1.

A jelen fellebbezéssel az Európai Unió Tanácsa a Bíróságtól az Európai Unió Törvényszéke 2016. június 9‑iMarquis Energy kontra Tanács ítéletének (T‑277/13, nem tették közzé, EU:T:2016:343) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel ez utóbbi egyrészt elismerte a Marquis Energy LLC által az Amerikai Egyesült Államokból származó bioetanol behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2013. február 18‑i 157/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel ( 2 ) szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát, másfelől pedig ezt a rendeletet a Marquis Energyt érintő részében megsemmisítette.

2.

Ahogyan azt a Tanács fellebbezése első jogalapjának első részével kapcsolatos elemzésben be fogom mutatni, úgy vélem, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy a Marquis Energy közvetlenül volt érintve a vitatott rendelet által. A megtámadott ítéletet tehát véleményem szerint hatályon kívül kell helyezni, és az első fokon benyújtott keresetet el kell utasítani.

3.

Ha a Bíróság egyetért az elemzésemmel, nem lesz szükség a Tanács által hivatkozott azon érdemi jogalapokkal kapcsolatban állást foglalni, amelyek a párhuzamosan futó C‑465/16. P. sz. ügyhöz (Tanács kontra Growth Energy és Renewable Fuels Association) hasonlóan – amelyek tekintetében a mai napon szintén indítványt terjesztek elő – annak megállapítására irányulnak, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet ( 3 ) (a továbbiakban: alaprendelet) 9. cikkének (5) bekezdését az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás ( 4 ) (a továbbiakban: WTO dömpingellenes megállapodás) rendelkezései alapján. Következésképpen arra fogok szorítkozni, hogy a C‐465/16. P. sz. ügyre (Tanács kontra Growth Energy és Renewable Fuels Association) vonatkozó indítványomban az e jogalapokkal kapcsolatban másodlagos jelleggel tett megállapításokra utalok.

4.

A jogvita előzményeit a Törvényszék a megtámadott ítélet 1–14. pontjában mutatta be. Csak a felek által a fellebbezés keretében bemutatott érvek megértéséhez elengedhetetlenül szükséges elemeket ismétlem meg az alábbiakban.

5.

Egy panaszt követően az Európai Bizottság 2011. november 25‑én közzétett egy értesítést az Amerikai Egyesült Államokból származó bioetanolnak az Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról, ( 5 ) amelyben bejelentette a mintavételi módszer alkalmazására irányuló szándékát az Amerikai Egyesült Államok vizsgálatban való részvételre felkért exportáló gyártóinak kiválasztása érdekében.

6.

2012. január 16‑án a Bizottság öt társaságot – amelyek a Growth Energy és a Renewable Fuels Association tagjai, nevezetesen a Marquis Energy LLC, a Patriot Renewable Fuels LLC, a Plymouth Energy Company LLC, a POET LLC és a Platinum Ethanol LLC – értesített arról, hogy felvette őket az exportáló gyártók mintájába. ( 6 )

7.

2012. augusztus 24‑én a Bizottság megküldte a Marquis Energynek az előzetes nyilvánosságra hozatali dokumentumot, amely bejelentette, hogy ideiglenes intézkedések meghozatala nélkül folytatja a vizsgálatot, és azt a kereskedőkre/keverőkre is kiterjeszti. Ez a dokumentum megjegyezte, hogy ebben a szakaszban nem volt lehetséges annak értékelése, hogy az Egyesült Államokból származó bioetanol‑exportok dömpingáron történtek‑e, mivel a mintavételbe bevont gyártók nem tettek különbséget a belső értékesítések és az exportértékesítések között, és valamennyi értékesítésüket amerikai egyesült államokbeli független kereskedők/keverők számára teljesítették, akik később a bioetanolt benzinnel keverték, és azt újra értékesítették.

8.

2012. december 6‑án a Bizottság megküldte a Marquis Energynek a végső nyilvánosságra hozatali dokumentumot, amelyben a független kereskedők/keverők adatai alapján megvizsgálta, hogy olyan dömpingről van‑e szó, amely kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és országos szinten 9,6%‑os mértékű végleges intézkedések elfogadását helyezte kilátásba hároméves időtartamra.

9.

Az alaprendelet alapján 2013. február 18‑án a Tanács elfogadta a vitatott rendeletet, amely országos szinten 9,5%‑os mértékű dömpingellenes vámot vetett ki ötéves időtartamra az „üzemanyag‑felhasználású etanolnak” is nevezett bioetanolra.

10.

A Törvényszék egyrészt arra is rámutatott, hogy a vitatott rendelet (12)–(16) preambulumbekezdésében a Tanács megállapította, hogy vizsgálat azt mutatta ki, hogy a mintavételbe bevont gyártók egyike sem exportált bioetanolt az Unió piacára, valamint hogy az érintett terméket nem az amerikai bioetanol‑gyártók, hanem a kereskedők/keverők exportálják az Unióba, így a dömpingre vonatkozó vizsgálat megfelelő lefolytatása érdekében a Tanács a vizsgálatban való közreműködést elfogadó két kereskedő/keverő adataira támaszkodott (a megtámadott ítélet 16. pontja). Másrészt rámutatott, hogy a Tanács a megtámadott rendelet (62)–(64) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy országos dömpingkülönbözet megállapítását találta célszerűnek, mivel a bioetanol iparágazatának szerkezete, illetve az érintett termék előállításának, valamint az amerikai és az uniós piacon történő értékesítésének módja miatt az amerikai gyártók tekintetében nem lehet egyéni dömpingkülönbözeteket megállapítani (a megtámadott ítélet 17. pontja).

11.

A Törvényszék ezt követően a Marquis Energy mint bioetanol‑gyártó által benyújtott kereset elfogadhatóságáról határozott.

12.

A megtámadott ítélet 55–67. pontjában a Törvényszék először is megállapította, hogy a Marquis Energy közvetlenül érintett a vitatott rendelet által, továbbá a megtámadott ítélet 69–80. pontjában elutasította a Tanács és az Európai Bizottság által kifejtett, ezzel ellentétes érveket.

13.

A megtámadott ítélet 81–92. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Marquis Energy személyében érintett a vitatott rendelet által, és ezen ítélet 93–106. pontjában elutasította a Tanács és a Bizottság által előadott, ezzel ellentétes érveket, valamint ezen intézményeknek az egyéb, a kereset elfogadhatóságával kapcsolatos, a megtámadott ítélet 107–118. pontjában vizsgált kifogásait.

14.

Az ügy érdemét illetően, a megtámadott ítélet 121–168. pontjában kifejtett indokolás értelmében a Törvényszék helyt adott a Marquis Energy által hivatkozott első jogalap második részének, amely szerint a vitatott rendelet sérti az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdését, és ennélfogva a vitatott rendeletet a Marquis Energyt érintő részében megsemmisítette anélkül, hogy vizsgálta volna az említett jogalap többi részét, vagy a Marquis Energy által első fokon hivatkozott kilenc másik jogalapot.

15.

Lényegében a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Tanács tévesen állapította meg azt, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése értelmében fel volt hatalmazva arra, hogy országos szintű dömpingkülönbözetet állapítson meg, és nem volt köteles arra, hogy egyéni dömpingkülönbözeteket számítson a vitatott rendelet szerinti mintavételbe bevont minden egyes amerikai gyártó tekintetében.

16.

E következtetés levonása érdekében a Törvényszék először is rámutatott, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése által az uniós jogalkotó egy sajátos, a WTO‑megállapodások keretében vállalt, és jelenleg a WTO dömpingellenes megállapodásának 6.10. és 9.2. cikkében foglalt kötelezettséget szándékozott végrehajtani; az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdését tehát e cikkekkel összhangban kell értelmezni (lásd a megtámadott ítélet 129–139. pontját).

17.

Másodszor, a Törvényszék megállapította, hogy mivel a Bizottság a Marquis Energyt az amerikai gyártók és exportőrök mintájában tartotta, elismerte, hogy utóbbi a dömpingelt termék „szállítója” volt, így a Tanács az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése értelmében köteles lett volna egyéni dömpingkülönbözetet számítani és egyéni dömpingellenes vámot alkalmazni (lásd a megtámadott ítélet 140–168. pontját).

18.

Végül, harmadszor a Törvényszék úgy vélte, hogy amennyiben az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése alapján létezik egy kivétel a megállapított vám összegének egyéni kiszámítása alól, ha „ez kivitelezhetetlen lenne” – ami tehát arra ad felhatalmazást, hogy csak a szállító országot jelöljék meg, azaz, hogy a dömpingellenes vámot országos szinten határozzák meg – a „kivihetetlen” kifejezést a WTO dömpingellenes megállapodásának 6.10. és 9.2. cikkében használt analóg kifejezéssel összhangban kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a megtámadott ítélet 188. pontját). Ugyanakkor ez utóbbi rendelkezések alapján a Törvényszék megállapította, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése semmiféle kivételt nem enged az egyéni dömpingellenes vámnak a mintavételbe bevont olyan gyártó tekintetében történő meghatározásának kötelezettsége alól, aki együttműködött a vizsgálatban, amennyiben az intézmények úgy ítélik meg, hogy e gyártó tekintetében nem tudnak egyéni exportárat megállapítani (lásd a megtámadott ítélet 188. pontjának utolsó mondatát). A Törvényszék ebből tehát azt a következtetést vonta le, hogy – az intézmények által adott magyarázatokra tekintettel – a Tanács tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az egyéni dömpingellenes vámok kivetése az amerikai exportőrök mintája tekintetében „kivihetetlen” volt az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése értelmében (a megtámadott ítélet 197. pontja), anélkül hogy az a tény, hogy az intézmények úgy ítélték meg, hogy nehézségeik vannak az egyéni értékesítések nyomon követését vagy a rendes érték és a vonatkozó exportár összehasonlítását illetően a mintavételbe bevont gyártók tekintetében, elegendő lenne e kivétel alkalmazásának igazolására (lásd ebben az értelemben a megtámadott ítélet 198–200. pontját). A Törvényszék tehát megsemmisítette a vitatott rendeletet azzal az indokkal, hogy utóbbi megsértette az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdését, mégpedig a Marquis Energyt érintő részében.

19.

A Tanács elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság:

20.

A Tanács másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság:

21.

Elsődlegesen a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

22.

Másodlagosan a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

23.

A Marquis Energy azt kéri, hogy a Bíróság:

24.

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Tanács – amelyet a Bizottság támogat – három jogalapra hivatkozik. Az első jogalap az első fokon benyújtott kereset elfogadhatóságával kapcsolatos, és az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének téves értelmezésén, valamint a megtámadott ítélettel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A másik két jogalap a Törvényszék által végzett érdemi értékelésekre vonatkozik, és mindkettő az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének téves értelmezésén és alkalmazásán alapul. Ahogyan azt a bevezető megjegyzéseimben kifejtettem, a Tanács fellebbezése első jogalapja első részének vizsgálatára fogok szorítkozni, mivel úgy vélem, hogy annak helyt kell adni, és következésképpen a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

25.

Mindazonáltal mielőtt a Tanács fellebbezésével foglalkoznék, választ kell adni a Bizottság által a viszonválaszban felhozott azon érvelésre, amely szerint a Marquis Energy által benyújtott válaszbeadvány elfogadhatatlan.

26.

A Bizottság azt állítja, hogy a Marquis Energy által benyújtott válaszbeadványt egy olyan személy írta alá elektronikusan, akinek sem az ügyvédi jogállását, sem a hatáskörét nem igazolták. E körülmények alapján tehát azt kell megállapítani, hogy kiigazítás hiányában a válaszbeadvány elfogadhatatlan.

27.

A Bizottság érvelését véleményem szerint mint ténybeli alapot nélkülözőt el kell utasítani.

28.

Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 119. cikkének (2) bekezdése értelmében – amely e szabályzat 173. cikkének (2) bekezdése alapján a fellebbezés keretében benyújtott válaszbeadványra alkalmazandó – az ügyvédek az általuk képviselt fél által kiállított hivatalos dokumentumot vagy meghatalmazást kötelesek benyújtani a Bíróság hivatalához.

29.

Ezenkívül a Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az e szabályzat 43. cikkében meghatározott kiváltságok, mentességek és kedvezmények igénybevételéhez az ügyvédeknek előzetesen igazolniuk kell a jogosultságukat az általuk képviselt fél által kiállított meghatalmazással, ha az általuk képviselt fél a magánjog hatálya alá tartozó jogi személy.

30.

Ebből következik, hogy egy magánjog hatálya alá tartozó jogi személy érvényes Bíróság előtti képviselete érdekében – ideértve a fellebbezés keretében történő képviseletet is – az ügyvédnek az ezen jogi személy által kiállított hivatalos dokumentummal vagy meghatalmazással kell rendelkeznie.

31.

A jelen ügyben – azon személy jogállásától függetlenül, aki a Bíróság hivatalához a Marquis Energy válaszbeadványát elektronikusan benyújtotta egy olyan fiók használatával, amely számára az „e‑Curia” ( 7 ) elnevezésű informatikai alkalmazáshoz hozzáférést nyújt – meg kell jegyezni, hogy Vander Schueren volt az, aki a válaszbeadvány eredeti példányát aláírta.

32.

Következésképpen a Bizottság kifogásának nincs ténybeli alapja. A Marquis Energy által benyújtott válaszbeadvány tehát teljes mértékben elfogadható.

33.

Ez a jogalap lényegében két részre oszlik. Az első jogalap első részében a Tanács azt állítja, hogy a Törvényszék – annak megállapításával, hogy a Marquis Energy közvetlenül volt érintett a vitatott rendelet által – tévesen értelmezte az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése által meghatározott e feltételt. A második részben a Tanács azt rója fel a Törvényszéknek, hogy utóbbi tévesen értelmezte az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt, személyes érintettségre vonatkozó feltételt, és nem adott magyarázatot arra, valamint nem fejtette ki, hogy a Marquis Energy miért rendelkezett olyan tulajdonságokkal, amelyek őt a többi amerikai bioetanol‑gyártótól megkülönböztették.

34.

Ahogyan azt már megjegyeztem, úgy vélem, hogy a Tanács által előterjesztett első résznek helyt kellene adni, ami alapján – az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt két elfogadhatósági feltétel kumulatív jellegére tekintettel – a második rész vizsgálatának feleslegessé kell válnia.

35.

A Tanács – amelyet a Bizottság támogat – azt állítja, hogy a Törvényszék – azáltal, hogy nem azt állapította meg, hogy a vitatott rendelet közvetlen hatást gyakorol a Marquis Energy jogi helyzetére, hanem legfeljebb az e társaság gazdasági helyzetére gyakorolt közvetett hatást helyezte előtérbe – megsértette az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt, a Bíróság által értelmezett közvetlen érintettséggel kapcsolatos feltételt. Márpedig ezen intézmények szerint a Bíróság többek között a 2015. április 28‑iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítéletben (C‑456/13 P, EU:C:2015:284) már elutasította azt az álláspontot, amely szerint a közvetlen érintettségre vonatkozó feltétel teljesítéséhez elegendő annak bizonyítása, hogy a vitatott intézkedés tisztán gazdasági következményekkel vagy versenyhátránnyal jár. A jelen ügyben a Törvényszék téves jogalkalmazása különösen a megtámadott ítélet 72., 73., 76., 78. és 79. pontjából következik. A Bizottság hozzáteszi, hogy a közvetlen érintettségre vonatkozó feltétellel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat alkalmazása során a Törvényszék a megtámadott ítélet 56–67. pontjában tévesen állapította meg azt, hogy az ilyen érintettség bizonyításához elegendő az, hogy a Marquis Energy egy olyan terméket gyártott, amelyre annak egy harmadik személy által az Unióba történő exportja esetén dömpingellenes vámot kell alkalmazni. Egy ilyen megközelítés összekeveri azt, ami közvetlen, azzal, ami közvetett, illetve azt, ami jogi, azzal, ami gazdasági. A Bizottság véleménye szerint a Marquis Energynek a Bírósághoz benyújtott beadványaiban arra irányuló próbálkozásai, hogy zavarossá tegye a megtámadott ítélet ténybeli tartalmát, semmit nem változtatnak ezen az elemzésen.

36.

A Marquis Energy először is előadja, hogy a Tanács a Bíróságot a Törvényszék által tett ténymegállapítások újraértékelésére hívja fel, ami nem tartozik a fellebbviteli bíróság hatáskörébe. Ezek a kifogások, amelyek a Törvényszék által a megtámadott ítélet 66. és 76. pontjában tett ténymegállapításokra vonatkoznak, tehát elfogadhatatlanok. Másodszor, a Marquis Energy úgy véli, hogy az, hogy az általa gyártott bioetanolból nagy mennyiségeket exportáltak az Unióba, és hogy őt a vitatott rendeletben exportáló gyártóként azonosították, elegendő ahhoz, hogy a Törvényszék megállapítsa azt, hogy ő közvetlenül volt érintett az említett rendelet által. A Törvényszék helyesen állapította meg azt, hogy a Marquis Energy a termékeit az Unióba exportáló amerikai bioetanol‑gyártó volt, valamint hogy mivel a dömpingellenes vámok ezeket a termékeket sújtották, azok érintették e társaság jogi helyzetét. Ugyanakkor mivel a mintavételbe bevont gyártók tudták, hogy az értékesítéseik az Unióba történő exportra irányulnak, és így exportárral rendelkeznek, a közvetlen értékesítés hiánya nem releváns. A Marquis Energy szerint az érintettség az érintett termék Unióba történő potenciális exportálójának helyzetét tekintve ugyanolyan közvetlen. Egyébként a Bíróságnak az intézmények által az álláspontjuk alátámasztása érdekében idézett ítélkezési gyakorlata nem releváns, mivel az nem a közvetlen érintettségre vonatkozó feltétellel kapcsolatos, illetve az nem összehasonlítható ténybeli helyzetekre vonatkozik.

37.

Ahogyan arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 44. pontjában helyénvalóan emlékeztetett – amely pont egyébként a jelen ügyben nem vitatott –, a közvetlen érintettségnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt fogalma két kritérium együttes fennállását kívánja meg. Egyfelől a vitatott aktusnak közvetlen hatást kell gyakorolnia azon személy jogi helyzetére, aki annak megsemmisítését kéri. Másfelől ezen aktus nem hagyhat mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik. ( 8 )

38.

A jelen ügyben csak az első feltétel alkalmazása – azaz a vitatott rendeletnek a Marquis Energy jogi helyzetére gyakorolt közvetlen hatása – a Tanács és a Bizottság által a megtámadott ítélettel kapcsolatban tett kifogások tárgya.

39.

Ebben a tekintetben mindenekelőtt el kell utasítani a Marquis Energy azon érveit, amelyek szerint a Tanács fellebbezése első jogalapjának első része arra irányul, hogy a Bíróság előtt újból vitatni kezdje a Törvényszék ténymegállapításait és –értékeléseit.

40.

Ugyanis – ahogyan azt később részletesebben kifejtem – úgy tűnik, hogy a Tanács teljes mértékben helyénvalóan értelmezte a ténybeli sorrendre vonatkozó azon előfeltevéseket, amelyekre a Törvényszék azon jogi következtetését alapította, amely szerint a Marquis Energy közvetlenül volt érintett a vitatott rendelet által, amely következtetést az intézmények vitatják. Épp ellenkezőleg, inkább a Marquis Energy az, aki a beadványaiban különböző helyeken kísérletet tesz a Törvényszéknek a megtámadott ítéletben foglalt ténymegállapításainak és ‑értékeléseinek elferdítésére.

41.

Megmagyarázom, hogy miért.

42.

A Törvényszék előtti eljárás felei között hosszas vita tárgyát képezte az a kérdés, hogy a vizsgálat során a mintavételbe bevont öt amerikai bioetanol‑gyártó – köztük a Marquis Energy – exportálja‑e a bioetanol‑termékeiket az Unióba, vagy ellenkezőleg, ezen exportokat a független kereskedők/keverők végzik.

43.

Ahogyan arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 57. pontjában emlékeztet, a vitatott rendelet kifejtette, hogy mivel a mintavételbe bevont öt gyártó egyike sem exportált bioetanolt az Unió piacára, a termékeiket belföldön (az amerikai piacon) értékesítették olyan független kereskedőknek/keverőknek, akik később a bioetanolt benzinnel keverték, hogy később ezt a terméket a belföldi piacon értékesítsék, vagy annak jelentős részét az Unióba exportálják.

44.

A Törvényszék – miután különböző megállapításokat tett a megtámadott ítélet 58–65. pontjában, amelyeket a jelen fellebbezésben nem vitatnak – ezen ítélet 66. pontjában arra a megállapításra jutott, hogy „megfelelően bizonyításra került, hogy a vizsgálati időszakban a nyolc kereskedő/keverő által a mintavételbe bevont öt amerikai bioetanol‑gyártótól [köztük a Marquis Energytől] vásárolt jelentős mennyiségű bioetanolt nagyrészt az Unióba exportálták […]”.

45.

A Törvényszék – miután a megtámadott ítélet 60. pontjában egyébként már előforduló személytelen és közvetett megfogalmazást („a [Marquis Energytől] származó [jelentős mennyiségű] bioetanolt rendszeresen exportálták az Unióba a vizsgálati időszakban”) használt – a Marquis Energy által a Bíróság előtt állítottakkal ellentétben még implicit módon sem állapította meg azt, hogy ez a társaság a termékeit maga exportálja az Unióba.

46.

Ugyanis a megtámadott ítélet 66. pontjából szükségszerűen következik, hogy a Törvényszék elismerte, hogy a Marquis Energy által előállított bioetanolt a vizsgálatban részt vevő független kereskedők/keverők „vásárolták meg”, mielőtt abból jelentős mennyiséget az Unióba exportáltak. Ahogyan arra a Bizottság rámutat, a Törvényszék tehát egyszerűen megállapította, hogy a Marquis Energy által előállított bioetanolt közvetetten, azaz kereskedők/keverők közvetítésével szállították az uniós piacra azt követően, hogy utóbbiak azt benzinnel keverték.

47.

A megtámadott ítélet egyetlen pontja sem sugallja azt, hogy a Törvényszék elismerte volna, hogy az amerikai bioetanol‑gyártók exportőr jogállással rendelkeznek. E minőség elismerésének hiánya kifejezetten következik a megtámadott ítélet 72. pontjából, amelynek értelmében a Törvényszék megállapította, hogy egy gyártót „még ha nem is rendelkezik az említett termékek exportőrének minőségével”, „lényegében érinthet” a dömpingellenes vámoknak az Unióba behozott termékekre történő kivetése. Ezt megerősíti továbbá ezen ítélet 73. pontja, amely szerint a Marquis Energy „tiszta állapotban állította elő a bioetanolt a vizsgálati időszakban, és a kereskedők/keverők az ő termékeiket keverik benzinnel és exportálják az Unióba”.

48.

Ebből következik, hogy a Marquis Energy állításával ellentétben a Tanács a Bizottsághoz hasonlóan egyáltalán nem hívja fel a Bíróságot a tények újraértékelésére. Ezen intézmények, épp ellenkezőleg, a megtámadott ítélet releváns pontjaihoz hű értelmezést végeznek.

49.

A Tanács kifogásai a Bizottság kifogásaihoz hasonlóan a Törvényszék által levont azon jogi következtetés vitatására korlátozódnak, amely szerint a dömpingellenes vámoknak a vitatott rendeletben előírt kivetése lényegében közvetlenül gyakorolt hatást a Marquis Energy jogi helyzetére amiatt, hogy ő a mintavételbe bevont amerikai bioetanol‑gyártó jogállásával rendelkezik, amely termékeinek egy részét az Unióba exportálták.

50.

Ugyanakkor úgy vélem, hogy ezek a kifogások megalapozottak, mivel a Törvényszék által az annak megállapítására felhozott indokok, hogy a vitatott rendelet közvetlen hatást gyakorol a Marquis Energy jogi helyzetére, véleményem szerint elégtelenek és tévesek.

51.

Mindenekelőtt emlékeztetek arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 67. pontjában az ezen ítélet 60–66. pontjában foglalt értékelésekből azt a következtetést vonta le, hogy a Marquis Energy közvetlenül volt érintett többek között a hivatkozott ítélet 44. pontjában említett ítélkezési gyakorlat értelmében, miközben ugyanezen ítélet 69–79. pontjában egyenként elutasította a Tanács és a Bizottság által felhozott, e megállapítással kapcsolatos kifogásokat.

52.

A megtámadott ítélet 60–65. pontja a mintavételbe bevont amerikai bioetanol‑gyártók – köztük a Marquis Energy – által végzett bioetanol‑előállítás céljával, nagyságával és jellemzőivel kapcsolatos megállapításokra korlátozódik. Ahogyan azt már említettem, a megtámadott ítélet 66. pontjában a Törvényszék e megállapításokból azt a következtetést vonta le, hogy kellő mértékben bizonyítást nyert, hogy a mintavételbe bevont gyártóktól a független kereskedők/keverők által megvásárolt, rendkívül jelentős mennyiségű bioetanolt exportáltak nagy részben az Unióba.

53.

Bár az ilyen gazdasági jellegű értékelések nem pontatlanok, és azokat a Tanács mindenesetre nem vitatta, azok – ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 67. pontjában lényegében megállapította – nem elegendőek annak bizonyítására, hogy a vitatott rendelet által kivetett dömpingellenes vámok közvetlenül érintették a Marquis Energy jogi helyzetét.

54.

Ugyanis az a megállapítás, amely szerint a dömpingellenes vámok bevezetése előtt a mintavételbe bevont gyártók – köztük a Marquis Energy – által előállított bioetanol független kereskedők/keverők közvetítésével jelent meg az uniós piacon, miután azt benzinnel keverték, még nem jelenti azt, hogy bizonyítást nyert, hogy a Marquis Energy jogi helyzetét befolyásolta e vámok kivetése.

55.

Ennek megállapítása alapján az feltételezhető, hogy egy harmadik ország összes olyan gyártóját, akinek a termékei az uniós piacon megjelennek, az EUMSZ 263. cikknek a Bíróság által értelmezett negyedik bekezdése alapján közvetlenül érinti az e termékekre kivetett dömpingellenes vámok kivetése.

56.

Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletek a természetük és a hatályuk miatt normatív jellegűek, mivel a gazdasági szereplőkre általában alkalmazandók, és e rendeletek rendelkezései csak bizonyos különleges körülmények között érinthetik közvetlenül (és személyükben) a szóban forgó termék dömpingért felelős gyártóit és exportőreit, az utóbbiak kereskedelmi tevékenységéből származó adatok alapján. ( 9 )

57.

Pusztán az a körülmény, hogy egy termék az uniós piacon – jelentős mennyiségben – megjelenik, nem elegendő annak megállapításához, hogy ha erre a termékre dömpingellenes vámot vetnek ki, annak gyártóját ez a vám a jogi helyzete tekintetében közvetlenül érinti.

58.

Ha ez lenne a helyzet, akkor a dömpingellenes rendeletek normatív jellege megalapozatlan lenne. Másképpen megfogalmazva, a dömpingellenes vám hatálya alá tartozó valamely termék minden egyes gyártóját – az említett termék gyártójának objektív minőségében – automatikusan úgy tekintenék, hogy őt az e vám kivetéséről szóló rendelet közvetlenül érinti.

59.

Az, hogy ez a gyártó részt vett a vizsgálatban azáltal, hogy a vitatott rendelet elfogadásához vezető eljárás keretében alkalmazott mintavételbe be volt vonva, nem változtat ezen az értékelésen. Ugyanis egy vállalkozásnak a Bizottság által végzett vizsgálat keretében egy reprezentatív mintavételbe történő bevonása legfeljebb a gazdasági szereplő személyes érintettségének jele lehet. ( 10 ) Ez nem jelenti azt, hogy ez a gyártó úgy látja, hogy a jogi helyzetét közvetlenül érinti az, hogy e vizsgálat lezárultával végleges dömpingellenes vámokat vetnek ki.

60.

Számomra úgy tűnik, hogy az a következtetés, amelyre a Törvényszék a megtámadott ítélet 67. pontjában idő előtt jutott, annál is inkább kifogás tárgyát képezi, mivel a Törvényszék ugyanakkor soha nem mondott ellent a vitatott rendeletben foglalt megállapításnak, és emlékeztetett a megtámadott ítélet 57. pontjára, amely szerint a szóban forgó gyártók az értékesítéseiket a belföldi (amerikai) piacon teljesítették a független kereskedők/keverők számára az utóbbiak által a hazai amerikai piacon és export útján egyaránt történő újraértékesítés céljából, és emlékeztetett továbbá a megtámadott ítélet 65. pontjára, amely szerint nem lehet a rendes értékeket az exportárakkal összehasonlítani, amely megállapítások alátámasztják az intézmények azon álláspontját, hogy a Marquis Energy a termékeit a belföldi amerikai piacon értékesítette az említett kereskedők/keverők részére, és semmilyen hatást nem gyakorolt az exportértékesítések rendeltetési helyére, sem pedig az azokkal kapcsolatos árképzésre.

61.

A megtámadott ítélet 70–74., valamint a 76–79. pontjában végzett értékelések sem meggyőzőek, amelyek abban a formában jelentek meg, hogy a Törvényszék az ezen ítélet 67. pontjában elutasította a Tanács és a Bizottság által előadott érveket.

62.

Először is a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 70–72. pontjában kifejtett megállapításai – amelyek szerint valamely gazdasági szereplőnek egy dömpingellenes vámok kivetéséről szóló rendelet értelmében fennálló közvetlen érintettsége lényegében nem függ a gyártói vagy exportőri jogállásától, mivel egy gyártót, aki nem rendelkezik a dömpingellenes vámok által sújtott termékek exportőrének jogállásával, „lényegében érintheti” egy ilyen vámnak az érintett termékre történő kivetése – végeredményben nem válaszolnak arra a kérdésre, hogy a Marquis Energy jogi helyzetét közvetlenül érinti‑e az, hogy a vitatott rendelet dömpingellenes vámokat vet ki.

63.

Kétségtelen, hajlandó vagyok elismerni, hogy egy gazdasági szereplőnek a puszta gyártói jogállása nem elegendő ahhoz, hogy ipso iure ki lehessen zárni azt, hogy teljesül az ezen gazdasági szereplő közvetlen érintettségével kapcsolatos feltétel az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében.

64.

Ugyanakkor a Törvényszék nem adott magyarázatot arra, hogy egy harmadik országbeli gyártó, aki a termékeit kizárólag ezen ország belföldi piacán értékesíti olyan más piaci szereplők részére, akik a terméket egy másik anyag hozzáadását követően újraértékesítik ezen a belföldi piacon vagy export céljából, miért gondolhatja azt, hogy a jogi helyzetét az e termékre kivetett, az uniós piacon alkalmazandó dömpingellenes vámok közvetlenül megváltoztatják. Ebben a tekintetben úgy tűnik, hogy az, hogy a megtámadott ítélet 72. pontjában a Törvényszék a „lényegében érintett” fordulatot alkalmazta, amely a személyes érintettségre, nem pedig a közvetlen érintettségre vonatkozó feltételhez kapcsolódik, nemcsak terminológiai közelítésre utal, hanem részletesebben nézve az arra vonatkozó valódi vizsgálat hiányára is, hogy a dömpingellenes vámok kivetése milyen hatást gyakorol a mintavételbe bevont amerikai bioetanol‑gyártók jogi helyzetére, amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt közvetlen érintettségre vonatkozó feltételhez, valamint az intézmények azon érvéhez kapcsolódik, hogy a vitatott rendelet csak közvetett, gazdasági jellegű hatást gyakorolt e gyártók, köztük a Marquis Energy helyzetére.

65.

Hasonló megfontolások vonatkoznak a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 76–78. pontjában foglalt értékeléseire.

66.

Először is ezen ítélet 76. pontjában, amelyet teljes egészében érdemes megismételni, a Törvényszék kifejti, hogy „[…] még azt feltételezve is, hogy a kereskedők/keverők fizetik a dömpingellenes vámot, és megállapításra kerül, hogy oly módon szakadt meg a bioetanol kereskedelmi lánca, hogy nem tudják áthárítani a dömpingellenes vámot a gyártókra, arra kell emlékeztetni, hogy a dömpingellenes vám kivetése megváltoztatja azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek alapján a mintavételbe bevont gyártók által gyártott bioetanol forgalomba bocsátása az Unió piacán megtörténik. Következésképpen a szóban forgó gyártók jogi helyzete az uniós piacon mindenesetre közvetlenül és lényegében érintett”. Egyébként a megtámadott ítélet 77. pontjában a Törvényszék elutasította továbbá a Bizottság által előadott azon érvet, amely szerint a dömpingellenes vámok kivetése csak közvetett hatást gyakorol a Marquis Energy helyzetére, és rámutatott, hogy a Bizottság tévesen „vitatja azt a tényt […], hogy a kereskedelmi lánc valamely, az ezen utóbbitól eltérő vállalkozása, amelynek tekintetében megállapításra került, hogy dömpinget alkalmaz, vitathat egy […] dömpingellenes vámot […]”.

67.

Számomra úgy tűnik, hogy a megtámadott ítélet e pontjai két tekintetben tévesen alkalmazták a jogot.

68.

Egyfelől a Törvényszék nem ad magyarázatot arra, hogy egy olyan harmadik országbeli gyártónak, mint a Marquis Energy, aki a termékét kizárólag ezen ország belföldi piacán értékesíti olyan független gazdasági szereplőknek, amelyek tekintetében megállapításra került, hogy dömpinget alkalmaznak, a jogi helyzetét hogyan érintheti közvetlenül az olyan dömpingellenes vámok kivetése, amelyek az e független gazdasági szereplők által exportált termékeket sújtják, miközben ez utóbbiak a dömpingellenes vámot nem tudják áthárítani erre a gyártóra.

69.

Másképpen megfogalmazva, ha a Törvényszék által a megtámadott ítélet 76. és 77. pontjában vizsgált esetben a független kereskedők/keverők tekintetében dömpinget alkalmaznak, és utóbbiak teljes egészében kötelesek megfizetni a vitatott rendelet által az uniós piacon kivetett dömpingellenes vámokat, számomra nehezen érthető, hogy a szóban forgó termék gyártóinak jogi helyzetét – akik e terméket kizárólag az amerikai belföldi piacon értékesítik – hogyan érintheti közvetlenül e vámok beszedése.

70.

Egy ilyen esetben kétségtelenül lehetséges – ahogyan azt a Bizottság állítja –, hogy a dömpingellenes vámok kivetése kedvezőtlen hatást gyakorol a bioetanol‑gyártók által az amerikai belföldi piacon a független kereskedők/keverők részére teljesített értékesítések volumenére; ez utóbbiak ugyanis csökkenthetik az Unióba történő export céljából történő vásárlásaikat anélkül, hogy ezt a kiesést az amerikai belföldi piacra vagy az uniós piactól eltérő piacokra történő exportra irányuló szállításaik növelésével kompenzálni tudnák. Ugyanakkor ezek a következmények gazdasági jellegűek, és ennélfogva véleményem szerint nem elegendőek annak bizonyításához, hogy a dömpingellenes vámok kivetése közvetlenül megváltoztatja a kérdéses gyártók jogi helyzetét az uniós piacon. Valójában ebben az esetben – valamint ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 76. pontjának második bekezdésében megjegyzett – az amerikai bioetanol‑gyártóknak nincs „jogi helyzetük” az uniós piacon.

71.

Másfelől úgy tűnik, hogy a Törvényszék – legalábbis hallgatólagosan – jelentőséget tulajdonít annak, hogy a szóban forgó gyártók részt vettek a Bizottság által folytatott vizsgálatban. Ugyanakkor, ahogyan azt már a jelen indítvány 64. pontjában említettem, ennek a részvételnek legalábbis a gazdasági szereplő személyes érintettségével kapcsolatos feltételnek való megfelelés ellenőrzése keretében, nem pedig az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti közvetlen érintettséggel kapcsolatos feltétel vizsgálata során van jelentősége.

72.

Másodszor, a Törvényszék által a megtámadott ítélet 78. pontjában elvégzett értékelés alapján sem vonható le a fenti pontban említett következtetés, és nem kell megállapítani azt, hogy a Törvényszék helyénvalóan jutott arra a következtetésre, hogy a Marquis Energy közvetlenül volt érintett a vitatott rendelet által.

73.

Egyfelől véleményem szerint téves azt állítani, hogy „a gazdasági szereplők közötti szerződéses megállapodások szerkezete a bioetanol kereskedelmi láncában semmiféle hatást nem gyakorol arra a kérdésre, hogy valamely bioetanol‑gyártót közvetlenül érint‑e a [vitatott] rendelet”, valamint hogy az ellenkező állítása „annak megállapításához vezetne, hogy a kizárólag a termékét az Unióba importáló importőr számára közvetlen értékesítést végző gyártó lehet közvetlenül érintett […], ami egyáltalán nem következik az alaprendeletből”.

74.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata – amelyet a Törvényszék a megtámadott ítélet 47. és 48. pontjában egyébként helyesen idéz – ugyanis igazolja, hogy azok a helyzetek, amelyekben a Bíróság a gazdasági szereplők által a dömpingellenes vámok kivetéséről szóló rendeletekkel szemben benyújtott jogorvoslati kérelmek elfogadhatóságát állapította meg, többek között azon alapulnak, hogy figyelembe vették a más gazdasági szereplőkkel fennálló kereskedelmi kapcsolatok sajátosságait, többek között az Unióba irányuló exportár meghatározása érdekében.

75.

Nem látom tehát, hogy az amerikai bioetanol‑gyártók és a független kereskedők/keverők közötti szerződéses megállapodások felépítésére vonatkozó sajátosságokat miért kellene kivenni ebből a gondolatmenetből, annál is inkább, mert ez a figyelembevétel az említett gyártók közvetlen érintettségének tagadásához vezetne.

76.

Ezenkívül nem értek egyet azzal az állítással, amely szerint ez a következtetés a gyártó közvetlen érintettségét csak akkor ismeri el, ha ez utóbbi a termékeit közvetlenül értékesíti az uniós piacon. Más helyezetek is előfordulhatnak ugyanis, éppen az olyan kereskedelmi megállapodások alapján, mint például a szóban forgó gyártóval kapcsolatban álló közvetítők/exportőrök részére történő értékesítés. Ugyanakkor – ahogyan arra a Törvényszék rámutatott – annak, hogy az alaprendelet erről a kérdésről hallgat, nincs jelentősége, mivel a jelen ügyhöz hasonló megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságának feltételeit az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szabályozza.

77.

Másfelől, ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 78. pontjának utolsó mondatában állított, az intézmények megközelítése, amellyel egyetértek, nem „[jár] azzal a hatással […], hogy pusztán a […] kivitel[ek] struktúrájától függően korlátozná a dömpingellenes vámmal sújtott termékek gyártóinak jogi védelmét”.

78.

Ez a megközelítés – amint azt már megállapítottam – az e gyártók közvetlen érintettségével kapcsolatos azon feltételek vizsgálatán alapul, amelyeket az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szabályoz.

79.

Egyébként, ha megállapítást nyerne – ahogyan azt javaslom –, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot akkor, amikor elismerte, hogy a Marquis Energy közvetlenül érintett a vitatott rendelet által, ez nem jelentené azt, hogy ez a gyártó meg lenne fosztva a jogi védelemtől.

80.

Ugyanis egy gazdasági szereplő, amellyel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy ő közvetlenül és személyében nem érintett egy dömpingellenes vámok kivetéséről szóló rendelet által, nem akadályozható abban – ideértve véleményem szerint az önkéntes fellépés esetét is –, hogy e rendelet érvénytelenségére hivatkozzon, az illetékes vám‑, illetve adóhatóságok részére fizetendő vámokkal kapcsolatos jogvitában eljáró valamely tagállami bíróság előtt. ( 11 )

81.

A Törvényszék tehát véleményem szerint annak megállapításával, hogy a Marquis Energy közvetlenül volt érintett a vitatott rendelet által, a megtámadott ítéletben több helyen tévesen alkalmazta a jogot.

82.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság adjon helyt a Tanács fellebbezése első jogalapja első részének, és helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet.

83.

Másodlagosan kell tehát megvizsgálni a Tanács által előterjesztett és a Bizottság által támogatott érdemi jogalapokat, amelyek az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének téves értelmezésén és alkalmazásán alapulnak.

84.

Ahogyan azt a bevezető megjegyzéseimben már jeleztem, mivel ezek a jogalapok azonosak a Tanács által a C‑465/16. P. sz. ügyben bemutatott jogalapokkal, másodlagosan utalok az ezen ügyre vonatkozó, ugyanezen a napon ismertetett indítványomban foglalt megállapításokra.

85.

Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 61. cikkének első bekezdésével összhangban a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén maga hozhat végleges határozatot a jogvitával kapcsolatban, amennyiben azt már elbírálták, vagy visszautalhatja az ügyet a Törvényszék elé határozathozatal céljából.

86.

Úgy vélem, hogy a Bíróság állást foglalhat az első fokon benyújtott kereset elfogadhatóságával kapcsolatban, amelyet a Tanács vitat. Ebben a tekintetben véleményem szerint elegendő megállapítani azt, hogy a Marquis Energy keresete elfogadhatatlan, mivel ez a gazdasági szereplő nem bizonyította, hogy a vitatott rendelet által előírt dömpingellenes vámok őt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül érintik.

87.

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikke, amely e rendelet 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbviteli eljárásra alkalmazandó, az (1) bekezdésben kimondja, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ami e rendelet 140. cikkét illeti, az (1) bekezdésben előírja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket, a (3) bekezdésben pedig azt, hogy a Bíróság elrendelheti, hogy az előző bekezdésekben nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket.

88.

Mivel a Tanács fellebbezése első jogalapja első részének véleményem szerint helyt kell adni, és az első fokon benyújtott keresetet el kell utasítani, azt javaslom, hogy a Marquis Energyt kötelezzék a Tanács részéről az elsőfokú eljárásban és a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére, ez utóbbi kérelmével összhangban.

89.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bizottság viselje az elsőfokú eljárásban és a jelen eljárásban felmerült saját költségeit.

90.

A fenti megfontolások fényében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon: