1

Fellebbezésükkel a Changshu City Standard Parts Factory és a Ningbo Jinding Fastener Co. Ltd az Európai Unió Törvényszéke 2015. április 29‑iChangshu City Standard Parts Factory és Ningbo Jinding Fastener kontra Tanács ítéletének (T‑558/12 és T‑559/12, nem tették közzé; a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2015:237) megsemmisítését kérik, amelyben a Törvényszék elutasította a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 91/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2012. október 4‑i 924/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2012. L 275., 1. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) megsemmisítésére irányuló keresetüket.

2

A többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak az Európai Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK határozattal (HL 1994. L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a Marrakeshben 1994. április 15‑én aláírt, a Kereskedelmi Világszervezet létrehozásáról szóló egyezményt, valamint az ezen egyezmény 1–3. mellékletében szereplő megállapodásokat, amelyek közé tartozik az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (HL 1994. L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 189. o.; a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás).

3

A dömpingellenes megállapodás 2. cikkének címe „A dömping tényének a megállapítása”. E megállapodás 2.4. cikke előírja:

„Az exportárat és a rendes értéket megfelelően össze kell hasonlítani. Ezt az összehasonlítást azonos kereskedelmi szinten kell elvégezni, általában a gyári átvétel szintjén, azokhoz az eladásokhoz viszonyítva, amelyek, amennyire csak lehetséges, azonos időben zajlottak. Minden esetben, az eset érdemi sajátosságai szerint, megfelelőképpen figyelembe kell venni az eladás, az adózás, a kereskedelmi szint, a mennyiség, a fizikai jellemzők különbségeit, és minden olyan egyéb különbséget, amely bizonyítottan befolyásolja az árak összehasonlíthatóságát. A 3. pontban meghatározott esetekben, a költségeket, köztük az import és a viszonteladás között felmerült vám‑ és adóköltségeket, valamint a halmozódó nyereséget is figyelembe kell venni. Amennyiben a fenti tényezők befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát, a hatóságoknak a megállapított exportár kereskedelmi szintjével megegyező kereskedelmi szinten kell megállapítaniuk a rendes értéket, vagy pedig a jelen pont rendelkezései szerint, megfelelőképpen figyelembe kell venniük a fenti tényezőket. A hatóságoknak tudatniuk kell az érintett felekkel, hogy milyen információ szükséges a méltányos összehasonlításhoz, és nem róhatnak a felekre túlzott bizonyítási kötelezettséget.”

4

E megállapodás 2.4.2. cikke értelmében:

„A 4. pont megfelelő összehasonlítást előíró rendelkezéseinek értelmében a vizsgálat ideje alatt fennálló dömpingkülönbözet létezését általában úgy kell megállapítani, hogy össze kell hasonlítani a rendes érték súlyozott átlagát az összes összehasonlítható exportügylet árainak súlyozott átlagával, vagy pedig úgy, hogy a rendes értéket tranzakciónként kell összevetni az exportárakkal. A súlyozott átlag alapján megállapított rendes értéket akkor lehet összehasonlítani az egyes exportügyletek áraival, ha a hatóságok olyan exportárakat találnak, amelyek jelentősen eltérnek az egyes vásárlók, régiók vagy időszakok esetében, és ha az exportőr magyarázatot nyújt arra nézve, miért nem lehet ezeket a különbségeket megfelelőképpen figyelembe venni a súlyozott átlagonkénti vagy a tranzakciónkénti összehasonlítás alkalmazásakor.”

5

A vitatott rendelet elfogadásának idején a dömpingellenes intézkedéseknek az Európai Unió által történő elfogadására irányadó rendelkezéseket a 2012. június 13‑i 765/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 237., 1. o.) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o., HL 2016. L 44., 20. o.) (a továbbiakban: alaprendelet) tartalmazta.

6

E rendelet 1. cikkének (2) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„(2)   Egy termék akkor tekinthető dömpingelt terméknek, ha a Közösségbe irányuló exportára alacsonyabb, mint egy hasonló terméknek a szokásos kereskedelmi forgalomban az exportáló országra megállapított összehasonlítható ára.

[…]

(4)   E rendelet alkalmazásában a »hasonló termék« az a termék, amely a szóban forgó termékkel azonos, azaz vele minden tekintetben megegyezik, vagy ilyen termék hiányában az a termék, amely a szóban forgó termékkel ugyan nem egyezik meg minden tekintetben, de azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik.”

7

Ugyanezen rendelet „A dömping tényének a megállapítása” című 2. cikkének szövege az alábbi:

„[…]

C. Összehasonlítás

D. Dömpingkülönbözet

8

Az említett rendelet 3. cikkének (2), (3) és (8) bekezdése előírja:

„(2)   A kármegállapításnak egyértelmű bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia:

(3)   A dömpingelt behozatal mennyiségét illetően vizsgálni kell, hogy a dömpingelt behozatal abszolút mértékben vagy a Közösségen belüli gyártáshoz, illetve fogyasztáshoz viszonyítva jelentős mértékben nőtt‑e. A dömpingelt importnak az árra gyakorolt hatásával kapcsolatban vizsgálni kell, hogy a dömpingelt behozatallal történt‑e jelentős áralákínálás a közösségi gazdasági ágazat valamely hasonló termékének árával való összehasonlításban, vagy hogy az ilyen behozatal hatása az árakat jelentős mértékben leszorítja‑e, vagy jelentős mértékben megakadályozza‑e azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna. Ezen tényezők közül egynek vagy többnek a fennállása sem ad szükségszerűen döntő útmutatást.

[…]

(8)   A dömpingelt behozatal hatását a hasonló terméknek a közösségi gazdasági ágazat általi termeléséhez viszonyítva kell megállapítani, amikor a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik e termelés elhatárolását olyan ismérvek alapján, mint a termelési folyamat, a gyártók eladásai és nyeresége. Ha a termelés ilyen elhatárolására nincs lehetőség, a dömpingelt behozatal hatásait az olyan hasonló terméket magában foglaló legszűkebb termékcsoport vagy termékskála termelésének vizsgálatával kell megállapítani, amelyre nézve a szükséges információ rendelkezésre áll.”

9

A fellebbezők Kínában letelepedetett a nemzeti piacra vagy exportra, többek között az Európai Unióba szánt egyes vas vagy acél kötőelemek (a továbbiakban: érintett termék) gyártásával foglalkozó társaságok.

10

A Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2009. január 26‑i 91/2009/EK rendelettel (HL 2009. L 29., 1. o., helyesbítés:HL 2015. L 64., 46. o.) a Tanács dömpingellenes vámot vetett ki az érintett termék behozatalaira.

11

A WTO vitarendező testülete 2011. július 28‑án elfogadta a WTO mellett működő fellebbviteli testület „Európai Közösségek – A Kínából származó egyes vas és acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes intézkedések” ügyre vonatkozó jelentését, valamint a szakcsoport e fellebbviteli testület jelentése által módosított jelentését (WT/DS397). E jelentésekben megállapításra került, hogy az Unió megsértette a WTO–jog egyes rendelkezéseit.

12

2012. március 6‑án a WTO Vitarendező Testülete által dömping‑ és szubvencióellenes ügyekkel kapcsolatban elfogadott jelentés után a Közösség által hozható intézkedésekről szóló, 2001. július 23‑i 1515/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 201., 10. o.) szerint az Európai Bizottság a közzétette az értesítést a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára vonatkozó, hatályban lévő dömpingellenes intézkedésekről, azt követően, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Vitarendező Testülete 2011. július 28‑án az EK – Kötőelemek vitában (DS397) ajánlásokat és határozatokat fogadott el (HL 2012. C 66., 29. o.).

13

Ezen értesítés szerint a Bizottság az 1515/2001 rendelet alapján kezdeményezte a dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatát annak meghatározása érdekében, hogy miként kell módosítani a 91/2009 rendeletet a Vitarendező Testület fent hivatkozott ajánlásaival és határozataival való összhangba hozás érdekében. E felülvizsgálatot követően a Tanács 2012. október 4‑én elfogadta a vitatott rendeletet.

14

Az exportár és a rendes érték közötti összehasonlítást illetően a Tanács elutasította az egyes érdekelt felek által az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése alapján az előállítási költségekben, valamint a hatékonyságban és a termelékenységben mutatkozó különbségek címén benyújtott kiigazítás iránti kérelmeket.

15

A dömpingkülönbözet kiszámítását illetően, mivel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéket egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország, a jelen esetben India adatai, és különösen valamely indiai gyártó (a továbbiakban: indiai gyártó) által benyújtott adatok alapján kell meghatározni, a Tanács a vitatott rendelet (82), (102) és (109) bekezdésében lényegében megállapította, hogy a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítását úgy végezték el, hogy kizárták az érintett termék olyan, a kínai exportáló gyártók által exportált típusaira irányuló ügyleteket, amelyeknek megfelelő típusokat a kérdéses indiai gyártó nem gyártott és nem értékesített. A Tanács pontosította, hogy e módszert tekintették a legmegbízhatóbb módszernek a dömpingszint meghatározásához. Ugyanis pontatlan ténymegállapításokhoz vezetett volna, ha a kínai exportáló gyártó által exportált valamennyi érintett terméktípust megpróbálták volna az indiai gyártó által gyártott és értékesített, nagyon hasonló típusokkal párosítani. Emellett a Tanács elmagyarázta, hogy a dömping összegének kiszámításához használt exportügyletek minden, a kínai exportáló gyártók által exportált terméktípusra nézve reprezentatívnak tekinthetőek.

16

A vitatott rendelet 1. cikke a 91/2009 rendelet által bevezetett dömpingellenes vám mértékét a Changshu City Standard Parts Factory esetén 38,3%‑ra csökkentette, a Ningbo Jinding Fastenerre bevezetett 64,3%‑os vámot pedig nem változtatta meg.

17

A Törvényszék Hivatalához 2012. december 24‑én benyújtott keresetlevelükkel a fellebbezők a vitatott rendelet megsemmisítésére irányuló keresetet terjesztettek elő.

18

A Törvényszék negyedik tanácsának elnöke 2014. május 6‑i végzésével a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítette a T‑558/12. sz. és a T‑559/12. sz. ügyet.

19

Keresetük alátámasztására a fellebbezők két jogalapra hivatkoztak a Törvényszék előtt.

20

Az első jogalap az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának és 2. cikke (8), (9) és (11) bekezdésének, valamint 9. cikke (5) bekezdésének, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, valamint a dömpingellenes megállapodás 2.4.2. pontjának megsértésén alapult. E jogalap keretében a fellebbezők azt rótták fel a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy kizárták a dömpingkülönbözet számításából az érintett termék olyan, a kínai exportálók gyártók által exportált terméktípusaira irányuló ügyleteket, amelyeknek megfelelő típusokat az indiai gyártó nem gyártott és nem értékesített. A Changshu City Standard Parts Factory értékesítéseinek 38%‑át, a Ningbo Jinding Fastener értékesítéseinek pedig 43%‑át zárták így ki a dömpingkülönbözet kiszámításából.

21

A második jogalap elsődlegesen az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének és a dömpingellenes megállapodás 2.4. pontjának, valamint másodlagosan az EUMSZ 296. cikk megsértésén alapult. E jogalap a fellebbezők által benyújtott kiigazítás iránti kérelmek elutasítására irányult.

22

A megtámadott ítélettel a Törvényszék a fellebbezők két jogalapját, és kereseteiket teljes egészében elutasította.

23

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

24

A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság a fellebbezéseket utasítsa el, és a fellebbezőket kötelezze a fellebbezésekkel és a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatos költségek viselésére.

25

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

26

A Bíróság elnöke a 2015. szeptember 22‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑376/15. P. és a C‑377/15. P. sz. ügyeket.

27

A fellebbezők két jogalapot terjesztenek elő fellebbezéseik alátámasztására. Az első jogalap egyes exportügyleteknek a dömpingkülönbözet kiszámítása során történő kizárására vonatkozik. A második jogalap a rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás keretében tett kiigazítások elvégzésének az uniós intézmények által történő megtagadására vonatkozik.

28

A Bizottság a C‑377/15. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés elfogadhatatlanságára hivatkozik, amennyiben az megegyezik a C‑376/15. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezéssel. A felek, a megtámadott aktusok, a megtámadott ítélet és az érvek is megegyeznek. A C‑377/15. P. sz. ügyben később benyújtott fellebbezés következésképpen perfüggőség okán elfogadhatatlan.

29

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint perfüggőség miatt mint elfogadhatatlant el kell utasítani egy keresetet követően benyújtott másik keresetet, amely ugyanazon feleket állítja szembe, ugyanazon jogalapokon alapul, és ugyanazon jogi aktus megsemmisítésre irányul, mint az első kereset (2011. június 9‑iDiputación Foral de Vizcaya és társai kontra Bizottság ítélet, C‑465/09 P–C‑470/09 P, nem tették közzé, EU:C:2011:372, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a C‑376/15. P. és a C‑377/15. P. sz. ügyek ugyanazon feleket állítják szembe. Emellett a C‑377/15. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés szóról szóra megegyezik a C‑376/15. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezéssel. E két fellebbezés azonos jogalapokon nyugszik tehát, ugyanazon törvényszéki ítélet és jogi aktus megsemmisítésére irányul.

31

E feltételek mellett a C‑377/15. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezést, mivel a C‑376/15 P. sz. ügyben benyújtott fellebbezést követően nyújtották be, perfüggőség miatt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

32

Az első jogalap a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 61–90. pontjában szereplő érvelésére vonatkozik. Három részre tagolódik.

33

Az első jogalap első részében a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése és a dömpingellenes megállapodás 2.4.2. cikke szerinti összes exportügylet összehasonlítására irányuló kötelezettséget. Álláspontja szerint e két rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy a vizsgálat megindításakor megállapított érintett termék valamennyi exporteladásának szerepelnie kell a dömpingkülönbözet‑számítás céljából végzett összehasonlításban. Ezen értelmezés az említett rendelkezések szövegéből és a 2007. szeptember 27‑iIkea Wholesale ítéletből (C‑351/04, EU:C:2007:547) is következik. Az úgynevezett „analóg ország” módszer alkalmazásához kapcsolódó esetleges további nehézségek nem teszik lehetővé a dömpingkülönbözet megállapítására vonatkozó szabályoktól történő eltérést.

34

Az első jogalap második része keretében a fellebbezők megerősítik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor egyrészt összekeverte az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésében és a dömpingellenes megállapodás 2.4.2. cikkében említett kötelezettségeket, másrészt pedig az e rendelet 2. cikkének (10) bekezdésében és e megállapodás 2.4. cikkében említett árak összehasonlíthatóságára vonatkozó kötelezettséget. E tekintetben pontosítják, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításának az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével és a dömpingellenes megállapodás 2.4.2. cikkével való összeegyeztethetőségét nem az „összehasonlítható árak” fogalma alapján, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 61. pontjában megállapította, hanem az „összehasonlítható ügyletek” alapján kell megítélni. Minden összehasonlítható ügylet esetében összehasonlíthatóvá kell tenni az árakat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének és a dömpingellenes megállapodás 2.4. cikke szerint, ami lehetséges lett volna a jelen esetben.

35

Az első jogalap harmadik részében a fellebbezők másodlagosan arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék által tett „tisztességes összehasonlítás” vizsgálata nem összeegyeztethető az alaprendelet 2. cikke (10) és (11) bekezdésének és a dömpingellenes megállapodás 2.4. és 2.4.2. cikkének követelményeivel. Így először is a Törvényszék tévesen vizsgálta, hogy a rendes érték megállapításának egyéb módszerei az uniós intézmények által végzett összehasonlításnál „tisztességesebb” összehasonlításhoz vezettek volna. Másodszor, a Törvényszék vizsgálata megerősíti, hogy nem lehetetlen, hanem csak nehezebb volt az uniós intézmények számára az alaprendelet 2. cikkének (10) és (11) bekezdésének tiszteletben tartása. Harmadszor, a Törvényszék tévesen tulajdonított jelentőséget azon kérdésnek, hogy a fellebbezők együttműködtek‑e az uniós intézményekkel, tájékoztatva azokat arról, hogy miként tudták tiszteletben tartani az alaprendelet 2. cikkének (10) és (11) bekezdéséből és a dömpingellenes megállapodás 2.4. és 2.4.2. cikkéből eredő kötelezettségeiket. Negyedszer, az ügyleteknek a Törvényszék által a megtámadott ítélet 81. és 83. pontjában vizsgált „reprezentativitásának” fogalma nem bír jelentőséggel.

36

A Tanács és a Bizottság vitatja a fellebbezők érveit. Előzetesen a Bizottság azt állítja, hogy az első jogalap elfogadhatatlan, mivel megkérdőjelezi a tényállás Törvényszék által történő értékelését, és nem határozza meg az általa tévesen alkalmazott jogot. Ezenfelül a Bizottság úgy véli, hogy e jogalap hatástalan.

37

Elsődlegesen, ami az első jogalap első részét illeti, a Tanács és a Bizottság úgy érvel egyrészt, hogy a Törvényszék megalapozottan tagadta meg a 2007. szeptember 27‑iIkea Wholesale ítélet (C‑351/04, EU:C:2007:547) jelen ügyben történő alkalmazását, másrészt pedig, hogy a fellebbezők érvelését nem támasztják alá a Vitarendező Testület jelentései. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a dömpingellenes megállapodás 2.4. és 2.4.2. cikkét áthatja a „tisztességes összehasonlítás” elve. Márpedig az alaprendelet 2. cikke (10) és (11) bekezdésének célja a dömpingellenes megállapodás 2.4. cikkének az uniós jogba történő átültetése, és így az említett elvnek ad elsőbbséget.

38

Ami az első jogalap második részét illeti, a Tanács és a Bizottság lényegében azt állítja, hogy az alaprendelet és a dömpingellenes megállapodás szövege alátámasztja, hogy a „tisztességes összehasonlítás” követelményét alkalmazni kell valamennyi exportügyletre vonatkozó dömpingkülönbözet számításakor. Emellett az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése tartalmazza a dömpingkülönbözet kiszámításának különös módszereit, azonban nem írja felül az e rendelet (10) bekezdésében előírt tisztességes összehasonlítás elvének általános követelményét.

39

Ami az első jogalap harmadik részét illeti, a Tanács megállapítja először is, hogy a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy az uniós intézményeknek a „lehető legtisztességesebb” megközelítést kellett volna választaniuk, ami jogilag téves lenne. Másodszor, az uniós intézmények megközelítése tisztességes volt, mivel nem álltak rendelkezésre az indiai gyártó által nem eladott termékek áraira vonatkozó információk. Harmadszor, a Törvényszék megalapozottan állapította meg, hogy a fellebbezőknek az állításaikat alá kellett volna támasztaniuk, és alá is tudták volna azokat támasztani. Negyedszer, a Bizottság szerint a „reprezentativitás” fogalma jelentőséggel bír, és azt nem az egyes gyártók–exportálók szintjén, hanem az érintett termékügyletek szintjén kell vizsgálni. Emellett az exportügyletek kizárása teljes mértékben véletlenszerűen történt, és nem volt célja az uniós intézmények elemzése eredményének befolyásolása.

40

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel sem a tényállás megállapítására, sem – főszabály szerint – a Törvényszék által az e tényállás alátámasztására elfogadott bizonyítékok megvizsgálására. Amennyiben ugyanis e bizonyítékok megszerzése szabályszerűen történt, továbbá az általános jogelveket, valamint a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag a Törvényszék feladata annak értékelése, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt kell tulajdonítani. E mérlegelés tehát – eltekintve e bizonyítékok elferdítésétől – nem minősül a Bíróság felülvizsgálati jogkörébe tartozó jogkérdésnek.

41

A jelen jogalap alátámasztására felhozott érvekkel a fellebbezők lényegében elsődlegesen azt róják fel a Törvényszéknek, hogy tévesen értelmezte az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdését és a dömpingellenes megállapodás 2.4.2. cikkét, másodlagosan pedig, hogy e rendelet 2. cikkének (10) és (11) bekezdésével és e megállapodás 2.4. és 2.4.2. cikkével ellentétes elemzést végzett. A Bizottság állításával szemben ezen érvek nem a Törvényszék ténybeli értékelését, hanem a jogszabályok általa elfogadott értelmezését kérdőjelezik meg. A fellebbezők téves jogalkalmazást állapítanak meg, amelyeket álláspontjuk szerint a megtámadott ítélet tartalmaz. Az említett érvek olyan jogkérdésekre vonatkoznak tehát, amelyek fellebbezés keretében a Bíróság elé terjeszthetők vizsgálatra.

42

Következésképpen a Bizottság jelen jogalap elfogadhatatlanságára vonatkozó érvének nem lehet helyt adni.

43

A Bizottság véleménye szerint az első jogalap hatástalan.

44

Mindazonáltal, amint azt a főtanácsnok az indítványa 56. pontjában megállapította, ha a Bíróságnak helyt kellene adnia e jogalapnak, és többek között úgy kellene határoznia, hogy az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének és a dömpingellenes megállapodás 2.4.2. cikkének Törvényszék által történő értelmezése téves, akkor a megtámadott ítélet téves jogalkalmazást tartalmazna, amely az ítélet hatályon kívül helyezésével járna.

45

Következésképpen a Bizottság jelen jogalap hatástalan jellegére vonatkozó érvének nem lehet helyt adni.

46

A fellebbezők megkérdőjelezik a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 61–90. pontjában szereplő érvelését. Ezen érvelés álláspontjuk szerint téves jogalkalmazást tartalmaz, mivel többek között az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének téves értelmezésén alapul.

47

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az Unió intézményei széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. Mivel az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének alkalmazása összetett gazdasági helyzetek értékelését feltételezi, az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatának az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, ezen tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 27‑iIkea Wholesale ítélet, C‑351/04, EU:C:2007:547, 40. és 41. pont; Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 63. pont).

48

A megtámadott ítélet 90. pontjában foglalt megállapítás szerinti következtetés levonásához – amely szerint a Tanács nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát a dömpingkülönbözet kiszámításakor azon terméktípusok kizárásával, amelyek az indiai gyártó által gyártott és értékesített egyik terméknek sem feleltek meg, és így a vitatott rendelet nem sértette meg sem az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdését, sem pedig a dömpingellenes megállapodás 2.4.2. cikkét – a Törvényszék vizsgálta, amint az a megtámadott ítélet 61. pontjából kitűnik, hogy az ilyen megközelítés alapulhatott‑e az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésén és a dömpingellenes megállapodás 2.4.2. cikkén, amelyek egyrészt előírják, hogy az uniós intézményeknek figyelembe kell venniük a rendes értékkel összehasonlítható összes exportügylet árát, és másrészt a tisztességes összehasonlítást szabályozó vonatkozó rendelkezésekre utalnak vissza.

49

A Törvényszék először is megállapította ezen ítélet 63. pontjában, hogy bár az érintett terméktípusok összehasonlíthatónak tekinthetők, nem ez az eset állt fenn a nem e gyártó által gyártott vagy értékesített e terméktípusok árai tekintetében. Ennélfogva a Törvényszék szerint az egyes, bár hasonló érintett termékek árainak a hiánya megakadályozta a rendes érték és az exportár összehasonlítását. Továbbá úgy ítélte meg az említett ítélet 71., 80. és 84. pontjában, hogy az indiai gyártó által nem értékesített termékek rendes értéke kiszámítása módszerének alkalmazása esetében fellépő pontatlanság veszélyére tekintettel az uniós intézmények megalapozottan állapíthatták meg, hogy az általuk javasolt megközelítés tisztességes volt, és hogy az ilyen módszer alkalmazása nem biztosított volna pontosabb vagy tisztességesebb összehasonlítást. Végül a Törvényszék az ugyanezen ítélet 85. pontjában elutasította a 2007. szeptember 27‑iIkea Wholesale ítélet (C‑351/04, EU:C:2007:547) relevanciáját, mivel a jelen esettel szemben az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a dömpingkülönbözetet nem az érintett termék típusainak reprezentatív többsége alapján számították ki.

50

Ekként a Törvényszék megállapította, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításának keretében az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően az uniós intézmények „összehasonlítható árak” hiányában megalapozottan zártak ki egyes exportügyleteket e számításból, és olyan körülmények között tették ezt, amikor semmilyen más számítási módszer nem tett volna lehetővé „tisztességesebb összehasonlítást”, mivel az említett számítást az érintett termék típusainak „reprezentatív többsége” alapján végezték el.

51

Ellenőrizni kell tehát, hogy amint azt e fellebbezők állítják, a Törvényszék ezen érvelése téves jogalkalmazást tartalmaz‑e.

52

Először is annak megállapításához, hogy az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően az uniós intézményeknek figyelembe kell‑e venniük az összes exportügylet árát, vagy adott esetben kizárhatnak‑e egyes ilyen ügyleteket a dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében, elemezni kell e rendelkezés megfogalmazását, összefüggéseit és céljait (2015. április 16‑iAngerer ítélet, C‑477/13, EU:C:2015:239, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Ami először is e rendelkezés szövegét illet, meg kell állapítani, hogy a rendes érték és az exportérték összehasonlításának két módszerét írja elő: az ún. „szimmetrikus” számítási módszert, amely vagy a rendes érték súlyozott átlagának és az Unióba irányuló összes exportár súlyozott átlagának összehasonlításán alapul, vagy ügyletenkénti összehasonlításon, és az ún. „aszimmetrikus” számítási módszert, amely a rendes érték súlyozott átlagának és az Unióba irányuló összes egyedi exportügylet árának összehasonlításán alapul. Bármelyik összehasonlítási módszer esetében az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése utal az „[Unióba] irányuló összes exportügyletre”. Amint azt a főtanácsnok az indítványa 71. pontjában megállapította, e megfogalmazás lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az uniós intézmények a dömpingkülönbözet kiszámításakor nem zárhatják ki az érintett termékek bizonyos típusaira vonatkozó ügyleteket.

54

Továbbá az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése által követett célt illetően e rendelkezésből következik, hogy a dömpingkülönbözet kiszámítása mind szimmetrikus, mind pedig aszimmetrikus számítási módszereinek tükröznie kell a gyakorolt dömping teljes mértékét.

55

Márpedig amint azt a főtanácsnok az indítványa 67. pontjában megállapította, az uniós intézmények által az érintett termékek bizonyos típusaira vonatkozó ügyleteknek a dömpingkülönbözet kiszámításakor történő kizárása sérti e célt. Ugyanis az ilyen kizárás szükségszerű következménye az, hogy ezen intézmények nem tudják felmérni ezen ügyleteknek az említett számításra gyakorolt hatását, így az említett intézmények nem tudják biztosítani, hogy a kiszámított dömpingkülönbözet tükrözze a gyakorolt dömping teljes mértékét.

56

Végül, ami az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének összefüggéseit illeti, e rendelet „Alapelvek” című 1. cikkéből következik, hogy a dömpingellenes vizsgálat egy adott, „érintett terméknek” nevezett terméket érint, amelyet az uniós intézmények e vizsgálat megindításakor határoznak meg.

57

Így az említett rendelet 1. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy egy termék akkor tekinthető dömpingelt terméknek, ha az Unióba irányuló exportára alacsonyabb, mint egy hasonló terméknek az exportáló országra megállapított összehasonlítható ára. Emellett ugyanezen rendelet 1. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az alaprendelet alkalmazásában a „hasonló termék” fogalma az „[érintett] termékkel” azonos terméket fed le. Az „érintett terméknek” az uniós intézmények által a vizsgálat megindításakor javasolt meghatározása alapján kerül kiszámításra a dömpingkülönbözet.

58

Ugyanígy, az alaprendelet 3. cikkének (2), (3) és (8) bekezdéséből – amely visszautal a „hasonló termék” fogalmára – következik, hogy az uniós intézmények az „érintett termék” alapján határozzák meg, hogy kár érte‑e az uniós ágazatot a dömping tárgyát képező behozatalok okán.

59

Amint azt a főtanácsnok az indítványa 64. pontjában megjegyezte, az „érintett terméknek” a vizsgálat megindításakor történő meghatározása nem tiltja meg az uniós intézmények számára, hogy e terméket különböző terméktípusokra vagy ‑modellekre bontsa, és hogy a rendes érték és az exportár modellenkénti vagy típusonkénti összehasonlítására alapítson.

60

Mindazonáltal ez nem befolyásolja azt, hogy az uniós intézmények az ilyen fogalommeghatározással összhangban kötelesek általános dömpingkülönbözetet megállapítani az „érintett termék” összességének vonatkozásában. Minden más értelmezés lehetővé tenné számukra, hogy a vizsgálat megindításakor meghatározott „érintett termék” több terméktípusának vagy ‑modelljének kizárásával befolyásolják a dömpingkülönbözet kiszámításának eredményét.

61

Ebből következik, hogy az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése a szövegére, a céljára és azon összefüggésekre tekintettel, amelyekbe illeszkedik, nem értelmezhető akként, hogy lehetővé teszi az érintett termékek bizonyos típusaira vonatkozó ügyleteknek a dömpingkülönbözet kiszámításakor történő kizárását. Éppen ellenkezőleg, e rendelkezésből az következik, hogy az uniós intézmények ezen ügyletek összességét kötelesek figyelembe venni a számításkor.

62

Hozzá kell tenni, hogy a Tanács és a Bizottság által a dömpingellenes megállapodás 2.4.2. cikkének értelmezéséből levont egyetlen érv sem kérdőjelezi meg e következtetést.

63

Az említett megállapítást alátámasztja egyébiránt a 2007. szeptember 27‑iIkea Wholesale ítélet (C‑351/04, EU:C:2007:547, 56. pont). A Bíróság ott felidézte az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdését, amely szerint a rendes érték súlyozott átlagát az Unióba irányuló „összes exportügylet árának súlyozott átlagával” kell összehasonlítani. Ezen emlékeztetőt követően úgy ítélte meg, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, mivel az általános dömpingkülönbözetet nem a minden összehasonlítható exportárat teljes egészében tükröző összehasonlításokra alapította.

64

Nem vitatott, hogy ezen ítélet az általános dömpingkülönbözet kiszámítása során a negatív dömpingkülönbözetekre alkalmazott úgynevezett „nulla érték” módszer alkalmazását érintette, amely kérdés eltér a jelen ügyben szereplő kérdéstől, az egyes ügyleteknek e számításból az analóg ország gyártója által előállított és értékesített megfelelő termékek hiánya okán történő kizárásától. Mindazonáltal, amint azt a főtanácsnok az indítványa 82. pontjában megállapította, mind az említett ítélet alapjául szolgáló, mind pedig a jelen ügy az egyes exportügyletek dömpingkülönbözet kiszámítása során történő figyelembevételének hiányát érinti. E tekintetben nem bír jelentőséggel, hogy a jelen ügyben teljesen figyelmen kívül hagyták az egyes exportügyletek árát, míg a 2007. szeptember 27‑iIkea Wholesale ítélet (C‑351/04, EU:C:2007:547) alapjául szolgáló ügyben ezen árakat csak részben módosították.

65

A megtámadott ítélet 85. pontjában szereplő megfontolásokkal ellentétben az a körülmény, hogy a jelen ügyben a dömpingkülönbözetet az érintett terméktípusok „reprezentatív többsége” alapján számították ki, nem vehető figyelembe a 2007. szeptember 27‑iIkea Wholesale ítélet (C‑351/04, EU:C:2007:547) jelentőségének elutasításához. Ugyanis azon tényen kívül, hogy a fellebbezők vitatják az uniós intézmények által a dömpingkülönbözet kiszámításakor figyelembe vett ügyletek reprezentativitását, az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésében semmi sem teszi lehetővé e különbözetnek az érintett terméktípusok „reprezentatív többsége” alapján történő kiszámítását.

66

Másodszor, ellenőrizni kell, hogy az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének a jelen ítélet 61. pontjában pontosított hatálya ellenére a Törvényszék helyesen állapította‑e meg a megtámadott ítélet 64. pontjában, hogy az uniós intézmények megalapozottan zártak ki egyes érintett terméktípusokra vonatkozó exportügyleteket, mivel e terméktípusoknak nem volt „összehasonlítható ára”, és hogy a rendes érték más számítási módszere nem biztosított volna „tisztességesebb összehasonlítást”.

67

Egyrészt ami az „összehasonlítható árak” hiányát illeti, meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése szerint a dömpingkülönbözetet a rendes érték és az Unióba irányuló összes exportár összehasonlításával kell kiszámítani „a vonatkozó tisztességes összehasonlítást szabályozó rendelkezéseknek megfelelően”. Az utóbbi tagmondat visszautal e rendelet 2. cikkének (10) bekezdésére, amely előírja, hogy amennyiben nem lehetséges a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása, az árakat állítólagosan és kimutatottan befolyásoló eltéréseket megfelelő kiigazítások formájában figyelembe kell venni. Az árak összehasonlíthatósága tehát nem az említett rendelet 2. cikke (11) bekezdése alkalmazásának keretében kerül figyelembevételre, hanem az ugyanezen rendelet 2. cikke (10) bekezdése alkalmazásának keretében.

68

Más szavakkal, amint az a jelen ítélet 57. és 61. pontjából következik, az „érintett terméknek” az uniós intézmények által a vizsgálat megindításakor javasolt meghatározása alapján kerül kiszámításra a dömpingkülönbözet az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése szerint, és e számításból nem zárható ki e termék egyetlen típusa vagy modellje sem. Ezzel szemben a számítás elvégzése érdekében az uniós intézményeknek össze kell hasonlítaniuk az árakat, kiigazítások formájában figyelembe véve az e rendelet 2. cikke (10) bekezdése szerint az árakat befolyásoló különbségeket.

69

Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az uniós intézmények megalapozottan zártak ki egyes érintett terméktípusokra vonatkozó exportügyleteket e terméktípusoknak „összehasonlítható ára” hiányában.

70

Pontosítani kell továbbá, amint azt a főtanácsnok az indítványa 78. pontjában megállapította, hogy a gyakorlatban az olyan esetben, mint amilyen a jelen ügyben szerepel, amikor az analóg ország gyártója nem gyárt és nem értékesít bizonyos terméktípusokat, az uniós intézmények dönthetnek úgy, hogy kizárják e terméktípust az „érintett termék” meghatározása alól, vagy úgy, hogy oly módon állapítják meg az említett típus rendes értékét, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításának keretében figyelembe tudják venni az ugyanezen terméktípusra vonatkozó exportügyleteket.

71

Másrészt azon tényt illetően, hogy a rendes érték kiszámítása más módszerének igénybevétele nem biztosított volna „tisztességesebb összehasonlítást”, bár kitűnik az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésével összefüggésben értelmezett (10) bekezdéséből, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításának „tisztességes összehasonlításon” kell alapulnia, a „tisztességesebb összehasonlítás” fogalma nem jelenik meg e rendelkezésekben. Bár e fogalom jelentőségét el kell ismerni, meg kell állapítani, hogy amint az a jelen ítélet 61. pontjából kitűnik, az exportügyletek kizárása nem tekinthető a „tisztességes összehasonlítás” biztosítása módszerének. Nem állapítható meg tehát, hogy a rendes érték kiszámítása más módszerének igénybe vétele nem biztosított volna „tisztességesebb összehasonlítást”.

72

Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 61–90. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Tanács kizárhatta a dömpingkülönbözet kiszámításakor azon terméktípusokat, amelyek az indiai gyártó által gyártott és értékesített egyik terméknek sem feleltek meg.

73

A fenti megfontolásokra tekintettel anélkül kell helyt adni az első jogalapnak, és kell hatályon kívül helyezni a megtámadott ítéletet, hogy szükséges lenne az első jogalapban és a második jogalapban felhozott egyéb érvek vizsgálata.

74

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint ezen utóbbi a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi. A jelen ügyben ez a helyzet.

75

Amint az a jelen ítélet 52–72. pontjából kitűnik, a vitatott rendelet (82), (102) és (109) bekezdésében annak megállapításakor, hogy ki kell zárni a dömpingkülönbözet számításából az érintett termék olyan, a kínai exportáló gyártók által exportált terméktípusaira irányuló ügyleteket, amelyek megfelelő típusait az indiai gyártó nem gyártotta és nem értékesítette, a Tanács megsértette az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdését.

76

E körülményekre figyelemmel a vitatott rendeletet, a fellebbezőket érintő részében, meg kell semmisíteni.

77

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

78

A Tanácsot, mivel pervesztes lett, a fellebbezők kérelmének megfelelően kötelezni kell a T‑558/12. és T‑559/12. sz. ügyben az első‑ és a C‑376/15. P. sz. ügyben a másodfokú eljárás költségeinek viselésére. Ezzel szemben a fellebbezőket, mivel pervesztesek lettek, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a C‑377/15. P. sz. ügyben a másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

79

A Bíróság eljárási szabályzata 140. cikkének (1) bekezdése – amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében alkalmazni kell a fellebbezési eljárásban is – előírja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

80

Következésképpen a Bizottság viseli a T‑558/12. és T‑559/12. sz. ügyben az elsőfokú eljárásban felmerült saját költségeit, valamint a C‑376/15. P. és a C‑377/15. P. sz. ügyben a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: