1

A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 343., 1. o.; helyesbítés: HL L 55., 2013.2.27., 27. o.) 4. cikke szerint létrehozásra kerül a meghatározott mezőgazdasági termékekre és meghatározott élelmiszerekre vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések rendszere.

2

A 1151/2012 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének meghatározása szerint „eredetmegjelölés” elnevezés olyan terméket jelöl, amely egy meghatározott helyről, régióból vagy – kivételes esetekben – országból származik, amelynek minősége vagy jellemzői alapvetően vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek köszönhetők, és amely előállításának valamennyi szakasza a meghatározott földrajzi területen történik.

3

A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer esetében – amelyeknek meg kell felelniük az 1151/2012 rendeletben előírt feltételeknek, és különösen meg kell felelniük az e rendelet 7. cikkében meghatározott termékleírásnak – az elnevezés oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (OEM) történő bejegyzése az említett elnevezésnek Európai Uniós szintű védelmet biztosít. Ezt az oltalmat az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdése határozza meg.

4

A bejegyzési eljárás két szakaszból áll. Az első szakaszban a bejegyzés iránti kérelmet nemzeti szinten vizsgálják meg. Ezt a szakaszt az 1151/2012 rendelet 49. cikke szabályozza, amely így szól:

„(1)   Elnevezéseknek a 48. cikkben említett minőségrendszerek keretében való bejegyzése iránti kérelmet kizárólag olyan csoportosulások nyújthatnak be, amelyek a bejegyeztetni kívánt elnevezésű termékekkel dolgoznak. […]

(2)   […A] kérelmet az adott tagállam hatóságaihoz kell benyújtani.

A tagállam a megfelelő eszközökkel megvizsgálja a kérelmet annak ellenőrzése céljából, hogy az indokolt‑e és megfelel‑e az adott rendszer feltételeinek.

(3)   Az e cikk (2) bekezdésének [második] albekezdésében említett vizsgálat során a tagállam nemzeti felszólalási eljárást indít, ami biztosítja a kérelem megfelelő közzétételét, és észszerű határidőt állapít meg, amelyen belül minden, jogos érdekkel rendelkező és a tagállam területén székhellyel vagy lakóhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy felszólalással élhet a kérelemmel szemben.

A tagállam [dönt] [...] a felszólalások elfogadhatóságáról.

(4)   Amennyiben a tagállam a beérkezett felszólalások vizsgálatát követően úgy ítéli meg, hogy az e rendeletben foglalt követelmények teljesültek, kedvező határozatot hozhat, és benyújthatja a Bizottsághoz a kérelmezési dokumentációt. Ilyen esetben értesíti a Bizottságot az olyan természetes vagy jogi személyektől érkezett elfogadható felszólalásokról, akik vagy amelyek a (3) bekezdésben említett közzététel időpontját megelőzően legalább öt évig folyamatosan jogszerűen forgalmazták a szóban forgó termékeket és használták az érintett elnevezéseket.

A tagállam gondoskodik a kedvező határozat közzétételéről, továbbá arról, hogy minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek ahhoz jogos érdeke fűződik, jogorvoslati lehetőséggel élhessen.

A tagállam biztosítja a kedvező határozat alapjául szolgáló termékleírás‑változat közzétételét, és elektronikus hozzáférést biztosít a termékleíráshoz.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések tekintetében a tagállamok gondoskodnak továbbá a termékleírás azon változatának közzétételéről, amelynek alapján a Bizottság az 50. cikk (2) bekezdése értelmében meghozza a határozatát.”

5

A második szakaszban a kérelmet az Európai Bizottság vizsgálja meg, és – amennyiben az 1151/2012 rendeletben meghatározott feltételek teljesültek – azt a felszólalási eljárás céljából közzéteszi. Ezt a Bizottság előtti vizsgálatot – amelyre a jelen kereset vonatkozik – „A Bizottság általi vizsgálat és a felszólalási eljárás céljából történő közzététel” című 50. cikk szabályozza, amely az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A Bizottság a megfelelő eszközökkel megvizsgálja, hogy a 49. cikk értelmében általa kézhez kapott kérelem megalapozott‑e, és megfelel‑e az adott rendszer feltételeinek. […]

(2)   Ha a Bizottság az (1) bekezdés első albekezdésének megfelelően lefolytatott vizsgálat alapján úgy ítéli meg, hogy az e rendeletben meghatározott feltételek teljesültek, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi az alábbi dokumentumokat:

[…]”

6

Az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzététellel az 1151/2012 rendelet 51. cikkének megfelelően megindul a „[f]elszólalási eljárás”, amely cikk az alábbiakat mondja ki:

„(1)   Az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzététel időpontjától számított három hónapon belül bármely tagállam vagy harmadik ország hatósága, valamint bármely olyan, harmadik országban székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy, amelynek ahhoz jogos érdeke fűződik, felszólalást nyújthat be a Bizottsághoz.

Bármely olyan, jogos érdekkel rendelkező természetes vagy jogi személy, amely olyan tagállamban rendelkezik székhellyel vagy lakóhellyel, amely nem azonos azzal a tagállammal, ahol a kérelmet benyújtották, a székhelye szerinti tagállamban felszólalást nyújthat be olyan határidőn belül, amely lehetővé teszi az első albekezdés szerinti felszólalás benyújtását.

A felszólalásnak tartalmaznia kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a kérelem sértheti az e rendeletben megállapított feltételeket. […]

A Bizottság késedelem nélkül továbbítja a felszólalást a kérelmet benyújtó hatóság vagy szerv részére.

(2)   Ha a felszólalás Bizottsághoz történő benyújtását követő két hónapon belül indokolással ellátott felszólalási nyilatkozatot nyújtanak be, a Bizottság ellenőrzi ezen indokolással ellátott felszólalási nyilatkozat elfogadhatóságát.

(3)   Egy indokolással ellátott, elfogadható felszólalási nyilatkozat kézhezvételét követő két hónapon belül a Bizottság felhívja a felszólalást benyújtó hatóságot vagy személyt és a kérelmet benyújtó hatóságot vagy szervet, hogy észszerű – legfeljebb három hónapos – határidőn belül folytassák le a szükséges konzultációkat.

A felszólalást benyújtó hatóság vagy személy és a kérelmet benyújtó hatóság vagy szerv indokolatlan késedelem nélkül megkezdi ezeket a szükséges konzultációkat. Átadják egymásnak az annak értékeléséhez szükséges információkat, hogy a bejegyzési kérelem megfelel‑e az e rendeletben foglalt feltételeknek. Amennyiben nem sikerül megállapodásra jutni, ezeket az információkat a Bizottság részére is át kell adni.

[…]

(4)   Amennyiben az e cikk (3) bekezdésében említett szükséges konzultációk eredményeképpen az 50. cikk (2) bekezdése szerint közzétett információk jelentős mértékben módosulnak, a Bizottság újra elvégzi az 50. cikkben említett vizsgálatot […]”

7

Az 1151/2012 rendelet „A bejegyzésről szóló határozat” című 52. cikke az alábbiakat írja elő:

„(1)   Ha a Bizottság az 50. cikk (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően lefolytatott vizsgálatot követően rendelkezésére álló információk alapján úgy ítéli meg, hogy a bejegyzés feltételei nem teljesültek, végrehajtási jogi aktust fogad el a kérelem elutasítása céljából. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 57. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   Ha a Bizottsághoz az 51. cikk értelmében nem érkezik sem felszólalás, sem indokolással ellátott, elfogadható felszólalási nyilatkozat, az 57. cikk (2) bekezdésében említett eljárás alkalmazása nélkül végrehajtási jogi aktusokat fogad el az elnevezés bejegyzése céljából.

(3)   Ha a Bizottsághoz indokolással ellátott, elfogadható felszólalási nyilatkozat érkezik, akkor az 51. cikk (3) bekezdésében említett szükséges konzultációkat követően, és azok eredményének figyelembevételével:

(4)   A bejegyzési aktusokat és az elutasítási határozatokat közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.”

8

Az 1151/2012 rendelet 57. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A Bizottság munkáját a mezőgazdasági termékek minőségpolitikájával foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet alkalmazásában bizottságnak minősül.

(2)   Ha egy rendelkezés erre a bekezdésre hivatkozik, akkor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, akkor a Bizottság nem fogadja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét; ebben az esetben a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése szerint kell eljárni.”

9

A Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16‑i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2011. L 55., 13. o.) 5. cikke az alábbiakat mondja ki:

„(1)   Amennyiben a vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazandó, a bizottság az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) és (5) bekezdésében, és adott esetben, a Bizottság javaslata alapján elfogadandó jogi aktusokkal kapcsolatban az EUMSZ 238. cikkének (3) bekezdésében meghatározott többséggel nyilvánít véleményt. A tagállamok bizottságbeli képviselőinek szavazatait az ugyanezen cikkekben meghatározott módon kell súlyozni.

(2)   Ha a bizottság véleménye kedvező, a Bizottság elfogadja a végrehajtási jogi aktus tervezetét.

(3)   A 7. cikk sérelme nélkül, ha a bizottság véleménye kedvezőtlen, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét. Amennyiben szükség van végrehajtási jogi aktusra, az elnök további megvitatás céljából a kedvezőtlen véleménynyilvánítástól számított két hónapon belül a végrehajtási jogi aktus tervezetének módosított változatát ugyanazon bizottság elé terjesztheti, vagy a végrehajtási jogi aktus tervezetét a véleménynyilvánítástól számított egy hónapon belül a fellebbviteli bizottság elé terjesztheti.

(4)   Ha a bizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság elfogadhatja a végrehajtási jogi aktus tervezetét, a második albekezdésben meghatározott esetek kivételével. Amennyiben a Bizottság nem fogadja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, az elnök a bizottság elé terjesztheti annak módosított változatát.

[…]”

10

A felperes, a Pagkyprios organismos ageladotrofon Dimosia Ltd (POA), a tehéntej‑ és hústermeléssel foglalkozó szarvasmarha‑tenyésztők szövetsége. A szövetséget 2004‑ben hozták létre és jegyezték be, annak 157 tagja van, ami hozzávetőleg az összes ciprusi tehéntejtermelő 75%‑ának felel meg. Cipruson évente átlagosan 54 millió liter tehéntejet használnak fel a „halloumi” nevű sajt termelési folyamatában. Sajátos ciprusi sajtfajtáról van szó, amelyet meghatározott módon készítenek, és amely sajátos ízzel, állaggal és kulináris jellemzőkkel rendelkezik. A felperes a halloumi gyártásához felhasznált tehéntej legjelentősebb ciprusi termelője. A felperes – a 100%‑ban a tulajdonában lévő Papouis Dairies Ltd nevű leányvállalata útján – a saját márkaneve alatt és forgalmazói márkanevek részére termelői tevékenységet is folytat a halloumi sajtok tekintetében.

11

2012. április 5‑én a sajttermelő, és különösen a halloumitermelő ágazatban működő ciprusi társaságok és szövetségek kérelmet nyújtottak be a ciprusi hatóságokhoz a halloumi OEM‑ként való bejegyzése iránt. Ez a kérelem az 1985‑ös ciprusi gyártási szabványon (a továbbiakban: 1985‑ös szabvány) alapult, és arra irányult, hogy ezt a szabványt úgy értelmezzék, hogy az a halloumitermelőket több mint 50% juh‑ vagy kecsketej felhasználására kötelezi. Más szavakkal, amennyiben tehéntejet adnak a juh‑ vagy kecsketejhez, vagy a kettő keverékéhez, a halloumi gyártásához nem megengedett a kecske‑ vagy juhtejnél, vagy a kettő keverékénél nagyobb mennyiségű tehéntej felhasználása.

12

A jelen esetben, mivel 2012. november 30‑án a bejegyzés iránti kérelmet az Episimi Efimerida tis Kypriakis Dimokratiasban közzétették, a felperes az 1151/2012 rendelet 49. cikkének megfelelően a nemzeti felszólalási eljárás keretében kifogást emelt, amelyben vitatta a kecske‑ vagy juhtejnél nagyobb mennyiségű tehéntejnek a halloumi gyártásához történő felhasználására vonatkozó tilalmat. A felperes ebben a tekintetben azt állította, hogy az 1985‑ös szabvány alapján a halloumit túlnyomó részben tehéntejből is elő lehet állítani, amennyiben ahhoz nem elhanyagolható mennyiségű juh‑ és kecsketejet használnak fel.

13

2013. november 14‑én találkozóra került sor a ciprusi hatóságok és a kifogást emelő szervezetek között, azonban nem tudtak megállapodásra jutni.

14

2014. július 9‑én a ciprusi mezőgazdasági minisztérium elutasította a felhozott kifogásokat, és ugyanezen a napon az Episimi Efimerida tis Kypriakis Dimokratiasban közzétette a halloumi OEM‑ként való bejegyzése iránti kérelmet.

15

2014. július 17‑én a ciprusi hatóságok benyújtották a Bizottsághoz a halloumi OEM‑ként való bejegyzése iránti CY/PDO/0005/01243. sz. kérelmet (a továbbiakban: kérelem), amelyben hangsúlyozták, hogy a tej termékleírás által megkövetelt összetétele a juh‑ vagy kecsketejnek, vagy a kettő keverékének túlsúlyára utal.

16

2014. július 22‑én, miután a ciprusi mezőgazdasági minisztérium elutasította a kifogásait, a felperes az Anatato Dikastirio tis Kypriakis Dimokratiashoz (a Ciprusi Köztársaság legfelsőbb bírósága, Ciprus) fordult.

17

A 2015. március 25‑i és június 25‑i levelében a felperes közölte az aggályait a Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságával. A 2015. március 25‑i levelében a felperes arra hivatkozott, hogy az 1985‑ös szabvány kérelemben szereplő értelmezése helytelen, mivel az téves és alá nem támasztott tudományos bizonyítékokon alapul.

18

A 2015. július 20‑i levelében a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy az a bejegyzési eljárásban csak a nemzeti felszólalási eljáráson keresztül tud részt venni, és hogy e körülmények között a felszólalásának nemzeti szintű elutasítását a Bizottság nem vizsgálhatja.

19

A 2015. július 28‑i jogi aktusában (HL 2015. C 246., 9. o., a továbbiakban: megtámadott aktus) a Bizottság a kérelem megvizsgálását követően úgy döntött, hogy közzéteszi az 1151/2012 rendelet 50. cikke (2) bekezdése a) pontjának alkalmazása iránti kérelmet, ismertetve a ciprusi hatóságok által a halloumi OEM‑ként való bejegyzése céljából benyújtott termékleírás összefoglalóját. Ezzel a közzététellel megindult a Bizottság előtti közigazgatási eljárás második szakasza, azaz az 1151/2012 rendelet 51. cikke szerinti határokon átnyúló felszólalási eljárás.

20

A Törvényszék Hivatalához 2015. október 7‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet. A felperes azt kérte, hogy a Törvényszék:

21

A Törvényszék Hivatalához 2015. október 8‑án benyújtott külön beadványában a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben lényegében azt kérte, hogy a Törvényszék elnöke függessze fel a megtámadott aktus végrehajtását, beleértve az 1151/2012 rendelet 51. cikke szerinti felszólalási eljárás megindítását, illetve a halloumi OEM‑ként való bejegyzésére vonatkozó, az e rendelet 52. cikkén alapuló, bármilyen további határozatot és a költségekről egyelőre ne határozzon.

22

A 2015. december 7‑i végzésével a Törvényszék elnöke a sürgősség hiánya miatt elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet. A Törvényszék elnöke a költségekről egyelőre nem határozott.

23

A Törvényszék Hivatalához 2016. január 15‑én benyújtott külön beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő. A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

24

A 2016. március 9‑én benyújtott iratában a felperes előterjesztette a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit. A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

25

Az eljárási szabályzat 130. cikke értelmében, ha valamely fél azt kéri, hogy a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve döntsön az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör hiánya tárgyában, a Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

26

A jelen esetben a Törvényszék megállapítja, hogy az ügy iratai alapján elegendő információ áll rendelkezésére, és ebből következően az eljárás folytatása nélkül hoz határozatot.

27

A Bizottság azt állítja, hogy a felperes által előterjesztett megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan mivel egyrészt a megtámadott aktus nem minősül megtámadható aktusnak, hiszen az előkészítő jellegű, és nem rögzíti véglegesen a Bizottság álláspontját, másrészt az nem érinti a jogilag megkövetelt módon a felperes jogi helyzetét vagy eljárási jogait.

28

A felperes vitatja a megtámadott jogi aktus elkészítő jellegét. A felperes azt állítja, hogy a megtámadott aktussal szemben helye van a bírósági felülvizsgálatnak, mivel a Bizottság „határozatát” tartalmazó intézkedésről van szó, amely határozat szerint a Halloumi elnevezés bejegyzése iránti kérelem eleget tesz az OEM‑ként való bejegyzéshez az 1151/2012 rendeletben meghatározott összes kritériumnak, és amely határozat kötelező joghatásokkal rendelkezik.

29

A Bizottság által benyújtott elfogadhatatlansági kifogásról való határozathozatal érdekében először is azt kell megállapítani, hogy a megtámadott aktus – amint azt a Bizottság állítja – a végleges határozathoz képest előkészítő jellegű‑e, és így nem támadható meg.

30

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében „bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket”.

31

Annak megállapításához, hogy a megtámadott intézkedések az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének értelmében vett jogi aktusoknak minősülnek‑e, azok lényegi tartalmát kell megvizsgálni (1981. november 11‑iIBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont).

32

Ebben a tekintetben csak azok a kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések minősülnek az EUMSZ 263. cikk értelmében megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak és határozatoknak, amelyek a felperes jogi helyzetének jelentős módosításával a felperes érdekeit érintik (lásd: 2010. január 19‑iCo‑Frutta kontra Bizottság ítélet, T‑355/04 és T‑446/04, EU:T:2010:15, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Olyan jogi aktusok esetén, amelyek kidolgozása egy belső eljárás több szakaszában történik, főszabály szerint csak azon intézkedések minősülnek megtámadható jogi aktusoknak, amelyek ezen eljárás végén véglegesen rögzítik az intézmény álláspontját, nem támadhatók azonban meg a végleges határozat előkészítésére irányuló azon közbenső intézkedések, amelyek jogellenességére a végleges határozattal szemben indított kereset keretében ténylegesen hivatkozni lehet (lásd: 2015. szeptember 3‑iSpanyolország kontra Bizottság végzés, T‑676/14, EU:T:2015:602, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

A jelen esetben egyrészt az 1151/2012 rendelet 50. cikkének (2) cikke szerint a „felszólalási eljárás céljából történő közzétételre” vonatkozó határozat célja, amint azt a címe is jelzi, az e rendelet 51. cikke szerinti felszólalási eljárás megindítása, és ezáltal az említett rendelet 52. cikkében foglalt „bejegyzésről szóló határozat” előkészítése, amely utóbbi marad a végleges határozat.

35

Ebből következően az 1151/2012 rendelet 50. cikkének (2) bekezdésében meghatározott „felszólalási eljárás céljából történő közzétételre” vonatkozó határozat előkészítő jellegű a „bejegyzésről szóló határozathoz” képest, ezért egyedül az utóbbi határozat válthat ki olyan joghatásokat, amelyek a felperes érdekeit érinthetik, így az EUMSZ 263. cikk értelmében egyedül az támadható meg megsemmisítés iránti keresettel (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 10‑iZentralverband des Deutschen Bäckerhandwerks kontra Bizottság végzés, T‑354/13, nem tették közzé, EU:T:2014:775, 30. pont).

36

Másrészt az ilyen előkészítő aktusok esetleges jogellenességére ténylegesen lehet hivatkozni azon végleges aktus elleni kereset alátámasztása érdekében, amelynek előkészítő szakaszát képezik (lásd ebben az értelemben: 1981. november 11‑iIBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 12. pont), amennyiben a felperes az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének megfelelően bizonyítja, hogy a kereset elfogadhatóságának feltételei teljesültek.

37

A fentiek alapján az 1151/2012 rendelet 50. cikkének (2) bekezdése szerinti „felszólalási eljárás céljából történő közzétételre” vonatkozó határozat nem minősül megtámadható aktusnak.

38

Ezt a megállapítást a felperes érvei nem kérdőjelezhetik meg.

39

Először is a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott aktus vele szemben kötelező joghatásokat, valamint nagyon hátrányos gazdasági hatásokat vált ki. A felperes hangsúlyozza, hogy a megtámadott aktus jogi szempontból haladéktalanul összeegyeztethetetlenné teszi a termékeit az 1985‑ös szabvánnyal, amennyiben a bejegyzési iránti kérelem vitatott közzétételétől azokat már csak meg fogják „tűrni” a piacon, és azokat a fogyasztók már nem „hagyományos” termékekként fogják érzékelni. A felperes ebben a tekintetben megjegyzi, hogy a megtámadott aktus még akkor is sérelmet fog számára okozni, ha a Bizottság nem jegyzi be OEM‑ként a Halloumi elnevezést, mivel ez az aktus azt állapítja meg, hogy a szóban forgó bejegyzés iránti kérelem eleget tesz az 1151/2012 rendeletben meghatározott kritériumoknak. Ezenkívül a felperes arra a jelentős pénzbeli kárra hivatkozik, amely többek között a piaci részesedések, az ügyfelek és a halloumi sajt gyártásához felhasznált tehéntej értékesítésére vonatkozó szerződések elvesztéséhez kapcsolódik. A felperes megjegyzi, hogy ha a megtámadott aktust nem semmisítik meg, a tagjai által termelt több mint 30 millió liter tej válik feleslegessé, ami elkerülhetetlenül e tagok megszűnéséhez fog vezetni.

40

Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes érvei alapján nem állapíthatók meg olyan joghatások, amelyek az érdekeit érinthetnék. Egyrészt ugyanis a megtámadott aktus, tekintettel annak előkészítő jellegére, egyáltalán nem rendelkezik olyan kötelező joghatással, amely a felperes termékeinek az 1985‑ös szabvánnyal való jogi összhangját érinthetné. Így különösen a megtámadott aktusnak sem célja, sem hatása nem az, hogy kötelező erővel ruházza fel az említett szabványnak az aktusban elfogadott értelmezését. Másrészt a felperes által hivatkozott pénzbeli kár még a bizonyítottságának feltételezése esetén sem befolyásolhatja a megtámadott határozat jogi jellegére vonatkozó elemzést (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2015. szeptember 3‑iSpanyolország kontra Bizottság végzés, T‑676/14, EU:T:2015:602, 18. pont).

41

Másodszor, mint megalapozatlant el kell utasítani a felperes azon felvetését, hogy analógia állna fenn egyrészt az 1151/2012 rendelet 50. cikkének (1) bekezdése szerinti vizsgálatot követően meghozott, az említett rendelet 52. cikkének (1) bekezdésén alapuló, a bejegyzés iránti kérelmet elutasító végleges jellegű határozat, másrészt a szintén e vizsgálatot követően meghozott, e rendelet 50. cikkének (2) bekezdésében meghatározott „felszólalási eljárás céljából történő közzétételre” vonatkozó határozat között.

42

Ugyanis amint az az 1151/2012 rendelet 52. cikkének (1) bekezdéséből, és az említett rendelet 50. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, az első cikkben meghatározott, a bejegyezési iránti kérelmet elutasító határozat befejezi a bejegyzési eljárást, míg a második cikkben meghatározott, a „felszólalási eljárás céljából történő közzétételre” vonatkozó határozat az említett eljárás új szakaszát indítja el.

43

Harmadszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság által az 1151/2012 rendelet 50. cikkének (1) bekezdése alapján lefolytatott vizsgálat végleges jellegű, amennyiben a Bizottság – a megfelelő ügyintézés, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megfelelően – a felszólalási eljárást követően kizárólag az ezen eljárás során kapott további információk alapján tagadhatja meg a bejegyzést, így a felperes szerint az említett rendelet 50. cikkének (2) bekezdése értelmében maga az említett vizsgálat alapján hozott határozat is végleges. A felperes ebben a tekintetben arra alapítja az érvelését, hogy az 1151/2012 rendelet 50. cikkének (2) bekezdése alapján hozott határozatot maga a Bizottság sem módosíthatja.

44

Mindazonáltal egyrészt e tényezők nem befolyásolják a fenti 35. pontban tett megállapítást, amely szerint az 1151/2012 rendelet 50. cikkének (2) bekezdése szerinti határozatnak csak előkészítő jellege van. Másrészt a bejegyzési eljárás e szakaszában semmi sem zárja ki, hogy a Bizottság az 1151/2012 rendelet 52. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a felszólalási eljárás eredményeként – az említett rendelet 57. cikkének (2) bekezdése alapján szervezett, a mezőgazdasági termékek minőségpolitikájával foglalkozó bizottság véleményezési eljárása során – elutasítsa a bejegyzés iránti kérelmet.

45

Ebben a tekintetben a felperes állításával ellentétben az előkészítő aktus esetleges jogellenességeinek vitatása előtt a végleges határozat bevárására vonatkozó kötelezettség nem minősül „idő‑ és erőforrás‑veszteségnek”. Az ilyen előkészítő aktussal szembeni kereset elfogadhatósága tehát összeegyeztethetetlen a Bizottság és az uniós bíróságok közötti hatáskörmegosztással, a Szerződés által meghatározott jogorvoslatokkal, továbbá a megfelelő igazságszolgáltatás elvének, illetve a bizottsági közigazgatási eljárás rendes lefolytatatásának követelményeivel (lásd ebben az értelemben: 2011. október 13‑iDeutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C‑463/10 P és C‑475/10 P, EU:C:2011:656, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

Végül a bejegyzési aktust nem fosztja meg a megtámadható jellegétől, és a felperest az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke alapján fennálló hatékony bírói jogvédelemhez való jogától az a körülmény, hogy az 1151/2012 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése, illetve az említett rendelet 52. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján a Bizottság egyáltalán nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel a bejegyzés iránti kérelem elutasítására, és az elnevezést a kérelemnek megfelelően köteles bejegyezni. Ugyanis a megtámadott aktushoz hasonló előkészítő aktusok esetleges jogellenességére a végleges aktus elleni kereset alátámasztása érdekében ténylegesen hivatkozni lehet, ami így megfelelő szintű bírói jogvédelmet biztosít (lásd ebben az értelemben: 2013. november 27‑iMAF kontra EIOPA végzés, T‑23/12, nem tették közzé, EU:T:2013:632, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

Negyedszer, amennyiben a felperes az 1981. november 11‑iIBM kontra Bizottság ítélet (60/81, EU:C:1981:264, 11. pont) alapján azt állítja, hogy a megtámadott aktus „elkülönül” az 1151/2012 rendelet 52. cikke értelmében meghozható aktusoktól, mivel az az említett – a felszólalási eljárás alapján meghozott – aktusoknál korábbi, és a felszólalási eljárástól független, meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott ítélet 11. pontjában foglalt követelményekkel ellentétben a megtámadott aktus nem valamely „elkülönült különleges eljárás végleges befejezésének” minősül, hanem éppen ellenkezőleg, az eljárás egyik szakasza – nevezetesen az 1151/2012 rendelet 50. cikke szerinti, a „Bizottság általi vizsgálat és a felszólalási eljárás céljából történő közzététel” szakasza – befejezésének (lásd a fenti a 34. pontot).

48

Következésképpen a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, anélkül hogy a Bizottság által felhozott második elfogadhatatlansági kifogást meg kellene vizsgálni.

49

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott: