1. 

A Bíróság már gazdag ítélkezési gyakorlattal rendelkezik az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre (OEM) és az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre (OFJ) vonatkozóan. A jelen fellebbezés lehetővé teszi számára, hogy azt egy borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölés és egy európai uniós védjegy közötti összeütközés tekintetében alkalmazza, amely az előbbi jogosultja szerint jogtalanul használta az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölés jellegzetes földrajzi nevét. ( 2 )

2. 

Konkrétan, az alapul fekvő jogvitában az Instituto dos Vinhos do Douro e do Porto, IP (a továbbiakban: IVDP) áll szemben a Belső Piaci Harmonizációs Hivatallal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM, jelenleg az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala, EUIPO). Ez utóbbi a „Port Charlotte” megkülönböztető megjelölésnek whisky azonosítása céljából kérelmezett európai uniós védjegyként történő lajstromozását követően elutasította az IVDP által benyújtott, e védjegy törlése iránti kérelmet.

3. 

A Törvényszék ( 3 ) részben helyt adott az IVDP által az EUIPO határozata ellen előterjesztett keresetnek, amely mindkét fél részéről fellebbezést eredményezett: a) az EUIPO szerint a megtámadott ítéletben a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre vonatkozó oltalomra a nemzeti jog (jelen ügyben a portugál jog) is irányadó, és b) az IDVP szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az EUIPO azon álláspontjának megerősítésével, amely a „Port Charlotte” védjegynek az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelöléssel való összeegyeztethetőségét részesíti előnyben.

4.

A 8. cikk (4) bekezdése így szól:

„A nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha az irányadó tagállami jogszabályok szerint

5.

Az 53. cikk előírja:

„(1)   Az európai uniós védjegyet a Hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell:

[…]

[…]”.

6.

„Fogalommeghatározások” című 118b. cikkének (1) bekezdése szerint:

„(1)   Ezen alszakasz alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

7.

Az „előzetes nemzeti eljárás” című 118f. cikkének (6) és (7) bekezdése előírja:

„(6)   A tagállamok 2009. augusztus 1‑jéig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek az e cikknek való megfeleléshez szükségesek.

(7)   Abban az esetben, ha egy tagállamban nem léteznek nemzeti jogszabályok a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalmára vonatkozóan, kizárólag átmeneti jelleggel az ezen alszakaszban foglaltaknak megfelelően nemzeti szinten oltalomban részesítheti az elnevezést a kérelemnek a Bizottsághoz történő benyújtása napjától kezdődő hatállyal. Ezen átmeneti nemzeti oltalom megszűnik azzal a nappal, amelyen a bejegyzésről vagy annak megtagadásáról szóló határozatot ezen alszakasz alapján meghozzák.”

8.

A 118 l. cikk („Kapcsolat a védjegyekkel”) (1) bekezdése szerint:

„Amennyiben egy eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés e rendelet szerint oltalom alatt áll, a 118 m. cikk (2) bekezdésében említett helyzetek egyikének megfelelő és a XIb. mellékletben felsorolt kategóriák valamelyike alá tartozó termékhez kapcsolódó védjegy lajstromozását elutasítják, ha a védjegy lajstromozás iránti kérelmét az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés oltalmára irányuló kérelem Bizottsághoz való benyújtásának időpontját követően nyújtják be, és az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés az oltalom iránti kérelem benyújtását követően oltalomban részesül.

Az első albekezdésben foglaltak megsértésével lajstromozott védjegyeket érvényteleníteni kell.”

9.

Az „Oltalom” címet viselő 118 m. cikk (1), (2) és (3) bekezdése értelmében:

„(1)   Bármely forgalmazó használhatja az oltalom alatt álló eredetmegjelölést és az oltalom alatt álló földrajzi jelzést azon boron, amelyet a vonatkozó termékleírásnak megfelelően készítettek.

(2)   Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések, valamint az ilyen oltalom alatt álló nevekkel ellátott, a termékleírásnak megfelelő borok a következőkkel szemben élveznek oltalmat:

(3)   Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés nem válhat köznévvé [helyesen: szokásos megnevezéssé] a Közösségben a 118k. cikk (1) bekezdésének értelmében.”

10.

A 118n. cikk („Nyilvántartás”) szerint:

„A Bizottság létrehozza és naprakésszé teszi a borokra vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi nevek [helyesen: jelzések] nyilvános hozzáférésű elektronikus nyilvántartását.”

11.

A „Létező oltalom alatt álló bornevek[helyesen: Jelenleg oltalom alatt álló bornevek]” című 118s. cikk kiköti:

„(1)   Az 1493/1999/EK rendelet 51. és 54. cikkével és az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében [a borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17‑i] 1493/1999/EK tanácsi rendelet [HL 1999. L 179., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 25. o.] alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló, 2002. április 29‑i 753/2002/EK bizottsági rendelet […] 28. cikkével összhangban oltalom alatt álló bornevekre az e rendelet szerinti oltalom automatikusan érvényes. A Bizottság bevezeti ezeket az e rendelet 118n. cikke szerinti nyilvántartásba.

(2)   A tagállamok az (1) bekezdésben említett létező oltalom alatt álló bornevek tekintetében a következőket adják át a Bizottságnak:

(3)   Azok az (1) bekezdésben említett bornevek, amelyekre vonatkozóan a (2) bekezdésben említett információkat 2011. december 31‑ig nem nyújtják be, elveszítik e rendelet szerinti oltalmukat. A Bizottság megteszi a kapcsolódó hivatalos lépéseket e neveknek a 118n. cikkben előírt nyilvántartásból történő eltávolítására.

(4)   A 118r. cikk nem vonatkozik az (1) bekezdésben említett létező oltalom alatt álló bornevekre.

A Bizottság 2014. december 31‑ig saját kezdeményezésére és a 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárással összhangban dönthet úgy, hogy az (1) bekezdésben említett létező oltalom alatt álló bornevek oltalma törölhető, amennyiben azok nem felelnek meg a 118b. cikkben foglalt feltételeknek.

[…]”

12.

„A tagállamok által elfogadott szigorúbb szabályok” címet viselő 120d. cikk úgy rendelkezik, hogy:

„A tagállamok a területükön készített borokra vonatkozóan korlátozhatnak vagy kizárhatnak a közösségi jog alapján engedélyezett bizonyos borászati eljárásokat, és szigorúbb korlátozásokat írhatnak elő annak érdekében, hogy fokozottabban biztosítsák az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borok, valamint a pezsgők és likőrborok alapvető jellegzetességeinek megőrzését.

A tagállamok e kizárásokról és korlátozásokról tájékoztatják a Bizottságot, amely felhívja ezekre a többi tagállam figyelmét.”

13.

A megtámadott ítélet 1–15. pontjából kiderül, hogy 2006. október 27‑én a Bruichladdich Distillery Co. Ltd. társaság (a továbbiakban: Bruichladdich) a „Port Charlotte” közösségi védjegy lajstromozását kérte a Nizzai Megállapodás ( 6 ) szerinti 33. osztályba tartozó áruk – „Alkoholtartalmú italok” – tekintetében.

14.

2007. október 18‑án 5421474. szám alatt lajstromozták a védjegyet, és a Közösségi Védjegyértesítő2007. október 29‑i 60/2007. számában hirdették meg.

15.

2011. április 7‑én az IVDP e védjegy törlése iránt kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja, az 53. cikke (2) bekezdésének d) pontja, valamint a 7. cikke (1) bekezdésének c) és g) pontjával együttesen értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján.

16.

E kérelemre reagálva a Bruichladdich a „whiskyre” szűkítette azon árujegyzéket, amelynek tekintetében a vitatott védjegyet lajstromozták.

17.

Törlési kérelmének alátámasztására az IVDP a „porto” és a „port” oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre hivatkozott, amelyeket, állítása szerint, egyrészt valamennyi tagállamban oltalomban részesít a portugál jog több rendelkezése és a 491/2009 rendelet 118 m. cikkének (2) bekezdése, és amelyeket másrészt az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó, 1958. október 31‑én elfogadott Lisszaboni Megállapodás felülvizsgált és módosított szövege alapján Franciaországban, Olaszországban, Cipruson, Magyarországon, Portugáliában és Szlovákiában lajstromoztak, és amelyek ezen országokban oltalomban részesülnek.

18.

2013. április 30‑án az EUIPO törlési osztálya a törlési kérelmet elutasította.

19.

2014. február 2‑án az IVDP megtámadta a törlési osztály határozatát az EUIPO előtt.

20.

2014. július 8‑i határozatával az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezés alapjául szolgáló három jogalapot.

21.

Először is a fellebbezési tanács elutasította a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalapot. Röviden azt állapította meg, hogy a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések oltalmát kizárólag a 491/2009 rendelet szabályozza, és ezért az az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ezenkívül megállapította, hogy a jelen ügyre vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölés csak a bor vonatkozásában részesül oltalomban, amely termék a whiskyhez nem hasonlít, és a „Port Charlotte” védjegy nem a portói borra utal. Hozzátette, hogy szükséges annak vizsgálata, hogy a „porto” vagy a „port” földrajzi elnevezések rendelkeznek‑e hírnévvel, mert a vitatott védjegy nem utalt azokra és azokat nem is használja.

22.

Másodszor a fellebbezési tanács elutasította a 207/2009 rendelet 53. cikke (2) bekezdése d) pontjának megsértésére alapított jogalapot, annak alapján, hogy az oltalom alatt álló „porto” és „port” eredetmegjelöléseket a Lisszaboni Megállapodásnak megfelelően a Szellemi Tulajdon Világszervezeténél (WIPO) 1983. március 18‑án 682. számon vették lajstromba. Megerősítette, hogy e lajstromozás csak a „porto” kifejezést részesítette oltalomban – nemcsak Portugáliában –, amely nem része a vitatott védjegynek.

23.

Harmadszor a fellebbezési tanács elutasította a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) és g) pontjával együttesen értelmezett 52. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésére alapított jogalapokat. Véleménye szerint a vitatott védjegy nem tett egyidejűleg utalást egy – létező vagy nem létező – Port Charlotte nevű helyre, sem pedig „Oporto (Porto) városára”. Hozzátette, hogy az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti feltétlen kizáró okot a „fellebbezés időpontjáig” nem említették, ezért az IVDP‑nek nincs joga ezen indokot felhozni. Mindenesetre, a vitatott védjegy az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében nem téveszthette meg a közönséget azon áruk földrajzi származása tekintetében, amelyekre vonatkozik.

24.

Az IVDP 2014. szeptember 15‑i beadványával hatályon kívül helyezés iránti keresetet terjesztett a Törvényszék elé a fellebbezési tanács határozata ellen. Hat jogalapra alapította a keresetét, amelyek közül a jelen fellebbezés szempontjából különösen a harmadiknak van jelentősége, amely a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére vonatkozik.

25.

Az IVDP felrótta a fellebbezési tanácsnak, hogy tévesen állapította meg, hogy az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölésekkel jelölt borok oltalmára a 491/2009 rendelet irányadó, kizárva a portugál jog által biztosított oltalmat.

26.

Ugyanezen jogalap keretében és már a portugál jogra való utaláson kívül, az IVDP a 491/2009 rendelet 118 m. cikkére hivatkozással kifogásolta a fellebbezési tanácsnak a „Port Charlotte” védjegy és az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölés összeegyeztethetőségére vonatkozó megállapításait.

27.

Ez utóbbi rendelkezéssel kapcsolatban az IVDP ezt követően arra hivatkozott, hogy: i. az tiltja az oltalom alatt álló eredetmegjelölések közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú használatát a hasonló termékek tekintetében, ez jellemző a portói borra és a whisky közötti kapcsolatra; ii. még ha nem is hasonló termékekről lenne szó, a Port kifejezés kereskedelmi célú használata, amely az oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jellemző, a vitatott védjegy miatt kiterjedt a hírnevének, illetve presztízsének kihasználására is, amely magatartást e rendelkezés szintén tiltja; és iii. a „Port Charlotte” védjegy mindenesetre az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölés utánzása vagy erre való utalás.

28.

A Törvényszék elfogadta az IVDP nemzeti jog alkalmazásával kapcsolatos érveit. Elemzése alapján azt a következtetést vonta le, hogy a törlési okok vagylagos módon vagy együttesen korábbi jogokon alapulhatnak, „e jogok oltalmára irányadó nemzeti jognak vagy az [uniós] jogszabályoknak megfelelően”. Véleménye szerint az oltalom alatt álló eredetmegjelölések tekintetében biztosított oltalmat a vonatkozó nemzeti jog kiegészítheti, ha további oltalomban részesíti.

29.

Ezen előfeltevésből kiindulva és tekintettel arra, hogy az IVDP a portugál jognak az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölésre vonatkozó releváns szabályaira hivatkozott, a fellebbezési tanács nem mellőzhette volna a belső szabályozás alkalmazását azon az alapon, hogy az eredetmegjelölés oltalmára egyedül a 491/2009 rendelet irányadó és az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

30.

Az IVDP által felhozott többi törlési okot illetően a Törvényszék a fellebbezési tanácséhoz hasonló megállapításában (némi eltéréssel) egyetértett a vitatott védjegynek az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelöléssel való összeegyeztethetőségével.

31.

Az EUIPO az egyetlen fellebbezési jogalapjával lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék fenntartotta, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölések a nemzeti jog alapján az uniós jog által biztosított oltalmat kiegészítő, és azzal egyidejű oltalomban részesülhetnek. Ezen elgondolás az EUIPO szerint a 207/2009 rendeletnek az ugyanezen rendelet 8. cikke (4) bekezdésével és 53. cikke (2) bekezdésének d) pontjával együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának téves alkalmazását jelenti.

32.

Az EUIPO elismeri, hogy a „Port Charlotte” védjegy bejelentésének időpontjában (2006. október 27.) a „porto” és a „port” kifejezés az oltalom alatt álló eredetmegjelölések oltalmára irányadó közösségi jogszabályok hatálya alá tartozott. A lajstromozott védjegy megtámadásának időpontjában (2011. április 7.) alkalmazandó szabályozás a 491/2009 rendelettel módosított 1234/2007 rendelet volt. E módosítás, amellyel az 1234/2007 rendeletet kiegészítették a 118a–118t. cikkel, a 479/2008/EK rendelet 33–51. cikkének és 53. cikkének megismétlésére korlátozódott. ( 7 ) Az uniós jogalkotónak a borokra vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölésének oltalmával kapcsolatos szándékának értékeléséhez tehát nem csak az 1234/2007 rendelet, hanem a 479/2008 rendelet rendelkezéseit és preambulumbekezdéseit is figyelembe kell venni.

33.

Az EUIPO a 2009. szeptember 8‑i Budějovický Budvar ítéletre ( 8 ) támaszkodik, és párhuzamot von a borokra vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések oltalmi szabályozása és az élelmiszerekre és mezőgazdasági termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések oltalmi szabályozása között, amelyre az 510/2006/EK rendelet ( 9 ) irányadó. Az említett ítélet alapján azt állítja, hogy a Törvényszék a kiegészítő védelemre vonatkozó nemzeti szabályozás elfogadásával tévesen alkalmazza a jogot, mivel egységes uniós szabályozás áll fenn, így a nemzeti jog által biztosított bármely egyéb oltalom ki van zárva. A 491/2009 rendelet szabályozása az Unió egész területén egységes és kimerítő.

34.

E tekintetben az EUIPO három érvet hoz fel: i. ahhoz, hogy a nemzeti jogszabályok párhuzamosan létezzenek az uniós joggal vagy annak alkalmazását mellőzzék, erre felhatalmazó kifejezett szabályoknak kell fennállniuk, anélkül, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdését e célból ilyen szabálynak lehetne elfogadni. Olyan általános hivatkozásról van szó, amely nem biztosítja a nemzeti jogok számára az uniós oltalmi szabályozás mellőzésének lehetőségét; ii. a megosztott hatáskörök gyakorlása során a szubszidiaritás elve az EUMSZ 2. cikk (2) bekezdése alapján nem teszi lehetővé, hogy a tagállamok azt követően is gyakorolhassák hatásköreiket, hogy az uniós intézmények a saját hatásköreik gyakorlásáról döntöttek; és iii. a Bíróságnak a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseinek oltalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlata szerint ( 10 ) a nemzeti szintű oltalom megszűnik, ha az uniós jogszabályok által biztosított oltalom hatályba lép.

35.

Az IVDP vitatja ezt a felvetést, és kizárja a borokra vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre alkalmazandó 491/2009 rendelet (118a–118z. cikk) és az egyéb mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre alkalmazandó 510/2006 rendelet egyidejű alkalmazását. El kell tehát utasítani a Bíróság 510/2006 rendeletre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának a szőlő‑ és bortermelő ágazatra való kiterjesztését, ( 11 ) amely még hangsúlyosabb, ha figyelembe vesszük az Assica és Krafts Foods Itali ítélet 28. pontját. ( 12 )

36.

Az IVDP szerint a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése igazolja a nemzeti jogszabályok által biztosított oltalom alkalmazását. Bírálja az EUIPO arra vonatkozó állítását, hogy a belső piac működése torzulhat, ha elfogadjuk, hogy a nemzeti jogszabályok kiegészítő védelemről rendelkezhetnek, és megállapítja, hogy a portugál jogszabályok által az oltalom alatt álló jóhírű eredetmegjelölés tekintetében nyújtott oltalom azonos az európai uniós védjegyjog által biztosított oltalommal.

37.

Összefoglalva, a Bruichladdich támogatja az EUIPO okfejtését az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések európai uniós jog által biztosított oltalmának kimerítő jellegével kapcsolatban.

38.

A portugál kormány ezzel szemben úgy véli, hogy el kell utasítani azt az érvelést, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseknek az uniós jog által biztosított oltalma kimerítő jellegű, és megelőz bármilyen más szintű nemzeti oltalmat.

39.

Az IVDP azonkívül, hogy az EUIPO fellebbezésével szemben ellenkérelmet nyújt be, előterjeszti a három jogalapon nyugvó saját fellebbezését. Az első ( 13 ) nagy vonalakban megegyezik azzal, amelyet az EUIPO azon kapcsolódó jogalapjára adott válaszként előadott, amely az uniós jog által az oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek biztosított oltalom kizárólagos alkalmazására vonatkozott.

40.

A második jogalappal az IVDP felrója, hogy a Törvényszék ( 14 ) megsértette a 491/2009 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdésének a) pontját azon megállapítással, hogy a vitatott védjegy nem használta az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölést, és nem is utalt arra, így nem kell megvizsgálni a hírnevét.

41.

Az IVDP szerint a „port” kifejezésnek a vitatott védjegybe foglalása utánozza vagy utal az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölésre, amely a 491/2009 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii) mondata szerint oltalomképes. A Bíróság már tisztázta, hogy az utalás fennáll, ha a valamely termék megjelölésére kiválasztott kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az oltalom alatt álló e megjelölés alá tartozó termék képe jut az eszébe referenciaképként. ( 15 )

42.

Harmadik jogalapjával az IVDP azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy tekintette, ( 16 ) hogy a vitatott védjegy használata nem jelent az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelöléssel való visszaélést, utánzást vagy utalást; véleménye szerint ez sérti a 491/2009 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdésének b) pontját. E tekintetben vitatja a Törvényszéknek a portói bor és a whisky jellemzőivel kapcsolatos észrevételeit, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a két alkoholtartalmú italt az átlagos fogyasztó jól ismeri. Az IVDP szerint valójában hasonló termékekről van szó.

43.

Az EUIPO szerint a második és harmadik fellebbezési jogalap elfogadhatatlan, mert nem a Törvényszék jogi megállapításaira vonatkoznak, hanem a bizonyítékok és a ténybeli elemek értékelésére. E tekintetben a 2016. január 21‑i Viiniverla ítéletre ( 17 ) hivatkozik, amelyben a Bíróság kimondta, hogy az utalás értékelése nem minősül jogkérdésnek.

44.

Másodlagos jelleggel, a védjegy és az oltalom alatt álló eredetmegjelölés összeegyeztethetőségét illetően, az EUIPO szerint az IVDP csak megismételte az elsőfokú eljárásban előadott érveit, annak bizonyítása nélkül, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta volna a jogot, vagy eltorzította volna a ténybeli elemeket. Ráadásul az EUIPO megállapítja, hogy a Törvényszék helyesen alkalmazta a 2016. január 21‑i Viiniverla ítéletben ( 18 ) az utalás fogalmára vonatkozóan kialakított ítélkezési gyakorlatot.

45.

Az IVDP által javasolt első fellebbezési jogalapot illetően, az EUIPO a saját fellebbezésében az uniós jog szerinti egységes és kimerítő oltalommal kapcsolatban előadottakra hivatkozik.

46.

A Bruichladdich szintén vitatja az IVDP első fellebbezési jogalapját és annak elutasítását kéri a Bíróság 510/2006 rendeletre vonatkozó ítélkezési gyakorlata alapján, amely rendeletet szerinte a Törvényszék helyesen alkalmazott. A rendszer kizárólagossága nem zárja ki a nemzeti jogok érvényesülését az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi nevek tekintetében, de csak akkor, ha azok kívül esnek a rendeletek alkalmazási körén.

47.

A Bruichladdich kiemeli, hogy a közösségi rendeletek hatálya alá tartozó területeken értékelni kell az uniós szintű egységes oltalmi rendszer kialakításának közös célját, ami lehetetlenné teszi a nemzeti jogon és az uniós jogon is alapuló kettős védelmet. Az egyetlen elfogadott kivétel az átmeneti szabályozás alkalmazására vonatkozó előírás (a 510/2006 rendelet 5. cikkének (6) bekezdése és a 491/2009 rendelet 118f. cikkének (6) és (7) bekezdése).

48.

Végezetül, a Bruichladdich szerint az IVDP fellebbezési kérelmének második és harmadik jogalapja nem megalapozott. Az érintett uniós fogyasztók esetén nem áll fenn annak a veszélye, hogy az adott helyzetben összetévesztik a vitatott védjegyet az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelöléssel. Ez utóbbi Portugália egyik övezetére vonatkozik, míg az előbbi nem az említett régióra, hanem vagy egy kikötőhöz kapcsolódó tengerpartra, vagy egy női névre (Charlotte) utal, amely a védjegy fő elemét képezi. A megjelölések közötti hasonlóság hiánya megszünteti a 491/2009 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdése alkalmazásra irányuló választási lehetőséget, anélkül, hogy vizsgálni kellene az e rendelkezés által előírt feltételeket, és különösen az oltalom alatt álló „porto” vagy „port” eredetmegjelölés hírnevének kihasználására vonatkozó feltételt. Mindenesetre az összehasonlítandó termékek nem vethetők össze egymással összetételük, ízük vagy alkoholfokuk tekintetében.

49.

E (kettős) fellebbezés keretében elbírálandó jogvita elsősorban arról szól, hogy a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések oltalmára kizárólagos vagy kimerítő módon alkalmazandó jogi szabályozást képeznek‑e az 1234/2007 rendelet szabályai. ( 19 )

50.

Az IVDP a megtámadott ítélettel összhangban azt állítja, hogy lehetővé kell tenni a portugál jog érvényesülését, amennyiben e jog az uniós jognál magasabb oltalmi szintet biztosít. E feltevés azonban nem elfogadható. A Bírósághoz benyújtott beadványokban ugyanis az IVDP nem említette ezen állítólagosan magasabb szintű oltalom konkrét tartalmát. ( 20 ) A Törvényszék előtti eljárásban azonban nem így történt, mivel a hatályon kívül helyezés iránti keresetben ( 21 ) azt állította, hogy a portugál szabályok nem csak akkor tiltják az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölés használatát, ha összetévesztés veszélye áll fenn, hanem akkor is, ha annak (valamely védjegy által történő) jogellenes használata sértheti az oltalom alatt álló eredetmegjelölés hírnevét, visszaélve a megkülönböztető jellegével vagy presztízsével.

51.

Az előfeltevés, ismétlem, nem helytálló, mivel az uniós jog által a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések tekintetében nyújtott oltalom legalább olyan erős, mint amelyet az IVDP által ismertetett portugál jogszabályok biztosítanak. Konkrétan az uniós védjegy lajstromozását gátló egyik ok éppen az, hogy visszaélni próbálnak a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló valamely eredetmegjelölés jóhírnevével.

52.

Az IVDP tudniillik hallgatólagosan és kifejezetten elismeri, hogy ez két szempontból is így van. Egyrészt a csatlakozó fellebbezés kifejtésekor az 1234/2007 rendeletre támaszkodik azon indok tekintetében, amely szerint a 118 m. cikke (2) bekezdése b) pontjának ii. alpontja lehetővé teszi számára „a vitatott védjeggyel szembeni oltalom megszerzését, »amennyiben az ilyen használat visszaél« az oltalom alatt álló Port eredetmegjelölés hírnevével” ( 22 ). Másrészt megállapítja, hogy „a portugál jogszabályok által a hírnévvel rendelkező földrajzi jelzések tekintetében biztosított oltalom megegyezik az uniós jog által a közismert védjegyeknek (well known trade marks) nyújtott oltalommal” ( 23 ).

53.

Ha a portugál szabályozás és az uniós jog ezen esetekben azonos védelmet nyújt, úgy vélem, hogy a nemzeti szabályok által az oltalom alatt álló eredetmegjelölések tekintetében nyújtott, feltételezett magasabb oltalmi szint okán nagyrészt mesterséges az a jogvita, hogy az egyik vagy a másik alkalmazását kell‑e előnyben részesíteni. A Törvényszék tehát a többi megtámadási ok vizsgálatára szorítkozhatott volna, egy szélesebb körű kérdésben történő elmélyedés nélkül, amely érdektelensége okán a jelen ügyben nem áll fenn.

54.

Márpedig attól kezdve, hogy a megtámadott ítélet az uniós jog kimerítő alkalmazásával ellentétes megállapításokat (és ezekből következő rendelkező részt) tartalmaz a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések oltalmának körülhatárolása céljából, meg kell vizsgálni a fellebbezésben előadott kifogásokat. Már most előrebocsátom, hogy a megoldás így adott lesz, az alkalmazandó rendeletek, különösen az 1234/2007 rendelet a 491/2009 rendelettel módosított változatának értelmezése miatt. ( 24 )

55.

Az EUIPO fellebbezési kérelmének első jogalapját az IVDP csatlakozó fellebbezésének első jogalapjával együttesen vélem szükségesnek elemezni. Mind a kettő, bár eltérő szempontból, az 1234/2007 rendelet alkalmazásának kimerítő jellegéről szól azon joggyakorlattal szemben, amely szerint a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések a nemzeti jog alapján további oltalmat élvezhetnek.

56.

Az EUIPO a Budějovický Budvar ítéletre ( 25 ) támaszkodik annak kizárásához, hogy a nemzeti jog az oltalom alatt álló eredetmegjelölések tekintetében az uniós jog által meghatározottnál magasabb oltalmi szintet nyújthat. Az említett ügyben a Bíróságnak ugyanolyan vitát kellett megoldania, ( 26 ) jóllehet az az 510/2006 rendelet által a sörökre vonatkozó földrajzi jelzésekkel kapcsolatban nyújtott oltalomra vonatkozott. Az ítélet megállapította ezen oltalom kimerítő jellegét, mivel a rendeletnek nem az volt a célja, hogy „a nemzeti szabályok meghagyása mellett a minősített földrajzi jelzésekre vonatkozóan olyan kiegészítő oltalmi szabályozást vezessen be, mint amilyet például a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) hozott létre, hanem hogy egységes és kimerítő oltalmi szabályozást nyújtson a földrajzi jelzésekre vonatkozóan”. ( 27 )

57.

A fellebbezésben szembenálló álláspontok azt állítják, illetve vitatják, hogy a Bíróságnak az 510/2006 rendeletre vonatkozó ítélkezési gyakorlata kiterjeszthető az 1234/2007 rendelet területére. Az IVDP szerint, a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelöléseknek olyan különös jellemzőik vannak, hogy oltalmuknak el kell térnie az uniós jog által hasonló alakzatok tekintetében biztosított oltalomtól.

58.

A Törvényszék mindenekelőtt elismeri, ( 28 ) hogy az 1234/2007 rendelet 118 m. cikkének (1) és (2) bekezdése egységesen és kizárólagos jelleggel szabályozza földrajzi jelzések kereskedelmi használatának engedélyezését, mind annak korlátait, illetve tilalmát. Ezt követően azonban kijelenti, ( 29 ) hogy (az uniós védjegyekről szóló) 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi a védjegy lajstromozásának megtagadását vagy a lajstromozást követően annak törlését, ha az uniós jogszabály vagy a nemzeti jog alapján oltalom alatt álló korábbi jelzéssel kerül összeütközésbe. Ebből következik, hogy az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölés a portugál jog által nyújtott további oltalomban részesülhet.

59.

A 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének elszigetelt értelmezése elvileg megerősítheti a Törvényszék által levont következtetést. Értelmezése során azonban nem mellőzhetők az uniós jog egyéb szabályozási elemeiből származó rendelkezések. Konkrétan figyelembe kell venni az oltalomban részesített eredetmegjelölésekre és földrajzi jelzésekre jellemző szabályozást, azt követően, hogy az Unió ezek tekintetében saját hatáskörét gyakorolta. Ezt egyébként az 1234/2007 rendeletbe való egyedi rendelkezés (118 l. cikk) bevezetésével tette meg, éppen a szellemi tulajdonjogok módjainak (kollektív jellegű) a lajstromozott uniós védjegyekkel való kapcsolata meghatározása céljából.

60.

Az uniós jogalkotó ugyanis úgy döntött, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre és földrajzi jelzésekre vonatkozó hatáskörét mind a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek területén (510/2006 rendelet), mind a szeszes italok területén (110/2008 rendelet), ( 30 ) és a borágazatra vonatkozó területen (1234/2007 rendelet) is gyakorolja. E rendeletek által lefedett területeken kívül az eredetmegjelölések és a földrajzi jelzések a tagállamok hatásköre alá esnek.

61.

A közösségivé tett ágazatokban az uniós rendeletek oltalma nem terjed ki valamennyi eredetmegjelölésre vagy földrajzi jelzésre, hanem csak azokra, amelyeket a rendeletekben meghatároztak. Az előbbieket illetően, az oltalom az azon termékeket jelölő, oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre terjed ki, amelyek minősége és jellemzői alapvetően és kizárólagos jelleggel egyedi földrajzi környezetüknek köszönhető, az abban rejlő természeti és emberi tényezőket is beleértve. A másodikat illetően, csak a minősített jelzések részesülnek oltalomban, amelyek akkor jellemzőek a termékekre, ha földrajzi eredetüknek (oltalom alatt álló földrajzi jelzések) tulajdonítható minőséggel, hírnévvel vagy egyéb különös tulajdonságokkal rendelkeznek. Az oltalom alatt álló földrajzi jelzések és az oltalom alatt álló eredetmegjelölések közös jellemzője a területi összetevőjük, de ez utóbbiakat olyan dolgok tekintetében tartják fenn, amelyek sajátosságai a származási helyük természeti és emberi tényezőinek köszönhető.

62.

Márpedig az oltalom alatt álló borászati eredetmegjelölések esetén az uniós jogalkotás önmagában kitöltötte az oltalom területét, hogy szabályozását valamennyi tagállamra vonatkozóan egységesítse. ( 31 ) A tagállamok mozgástere az egyszerű (nem minősített) földrajzi jelzések szabályozásában bontakozhat ki, azaz azon jelzések esetében, amelyek nem igénylik, hogy a származási helyükből fakadó különös tulajdonsággal vagy bizonyos hírnévvel rendelkezzenek, de elegendők az adott hely azonosításához. Az uniós szabályozás csak az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre és a földrajzi jelzésekre vonatkozik, azt azonban kimerítő módon teszi, míg az egyszerű földrajzi jelzések a nemzeti jog alapján részesülnek oltalomban.

63.

Egyrészt az 510/2006 rendelet, és másrészt az 1234/2007 rendeletnek a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket illető részében a lényegüket érintő párhuzamosság számomra tagadhatatlannak tűnik. Céljuk ugyanaz, a fogyasztó – és más szempontból az adott eredetmegjelölések jogosultjai – számára annak biztosítása, hogy az ezek tárgyát képező termékek földrajzi származásuk alapján magas minőségi szintnek feleljenek meg. Megegyeznek abban is, hogy e termékek (az egyik borászati, a másik esetben általában mezőgazdasági termékek és élelmiszerek) ugyanazon nyilvántartási rendszerbe és az Unió egész területén ebből következő egységes oltalom alá kell tartozniuk, függetlenül a nemzeti eredetüktől.

64.

A 479/2008 rendelet (amelynek szövegét az 1234/2007 rendelet módosítása beépítette) ugyanis kiemeli, hogy ez utóbbi csak az 510/2006 rendelet szerinti elveknek a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések területére történő áthelyezése. A (27) preambulumbekezdése kifejezetten megállapítja, hogy a [borokra vonatkozó] „eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés megszerzésére vonatkozó kérelmeket a Közösség bortól és szeszes italoktól eltérő élelmiszerekre alkalmazandó, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20‑i 510/2006/EK tanácsi rendeletben szabályozott horizontális minőségi politikája szerinti megközelítéssel összhangban bírálják el”.

65.

Az ez alapján megállapított párhuzamosság kitűnik az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre és földrajzi jelzésekre vonatkozó lajstromozási eljárás jellemzőinek vizsgálata során. A Budějovický Budvar ítélet kiemelte, hogy „az ipari és kereskedelmi tulajdonjogok más közösségi szabályozásával ellentétben, […] a 2081/92 és az 510/2006 rendelet szerinti bejegyzési eljárás az érintett tagállam és a Bizottság közötti hatáskörmegosztáson alapul, mivel a Bizottság csak akkor hozhatja meg az elnevezés bejegyzéséről szóló határozatot, ha az érintett tagállam e célból kérelmet terjesztett be elé, és ilyen kérelmet csak akkor lehet benyújtani, ha a tagállam megvizsgálta annak indokoltságát (2001. december 6‑iCarl Kühne és társai ítélet [C‑269/99, EU:C:2001:659], 53. pont) A nemzeti bejegyzési eljárások tehát a közösségi döntéshozatali eljárásba illeszkednek, és annak fontos részét képezik. A közösségi oltalmi szabályozáson kívül nem létezhetnek.” ( 32 )

66.

E modell a borászati ágazat tekintetében a 479/2008 rendelet, ( 33 ) a szeszes italok tekintetében pedig a 110/2008 rendelet (17. cikk) részét képezi. A Bíróságnak a 2081/92 rendelet és az 510/2006 rendelet (eljárási) oldalára vonatkozó, a Budějovický Budvar ítéletben foglalt okfejtése, amelyet az előző pontban idéztem, tehát kiterjeszthető az 1234/2007 rendeletre.

67.

Ezenkívül pedig maguk a rendeletek erősítik meg néhány ideiglenes szabály bevezetésével, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre és földrajzi jelzésekre alkalmazandó rendeletek elfogadása felváltja a nemzeti oltalmi szabályozásokat, figyelemmel arra, hogy az Unióban olyan nemzeti rendszerek álltak fenn egyidejűleg, amelyek már rendelkeztek eredetmegjelölésekre vonatkozó jogszabállyal, illetve olyanok is, amelyek nem rendelkeztek (vagy rendelkeznek) ilyennel. ( 34 )

68.

A borokkal kapcsolatban vissza kell nyúlni az 1493/1999 rendelethez, annak 54. cikke (2) bekezdése határozta meg a „meghatározott termőhelyről származó minőségi borokat” („m. t. minőségi borok”) és azok csoportjait. Ugyanezen cikk (4) bekezdése rögzíti, hogy „a tagállamok továbbítják a Bizottságnak az általuk elismert m. t. minőségi borok listáját, amelyen minden m. t. minőségi bor esetében feltüntetik azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyek ezeknek az m. t. minőségi boroknak a termelésére és előállítására vonatkoznak”. Mivel az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölés a portugál jog szerinti oltalomban részesült, a boraik szerepeltek az m. t. minőségi borok listáján és automatikusan oltalom alá kerültek az 1234/2007 rendelet (118.s cikk (1) bekezdése) értelmében, míg a Bizottság bevezette ezeket az ugyanazon rendelet 118. n. cikke szerinti nyilvántartásba (E‑Bacchus nyilvántartás). ( 35 )

69.

Az 1234/2007 rendelet 118s. cikke azonban maga árnyalja az automatizmust, amely bizonyos óvintézkedéseket hozott annak biztosítására, hogy az E‑Bacchus nyilvántartásban szereplő borok megfeleljenek az előírt feltételeknek, és határidőket írt elő, hogy a tagállamok benyújtsák a szükséges információkat, valamint hogy a Bizottság felülvizsgálja, hogy a nyilvántartásba való bevezetésük megfelelő‑e vagy nem. ( 36 )

70.

Az 1234/2007 rendelet 118f. cikkének (7) bekezdése arra az esetre, ha egy tagállamban nem léteznek nemzeti jogszabályok az eredetmegjelölések oltalmára vonatkozóan, átmeneti jelleggel nemzeti szinten oltalomban részesítheti az elnevezést. Ezen átmeneti nemzeti oltalom megszűnik azzal a nappal, amelyen a bejegyzésről vagy annak megtagadásáról szóló határozatot a Bizottság az említett rendelet alapján meghozza.

71.

Az összes ilyen átmeneti rendelkezés szükség esetén azt erősíti meg, hogy a tagállamok elvesztették a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések tekintetében kiegészítő és megerősített oltalom biztosítására irányuló hatáskörüket, azáltal, hogy e megjelölések már az 1234/2007 rendelet által elismert jogállással rendelkeznek. Máskülönben értelmetlen lenne a régi helyzetből az új helyzetbe történő átmenetet szabályozni, amelynek célja éppen a hatáskör áthelyezésének kialakítása az oltalom kereteinek meghatározása céljából. A Budějovický Budvar ítéletnek ( 37 ) az 510/2006 rendeletre vonatkozó megállapításait ebben a helyzetben az 1234/2007 rendeletre ismét alkalmazni kell.

72.

E mérlegelési szempontokkal (és a Budějovický Budvar ítéletet ( 38 ) megalapozó többi tényezővel, amelyekre nem látom értelmét kitérni) szemben az IVDP hangsúlyozza az 510/2006 rendelet és a 479/2008 rendelet közötti különbségeket. Nem tagadva, hogy néhány különbség fennáll, úgy vélem, hogy ez a közöttük lévő nyilvánvaló hasonlóságot nem gyengíti a céljaikat és alapvető jellemzőiket illetően.

73.

Az IVDP a 479/2008 rendelet (28) preambulumbekezdésére hivatkozik azon állítás alátámasztására, hogy az Unió a borok oltalma tekintetében tiszteletben kívánta tartani a nemzeti sajátosságokat, amint azt a szövege is bizonyítja: „az eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott borok sajátos minőségi jellemzőinek megőrzése érdekében meg kell engedni a tagállamoknak, hogy szigorúbb szabályokat alkalmazzanak e tekintetben”.

74.

Úgy vélem azonban, hogy ez az érv nem meggyőző. A 479/2008 rendelet (28) preambulumbekezdésének értelmét ezzel szemben az 1234/2007 rendelet 120d. cikkével együttesen értelmezve kell megadni, amely lehetővé teszi a tagállamok számára a területükön készített, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel rendelkező borokra vonatkozóan bizonyos borászati eljárások alkalmazásának megkövetelését, vagy szigorúbb korlátozások előírását. E rendelkezés nem gyengíti az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseknek biztosított oltalmi szabályozás egységességét és kizárólagosságát, amely megjelölések hatálya alá tartozó borok egy meghatározott minimális minőségi szintet elértek. Ha valamely tagállam előírja, hogy borai csak szigorúbb előállítási eljárások betartásával szerezhetik meg az oltalom alatt álló eredetmegjelölés jogállását, azt jogszerűen megteheti. E követelmény azonban, ismétlem, nem azt jelenti, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölésre irányadó oltalmi szabályozás az Unió egész területére vonatkozó lajstromozást követően a nemzeti szabályozás körében maradhat. ( 39 )

75.

Az eddig előadott megállapítások az EUIPO egyetlen fellebbezési jogalapjának elfogadása mellett szólnak. Bár a Törvényszék ítéletében helytállóan hangsúlyozta az 1234/2007 rendelet ( 40 ) 118 m. cikkének (1) és (2) bekezdése által megállapított oltalom „kizárólagos” jellegét, tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy az ítélet későbbi (44–49.) pontjaiban a helyes megállapítást felülírta a nemzeti jogok kiegészítő oltalmának elfogadásával, amelyet korábban hallgatólagosan elutasított.

76.

Az IVDP által hivatkozott két fellebbezési jogalap első olvasata azok elfogadhatatlanságához vezethet, amint azt az eljárásban részt vevő többi fél is kérte, hiszen úgy tűnik, hogy azok pusztán a Törvényszék azon megállapításai ellen irányulnak, amelyek nem tartoznak a Bíróság felülvizsgálati jogkörébe ez utóbbi állandó ítélkezési gyakorlata szerint. ( 41 )

77.

Ha ugyanis a szóban forgó két jogalap a Törvényszék azon megállapításaitól való eltérésre szorítkozik, amely a védjegy és az oltalom alatt álló eredetmegjelölés hasonlóságára, vagy az egyiknek vagy a másiknak a fogyasztók általi észlelésének jellemző elemeire, vagy a kettő közötti összetévesztés veszélyére vonatkoznak, a felvetett elfogadhatatlansági kifogást támogatom.

78.

Úgy vélem azonban, hogy nem ez a két fellebbezési jogalap igazi értelme, és hogy ezek kapcsán valódi jogi probléma merül fel, nem a tények puszta mérlegelése, és nem is amiatt, amelyet a Bíróság „tényjellegű megállapításoknak” nevez. Annak tisztázásáról van szó, hogy az 1234/2007 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának a Törvényszék általi értelmezése tiszteletben tartja‑e e rendelkezés szabályozási tartalmát. Az értelmezés megerősítéséhez vagy elutasításához nyilvánvalóan jogi fogalmakat kell alkalmazni (használat, bitorlás, utánzás, utalás, a hírnévvel való visszaélés), amelyek bizonyos megkülönböztetésre alkalmas megjelölésekre és oltalom alatt álló eredetmegjelölésre alkalmazva feltétlenül konkrét mérlegelést és nem pusztán absztrakt elbírálást követelnek. Ha a Bíróság fellebbezéssel kapcsolatos feladatának ellátása során nem tudja megállapítani, hogy a Törvényszék által e területen végzett értelmezés jogszerű‑e, félek, hogy felülvizsgálati jogkörei meglehetősen csökkennek.

79.

Az EUIPO az elfogadhatatlansági kifogása alátámasztásaként a 2016. január 21‑i Viiniverla ítélet ( 42 ) 31. pontjára hivatkozik, amelyben a Bíróság arra emlékeztetett, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíróság feladata „annak mérlegelése, hogy a »Verlados« almaborpárlat‑megnevezés esetében a »Calvados« oltalom alatt álló földrajzi árujelző 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja értelmében vett »idézéséről« van‑e szó”. Ezen állításból, amely az előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel összefüggésben logikusnak tekinthető, azonban nem következik, hogy a Bíróság számára tilos döntést hozni egy fellebbezési eljárás keretében arról, hogy a Törvényszék milyen módon értelmezte és alkalmazta az utalás (vagy bármely egyéb hasonló) jogi fogalmat az ítéletében.

80.

A jelen helyzetben egyébként az elsőfokú ítélet rendelkezéseit tekintve arról van szó, hogy az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölés (bár lehetne bármely egyéb megjelölés) képes‑e teljesíteni az őt terhelő feladatokat és részesülhet‑e az uniós jog szerinti oltalomban. Ha elfogadnák – és ez következik a Bíróságnak a fellebbezési tanács előzetes álláspontját támogató értelmezéséből –, hogy a földrajzi megjelölés annyira gyenge megkülönböztető jelleggel rendelkezik, ( 43 ) hogy a Port kifejezéshez elegendő hozzátenni egy másik (a jelen ügyben „Charlotte”) kifejezést ahhoz, hogy más alkoholtartalmú italokat azonosító uniós védjegyeket lajstromozhassanak, úgy vélem, hogy az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölés súlyos hátrányt szenved azáltal, hogy nem tudja megvédeni magát az alkoholtartalmú italokra vonatkozó későbbi olyan védjegyekkel szemben, amelyek jellemző elemét (Porto/Port) a több ezer lehetséges földrajzi kifejezés vagy helynév bármelyikének hozzáadásával alkalmazzák.

81.

Másképp fogalmazva, az elsőfokú ítélet e részét megalapozó jogi tévedés, véleményem szerint, azon uniós szabály tiszteletben tartásának hiányában áll, amely az 1234/2007 rendelet alapján biztosítja az oltalom alatt álló Porto/port eredetmegjelölés azon jogát, hogy megakadályozza az ezen megjelölést használó alkoholtartalmú italok tekintetében bármilyen védjegy lajstromozását. A kizárási jog (ius excludendi alios) az említett rendelet által a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelöléseknek biztosított oltalom lényege, amely rendelet 118 m. cikkének (2) bekezdése oltalmazza az eredetmegjelöléseket a neveik közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú használatával szemben, amennyiben az ilyen használat visszaél valamely eredetmegjelölés hírnevével (az a) pont), valamint az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel való visszaéléssel, annak utánzásával vagy arra való utalással szemben (a b) pont). A védelem e két módjáról szólnak az IVDP csatlakozó fellebbezési jogalapjai, amelyek számomra elfogadhatónak tűnnek.

82.

Az IDVP a megsemmisítés iránti keresetében azt állította a Törvényszék előtt, hogy a fellebbezési tanács megsértette az 1234/2007 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii) alpontját annak elutasításával, hogy az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölés belefoglalása a „Port Charlotte” védjegybe hírnevével való visszaélést eredményez. A Törvényszék erre adott válaszában a fellebbezési tanács álláspontját képviselte, azaz hogy „a vitatott védjegy nem használta az említett eredetmegjelölést, és nem is utalt arra, és így nem kell megvizsgálni a hírnevét” ( 44 ).

83.

A Törvényszék e válaszában némileg eltér a felperes által előadott érvelésétől. Amikor a felperes az oltalom alatt álló eredetmegjelölés hírnevével való visszaélésről indít vitát, a Törvényszék az utalás fogalmára hivatkozik, amely nem az 1234/2007 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii) alpontjában, hanem ugyanazon bekezdés b) pontjában található, e fogalomra másik fellebbezési jogalap vonatkozik.

84.

A Törvényszék nem következetes annak megállapításában, hogy „a vitatott védjegy nem használta a hivatkozott eredetmegjelölést” (az ítélet 72. pontja), és ezt követően annak biztosításában, hogy „a »port« kifejezés a vitatott védjegy szerves részét képezi” (a megtámadott ítéletnek az utalás elemzésének szentelt 76. pontja).

85.

Figyelmen kívül hagyva pillanatnyilag az utalással kapcsolatos problémát, amellyel a következő jogalapnál foglalkozom, tagadhatatlan, hogy a „Port Charlotte” védjegy az oltalom alatt álló eredetmegjelölést, azaz a „Port” kifejezést alkalmazza. Ránézésre megállapítható, hogy az eredeti alkotórésze azonos az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel. Fennáll tehát az 1234/2007 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii) alpontja által biztosított oltalom első alapkövetelménye, és a Törvényszék tévedett azáltal, hogy az ítélet 72. pontjában ezt így nem fogadta el.

86.

Szintén fennáll az oltalom alatt álló eredetmegjelölések hatálya alá tartozó borok hírneve, amellyel kapcsolatban nincs vita, mert ez közismert ténynek tekinthető. ( 45 ) A vita tehát annak tisztázására korlátozódik, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés elnevezésének a vitatott védjegyben való használata az 1234/2007 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii) alpontja értelmében vett, eredetmegjelöléssel való visszaélést jelent‑e.

87.

Azon okok, amelyek miatt a Törvényszék elutasította e visszaélés fennállásának megállapítását, jogilag téves alapon nyugszanak, amelyre már hivatkoztam. A Törvényszék szerint ugyanis az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölésnek nincs önálló megkülönböztető képessége, mivel ebből az egyetlen kifejezésből áll (Porto/Port); miután olyan alkoholtartalmú italokra vonatkozó védjegy része lett, amely azt egy másik szóval együtt alkalmazza, a fogyasztók egyszerűen a második elem által jellemzett földrajzi hely (kikötő) megjelöléseként érzékelik. Ezen elgondolás szerint a Porto/Port kifejezés tehát vagy szokásos, vagy egyszerűen egy általános megnevezésnek minősül, amelyet bármilyen gazdasági szereplő kisajátíthat, aki ennek révén azt egy szóval (személynévvel, városnévvel, vagy bármilyen helynévvel vagy földrajzi térszínformával) kiegészítve kívánja azonosítani saját alkolholtartalmú termékeit.

88.

Ez a feltevés elfogadhatatlannak tűnik számomra, mivel olyan mértékben gyengíti az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölés megkülönböztető erejét, hogy azt tényleg szokásos megnevezéssé alakítja át, szemben az 1234/2007 rendelet 118 m. cikkének (3) bekezdése szerinti kifejezett tilalommal. ( 46 )

89.

Annak elismerése, ahogyan az a Törvényszék ítéletében is szerepel, ( 47 ) az alkoholtartalmú italok tekintetében is, hogy a „port” kifejezés inkább folyami vagy tengeri kikötőnek felel meg, semmint oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek, az eredetmegjelölés olyan mértékű kiüresítését jelentené, oltalmától megfosztó szokásos jellemzőket tulajdonítva annak. Jóllehet a „port” angolul vagy franciául azt jelenti, hogy kikötő, e körülmény nem igazolhatja, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés védelem nélkül maradjon: az arra vonatkozó döntést, hogy oltalom alatt álló, többi borászati eredetmegjelöléssel azonos oltalmat biztosítanak ennek, és nem a szemantikai megállapításoktól függően gyengített oltalmat, akkor hozták meg, amikor az uniós hatóságok az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket tartalmazó lajstromba felvették azt.

90.

Ezen oltalom uniós jog által biztosított következménye a jelen ügyben az, hogy a „Port” kifejezést önmagában vagy más kifejezéssel együtt nem használhatták a hírnevet jogtalanul használó alkoholtartalmú italokat azonosító védjegyek esetén (különösen azon italok esetén, amelyeknél bizonyos versenyképes közelség áll fenn azáltal, hogy ugyanazon fogyasztók felé irányulnak és azonos forgalmazási és értékesítési csatornákat használnak).

91.

A Törvényszék ezért tévesen alkalmazta a jogot, mivel nem értékelte helyesen a borokra vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket megillető oltalom hatályát (beleértve az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölést), mint a hírnevükkel való esetleges visszaélés elbírálásának előfeltételét azon védjegyek terhére, amelyek jellemző kifejezését kisajátítják.

92.

E jogalap az 1234/2007 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdése b) pontjának megsértésén alapszik. Az IVDP azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem ismerte el ( 48 ) a vitatott védjegy által az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelölésre való utalást.

93.

Valójában az előző fellebbezési jogalap elfogadása lehetővé tenné e jogalap vizsgálatának mellőzését, mivel az 1234/2007 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii) alpontját sértő megállapítását követően hatályon kívül kell helyezni a Törvényszék ítéletét. Elvégzem azonban az e jogalapra vonatkozó vizsgálatot is.

94.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata ( 49 ) kimondta, hogy az „idézés” fogalma „olyan helyzetet takar, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az e megjelölés alatt álló termék képe jut az eszébe referenciaképként” ( 50 ).

95.

Az utalás tilalma nem feltétlenül a fogyasztók tényleges megtévesztésének fennállásához kapcsolódik. Nem elengedhetetlen, hogy a fogyasztó úgy gondolja, hogy az utaló védjegy magában foglalja az utalás tárgyát képező, oltalom alatt álló eredetmegjelölés által biztosított oltalmat. A Bíróság többször hangsúlyozta, hogy oltalom alatt álló eredetmegjelölésre történő utalás a termékekkel való összetéveszthetőség hiányában is lehetséges. ( 51 )

96.

Kétségtelen, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 76. pontjában a Bíróság arra vonatkozó ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint az összetévesztés veszélye szükségtelen az utalás fennállásához. Azonban e pontra vonatkozó álláspontjának kifejtése során a fellebbezési tanács véleményét támogatta, amely „a portói borra »utalás« hiányára következtetett, mivel a whisky eltérő áru, és a vitatott védjegy egyetlen alkotóeleme sem tartalmaz esetlegesen hamis vagy megtévesztő megjelölést” ( 52 ). Ezen feltevés megállapítását követően a Törvényszék elutasította az ehhez kapcsolódó törlési okot, a vitatott védjegy használatával kapcsolatban „a fenti 71. pontban kifejtett megfontolásokra” hivatkozással. ( 53 )

97.

Ezen érvelés alapján a Törvényszék kétszer is tévesen alkalmazta a jogot: a) egyrészt téved magával az utalás fogalmával kapcsolatban, ahogy azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata is értelmezte, úgy értve, hogy az a jelen ügyben nem áll fenn, mert a whisky és a portói bor között nem áll fenn az összetévesztés veszélye; és b) másrészt az ítélet korábbi pontjára hivatkozással ugyanazt a hibát ismétli, amelyet az IVDP második fellebbezési jogalapjának vizsgálata során már értékeltem.

98.

A „Port Charlotte” védjegy még az oltalom alatt álló Porto/Port eredetmegjelöléssel való „összetéveszthetőség hiányában sem” ( 54 ) utalhat a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes európai fogyasztó érzékelésében a szóban forgó, oltalom alatt álló eredetmegjelölés oltalma alá tartozó borokra. A Törvényszéknek el kellett volna vonatkoztatnia az összetévesztés veszélyétől, ( 55 ) hogy arra összpontosítson, hogy az új védjegy „a fogyasztó képzetében kiváltott‑e a termék származására vonatkozóan gondolattársítást” ( 56 ), különösen, ha hasonló megjelenésű termékekről van szó, mindegyiket alkolholtartalmú italként palackozták, és tekintettel az oltalom alatt álló, híres eredetmegjelölés és azon védjegy közötti (részbeni) hangzásbeli hasonlóságra, amelynek törlését kérték. ( 57 )

99.

Összefoglalva, úgy vélem, hogy az EUIPO és az IDVP által benyújtott két fellebbezési kérelemnek helyt kell adni, amely a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezet.

100.

Az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi. Álláspontom szerint, jelen fellebbezés esetében ennek feltételei fennállnak.

101.

A fent kifejtett érvek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság: