1. 

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy állást foglaljon a 800/2008/EK rendelet ( 2 ) 1. cikke (6) bekezdésének c) pontja, illetve (7) bekezdésének c) pontja értelmében vett „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” ( 3 )és a „valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárás” fogalmával kapcsolatban.

2. 

Az alapügyben eljáró bíróság kétségei egy vállalkozás (Nerea S.p.A; a továbbiakban: Nerea) által azon állami támogatás visszavonásának kifogásolása céljából kezdeményezett jogvita során merültek fel, amelyet e vállalkozás részére az olasz regionális közigazgatás nyújtott az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) támogatott egyik program keretében.

3. 

A támogatás odaítélésekor (2012. március) a Nerea teljesítette a pályázati felhívásban előírt feltételeket, ideértve azt is, hogy nem nehéz helyzetben lévő vállalkozásról volt szó, azonban az e támogatásokat irányító hatóság úgy értelmezte, hogy ezek a feltételek attól a pillanattól fogva már nem teljesültek, hogy ez a vállalkozás 2013. decemberben „concordato preventivo” (csődegyezség) elérésére irányuló eljárást kezdeményezett, amelyet e hatóság a 800/2008 rendelet értelmében vett kollektív fizetésképtelenségi eljárásnak minősített, ami azt eredményezte, hogy visszavonta az eredeti határozatot, és követelte a már kifizetett összeget a kedvezményezett vállalkozástól.

4. 

Az eljárás feleinek álláspontja eltér a Nerea által kezdeményezett csődeljárás jellegét, valamint a Nerea „nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak” történő minősítését illetően. A jogvita kiterjedt továbbá arra is, hogy mikor kell értékelni egy (eredetileg is meglévő vagy később bekövetkezett) nehéz helyzet esetleges fennállását.

5.

A (15) preambulumbekezdés a következőképpen szól:

„A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás […] szerinti nehéz helyzetben lévő vállalkozások részére nyújtott támogatást az említett iránymutatás szerint kell vizsgálni, az iránymutatás kijátszásának megakadályozása érdekében. Ezért az ilyen vállalkozásoknak nyújtott támogatást ki kell zárni e rendelet hatálya alól. A kis‑ és középvállalkozások részére e rendelet hatálya alá tartozó támogatás nyújtása során a tagállamokra háruló adminisztratív terhek csökkentése érdekében az említett iránymutatásban alkalmazott fogalommeghatározáshoz képest egyszerűsíteni kell annak meghatározását, hogy mi tekintendő nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak. Ezenfelül azon kis‑ és középvállalkozások, amelyek kevesebb mint három éve működnek bejegyzett vállalkozásként, e rendelet alkalmazásában ezen időszak tekintetében nem minősülhetnek nehéz helyzetben lévőknek, kivéve ha megfelelnek a vonatkozó nemzeti jog szerint a kollektív fizetésképtelenségi eljárás kritériumainak. Ez az egyszerűsítés azonban nem érintheti az e kis‑ és középvállalkozások fenti iránymutatás szerinti besorolását az e rendelet hatálya alá nem tartozó támogatások tekintetében, sem a nagyvállalkozások e rendelet keretében nehéz helyzetben lévő vállalkozásként történő besorolását, amelyekre továbbra is a fenti iránymutatásban rögzített teljes fogalommeghatározás vonatkozik.”

6.

Az 1. cikk előírja:

„[…]

(6)   E rendelet nem alkalmazható a következő támogatásokra:

[…]

(7)   A (6) bekezdés c) pontjának alkalmazásában a kkv‑t nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak kell tekinteni, ha teljesíti a következő feltételeket:

Az a kkv, amely kevesebb mint három éve működik bejegyzett vállalkozásként, e rendelet alkalmazásában ezen időszak tekintetében nem minősül nehéz helyzetben lévőnek, kivéve ha teljesíti az első albekezdés c) pontjában rögzített feltételeket.”

7.

A 9. pont szerint:

„A Közösség nem határozta meg a »nehéz helyzetben lévő vállalkozás« fogalmát. Az iránymutatás alkalmazásában ugyanakkor a Bizottság akkor tekint egy vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek, ha az képtelen – akár saját erejéből, akár pedig a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezői által biztosított források révén – arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a hatóságok külső beavatkozása nélkül szinte teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy rövid‑ vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét.”

8.

A 10. pont szerint:

„Ennek az iránymutatásnak az alkalmazásában valamely vállalkozás, méretétől, illetve a körülményektől függetlenül, akkor tekinthető nehéz helyzetben lévőnek, ha [helyesen: valamely vállalkozás főszabály szerint és a méretétől függetlenül a következő körülmények között tekinthető nehéz helyzetben lévőnek]:

9.

A 11. pont szövege a következő:

„Egy vállalat a 10. pontban hivatkozott feltételek hiányában is nehézségben lévőnek tekinthető, különösen akkor, ha egy vállalkozás nehéz helyzetére utaló szokásos jelek mutatkoznak, mint pl. a növekvő veszteségek, a csökkenő forgalom, a felhalmozódó leltári készletek, a fölös kapacitás, a lanyhuló pénzforgalom, a növekvő adósságok, az emelkedő kamatköltségek és a zuhanó vagy nullára leírt nettó eszközérték. Súlyos helyzetben nem kizárt, hogy a vállalkozás már fizetésképtelenné vált, vagy a hazai jog alapján kollektív fizetésképtelenségi eljárást indítottak ellene. Az utóbbi esetben ez az iránymutatás az ilyen eljárással összefüggésben nyújtott valamennyi olyan támogatásra vonatkozik, amelynek eredményeként a vállalkozás folytatni tudja üzleti tevékenységét. Egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás mindenesetre csak akkor jogosult támogatásra, ha igazolni lehet, hogy képtelen saját erejéből, illetve a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezők által biztosított források bevonásával talpra állni.”

10.

A 267. sz. Regio Decreto ( 5 ) (királyi rendelet) 186 bis cikke – a jelen jogvitára időbeli hatálya okán alkalmazandó szövege szerint – az úgynevezett „concordato preventivót” (a továbbiakban: csődegyezség vagy vállalkozási tevékenység folytatásával kötött csődegyezség) a következőképpen szabályozza:

„Amennyiben a 161. cikk második bekezdésének e) pontja szerinti csődegyezségi javaslat a vállalkozási tevékenység adós általi folytatását, a működő vállalkozás értékesítését, illetve egy vagy több, akár újonnan alapított társaság részére történő átruházását írja elő, a jelen cikk rendelkezéseit kell alkalmazni. A javaslat előírhatja a vállalkozás tevékenységéhez nem kapcsolódó javak értékesítését.

A jelen cikk által meghatározott esetekben:

A 169 bis cikkben foglaltak sérelme nélkül, a kérelem benyújtásának napján még teljesítés alatt álló szerződések, a közigazgatási hatóságokkal kötött szerződéseket is beleértve, nem szűnnek meg az eljárás megindításával. Az ezzel ellentétes esetleges megállapodások hatálytalanok. A csődegyezség elérésére irányuló csődeljárás iránti kérelem jóváhagyása nem zárja ki a közbeszerzési szerződések teljesítésének folytatását, ha az adós által a 67. cikk alapján kijelölt szakértő igazolta, hogy azok megfelelnek a javaslatnak, és észszerűen teljesíthetők. A jogszabályban előírt feltételek fennállása esetén a vállalkozást vagy annak egy részét megszerző vagy átvevő azon társaság is élhet e folytatás lehetőségével, amelyre a szerződést átruházták. A csődbíróság az értékesítéskor vagy átruházáskor a bejegyzések vagy átírások törléséről rendelkezik.

A kérelem benyújtását követően a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárásban való részvételt a bíróság a kijelölt vagyonfelügyelő véleményének beszerzését követően engedélyezi; amennyiben nem jelöltek ki vagyonfelügyelőt, a bíróság intézkedik a kijelölésről.

A csődegyezség elérésére irányuló csődeljárás iránti kérelem jóváhagyása nem zárja ki a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárásban való részvételt, amennyiben a vállalkozás az eljárás során benyújtja:

Az előző bekezdésben foglaltak sérelme nélkül, a csődegyezséget kötő vállalkozás időszakos vállalati társulásban is részt vehet, feltéve hogy nem megbízottként vesz részt abban, és a társuláshoz csatlakozó többi vállalkozás nem áll fizetésképtelenségi eljárás alatt. Ebben az esetben a negyedik bekezdés b) pontja szerinti nyilatkozatot a társulásban részt vevő más gazdasági szereplő is megteheti.

Amennyiben a jelen cikk alapján indított eljárás során a vállalkozási tevékenység megszűnik, vagy a hitelezőkre nézve nyilvánvalóan hátrányosnak minősül, az eljáró bíróság a 173. cikk alapján intézkedik. Ez nem érinti az adósnak a csődegyezségi javaslat módosítására vonatkozó lehetőségét.”

11.

Marche régió önkormányzata ( 6 )2010. november 9‑én jóváhagyott egy pályázati felhívást, amely arra irányult, hogy az ERFA‑ból támogatott, a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó egyik regionális operatív program keretében támogatásokat nyújtsanak a kis‑ és középvállalkozások bizonyos tevékenységeihez. ( 7 )

12.

A pályázati felhívást jóváhagyó rendelet az I. mellékletben többek között tartalmazta a „kedvezményezettek” (1. pont), az eljárásban való részvétellel kapcsolatos „elfogadhatatlansági okok” (10.3 és 19. pont), a „műveletek fenntartásával összefüggő kötelezettségek” (17.3 pont), valamint az odaítélt támogatásokkal kapcsolatos „visszavonási okok” (20. pont) tekintetében alkalmazandó kikötéseket.

13.

A kedvezményezetteket illetően az 1. pont tartalmazta a támogatásokat igénybe venni kívánó vállalkozások tekintetében szükséges követelményeket, amelyek közül a jelen jogvitát illetően az a releváns, hogy „a kérelem benyújtásának időpontjában [a vállalkozások] nem lehetnek a 800/2008 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése értelmében vett nehéz helyzetben”. ( 8 )

14.

A 17.3 pontnak megfelelően „a társfinanszírozott művelet befejezésének napját követő öt évig a támogatás kedvezményezettje köteles a művelet fenntartására vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartására, és köteles biztosítani, hogy e művelet tekintetében nem következnek be olyan lényeges módosítások, amelyek annak jellegét vagy végrehajtásának feltételeit érintik, illetve egy cégnek vagy közjogi szervezetnek jogtalan előnyt biztosítanak, és amelyek valamely infrastruktúra tulajdonlásának jellegében változást eredményeznek, vagy valamely tevékenység megszűnésével járnak”.

15.

A Nerea vállalkozás 2011. április 13‑án támogatás iránti kérelmet nyújtott be, amelyet elfogadtak, és ezáltal 2012. március 20‑án144052,58 euró összegű támogatásban részesült.

16.

A Nerea, miután a támogatás 50%‑át (72026,29 euró) előlegként megkapta, megvalósította az általa vállalt beruházásokat, ( 9 ) és 2013. november 18‑án elszámolta költségeit, illetve ezzel egyidejűleg kérte a fennmaradó összeg záró kifizetését.

17.

Valamivel több mint egy hónappal később, 2013. december 24‑én a Nerea csődegyezség elérésére irányuló eljárás iránt kérelmet terjesztett a Tribunale di Macerata (maceratai bíróság, Olaszország) elé, amely 2014. október 15‑én elrendelte a csődeljárást.

18.

2015. február 11‑én az irányító hatóság ( 10 ) a Nereát a támogatás visszavonására irányuló eljárás megindításáról értesítette, amely eljárás indoka az volt, hogy „a vállalkozással szemben indított csődeljárás miatt a pályázati felhívás 1. cikkének és 20. cikkének együttes alkalmazása alapján már nem álltak fenn a kedvezményezett vállalkozás támogathatóságának feltételei”.

19.

A Nerea a visszavonásra irányuló eljárás megszüntetését kérte, amely kérelmet az irányító hatóság 2015. március 20‑án arra való hivatkozással utasította el, hogy a csődegyezség elérésére irányuló eljárás alá vonás a 800/2008 rendelet 1. cikke (7) bekezdésének c) pontja, valamint a pályázati felhívás 1. pontja alapján a támogatásra való jogosultság akadályát képezi.

20.

A 2015. május 11‑i határozatban Marche régió hatáskörrel rendelkező hivatala visszavonta a nyújtott támogatást, és követelte a már kifizetett, 4997,30 euró összegű kamattal növelt összeget.

21.

A Tribunale Amministrativo Regionale per le Marche (marche‑i regionális közigazgatási bíróság), miután közigazgatási pert indítottak előtte, előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a Bírósághoz.

22.

A Bírósághoz 2016. április 28‑án előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdések szövege a következő:

23.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Nerea főszabály szerint a vitatott támogatás odaítélésével összeegyeztethetetlen helyzetben van, mivel egyrészről a pályázati felhívás előírta a támogatott művelet öt éven keresztül történő fenntartására vonatkozó kötelezettséget; másfelől pedig „nehéz tagadni a 800/2008 rendelet 1. cikkének (6) bekezdése és (7) bekezdésének c) pontja szerinti nehéz helyzet fennállását egy olyan esetben, amikor a csődegyezség elérésére irányuló eljárás iránti kérelem előterjesztése pár nappal követi a támogatásra vonatkozó végleges számadás időpontját[, mivel] nyilvánvaló, hogy a vállalkozásnak a kötelezettségvállalásai teljesítéséből eredő »nehéz« helyzete nem pár nap alatt alakul ki.” ( 11 )

24.

Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság úgy értelmezi, hogy fel kell hívni a figyelmet „azon rendszer lehetséges belső ellentmondás[ára], amely egyrészről az EU‑térség általános gazdaságának védelme érdekében lehetővé teszi a nehéz helyzetben lévő, de termelékenységüket megőrző vállalkozások számára, hogy tagadhatatlan versenyelőnyöket kiaknázva átalakítsák szerkezetüket (amely előnyöket ugyanakkor külső bírósági felülvizsgálat ellensúlyoz), és másrészről lehetővé teszi, hogy azokat, akár utólag is, megfosszák azon állami pénzügyi forrásoktól, amelyeket ellenkező bizonyításig úgy kell tekinteni, hogy éppen a helyreállítás és újrakezdés célkitűzésének elérését szolgálják” ( 12 ).

25.

Írásbeli észrevételeket nyújtott be Marche régió, az olasz és a lengyel kormány, valamint a Bizottság.

26.

Marche régió szerint a támogatás visszavonására, valamint a Nereának kifizetett összeg visszatéríttetésére a pályázati felhívás 1. pontja, valamint 17.3 pontja alapján került sor, annak megfelelően, hogy a kedvezményezett a társfinanszírozott művelet befejezésének napját követő öt évig köteles volt az e művelet fenntartására vonatkozó kötelezettséget tiszteletben tartani. Mivel a csődegyezség elérésére irányuló csődeljárás megindítása alátámasztotta, hogy a Nerea nehéz helyzetben volt, amikor a támogatás záró kifizetését kérte, nem teljesült a pályázati felhívásban előírt, pénzügyi stabilitásra vonatkozó feltétel.

27.

Ezenkívül, állítja Marche régió, az, hogy a jelen ügyben helyt adtak a csődegyezség elérésére irányuló eljárás iránti kérelemnek, nem releváns, mivel az ERFA‑programot az ezen új csődeljárásra vonatkozó nemzeti szabályok hatálybalépése előtt fogadták el. Kivételt tartalmazó különleges – akár közösségi, akár nemzeti – rendelkezések hiányában ezen intézmény sajátosságai nem vehetőek figyelembe.

28.

Az első kérdéssel kapcsolatban az olasz kormány azt állítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tévesen abból az elgondolásból indul ki, hogy egy vállalkozás nincs fizetésképtelenségi eljárás alá vonva, ha ezt az eljárást ez a vállalkozás kezdeményezi. Véleménye szerint először azt kell megállapítani, hogy a csődegyezség megfelel‑e a fizetésképtelenségi eljárás fogalmának, majd – nemleges válasz esetén – meg kell vizsgálni, hogy – függetlenül attól, hogy nyújtottak‑e be csődeljárás iránti kérelmet, vagy sem – teljesülnek‑e a fizetésképtelenségi eljárás megindításának feltételei.

29.

Az olasz kormány szerint, mivel a csődegyezség egy nehéz helyzetre utal, amelynek nem kell szükségképpen az érintett vállalkozás fizetésképtelenségét jelentenie, nem lehet levonni azt a következtetést, hogy ez a fajta egyezség fizetésképtelenségi eljárásnak minősül. Ugyanakkor semmi nem zárja ki azt, hogy egy ilyen jellemzőkkel bíró egyezség hatálya alatt álló vállalkozás esetében ezenkívül teljesülnek a fizetésképtelenségi eljárás alá vonáshoz szükséges feltételek is.

30.

A második kérdéssel kapcsolatban az olasz kormány az előző kérdéssel kapcsolatos megfontolásokból kiindulva megjegyzi, hogy a csődegyezség elérésére irányuló eljárás megindításához szükséges feltételek puszta teljesülése nem akadályozhatja meg a strukturális alapokhoz való hozzájutást, és nem alapozhatja meg a már kifizetett támogatások visszavonását. Egy ilyen eljárás nehezen lenne összeegyeztethető az említett csődegyezség céljával, amely nem más, mint a vállalkozási tevékenység folytatásának elősegítése. A támogatás megtagadásának vagy adott esetben visszavonásának tehát csak a 800/2008 rendelet 1. cikke (7) bekezdése c) pontja értelmében vett nehéz helyzet fennállásának konkrét értékelését követően van helye.

31.

A lengyel kormány az első kérdéssel kapcsolatban azzal érvel, hogy a 2004. évi iránymutatásnak megfelelően a 800/2008 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése szerinti „valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárás” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az olyan bírósági és közigazgatási eljárásokra utal, amelyek nélkül egy vállalkozás a saját vagy a részvényesei, illetve hitelezői forrásaival nem képes megküzdeni egyes veszteségekkel, amelynek következtében teljes bizonyossággal rövid vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét. Nem releváns az, hogy ezeket az eljárásokat hivatalból vagy az érintett vállalkozás kérelmére indították‑e, mivel a 800/2008 rendelet semmilyen korlátozást nem írt elő ezzel kapcsolatban.

32.

A második kérdéssel kapcsolatban a lengyel kormány azzal érvel, hogy a 800/2008 rendelet szerinti támogatásban való részesüléshez előírt követelményeket a támogatás nyújtásának időpontjában kell teljesíteni anélkül, hogy a körülmények későbbi megváltozása az annak visszatérítésére vonatkozó kötelezettséggel járna.

33.

A Bizottság szerint, ami az első kérdést illeti, a 800/2008 rendelet 1. cikke (6) bekezdésének c) pontja és 7. cikkének c) pontja valamennyi fizetésképtelenségi eljárást magában foglalja, amelyek között szerepel az olasz jog szerinti csődegyezség is. A nemzeti hatóságok feladata megállapítani azt, hogy teljesülnek‑e a belső jog (amelyre az uniós jog hivatkozik) által az ezen eljárások megindítása érdekében meghatározott feltételek, és nem releváns az, hogy azokat hivatalból vagy az érintett vállalkozás kérelmére indítják. Az, hogy a Nerea kezdeményezte a csődegyezség elérésére irányuló eljárást, azt feltételezi, hogy ez a vállalkozás a 800/2008 rendelet értelmében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt.

34.

A második kérdést illetően a Bizottság úgy véli, hogy a 800/2008 rendelet kizárja azokat a vállalkozásokat, amelyek a támogatás nyújtásának időpontjában nehéz helyzetben vannak, azonban nem írja elő a már kifizetett támogatás visszafizetését azon vállalkozások számára, amelyek a támogatás nyújtásának időpontjában nem voltak ilyen helyzetben. A Nerea tehát nem volt nehéz helyzetben, amikor a támogatást számára odaítélték, következésképpen az uniós jog nem kötelezi a nemzeti hatóságokat arra, hogy azt visszavonják. Mindezt annak sérelme nélkül, hogy a tagállamok szabadon dönthetnek a közös piaccal összeegyeztethető valamely támogatásnak a nemzeti joguk szerint történő nyújtásáról vagy megtagadásáról, illetve adott esetben annak visszatéríttetéséről.

35.

Az alapügyben eljáró bíróság számára történő hasznos válaszadás érdekében úgy látom, hogy a jogvita két szintje között célszerű különbséget tenni. Az első az uniós jognak (konkrétan a 800/2008 rendeletnek) az alapügybeli jogvitával összefüggésben történő értelmezésével kapcsolatos. A második ezzel ellentétben azon nemzeti rendelkezések (különösen a pályázati felhívás egyes kikötéseinek) magyarázatára korlátozódik, amelyek nem feltétlenül teszik szükségessé az említett rendelet alkalmazását.

36.

Az első szintet illetően a 800/2008 rendelet 1. cikke (7) bekezdése c) pontjának elemzése akkor lenne helyénvaló, ha a Nerea csődeljárás alatt állt volna (és ebből következően nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősült volna), amikor az ERFA‑alapokból társfinanszírozott támogatás iránti kérelmet benyújtotta, és a támogatást megkapta. Ugyanakkor, ahogyan azt valamennyi fél elismeri, és a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, ezekben az időpontokban (2011‑ben a kérelem benyújtásakor és 2012‑ben a támogatás odaítélésekor) a Nerea nem volt nehéz helyzetben, és egyetlen olyan fizetésképtelenségi eljárást sem folytattak vele szemben, amelyet csak 2013 végén indítottak.

37.

A pályázati felhívás 1. pontja, amely kifejezetten hivatkozott a 800/2008 rendelet 1. cikkére a támogatási rendszerből kizárt nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának átvétele érdekében, akként rendelkezett, hogy ezek a támogatások nem nyújthatók olyan vállalkozások számára, amelyek a kérelmük benyújtásának időpontjában a rendelet előbbiekben említett cikkében előírt nehéz helyzetben vannak. A Nerea – hangsúlyozom – teljesítette ezt a (negatív) feltételt, aminek következtében – ebből a szempontból – részesülhetett a támogatásban. A 800/2008 rendelet 1. cikke tehát nem akadályozta a támogatás odaítélését, és ezzel szimmetrikusan annak visszavonását sem kívánja meg.

38.

Ettől eltérő volt az, hogy a pályázati felhívás egy másik kikötése (a 17.3. pont) a „műveletek fenntartásával” összefüggő követelményt írt elő, amely mint ilyen, már nem az eredetileg fennálló nehéz helyzethez, hanem a társfinanszírozott műveletek befejezését követő öt év során bekövetkezett körülményekhez kapcsolódott. Sem ez a kikötés, sem pedig az abban foglalt fenntartásra vonatkozó követelmény nem áll közvetlen kapcsolatban az uniós joggal (pontosabban a 800/2008 rendelettel). Arról, hogy ez utóbbi nyújt‑e, vagy sem, az alkalmazására vonatkozó értelmezési iránymutatásokat, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság látszólag sugallja, a későbbiekben foglalok állást.

39.

Az ügyben eljáró bíróság első kérdése (amelyet ez a bíróság maga is „előzetesnek” minősít) megfogalmazása alapján kizárólag annak tisztázására szorítkozik, hogy azok a fizetésképtelenségi eljárások, amelyekre a 800/2008 rendelet 1. cikke (7) bekezdésének c) pontja utal, egyaránt magukban foglalják‑e a vállalkozás kérelmére, valamint a közigazgatási és igazságügyi hatóságok által hivatalból indított eljárásokat.

40.

Az e kérdésre történő válaszadás nem okoz túl nagy értelmezési problémát: a rendelet e rendelkezése egyszerűen nem tesz különbséget a fizetésképtelenségi eljárások között azok eredete szerint – hivatalból vagy valamely fél kérelmére –, amely alapján egy ilyen eljárás egyik vagy másik személy tekintetében alkalmazandó. Ezen értékelés tekintetében egyetértek az előzetes döntéshozatali eljárásba beavatkozó kormányokkal, valamint a Bizottsággal.

41.

Konkrétan a „vállalkozási tevékenység folytatásával kötött csődegyezség”, amelyet az olasz szabályozás 2012‑ben vezetett be (és amelyet a fizetési nehézségekkel küzdő vállalkozások kezdeményezhetnek a megszűnésük alternatívájaként) a csőd egyik formája, amely véleményem szerint beletartozik a 800/2008 rendelet szerinti kollektív fizetésképtelenségi eljárás fogalmába.

42.

Az ezen kérdésre adott igenlő válasz alapján áttérhetünk a második kérdésre, amely azzal kapcsolatos, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításához (függetlenül attól, hogy hivatalból vagy valamely fél kérelmére történik) szükséges feltételek fennállása alapján bizonyítottnak tekinthető‑e a nehéz helyzet, amely megakadályozza a támogatás nyújtását (illetve megköveteli a már kifizetett támogatás visszavonását), vagy ellenkezőleg, e helyzet fennállását konkrétan kell‑e megítélni.

43.

E másik kétség eloszlatása érdekében elengedhetetlen először is megfejteni a 800/2008 rendelet 1. cikke (6) bekezdésének c) pontja értelmében vett „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalmát, mivel az ilyen helyzetben lévő vállalkozások ki vannak zárva az e rendelet által szabályozott támogatásokból. Amennyiben az ugyanezen cikk (7) bekezdése c) pontjának megfelelően „nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak kell tekinteni” a kkv‑t, „ha a nemzeti jog szerint megfelel a vállalkozásnak a valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárás alá vonására vonatkozó kritériumoknak”, ez utóbbi fogalom értelmezése során nem lehet mellőzni a nemzeti jogokat. ( 13 )

44.

Ennélfogva számomra hasznosabbnak tűnik átfogalmazni a két kérdést, és elemezni, hogy mi a 800/2008 rendelet 1. cikke (7) bekezdésének c) pontja értelmében vett „valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárás”, valamint elemezni az ugyanezen cikk (6) bekezdésének c) pontjában használt „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalmát is. Az e kérdésekre adott válasz segíteni fog abban, hogy nagyobb biztonsággal nézzünk szembe a kérdést előterjesztő bíróság azon kérdéssel kapcsolatos kétségeivel, amely e bíróság számára kulcsfontosságú a jogvitában: az érintett vállalkozást – amiatt, hogy az olyan helyzetben van, amely hozzájárul a fizetésképtelenségi eljárás megindításához – nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak kell‑e minősíteni oly módon, hogy nem pályázhat a kért támogatásra, vagy ha azt már odaítélték neki, akkor azt vissza kell tőle vonni.

45.

A 2004. évi iránymutatás elfogadásakor a Bizottság elismerte, hogy „[a] Közösség nem határozta meg a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmát”. Szükséges volt ezért szövegben rögzíteni e fogalom fogalmi jellemzőit, mivel ettől a fogalomtól függött az uniós jog más rendelkezéseinek (mint például az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok, vagy azok, amelyek az összefonódások ellenőrzését szabályozzák) alkalmazása, amelyek nem hagyhatják figyelmen kívül a nehéz helyzetben lévő vállalkozások által megtestesített jogi, gazdasági és társadalmi realitást.

46.

Ad hoc fogalmi konstrukciókat kellett tehát alkalmazni, amelyek képesek voltak e komplex valóságnak konkrét jelentést tulajdonítani az ezen valóságra irányuló közösségi jogszabályok alkalmazásával összefüggésben. Ezzel a szándékkal tették közzé a 2004. évi iránymutatást, amely célja az volt, hogy útmutatásul szolgáljon a Bizottságnak a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatások terén végzett tevékenységéhez. A 800/2008 rendelet a sajátjaként vette át az ezen iránymutatásban foglalt értékeléseket, azokat normatív tartalommal ruházta fel, mégpedig egy olyan fogalom alkotóelemeiként, amely csak autonómnak minősülhet az uniós jog szempontjából.

47.

A 800/2008 rendelet (15) preambulumbekezdése szerint a nehéz helyzetben lévő vállalkozások részére nyújtott támogatást „az említett iránymutatás szerint kell vizsgálni”, bár a kkv‑k esetében „az említett iránymutatásban alkalmazott fogalommeghatározáshoz képest egyszerűsíteni kell annak meghatározását, hogy mi tekintendő nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak”.

48.

A 2004. évi iránymutatásban foglaltak ezáltal a „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” normatív fogalmát alkotó, jogilag kötelező erejű kritériumokká válnak. Egy olyan fogalomról van szó, amely – ismétlem – az uniós jog szükségszerűen autonóm és kizárólagos fogalma, mivel azt – miután arra irányul, hogy valamennyi tagállamban alkalmazzák – a tagállamok mindegyikében azonos jelentéssel kell alkalmazni.

49.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint „az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a szóban forgó rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját” ( 14 ).

50.

A 800/2008 rendelet által (a hatálya alól történő kizárás érdekében) átvett „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalma nem pontosan az, amelyet a Bizottság a 2004. évi iránymutatásban elfogadott, hanem, mint azt jeleztem, ez utóbbiaknak egy egyszerűsített változata. A 800/2008 rendelet 1. cikke (7) bekezdésének értelmezése arra enged következtetni, hogy ez az egyszerűsítés csak a 2004. évi iránymutatás 10. pontjában foglalt „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalma elemeinek átvételéből állt, és ennélfogva kizárta a 11. pontban felsorolt elemeket.

51.

A 2004. évi iránymutatás 10. pontját ugyanis majdnem szóról szóra átveszi a 800/2008 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése, azzal az egyedüli különbséggel, hogy ez utóbbi kiegészült egy azon kkv‑kra történő utalással is, amelyek kevesebb mint három éve működnek bejegyzett vállalkozásként, amelyre már a rendelet (15) preambulumbekezdése is utalt. Ugyanakkor a rendelet nem szól azokról a tényezőkről, amelyek a 2004. évi iránymutatás 11. pontja szerint ugyancsak ehhez az eredményhez vezethetnek, azonban azok megállapítása nagyobb erőfeszítéseket igényel a bizonyítás tekintetében. E tényezők mellőzésére esett a választás „a tagállamokra háruló adminisztratív terhek csökkentése érdekében”.

52.

A 800/2008 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése által alkalmazott három minősítő körülmény közül – a rendelet hatálya tekintetében – annak pontos meghatározása érdekében, hogy egy kkv mikor van nehéz helyzetben, az a) ( 15 ) és a b) ( 16 ) pontban foglaltak nem relevánsak a jelen ügy szempontjából. Ebben a két esetben a fogalmi kritériumokat teljességében maga a 800/2008 rendelet határozza meg oly módon, hogy azoknak egy meghatározott esetben történő fennállásának megállapítása érdekében nem szükséges a tagállamok jogára hivatkozni. A közösségi fogalom autonómiája tehát tagadhatatlan mindkettő tekintetében.

53.

A harmadik minősítő körülmény, amely a jelen esetben releváns („vállalkozás, ha a nemzeti jog szerint megfelel a vállalkozásnak a valamennyi hitelezőre kiterjedő [kollektív] fizetésképtelenségi eljárás alá vonására vonatkozó kritériumoknak”), kétségtelenül az egyes államok belső szabályaira utal. Ugyanakkor ez nem abszolút utalás, mivel a belső jog beavatkozása az eljárás megindítása feltételeinek meghatározására korlátozódik, amely meg kell, hogy feleljen egy autonóm uniós jogi fogalomnak is.

54.

A rendszer egységének és koherenciájának követelménye, amely a „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalma mint uniós jogi kategória kialakítását teszi szükségessé, a „valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárás” fogalmára is kiterjed, annak ellenére, hogy e fogalom konkretizálása érdekében a nemzeti jogokra történik hivatkozás.

55.

E jogi kategóriát a 800/2008 rendelet keretén belül kell alkalmazni (azaz e rendelet tárgyára és céljára tekintettel) azon az alapon, hogy a „fizetésképtelenségi eljárás” fogalma nem ismeretlen az uniós jogban, hanem az kifejezetten a közösségi szabályozás tárgyát képezi.

56.

Az 1346/2000/EK rendelet ( 17 ) a 2. cikkének a) pontjában a fizetésképtelenségi eljárást a következőképpen határozta meg: az ezen rendelet „1. cikk[ének] (1) bekezdésében említett kollektív eljárások”, azaz „amelyek az adós vagyon feletti rendelkezési jogának részleges vagy teljes elvonását és felszámoló kijelölését foglalják magukban”. Ezen előfeltevésből kiindulva az 1346/2000 rendelet 2. cikkének a) pontja az ebben a tekintetben részletezett, különböző nemzeti fizetésképtelenségi eljárások listáját beépítette az A. mellékletébe.

57.

Ebbe a mellékletbe Olaszországot illetően az úgynevezett „concordato preventivót” ( 18 ) foglalták bele. Akkoriban nem történt említés a vállalkozási tevékenység folytatásával kötött csődegyezségről, mert azt az olasz jogban később (a kérdést előterjesztő bíróság szerint 2012‑ben) vezették be. Jogos tehát feltenni azt a kérdést, hogy az a mód, ahogyan a nemzeti jog ezt az egyezséget formába öntötte, azt a concordato preventivótól eltérő eljárássá, vagy csak ez utóbbi egyik változatává alakítja‑e.

58.

A választ logikusan a nemzeti bíróságnak kell megadnia, bár a 186 bis cikknek az olasz csődtörvény rendszerében való elhelyezkedése, valamint annak szövege alapján úgy tűnik, hogy azok azt az elképzelést támasztják alá, miszerint a vállalkozási tevékenység folytatásával kötött csődegyezség nem más, mint általában a concordato preventivo egy (új) módja, azaz nem valami másról van szó, ami ez utóbbi kategóriától különbözik, és annál tágabb. ( 19 ) Maga a kérdést előterjesztő bíróság is elismeri, hogy a vállalkozási tevékenység folytatásával kötött csődegyezség „a fizetésképtelenségi eljárások egyik fajtája”. ( 20 )

59.

Következésképpen úgy vélem, hogy abból, hogy az alapügyben eljáró bíróság megerősítette, hogy a vállalkozási tevékenység folytatásával kötött csődegyezség az 1346/2000 rendelet A. mellékletében szereplő concordato preventivo egyik módja, azt a következtetést kell levonni, hogy ez az egyezség a 800/2008 rendelet 1. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerinti kollektív fizetésképtelenségi eljárásnak minősül.

60.

Ezenkívül – mint már előrebocsátottam –, mivel a 800/2008 rendelet 1. cikke (7) bekezdésének c) pontja nem tesz különbséget a hivatalból vagy a vállalkozó, illetve annak hitelezői kérelmére indított kollektív fizetésképtelenségi eljárások között, úgy vélem, hogy ez a jelen ügy szempontjából nem releváns különbség.

61.

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni – és ez jelenti a kétségének magját, ami miatt a Bírósághoz fordult –, hogy a kollektív fizetésképtelenségi eljárás megindítását igazoló feltételek puszta teljesülése azt jelenti‑e, hogy az érintett vállalkozás a 800/2008 rendelet értelmében vett nehéz helyzetben van, vagy ellenkezőleg, mellőzni kell mindenféle automatizmust, és az egyes esetek körülményeit kell‑e figyelembe venni annak tisztázása érdekében, hogy a vállalkozás valóban nehéz helyzetben van‑e, vagy sem.

62.

Míg Marche régió és a Bizottság az első megoldást részesíti előnyben, addig az olasz és a lengyel kormány a másodikat támogatja.

63.

Úgy vélem, hogy a 800/2008 rendelet céljából és a jogalkotó kifejezett akaratából arra lehet következtetni, hogy egy vállalkozás az e rendelet 1. cikke (7) bekezdésének c) pontja értelmében vett nehéz helyzetben van minden további nélkül már akkor, ha pusztán formálisan teljesíti a kollektív fizetésképtelenségi eljárás alá vonásához szükséges objektív feltételeket.

64.

A 800/208 rendelet „egyszerűsíteni” kívánta a 2004. évi iránymutatás szerinti „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” meghatározását, és ezt megtette azzal, hogy eltekintett az ezen iránymutatás 11. pontjában felsorolt elemektől, azaz azoktól, amelyeknek a tagállami hatóságok által történő értékelése e hatóságok számára olyan adminisztratív terhet jelentene, amelyen e rendelet – ahogyan az magában a rendeletben is szerepel – könnyíteni kíván.

65.

Ezzel az egyszerűsítési céllal nehezen lenne összeegyeztethető – és ellentétes lenne a 2004. évi iránymutatás 11. pontja tartalmának mellőzésére irányuló jogalkotói szándékkal – az, ha a nemzeti hatóságok nem lennének kötelesek annak megállapítására szorítkozni, hogy fennállnak‑e a kollektív fizetésképtelenségi eljárás megindításához szükséges feltételek, és kötelesek lennének e megállapításon túlmenően – amely egyébként már önmagában nem mindig könnyű – anyagi jogi vizsgálatot lefolytatni, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság javasolja.

66.

Az előzőekben két másodlagos érv került összefoglalásra. Az első azzal kapcsolatos, hogy a csődjog terén hatáskörrel rendelkező bíróságok – amelyek előtt a csődegyezséget be kell mutatni – feladata meghatározni, pontosan az egyes vállalkozások egyéni körülményeire tekintettel, hogy a vállalkozás mikor van olyan helyzetben, ami a hitelezői számára történő kifizetések felfüggesztését teszi szükségessé (más szóval mikor vannak pénzügyi nehézségei). A jelen ügyben kétségtelenül a Tribunale di Maceratának (maceratai bíróság) – amely a kérdést előterjesztő bíróság szerint „jóváhagyta” ( 21 ) a csődegyezséget – kellett megvizsgálnia, hogy a csődegyezség tekintetében jogszabály által előírt körülmények fennállnak‑e.

67.

A második másodlagos érv ugyanezen gondolatmenetet követve az, hogy a rendelet célja nem az, hogy a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítsa a támogatások bármely kategóriáját, hanem csak azokat, amelyek célja éppen az olyan vállalkozások szükségleteinek kielégítése, amelyek tudják azokat kezelni; mindez kizárja a nehéz helyzetben lévő vállalkozások számára nyújtott támogatásokat. Véleményem szerint a kollektív fizetésképtelenségi eljárás alá vonás feltételeinek teljesítése önmagában kellően észszerű indok azon tevékenység életképességének kétségbe vonásához, amelynek javára a támogatást kérik, és lehetővé teszi annak feltételezését, hogy a kért támogatással a vállalkozás egy nehéz helyzettel kíván szembeszállni, megkerülve a 2004. évi iránymutatás alkalmazását, amit a 800/2008 rendelet el kíván kerülni.

68.

Végső soron nem szabad elfelejteni, hogy „a 800/2008 rendeletet és az abban előírt feltételeket – mint a[z állami támogatásokra vonatkozó] bejelentési kötelezettség által jelentett főszabály korlátozását – szigorúan kell értelmezni” ( 22 ).

69.

Következésképpen úgy ítélem meg, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy ha egy vállalkozás teljesíti a kollektív fizetésképtelenségi eljárás alá vonásához szükséges feltételeket, nem részesülhet strukturális alapokból nyújtott állami támogatásban.

70.

Ezt az állítást azonban rögtön árnyalni kell az alapügyben eljáró bíróság kétségei miatt, amely ugyancsak azt kívánja megtudni, hogy a nemzeti irányító hatóságok kötelesek‑e a támogatást visszavonni, ha annak odaítélését követően fizetésképtelenségi eljárás indult (a Nerea esetében ez a helyzet). Ez a kérdés azzal kapcsolódik össze, amit az előzetes megfontolásaimban második szintnek neveztem, azaz a pályázati felhívás kikötéseinek magyarázatával és alkalmazásával.

71.

Ahogyan azt a fentiekben kifejtettem, egy támogatást kérő vállalkozás alkalmasságát a támogatás odaítélésekor kell értékelni, azaz „amikor az alkalmazandó nemzeti jogszabály szerint a kedvezményezett jogosulttá válik arra, hogy megkapja a támogatást”. ( 24 ) Valójában nincs vita azzal kapcsolatban, hogy a Nerea teljesítette a vitatott támogatásban való részülés feltételeit, amikor azt számára odaítélték.

72.

A Nerea nehéz helyzete, amelyre a fizetésképtelenségi eljárás megindítása világított rá 2014. október 15‑én, akkor következett be, amikor a támogatás 50%‑át már megkapta, és a támogatott beruházást teljesítette (az alapügyben eljáró bíróság szerint), amelyről 2013. november 18‑án adott számot.

73.

Ha a Nerea csak azt követően vált „nehéz helyzetben lévő vállalkozássá”, hogy részére a támogatást odaítélték (és ezenkívül teljesítette a beruházással kapcsolatos vállalásait), a 800/2008 rendelet egyik rendelkezése sem írja elő, hogy tőle a támogatást vissza kell vonni. Az uniós jog a jelen ügybelihez hasonló esetekben nem írja elő a támogatás visszafizetését.

74.

Márpedig, ahogyan azt a Bizottság jelzi, ( 25 ) az, hogy valamely állami támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítanak, nem jelenti azt, hogy a tagállam köteles azt odaítélni, vagy hogy azt nem követelheti vissza, ha a nemzeti rendelkezések – akár általánosságban, akár a pályázati felhívásba illesztve – ekként rendelkeznek.

75.

A pályázati felhívás 17.3 pontja a következőket írta elő, amely úgy vélem, jogtechnikai értelemben bontó feltételnek minősíthető: a kedvezményezett a társfinanszírozott művelet befejezésének napját követő öt évig köteles a művelet „fenntartására vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartására”. Ez a kötelezettség magában foglalta annak biztosítását, hogy „nem következnek be olyan lényeges módosítások, amelyek [a művelet] jellegét vagy végrehajtásának feltételeit érintik, illetve egy cégnek vagy közjogi szervezetnek jogtalan előnyt biztosítanak”. Egy ilyen feltétel – függetlenül attól, hogy bontó feltétel‑e, vagy sem – távol áll a 800/2008 rendelettől, amely következésképpen nem tud annak értelmezésére vagy végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat nyújtani.

76.

Mivel a Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a pályázati felhívás e konkrét kikötésének tartalmával és hatályával kapcsolatban állást foglaljon, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megítélnie azt, hogy ezt a feltételt valójában megsértették‑e, ( 26 ) és hogy e nemteljesítés milyen következményekkel jár.

77.

Ugyanis a vállalkozás nehéz helyzetének felmerülését (bekövetkezését) előidéző problémára – a támogatás megszerzését, valamint a kedvezményezett beruházással kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítését követően – a 800/2008 rendelet vizsgált rendelkezései nem adnak választ. E rendelet azon fogalmainak értelmezése, amelyekre korábban hivatkoztam, nem nyújt megoldást ahhoz az alapügyben eljáró bíróság által bemutatott parodox helyzethez, ami abban áll, hogy szembekerül egymással egyfelől a fizetési nehézségekkel küzdő, azonban továbbra is objektív termelékenységi mutatókkal rendelkező kkv‑k szerkezetátalakításának előmozdítására irányuló cél, másfelől pedig az a nemzeti szabály, amely azokat „utólag […] a helyreállítás és újrakezdés célkitűzésének elérését szolgáló állami pénzügyi forrásoktól” megfosztja.

78.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata végeredményben eldönteni, hogy a fenntartásra vonatkozó ezen feltétel nemteljesítésének mikor kell a támogatás visszavonását, illetve a Nereának kifizetett összeg visszatéríttetését eredményeznie. Amennyiben az alkalmazandó nemzeti rendelkezések alapján ezt a támogatást vissza kell vonni, valamint ezenkívül el kell rendelni a megelőlegezett összeg visszatérítését a kamatokkal együtt, emiatt nem sérül a 800/2008 rendelet, valamint a támogatás belső piaccal történő összeegyeztethetősége annak kifizetésekor; a Bíróság csak ez utóbbi kérdésekben foglalhat állást e rendelet értelmezését illetően.

79.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre tehát azt a választ javaslom, hogy a 800/2008/EK rendelet 1. cikke (7) bekezdése c) pontjának megfelelően a nemzeti jogban meghatározott, a valamely vállalkozás fizetésképtelenségi eljárás alá vonásához szükséges feltételek fennállása a támogatás nyújtásának időpontjában bír jelentőséggel, nem pedig akkor, amikor ez a helyzet később következik be az alapügybelihez hasonló körülmények között. A nemzeti hatóságok azonban visszavonhatják a támogatást, és visszatéríttethetik a már kifizetett összegeket, ha a belső joguk szerint a kedvezményezett vállalkozás nem teljesítette az ezen támogatás odaítélését szabályozó pályázati felhívás kikötéseit.

80.

A fentiekben kifejtettek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Tribunale Amministrativo Regionale per le Marche (marche‑i regionális közigazgatási bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: