkoznak (lex rei sitae).

64

Ezért, mivel a dologi hagyomány útján átruházott dologi jog a német jogban ismert tulajdonjog, nem kell a 650/2012 rendelet 31. cikkében előírt kiigazításhoz folyamodni.

65

Ebből az következik, hogy a 650/2012 rendelet 31. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha egy olyan tagállamban, amelynek jogrendje nem ismeri a dologi hagyomány jogintézményét, megtagadják az ilyen hagyomány által az öröklés megnyílásának időpontjában kiváltott, az örökhagyó által választott öröklési jog szerinti dologi jogi joghatások elismerését.

66

A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének k) és l) pontját, valamint 31. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az öröklésre alkalmazandó, az örökhagyó által az ugyanezen rendelet 22. cikkének (1) bekezdésével összhangban választott jogban szabályozott dologi hagyomány dologi jogi joghatásainak valamely tagállami hatóság általi elismerésének megtagadása, ha azt azzal indokolják, hogy e hagyomány az e tagállamban fekvő ingatlanon fennálló tulajdonjogot érint, azonban e tagállam jogszabályai az öröklés megnyílásának időpontjában nem ismerik a közvetlen dologi jogi joghatással bíró hagyomány jogintézményét.

67

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4‑i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikke (2) bekezdésének k) és l) pontját, valamint 31. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az öröklésre alkalmazandó, az örökhagyó által az ugyanezen rendelet 22. cikkének (1) bekezdésével összhangban választott jogban szabályozott dologi hagyomány dologi jogi joghatásainak valamely tagállami hatóság általi elismerésének megtagadása, ha azt azzal indokolják, hogy e hagyomány az e tagállamban fekvő ingatlanon fennálló tulajdonjogot érint, azonban e tagállam jogszabályai az öröklés megnyílásának időpontjában nem ismerik a közvetlen dologi jogi joghatással bíró hagyomány jogintézményét.