1

Fellebbezésében az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) az Európai Unió Törvényszéke 2015. július 15‑iCactus kontra OHIM – Del Rio Rodríguez (CACTUS OF PEACE CACTUS DE LA PAZ) ítéletének (T‑24/13, nem tették közzé, EU:T:2015:494, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék részben hatályon kívül helyezte az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Cactus SA és Isabel Del Rio Rodríguez közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2012. október 19‑én hozott határozatát (R 2005/2011‑2. sz. ügy) (a továbbiakban: vitatott határozat).

2

Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.), amely 2009. április 13‑án lépett hatályba, hatályon kívül helyezte és felváltotta a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.).

3

A 207/2009 rendeletnek „[Az európai uniós] védjegy használata” című 15. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg [az európai uniós] védjegy tényleges használatát a[z Unióban] az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, [az európai uniós] védjegyoltalomra alkalmazni kell az e rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

Az első albekezdés alkalmazásában használatnak minősülnek a következők is:

[…]”

4

E rendelet „Osztályozás” címet viselő 28. cikke szerint:

„Azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyekre [az európai uniós] védjegyoltalmat igénylik, a [40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendeletben (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.)] meghatározott osztályozási rendszernek megfelelően kell osztályokba sorolni.”

5

A 207/2009 rendeletnek „A felszólalás vizsgálata” című 42. cikke a (2) bekezdésében az alábbiakról rendelkezik:

„Ha a felszólalást korábbi európai uniós védjegy jogosultja nyújtotta be, a bejelentő kérelmére igazolnia kell, hogy az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napját vagy elsőbbségi napját megelőző öt évben a felszólalás alapjául szolgáló korábbi európai uniós védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő és a felszólalásban hivatkozott árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban az Unióban megkezdte, vagy kellőképpen igazolja a használat elmaradását, feltéve, hogy a korábbi európai uniós védjegyet a szóban forgó időpontnál legalább öt évvel korábban lajstromozták. Ilyen igazolás hiányában a felszólalást el kell utasítani. Ha a korábbi európai uniós védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a felszólalás vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna.”

6

A 2868/95 rendeletnek „Az áruk és szolgáltatások jegyzéke” című 2. szabálya a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az áruk és szolgáltatások osztályozására a védjegyekkel ellátható áruk és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑én kötött – felülvizsgált és módosított – Nizzai Megállapodás 1. cikke szerinti egységes osztályozást kell alkalmazni.

(2)   Az áruk és szolgáltatások jegyzékét úgy kell megfogalmazni, hogy az egyértelműen kifejezze az áruk és szolgáltatások jellegét, és lehetővé tegye azt, hogy minden egyes tételt a nizzai osztályozás szerint csak egy osztályba soroljanak be.

(3)   Az árukat és szolgáltatásokat lehetőleg a nizzai osztályozásban szereplő osztályok szerint kell csoportosítani, az egyes csoportok előtt jelezve azt a nizzai osztályozás szerinti osztályjelzetet, amelybe az adott áru‑ és szolgáltatáscsoport tartozik, és feltüntetve az egyes csoportokat az említett osztályozás sorrendjében.

(4)   Az áruk és szolgáltatások osztályozása kizárólag ügyviteli célokat szolgál. Következésképpen, az egyes áruk és szolgáltatások nem tekinthetők egymáshoz hasonlónak azon az alapon, hogy a nizzai osztályozás ugyanabba az osztályába tartoznak, és nem tekinthetők egymáshoz nem hasonlónak azon az alapon, hogy a nizzai osztályozás különböző osztályaiba tartoznak.”

7

Az EUIPO elnöke – egy 2003‑ban, illetve egy 2012‑ben közzétett – két közleményében iránymutatásokat adott a Nizzai Megállapodás szerinti áruosztályok fejezetcímeinek használatára vonatkozóan.

8

Az EUIPO elnökének a közösségi védjegybejelentések és lajstromozások során az osztályok fejezetcímeinek az áru‑ és szolgáltatásjegyzékben való használatáról szóló, 2003. június 16‑i 4/03. sz. közleménye IV. pontjának első bekezdése a következőket tartalmazza:

„A 34 áru‑ és 11 szolgáltatási osztály az összes árut és szolgáltatást lefedi, következésképpen az adott osztály fejezetcímében szereplő valamennyi általános kifejezés használata az ezen osztályba tartozó valamennyi árura vagy szolgáltatásra vonatkozó kérelmet jelent.”

9

2012. június 20‑án az EUIPO elnöke elfogadta a 4/03. sz. közlemény hatályon kívül helyezéséről, valamint a közösségi védjegybejelentések és lajstromozások során az osztályok fejezetcímeinek az áru‑ és szolgáltatásjegyzékben való használatáról szóló 2/12. sz. közleményt (a továbbiakban: 2/12. sz. közlemény). Ezen közlemény V. pontja a következőket mondja ki:

„A jelen közlemény hatálybalépése előtt lajstromozott [európai uniós] védjegyeket illetően, amelyek bejelentésében valamely osztály fejezetcímében szereplő összes általános kifejezést feltüntették, a[z EUIPO] úgy tekinti, hogy a bejelentő szándéka a korábbi 4/03. sz. közleményben foglaltak alapján a bejelentés időpontjában érvényben lévő kiadás adott osztályának betűrend szerinti jegyzékében szereplő valamennyi áru, illetve szolgáltatás lefedésére irányult.”

10

A jogvitának a megtámadott ítélet 1–12. pontjában ismertetett előzményei a következőképpen foglalhatók össze.

11

2009. augusztus 13‑án I. Del Rio Rodríguez a 207/2009 rendelet alapján európai uniós védjegybejelentést tett az EUIPO‑nál, az alábbi ábrás megjelölés tekintetében:

12

A bejelentést a Nizzai Megállapodás szerinti 31., 39. és 44. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették.

13

2010. március 12‑én a Cactus felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján a védjegybejelentésben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában.

14

A felszólalás az alábbi korábbi védjegyeken alapult:

15

A felszólalás a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapult.

16

2011. augusztus 2‑i határozatával a felszólalási osztály a korábbi szóvédjegy árujegyzékében szereplő, a Nizzai Megállapodás szerinti 31. osztályba tartozó „vetőmagok, élő növények és virágok”, valamint a Nizzai Megállapodás szerinti 44. osztályba tartozó „kertészeti szolgáltatások, faiskolai szolgáltatások, kertművelés” vonatkozásában helyt adott a felszólalásnak.

17

A felszólalási osztály egyebek mellett úgy ítélte meg, hogy miután I. Del Rio Rodríguez kérte, hogy a Cactus igazolja a korábbi védjegyek tényleges használatát, az utóbbi által benyújtott bizonyítékok igazolták a Nizzai Megállapodás szerinti 31. osztályba tartozó áruk, valamint a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartozó „élő növények és virágok, magvak [gabona], friss gyümölcsök és zöldségek kiskereskedelme” megnevezésű szolgáltatásokra vonatkozó korábbi szóvédjegy tényleges használatát.

18

A bejelentett védjegy lajstromozását ezért a 16. pontban említett áruk és szolgáltatások tekintetében elutasították, a Nizzai Megállapodás szerinti 39. osztályba tartozó szolgáltatásokra vonatkozóan azonban engedélyezték.

19

2011. szeptember 28‑án I. Del Rio Rodríguez fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a felszólalási osztály határozatával szemben.

20

Az EUIPO második fellebbezési tanácsa a vitatott határozattal helyt adott a fellebbezésnek, és a felszólalást teljes egészében elutasította. Közelebbről, azt állapította meg, hogy a felszólalási osztály tévedett akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy a Cactus igazolta a korábbi védjegyek tényleges használatát a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartozó „élő növények és virágok, magvak [gabona]; friss gyümölcsök és zöldségek kiskereskedelme” megnevezésű szolgáltatások tekintetében.

21

A Törvényszék Hivatalához 2013. január 21‑én benyújtott keresetlevelével a Cactus keresetet indított a vitatott határozat hatályon kívül helyezése iránt.

22

A Cactus keresete alátámasztásaként három jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének megsértésére, a másodikat e rendelet 75. cikkének és 76. cikke (1) bekezdésének megsértésére, a harmadikat pedig az említett rendelet 76. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapította.

23

A Törvényszék a megtámadott ítéletben az első két jogalapnak helyt adott, a harmadikat pedig elutasította. Ennek következtében a Törvényszék hatályon kívül helyezte a vitatott határozatot abban a részében, amelyben az egyrészt elutasította a felszólalást azzal az indokkal, hogy a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartozó „élő növények és virágok, magvak [gabona]; friss gyümölcsök és zöldségek kiskereskedelme” megnevezésű szolgáltatások nem tartoztak a korábbi védjegyek árujegyzékébe, másrészt elutasította a felszólalást a Nizzai Megállapodás szerinti 31. osztályba tartozó „élő növények és virágok, magvak [gabona]” tekintetében, a kereset többi részét pedig elutasította.

24

Fellebbezésében az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:

25

A Cactus azt kéri, hogy a Bíróság:

26

Fellebbezésének alátámasztásaként az EUIPO két jogalapra hivatkozik, nevezetesen a 207/2009 rendelet – 2868/95 rendelet 2. szabályával együttesen értelmezett – 28. cikkének megsértésére, valamint a 207/2009 rendeletnek az utóbbi rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontjával együttesen értelmezett 42. cikke (2) bekezdésének megsértésére.

27

Első jogalapjával az EUIPO azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az megsértette a 207/2009 rendelet – 2868/95 rendelet 2. szabályával együttesen értelmezett – 28. cikkét azáltal, hogy tévesen értelmezte a 2012. június 19‑iChartered Institute of Patent Attorneys ítéletet (C‑307/10, EU:C:2012:361, a továbbiakban: IP Translator ítélet), valamint a 2005. július 7‑iPraktiker Bau‑ und Heimwerkermärkte ítéletet (C‑418/02, EU:C:2005:425, a továbbiakban: Praktiker Bau ítélet). Szerinte e téves értelmezés vezette arra a Törvényszéket, hogy a megtámadott ítélet 36. és 37. pontjában azt állapítsa meg, hogy a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztály fejezetcímében felsorolt általános kifejezések egészének használata kiterjeszti a korábbi védjegyek oltalmát az ezen osztályba tartozó valamennyi szolgáltatásra, ideértve az áruk kiskereskedelméből álló szolgáltatásokat is.

28

Az EUIPO emlékeztet arra, hogy elsőként a 4/03. sz. közlemény engedte meg a Nizzai Megállapodás szerinti osztályok fejezetcímét képező általános kifejezések használatát. E közlemény értelmében a Nizzai Megállapodás szerinti valamely adott osztály teljes fejezetcímének megjelölése egyenértékű azzal, mintha az ezen adott osztályba tartozó áruk és szolgáltatások egésze tekintetében igényelnék az oltalmat, ideértve azokat az árukat és szolgáltatásokat is, amelyek nincsenek külön megemlítve a betűrend szerinti jegyzékben. Ennek alapján e megjelölések egyikét sem tekintették túlságosan homályosnak vagy bizonytalannak.

29

A Bíróság szerinte ezt a megközelítést hagyta helyben az IP Translator ítéletben. Az EUIPO szerint ezen ítélet 57–64. pontjából az derül ki, hogy egy adott osztály fejezetcímének általános kifejezései az ezen osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő árukra és szolgáltatásokra csak két együttes feltétellel terjedhetnek ki, nevezetesen, ha az osztály fejezetcímét képező különféle kifejezések kellőképpen „világosak és pontosak”, és a kérelem tükrözi a bejelentő azon szándékát, hogy bejelentése az említett betűrend szerinti jegyzékben szereplő valamennyi árura és szolgáltatásra kiterjed.

30

Az említett ítélet kihirdetését követően a 4/03. sz. közleményt hatályon kívül helyezte és felváltotta a 2/12. sz. közlemény, amely a 2012. június 21‑ét megelőzően bejelentett európai uniós védjegyek tekintetében a Nizzai Megállapodás szerinti osztályok fejezetcímeinek hatályát csak az adott osztályok betűrend szerinti jegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások egészére korlátozza, és nem az ezen osztályokba tartozó valamennyi árura és szolgáltatásra vonatkoztatja.

31

A jelen ügyben az EUIPO nem vitatja, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatások a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartoznak. Ugyanakkor szerinte sem a kiskereskedelmi szolgáltatások, így önmagukban, sem az „élő növények és virágok, magvak [gabona]; friss gyümölcsök és zöldségek kiskereskedelme” megnevezésű szolgáltatások nem szerepelnek ezen osztály betűrend szerinti jegyzékében. Az EUIPO tehát úgy véli, hogy a Törvényszék tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a korábbi védjegyek oltalma kiterjed a kiskereskedelmi szolgáltatásokra.

32

Az EUIPO hozzáteszi, hogy annak megállapításával, hogy a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztály magában foglalja az összes lehetséges termék kiskereskedelmével kapcsolatos szolgáltatásokat, a Törvényszék szintén tévesen értelmezte a Praktiker Bau ítéletet, amely azt állapítja meg, hogy a bejelentő köteles pontosan meghatározni azokat az árukat vagy árutípusokat, amelyekre a kiskereskedelmi szolgáltatások vonatkoznak.

33

Ennélfogva a megtámadott ítélet 38. pontjában annak megállapításával, hogy a Praktiker Bau ítélet nem alkalmazandó az említett ítélet kihirdetése előtt lajstromozott védjegyekre, a Törvényszék szerinte figyelme kívül hagyta az ítélkezési gyakorlat visszaható hatályát, amelyet csak kivételesen lehet korlátozni. Márpedig a Bíróság szerinte nem korlátozta a Praktiker Bau ítélet hatályát. Szerinte tehát a Törvényszék tévesen tette, hogy nem alkalmazta az ezen ítéletben kifejtett értelmezést a korábbi védjegyekre.

34

A Cactus vitatja a fenti érvek egészének megalapozottságát.

35

Az EUIPO lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen értelmezte az IP Translator ítéletet és a Praktiker Bau ítéletet annak megállapításával, hogy az ezen ítéletekből levezethető ítélkezési gyakorlatnak nincs visszaható hatálya, és tévesen állapította meg azt, hogy a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztály fejezetcímének megjelölése kiterjed az ezen osztályba tartozó valamennyi árura és szolgáltatásra, ideértve valamennyi áru kiskereskedelmével kapcsolatos szolgáltatást. Az EUIPO ugyanis úgy véli, hogy az említett ítélkezési gyakorlatnak visszaható hatálya van, és azt alkalmazni kellett volna a korábbi védjegyekre, attól függetlenül, hogy e védjegyeket az említett ítéletek kihirdetése előtt lajstromozták.

36

A megtámadott ítélet 36–38. pontjában a Törvényszék azt állapította meg, hogy a jogbiztonság elvére figyelemmel, az IP Translator ítéletből és a Praktiker Bau ítéletből levezethető ítélkezési gyakorlatot a korábbi védjegyekre nem lehet alkalmazni, hiszen azokat még ezen ítéletek kihirdetése előtt lajstromozták. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a korábbi védjegyek tekintetében a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztály fejezetcímének megjelölése az ezen osztályba tartozó valamennyi szolgáltatásra kiterjedt, ideértve valamennyi áru kiskereskedelmével kapcsolatos szolgáltatást.

37

Először is, ami az IP Translator ítélet hatályát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy ezen ítélet 61. pontjában a Bíróság azt állapította meg, hogy az egyértelműség és pontosság követelményének tiszteletben tartása érdekében, azon védjegy bejelentőjének, aki a nizzai osztályozás valamely adott osztályának fejezetcímében szereplő általános kifejezések egészét használja a védjegybejelentés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások azonosítására, pontosítania kell, hogy kérelme az érintett osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egészére, vagy azok közül csupán bizonyos árukra, illetve szolgáltatásokra vonatkozik‑e. Amennyiben a bejelentés az említett áruk és szolgáltatások közül csak bizonyos árukra és szolgáltatásokra vonatkozik, a bejelentő köteles pontosítani, hogy az említett osztályba tartozó áruk, illetve szolgáltatások közül melyekre vonatkozik a kérelme.

38

A Bíróság a 2017. február 16‑iBrandconcern kontra EUIPO és Scooters India ítélet (C‑577/14 P, EU:C:2017:122, a továbbiakban: Brandconcern ítélet) 29. és 30. pontjában kiemelte, hogy az IP Translator ítélet csupán az európai uniós védjegyekre vonatkozó új bejelentésekre vonatkozóan tett pontosításokat, és így nem érinti azokat a védjegyeket, amelyeket ezen ítélet kihirdetése előtt lajstromoztak. A Bíróság mindebből a Brandconcern ítélet 31. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy ennélfogva nem tekinthető úgy, hogy a Bíróság az IP Translator ítélettel a 4/03. sz. közleményben kifejtett gyakorlatot akarta volna kétségbe vonni az utóbbi ítélet kihirdetése előtt lajstromozott védjegyeket illetően.

39

A 2/12. sz. közlemény nem vonhatja kétségbe ezen ítélkezési gyakorlatot, és nem vezethet arra, hogy az IP Translator ítélet kihirdetése előtt lajstromozott védjegyek oltalmának terjedelmét a Nizzai Megállapodás szerinti valamely osztály fejezetcímének általános kifejezéseivel megjelölt árukat és szolgáltatásokat illetően kizárólag azokra az árukra és szolgáltatásokra korlátozza, amelyek az ezen osztály betűrend szerinti jegyzékében szerepelnek, és nem vezethet annak megtagadására, hogy e védjegyek oltalmának terjedelme, a 4/03. sz. közleménynek megfelelően kiterjedjen az említett osztályba tartozó valamennyi árura és szolgáltatásra.

40

Ugyanis, amint arra a főtanácsnok indítványának 45. és 46. pontjában rámutatott, a már lajstromozott védjegyek által biztosított oltalom terjedelmét nem lehet megváltoztatni egy nem kötelező erejű közlemény alapján, amelynek nincs más funkciója, mint felvilágosítást adni a bejelentők számára az EUIPO gyakorlatát illetően.

41

A Bíróság előtti tárgyaláson az EUIPO azt kifogásolta, hogy a Brandconcern ítéletből nem lehet arra következtetni, hogy a korábbi védjegyek által nyújtott oltalom kiterjedhet az érintett osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő árukon és szolgáltatásokon kívül más árukra és szolgáltatásokra is. Megjegyezte, hogy a Bíróság ezen ítéletben a Törvényszék által elfogadott azon indokokat hagyta helyben, amelyek szerint a (bejelentéseikben) valamely osztály fejezetcímére visszautaló korábbi lajstromozott védjegyeket úgy kell tekinteni, mint amelyek oltalma kizárólag az érintett osztály betűrend szerinti jegyzékében felsorolt áruk és szolgáltatások egészére terjed ki, de azokon túlmenően más árukra és szolgáltatásokra nem terjed ki, a 2/12. sz. közleménynek az IP Translator ítélet kihirdetését megelőzően lajstromozott védjegyekre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően.

42

E tekintetben ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy amint arra a főtanácsnok indítványának 48–50. pontjában helyesen rámutatott, a Brandconcern ítélet ilyen módon való értelmezése téves. Ugyanis ezen ítélet nem a Nizzai Megállapodás szerinti valamely osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő áruk vagy szolgáltatások, valamint az ezen osztály fejezetcíme által lefedett áruk vagy szolgáltatások – szélesebb – köre közötti különbségtételről szól. Kizárólag annak eldöntéséről volt szó, hogy az adott osztály fejezetcímének szó szerinti tartalmát kell‑e figyelembe venni, vagy pedig úgy kell tekinteni, hogy e fejezetcím az ezen osztály betűrendes jegyzékében szereplő árukat jelöli. Következésképpen a Brandconcern ítéletet nem lehet úgy értelmezni, mint amely (a bejelentéseikben) az osztályok fejezetcímeit alkalmazó, korábbi lajstromozott védjegyek oltalmát kizárólag azokra az árukra vagy szolgáltatásokra korlátozza, amelyek az ezen osztály betűrend szerinti jegyzékében szerepelnek.

43

Az előzőekből következik, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg azt, hogy az IP Translator ítéletből következő ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a korábbi védjegyekre.

44

Másodszor, ami a Praktiker Bau ítélet hatályát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy ezen ítélet 39. és 50. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy bár az áruk kiskereskedelme mint tevékenység a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartozó szolgáltatást képez, a bejelentőnek ugyanakkor a védjegy lajstromozásához pontosítania kell a kiskereskedelmi tevékenységgel érintett árukat vagy árutípusokat.

45

Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 56. pontjában rámutatott, az IP Translator ítélethez hasonlóan, a Praktiker Bau ítéletből következő ítélkezési gyakorlat csupán az európai uniós védjegybejelentésekre vonatkozik, és nem érinti az ezen ítélet kihirdetése előtt már lajstromozott védjegyek oltalmának terjedelmét.

46

E megoldás egyébként összhangban van a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével is, amint arra a főtanácsnok indítványának 57. pontjában rámutatott.

47

Ennélfogva nem róható fel a Törvényszéknek, hogy azt állapította meg a megtámadott ítélet 38. pontjában, hogy a Cactus nem volt köteles pontosítani a kiskereskedelmi tevékenységgel érintett árukat vagy árutípusokat.

48

Ily módon az IP Translator ítélet vizsgálatából, legalábbis ahogyan azt a Bíróság a Brandconcern ítéletben értelmezte, illetve a Praktiker Bau ítélet vizsgálatából az derül ki, hogy az ezen ítéletek kihirdetése előtt lajstromozott olyan védjegyek oltalmának terjedelmét, mint amilyen a Cactusnak a 2002. október 18‑án lajstromozott szóvédjegye és 2001. április 6‑án lajstromozott ábrás védjegye is, nem érinti az ezen ítéletekből következő ítélkezési gyakorlat, hiszen ez utóbbi ítéletek csak az európai uniós védjegyek új bejelentéseire vonatkoznak.

49

Végül, mivel a 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 rendelettel (HL 2015. L 341., 21. o.) módosított 207/2009 rendelet 28. cikkének (8) bekezdése átmeneti rendelkezést ír elő, amely lehetővé teszi a 2012. június 22‑e előtt bejelentett és a Nizzai Megállapodás valamely osztályának teljes fejezetcíme tekintetében lajstromozott európai uniós védjegyek jogosultjai számára, hogy 2016. szeptember 24‑éig nyilatkozzanak arról, hogy szándékuk a védjegybejelentéskor arra irányult‑e, hogy e fejezetcím szó szerinti tartalmán kívüli, de az ezen osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő más áruk és szolgáltatások tekintetében is igénylik az oltalmat, elegendő hangsúlyozni, hogy e rendelkezés a vitatott határozat meghozatala időpontjában még nem volt alkalmazható.

50

A fenti megfontolásokból következően a Törvényszék nem vétett hibát, amikor a szóban forgó korábbi védjegyek esetében azt állapította meg, hogy a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztály fejezetcímének megjelölése az ezen osztályba tartozó valamennyi szolgáltatást lefedi, ideértve az áruk kiskereskedelméből álló szolgáltatásokat is.

51

Az első jogalapot, mint megalapozatlant, tehát el kell utasítani.

52

Második jogalapjával az EUIPO azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a 207/2009 rendeletnek az utóbbi rendelet 15. cikke (1) bekezdés második albekezdése a) pontjával együttesen értelmezett 42. cikkének (2) bekezdését azzal, hogy azt állapította meg, hogy a korábbi védjegynek a „Cactus” szóelem nélküli, kizárólag ábrás elemével – nevezetesen a stilizált kaktusz ábrájával – történő használata olyan használattal volt egyenértékű, amely e rendelkezés értelmében véve „a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben eltérő alakban történő használatnak” minősül.

53

Az EUIPO arra hivatkozik, hogy e megállapítás négy jogi hibában szenved.

54

A Törvényszék szerinte először is azzal vétett jogi hibát, hogy azt állapította meg, hogy egy kaktusz stilizált ábrája „lényegében megegyezik” azzal az alakkal, amelyben az összetett védjegyet lajstromozták. Ugyanis a Törvényszék nem vizsgálta, hogy a „Cactus” szóelem, amelyet a korábbi ábrás védjegy rövidített változatában elhagytak, önmagában vett megkülönböztető képességgel rendelkezik az „élő növények és virágok, gabona [magvak]” megnevezésű áruk tekintetében, illetve azt sem, hogy e szóelem a méreténél és a korábbi védjegy lajstromozott alakján belüli elhelyezkedésénél fogva elhanyagolható, vagy pedig felkelti a fogyasztók figyelmét és azt akként jegyzik meg, mint önmagában is az áruk kereskedelmi származását jelölő megjelölést.

55

A második állítólagos hiba szerinte abból adódott, hogy a Törvényszék a védjegyek lajstromozott és ténylegesen használt alakjának egyenértékűségét kizárólag a szó‑ és ábrás elemeik szemantikai egyezése alapján állapította meg, anélkül hogy elvégezte volna a megjelölések egyenértékűségének az olyan vizuális és esetleges hangzásbeli eltérések elemzését igénylő átfogó vizsgálatát, amelyek alapján az az alak, amelyben a korábbi védjegyet lajstromozták, illetve az az alak, amelyben azt használták, egyértelműen megkülönböztethető egymástól.

56

A Törvényszéknek felrótt harmadik hiba azzal kapcsolatos, hogy a Törvényszék hallgatólagosan arra az előzetes ismeretre alapította a stilizált kaktusz és az összetett védjegy lajstromozott alakja közötti egyenértékűségre vonatkozó megállapítást, amellyel a fogyasztók ez utóbbit illetően rendelkezhetnek. Ezen előzetes ismeret hiányában a fogyasztóknak semmiféle oka nem lenne azt feltételezni, hogy a stilizált kaktusz azon összetett védjegy egyik eleme, amelynek a másik eleme a „Cactus” szó.

57

Végül a Törvényszék által vétett negyedik hiba az, hogy a Törvényszék az EUIPO szerint figyelmen kívül hagyta azt, hogy a korábbi összetett védjegy megkülönböztető képességének megváltozását nem csak a luxemburgi fogyasztók, hanem az európai fogyasztók egészének észlelésére tekintettel kell vizsgálni. Ha az európai fogyasztók észlelését vették volna figyelembe, akkor a Törvényszéknek azt kellett volna megállapítania, hogy az érintett közönség jelentős része számára a stilizált kaktusz nem hasonló a „cactus” szóhoz vagy a korábbi összetett védjegy egészéhez, hiszen az Unió hivatalos nyelvein az e szónak megfelelő kifejezéseknek – mint például a „cacto”, „kaktus”, „kaktusas”, „kaktuzs”, „κάκτος” szavaknak – eltérő az írásmódja és a kiejtése.

58

A Cactus elsődlegesen arra hivatkozik, hogy a második jogalapot elfogadhatatlannak kell minősíteni, mivel az EUIPO valójában azt kéri, hogy a Bíróság vizsgálja meg újból a ténybeli elemeket, annak érdekében, hogy saját értékelésével váltsa fel a Törvényszék értékelését.

59

A Cactus másodlagosan úgy véli, hogy az EUIPO állításai megalapozatlanok.

60

Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Ezért kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. Ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát – amennyiben nincs szó az elferdítésükről – nem minősül jogkérdésnek, amelynek a vizsgálata a fellebbezési eljárás keretein belül a Bíróságra tartozna (2012. július 12‑iSmart Technologies kontra OHIM ítélet, C‑311/11 P, EU:C:2012:460, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

Ami az állítólagos harmadik hibát illeti, amellyel az EUIPO azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az azon előzetes ismeret alapján következtetett a megjelölések egyenértékűségére, amellyel a fogyasztók a lajstromozott alaknak megfelelő megjelölést illetően rendelkeznek, hangsúlyozni kell, hogy az érintett közönség figyelmére, észlelésére vagy hozzáállására vonatkozó megállapítások ténybeli jellegű megállapítások (lásd ebben az értelemben: 2012. július 12‑iSmart Technologies kontra OHIM ítélet, C‑311/11 P, EU:C:2012:460, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

Ami az állítólagos negyedik hibát illeti, amellyel az EUIPO azt rója fel a Törvényszéknek, hogy kizárólag a luxemburgi fogyasztók észlelésére tekintettel vizsgálta a korábbi ábrás védjegy megkülönböztető képességének esetleges változását, és nem általában véve az európai fogyasztók észlelésére tekintettel, a jelen ítélet előző pontjában foglaltakkal azonos okok miatt hangsúlyozni kell, hogy a kifogásolt megállapítások ténybeli jellegűek, és így – a tények elferdítésének esetét kivéve, amelyre a jelen esetben nem hivatkoztak – feltárásuk nem a Bíróság feladata.

63

A második jogalapot tehát, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani abban a részében, amely az érintett közönség meghatározására és a korábbi ábrás védjegy e közönség általi észlelésére vonatkozik.

64

A második jogalap azon része viszont, amely az állítólagos első és második hiba kapcsán azokkal a kifogásokkal kapcsolatos, amelyekre tekintettel a védjegyek rövidített alakban történő tényleges használatát értékelni kell, elfogadható. Ugyanis, ellentétben a Cactus által állítottakkal, azon kritériumok meghatározása, amelyeket a megjelöléseknek a megkülönböztető képességük szempontjából vett egyenértékűségének átfogó értékelésénél alkalmazni kell, olyan jogkérdés, amely a Bíróság hatáskörébe tartozik.

65

E tekintetben a Bíróság korábban már pontosította, hogy a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjának szövegéből közvetlenül következik, hogy e cikk első albekezdése értelmében használatnak minősül a védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól eltér, amennyiben az nem módosítja a lajstromozott alak megkülönböztető képességét (2013. július 18‑iSpecsavers International Healthcare és társai ítélet, C‑252/12, EU:C:2013:497, 21. pont).

66

E rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjának – amely nem írja elő, hogy a kereskedelemben használt alaknak szigorúan meg kell egyeznie a védjegy lajstromozott alakjával – célja annak lehetővé tétele, hogy a jogosult a megjelölés kereskedelmi célú hasznosítása során alkalmazhassa annak variációit, amelyek a megjelölés megkülönböztető képességének módosítása nélkül lehetővé teszik annak az érintett áruk vagy szolgáltatások forgalmazása és promóciója által támasztott követelményekhez való igazítását (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18‑iSpecsavers International Healthcare és társai ítélet, C‑252/12, EU:C:2013:497, 29. pont).

67

Ebből következik, hogy ugyanezen rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja értelmében vett „tényleges használatra” vonatkozó feltétel akkor is teljesül, ha az összetett védjegynek csak az ábrás elemét használják, amennyiben az említett védjegy lajstromozott alakjának megkülönböztető képessége nem változik meg.

68

Ami az állítólagos első hibát illeti, az EUIPO nem róhatja fel a Törvényszéknek, hogy nem vizsgálta meg, hogy az elhagyott elem, nevezetesen a „Cactus” szóelem milyen mértékű megkülönböztető képességgel rendelkezett, és mennyire volt fontos a megjelölés egészének észlelése szempontjából, miközben a Törvényszék helyesen hasonlította össze a megjelölés rövidített alakját annak lajstromozott alakjával.

69

A megtámadott ítélet 61. pontjában ugyanis a Törvényszék azt állapította meg, anélkül hogy ezt a jelen fellebbezésben az EUIPO vitatta volna, hogy a korábbi ábrás védjegyet alkotó két elem, nevezetesen a stilizált kaktusz és a „Cactus” szóelem, mindkettő a maga saját formájában, ugyanarra a jelentéstartalomra utal. Márpedig e megállapításból az következik, hogy a Törvényszék azt állapította meg, hogy a „Cactus” szóelem nem tekinthető olyannak, mint amelynek a megkülönböztető képessége eltérő lenne a stilizált kaktuszétól, és hogy ezen elem hiánya a korábbi ábrás védjegy rövidített alakjában nem volt kellőképpen jelentős ahhoz, hogy e védjegy egészének észlelését illetően megváltoztassa annak megkülönböztető képességét.

70

Ami az állítólagos második hibát illeti, hangsúlyozni kell, ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 81. pontjában tette, hogy a Törvényszék helyesen végezte el a rövidített alakban – önmagában a stilizált kaktusz formájában – használt megjelölés és a korábbi ábrás védjegy lajstromozott alakjának, vagyis a „Cactus” szóelemmel társított stilizált kaktusznak az összehasonlítását. E tekintetben egyrészt hangsúlyozni kell, hogy az EUIPO által állítottakkal ellentétben a Törvényszék elvégezte a vizuális összehasonlítást, rámutatva arra, hogy a stilizált kaktusz ábrája mindkét megjelölésben megegyezik. Másrészt, az említett megjelölések kifejezett hangzásbeli összehasonlítása felesleges lett volna, hiszen a Törvényszék megállapította, hogy a korábbi ábrás védjegy mindkét elemének azonos a jelentéstartalma. Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 61. pontjában joggal szorítkozhatott a szóban forgó megjelölések vizuális és fogalmi téren vett egyenértékűségének vizsgálatára, anélkül hogy ezzel megsértette volna a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontját.

71

Ennélfogva a második jogalap azon részét, amely azokra a szempontokra vonatkozik, amelyekre tekintettel a szóban forgó megjelölések egyenértékűségét a tényleges használat bizonyítása céljából értékelni kell, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

72

Ennélfogva a második jogalapot mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant el kell utasítani.

73

Az előzőekben kifejtettek egészére tekintettel a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

74

A Bíróság eljárási szabályzatának 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet annak 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az EUIPO‑t, mivel pervesztes lett, a Cactus kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: