1

Fellebbezésével a Cap Actions SNCM (a továbbiakban: Cap Actions), egy olyan befektetési alap, amely közvetítésével a Société nationale maritime Corse Méditerranée (SNCM) munkavállalói e társaság tőkéjének 9%‑át birtokolják, az Európai Unió Törvényszéke 2015. július 7‑i SNCM kontra Bizottság végzésének (T‑1/15, EU:T:2015:489, a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzésben elutasították az T‑1/15. sz. ügyben az elsőfokú eljárás felperese kereseti kérelmeinek a támogatása végett benyújtott beavatkozási kérelmét, amely ügy a Franciaország által az SNCM javára nyújtott SA.16237 (C 58/02 [korábbi N118/02]) számú állami támogatásról szóló, 2013. november 20‑i 2014/882/EU bizottsági határozat (HL 2014. L 357., 1. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítésére irányult.

2

Ezenkívül a Cap Actions azt kéri a Bíróságtól, hogy adjon helyt a beavatkozási kérelmének.

3

Az Európai Bizottság 2015. szeptember 7‑én nyújtotta be a fellebbezésre vonatkozó észrevételeit.

4

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének második bekezdése alapján minden olyan személy beavatkozhat az Európai Unió bíróságai előtt folyamatban lévő eljárásokba, aki valószínűsíteni tudja, hogy az e bíróságok valamelyike elé vitt jogvita kimeneteléhez jogos érdeke fűződik.

5

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „a jogvita kimeneteléhez fűződő jogos érdeknek” az említett 40. cikk második bekezdése értelmében vett fogalmát magára a jogvita tárgyára tekintettel kell meghatározni, és úgy kell érteni, mint maguknak a kérelmeknek az elbírálásához fűződő közvetlen és fennálló érdeket, és nem mint a felhozott jogalapokhoz vagy érvekhez fűződő érdeket. A jogvita „kimenetelén” ugyanis a végleges határozatot kell érteni, amelyet a meghozandó ítélet rendelkező része tartalmaz (lásd: a Bíróság elnökének végzése,, Bizottság kontra EnBWC‑365/12 P, EU:C:2013:83, 7. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

6

E tekintetben különösen azt kell megvizsgálni, hogy a beavatkozást kérelmezőt közvetlenül érinti‑e a megtámadott aktus, és a jogvita kimeneteléhez fűződő érdeke biztos‑e (lásd: a Bíróság elnökének végzése, Mory és társai kontra Bizottság, C‑33/14 P, EU:C:2015:135, 7. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Főszabály szerint a jogvita kimeneteléhez fűződő érdek csak akkor tekinthető kielégítően közvetlennek, ha e kimenetel megváltoztathatja a beavatkozást kérelmezőnek a jogi helyzetét (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének végzései, National Power és PowerGen kontra Bizottság, C‑151/97 P(I) és C‑157/97 P(I), EU:C:1997:307, 61. pont; Schenker kontra Air France és Bizottság, C‑589/11 P(I), EU:C:2012:332, 14. és 15. pont; Mory és társai kontra Bizottság, C‑33/14 P, EU:C:2015:135, 4. és 11. pont).

7

Fellebbezésével a Cap Actions azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a Bíróság alapokmánya 40. cikkének második bekezdését tévesen értelmezte. A Cap Actions lényegében öt, a következőkre alapított jogalapot hoz fel:

8

Mindenekelőtt az első, majd a lényegében ugyanazon jogkérdésre vonatkozó második és ötödik jogalapot együtt, végül pedig egymás után a harmadik és negyedik jogalapot kell megvizsgálni.

9

Első jogalapjában a Cap Actions azt állítja, hogy a Törvényszéknek a megtámadott végzésben figyelembe kellett volna vennie azt a tényt, hogy 2009/611 határozatnak a Törvényszék által a Corsica Ferries France kontra Bizottság ítélettel (T‑565/08, EU:T:2012:415) történő megsemmisítését követően a vitatott határozat elfogadását megelőzően nem indították meg újból az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást.

10

A figyelembevétel e hiánya az állami támogatások területén az eljárásokhoz való egyenlő hozzáférés tekintetében különbséget teremtett a beavatkozást kérelmező két fél, vagyis egyrészt a Corsica Ferries France (a továbbiakban: Corsica Ferries), aki a T‑1/15. sz. ügyben a Bizottság kereseti kérelmeinek a támogatása végett nyújtott be beavatkozási kérelmet, másrészt pedig a Cap Actions között, aki ugyanezen ügyben az SNCM kereseti kérelmeinek a támogatása végett nyújtott be beavatkozási kérelmet. A Cap Actions e tekintetben hangsúlyozza, hogy az SNCM kontra Bizottság végzés (T‑1/15, EU:T:2015:487) 9. pontjában a Corsica Ferries beavatkozásának az engedélyezésével a Törvényszék többek között arra a tényre hivatkozott, hogy a Corsica Ferries, amely az SNCM versenytársa, aktívan részt vett a Bizottság előtti igazgatási eljárásban. A Cap Actions azzal érvel, hogy megfosztották attól a lehetőségtől, hogy ugyanezt tegye, mivel a Bizottság megtagadta a hivatalos vizsgálati eljárásnak a 2009/611 határozat megsemmisítését követően történő újbóli megindítását annak ellenére, hogy a Francia Köztársaság és az SNCM erre irányuló kérelmeket címeztek hozzá.

11

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az, hogy valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet a Törvényszéknél nem terjesztett elő, holott rendelkezett az ennek megtételéhez szükséges elemekkel, és e jogalap nem a Törvényszék által a határozatában kifejtett indokok valamelyikére irányul, azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a korlátozott fellebbezési jogkörrel rendelkező Bírósághoz (lásd ebben az értelemben: Langnese‑Iglo kontra Bizottság ítélet, C‑279/95 P, EU:C:1998:447, 55. pont; Pêra‑Grave kontra OHIM ítélet, C‑249/14 P, EU:C:2015:459, 24. pont).

12

A Cap Actions‑nak a jelen végzés 10. pontjában összefoglalt érvelése abból az előfeltevésből indul ki, miszerint részt vett volna a hivatalos vizsgálati eljárásban, ha ezt az eljárást a 2009/611 határozat Törvényszék által megsemmisítését követően újbóli megindították volna. Márpedig az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján, valamint az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 6. cikkének (1) bekezdése alapján az említett 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett felek jogosultak a hivatalos vizsgálati eljárás keretében észrevételeket benyújtani. Így hallgatólagosan, azonban szükségszerűen a Cap Actions azzal érvel a Bíróság előtt, hogy rendelkezett e minőséggel a vitatott határozat tárgyát képező támogatásokra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás keretében.

13

Azonban meg kell állapítani, hogy a Cap Actions a Törvényszék előtt nem hivatkozott az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett állítólagos érintett féli minőségére. Ebből következik, hogy nem fogadható el, hogy a megtámadott végzés hatályon kívül helyezésére irányuló kérelme érdekében e minőségre hivatkozzon a Bíróság előtt.

14

Kétségtelen, hogy a Cap Actions a Bíróság előtt kifogásolja a tekintetében amiatt fennálló, állítólagosan eltérő bánásmódot, hogy az SNCM kontra Bizottság végzéssel (T‑1/15, EU:T:2015:487) többek között azzal az indokkal engedélyezték a Corsica Ferries‑nek a T‑1/15. sz. ügyben a Bizottság kereseti kérelmeinek a támogatása végett történő beavatkozását, hogy a Corsica Ferries aktívan részt vett a vitatott határozat tárgyát képező támogatásokra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárásban.

15

Azonban egy beavatkozást kérelmező fél valamely eljárásba történő beavatkozásának a Törvényszék által azon érvek alapján történő engedélyezése, amelyeket e bíróság előtt az előadott, önmagában nem lehet következménye azon kérelem tárgyában hozandó döntésre, amely egy harmadik személy ugyanezen eljárásba való beavatkozására irányul, mivel ez utóbbi helyzete különbözik, és mivel a Törvényszék előtt a kérelmének alátámasztására eltérő érveket hoz fel azon személyhez képest, akinek a beavatkozását engedélyezték.

16

Ebből következik, hogy az első jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

17

A megtámadott végzés 11. pontjára vonatkozó második jogalapjának keretében a Cap Actions emlékeztet, hogy az SNCM e társaságban részvényekkel rendelkező munkavállalóinak az érdekeit képviseli, amely részvények értékét közvetlenül érinti a vitatott határozat. Így az említett munkavállalóknak mint részvényeseknek közvetlen és fennálló érdekük fűződik a Törvényszék előtt folyamatban lévő ügy kimeneteléhez. A Cap Actions beavatkozása elkerüli a nagyszámú egyedi beavatkozást, és a Cap Actions megállapítja, hogy ezen okból értelmezi tágan a Bíróság a beavatkozáshoz való jogot az egyesületeket illetően, és nézetének az alátámasztására a Bíróság elnökének a National Power és PowerGen kontra Bizottság végzését (C‑151/97 P(I) és C‑157/97 P(I), EU:C:1997:307, 66. pont) idézi. A Cap Actions szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak e körülmények ellenére történő megállapításával, hogy a szóban forgó jogvita kimeneteléhez nem fűződik közvetlen és fennálló érdeke.

18

A megtámadott végzés 14–16. pontjára vonatkozó ötödik jogalapjával a Cap Actions megkérdőjelezi a Törvényszék azon megállapítását, miszerint nem adott elő semmiféle olyan konkrét és alátámasztott elemet, amely az érdekeit megkülönböztetheti az SNCM érdekeitől. A Cap Actions hangsúlyozza, hogy az SNCM‑től elkülönülő polgári jogi jogalanyisággal és jogi személyiséggel rendelkezik, és hogy érdeke az általa képviselt munkavállaló részvényesek vagyonának a védelmében áll. Megjegyzi, hogy ez utóbbiak azonnal látják a részvényeiknek az uniós bíróságok előtt folyamatban lévő, az SNCM‑nek nyújtott állami támogatásokra vonatkozó peres eljárások miatt és különösen a Törvényszék előtt folyamatban lévő azon T‑1/15. sz. ügy miatt bekövetkező értékcsökkenését, amelybe beavatkozni kíván.

19

Nem vitatott, hogy munkavállaló részvényeseknek a Cap Actions által védelemben részesített pénzügyi érdekeit a jogi személyként fennálló saját érdekeihez hasonlóan jelentősen érintheti a Törvényszék előtt folyamatban lévő azon ügy kimenetele, amelyben az SNCM az egyik fél. Ugyanis e jogvita megoldásának jelentős hatása lehet az SNCM pénzügyi helyzetére, következésképpen pedig a Cap Actions közvetítésével birtokolt részvények értékére.

20

Azonban az azon társaság részvényeseinek a gazdasági és pénzügyi érdekeit – akár jelentősen – érintő ilyen sérelem, amely a Törvényszék előtt folyamatban lévő ügy feleinek egyike, valamint azon befektetési alap érdekeit érintő sérelem, amely közvetítésével bizonyos befektetők e társaságban részvényeiket birtokolják, nem tekinthető az e részvényesek és ezen alap érdekei jelen végzés 5. és 6. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett közvetlen sérelmének, mivel nem változtatja meg azok jogi helyzetét. Ugyanis az ilyen érdekek egybeolvadnak magának a társaságnak az érdekeivel, amely a szóban forgó jogvita fele, és azokat csak közvetetten, azon következményeken keresztül érinti e jogvita megoldása, amelyekhez az említett megoldás e félre nézve vezet (a Bíróság elnökének végzése, AITEC és társai kontra Bizottság, C‑97/92, C‑105/92 és C‑106/92, EU:C:1993:954, 15. pont).

21

Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot annak a megtámadott végzés 11. pontjában vagy 14–16. pontjában történő megállapításával, hogy az előtte a Cap Actions által hivatkozott érdekeket nem érinti közvetlenül az előtte folyamatban lévő jogvita kimenetele, tehát nem tesznek eleget a Bíróság alapokmánya 40. cikkének második bekezdése szerinti követelményeknek.

22

Ezért a második és az ötödik jogalapot el kell utasítani.

23

A megtámadott végzés 12. pontjára vonatkozó harmadik jogalapjában a Cap Actions azzal érvel, hogy a Törvényszék értékelési hibát követett el annak megállapításával, hogy a Cap Actions nem bizonyította, hogy a nemzeti szinten folyamatban lévő, csődgondnokság alá helyezési eljárást felfüggesztik a vitatott határozat megsemmisítése esetén. A Cap Actions hangsúlyozza, hogy a csődgondnokság alá helyezési ezen eljárás kimenetele az uniós bíróságok előtt folyamatban lévő, az SNCM‑nek nyújtott állami támogatásokra vonatkozó peres eljárások és különösen a Törvényszék előtt folyamatban lévő T‑1/15. sz. ügy kimenetelétől függ. Ugyanis az SNCM fő részvényese, vagyis a Transdev állami vállalat e peres eljárások miatt indította meg a csődgondnokság alá helyezési eljárást. A Cap Actions szerint az említett peres eljárások nélkül az SNCM hiányát a vállalat szerkezetátalakításán keresztül kellett volna megszüntetni.

24

E tekintetben az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására, kivéve ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered, másrészt a tények értékelésére. Amint a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az említett 256. cikk értelmében a tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogkövetkezményeknek a felülvizsgálatára (lásd többek között: Bavaria kontra Bizottság ítélet, C‑445/11 P, EU:C:2012:828, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott végzés 12. pontjában kimondta, hogy az SNCM a Bíróság előtt folyamatban lévő több eljárásban érintett, és hogy ezért a vitatott határozatban szóban forgó összegek a támogatás kedvezményezettje által e szakaszban visszatérítendő összegeknek csak egy részét képezik. E megállapítások alapján jutott arra a következtetésre a Törvényszék, hogy nem bizonyították, hogy a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő, csődgondnokság alá helyezési eljárást a vitatott határozat megsemmisítése esetén felfüggesztik.

26

Márpedig a Cap Actions a Bíróság előtt e tekintetben csak azt állítja, hogy a Törvényszékhez általa benyújtott bizonyítékok alapján a Transdev fő részvényes úgy határozott, hogy a nemzeti bíróságok előtt az állami támogatások tárgyában uniós szinten folyamatban lévő peres eljárások miatt megindítja a csődgondnokság alá helyezési eljárást. Ezen érvelés nem bizonyítja azon ténybeli megállapítások tárgyi pontatlanságát, amelyekre a megtámadott végzés 12. pontja támaszkodik.

27

Ezért meg kell állapítani, hogy a Cap Actions elfogadhatatlan érveket hoz fel azáltal, hogy annak bizonyítása nélkül vitatja a Törvényszék által a megtámadott végzés 12. pontjában végzett ténybeli értékelést, hogy ezen értékelések tárgyi pontatlansága az iratokból következik.

28

A fentiekből következik, hogy a harmadik jogalapot el kell utasítani.

29

A megtámadott végzés 13. pontjára vonatkozó negyedik jogalapjában a Cap Actions azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a fő részvényes, amely a Transdev és nem a francia állam, mint olyan, érdekeit a Cap Actions által képviselt, részvényekkel rendelkező munkavállalók érdekeihez hasonlította. A Cap Actions azzal érvel, hogy a Transdev ki kíván vonulni a tengeri fuvarozásból, míg a munkavállaló részvényesek mind vagyonukat, mind munkahelyüket meg kívánják őrizni. A Cap Aciotns‑nak így saját érdeke fűződik a Törvényszék előtt folyamatban lévő ügy kimeneteléhez, amely érdek eltér a fő részvényes érdekétől.

30

E tekintetben, amint a jelen végzés 20. pontjában megállapításra került, valamely társaság részvényeseinek a gazdasági és pénzügyi érdekei főszabály szerint egybeolvadnak azon társaságnak magának az érdekeivel, amely valamely jogvita fele. Kétségtelen, hogy azon részvényesek, akiknek érdekeit a jelen ügyben a Cap Actions képviseli, az SNCM munkavállalói is, azonban hangsúlyozni kell, hogy a Cap Actions az érdekeiket részvényesi minőségükben képviseli, amint azt a fellebbezésének keretében kifejezetten meg is erősíti.

31

A Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott végzés 13. pontjában, hogy a jelen végzés előző pontjában hivatkozott szabály alóli kivételként az a körülmény, hogy valamely társaság kisebbségi részvényesének az e társaság fő részvényesének, tehát adott esetben magának a társaságnak az érdekeitől eltérő érdekei vannak, adott esetben megalapozhatja az e kisebbségi részvényesnek azon jogvita kimeneteléhez fűződő érdekét, amelyben a szóban forgó társaság az egyik fél, amely érdek eltér ez utóbbi érdekétől. Azonban ahhoz, hogy e kivételre hivatkozni lehessen, a kisebbségi részvényesnek olyan konkrét elemeket kell benyújtania, amelyek bizonyítják a szóban forgó jogvita kimeneteléhez fűződő, annak tárgyára tekintettel fennálló ezen érdekek közötti különbséget.

32

Márpedig a jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott végzés 13. pontjában kimondta, hogy a Cap Actions nem nyújtott be semmiféle konkrét elemet, amely bizonyíthatta az ilyen eltérés fennállását. A jelen végzés 24. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a Cap Actions elfogadhatatlan érvekre hivatkozik e ténybeli megállapítás annak bizonyítása nélküli vitatásával, hogy annak tárgyi pontatlansága az iratokból következik.

33

Ebből következik, hogy a negyedik jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

34

A fentiek összességéből következik, hogy – mivel a Cap Actions által a fellebbezése alátámasztására felhozott egyetlen jogalapnak sem lehet helyt adni – azt egészében el kell utasítani.

35

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Cap Actions pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott: