1

1999. november 18‑án a felperes, a Tronios Group International BV a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11.1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).

2

A lajstromoztatni kívánt védjegy a SkyTec európai uniós szómegjelölés (a továbbiakban: vitatott védjegy) volt.

3

2001. május 2‑án a SkyTec megjelölést 001386812. számon európai uniós védjegyként lajstromozták.

4

Az áruk, amelyek vonatkozásában a vitatott védjegyet lajstromozták, a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9. és 11. osztályba tartoznak, és a 9. osztály vonatkozásában az alábbi leírásnak felelnek meg: „Elektromos és elektromágneses jelek vételére, rögzítésére, továbbítására, kezelésére és megjelenítésére alkalmas készülékek, vezeték nélküli mikrofonok és rendszerek, mikrofonok, lemez, Cd és DV lejátszók; CD és DVD felvevőkészülékek; kábelek, összekötő kábelek és csatlakozószerelvények; digitális és analóg hangok kezelésére alkalmas készülékek; alacsony és magas teljesítményű audioerősítők, hangfalak, hangszórók és kellékek”.

5

A vitatott védjegy oltalmát 2009. november 19‑én megújították, és a megújított európai uniós védjegyet a Közösségi Védjegyértesítő 2009. november 25‑i 47/2009. számában hirdették meg.

6

2007. március 23‑án a British Sky Broadcasting Group plc (a továbbiakban: BSkyB), a beavatkozó fél – a Sky plc – jogelődje, a 40/94 rendelet 50. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kérelmet nyújtott be a vitatott védjegy oltalma megszűnésének megállapítása iránt. 2007. április 2‑án a felperes a vitatott védjegy használatára vonatkozó bizonyítékokat terjesztett elő. 2008. július 11‑i határozatában a törlési osztály úgy találta, hogy a vitatott védjegy tényleges használat tárgyát képezte, és elutasította a megszűnés megállapítása iránti kérelmet. E határozat jogerőre emelkedett.

7

2012. március 21‑én a BSkyB a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával és (5) bekezdésével összefüggésben értelmezett a) pontja alapján, valamint ugyanezen rendelet 53. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett c) pontja alapján a vitatott védjegy törlése iránti kérelmet terjesztett elő, amennyiben az említett védjegyet a fenti 4. pontban említett, a 9. osztályba tartozó áruk vonatkozásában lajstromozták.

8

A törlés iránti kérelme alátámasztására a BSkyB többek között az 1998. szeptember 24‑én a 126425. számon lajstromozott, és 2016. április 1‑jéig megújított SKY korábbi európai uniós szóvédjegyre, valamint az 1995. április 18‑án a 2044507B. számon lajstromozott, és 2015. november 7‑ig megújított SKY korábbi egyesült királysági szóvédjegyre hivatkozott. E védjegyeket a 9., 38. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában lajstromozták.

9

A korábbi egyesült királysági védjegy árujegyzékében szereplő, 9. osztályba tartozó áruk a következő leírásnak felelnek meg: „Rádió‑, televízió‑, hangfelvevő‑ és hanglejátszó‑, távközlési‑, jelző‑, ellenőrző‑ (felügyeleti), (nem gyógyászati) optikai vizsgálati, oktatókészülékek és eszközök; televíziós és rádiós lejátszás céljából rögzített programok; számítógépek; számítógépes programok, mágneses szalagok, lemezek és kábelek; a fent említett szalagokkal való használatra szánt kazetták és tartók; kódkártyák; üres és műsoros audio‑ és videokazetták, ‑szalagok és tartók; kompaktlemezek; gramofonlemezek; rádioantennák; hang‑ vagy képfelvételhez való lézer‑olvasású lemezek; kódolt jelek dekódolására szolgáló készülékek; videokivetítő‑készülékek; videoképernyők; napszemüvegek; elektronikus és számítógépes játékok; elektronikus és számítógépes interaktív játékok; a fent említett valamennyi áru alkatrészei és tartozékai; a 9. osztályba tartozó valamennyi áru”.

10

2013. június 28‑i határozatával a törlési osztály a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett a) pontja alapján helyt adott a vitatott védjegy törlése iránti kérelemnek, és részben törölte a vitatott védjegyet, amennyiben azt az érintett, a 9. osztályba tartozó áruk vonatkozásában lajstromozták.

11

2013. augusztus 27-én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozatával szemben.

12

2014. november 28‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa jóváhagyta a törlési osztály határozatát, és a fellebbezést elutasította.

13

A megtámadott határozatban egyfelől a fellebbezési tanács elutasította a 207/2009 rendelet 54. cikke (2) bekezdése szerinti belenyugvás általi jogvesztésre alapított kifogást, melyet a felperes a törlési kérelemmel szemben terjesztett elő. A felperes nem bizonyította, hogy 2012. március 21‑én, az említett kérelem benyújtásának időpontjában a BSkyB több mint öt éve bírt tudomással a vitatott védjegy használatáról, mivel e használat első bizonyítékait a felperes 2007. április 2‑án, a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása iránti eljárás során terjesztette elő (a megtámadott határozat 15–25. pontja). Másfelől a fellebbezési tanács megállapította, hogy a vitatott védjegy és a korábbi egyesült királysági védjegy között (a továbbiakban: az ütköző védjegyek) a 9. osztályba tartozó áruk tekintetében fennáll az összetéveszthetőség a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett a) pontja alapján, anélkül, hogy a törlés iránti kérelem alapját képező többi törlési jogalapot és korábban keletkezett jogot megvizsgálta volna (a megtámadott határozat 26–45. pontja).

14

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

16

A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

17

Keresete alátámasztására a felperes lényegében két jogalapra hivatkozik, egyrészt a 207/2009 rendelet 54. cikke (2) bekezdésének megsértésére, másrészt a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett a) pontja alapján az összetéveszthetőség téves értékelésére.

18

A felperes vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását, mely szerint 2007. március 21‑ét megelőzően a BSkyB nem bír tudomással a vitatott védjegy használatáról a 207/2009 rendelet 54. cikke (2) bekezdésének értelmében, és arról csupán 2007. április 2‑án szerzett tudomást.

19

A felperes kiemeli lényegében, hogy a törlési kérelem benyújtásának időpontjáig a vitatott védjegy már 1998‑tól kezdődően tényleges állandó használat tárgyát képezte az Európai Unió tagállamaiban, beleértve az Egyesült Királyságot, azaz hozzávetőleg tizennégy éve létezett a BSkyB korábbi védjegyei mellett. A felperes szerint ezen időtartam tizenegy évre csökken, amennyiben a 2001. május 2., az európai uniós védjegyként történt lajstromozásának időpontja, és a 2012. március 21., az ütköző védjegyek között fennálló összetéveszthetőségre alapított törlési kérelem benyújtásának időpontja között eltelt időszakot veszik figyelembe. A BSkyB ugyanakkor nem találta e veszélyt elegendő oknak arra, hogy ezt megelőzően jogi lépéseket tegyen, és nem vélte úgy, hogy az elegendő ok lenne a vitatott védjegy törlési iránti kérelem benyújtására sem a megszűnés megállapítása iránti kérelem 2007. március 23‑i benyújtását követően, sem 2007. április 2‑át, azaz azt követően, hogy a felperes előterjesztette a használat bizonyítékát, és a BSkyB mindenféleképpen tudomást szerzett az említett használatról. Következésképpen a jelen esetben a 207/2009 rendelet 54. cikke (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek. A felperes kifejti, hogy még ha főszabály szerint neki is kell bizonyítania, hogy a BSkyB tudott a vitatott védjegy használatáról, számára nagy nehézség, sőt lehetetlen olyan bizonyítékot hoznia, mely az BSkyB belső szféráját érinti. E bizonyíték, illetve e tudomás vélelme objektív körülményeken is alapulhat, mint egy kereskedelmi kapcsolat, vagy szoros verseny létezése, melyet például az ütköző védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások ugyanazon vásár alkalmával párhuzamosan történő bemutatása bizonyít. Számos – részben az EUIPO előtti eljárás során már hivatkozott – tény és körülmény alapján megállapítható lenne, hogy a BSkyB‑nak tudnia kellett a vitatott védjegyről.

[omissis]

27

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatják a felperes érveit, és a jelen jogalap elutasítását kérik. Ebben az összefüggésében a beavatkozó fél a felperes által először a Törvényszék előtt felhozott bizonyítékok elfogadhatatlanságára hivatkozik.

28

A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a jelen esetben nyilvánvaló, hogy azt követően, hogy a BSkyB 2007. március 23‑án a vitatott védjegy megszűnésének megállapítása iránti kérelmet nyújtott be, a felperes 2007. április 2‑án nyújtotta be az említett védjegy használatának első bizonyítékait. Egyébiránt a BSkyB 2012. március 21‑én nyújtotta be a törlési kérelmet, azaz a használat bizonyítékainak első benyújtásától számított ötéves határidőn belül.

29

A felek ugyanakkor nem értenek egyet azon kérdést illetően, hogy a BSkyB‑val szemben letelt‑e a belenyugvás általi jogvesztés 207/2009 rendelet 54. cikkének (2) bekezdésében előírt határideje, mivel legalábbis 2007. március 21. előtt már tudott a védjegy használatáról.

30

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében négy feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a belenyugvás határideje megkezdődjön a korábbi védjeggyel azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló későbbi védjegy használata esetén. Először is a későbbi védjegynek lajstromozott védjegynek kell lennie, másodszor bejelentésének a jogosultja részéről jóhiszeműen kell történnie, harmadszor a későbbi védjegy használat tárgya kell, hogy legyen abban a tagállamban, amelyben a korábbi védjegyet lajstromozták, negyedszer a korábbi védjegy jogosultjának tudomása kell, hogy legyen a későbbi védjegynek a lajstromozását követő használatáról (a 2012. június 28‑i, Basile és I Marchi Italiani kontra OHIM – Osra [B. Antonio Basile 1952] ítélet, T‑134/09, EU:T:2012:328, 30. pont, valamint a 2013. október 23‑i, SFC Jardibric kontra OHIM – Aqua Center Europa [AQUA FLOW] ítélet, T‑417/12, EU:T:2013:550, 19. pont; lásd még analógia útján: a 2011. szeptember 22‑i, Budějovický Budvar ítélet, C‑482/09, EBHT, EU:C:2011:605, 54. és 56–58. pont).

31

Ezen ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy a 207/2009 rendelet 54. cikke (2) bekezdésének célja az, hogy szankcionálja valamely korábbi védjegy olyan jogosultját, aki egy későbbi európai uniós védjegy használatát egymást követő öt éven át eltűrte, noha tudomása volt e használatról, azzal, hogy a továbbiakban nem kérheti e későbbi védjegy törlését, továbbá nem léphet fel a későbbi védjegy használata ellen. E rendelkezés célja egyensúlyba hozni a védjegyjogosultnak a védjegy alapvető funkciójának a biztosításában fennálló érdekét, valamint a többi gazdasági szereplő azon érdekét, hogy olyan megjelölések álljanak rendelkezésükre, amelyek alkalmasak áruik és szolgáltatásaik jelölésére. E célkitűzés azzal jár, hogy ezen alapvető funkció biztosítása érdekében a korábbi védjegy jogosultja fel kell, hogy tudjon lépni az övével azonos vagy ahhoz hasonló későbbi védjegy használata ellen. A korábbi védjegy jogosultjának csupán az európai uniós védjegy használatáról való tudomásszerzését követően nyílik lehetősége arra, hogy e használatot ne tűrje, az ellen tehát fellépjen, vagy a későbbi védjegy törlését kérje, és ennélfogva a belenyugvás határideje is csak akkor veszi kezdetét (lásd ebben az értelemben: B. Antonio Basile 1952 ítélet, fenti 30. pont, EU:T:2012:328, 32. és 33. pont, valamint az AQUA FLOW ítélet, fenti 30. pont, EU:T:2013:550, 20. és 21. pont; lásd továbbá ebben az értelemben, analógia útján: Budějovický Budvar ítélet, fenti 30. pont, EU:C:2011:605, 46–48. pont).

32

A 207/2009 rendelet 54. cikke (2) bekezdésének teleologikus értelmezéséből következik, hogy a jogvesztő határidő kezdőnapjának számítása szempontjából releváns időpont az, amikor a későbbi védjegy használatáról tudomást szereznek (lásd ebben az értelemben: B. Antonio Basile 1952 ítélet, fenti 30. pont, EU:T:2012:328, 33. pont).

33

Hasonlóképpen – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában megállapította –, ezen értelmezés megköveteli, hogy a későbbi védjegy jogosultja bizonyítsa, hogy a korábbi védjegy jogosultja ténylegesen tudomással bírt az említett védjegy használatáról, mivel ennek hiányában utóbbi nem tudna fellépni a későbbi védjegy használata ellen. Amint arra az EUIPO helytállóan hivatkozik, e tekintetben figyelembe kell venni a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.) 9. cikkének (1) bekezdésében – melynek helyébe a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 25. o.) 9. cikkének (1) bekezdése lépett – meghatározott hasonló, belenyugvás általi jogvesztésre vonatkozó szabályt, mellyel kapcsolatban az említett irányelv tizenegyedik preambulumbekezdése (a 2008/95 irányelv tizenkettedik preambulumbekezdése) kifejti, hogy a jogvesztés ezen indoka akkor alkalmazható, ha a korábbi védjegy jogosultja a használatot „hosszabb időn át eltűrte”, ami azt jelenti, hogy „szándékosan” vagy „a tények ismeretében” (lásd ebben az értelemben: Budějovický Budvar ítélet, fenti 30. pont, EU:C:2011:605, 46. és 47. pont, valamint Trstenjak főtanácsnok Budějovický Budvar ügyre vonatkozó indítványa, C‑482/09, EBHT, EU:C:2011:46, 82. pont). Meg kell állapítani, hogy ezen értékelés értelemszerűen alkalmazandó a 207/2009 rendelet 54. cikkének (2) bekezdésére, melynek szövege megegyezik a 89/104 és 2008/95 irányelv 9. cikke (1) bekezdésével.

34

Következésképpen el kell utasítani a felperes azon érveit, melyek lényegében azt állítják, hogy elegendő azt bizonyítani, hogy a BSkyB tudhatott a vitatott védjegy használatáról, vagy olyan egybevágó valószínűsítő körülményeket megállapítani, melyek alapján feltételezhető, hogy a BSkyB tudott e használatról.

35

Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy a felperes mindamellett bizonyította‑e, hogy legkésőbb 2007. március 21‑én a BSkyB ténylegesen tudomást szerzett a vitatott védjegy használatáról.

36

Előzetesen, amint azt a beavatkozó fél helyesen kéri, el kell utasítani mint elfogadhatatlant a keresetlevél mellékleteit, melyeket a felperes első alkalommal a Törvényszék előtt terjesztett elő. A 207/2009 rendelet 65. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy a Törvényszék feladata az EUIPO fellebbezési tanácsai határozatai jogszerűségének felülvizsgálata, az uniós jog alkalmazásának többek között az említett tanácsok előtt előterjesztett tényállási elemek fényében történő ellenőrzésével. Ekképpen a felek által az EUIPO fórumai előtt nem hivatkozott tényekre a Törvényszék előtti keresetindítás szakaszában már nem lehet hivatkozni, és a Törvényszék nem vizsgálhatja újból a tényállást azoknak a bizonyítékoknak a fényében, amelyeket először előtte terjesztenek elő, kivéve azon tényeket, melyek az EUIPO fórumai hivatalból történő vizsgálatának tárgyát kellett volna, hogy képezzék a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének értelmében (lásd ebben az értelemben: 2011. november 10‑i, LG Electronics kontra OHIM ítélet, C‑88/11 P, EU:C:2011:727, 23–26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2005. november 24‑i, Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion [ARTHUR ET FELICIE] ítélet, T‑346/04, EBHT, EU:T:2005:420, 19. pont, valamint a 2014. december 12‑i, Wilo kontra OHIM [Pioneering for You] ítélet, T‑601/13, EU:T:2014:1067, 12. pont). A jelen esetben a felperes által szolgáltatott új tényállási elemek és bizonyítékok, beleértve a forgalmat és a katalógusokat, a saját felelősségi körébe tartoznak, és a felperes nem hivatkozott arra, hogy ezeknek ilyen hivatalból történő vizsgálat tárgyát kellett volna képezniük. Ennélfogva ezen elemek nem érinthetik a megtámadott határozat jogszerűségét, és ezeket el kell utasítani anélkül, hogy szükséges lenne azok bizonyító erejének vizsgálata.

37

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak a felperes által az EUIPO előtti eljárás során hivatkozott bizonyítékokkal kapcsolatos értékelése nem hibás (a megtámadott határozat 21. és 22. pontja), mivel a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a BSkyB ténylegesen tudott a vitatott védjegy használatáról, és nem kizárólag azt, hogy a BSkyB tudomással bírt az említett védjegy lajstromozásáról (lásd a fenti 30. pontot). Ezen érveivel a felperes pontosan abból kívánja levezetni, hogy a BSkyB ténylegesen tudott e használatról, hogy utóbbinak bizonyítottan tudomása volt a vitatott védjegy lajstromozásáról, illetve bizonyos mutatókból, melyek a felperes szerint a használatról való tudomásra engednek következtetni, mint például a BSkyB által a saját védjegyeinek a „sky” elemet tartalmazó, az övével azonos vagy ahhoz hasonló védjegyekkel szembeni védelmére kifejlesztett proaktív stratégia.

[omissis]

44

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a fellebbezési tanács megalapozottan állapította meg a megtámadott határozat 22. pontjában, hogy a felperes által az EUIPO előtti eljárás során hivatkozott bizonyítékok, bár alkalmasak a vitatott védjegy bizonyos mértékű használatának alátámasztására, nem elegendőek annak bizonyítására, hogy 2007. március 21. előtt a BSkyB ténylegesen tudott volna az említett használatról.

[omissis]

47

Következésképpen az első jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

62

Ennélfogva el kell utasítani a második, a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett a) pontjának a megsértésére alapított jogalapot is.

63

Következésképpen, tekintettel az EUIPO elsődleges kereseti kérelmére, mely arra irányulóként értelmezendő, hogy a Törvényszék állapítsa meg a megtámadott határozat jogszerűségét (lásd a válaszbeadvány 63. pontját), valamint a beavatkozó fél kereseti kérelmére, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

64

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

65

A felperest, mivel pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

66

A beavatkozó fél, mivel nem kérte költségeinek megtérítését, maga viseli saját költségeit az eljárási szabályzat 138. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott: