1

Az Európai Bizottság keresetével annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Nagy Britannia és Észak Írország Egyesült Királysága – mivel nem alkalmazta megfelelően a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23‑i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2001. L 309., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 299. o.) a walesi Aberthaw (Egyesült Királyság) erőművére – nem teljesítette az ezen irányelv 4. cikkének a VI. mellékletének A. részével összefüggésben értelmezett (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2

A 2001/80 irányelvet, amely a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 1988. november 24‑i 88/609/EGK tanácsi irányelv (HL 1988. L 336., 1. o.) helyébe lépett, 2016. január 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24‑i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 334., 17. o.; helyesbítés: HL 2012. L 158., 25. o.). A 2001/80 irányelv 1. cikke értelmében „a legalább 50 megawatt (MW) névleges hőteljesítményű tüzelőberendezésekre vonatkozik, függetlenül az azok által használt tüzelőanyag jellegétől (szilárd, folyékony vagy gáz‑halmazállapotú)”.

3

Az irányelv (4)–(6) preambulumbekezdése értelmében:

4

Az említett irányelv 4. cikke a következőket írta elő:

„(1)   A 17. cikk sérelme nélkül a tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy az építési engedélyek vagy ilyen eljárás hiányában az új létesítményekre vonatkozó működési engedélyek, amelyek az eljárni jogosult hatóságok megítélése szerint 2002. november 27. előtti teljes értékű engedélykérelem hatálya alá tartoznak, feltéve hogy a létesítményt legkésőbb 2003. november 27‑ig üzembe állítják, tartalmazzák a III–VII. melléklet A. szakaszában meghatározott, a kén‑dioxidra, nitrogén‑oxidokra és porra vonatkozó kibocsátási határértékek betartására vonatkozó feltételeket.

[...]

(3)   A [környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24‑i] 96/61/EK [tanácsi] irányelv [(HL 1996. L 257., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 80. o.)] és a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27‑i 96/62/EK tanácsi irányelv [(HL 1996. L 296., 55. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 95. o.)] sérelme nélkül a tagállamok legkésőbb 2008. január 1‑jéig jelentős kibocsátáscsökkentést valósítanak meg az alábbiak révén:

[...]”

5

Ugyanezen irányelv 14. cikke értelmében:

„(1)   Folyamatos mérés esetén a III–VII. melléklet A. szakaszában meghatározott kibocsátási határértékek abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha az eredmények értékelése az üzemórák számára vonatkoztatva egy naptári éven belül azt mutatja, hogy:

[...]”

6

A 2001/80 irányelv VI. mellékletének A. része táblázatban meghatározta az irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján a meglévő létesítményekre alkalmazandó nitrogén‑oxid‑kibocsátási határértékeket. Az 500 MW‑nál nagyobb kapacitású létesítményekben felhasznált szilárd tüzelőanyagok tekintetében a határérték 500 milligramm nitrogén‑oxid normál köbméterenként (mg/Nm3).

7

Szintén a szilárd tüzelőanyagokkal kapcsolatban ez a táblázat azonban egy 3. lábjegyzetre tartalmaz utalást (a továbbiakban: 3. lábjegyzet), amely a következőképpen fogalmaz:

„2018. január 1‑jéig azokra a létesítményekre, amelyek a 2001. január 1‑jén végződő 12 hónapos időszakban, illetve azt követően is olyan szilárd tüzelőanyaggal üzemeltek és üzemelnek, amelynek illékonyvegyület‑tartalma nem éri el a 10%‑ot, az 1200 mg/Nm3 kibocsátási határérték vonatkozik.”

8

A 2010/75 irányelv 30. cikke (2) bekezdésének első albekezdése alapján az irányelv V. melléklete 1. részének 4. pontja meghatározza a szilárd tüzelőanyagot használó létesítményekre alkalmazandó nitrogén‑oxid‑kibocsátási határértékeket. 2016. január 1‑jétől ez a határérték 200 mg/Nm3‑ra változott.

9

2012. május 29‑én a Bizottság „EU Pilot” vizsgálatot indított annak megvizsgálására, hogy egyes nagy tüzelőberendezések, így különösen az aberthaw‑i erőmű, megfelelnek‑e a 2001/80 irányelvben foglalt követelményeknek. A Bizottság részére megküldött információk szerint erre a létesítményre a 3. lábjegyzet alapján kevésbé szigorú (1200 mg/Nm3) nitrogén‑oxid‑kibocsátási határérték vonatkozott, mint általában erre a szilárd tüzelőanyagot használó létesítményfajtára, amely esetében a határérték az ezen irányelv VI. mellékletének A. részében szereplő táblázatnak megfelelően 500 mg/Nm3 volt. A Bizottság szerint az említett lábjegyzet szerint az eltérés azonban csak akkor megengedett, ha a használt tüzelőanyag illékonyvegyület‑tartalma 10%‑nál alacsonyabb. A Bizottság ezért megkérdezte az Egyesült Királyságot az aberthaw‑i erőműben 2009 és 2011 között felhasznált tüzelőanyagok illékonyvegyület‑tartalmáról.

10

Az Egyesült Királyság azt válaszolta, hogy szerinte az aberthaw‑i erőműre alkalmazandó nitrogén‑oxid‑kibocsátási határérték 1200 mg/Nm3, és ez a határérték például akkor minősíthető betartottnak, ha a 48 órás időszakra megállapított átlagérték 95%‑a nem haladja meg az 1320 mg/Nm3‑t.

11

2012. szeptember 20‑án a Bizottság további kérdéseket címzett az Egyesült Királysághoz annak megítélése érdekében, hogy az aberthaw‑i erőmű megfelel‑e a 3. lábjegyzetben az illékonyvegyület‑tartalomra vonatkozó feltételeknek. A tagállam válaszában ismertette, hogy az erőműben felhasznált szén illékonyvegyület‑tartalmának átlagértéke 2008 és 2011 között 12,81%, 11,75%, 12,89%, illetve 11,39% volt. Így ezen információk szerint 2008 és 2010 között csak két ízben, 2011‑ben pedig öt alkalommal volt a szén illékonyvegyület‑tartalmának átlagértéke 10%‑nál alacsonyabb.

12

Mivel az aberthaw‑i erőmű által 2008 és 2011 között felhasznált tüzelőanyagok illékonyvegyület‑tartalmukat tekintve nem feleltek meg a 3. lábjegyzetben foglalt feltételnek, a Bizottság úgy vélte, hogy e létesítményt egyáltalán nem lett volna szabad az e lábjegyzetben előírt eltérésben részesíteni, és 2008. január 1‑jétől az 500 mg/Nm3 nitrogén‑oxid‑kibocsátási határértéket kellett volna alkalmazni rá.

13

2013. június 21‑én a Bizottság felszólító levelet intézett az Egyesült Királysághoz, amelyben azt kifogásolta, hogy 2008. január 1‑je óta nem tett eleget a 2001/80 irányelv 4. cikkének a 3. lábjegyzettel összefüggésben értelmezett (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének, mivel az aberthaw‑i erőmű tekintetében nem tartották be az erőműre 2016. január 1‑jéig alkalmazandó 500 mg/Nm3‑es nitrogén‑oxid‑kibocsátási határértéket.

14

Az Egyesült Királyság a felszólító levélre válaszul előadta, hogy szerinte a 3. lábjegyzetben foglalt eltérést kimondottan azért tették be a 2001/80 irányelvbe, hogy lefedjék az aberthaw‑i erőmű esetét, és így ezt az eltérést rugalmasabban kell értelmezni oly módon, hogy nem vonatkozik rá az a feltétel, hogy az érintett létesítménynek kizárólag olyan szilárd tüzelőanyaggal kell üzemelnie, amelynek illékonyvegyület‑tartalma 10%‑nál alacsonyabb. E tagállam azt is állította, hogy nincsen közvetlen összefüggés az erőmű által elégetett tüzelőanyag illékonysága és az általa kibocsátott nitrogén‑oxid szintje között.

15

Mivel az Egyesült Királyság válasza nem győzte meg a Bizottságot, utóbbi 2014. október 16‑án az EUMSZ 258. cikk első bekezdése alapján indokolással ellátott véleményt intézett a tagállamhoz.

16

A Bizottság az indokolással ellátott véleményben megismételte azon érvelését, hogy a 3. lábjegyzet eltér az aberthaw‑i erőmű méretének megfelelő létesítményekre meghatározott szokásos határértékektől, és hogy az aberthaw‑i erőmű túllépi a 2001/80 irányelv 4. cikkének ezen lábjegyzettel összefüggésben értelmezett (1) és (3) bekezdése alapján alkalmazandó nitrogén‑oxid‑kibocsátási hatérértéket.

17

A Bizottság a 3. lábjegyzet azon értelmezését is elutasította, miszerint a lábjegyzet nem írja elő, hogy a szóban forgó létesítmény kizárólag olyan szilárd tüzelőanyagot használjon, amelynek éves alapon mért átlagos illékonyvegyület‑tartalma nem haladja meg a 10%‑ot. Még ha ugyanis az illékonyvegyület‑tartalom a 2001/80 irányelvben nem is szerepel kifejezetten éves átlagértékként kifejezve, ez az értelmezés áll összhangban az irányelv szellemével, amely irányelv 14. cikkének (1) bekezdése megemlíti, hogy az említett irányelv III–VII. mellékletének A. szakaszában meghatározott kibocsátási határértékeket egy naptári évre vonatkozóan kell mérni.

18

Az Egyesült Királyság 2014. december 17‑i válaszában a 2001/80 irányelvre vonatkozó előkészítő munkálatokra támaszkodva megismételte azon álláspontját, miszerint az aberthaw‑i erőmű megfelel a 2001/80 irányelvnek, és hogy a 3. lábjegyzetben foglalt eltérés kifejezetten erre a létesítményre vonatkozik. A tagállam egyébiránt azt is ismertette, hogy az erőmű továbbra is részesül teljesítményjavító beruházásokban.

19

A Bizottság, mivel nem tartotta kielégítőnek az Egyesült Királyság által adott választ, 2015. június 19‑én a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

20

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy mivel az aberthaw‑i erőmű nem tartja be a 3. lábjegyzetben foglalt kritériumokat, nem részesülhet az ott előírt eltérésben. Következésképpen az említett létesítménynek az 500mg/Nm3‑es standard nitrogén‑oxid‑kibocsátási határértéknek kell megfelelnie. Szerinte azonban az erőmű működési engedélyében szereplő érték a jelen kereset benyújtásának időpontjában 1050mg/Nm3 volt, és ezért a keresetnek helyt kell adni.

21

A Bizottság e kifogás alátámasztására elsőként azt adja elő, hogy a 3. lábjegyzet megfogalmazása egyértelmű. Ez a rendelkezés csak azokra a létesítményekre vonatkozik, amelyek ténylegesen 10%‑nál alacsonyabb illékonyvegyület‑tartalmú szilárd tüzelőanyagot égetnek el. A lábjegyzet nem olyan létesítményekről van szó, amelyek „alkalmasak” ilyen tüzelőanyaggal való működésre, sem pedig a tüzelőanyag elhanyagolható mennyiségének megfelelő bármilyen alkalmazási határértékről. A 10%‑os illékonyvegyület‑tartalomra vonatkozó kritériumot azért vezették be, hogy a villamos erőművekre vonatkozó eltérés lehetőségének korlátozására alsó határértéket állapítsanak meg.

22

Másodszor nem releváns az a körülmény, hogy a 3. lábjegyzetben foglalt eltérés elsősorban az aberthaw‑i erőműre vonatkozik, mivel az egyes jogalkotóknak a jogalkotási folyamat során fennálló szubjektív szándéka nem minősíthető érvényes értelmezési kritériumnak.

23

Harmadszor, noha nem éves, hanem havi átlagon alapuló számítási módszert fogadtak el, az aberthaw‑i erőmű még mindig nem felel meg az említett eltérés kritériumainak.

24

Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy a 3. lábjegyzet Bizottság által javasolt értelmezése mind a lábjegyzet szövegének, mind az uniós jogalkotó szándékának ellentmond, és ezért a jelen keresetet el kell utasítani.

25

Először is e tagállam szerint az aberthaw‑i erőmű mindvégig elsősorban 6% és 15% közötti illékonyvegyület‑tartalmú antracit szénből, ezen belül jelentős arányban 10%‑nál alacsonyabb illékonyvegyület‑tartalmú szénből álló tüzelőanyaggal működött. Soha nem működött viszont kizárólag 10%‑nál alacsonyabb illékonyvegyület‑tartalmú szénnel vagy átlagosan 10%‑nál alacsonyabb illékonyvegyület‑tartalmú keverékkel. Az ilyenfajta működésnek ugyanis komoly gyakorlati és biztonsági szempontok is ellentmondanak.

26

Az említett tagállam ezt követően egyrészt vitatja a Bizottság által sugallt azon értelmezést, miszerint a létesítményeknek ahhoz, hogy a 3. lábjegyzetben foglalt eltérésben részesülhessenek, kizárólag olyan szilárd tüzelőanyaggal kell üzemelniük, amelynek az éves átlag alapján mért illékonyvegyület‑tartalma 10%‑nál alacsonyabb. Ez az értelmezés szerinte további követelménnyel egészíti ki ezt az eltérést, és ezáltal még jobban korlátozza a hozzájutási feltételeket. A lábjegyzet viszont nem tartalmazza a „csak”, illetve „kizárólag” határozószavakat. Ha az uniós jogalkotó a 3. lábjegyzet hatályát csak olyan erőművekre kívánta volna korlátozni, amelyek 10%‑nál alacsonyabb illékonyvegyület‑tartalmú szénnel üzemelnek, akkor a lábjegyzet szövege kifejezetten tükrözte volna ezt a szándékot. E tagállam szerint ezenkívül amikor a 2001/80 irányelv átlagérték alkalmazását írja elő, akkor ezt kifejezetten jelzi.

27

Az Egyesült Királyság ezért azt állítja, hogy a 3. lábjegyzetet olyan létesítményekre kell alkalmazni, amelyek jelentős arányban 10%‑nál alacsonyabb illékonyvegyület‑tartalmú szénnel üzemelnek.

28

Másrészt e lábjegyzet Bizottság által sugallt értelmezése nincsen figyelemmel arra a körülményre, hogy az említett lábjegyzetben foglalt eltérést kifejezetten az aberthaw‑i erőmű esetének kezelésére irányuló jogalkotási eljárás során tárgyalták meg és tették bele a 2001/80 irányelvbe.

29

Végül az aberthaw‑i erőművel használt szénkeverékre vonatkozó biztonságos üzemeltetési követelményt 9%‑os minimális illékonyvegyület‑tartalomban határozták meg. Az erőmű üzemeltetőjének ahhoz, hogy az erőmű megfeleljen a 3. lábjegyzet Bizottság általi értelmezéséből következő határértékeknek, csak olyan tüzelőanyagokat szabad használnia, amelyek lehetővé teszik az igen szűk értékhatáron belüli, 9% és 9,9% közötti illékonyvegyület‑tartalom betartását. Azokra a paraméterekre tekintettel, amelyeket ezen tüzelőanyagok keverékében figyelembe kell venni, nevezetesen a páratartalom, a hamu, a kén, a klór, a fűtőérték, a keménység és a mérettartomány, egy ilyenfajta erőmű esetében ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak és nem is kivitelezhető. Az üzemeltető konkrétan nem lenne képes pontosan és megbízhatóan azt a nagy mennyiségű szenet beszerezni és tesztelni, amelyre az aberthaw‑i erőműnek szüksége van ahhoz, hogy az illékonyvegyület‑össztartalom éppen 9% és 9,9% között maradjon.

30

A 3. lábjegyzet Bizottság által sugallt értelmezése ezenkívül környezetvédelmi célokat sem szolgál. Az aberthaw‑i erőmű magasabb nitrogén‑oxid‑kibocsátása ugyanis a kazán kialakításának, és annak a következménye, hogy az alacsony illékonyvegyület‑tartalmú antracit szén továbbégetéséhez magasabb hőmérséklet szükséges. Ezt a kibocsátást nem érinti jelentősen az üzemanyag‑keverék illékonyvegyület‑tartalma, és így az nem csökkenne jelentősen abban az esetben, ha arra köteleznék az erőművet, hogy üzemanyagként ne – mint ahogy jelenleg– 11% és 12% közötti illékonyvegyület‑össztartalmú szénkeveréket használjon, hanem – feltételezve, hogy ez lehetséges – 9,5%‑os illékonyvegyület‑tartalmú szenet. Éppen ellenkezőleg, az alacsonyabb illékonyvegyület‑tartalmú szén égetése nagyobb nitrogén‑oxid‑kibocsátással jár.

31

A 2001/80 irányelv – ahogyan ez a (4)–(6) preambulumbekezdéséből is kitűnik – azzal veszi fel a küzdelmet a savképződés ellen, hogy csökkenteni igyekszik azt a kén‑dioxid‑ és a nitrogén‑oxid‑kibocsátást, amelyhez a nagy tüzelőberendezések jelentősen hozzájárulnak.

32

Az irányelv III–VII. melléklete ezzel kapcsolatban számos korlátozást ír elő. Konkrétan az irányelv VI. mellékletének A. része az egyes tüzelőanyagfajták vonatkozásában meghatározza az irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján a meglévő létesítményekre alkalmazandó nitrogén‑oxid‑kibocsátási határértékeket. Így az 500 MW‑nál nagyobb kapacitású létesítményekben felhasznált szilárd tüzelőanyagok tekintetében a határértéket 500 mg/Nm3‑ben állapítja meg.

33

A 3. lábjegyzet azonban úgy rendelkezik, hogy „2018. január 1‑jéig azokra a létesítményekre, amelyek a 2001. január 1‑jén végződő 12 hónapos időszakban, illetve azt követően is olyan szilárd tüzelőanyaggal üzemeltek és üzemelnek, amelynek illékonyvegyület‑tartalma nem éri el a 10%‑ot, az 1200 mg/Nm3kibocsátási határérték vonatkozik”.

34

A jelen ügyben a Bizottság azt kifogásolja, hogy az Egyesült Királyság az aberthaw‑i erőműt illetően nem teljesítette az e lábjegyzetben foglalt eltérésben való részesüléshez szükséges feltételeket, és következésképpen nem tartotta be az alapértelmezés szerinti nitrogén‑oxid‑kibocsátási határértéket, azaz az 500 mg/Nm3‑t.

35

Az Egyesült Királyság és a Bizottság álláspontja különösen abban tér el, hogy melyik időszakot kell referencia‑időszaknak tekinteni az annak ellenőrzésére szolgáló adatok gyűjtéséhez, hogy az érintett létesítmények betartják a nitrogén‑oxid‑kibocsátási szinteket.

36

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy bár a 3. lábjegyzet szövegét alkotó mondat második része nem határozza meg ezt a referencia‑időszakot, a rendelkezés első része kifejezetten tartalmazza az „azokra a létesítményekre, amelyek a 2001. január 1‑jén végződő 12 hónapos időszakban [...] üzemeltek” fordulatot.

37

Ebből az következik, hogy – ahogyan a főtanácsnok indítványának 29. pontjában megállapította – a 3. lábjegyzetet analógia útján úgy kell értelmezni, hogy az annak ellenőrzésére szolgáló adatok gyűjtésére vonatkozó referencia‑időszak, hogy az érintett létesítmények továbbra is a 2001/80 irányelv rendelkezéseinek megfelelően működnek, az az időszak, amely alapján eldönthető, hogy egy létesítményre alkalmazható‑e az ebben a lábjegyzetben foglalt eltérés, azaz egy éves időszak.

38

Ugyanakkor akár éves, akár havi alapon számítják az illékonyvegyület‑tartalmat, az Egyesült Királyság nem tagadja, hogy az aberthaw‑i erőmű sohasem teljesítette a létesítmények által használandó tüzelőanyagokra vonatkozóan a 3. lábjegyzetben szereplő és a Bizottság által értelmezett kritériumokat.

39

Ezzel kapcsolatban a tagállam azt állítja, hogy ez az értelmezés – miszerint a létesítmény ahhoz, hogy az említett lábjegyzetben foglalt eltérésben részesülhessen, csak éves alapon számítva 10%‑nál alacsonyabb átlagos illékonyvegyület‑tartalmú tüzelőanyagot használhat, szerinte téves, mivel a lábjegyzet szövegében nem szerepel a „kizárólag” határozószó.

40

Ezt az érvelést el kell utasítani.

41

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis a rendelkezés értelmének és hatályának meghatározása érdekében az adott rendelkezést annak szövegét, összefüggéseit és a szóban forgó szabályozás által követni kívánt célt figyelembe véve kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑iA‑ítélet, C‑184/14, EU:C:2015:479, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

A 3. lábjegyzet szövege pedig úgy rendelkezik, hogy az érintett létesítménynek ahhoz, hogy az e lábjegyzetben foglalt eltérésben részesülhessen, olyan „szilárd tüzelőanyaggal [kell] üzemeln[ie], amelynek illékonyvegyület‑tartalma nem éri el a 10%‑ot”.

43

E tekintetben – az Egyesült Királyság érveivel szemben – abból, hogy a lábjegyzet szövege nem tartalmazza a „csak” vagy „kizárólag” határozószót, nem lehet arra következtetni, hogy az említett lábjegyzettel bevezetett eltérésben való részesüléshez elegendő, ha az adott létesítmény által használt tüzelőanyag „jelentős arányban” vagy „meghatározott arányban” tartalmaz 10%‑nál alacsonyabb átlagos illékonyvegyület‑tartalmú szilárd tüzelőanyagokat. Ahogyan a főtanácsnok indítványának 24. és azt követő pontjaiban megállapította, az Egyesült Királyságnak a 3. lábjegyzetre vonatkozó értelmezése semmilyen jogi érvvel nem támasztható alá.

44

A 3. lábjegyzetet ugyanis – ahogyan ezt a főtanácsnok indítványának 27–30. pontjában sugalmazza– úgy kell értelmezni, hogy a 10%‑os alsó határ, amelyre a lábjegyzet hivatkozik, azt jelenti, hogy a létesítmény által felhasznált szén átlagos illékonyvegyület‑tartalmának 10%‑nál alacsonyabbnak kell lennie.

45

Ezt az értelmezést a 3. lábjegyzet szövegösszefüggése és a 2001/80 irányelv célja is megerősíti.

46

Először is e rendelkezés szövegösszefüggéseit illetően emlékeztetni kell arra, hogy a rendelkezés lehetővé teszi, hogy az általa előírt feltételeknek megfelelő létesítményekre a 2001/80 irányelv VI. mellékletének A. részében előírt 500 mg/Nm3‑es általános kibocsátási határértéknél magasabb nitrogén‑oxid‑kibocsátási határértéket alkalmazzanak.

47

A 3. lábjegyzet eltérést állapít meg a VI. melléklet említett rendelkezésében foglalt általános szabály alól, és ezért a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően szigorúan kell értelmezni (lásd analógia útján: 2015. szeptember 10‑iNannoka Vulcanus Industries ítélet, C‑81/14, EU:C:2015:575, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

Másodszor a 2001/80 irányelv célját illetően – ahogyan erre a Bizottság hivatkozott és a főtanácsnok indítványának 38. pontjában rámutatott – meg kell állapítani, hogy az irányelvet megelőző uniós jogi eszközök, például a 88/609 irányelv alakulása azt bizonyítja, hogy az egyes rendelkezésekben, így például a 3. lábjegyzetben megállapított alsó határértékek szintje mindenekelőtt az ilyen eltérésben részesíthető létesítmények számának minimumra csökkentésére szolgál, ami önmagában véve hozzájárulhat a 2001/80 irányelvvel kitűzött és a jelen ítélet 34. pontjában ismertetett célok megvalósításához.

49

Ezért el kell utasítani az Egyesült Királyság azon érvelését, miszerint a felhasznált szilárd tüzelőanyag illékonyvegyület‑tartalmának 10%‑os alsó határértéke nem teszi lehetővé a 2001/80 irányelv által kitűzött környezetvédelmi cél elérését, mivel nem befolyásolja jelentősen a nitrogén‑oxid‑kibocsátást. A 3. lábjegyzet ugyanis – miként ez az előző pontból is kitűnik – azzal járul hozzá az említett környezetvédelmi cél eléréshez, hogy korlátozza a lábjegyzetben előírt eltérésben részesíthető létesítmények számát.

50

Egyébiránt először is el kell utasítani az Egyesült Királyságnak a jelen ítélet 28. pontjában ismertetett érvelését, mivel még ha bizonyítást is nyerne, hogy a 3. lábjegyzetben foglalt eltérésről azért folytattak tárgyalást, hogy belevegyék például az aberthaw‑i erőművet, az utóbbinak akkor is meg kellene felelnie az e rendelkezésben meghatározott kritériumoknak ahhoz, hogy akkor és a későbbiekben is részesüljön az említett eltérésben.

51

Másodszor el kell utasítani az említett tagállam arra vonatkozó érvelését, hogy biztonsági okokból nem lehet alkalmazni a 10%‑os alsó határértéket. A tagállam észrevételeiből e tekintetben kitűnik, hogy az aberthaw‑i erőműben használt keverék illékonyvegyület‑tartalma 6% és 15% között ingadozhat. Megállapítható tehát, hogy az erőműben tüzelőanyagként felhasznált szén átlagos illékonyvegyület‑tartalma 10%‑nál alacsonyabb is lehet.

52

Harmadszor, az Egyesült Királyság arra vonatkozó érvelését is el kell utasítani, hogy elsősorban gazdasági okok miatt nem valósult meg az említett erőmű környezetvédelmi teljesítményének javítására és a 3. lábjegyzetben foglalt követelmények teljesítésére irányuló átalakítás. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az Egyesült Királyság a jelen ügyben a vele szemben felhozott kötelezettségszegés vitatása érdekében nem hivatkozhat eredményesen kizárólag gazdasági természetű indokokra (1997. december 9‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑265/95, EU:C:1997:595, 62. pont; 2016. január 21‑iBizottság kontra Ciprus ítélet, C‑515/14, EU:C:2016:30, 53. pont).

53

E körülmények között azt kell megállapítani, hogy az Egyesült Királyság azáltal, hogy a 2001/80 irányelvet nem alkalmazta megfelelően az aberthaw‑i erőműre, nem teljesítette az ezen irányelv 4. cikkének az irányelv VI. mellékletének A. részével összefüggésben értelmezett (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

54

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Egyesült Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott: