—

a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo, J. Dias Lopes és M. Rebelo, meghatalmazotti minőségben,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében D. Robertson, M. Holt és V. Kaye, meghatalmazotti minőségben, segítőik: B. Kennelly QC, és M. Gray barrister,

—

az Európai Bizottság képviseletében K.‑P. Wojcik és I. Rogalski, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21‑i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 263. o.) 4. cikke (1) bekezdése 2. pontjának és I. melléklete A. szakasza 1. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Mohammad Zadeh Khorassani és Kathrin Pflanz között az M. Z. Khorassani és egy harmadik személy között létrejött vagyonkezelési szerződés K. Pflanz általi közvetítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2004/39 irányelv (2), (20) és (31) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

4

A 2004/39 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ez az irányelv a befektetési vállalkozásokra és a szabályozott piacokra vonatkozik.”

5

Ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1., 2., 4., 5., 9. és 16. pontja a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

[…]

[…]

[…]

6

Az említett irányelv „Kötelezettség a megbízásoknak az ügyfél számára legkedvezőbb feltételek mellett történő végrehajtására” címet viselő 21. cikkének (1)–(3) bekezdése kimondja:

„(1)   A tagállamok megkövetelik, hogy a befektetési vállalkozások minden észszerű lépést tegyenek meg a megbízások végrehajtása során, hogy ügyfeleik számára a lehető legjobb eredményt érjék el, figyelembe véve az árat, a költségeket, a gyorsaságot, a végrehajtás és a teljesítés valószínűségét, a nagyságrendet, a jelleget vagy bármely más, a megbízás végrehajtása szempontjából jelentős megfontolást. Amennyiben azonban az ügyfél konkrét utasítást adott, a befektetési vállalkozásnak az utasítást követve kell a megbízást végrehajtania.

(2)   A tagállamok megkövetelik a befektetési vállalkozásoktól, hogy hatékony mechanizmust hozzanak létre és hajtsanak végre az (1) bekezdésben foglaltaknak teljesítésére. A tagállamok különösen azt követelik meg, hogy a befektetési vállalkozások hozzanak létre és hajtsanak végre a megbízások teljesítésére vonatkozó politikát annak lehetővé tételére, hogy ügyfélmegbízásaiknál a lehető legjobb eredményt érjék el, az (1) bekezdésnek megfelelően.

(3)   A megbízások teljesítésére vonatkozó politikának az eszközök valamennyi osztálya tekintetében információkat kell tartalmaznia azon különféle kereskedési helyszínekről, ahol a befektetési vállalkozás végrehajtja az ügyfélmegbízásokat, valamint azon tényezőkről, amelyek befolyásolják a végrehajtás helyszínének megválasztását. […]”

7

Ugyanezen irányelv I. mellékletének A. szakasza befektetési szolgáltatásként és tevékenységként említi a következőket:

8

A 2004/39 irányelvnek a befektetési vállalkozások szervezeti követelményei és működési feltételei, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2006. augusztus 10‑i 2006/73/EK bizottsági irányelv (HL 2006. L 241., 26. o.) (81) preambulumbekezdése értelmében:

„A pénzügyi eszköz valamely típusával kapcsolatos általános tanács nem befektetési tanácsadás a 2004/39/EK irányelv alkalmazásában, mert ez az irányelv megállapítja, hogy a 2004/39/EK irányelv alkalmazásában a befektetési tanácsadás a konkrét pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tanácsadásra korlátozódik. […]”

9

A 2006/73 irányelv „Befektetési tanácsadás” címet viselő 52. cikkének második bekezdése szerint a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 4. pontja értelmében vett személyre szóló ajánlás az alábbi lépések valamelyikének megtételére vonatkozik:

10

A Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv) 823. §‑ának (2) bekezdése értelmében kártérítési kötelezettség terheli azt a személyt, aki egy másik személy védelmét szolgáló törvényt sért meg.

11

A 2007. július 16‑i törvénnyel (BGBl. 2007. I., 1330. o.) módosított 1998. szeptember 9‑i Kreditwesengesetz (a hitelágazatról szóló törvény, BGBl. 1998. I., 2776. o., a továbbiakban: KWG) 1. §‑ának (1a) bekezdése kimondja:

„[…] Pénzügyi szolgáltatások a következők:

12

A KWG 32. §‑ának (1) bekezdése így rendelkezik:

„Bármely személynek, amely belföldön üzletszerűen, illetve olyan mennyiségben kíván […] pénzügyi szolgáltatásokat nyújtani, amely kereskedelmi jelleggel szervezett vállalkozást követel meg, a Bundesanstalt [für Finanzdienstleistungsaufsicht (pénzügyi szolgáltatások szövetségi felügyelete, Németország)] írásbeli engedélyével kell rendelkeznie […]”

13

2007 novemberében K. Pflanz, aki nem rendelkezik pénzügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozó, a KWG 32. §‑ának (1) bekezdése szerinti engedéllyel, M. Z. Khorassaninak úgynevezett „Grand‑Slam” tőkebefektetést ajánlott. Ezzel összefüggésben K. Pflanz rávette M. Z. Khorassanit, hogy kössön szolgáltatásra irányuló szerződést a liechtensteini székhelyű GSS AG társasággal és vagyonkezelési szerződést a szintén liechtensteini székhelyű D. AG társasággal. A előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy ez utóbbi szerződés pénzügyi portfóliókezelési tevékenység keretében pénzügyi eszközök vételét, eladását és kezelését foglalta magában.

14

M. Z. Khorassani vállalta, hogy 20000 euró egyszeri és 1000 euró havi rendszerességű utalásokat teljesít, minden esetben 5%‑os jutalékkal növelten. 2007 decemberében az érintett összesen már 27000 eurót fizetett, amelyből levontak 19731,60 euró előre fizetendő kezelési költséget és 1285,71 euró jutalékot. Ezt követően M. Z. Khorassani elállt az említett szerződésektől, és a kifizetett összeg visszafizetését követelte, valamint kártérítést kért.

15

A Landgericht Berlin (berlini tartományi bíróság, Németország) a két lichtensteini vállalkozással szemben indított keresetet joghatóság hiánya miatt elfogadhatatlannak nyilvánította, a K. Pflanzzal szemben indított keresetet pedig mint megalapozatlant elutasította.

16

6803,03 euró visszafizetése után a Kammergericht (berlini tartományi felsőbíróság, Németország) elutasította M. Z. Khorassani elé benyújtott, a követelt összeg fennmaradó részére irányuló fellebbezését. E bíróság megállapította, hogy K. Pflanz nem nyújtott a KWG 1. §‑a (1a) bekezdése második mondatának 1. és 1a. pontja szerinti olyan pénzügyi szolgáltatást, amely a KWG 32. §‑ának (1) bekezdése alapján engedélyköteles, mivel sem a befektetési tanácsadás, sem pedig a K. Pflanz által végzett befektetési közvetítés nem pénzügyi eszközök vételére és eladására irányuló ügyletre, hanem vagyonkezelési szerződésre vonatkozott, amely maga nem pénzügyi eszköz volt, noha konkrét pénzügyi eszközök későbbi vételére és eladására szolgált. Következésképpen az említett bíróság kimondta, hogy M. Z. Khorassani nem jogosult kártérítésre a polgári törvénykönyv 823. §‑a (2) bekezdésének és a KWG 32. §‑a (1) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezései alapján.

17

A felülvizsgálati kérelmet elbíráló Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) úgy véli, hogy a Kammergericht Berlin (berlini tartományi felsőbíróság) helyesen állapította meg, hogy K. Pflanz nem adott a KWG 1. §‑a (1a) bekezdése második mondatának 1a. pontja értelmében vett befektetési tanácsokat M. Z. Khorassaninak, mivel e rendelkezés a 2006/73 irányelv 52. cikkével együttesen értelmezett 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 4. pontja értelmében meghatározott pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, személyre szóló ajánlások nyújtására, nem pedig portfóliókezelési tevékenységre vonatkozik. Következésképpen K. Pflanz e tekintetben nem sértette meg a KWG 32. §‑ának (1) bekezdését.

18

Az a kérdés azonban, hogy K. Pflanz azzal, hogy vagyonkezelési szerződés megkötésére vette rá M. Z. Khorassanit, a KWG 1. §‑a (1a) bekezdése második mondatának 1. pontja értelmében vett befektetés‑közvetítői szolgáltatást nyújtott‑e, a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdése 2. pontjának és az I. melléklete A. szakasza 1. pontjának értelmezésétől függ.

19

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja egyrészt, hogy ez utóbbi rendelkezés német nyelvű változata, azaz „Annahme und Übermittlung von Aufträgen, die ein oder mehrere Finanzinstrument(e) zum Gegenstand haben” (egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos megbízások fogadása és továbbítása) azt sugallja, hogy csupán a konkrét pénzügyi eszköz vételére vagy eladására vonatkozó szerződések közvetítéséről van szó. Másrészt e rendelkezés spanyol („en relación con”), angol („in relation to”) és francia („portant sur”) változata az említett rendelkezés széles értelmezéséhez vezethet, amely rendelkezés értelmében mindössze közvetett kapcsolatnak szükséges fennállnia a közvetített ügylet és a pénzügyi eszköz vétele vagy eladása között.

20

A 2004/39 irányelv általános rendszerét illetően a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2006/73 irányelv (81) preambulumbekezdésében és 52. cikkében a „befektetési tanácsadás” fogalmával kapcsolatban adott pontosítás megerősítheti a fent említett megszorító értelmezést, amennyiben e pontosítások értelmében a befektetési tanácsadásnak konkrét pénzügyi eszközökhöz kell kapcsolódnia, ami olyan általános jogi okfejtésen alapulhat, amely a befektetés‑közvetítési tevékenységre is alkalmazandó.

21

E bíróság szerint lehetséges, hogy a 2004/39 irányelv befektetővédelmi célja nem követeli meg, hogy ezen irányelv I. melléklete A. szakaszának 1. pontjában érintett szolgáltatásba beletartozzon a portfóliókezelési szerződés közvetítése, mivel a portfóliókezelők maguk az említett irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak. Mindazonáltal a befektetővédelem hiányossága fennmaradhat, ha a szerződést harmadik államban letelepedett portfóliókezelővel kötik.

22

E körülményekre tekintettel a Bundesgerichtshof (szövetségi bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A [2004/39] irányelv I. melléklete A. szakaszának 1. pontjával összefüggésben értelmezett 4. cikke (1) bekezdése 2. pontjának első mondata értelmében vett befektetési szolgáltatásnak minősül‑e a portfóliókezeléssel kapcsolatos megbízás fogadása és továbbítása ([ezen] irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 9. pontja)?”

23

A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2004/39 irányelv I. melléklete A. szakaszának 1. pontjával összefüggésben értelmezett 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos megbízás fogadásából és továbbításából álló befektetési szolgáltatás magában foglalja a portfóliókezelési tevékenységre irányuló szerződés megkötése érdekében történő közvetítést.

24

A 2004/39 irányelvnek 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontja a befektetési szolgáltatásokat és tevékenységeket úgy határozza meg, hogy az ezen irányelv I. melléklet C. szakaszában felsorolt eszközök bármelyikéhez kapcsolódó, az e melléklet A. szakaszában felsorolt szolgáltatások és tevékenységek bármelyike.

25

Az említett A. szakaszban felsorolt befektetési szolgáltatások és tevékenységek között e szakasz 1. pontjában szerepel az egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos megbízás fogadásából és továbbításából álló szolgáltatás.

26

A feltett kérdésre adandó válasz érdekében ez utóbbi rendelkezést tehát nemcsak a szövegét, hanem a környezetét és az azon szabályozás által követett célokat figyelembe véve kell értelmezni, amelynek részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2016. november 8‑iOgnyanov ítélet, C‑554/14, EU:C:2016:835, 31. pont).

27

Ami a 2004/39 irányelv I. melléklete A. szakasza 1. pontjának szövegét illeti, bár a kérdést előterjesztő bíróság némi eltérést észlel a „kapcsolódó” szó különböző nyelvi változatai között, amelyek esettől függően többé vagy kevésbé közvetlen kapcsolatot sugallnak az e rendelkezésben említett megbízások és az egy vagy több pénzügyi eszköz között, meg kell állapítani, hogy a „megbízás”, amelynek a fogadása és továbbítása az említett rendelkezés tárgyát képező befektetési szolgáltatást vagy tevékenységet jelenti, ugyanaz az irányelv e bíróság által idézett nyelvi változataiban, vagyis a spanyol, német, angol és francia változatban.

28

Márpedig jóllehet a 2004/39 irányelv e kifejezést magát nem határozza meg, meg kell állapítani, hogy „az egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos” szavak mindössze pontosítják a kérdéses megbízás típusát, azaz az ilyen pénzügyi eszközök eladására vagy vételére irányuló megbízásokat.

29

A „megbízás” kifejezés ezen értelmezését megerősíti azon környezet is, amelynek részét képezi. Konkrétan e kifejezést ezen irányelv I. melléklete A. szakasza 2. pontjának fényében kell értelmezni, amely rendelkezés a megbízások ügyfelek nevében történő teljesítéséből álló befektetési szolgáltatást említi.

30

Ahogy azt ugyanis a főtanácsnok indítványának 42. pontjában megállapította, szoros kapcsolat áll fenn ezen I. melléklet A. szakasza 1. pontjában említett befektetési szolgáltatás, azaz a megbízások fogadása és továbbítása, valamint az említett szakasz 2. pontjában említett befektetési szolgáltatás, azaz a megbízások teljesítése között, mivel az elsőt a másodikat megelőzően nyújtják, és az első főszabály szerint a másodikhoz vezet, akár ugyanazon, akár más befektetési vállalkozás útján.

31

Márpedig a 2004/39 irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. pontjában említett befektetési szolgáltatást, azaz a megbízások ügyfelek nevében történő teljesítését ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 5. pontja úgy határozza meg, mint „az ügyfelek nevében egy vagy több pénzügyi eszköz vételére vagy eladására irányuló megállapodások megkötése”.

32

Következésképpen az említett irányelv I. melléklete A. szakaszának 1. pontjában említett befektetési szolgáltatás tárgyát képező megbízások az egy vagy több pénzügyi eszköz vételére vagy eladására vonatkozó megbízások.

33

A 2004/39 irányelv egyéb rendelkezései megerősítik ezt az értelmezést. E tekintetben ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 16. pontja a „limitáras megbízás”„valamely pénzügyi eszköz meghatározott limitáron vagy annál jobb áron meghatározott mennyiségben történő vételére vagy eladására irányuló megbízásként” határozza meg.

34

Ezenkívül az említett irányelv 21. cikke a címe alapján megbízásoknak az ügyfél számára legkedvezőbb feltételek mellett történő végrehajtására vonatkozó kötelezettségre vonatkozik, amely ez utóbbi cikk (1) bekezdése alapján magában foglalja ezen ügyfél számára a lehető legjobb eredményt elérését, figyelembe véve az árat, a költségeket, a gyorsaságot, valamint a végrehajtás és a teljesítés valószínűségét. Az említett cikk (2) és (3) bekezdése értelmében a tagállamok különösen azt követelik meg, hogy a befektetési vállalkozások olyan, megbízások teljesítésére vonatkozó politikát hozzanak létre és hajtsanak végre, amelynek az eszközök valamennyi osztálya tekintetében információkat kell tartalmaznia azon különféle kereskedési helyszínekről, ahol a befektetési vállalkozás végrehajtja az ügyfélmegbízásokat, valamint azon tényezőkről, amelyek befolyásolják a végrehajtás helyszínének megválasztását.

35

Következésképpen a 2004/39 irányelv I. melléklete A. szakasza 1. pontjának az e rendelkezés környezetének fényében értelmezett szövegéből következik, hogy az e rendelkezésben említett szolgáltatás nem foglalja magában a portfóliókezelési tevékenységre irányuló szerződés megkötése érdekében történő közvetítést. Még akkor is ugyanis, ha e szerződés megkötése később pénzügyi eszközök vételére vagy eladására vonatkozó megbízások portfóliókezelő általi, portfóliókezelési tevékenysége keretében való fogadásához vagy továbbításához vezet, az említett szerződésnek önmagában nem képezi tárgyát a megbízások ilyen fogadása vagy továbbítása.

36

E következtetést nem gyengíti az Egyesült Királyság kormánya által hivatkozott azon tény, miszerint a 2004/39 irányelv (20) preambulumbekezdése kimondja, hogy ezen irányelv alkalmazásában a megbízások fogadásával és továbbításával kapcsolatos üzleti tevékenység körébe kell tartoznia két vagy több befektető összehozásának, és ezzel e befektetők között ügyletek létrehozásának.

37

Ahogyan azt ugyanis a főtanácsnok indítványának 44. pontjában megjegyezte, e preambulumbekezdés csupán a két vagy több befektető megbízások fogadásának és továbbításának keretében való kapcsolatba hozatalára vonatkozik. Az említett preambulumbekezdés a kapcsolatba hozatal azon eseteit érinti, amelyek célja egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos ügylet teljesítése, ami kizárja a portfóliókezelési tevékenységre irányuló szerződés céljából való közvetítést.

38

A német kormány és az Egyesült Királyság kormánya is megállapítja, hogy a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének (4) pontjában meghatározott és az I. melléklete A. szakaszának 5. pontjában felsorolt „befektetési tanácsadási” szolgáltatás a 2006/73 irányelv 52. cikke értelmében adott pénzügyi eszközzel kapcsolatos művelet megtételére vonatkozó ajánlást tartalmaz. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a 2004/39 irányelv I. melléklete A. szakaszának 1. pontjában az „adott” pénzügyi eszköz említésének az elmaradása azt jelzi, hogy e rendelkezés hatálya nem korlátozódik adott pénzügyi eszközzel közvetlenül kapcsolatos megbízások fogadására és továbbítására.

39

Ez az érvelés nem állja meg a helyét.

40

A befektetési tanácsadási szolgáltatás ugyanis a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 4. pontjában szereplő meghatározás szerint pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó ügyletek tekintetében személyre szóló ajánlások ügyfeleknek való nyújtását foglalja magában. A 2006/73 irányelv (81) preambulumbekezdése értelmében a pénzügyi eszköz valamely típusával kapcsolatos általános tanács nem a 2004/39 irányelv értelmében vett befektetési tanácsadás, amelynek a konkrét pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tanácsadásra kell korlátozódnia, e pontosítást pedig a 2006/73 irányelv 52. cikke fogalmazza meg. Márpedig sem e preambulumbekezdés, sem e cikk nem lehet semmilyen hatással a 2004/39 irányelv I. melléklete A. szakaszának 1. pontjában említett befektetési szolgáltatás terjedelmére.

41

A 2004/39 irányelv céljából nem következik e rendelkezés eltérő értelmezése. Kétségtelen, hogy ezen irányelvnek többek között a (2) és (31) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv egyik célja a befektetővédelem biztosítása (lásd ebben az értelemben: 2013. május 30‑i ítélet, Genil 48 és Comercial Hostelera de Grandes Vinos, C‑604/11, EU:C:2013:344, 39. pont).

42

Mindazonáltal e célkitűzés önmagában nem igazolhatja a 2004/39 irányelv I. melléklete A. szakaszának 1. pontjában említett befektetési szolgáltatás olyan különösen széles értelmezését, amely magában foglalná a portfóliókezelési tevékenységre irányuló szerződés megkötése érdekében történő közvetítést.

43

Az ilyen értelmezés ugyanis ellentétes lenne e rendelkezésnek különösen azon környezetből eredő értelmezésével, amelynek az részét képezi.

44

A fenti megállapítások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/39 irányelv I. melléklete A. szakaszának 1. pontjával összefüggésben értelmezett 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos megbízás fogadásából és továbbításából álló befektetési szolgáltatás nem foglalja magában a portfóliókezelési tevékenységre irányuló szerződés megkötését célzó közvetítést.

45

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21‑i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. melléklete A. szakaszának 1. pontjával összefüggésben értelmezett 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos megbízás fogadásából és továbbításából álló befektetési szolgáltatás nem foglalja magában a portfóliókezelési tevékenységre irányuló szerződés megkötése érdekében történő közvetítést.