1

Fellebbezéseivel Kenzo Tsujimoto az Európai Unió Törvényszéke 2015. december 2‑iTsujimoto kontra OHIM – Kenzo (KENZO ESTATE) ítéletének (T‑414/13, nem tették közzé, EU:T:2015:923) és 2015. december 2‑iTsujimoto kontra OHIM – Kenzo (KENZO ESTATE) ítéletének (T‑522/13, nem tették közzé, EU:T:2015:922) (a továbbiakban együttesen: megtámadott ítéletek) hatályon kívül helyezését kéri, amelyekkel a Törvényszék elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) második fellebbezési tanácsa által a Kenzo és K. Tsujimoto közötti felszólalási eljárással kapcsolatban, egyenként 2013. május 22‑én (R 333/2012‑2. sz. ügy) és 2013. július 3‑án hozott határozat (R 1363/2012‑2. sz. ügy) hatályon kívül helyezésére irányuló kereseteit.

2

A szóban forgó lajstromozás iránti kérelmeket a fellebbező nyújtotta be, az egyiket a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11.1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.), a másikat pedig a 2009. április 13‑án hatályba lépett, az (európai uniós) védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o.]) alapján, mely utóbbi kodifikálta és hatályon kívül helyezte a 40/94 rendeletet.

3

A 207/2009 rendelet „Viszonylagos kizáró okok” című 8. cikke (5) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„A (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet továbbá oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve, hogy [európai uniós] védjegy esetén a korábbi közösségi védjegy [az Európai Unióban], korábbi nemzeti védjegy esetén a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.”

4

E rendeletnek „A tényállás hivatalbóli vizsgálata” című 76. cikke (2) bekezdésében, kimondja:

„A hivatal figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.”

5

A 40/94 rendelet végrehajtásának szabályait a 2005. június 29‑i 1041/2005/EK bizottsági rendelettel (HL 2005. L 172., 4. o.) módosított, a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) határozza meg. E végrehajtási rendelet a 207/2009 rendeletre is alkalmazandó.

6

A végrehajtási rendeletnek „A felszólalás indoklása” című 19. szabálya (1) és (2) bekezdésében előírja:

„(1)   A Hivatal lehetőséget ad a felszólalónak, hogy benyújtsa a felszólalása alátámasztására szolgáló tényeket, bizonyítékokat és érveket, vagy kiegészítse a 15. szabály (3) bekezdése alapján benyújtott bármely tényt, bizonyítékot vagy érvet az általa megadott határidőn belül, amely legalább 2 hónap attól a naptól kezdve, amelyen a felszólalási eljárást megkezdettnek tekintik a 18. szabály (1) bekezdésével összhangban.

(2)   Az (1) bekezdésben említett határidőn belül a felszólaló benyújtja a korábbi védjegye vagy joga létezésének, érvényességének és az oltalom terjedelmének bizonyítékát [helyesen: fennállásának, érvényességének és az oltalom terjedelmének bizonyítékát], valamint a felszólalásra való jogosultságát igazoló bizonyítékot. A felszólaló különösen az alábbi bizonyítékokat nyújtja be:

[…]”

7

A végrehajtási rendeletnek „A felszólalás vizsgálata” című 20. szabályának (1) bekezdése az alábbiakról rendelkezik:

„Ha a 19. szabály (1) bekezdésében említett határidő lejártáig a felszólaló nem bizonyítja a korábbi védjegyének vagy jogának meglétét, érvényességét és oltalmi hatályát [helyesen: fennállását, érvényességét és az oltalom terjedelmét], valamint a felszólalásra való jogosultságát, a felszólalást elutasítják mint megalapozatlant.”

8

A végrehajtási rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ha a fellebbezés a felszólalási osztályok egyikének határozata ellen irányul, a fellebbezési tanács a rendeletben és e szabályokban megállapított vagy a felszólalási osztály által a rendelettel és e szabályokkal összhangban megadott határidőn belül benyújtott tényekre és bizonyítékokra korlátozza a fellebbezés vizsgálatát, kivéve ha a fellebbezési tanács úgy véli, hogy a [207/2009] rendelet [76]. cikkének (2) bekezdése értelmében további vagy kiegészítő tényeket és bizonyítékokat kell figyelembe venni.”

9

2008. január 21‑én a fellebbező az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás iránti kérelmet nyújtott be, amelyről az EUIPO‑t a 40/94 rendelet alapján 2008. március 13‑án értesítették.

10

A lajstromoztatni kívánt védjegy a KENZO ESTATE szómegjelölés.

11

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amelyek az alábbi leírásnak felelnek meg: „Borok; gyümölcsalapú alkoholtartalmú italok; nyugati típusú likőrök (általánosan)”.

12

A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő2008. március 17‑i 12/2008. számában tették közzé.

13

2008. december 16‑án Kenzo a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 11. pontban említett valamennyi áru vonatkozásában történő nemzetközi lajstromozásával szemben.

14

A felszólalás a korábbi KENZO közösségi szóvédjegyen alapult, amelyet 2001. február 20‑án lajstromoztak a 720706. számon többek között a Nizzai Megállapodás szerinti 3., 18. és 25. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében, az egyes osztályok szerinti következő leírással:

15

A felszólalás alátámasztásául hivatkozott jogalap a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében említett jogalap volt.

16

2011. december 20‑i határozatával a felszólalási osztály elutasította a felszólalást.

17

2012. február 15‑én a Kenzo a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen az EUIPO‑hoz.

18

2013. május 22‑i határozatával az EUIPO második fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek. A fellebbezési tanács álláspontja szerint a jelen ügyben teljesül a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának három együttes feltétele. Ami az első feltételt illeti, a fellebbezési tanács rámutatott, hogy az ütköző védjegyek a releváns vásárlóközönség nem elhanyagolható része körében nagymértékben hasonlóak. A második feltételt illetően a felszólalási osztállyal ellentétben úgy vélte, hogy a Kenzo bizonyította, hogy a korábbi védjegy jóhírnévvel rendelkezik. A harmadik feltétel kapcsán az említett tanács megállapította, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a lajstromoztatni kért védjegy, amelynek használatát egyetlen alapos okkal sem támasztották alá, a jóhírnévvel rendelkező a korábbi védjegy nyomdokába próbál lépni, hogy részesüljön annak vonzerejéből, elismertségéből és presztízséből, valamint azért, hogy kihasználja – mindennemű pénzügyi ellentételezés nélkül – az említett védjegy jogosultja által e védjegy imázsának megteremtése és fenntartása érdekében eszközölt üzleti ráfordításokat. Arra a következtetésre jutott tehát, hogy fennáll a veszélye, hogy a nemzetközi lajstromozás tekintetében az Unióban kért oltalom a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében véve tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy jóhírnevét.

19

A Törvényszék Hivatalához 2013. augusztus 8‑án benyújtott keresetlevelében a fellebbező a fent említett határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet terjesztett elő. Keresetének alátámasztására két jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt a 207/2009 rendelet 76. cikke (2) bekezdésének, a másodikat pedig e rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapította.

20

A Törvényszék e jogalapokat és ennek következtében a keresetet teljes egészében elutasította.

21

2009. augusztus 18‑án a fellebbező az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás iránti kérelmet nyújtott be, amelyről az EUIPO‑t a 207/2009 rendelet alapján 2009. november 5‑én értesítették.

22

A lajstromoztatni kívánt védjegy a KENZO ESTATE szómegjelölés.

23

A bejelentést a Nizzai Megállapodás szerinti 29., 30., 31., 35., 41. és 43. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amelyek az egyes osztályok vonatkozásában az alábbi leírásnak felelnek meg:

24

A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő2009. november 16‑i 44/2009. számában tették közzé.

25

2010. augusztus 12‑én Kenzo a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 23. pontban említett valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában történő lajstromozásával szemben.

26

A felszólalás a korábbi KENZO közösségi szóvédjegyen alapult, amelyet 2001. február 20‑án lajstromoztak a 720706. számon többek között a Nizzai Megállapodás szerinti 3., 18. és 25. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek az egyes osztályok vonatkozásában a fenti 14. pontban szereplő leírásnak felelnek meg.

27

A felszólalás alátámasztásául hivatkozott jogalap a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében említett jogalap volt.

28

2012. május 24‑i határozatával a felszólalási osztály elutasította a felszólalást.

29

2012. július 23‑án a fellebbező a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen az EUIPO‑hoz.

30

2013. július 3‑i határozatával az EUIPO második fellebbezési tanácsa részben helyt adott a fellebbezésnek. A fellebbezési tanács álláspontja szerint a jelen ügyben az említett lajstromozási kérelemben említett szolgáltatások vonatkozásában teljesül a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának három együttes feltétele. Ami az első feltételt illeti, a fellebbezési tanács rámutatott, hogy az ütköző védjegyek nagymértékben hasonlóak. A második feltételt illetően a felszólalási osztállyal ellentétben úgy vélte, hogy a Kenzo bizonyította, hogy a korábbi védjegy jóhírnévvel rendelkezik. A harmadik feltétel kapcsán az említett tanács a lajstromoztatni kért védjeggyel érintett szolgáltatások vonatkozásában megállapította, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy e védjegy, amelynek használatát egyetlen alapos okkal sem támasztották alá, a jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy nyomdokába próbál lépni, hogy részesüljön annak vonzerejéből, elismertségéből és presztízséből, valamint azért, hogy kihasználja – mindennemű pénzügyi ellentételezés nélkül – az említett védjegy jogosultja által e védjegy imázsának megteremtése és fenntartása érdekében eszközölt üzleti ráfordításokat.

31

Ezzel szemben a fellebbezési tanács megállapította, hogy a Nizzai Megállapodás szerinti 29–31. osztályba tartozó és a lajstromozási kérelemben szereplő áruk nem minősülnek luxuscikkeknek, és nem feltétlenül társítják hozzájuk gondolatban a csillogás vagy divat világát. Olyan hétköznapi, tömegesen fogyasztott élelmiszerekről van szó, amelyek bármely sarki boltban megvásárolhatók, és csak érintőlegesen kapcsolódnak a Kenzo áruihoz. Az utóbbi nem igazolta azon okokat, amelyek miatt a védjegy lajstromozása sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi KENZO védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét. A fellebbezési tanács ezen áruk tekintetében elutasította a felszólalást.

32

A Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 26‑án benyújtott keresetlevelében a fellebbező a 2013. július 3‑i határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet terjesztett elő. Keresetének alátámasztására két jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt a 207/2009 rendelet 76. cikke (2) bekezdésének, a másodikat pedig e rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapította.

33

A Törvényszék e jogalapokat és ennek következtében a keresetet teljes egészében elutasította.

34

A Bíróság elnöke a 2016. május 18‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑85/16. P. és a C‑86/16. P. sz. ügyeket.

35

Fellebbezéseiben a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

36

Az EUIPO és a Kenzo azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a két fellebbezést, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

37

Keresetének alátámasztásaként a fellebbező két, egyenként a 207/2009 rendelet 76. cikke (2) bekezdésének és ugyanezen rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozott.

38

Első jogalapjával a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak az egyes megtámadott ítéletek 23. pontjában való kimondásával, hogy a fellebbezési tanács jogosan vélte úgy, hogy a használat és a jóhírnév bizonyítékai egymástól elválaszthatatlanok, és ezért a használatra vonatkozó bizonyítékok a jóhírnév bizonyítékaiként is benyújthatók. A fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszék ennek kimondásával figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a fellebbezési tanács által a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján gyakorolt mérlegelési jogkört a végrehajtási rendelet 20. szabályának (1) bekezdése, valamint 19. szabályának (1) és (2) bekezdése korlátozza.

39

A fellebbező szerint e rendelkezésekből következik, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésén alapuló felszólalást el kell utasítani, ha a felszólaló az EUIPO által a korábbi jog létezésének és érvényességének bizonyítása céljából előírt határidőn belül nem szolgáltat bizonyítékot a korábbi védjegy jóhírneve vonatkozásában. Ezen értelmezést megerősítette a 2002. június 13‑iChef Revival USA kontra OHIM – Massagué Marín (Chef) ítélet (T‑232/00, EU:T:2002:157, 44. pont) is.

40

Márpedig az egyes megtámadott ítéletek 23. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék a fellebbezési tanácshoz hasonlóan tévesen vette figyelembe a korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítására előírt határidő lejártát követően benyújtott dokumentumokat, azaz a Kenzo észrevételeinek 1–21. mellékletét, az említett védjegy jóhírnevének értékelése érdekében. A fellebbező szerint sem a 207/2009 rendelet, sem a végrehajtási rendelet nem rendelkezik arról, hogy a használat igazolása érdekében előterjesztett és a korábbi jogok bizonyítására előírt határidő lejártát követően benyújtott bizonyítékok alátámaszthatják a korábbi védjegy jóhírnevét.

41

A Kenzo elsődlegesen arra hivatkozik, hogy az első jogalap elfogadhatatlan. Másodlagosan azzal érvel, hogy az egyben megalapozatlan is. Az EUIPO azt állítja, hogy az első jogalap megalapozatlan.

42

Az első jogalap elfogadhatóságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdésével összhangban a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Ezért kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. Ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát – amennyiben nincsen szó az elferdítésükről – nem jogkérdés, amelynek vizsgálata a fellebbezési eljárás keretein belül a Bíróságra tartozna (lásd különösen: 2010. szeptember 2‑iCalvin Klein Trademark Trust kontra OHIM ítélet, C‑254/09 P, EU:C:2010:488, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

E tekintetben elegendő megállapítani, hogy az első jogalap a fellebbezési tanácsot a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján – a végrehajtási rendelet 20. szabályának (1) bekezdése, valamint 19. szabályának (1) és (2) bekezdése figyelemmel – megillető mérlegelési jogkör jellegére alapított jogkérdést vet fel. Ennélfogva az első jogalap elfogadható.

44

Ezen jogalap megalapozottságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság 2013. október 3‑iRintisch kontra OHIM ítéletében (C‑120/12 P, EU:C:2013:638) lényegében kimondta, hogy a fellebbezési tanácsnak a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdéséből eredő mérlegelési jogkörét a végrehajtási rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdésében szereplő rendelkezés, nem pedig az utóbbi rendelet 20. szabályának (1) bekezdésében szereplő rendelkezés korlátai között kell gyakorolni. Az említett rendelet 32. pontjában többek között megállapította, hogy a végrehajtási rendelet kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a fellebbezési tanács a felszólalási osztály határozata ellen irányuló fellebbezés vizsgálata során a végrehajtási rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdéséből és a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdéséből eredő mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése céljából, hogy figyelembe kell‑e venni azokat a további vagy kiegészítő tényeket és bizonyítékokat, amelyeket a felszólalási tanács által megállapított vagy megadott határidőn belül nem terjesztettek elő. Következésképpen abban az esetben, ha ilyen fellebbezést terjesztenek elé, a fenti rendelkezések választási lehetőséget biztosítanak a fellebbezési tanácsnak arra, hogy elfogadja vagy ne fogadja el az olyan késedelmesen előterjesztett dokumentumokat, amelyek a korábbi védjegy fennállásával, érvényességével és oltalmi hatályával kapcsolatosak.

45

A fenti ítélet 38. pontjában a Bíróság emlékeztetett arra, hogy amikor az EUIPO felszólalási eljárás keretében dönt, a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok és ténybeli elemek figyelembevételével kapcsolatban őt megillető mérlegelési jogkör gyakorlása azon két feltételtől függ, hogy egyrészről a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok első ránézésre valós jelentőséggel bírnak az előtte folyamatban lévő felszólalási eljárás kimenetele szempontjából, másrészről pedig az eljárásnak azon szakaszával, amikor e késedelmes előterjesztésre sor kerül, és az azt övező körülményekkel e figyelembevétel nem ellentétes.

46

A jelen esetben a Törvényszék először a megtámadott ítéletek 16. és 17. pontjában emlékeztetett a Bíróság ezen ítélkezési gyakorlatára, és jogosan mutatott rá ezen ítéletek mindegyikének 18. pontjában arra, hogy a fellebbezési tanács mérlegelési jogkörét nem a végrehajtási rendelet 20. szabályának (1) bekezdésére tekintettel, hanem kizárólag ez utóbbi rendelet 50. szabályának (1) bekezdésére tekintettel kell értelmezni.

47

Másodszor a megtámadott ítéletek 19–23. pontjában megvizsgálta, hogy a fellebbezési tanács a jelen ügyben figyelembe vehette‑e ezen bizonyítékokat abban az értelemben, hogy azok valós jelentőséggel bírnak, és hogy az eljárási szakasz, valamint az ügy egyes körülményei azt lehetővé teszik. Az említett ítéletek mindegyikének 23. pontjában megállapította, hogy ez az eset valósul meg, mivel „annak kimondásával, hogy a használatot igazoló bizonyítékok és a jóhírnév bizonyítékai elválaszthatatlanok, és hogy csak túlzott és jogellenes alaki követelmények írhatják elő, hogy a használatot igazoló bizonyítékokat nem lehet a jóhírnév bizonyítása érdekében előterjeszteni, a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdéséből eredő mérlegelési jogkörével élt annak eldöntése céljából, hogy ezen elemeket figyelembe kell‑e venni”.

48

Ennek kimondásával a Törvényszék pontosan alkalmazta a 207/2009 rendelet 76. cikkének a végrehajtási rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdését. Következésképpen az első jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

49

A második, a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított jogalapjával a fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az említett rendelkezésben szereplő azon négy feltétel mindegyikének értékelése során, amelyek alapján a valamely védjegy lajstromozására irányuló kérelem elutasítható. Ennek megfelelően a jogalapja négy részre oszlik, amelyeket a Törvényszék által egyenként az ütköző védjegyek hasonlóságának, a korábbi védjegy jóhírnevének, a tisztességtelen kihasználás hiányának, végül pedig az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelölés használatára vonatkozó alapos ok fennállásának értékelése során elkövetett téves jogalkalmazásra alapít.

50

Második jogalapjának első részével a fellebbező először is azt állítja, hogy a Törvényszék az ütköző védjegyek hasonlóságának a megtámadott ítéletek 31–33. pontjában anélkül történő értékelésével, hogy az említett védjegyek összehasonlítását azok mindegyikét egészében vizsgálva végezte volna el, tévesen alkalmazta a jogot. Úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen, kizárólag az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelölés egyik elemére tekintettel végezte el az előírt, korábbi védjeggyel való összehasonlítást. Arra hivatkozik, hogy ha a Törvényszék elvégezte volna az ütköző védjegyek szükséges vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból történő összehasonlítását, arra a következtetésre jutott volna, hogy egyáltalán nem hasonlók egymáshoz. Álláspontja szerint az „estate” elem jelentős helyet foglal el az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelölésben, mivel hat betűből áll, és ezért hosszabb, mint az öt betűből álló „kenzo” elem. Az „estate” elem vizuális és hangzásbeli szempontból az említett védjegy hosszát is jelentősen megnöveli, továbbá jelentős különbségeket eredményez az ütköző védjegyek között mind azok szonoritása, mind pedig azok ritmusa szempontjából.

51

A fellebbező ezt követően előadja, hogy a Törvényszék nem indokolta azon értékelését, amely szerint a KENZO ESTATE védjegynek a „kenzo” elem a domináns eleme. Ezzel szemben úgy véli, hogy az „estate elem” megkülönböztető képességgel rendelkezik azon áruk és szolgáltatások vonatkozásában, amelyek tekintetében a védjegy lajstromozását kérték. Ugyanis, még ha kapcsolat is áll fenn az említett kifejezés és az utóbbiak között, e kapcsolat nem kellően közvetlen ahhoz, hogy teljesen megfossza az „estate” elemet a megkülönböztető képességétől, és hogy a „kenzo” elemet automatikusan domináns elemmé tegye.

52

A fellebbező végül azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítéletek mindegyikének 34. pontjában tévesen utasította el a 2009. május 7‑iKlein Trademark Trust kontra OHIM – Zafra Marroquineros (CK CREACIONES KENNYA) ítéletből (T‑185/07, EU:T:2009:147) és a 2010. szeptember 2‑iCalvin Klein Trademark Trust kontra OHIM ítéletből (C‑254/09 P, EU:C:2010:488) eredő ítélkezési gyakorlat alkalmazását.

53

A Kenzo és az EUIPO azt állítja, hogy a második jogalap első része elfogadhatatlan, és mindenesetre megalapozatlan.

54

A második jogalap első részének elfogadhatatlanságát illetően meg kell állapítani, hogy a fellebbező azon érvelése, amellyel azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy nem az egyes ütköző védjegyek mindegyikét egészében vizsgálva végezte el azok összehasonlítását, és nem alkalmazta a 2009. május 7‑iKlein Trademark Trust kontra OHIM – Zafra Marroquineros (CK CREACIONES KENNYA) ítéletet (T‑185/07, EU:T:2009:147), valamint a 2010. szeptember 2‑iCalvin Klein Trademark Trust kontra OHIM ítéletet (C‑254/09 P, EU:C:2010:488), továbbá a KENZO ESTATE védjegyet alkotó „kenzo” elem domináns jellege értékelésének hiányos indokolására alapított érvelése jogkérdésnek minősül. Az utóbbiak a jelen ítélet 42. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően fellebbezés keretében elfogadhatók.

55

Ezzel szemben a fellebbező azon érvelése, amellyel azt állítja, hogy az „estate” elem megkülönböztető képességgel rendelkezik, elfogadhatatlan, mivel azzal a fellebbező valójában a Törvényszék által az egyes megtámadott ítéletek 33. pontjában elvégzett azon ténybeli értékelést kívánja megkérdőjelezni, amely szerint a lajstromozás iránti kérelmekkel érintett árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatba hozott „estate” szó a releváns vásárlóközönség jelentős része számára nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.

56

Először is az arra alapított érv megalapozottságát illetően, hogy a Törvényszék nem az egyes ütköző védjegyek mindegyikét egészében vizsgálva végezte el azok összehasonlítását, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a korábbi védjegy és a lajstromoztatni kért védjegy között a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében fennálló kapcsolatot átfogóan, az adott ügy valamennyi releváns tényezőjére tekintettel kell értékelni, amelyek között szerepel többek között a korábbi védjegy megkülönböztető képességének foka és az ütköző védjegyek hasonlóságának mértéke, amely többek között hasonló vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi elemek meglétét feltételezi (lásd: 2003. október 23‑iAdidas‑Salomon és Adidas Benelux ítélet, C‑408/01, EU:C:2003:582, 28. pont; 2011. március 24‑iFerrero kontra OHIM ítélet, C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 52. és 64. pont).

57

A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítéletek 31. és 32. pontjában rámutatott, hogy az a körülmény, miszerint valamely védjegy kizárólag a korábbi védjegyből áll, amelyhez egy másik szót illesztettek, e két védjegy hasonlóságát jelzi, és hogy főszabály szerint a fogyasztó rendszerint nagyobb figyelmet szentel valamely megjelölés elejének, mint a végének. Az „estate” szó megkülönböztető képességének hiányát illetően a Törvényszék az egyes megtámadott ítéletek 33. pontjában rámutatott, hogy „az angol nyelvű beszélő számára e szó azon helyet idézheti fel, ahol a bort, a szőlőt és a kapcsolódó árukat előállítják vagy termesztik, mivel az „estate” szó „nagy méretű földbirtokot” jelent”. A Törvényszék tehát kimondta, hogy a fellebbezési tanács jogosan állapíthatta meg, hogy a releváns vásárlóközönség kevesebb figyelmet fordít e kifejezésre, és inkább az első elemre, azaz a nagyobb megkülönböztető képességű „kenzo” elemre összpontosít.

58

A megtámadott ítéletek 31–33. pontjából kitűnik, hogy az ütköző védjegyek hasonlóságának értékelése céljából a Törvényszék egyrészről megállapította, hogy az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelölés kizárólag a korábbi védjegyből áll, amelyhez a megkülönböztető képességgel nem rendelkező „estate” elemet illesztették, másrészről pedig, hogy mivel a fogyasztó főszabály szerint nagyobb figyelmet szentel valamely megjelölés elejének, mint a végének, a releváns vásárlóközönség a nagyobb megkülönböztető képességgel rendelkező első elemre, azaz a „kenzo” kifejezésre összpontosít.

59

E körülmények között, mivel a két ütköző védjegy olyan szóvédjegy, amelyek egyikét kizárólag a korábbi védjegy alkotja, amelyhez egy megkülönböztető képességgel nem rendelkező elem kapcsolódik, a Törvényszék jogosan vélhette úgy, hogy e védjegyek egészükben vizsgálva hasonlók.

60

Másodszor a fellebbező arra alapított érvelését, hogy a megtámadott ítéletek indokolása hiányos a „kenzo” elem domináns jellege vonatkozásában, megalapozatlanként el kell utasítani.

61

Az egyes megtámadott ítéletek 32. pontjában a Törvényszék felidézte azt az ítélkezési gyakorlatot, amely kimondja, hogy főszabály szerint a fogyasztó rendszerint nagyobb figyelmet szentel valamely megjelölés elejének, mint a végének. Az egyes megtámadott ítéletek 33. pontjában megállapította, hogy az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelöléssel érintett árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatba hozott „estate” szó a releváns vásárlóközönség jelentős része számára nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonja le, hogy „a fellebbezési tanács jogosan állapíthatta meg, hogy a releváns vásárlóközönség kevesebb figyelmet fordít e kifejezésre, és inkább az első elemre, azaz a nagyobb megkülönböztető képességű „kenzo” elemre” összpontosít.

62

Harmadszor a fellebbező arra alapított érvelését, hogy a Törvényszék tévesen utasította el a 2009. május 7‑iKlein Trademark Trust kontra OHIM – Zafra Marroquineros (CK CREACIONES KENNYA) ítélet (T‑185/07, EU:T:2009:147) és a 2010. szeptember 2‑iCalvin Klein Trademark Trust kontra OHIM ítélet (C‑254/09 P, EU:C:2010:488) alkalmazását, szintén megalapozatlanként el kell utasítani.

63

Ahogyan ugyanis a Törvényszék az egyes megtámadott ítéletek 34. pontjában jogosan megállapította, az előző pontban idézett ítéletek alapjául szolgáló ügyek ténybeli körülményei eltérnek a jelen ügyek körülményeitől, mivel elegendő megállapítani, hogy az előzőekben egy szómegjelölésből álló, lajstromoztatni kért védjegy ütközött ábrás elemekkel megjelenített korábbi védjegyekkel, míg a jelen ügyekben két szóvédjegy ütközik egymással. Ennélfogva a Törvényszék megállapította, hogy az idézett ítéletek alapjául szolgáló ügyekben az ütköző védjegyek megkülönböztető és domináns elemei nem voltak azonosak, és míg a jelen ügyben a Törvényszék kimondta, hogy az ütköző védjegyekben közös „kenzo” kifejezés egyben azok leginkább megkülönböztető eleme is.

64

Következésképpen a második jogalap első részét teljes egészében el kell utasítani.

65

Második jogalapjának második részével a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék annak a megtámadott ítéletek mindegyikének 41. pontjában történő megállapításával, hogy a fellebbezési tanács jogosan hagyta helyben, hogy a korábbi KENZO védjegy az Unióban jóhírnevet élvez a ruházati cikkek, kozmetikai termékek és illatszerek vonatkozásában, noha az ennek alátámasztására előterjesztett bizonyítékokat késedelmesen nyújtották be, és azokat nem kellett volna figyelembe venni, tévesen alkalmazta a jogot.

66

A Kenzo és az EUIPO arra hivatkozik, hogy e jogalap második részét megalapozatlanként el kell utasítani.

67

Rá kell mutatni, hogy az egyes megtámadott ítéletek 41. pontjában a Törvényszék értékelése a fellebbező arra alapított érvére vonatkozik, hogy a fellebbezési tanácsnak nem kellett volna figyelembe vennie a Kenzo által a felszólalási osztály előtt a C‑85/16. P. sz. ügyben 2010. május 17‑ét megelőzően és a C‑86/16 P. sz. ügyben 2011. február 14‑ét megelőzően a korábbi védjegy jóhírnevének alátámasztása érdekében előterjeszett bizonyítékokat, mivel e bizonyítékokat egyáltalán nem kísérte magyarázat. A Törvényszék e 41. pontban megállapította, hogy e két ügyben a KENZO ESTATE védjegy nemzetközi lajstromozásának tényleges időpontjában, azaz 2008. január 21‑én és 2009. augusztus 18‑án bizonyították a korábbi védjegy jóhírnevét az azon korábbi ügyekben előterjesztett bizonyítékokra tekintettel, amelyekre a felszólalási osztály a jelen ügyekben az álláspontját alapította.

68

A fellebbező tehát nem hivatkozhat a második jogalapja második részének keretében hasznosan arra, hogy a Törvényszék az említett 41. pontban tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy figyelembe vette a korábbi KENZO védjegy jóhírnevével kapcsolatban késedelmesen előterjesztett bizonyítékokat, mivel a Törvényszék értékelése nem vonatkozik az említett bizonyítékok előterjesztésének elkésettségére.

69

E feltételek mellett a második jogalap második részét hatástalanként el kell utasítani.

70

Második jogalapjának harmadik részével a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy az említett eljárásokban lajstromoztatni kért KENZO ESTATE megjelölés használata tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy jóhírnevét, jóllehet nem végezte el az ütköző védjegyeknek a jelen ügyek valamennyi releváns tényezőjét figyelembe vevő átfogó értékelését, amely tényezők között szerepel az említett védjegyek árujegyzékében szereplő áruk vagy szolgáltatások jellege, ezen áruk vagy szolgáltatások közelségének vagy különbözőségének fokát is beleértve. Ily módon előadja, hogy a tervezés, a szín és az illat releváns a ruházati cikkek, az illatszerek és a kozmetikai termékek, azaz a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő áruk sikere szempontjából, míg e szempontok egyike sem teremt értéket a lajstromoztatni kért védjegyek árujegyzékében szereplő áruk vonatkozásában. Ráadásul, figyelembe véve a szóban forgó kereskedelmi ágazatok nagymértékben eltérő jellegét, kevéssé valószínű, hogy a ruházati cikkekhez, illatszerekhez és kozmetikai termékekhez kapcsolódó exkluzív és luxus imázs átvihető lenne az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelöléssel érintett áruk valamelyikére, amely védjegy árujegyzékében hétköznapi, szupermarketekben kapható fogyasztási cikkek szerepelnek.

71

A fellebbező ezenkívül azt állítja, hogy a Törvényszék indokolása puszta feltevéseken és spekuláción alapul, továbbá azt egyáltalán nem támasztják alá bizonyítékok.

72

A Kenzo és az EUIPO azt állítja, hogy a második jogalap harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

73

Meg kell állapítani, hogy amennyiben a fellebbező érvelésével azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem vette figyelembe az ütköző védjegyekkel érintett áruk és szolgáltatások nagyon különböző jellegét és vonatkozásait, azt a jelen ítélet 42. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elfogadhatatlanként el kell utasítani. Ezzel az érveléssel ugyanis a fellebbező valójában a Törvényszék által a megtámadott ítéletek 50–53. pontjában e tekintetben tett azon ténybeli megállapításokat kívánja megkérdőjelezni, amelyek szerint lényegében az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelöléssel megjelölt áruk és szolgáltatások a ruházati cikkekhez, az illatszerekhez és kozmetikai termékekhez hasonlóan a luxuscikkek körébe tartozhatnak.

74

Amennyiben a fellebbező érvelésével arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nem végezte el az annak megítélése szempontjából releváns tényezők átfogó értékelését, hogy fennáll‑e a korábbi védjegy jóhírneve tisztességtelen kihasználásának veszélye, és hogy a Törvényszék nem indokolta megfelelően az e tekintetben tett megállapítását, meg kell állapítani, hogy jogi kérdést vet fel, amely a jelen ítélet 42. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően fellebbezés keretében elfogadható.

75

Mindazonáltal ezen érvelés a megtámadott ítéletek téves olvasatán alapul.

76

Rá kell mutatni ugyanis, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletek 45–49. pontjában emlékeztetett annak a jelen ügyben történő meghatározása tekintetében releváns ítélkezési gyakorlatra, hogy az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelölés használata tisztességtelenül kihasználja‑e a korábbi védjegy jóhírnevét. Ezen ítéletek 50. és 51. pontjában megvizsgálta az érintett áruk és szolgáltatások jellegét és közelségének mértékét. Az említett ítéletek mindegyikének 53. pontjában megerősítette a fellebbezési tanácsnak azon kapcsolat fennállására vonatkozó értékelését, amely a korábbi védjeggyel érintett áruk és az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelölés árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások között áll fenn, azaz hogy a luxuscikkek és ‑szolgáltatások körébe tartoznak. Ugyanezen ítéletek mindegyikének 54. pontjában a Törvényszék jóváhagyta a fellebbezési tanács azon értékelését, amely szerint nagy a valószínűsége annak, hogy e védjegy tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy jóhírnevét, amely álláspontját az ütköző védjegyekkel megjelölt áruk és szolgáltatások közötti kapcsolat fennállására, a korábbi védjegy jelentős jóhírnevére, az említett védjegyek nagymértékű hasonlóságára, valamint a korábbi védjegy által hordozott kifinomult és emblematikus imázsra alapította. A C‑86/16. P. sz. ügyben megtámadott ítélet 56. pontjában a Törvényszék hozzátette, hogy a Nizzai Megállapodás szerinti 35. és 43. osztályba tartozó, a lajstromozása iránti kérelemben említett szolgáltatások mindazonáltal a borkészítéshez és borértékesítéshez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásoknak tűnhetnek.

77

E feltételek mellett nem róható fel a Törvényszéknek, hogy nem végezte el valamennyi releváns tényező átfogó értékelését annak megállapítása céljából, hogy az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelölés tisztességtelenül kihasználja‑e a korábbi védjegy jóhírnevét, és hogy nem indokolta megfelelően e megállapítását.

78

Következésképpen a második jogalap harmadik részét – részben mint elfogadhatatlant és részben mint megalapozatlant – el kell utasítani.

79

A második jogalap negyedik részével a fellebbező arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítéletek indokolása hiányos, mivel a Törvényszék az előtte felhozott második jogalap negyedik részének elutasítása érdekében a fellebbezési tanács azon megállapításának helyben hagyására szorítkozott, amely szerint „alapos okot nem bizonyítottak”.

80

A fellebbező azt állítja, hogy a fellebbezési tanács és a Törvényszék azzal is tévesen alkalmazta a jogot, hogy nem vette kellően figyelembe azt a tényt, hogy a KENZO ESTATE összetett védjegy elemeként a „kenzo” a fellebbező utónevét jelöli. Rámutat, hogy a szándéka nem irányult a korábbi védjegy jóhírnevének tisztességtelen kihasználására, és rosszhiszeműen sem járt el.

81

A Kenzo arra hivatkozik, hogy a második jogalap negyedik része megalapozatlan. Az EUIPO azt állítja, hogy amennyiben a fellebbező által állított téves jogalkalmazásra a fellebbezési tanácsok határozataival szemben hivatkoznak, az ezen a jogcímen elfogadhatatlan. Az EUIPO szerint mindenesetre e rész megalapozatlan.

82

A második jogalap negyedik részének alátámasztására felhozott, az indokolás hiányával kapcsolatos első érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság nem írja elő a Törvényszékkel szemben, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet, a Törvényszék által nyújtott indokolás tehát lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és lehetővé teszi a Bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését (2017. május 11‑iDyson kontra Bizottság ítélet, C‑44/16 P, EU:C:2017:357, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83

A C‑85/16. P. sz. ügyben a megtámadott ítélet 58. pontjából és a C‑86/16. P. sz. ügyben a megtámadott ítélet 59. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék megvizsgálta a fellebbező azon érvét, amely szerint az utónevének az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelölésben történő használata a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében vett olyan alapos oknak minősül, amely lehetővé teszi számára e megjelölés használatát. Megállapította, hogy noha a fellebbezési tanács ezen érvre rövid választ adott, az elegendő, mivel a 207/2009 rendelet nem biztosít feltétlen jogot valamely név vagy utónév európai uniós védjegyként történő lajstromozására. Ebből arra következtetett, hogy azon körülmény, miszerint Kenzo a fellebbező utóneve, nem elegendő ahhoz, hogy az említett rendelkezés értelmében vett alapos oknak minősüljön.

84

Ebből következik, hogy a Törvényszéknek nem róható fel, hogy nem jelölte meg azon indokokat, amelyek miatt a fellebbező érvét elutasította.

85

A második jogalap negyedik részének alátámasztására felhozott, arra alapított második érvet illetően, hogy a fellebbező utónevének az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelölésben történő használata a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében vett alapos oknak minősül, meg kell állapítani, hogy az elfogadhatatlan annyiban, amennyiben a második fellebbezési tanács 2013. május 22‑i és július 3‑i határozata ellen irányul (2016. május 26‑iDairek Attoumi kontra EUIPO ítélet, C‑578/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:377, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

86

Amennyiben ezen érv a megtámadott ítéletek ellen irányul, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már korábban a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 5. cikkének (2) bekezdésében szereplő „alapos ok” kifejezést úgy értelmezte, hogy az nem csupán objektív kényszerítő okokat ölel fel, hanem a jóhírnevű védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használó harmadik személy szubjektív érdekeivel is összefügghet (2014. február 6‑iLeidseplein Beheer és de Vries ítélet, C‑65/12, EU:C:2014:49, 45. pont).

87

Egyébiránt arra is rámutatott, hogy mivel a 89/104 első irányelv 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának és 5. cikke (2) bekezdésének szövege lényegében azonos, és e rendelkezések a jóhírnevű védjegyek azonos tartalmú oltalmának biztosítására irányulnak, az első rendelkezés értelmezése a másodikra is érvényes (lásd különösen: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 25. pont; 2003. január 9‑iDavidoff ítélet, C‑292/00, EU:C:2003:9, 17. pont).

88

Mivel a 89/104 első irányelv 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának szövege azonos a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének szövegével, a Bíróság által az említett első irányelv 5. cikkének (2) bekezdése kapcsán kimondott jogértelmezés a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére is átültethető.

89

Ily módon, ahogyan a főtanácsnok az indítványának 34. pontjában hangsúlyozta, az említett 8. cikk (5) bekezdése a védjegyek számára kiterjedt oltalmat biztosít. Ezen oltalom különös feltétele a lajstromozott védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés olyan alapos ok nélküli használata, amely a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét tisztességtelenül kihasználja vagy kihasználhatja, illetőleg sérti vagy sértheti (lásd különösen: 2014. február 6‑iLeidseplein Beheer és de Vries ítélet, C‑65/12, EU:C:2014:49, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90

Mindazonáltal a jóhírnevű védjegyhez hasonló megjelölés használója, ahogyan az a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdéséből következik, hivatkozhat valamely „alapos okra” e megjelölés használata céljából, amely az említett rendelet azon általános céljának egyik kifejezése, hogy egyensúlyba hozza egyrészről a védjegyjogosultnak a védjegy alapvető funkciójának a biztosításában fennálló érdekét, másrészről valamely harmadik fél azon érdekét, hogy az üzleti életben ilyen megjelölést használhasson az általa értékesített áruinak és szolgáltatásainak megjelölésére (lásd ebben az értelemben: 2014. február 6‑iLeidseplein Beheer és de Vries ítélet, C‑65/12, EU:C:2014:49, 41. és 43. pont).

91

Ezzel kapcsolatban az, ha egy harmadik személy arra hivatkozik, hogy alapos oka van egy jóhírnevű védjegyhez hasonló megjelölés használatára, nem eredményezheti annak elismerését, hogy megilletik őt a lajstromozott védjegyhez fűződő jogok, viszont arra kényszeríti a jóhírnevű védjegy jogosultját, hogy tűrje el a hasonló megjelölés használatát (2014. február 6‑iLeidseplein Beheer és de Vries ítélet, C‑65/12, EU:C:2014:49, 46. pont).

92

A jelen ügyben az egyes megtámadott ítéletek 54. pontjában a Törvényszék megerősítette a fellebbezési tanács azon megállapítását, amely szerint lényegében nagy a valószínűsége annak, hogy az említett eljárásokban lajstromoztatni kért megjelölés tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegyet. A C‑85/16. P. sz. ügyben a megtámadott ítélet 58. pontjában és a C‑86/16. P. sz. ügyben a megtámadott ítélet 59. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy a fellebbező utónevének, azaz a Kenzo névnek a KENZO ESTATE védjegy elemeként való használata nem elegendő ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében e megjelölés használata alapos okának minősüljön.

93

A Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot annak megállapításával, hogy a fellebbező nem bizonyította, hogy alapos oka van a szóban forgó megjelölés használatára.

94

Azon egyedüli körülmény ugyanis, hogy a KENZO ESTATE védjegy részét képező „kenzo” kifejezés megfelel a fellebbező utónevének, nem bír jelentőséggel azon kérdés tekintetében, hogy e kifejezés használata a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében vett alapos oknak minősül‑e, mivel ahogyan arra lényegében a főtanácsnok az indítványának 38. pontjában rámutat, az érdekek mérlegelésének vizsgálata nem sértheti a korábbi védjegy alapvető funkcióját, amely az áru származásának biztosítás.

95

A Törvényszék ily módon jogosan vélhette úgy a szóban forgó érdekek mérlegelése során, hogy a 207/2009 rendelet által a jóhírnévvel rendelkező védjegyeknek biztosított kiterjedtebb oltalomra tekintettel a fellebbezési tanács megállapíthatta, hogy a fellebbező egyetlen alapos okot sem bizonyított, és hogy ezért az utóbbi a 2008. január 21‑én és 2009. augusztus 18‑án benyújtott lajstromozási kérelmekkel az volt a szándéka, hogy tisztességtelenül kihasználja a 2001. február 20‑án lajstromozott KENZO védjegy jóhírnevét.

96

Ebből következik, hogy a második jogalap negyedik részének alátámasztására felhozott második érvet mint megalapozatlant el kell utasítani. Ennélfogva a második jogalapot is el kell utasítani.

97

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a fellebbezéseket teljes egészükben el kell utasítani.

98

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel K. Tsujimoto pervesztes lett, az EUIPO és a Kenzo kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott: