1.

Az Oberlandesgericht Innsbruck (innsbrucki tartományi felsőbíróság, Ausztria) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem egy az osztrák közigazgatási bíróságoktól származó azon számos előzetes döntéshozatal iránti kérelem közül, amely a közjogi intézmények alkalmazottainak szakmai besorolása és fizetési kategóriájának meghatározása szempontjából figyelembe vehető szakmai tapasztalatra vonatkozó nemzeti szabályozás és az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának összeegyeztethetőségével kapcsolatban tesz fel kérdést a Bíróságnak. ( 2 )

2.

A 2009. június 18‑iHütter ítélet (C‑88/08, EU:C:2009:381) alapjául szolgáló ügyben az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv ( 3 ) értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz az egyetemek és alkalmazottaik között létrejött munkaszerződésekre alkalmazandó szabályozással összefüggésben. Ez a szabályozás azt írta elő, hogy az alkalmazott szakmai pozíciójához kapcsolódó magasabb fizetési fokozatba való előrelépés referencianapjának meghatározása során ( 4 ) – amelyre a felvételkor kerül sor – figyelembe kell venni az érintett szakmai tapasztalatát, kivéve a 18. életév betöltése előtt szerzett tapasztalatot. Az alapeljárásban az, egy nagyrészt a 18. életév betöltése előtt teljesített három és fél éves tanulmányi időt követően egyetemi alkalmazásba került felperes a szerződése tartama alatt kapott munkabér, és azon munkabér különbségének megfelelő térítés fizetését kérte a munkáltatójától, amelyre akkor lett volna jogosult, ha az eltöltött tanulmányi időt teljes egészében figyelembe vették volna. A Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó szabályozással előidézett, életkoron alapuló eltérő bánásmód hátrányos megkülönböztetést valósít meg, mivel annak ellenére, hogy törvényes célokat követ, az e célok elérését szolgáló eszközök nem minősülhettek a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti megfelelő eszközöknek. ( 5 )

3.

A 2009. június 18‑iHütter ítéletet (C‑88/08, EU:C:2009:381) követően az osztrák jogalkotó a szerződéses közalkalmazottakra vonatkozó szabályozásnak a 2000/78 irányelvvel történő összeegyeztetésére irányuló törvénymódosításokba kezdett. Egy 2011. évi törvény (a továbbiakban: 2011. évi ÖBB‑G) ( 6 ) módosította a szövetségi vasutakról szóló törvényt (Bundesbahngesetz, ( 7 ) a továbbiakban: ÖBB‑G). Az ÖBB‑G módosított 53. cikkének (1) bekezdése azon alkalmazottak és nyugdíjasok tekintetében, akik 2004. december 31. előtt léptek az osztrák szövetségi vasutak (Österreichische Bundesbahnen, a továbbiakban: ÖBB) szolgálatába, és akik esetében az előrelépés egyéni referencianapja az ÖBB alkalmazottainak díjazásáról szóló 1963. évi rendelet (Bundesnahn‑Besoldungsordnung, ( 8 ) a továbbiakban: 1963. évi BO) alapján került meghatározásra, előírta, hogy a referencianapot olyan beszámítási feltétel alapján kell újra meghatározni, amely nem tesz különbséget aszerint, hogy a szóban forgó időszakokat a 18. életév betöltése előtt vagy után teljesítették. ( 9 ) Ugyanezen 53. cikk (2) bekezdése előírta, hogy az előrelépés egyéni referencianapjának az (1) bekezdés alapján történő újbóli meghatározása során egy‑egy évvel meg kell hosszabbítani az első három fizetési fokozatba való előrelépéshez szükséges szolgálati időszakokat. ( 10 ) A 2015. január 28‑iÖBB Personenverkehr ítélet (C‑417/13, EU:C:2015:38) alapjául szolgáló ügyben az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) számos, a 2000/78 irányelv értelmezéséről szóló kérdéssel fordult a Bírósághoz, amelyek lényegében arra irányultak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság értékelhesse a 2011. évi ÖBB‑G hivatkozott irányelvvel való összeegyeztethetőségét. A hivatkozott ügyben a Bíróság megállapította, hogy ellentétes a 2000/78 irányelvvel a 2011. évi ÖBB‑G‑hez hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely „az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése céljából figyelembe veszi a 18. életév betöltését megelőző szolgálati időket, ám ezzel egy időben olyan szabályt tartalmaz, amely rendeltetése szerint valójában kizárólag az ilyen hátrányos megkülönböztetést elszenvedő alkalmazottak tekintetében alkalmazandó, és amely az első három fizetési fokozat bármelyikébe való lépéshez szükséges időtartam egy évvel való meghosszabbítását írja elő, véglegesen fenntartva ezzel az életkoron alapuló eltérő bánásmódot”. ( 11 )

4.

A hivatkozott ítéletet követően az osztrák jogalkotó egy 2015. évi törvénnyel ismét módosította az ÖBB alkalmazottainak díjazására vonatkozó szabályozást. Az e törvény által bevezetett reformról szól az a nemzeti eljárás, amelyben a jelen indítvány tárgyát képező előzetes döntéshozatal iránti kérelem született. A kérelem a kérdést előterjesztő bíróság előtt Georg Stollwitzer és az ÖBB Personenverkehr AG (a továbbiakban ÖBB PV) – osztrák jog szerinti társaság, amelynek egyedüli részvényese az Österreichische Bundesbahnen‑Holding AG, amelynek pedig 100%‑os tulajdonosa az osztrák állam – fellebbezési szakaszban folyamatban lévő jogvitában keletkezett. ( 12 )

5.

Megjegyzem, hogy a jelen indítvány tárgyát képező ügy írásbeli szakaszának végét követően két másik, a jelen ügyben előterjesztettekhez hasonló kérdésekre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a Bíróság elé az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság), ( 13 ) illetve a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria). ( 14 ) Az említett, a 2000/78 irányelv, és ami az utóbbi kérelmet illeti, az EUMSZ 45. cikk értelmezésére irányuló kérelmek alapjául szolgáló jogviták tárgya a 2015‑ben a 2009. június 18‑iHütter ítéletre (C‑88/08, EU:C:2009:381), ( 15 ) a 2014. november 11‑iSchmitzer ítéletre (C‑530/13, EU:C:2014:2359) ( 16 ) és a 2015. január 28‑iÖBB Personenverkehr ítéletre (C‑417/13, EU:C:2015:38) figyelemmel a korábbi rendszerek által előidézett, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés orvoslására bevezetett új díjazási rendszerre ( 17 )való átállás céljából – a közszolgálat szerződéses alkalmazottai, illetőleg a közalkalmazottak tekintetében – alkalmazott újbóli besorolási rendszer.

6.

Megjegyzem végül, hogy a Németországban a szövetségi közalkalmazottakra és egyes Landok közalkalmazottaira alkalmazott díjazási rendszer is több alkalommal képezte előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyát, minden esetben az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának tiszteletben tartása szempontjából. ( 18 )

7.

A 2000/78 irányelv célja, annak 1. cikke értelmében, a különböző okokon, köztük az életkoron alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.

8.

A 2000/78 irányelv 2. cikke meghatározza a hátrányos megkülönböztetés fogalmát. E cikk (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában az „egyenlő bánásmód elve” azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában:

9.

A 2000/78 irányelv 6. cikkének címe „Az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolása”. Ennek (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha a nemzeti jog keretein belül egy törvényes cél által objektíven és észszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő‑piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek [helyesen: ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, többek között jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci vagy szakképzési célokkal objektív és észszerű módon igazolható, valamint ha e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek]. Az (1) bekezdés második albekezdésének b) pontja alapján az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja többek között „a foglalkoztatáshoz vagy bizonyos foglalkoztatáshoz kapcsolódó előnyökhöz való hozzájutás minimumkorhatárhoz, szakmai tapasztalathoz vagy szolgálatban eltöltött időhöz kötését” [helyesen: a munkavállalásnak vagy az ahhoz kapcsolódó egyes előnyöknek az életkorra, a szakmai tapasztalatra vagy a szolgálati időre vonatkozó minimumkövetelményekhez kötése].

10.

A hivatkozott irányelv 16. cikkének a) és b) pontja alapján a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsák egyrészt „bármely törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés eltörlését, amely az egyenlő bánásmód elvével ellentétes [helyesen: bármely, az egyenlő bánásmód elvével ellentétes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés eltörlését]”, másrészt pedig „bármely, az egyenlő bánásmód elvével ellentétben álló rendelkezés, amelyet szerződés, kollektív szerződés, vállalati belső szabályzat, a szellemi szabadfoglalkozásúak, valamint a munkavállalók és munkáltatók szervezeteinek szabályzatai tartalmaznak, semmissé nyilvánítását vagy nyilváníthatóságát vagy módosítását”.

11.

Amint az a jelen indítvány 4. pontjában említésre került, a 2015. január 28‑iÖBB Personenverkehr ítéletet (C‑417/13, EU:C:2015:38) követően az osztrák jogalkotó 2015 júniusában ismét módosította az előrelépés referencianapjának meghatározásával kapcsolatban az ÖBB alkalmazottaira irányadó rendelkezéseket.

12.

Az ÖBB‑G BGBl I. 2015/64. számában közzétett módosított változata (a továbbiakban: 2015. évi ÖBB‑G) 53a. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy csak meghatározott, a 18. életév betöltését megelőzően vagy azt követően szerzett szolgálati, és/vagy képzési idők vehetőek figyelembe az előrelépés referencianapjának meghatározása során. Ilyen időszaknak minősülnek az ÖBB‑nél ( 19 ) vagy az Európai Gazdasági Térség (EGT) valamely tagállamának és meghatározott feltételek mellett a Török Köztársaság vagy a Svájci Államszövetség infrastrukturális vagy vasúti közlekedési ágazatában működő vállalkozásnál töltött idők.

13.

A 2015. évi ÖBB‑G tehát a referencianap meghatározása során beszámítható időszakok közül kizárt minden olyan szolgálati időt, amelyet nem a vasúti közlekedés és infrastruktúra sajátos ágazatában szereztek (a tanulmányi időkön felül), amely időszakokat az 1963. évi BO alapján fele részben számítottak be. ( 20 )

14.

Az új beszámítási rendszert visszaható hatállyal kell alkalmazni. A 2015. évi ÖBB‑G 56. cikkének (18) bekezdése előírja, hogy a szóban forgó törvény 53a. cikke alkalmazandó mindazokra az alkalmazottakra, akik 2004. december 31. előtt léptek az osztrák szövetségi vasutak szolgálatába. Ugyanezen 56. cikk (19) bekezdése alapján az 53a. cikk (2) bekezdése 1963. április 1‑jén lép hatályba azon alkalmazottak tekintetében, akik számára az előrelépés referencianapját az 1963. évi BO alapján határozták meg.

15.

A 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (5) bekezdése tartalmazza az alkalmazottak fizetési fokozatokba történő újbóli besorolására vonatkozó szabályokat. Az újbóli besorolásra a referencianapnak a hivatkozott cikk (2) bekezdése szerinti szabályok alapján történő újbóli kiszámításával kerül sor, azt követően, hogy az érintett benyújtotta a korábban teljesített szolgálati időszakokra vonatkozó bizonyítékokat.

16.

A 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (6) bekezdése értelmében az alkalmazottaknak a hivatkozott cikk (5) bekezdése alapján történő újbóli besorolása nem járhat az alkalmazott által a 2015. évi ÖBB‑G közzétételét megelőző hónapban kapott munkabér csökkenésével. Amennyiben a referencianap újbóli kiszámítása az említett munkabér csökkenésével járna, ennek a munkabérnek a szintjét kell fenntartani addig, amíg az újbóli besorolásból eredő díjazás el nem éri a szóban forgó szintet. Ha azonban az újraszámítás magasabb fizetési fokozatba való besorolást eredményez, az alkalmazott az elévüléssel nem érintett időszakok tekintetében az az utóbbi, valamint a ténylegesen kapott munkabér közötti különbségnek megfelelő díjazásra jogosult.

17.

A hivatkozott 53a. cikk (7) bekezdése előírja, hogy a bértáblákba az utolsó fizetési fokozat elé a 2015. évi ÖBB‑G közzétételét követő hat hónapon belül be kell iktatni egy új fokozatot.

18.

G. Stollwitzer 1983. január 17‑én lépett az ÖBB PV szolgálatába. Esetében az előrelépés referencianapja a felvételekor hatályban lévő rendelkezések alapján került kiszámításra, és azt 1980. július 2‑ban határozták meg. Az ügy irataiból kiderül, hogy a referencianap meghatározásához teljes egészében figyelembe vették azt az időszakot, amely alatt G. Stollwitzer katonai szolgálatot teljesített, és fele részben figyelembe vették a 18. életév betöltése és a felvétel napja közötti időszakot, amelynek során G. Stollwitzer vízvezeték‑szerelőként dolgozott, és egy rövid ideig munkanélküli‑segélyt kapott.

19.

G. Stollwitzer 2016. március 4‑én a Landesgericht Innsbruckhoz (innsbrucki tartományi bíróság, Ausztria) fordult, vitatta a díjazási besorolását, és 2009 második féléve vonatkozásában kérte az el nem évült munkabérhátralék megfizetését, 837,13 EUR összegben. Az említett bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a 2009. június 18‑iHütter ítéletnek (C‑88/08, EU:C:2009:381) és a 2015. január 28‑iÖBB Personenverkehr ítéletnek (C‑417/13, EU:C:2015:38) megfelelően a rá irányadó referencianap meghatározása során be kellett volna számítani azokat a szolgálati időket is, amelyeket a 18. életéve betöltését megelőzően teljesített (összesen 1 év, 5 hónap és 19 nap). Az ÖBB PV a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy a szóban forgó időszakok az ÖBB‑G 2015‑ben módosított változata 53a. cikkének (2) bekezdése alapján nem számíthatóak be, továbbá arra, hogy mivel az említett módosítás visszaható hatállyal lépett hatályba, G. Stollwitzer már nem jogosult arra, hogy az említett időszakokat a rá irányadó referencianap meghatározása során figyelembe vegyék.

20.

A Landesgericht Innsbruck (innsbrucki tartományi bíróság) az ÖBB PV‑nek adott igazat, és 2016. június 1‑jei ítéletével elutasította a keresetet. G. Stollwitzer megtámadta a hivatkozott ítéletet a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

21.

A kérdést előterjesztő bíróság kételkedik abban, hogy a 2015. évi ÖBB‑G által bevezetett beszámítási rendszer mentes a hátrányos megkülönböztetés minden formájától. Álláspontja szerint az új szabályozás annyiban következetlen elemeket tartalmaz, hogy nem számítja be azokat a korábbi szolgálati időszakokat, amelyek ugyan nem tartoznak a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikke (2) bekezdésének rendelkezései alapján beszámítható időszakok közé, de lehetővé teszik, hogy az alkalmazott az adott ágazatban tapasztalatot szerezzen, amelynek révén jobban teljesítheti feladatait, ideértve például a köz‑ vagy magán közlekedési vállalkozásoknál, vagy a vasúti infrastruktúra előállításában vagy üzemeltetésében közreműködő vállalkozásoknál teljesített szolgálati időszakokat. Ez hátrányos megkülönböztetést eredményez azokkal az alkalmazottakkal szemben, akik ugyancsak jelentős szakmai tevékenységet végeztek, de nem az ÖBB csoportba tartozó vagy a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (2) bekezdésében megjelölt társaságok szolgálatában. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az említett alkalmazottak nagy többségben már az 1963. évi BO által előírt beszámítási rendszer (a továbbiakban: korábbi beszámítási rendszer) révén is hátrányos megkülönböztetésben részesültek, mivel a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (2) bekezdése alapján beszámítható időszakokat általában a 18. életév betöltését követően teljesítik. Az a körülmény, hogy a béreknek a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (6) bekezdésében előírt befagyasztása miatt az újbóli besorolást követően bérveszteségre kerülhet sor, szintén éppen azt az alkalmazotti csoportot érinti jobban, amelyet a hivatkozott rendszer alapján hátrányos megkülönböztetés ért. Az ilyen eltérő bánásmód nem igazolható a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján, mivel az osztrák jogalkotót kizárólag pénzügyi és igazgatási megfontolások vezették.

22.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi továbbá, hogy jelenleg 120, a szövetségi vasutak alkalmazottai által benyújtott és az alapüggyel megegyező tárgyú kereset van előtte folyamatban fellebbezési szakaszban, amelyek nagyobb része első fokon 2012‑ben indult, azt követően, hogy a Landesgericht Innsbruck (innsbrucki tartományi bíróság) a kérdést előterjesztő bíróság által 2011. szeptember 21‑én helybenhagyott 2011. április 13‑i ítéletében a 2009. június 18‑iHütter ítélet (C‑88/08, EU:C:2009:381) alapján elismerte az ÖBB PV alkalmazottainak a 18. életév betöltését megelőzően teljesített korábbi szolgálati időszakok beszámítására irányuló jogát. ( 21 ) További számos hasonló kereset van folyamatban a Landesgericht Innsbruck (innsbrucki tartományi bíróság) előtt, míg Ausztria egész területén ezerre tehető a jelenleg folyamatban lévő, ugyanilyen típusú ügyek száma.

23.

Az ügy irataiból kitűnik, hogy 2016. július 2‑án hozott ítéletében a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság, Ausztria) az osztrák alkotmánnyal összeegyeztethetőnek minősítette a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkét. ( 22 )

24.

A fenti háttér mellett az Oberlandesgericht Innsbruck (innsbrucki tartományi felsőbíróság) 2016. szeptember 2‑i határozatában felfüggesztette az előtte folyamatban lévő eljárást, és a következő kérdéseket előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé terjesztette:

25.

Az alapügyben érintett felek, az Osztrák Köztársaság és a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket a Bírósághoz, és őket hallgatták meg a 2016. július 5‑i tárgyaláson.

26.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy ellentétes‑e a 2000/78 irányelvvel és az EUMSZ 45. cikkel az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló, a közszolgálatban a szerződéses alkalmazottak bérbesorolása során a korábbi szolgálati időszakok beszámítására vonatkozó szabályozás, amelyet a Bíróság által két egymást követő ítéletben megállapított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés orvoslása céljából fogadtak el.

27.

Mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy önmagukban, azaz visszaható hatályuk alkalmazásának előírásától és a már szolgálatban álló személyzet újbóli besorolására vonatkozó szempontoktól függetlenül hátrányos megkülönböztetéssel járnak‑e a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (2) bekezdése szerinti új beszámítási szabályok. Amint már láttuk, a hivatkozott cikk azt írja elő, hogy csak meghatározott, a szolgálatba lépést megelőzően szerzett szolgálati és/vagy képzési időket kell figyelembe venni az ÖBB‑alkalmazottak magasabb fizetési fokozatba való előrelépése referencianapjának meghatározása során. Az új szabályozás lényegében csak az alkalmazó szervezet vállalkozáscsoportjának szolgálatában megszerzett szakmai tapasztalatot (és a fent megjelölt esetekben az Ausztria területén kívül szerzett hasonló szakmai tapasztalatot) ismeri el, függetlenül attól, hogy a tapasztalatot milyen életkorban szerezték meg.

28.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ugyan a díjazási rendszerekben a szolgálati időn, vagy a jelen ügyhöz hasonlóan a korábban szerzett szakmai tapasztalaton alapuló szempont alkalmazása a természeténél fogva – mivel egy, az idővel összefüggő tényezőnek tulajdonít jelentőséget – életkoron alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést idézhet elő, ( 23 ) a Bíróság azonban kifejtette, hogy azon tapasztalat megszerzésének jutalmazása, amely a munkavállaló számára feladatainak jobb teljesítését teszi lehetővé, főszabály szerint a munkavállaló által szabadon követhető, jogszerű célnak minősül. ( 24 )

29.

A Bíróság megállapította továbbá, hogy a tagállamok, valamint adott esetben a nemzeti szintű szociális partnerek, széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek nemcsak a szociál‑ és foglalkoztatáspolitika területét érintő célok, hanem e kitűzött célok elérésére alkalmas intézkedések megválasztása terén is. ( 25 )

30.

A 2015. évi ÖBB‑G által előírt díjazási rendszer, amely a munkavállalók fizetési fokozatokba sorolásához csak a munkáltató tevékenysége szerinti sajátos ágazatban szerzett szakmai tapasztalatot ismeri el, álláspontom szerint nem tekinthető az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközőnek pusztán azért, mert semmilyen jelentőséget nem tulajdonít a hasonló ágazatokban szerzett összehasonlítható szakmai tapasztalatnak, noha ez a tapasztalat objektíve ugyanúgy lehetővé teszi a munkavállalónak a feladatai jobb teljesítését, mint a relevánsnak minősített tapasztalat. Igaz, hogy egy ilyen díjazási rendszer munkabér szempontjából eltérő bánásmódban részesíti az ugyanannyi, a felvételt megelőzően szerzett szakmai tapasztalattal rendelkező munkavállalókat. Ez az eltérő bánásmód azonban a hivatkozott tapasztalat fajtáján, pontosabban azon munkáltató sajátosságán alapul, amelynél a figyelembe vett tevékenységet végezték, és – ahogy arra az osztrák kormány helyesen hivatkozik – nem vesz figyelembe az életkorhoz – legalábbis közvetlenül – kötődő szempontokat, például azt, hogy az érintett mikor szerezte a szóban forgó tapasztalatot. ( 26 )

31.

Persze nem kizárt, hogy egy ilyen díjazási rendszer is életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetéssel járjon, amennyiben azt eredményezi, hogy a korábbi szakmai tapasztalat eltérő figyelembevétele ténylegesen hátrányosabban érint egy többségében az életkoruk vagy a hivatkozott szakmai tapasztalat megszerzésekori életkoruk alapján azonosítható személyekből álló munkavállalói csoportot. Úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság egy ilyen esetre utal a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben, amennyiben állítása szerint a szolgálatba lépése előtt, a 18. életév betöltését megelőzően teljesített szolgálati és/vagy képzési időszakok általában nem tartoznak a hivatkozott rendelkezés alapján figyelembe veendő időszakok közé. A Bíróság azonban nem rendelkezik azokkal az adatokkal, amelyek lehetővé tennék annak vizsgálatát, hogy az új beszámítási rendszer kizárólag vagy túlnyomórészt az ÖBB PV azon munkavállalóit érinti‑e hátrányosan, akiket már a korábbi rendszerben is hátrányos megkülönböztetés ért, vagyis azokat a munkavállalókat, akik korábbi szakmai tapasztalatukat részben vagy egészben 18. életévük betöltését megelőzően szerezték, és ennek végérvényes vizsgálata egyébként is a nemzeti bíróság feladata.

32.

A 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (2) bekezdése szerinti beszámítási szabályoknak az EUMSZ 45. cikkel való esetleges összeegyeztethetetlenségét – amelyre a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megfogalmazásában minden további kifejtés nélkül hivatkozik – illetően minden más megfontolástól függetlenül csak azt jegyzem meg, hogy mivel a valamely más tagállamban szerzett szakmai tapasztalatot a 2015. évi ÖBB G 53a. cikkének (2) bekezdése alapján pontosan ugyanazokkal a feltételekkel és joghatásokkal kell figyelembe venni, mint az Ausztriában szerzett tapasztalatot, a szóban forgó osztrák szabályozás ebből a szempontból látszólag – legalábbis első olvasatra – nem sérti a Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit. ( 27 )

33.

A fentiek tisztázását követően a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (2) bekezdése szerinti beszámítási rendszer visszaható hatályú alkalmazásának és a már szolgálatban álló alkalmazottak újbóli besorolására vonatkozó szabályoknak a hatásait kell megvizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy az előbbi vagy az utóbbi bevezet‑e az életkoron alapuló újabb hátrányos megkülönböztetést, vagy fenntartja‑e a Bíróság által a 2009. június 18‑iHütter ítéletben (C‑88/08, EU:C:2009:381) megállapított hátrányos megkülönböztetést.

34.

E tekintetben megjegyzem, hogy valamely hátrányos megkülönböztetést megvalósító korábbi szabályozás felváltására irányuló rendelkezések visszaható hatályú alkalmazásának előírása önmagában, minthogy a jogszerűtlen eltérő bánásmódot szünteti meg, inkább a jogszerű helyzet helyreállítása mellett szól, a hátrányos megkülönböztetés korábbi hatásainak megszüntetésére is tekintettel. Annak van tehát jelentősége, hogy milyen módszerekkel szüntetik meg visszaható hatállyal a hátrányos megkülönböztetést.

35.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróságnak a 2015. január 28‑iÖBB Personenverkehr ítéletben (C‑417/13, EU:C:2015:38, 44. pont) alkalma nyílt annak kifejtésére, hogy a 2000/78 irányelv 16. cikke, amely alapján a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsák bármely, az egyenlő bánásmód elvével ellentétes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés eltörlését, nem írja elő meghatározott intézkedés meghozatalát a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése esetén, hanem meghagyja a tagállamok számára a lehetőséget, hogy, a felmerülő különböző helyzeteknek megfelelően, szabadon válasszanak az e cél elérését biztosító különböző megoldások közül.

36.

A Bíróság által a 2009. június 18‑iHütter ítéletben (C‑88/08, EU:C:2009:381) megállapított hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében az osztrák jogalkotónak tehát lehetősége volt úgy dönteni, mint ahogy meg is tette, hogy visszaható hatállyal módosítja a korábbi szolgálati idők beszámításának teljes rendszerét. A 18. életév betöltését megelőzően szerzett szakmai tapasztalat beszámítására vonatkozó tilalom puszta eltörlése csak egy volt azon lehetőségek közül, amelyek az osztrák jogalkotó rendelkezésére álltak a 2000/78 irányelv rendelkezéseinek való megfeleléshez.

37.

Ezért sem az a körülmény, hogy az új beszámítási rendszer már nem vesz figyelembe bizonyos, korábban (ugyan hátrányos megkülönböztetést megvalósító módon) beszámítható korábbi szolgálati és/vagy képzési időket, sem az az előírás, hogy az új szabályok visszaható hatálya miatt minden ÖBB‑alkalmazott fizetési fokozatát újból meg kell határozni, nem ellentétes önmagában a fent hivatkozott 16. cikkben rögzített, a hátrányos megkülönböztetést megvalósító belső jogi rendelkezések megszüntetésére irányuló kötelezettséggel, természetesen azzal a feltétellel, hogy a hátrányos megkülönböztetés megszüntetését mint célt ténylegesen elérik.

38.

A fentiek az új beszámítási szabályok visszaható hatályú alkalmazásának hatásaira vonatkoznak. Most meg kell vizsgálni azon alkalmazottak fizetési fokozatba sorolásának módját, akik esetén a magasabb fizetési fokozatba előrelépés referencianapját a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (2) bekezdése szerinti szabályok alapján újból meghatározták.

39.

Ahogy a fentiekben láttuk, abban az esetben, ha a szóban forgó újbóli meghatározás miatt az alkalmazottat olyan fizetési fokozatba sorolnák be, amely alacsonyabb munkabérrel jár, mint az, amit az alkalmazott a 2015. évi ÖBB‑G hatálybalépése előtt kapott, akkor a hivatkozott törvény 53a. cikkének (6) bekezdése alapján ez utóbbi munkabért kell fenntartani. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ez az újbóli besorolás által érintett minden alkalmazottra egyaránt alkalmazandó rendelkezés valójában fenntartja a korábbi rendszer által megvalósított hátrányos megkülönböztetést.

40.

E tekintetben pontosítani szükséges, hogy azon alkalmazottak tekintetében, akik a 18. életévük betöltését megelőző szakmai tapasztalatukat kizárólag az ÖBB‑csoportba tartozó társaságoknál vagy a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (2) bekezdésében megjelölt más jogalanyoknál szerezték, a 2015. évi ÖBB‑G a múltbeli hátrányos megkülönböztetés minden hatását megszünteti. Ezen alkalmazottak számára ugyanis azon besorolás mellett, amelyre a hátrányos megkülönböztetést megvalósító módon alkalmazott korábbi beszámítási rendszer hiányában az ÖBB PV‑vel fennálló munkaviszonyuk kezdetétől fogva jogosultak lettek volna, az említett besorolásnak megfelelő, még el nem évült munkabérhátralékot is elismerik.

41.

Ennek tisztázását követően kétségtelen, hogy mivel a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (6) bekezdésében említett „kapott munkabér” a korábbi beszámítási rendszer hátrányos megkülönböztetést megvalósító szabályainak alkalmazásából ered, az említett munkabért az új rendszerre való átállás érdekében fenntartani rendelő előírás – noha különbség nélkül alkalmazandó minden ÖBB‑alkalmazottra – alkalmas arra, hogy a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott alkalmazotti csoport és a korábbi rendszer által kedvező helyzetbe hozott alkalmazotti csoport közötti, közvetve az életkoron alapuló eltérő bánásmódot fenntartsa.

42.

A gyakorlatban azon alkalmazottak vonatkozásában kerül erre sor, akik olyan szolgálati és/vagy képzési időkre hivatkoznak, amelyek nem tartoznak az új beszámítási szabályok alapján figyelembe vehető időszakok közé. Azok az alkalmazottak, akik az említett időszakokat a 18. életévük betöltése előtt teljesítették, a korábbiakhoz hasonlóan – még ha a teljesítéskori életkortól eltérő indokkal is – továbbra sem számíthatják be a szóban forgó időszakokat, sem a 2015. évi ÖBB‑G közzététele előtt kapott és a hivatkozott törvény által garantáltan fenntartandó díjazás meghatározása, sem pedig a még el nem évült munkabérhátralék megfizetése szempontjából. Ezzel szemben azok az alkalmazottak, akik hasonló jellegű és ugyanolyan tartamú szolgálati és/vagy képzési időket szereztek, de a 18. életévük betöltése után, amellett, hogy a korábbi beszámítási rendszer alapján ugyanannyi szakmai tapasztalat mellett munkatársaiknál magasabb munkabért kaptak, az új rendszer hatálybalépését követően, és a szóban forgó időszakok beszámíthatóságának megszűnése ellenére is megtarthatják azt a bérszintet, amelyre a korábbi beszámítási szabályok szerint az említett időszakok alapján jogosultak voltak.

43.

Meg kell vizsgálni, hogy ez, a közvetve az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolható‑e a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján.

44.

E tekintetben azt kell megvizsgálni, hogy a munkabéreknek a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (6) bekezdése által előírt befagyasztása olyan intézkedésnek tekinthető‑e, amely jogszerű célt követ, és ha igen, akkor olyan intézkedés‑e, amely e cél eléréséhez megfelelő és szükséges. ( 28 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és az osztrák kormány által a Bírósághoz benyújtott észrevételekből kiderül, hogy a szóban forgó intézkedés célja a szerzett jogok védelme.

45.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a személyek egy adott kategóriája által szerzett jog védelme közérdeken alapuló kényszerítő okot jelent. ( 29 ) A 2015. január 28‑iÖBB Personenverkehr ítéletben (C‑417/13, EU:C:2015:38, 37. pont) a Bíróság egyébként már megállapította, hogy a korábbi beszámítási rendszer által kedvező helyzetbe hozott alkalmazottak szerzett jogainak és a díjazás tekintetében fennálló jogos bizalmuknak a védelme olyan jogszerű, foglalkoztatáspolitikai és munkaerőpiaci célnak tekinthető, amely egy átmeneti időszak folyamán igazolhatja a korábbi díjazások, következésképpen pedig az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést megvalósító rendszer fenntartását. ( 30 )

46.

A 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (6) bekezdése – amely alapján abban az esetben, ha a referencianap újbóli meghatározása és ebből következően az ÖBB‑alkalmazottak fizetési fokozatokba történő újbóli besorolása a díjazás csökkenésével jár, és a hivatkozott törvény hatálybalépése előtt kapott munkabért kell fenntartani – kétségtelenül megfelelő intézkedés a korábbi beszámítási rendszer által kedvező helyzetbe hozott ÖBB‑alkalmazottak szerzett jogainak védelmére.

47.

Azt kell tehát még megvizsgálni, hogy ez az intézkedés nem lépi‑e túl a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket. Ennek megállapításához figyelembe kell venni a szóban forgó rendszer által hátrányosan kezelt alkalmazottak helyzetét is.

48.

Mint láttuk, a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (6) bekezdése szerinti, a kapott munkabér befagyasztására irányuló intézkedés egyaránt alkalmazandó a korábbi beszámítási rendszer által kedvező helyzetbe hozott alkalmazottakra, és azokra is, akiket az említett rendszer hátrányos helyzetbe hozott. A szóban forgó rendelkezés tehát az utóbbi személyi körbe tartozók számára is kedvező, ha a referencianap meghatározására vonatkozó új szabályok alkalmazása miatt a korábban kapott díjazásuk csökkenne. Azonban, ahogy az már fentebb említésre került, a korábbi beszámítási rendszer által kedvező helyzetbe hozott alkalmazottak esetén minden általuk teljesített szolgálati és/vagy képzési időt figyelembe vesznek a kapott, és így a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (6) bekezdése alapján fenntartott, munkabér meghatározása során, míg a korábbi beszámítási rendszer által hátrányos helyzetbe hozott alkalmazottak esetén a szóban forgó időszakoknak a 18. életév betöltését megelőzően teljesített és a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (6) bekezdése alapján be nem számítható részei az említett szempontból figyelmen kívül maradnak.

49.

Világos, hogy ez az eltérő bánásmód nem állna fenn, ha a korábbi beszámítási rendszer által hátrányos helyzetbe hozott és az új rendszer alapján a 2015. évi ÖBB‑G közzétételekor meglévőhöz képest alacsonyabb fizetési fokozatba besorolt alkalmazottak ( 31 ) számára ugyanolyan mértékben elismernének minden, a 18. életévük betöltését megelőzően teljesített szolgálati és/vagy képzési időszakot, mint azon munkatársaik számára, akik a 18. életévük betöltése után teljesítettek jellegükben és tartamukban hasonló időszakokat. Ez esetben ugyanis a szóban forgó időszakok a korábbi beszámítási rendszer által kedvező helyzetbe hozott alkalmazottak esetéhez hasonlóan a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (6) bekezdése alapján befagyasztásra kerülő munkabér összetevőjét képeznék.

50.

Tehát a hivatkozott cikk által előírt befagyasztási intézkedés alkalmazásának alapjául szolgáló referencia‑munkabér meghatározásához figyelembe vett időszakok elszámolására vonatkozó eltérő (és hátrányos megkülönböztetést megvalósító) szempontok alkalmazása tartja fenn az újbóli besorolást követően is a hátrányos megkülönböztetést egyrészt a korábbi beszámítási rendszer által kedvező helyzetbe hozott alkalmazottak egy csoportja, másrészt a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott alkalmazottak egy csoportja között.

51.

Így még ha a korábbi beszámítási rendszer által kedvező helyzetbe hozott és a 2015. évi ÖBB‑G hatálybalépése miatt munkabércsökkenéssel szembesülő alkalmazottak szerzett jogainak védelmére vonatkozó célkitűzés meg is követeli azt, hogy az említett alkalmazottakkal szemben továbbra is a korábbi rendszer szabályait alkalmazzák, az akkor sem következik a szóban forgó célkitűzésből, hogy hátrányos megkülönböztetést megvalósító módon ugyancsak az említett korábbi szabályok legyenek továbbra is alkalmazandók a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott és a 2015. évi ÖBB‑G által munkabérveszteséggel fenyegetett alkalmazottakra. Más szóval a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (2) bekezdéséből eredő eltérő bánásmód nem szükséges a hivatkozott rendelkezés által elérni kívánt jogvédelmi cél eléréséhez.

52.

Igaz, hogy a szóban forgó két alkalmazotti csoport helyzete eltérő. Kétségtelen ugyanis, hogy a korábbi beszámítási rendszer által kedvező helyzetbe hozott alkalmazottak valódi és tényleges szerzett jogokat érvényesíthetnek, míg a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott alkalmazottakról ugyanez nem mondható el. Ez a különbség azonban egy hátrányos megkülönböztetést megvalósító munkabérrendszer alkalmazásából ered, és álláspontom szerint nem szolgálhat egyedüli érvként a szóban forgó rendszer által megvalósított hátrányos megkülönböztetést fenntartó, nem igazolható eltérő bánásmód fenntartása mellett.

53.

Másfelől a Bíróság a korábbi ítélkezési gyakorlatával ( 32 ) összhangban az ÖBB Personenverkehr ítéletben (C‑417/13, EU:C:2015:38) kimondta, hogy amennyiben az uniós jogot sértő hátrányos megkülönböztetés megállapítható, amíg az egyenlő bánásmódot visszaállító intézkedéseket nem fogadják el, az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása csak úgy biztosítható, ha a hátrányos helyzetbe hozott kategóriába tartozó személyeknek biztosítják ugyanazokat az előnyöket, mint amelyekben a kedvezményezett kategóriába tartozó személyek részesülnek, és az uniós jog helyes alkalmazása hiányában ez a rendszer marad az egyetlen érvényes hivatkozási rendszer. ( 33 )

54.

Következésképpen azután, hogy a 2009. június 18‑iHütter ítéletben (C‑88/08, EU:C:2009:381) megállapítást nyert, hogy a szóban forgó rendszer hátrányos megkülönböztetést valósít meg, a korábbi beszámítási rendszer által hátrányos helyzetbe hozott alkalmazottak nemcsak a jogos bizalomra hivatkozhattak, hanem azon valódi és tényleges jogukra, hogy a korábbi rendszer által kedvező helyzetbe hozott alkalmazottakkal szembeni bánásmódot – legalább az átmeneti időszakra – rájuk is terjesszék ki. ( 34 ) Ha ezt a bánásmódot kiterjesztették volna az érintettekre abban a hat évben, amelyre a beszámítási szabályok 2015. évi ÖBB‑G által elvégzett reformjához szükség volt, akkor a hivatkozott törvény 53a. cikke (6) bekezdésének alkalmazása nem eredményezett volna semmiféle eltérő bánásmódot.

55.

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az osztrák jogalkotó azáltal, hogy ténylegesen fenntartotta a hátrányos megkülönböztetést megvalósító korábbi beszámítási rendszer alkalmazását, és a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikke (6) bekezdésének alkalmazása körében nem rendelkezett az említett rendszer által hátrányos helyzetbe hozott alkalmazottak és a kedvező helyzetben lévő alkalmazottak helyzetének kiegyenlítéséről, a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján nem igazolható eltérő bánásmódot tartott fenn az ÖBB‑alkalmazottak csoportjai között.

56.

Álláspontom szerint az említett végkövetkeztetéssel szemben sem költségvetési, sem igazgatási jellegű megfontolások nem hozhatóak fel. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az említett megfontolások önmagukban nem minősülhetnek a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogszerű célnak. ( 35 ) E tekintetben megjegyzem, hogy mivel a 2015. évi ÖBB‑G egyébként is előírja, hogy az előrelépés új referencianapjának meghatározásához minden alkalmazott helyzetét egyedileg újra meg kell vizsgálni, a fent javasolt megoldásnak – vagyis annak, hogy a hivatkozott törvény 53a. cikke (6) bekezdése alkalmazásának alapjául szolgáló referencia‑munkabér a korábbi beszámítási rendszer hátrányos megkülönböztetéstől mentes alkalmazásával kerül meghatározásra – alapvetően nem szabadna túlzott igazgatási munkateherrel járnia.

57.

A fenti 55. pont szerinti következtetésemmel szintén nem ellentétes sem a 2014. június 19‑iSpecht és társai ítélet (C‑501/12–C‑506/12, C‑540/12 és C‑541/12, EU:C:2014:2005), sem pedig a 2011. szeptember 8‑iHennings ítélet (C‑297/10 és C‑298/10, EU:C:2011:560). A hivatkozott ítéletekhez vezető eljárásokhoz képest az alapeljárásban egyértelműen azonosítható a hátrányos megkülönböztetést megvalósító szabályozás által kedvező helyzetbe hozott személyek és a szabályozás által hátrányos helyzetbe hozott személyek csoportja. Másként fogalmazva, és a Bíróság kifejezését alkalmazva, van érvényes hivatkozási rendszer ( 36 ), amely lehetővé teszi az utóbbiak helyzetének az előbbiek helyzetéhez való igazítását. Következésképpen a 2011. szeptember 8‑iHennings ítélet (C‑297/10 és C‑298/10, EU:C:2011:560, 94. pont) alapjául szolgáló ügyet jellemző helyzettel ellentétben a hátrányos megkülönböztetést megvalósító korábbi rendszer alapján kapott munkabérek puszta átvétele a jelen ügyben nem „az egyetlen eszköz, amely elkerülhetővé te[szi] az alkalmazottak díjazásának csökkentését”. Megjegyzem továbbá, hogy a Specht és társai ítélet (C‑501/12–C‑506/12, C‑540/12 és C‑541/12, EU:C:2014:2005) tárgyát képező ügytől eltérően az, hogy a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikke (6) bekezdésének alkalmazásához a kapott munkabért a korábbi beszámítási szabályok hátrányos megkülönböztetéstől mentes alkalmazásával határozzák meg, nem jár a Bíróság által a hivatkozott ítéletben a rendszer kivitelezhetőségével kapcsolatban meghatározott nehézségekkel. ( 37 )

58.

Amennyiben a Bíróság nem értene egyet a jelen indítvány 55. pontjában tett következtetésemmel, és úgy vélné, hogy a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (6) bekezdése által fenntartott eltérő bánásmód nem lépi túl a beszámítási rendszer által kedvezőtlen helyzetbe hozott ÖBB‑alkalmazottak szerzett jogainak védelméhez szükséges mértéket, azt is vizsgálni kellene, hogy a szóban forgó eltérő bánásmód pusztán átmeneti jellegű‑e, és nem marad‑e fenn túlságosan hosszú ideig. Emlékeztetek ugyanis arra, hogy a Bíróság a 2015. január 28‑iÖBB Personenverkehr ítéletben (C‑417/13, EU:C:2015:38) megállapította, hogy egy, hátrányos megkülönböztetést megvalósító rendszer által kedvező helyzetbe hozott alkalmazottak szerzett jogai és jogos bizalma védelmére irányuló célkitűzés nem igazolhat olyan intézkedést, amely véglegesen, még ha csupán bizonyos személyek tekintetében is, fenntartja azt az életkoron alapuló eltérő bánásmódot, amelynek felszámolására a szóban forgó rendszer reformja, amelybe ezen intézkedés illeszkedik, irányul. Egy ilyen intézkedés, noha alkalmas az említett védelem biztosítására, nem alkalmas hátrányos megkülönböztetéstől mentes rendszer létrehozására a hátrányos helyzetbe hozott alkalmazottak tekintetében. ( 38 )

59.

Fent ismertetett álláspontomra tekintettel e vonatkozásban mindössze két észrevételt teszek. Először is, ami azokat az alkalmazottakat illeti, akiknek korábbi szakmai tapasztalata a 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikkének (2) bekezdése alapján már nem vehető figyelembe, azonban a hivatkozott törvény közzétételét megelőzően már elérték a rájuk irányadó fizetési sáv utolsó fokozatát, a korábbi hátrányos megkülönböztetés hatásai véglegesek, legyenek azok akár kedvezőek, akár hátrányosak. Legalábbis ebből a szempontból tehát nem pusztán átmeneti rendszerről van szó. Másodszor a korábbi beszámítási rendszer által hátrányos helyzetbe hozott azon alkalmazottakat, akik a 2015. évi ÖBB‑G közzététele előtt elérték volna az utolsó fizetési fokozatot, ha a 18. életévük betöltése előtt teljesített, a hivatkozott törvény alapján már be nem számítható szolgálati és/vagy képzési időiket a munkabér befagyasztása szempontjából figyelembe vették volna – és akik számára így a korábbi beszámítási rendszer reformja semleges lett volna –, a korábbi rendszer által jogszerűtlenül megvont munkabérelemek elvesztése mellett megakasztják az előrelépésben, amennyiben egyúttal többé be nem számítható szolgálati és/vagy képzési időket teljesítettek a 18. életévük betöltését követően. ( 39 ) Minden más megfontolástól függetlenül joggal merül fel a kérdés, hogy elfogadhatóak‑e ezek a hatások.

60.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés tárgyalásának lezárása előtt le kell szögezni, hogy az eddig előadottak kizárólag a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott alkalmazottak azon jogára vonatkozik, hogy a 2015. évi ÖBB‑G által szabályozott rendszerre való átálláskor azt a fizetési fokozatot és szintet ismerjék el számukra, amelyre akkor lettek volna jogosultak, ha az említett rendszert hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazták volna rájuk. Egy szükségtelen, és ezért a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében véve nem igazolható eltérő bánásmód új törvény általi fenntartását elkerülendő, az említett jogot annak ellenére el kell ismerni, hogy a 2015. évi ÖBB‑G gyökeresen módosította a korábbi beszámítási szabályokat.

61.

Más a helyzet azonban a korábbi beszámítási rendszer hátrányos megkülönböztetést megvalósító alkalmazása folytán ki nem fizetett munkabérekhez való jogosultságot illetően. Mint láttuk, a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott alkalmazottak egy részének ( 40 ) munkabérveszteségéért a 2015. évi ÖBB‑G alapján nem jár kártalanítás. ( 41 ) A 2015. évi ÖBB‑G 53a. cikke (2) bekezdésének visszaható hatályú alkalmazása miatt a szóban forgó veszteség továbbra is kizárólag a múltbeli hátrányos megkülönböztetéshez kapcsolódik. ( 42 ) A korábbi rendszer beszámítási szabályait ugyanis visszaható hatállyal módosították, megvonva ezzel a nemzeti bíróságtól azt a lehetőséget, hogy a szabályokat a 2000/78 irányelvvel összhangban értelmezzék, vagy azok alkalmazásától eltekintsenek ( 43 ) annak érdekében, hogy a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott és a 2015. évi ÖBB‑G alapján nem kártalanított alkalmazottak számára megítélhessék azokat a munkabérelemeket, amelyektől jogszerűtlenül megfosztották ezen alkalmazottakat.

62.

Úgy tűnik, hogy a Bíróság az alapeljáráshoz hasonló körülmények mellett, vagyis érvényes hivatkozási rendszer fennállása esetén is kizárja, hogy egy, hátrányos megkülönböztetést megvalósító díjazási rendszer reformjának a hátrányos megkülönböztetés mellett annak hatásait is feltétlenül meg kell szüntetnie azáltal, hogy a szóban forgó rendszer által hátrányos helyzetbe hozott minden alkalmazott számára megadja az őt hátrányos megkülönböztetés hiányában megillető munkabér és a ténylegesen kapott munkabér különbözetét. ( 44 ) Ugyan kérdéses lehet a szóban forgó megoldás összeegyeztethetősége a tényleges érvényesülés elvével ( 45 ), a Bíróság a jelzett körülmények között kizárólag az állammal szembeni kártérítési kereset lehetőségét ismeri el a hátrányos megkülönböztetésben részesült alkalmazottak számára.

63.

A fenti megfontolások összessége alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkét és 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló, olyan nemzeti szabályozás, amely a Bíróság által két egymást követő ítéletben megállapított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése céljából elrendeli a közszférában szolgálatban álló szerződéses alkalmazottak újbóli besorolását egy új díjazási rendszerbe, amely ugyan a korábbi szolgálati idők elszámolásának hátrányos megkülönböztetéstől mentes szempontjain alapul, ám az újból besorolt alkalmazottak szerzett jogainak védelmét az alkalmazottak által a szóban forgó szabályozás hatálybalépése előtti bizonyos időpontban kapott munkabér befagyasztása révén elérni hivatott rendelkezés alkalmazása során az említett munkabér szintjét a korábbi beszámítási rendszer hátrányos megkülönböztetést megvalósító elszámolási szempontjainak alkalmazásához köti.

64.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdéssel az előterjesztő bíróság az alapeljárás körülményei között az osztrák állam szerződésen kívüli felelősségét megalapozó feltételek, különösen az uniós jog kellően súlyos megsértése vonatkozásában kér felvilágosítást a Bíróságtól.

65.

Elöljáróban leszögezem, hogy komoly kételyeim vannak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, említett kérdés elfogadhatóságával kapcsolatban. Ennek indoka nem a kérdést előterjesztő bíróságnak az állammal szembeni kártérítési keresetre – amelyet az osztrák jog alapján a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) előtt kell benyújtani – vonatkozó hatáskörével kapcsolatos, az osztrák kormány által felvetett szempont. Az Oberlandesgericht Innsbruck (innsbrucki tartományi felsőbíróság) ugyanis e tekintetben arra a nemzeti ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely elismeri, hogy a polgári bíróság bizonyos feltételekkel – amely feltételek az Oberlandesgericht Innsbruck (innsbrucki tartományi felsőbíróság) megítélése szerint az alapeljárásban fennállnak – a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) hatáskörével párhuzamos hatáskörrel rendelkezik. Márpedig, az osztrák kormány ellenvetései ellenére úgy vélem, hogy nem a Bíróság feladata vitatni a kérdést előterjesztő bíróság által a saját hatásköre vonatkozásában, a belső jog alapján tett megállapításokat.

66.

Magából az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ellenben az tűnik ki, hogy az alapügy tárgyát képező kérelem kizárólag azon díjazási elemek megfizetésére irányul, amelyektől G. Stollwitzert álláspontja szerint jogellenesen megfosztották, és az említett kérelem az ÖBB Personenverkehr mint G. Stollwitzer munkáltatója ellen irányul. G. Stollwitzer ezenkívül a tárgyaláson megerősítette, hogy nem nyújtott be kártérítés iránti kérelmet az osztrák állammal szemben, és következésképpen lemondott arról, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre észrevételeket tegyen, amely álláspontja szerint pusztán „elméleti” jellegű. Nyilvánvaló végül, hogy az osztrák állam az alapeljárásban nem fél. Minthogy álláspontom szerint az imént előadott körülményekből egyértelműen következik az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés hipotetikus jellege, azt javaslom a Bíróságnak, hogy azt nyilvánítsa elfogadhatatlannak.

67.

Arra az esetre, ha a Bíróság ezt a javaslatot nem fogadná el, csak azt kívánom megjegyezni, hogy a 2014. június 19‑iSpecht és társai ítélet (C‑501/12–C‑506/12, C‑540/12 és C‑541/12, EU:C:2014:2005) 98–107. pontjában részletesen megjelölte azokat a szempontokat, amelyeket a nemzeti bíróságnak alkalmaznia kell annak megállapításához, hogy az alapeljárás körülményeihez hasonló körülmények között fennáll‑e a tagállam felelőssége a 2000/78 irányelv megsértése tekintetében.

68.

Ami a szóban forgó felelősség megállapíthatóságának három feltétele közül az elsőt illeti, vagyis azt, hogy a megsértett uniós jogi szabály célja, hogy a magánszemélyeket jogokkal ruházza fel, a Bíróság megállapította egyrészt, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése, ugyanezen irányelv 1. cikkével összefüggésben értelmezve, általános jelleggel és egyértelműen tilt minden, objektíve nem igazolható, az alkalmazást és a munkafeltételeket illető, többek között a munkavállaló életkorán alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést, másrészt pedig azt, hogy e rendelkezések célja a tagállamokkal szemben érvényesíthető jogok ruházása a magánszemélyekre. ( 46 )

69.

Ami a második feltételt illeti, vagyis azt, hogy fennáll a közvetlen okozati összefüggés a szóban forgó jogsértés és a jogsérelmet szenvedett magánszemélyek kára között, a Bíróság kifejtette, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az előtte folyamatban lévő nemzeti eljárásban fennáll‑e az említett összefüggés. ( 47 )

70.

Végül, ami a második, az uniós jog kellően súlyos megsértésére vonatkozó feltételt illeti, egyrészt a Bíróság a már hivatkozott 2014. június 19‑iSpecht és társai ítélet (C‑501/12–C‑506/12, C‑540/12 és C‑541/12, EU:C:2014:2005) 102–105. pontjában megállapította, hogy a tagállam mérlegelési mozgástere lényeges szempontnak minősül az uniós jog kellően súlyos megsértésének megállapításához. Másrészt a Bíróság kifejtette, hogy noha azon értelmezés, amelyet a Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében uniós jogszabályra vonatkozóan kifejt, szükség esetén megmagyarázza és pontosítja e szabály jelentését és terjedelmét, ahogyan azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna, a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy a tagállamok 2000/78 irányelv 2. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek jellege és terjedelme egy, a 2014. június 19‑iSpecht és társai ítélet (C‑501/12–C‑506/12, C‑540/12 és C‑541/12, EU:C:2014:2005) alapjául szolgáló ügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás tekintetében mindazonáltal csak a 2011. szeptember 8‑iHennigs és Mai ítélet (C‑297/10, EU:C:2011:560) kihirdetésétől tekinthető‑e világosan és pontosan meghatározottnak, amely ítéletben a Bíróság megállapította a szóban forgó szabályozás fent hivatkozott irányelvvel való összeegyeztethetetlenségét. A jelen ügy alapeljárásának körülményeire tekintettel az ítélkezési gyakorlat által adott, említett magyarázatokat a 2009. június 18‑iHütter ítélet (C‑88/08, EU:C:2009:381) tartalmazza, amelyben a Bíróság egy, a szolgálatba lépést megelőző szolgálati időkre vonatkozó, az 1963. évi BO‑val megegyező beszámítási rendszert vizsgált.

71.

A fentiek alapján számomra világos, hogy – az adott alkalmazott által érvényesíteni kívánt kárral fennálló okozati összefüggést nem érintve – a fent hivatkozott elvek alkalmazásából az következik, hogy legalább 2009. június 18‑tól kezdve fennállnak az osztrák állam felelőssége megállapíthatóságának feltételei az ÖBB PV alkalmazottai által a korábbi, hátrányos megkülönböztetést megvalósító beszámítási rendszer alkalmazása miatt elszenvedett károkért.

72.

A fenti megfontolások összessége alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést nyilvánítsa elfogadhatatlannak, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre pedig azt a választ adja, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkét és 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a Bíróság által két egymást követő ítéletben megállapított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése céljából elrendeli a közszférában szolgálatban álló szerződéses alkalmazottak újbóli besorolását egy olyan új díjazási rendszerbe, amely ugyan a korábbi szolgálati idők elszámolásának hátrányos megkülönböztetéstől mentes szempontjain alapul, ám az újból besorolt alkalmazottak szerzett jogainak védelmét az alkalmazottak által a szóban forgó szabályozás hatálybalépése előtti bizonyos időpontban kapott munkabér befagyasztása révén elérni hivatott rendelkezés alkalmazása során az említett munkabér szintjét a korábbi beszámítási rendszer hátrányos megkülönböztetést megvalósító elszámolási szempontjainak alkalmazásához köti.