1.

Az Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie (legfelsőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vezetői engedélyekről szóló, 2006. december 20‑i 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, ( 2 ) konkrétabban lényegileg az ezen irányelv (5) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 13. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2.

E kérelem előterjesztésére azon keresettel összefüggésben került sor, amelyet egy magánszemély indított annak érdekében, hogy a könnyű motorkerékpár (robogó) közúton történő vezetésére irányuló, arra vonatkozó igazolással tanúsított jogát, hogy részt vett egy, a gépjárművekről szóló szabályozásra vonatkozó tanfolyamon, ismerjék el 2013. január 19‑ét, a 2006/126 irányelv jelen ügyben releváns rendelkezéseinek alkalmazási időpontját, ( 3 ) illetve az ezen irányelvet a nemzeti jogba átültető román szabályozás hatálybalépésének időpontját követő időszak tekintetében.

3.

Az érintett azt állítja, hogy a fenti említett dokumentum alapján a 2006/126 irányelv 13. cikke (2) bekezdésének értelmében vett, „2013. január 19‑ig megadott járművezetési jogosultság” jogosultja, és ez mentesíti az alól, hogy elméleti és gyakorlati vizsgát kelljen tennie azon vezetői engedély megszerzése érdekében, amely ezen időpont óta kötelező ahhoz, hogy könnyű motorkerékpárral (robogóval) közlekedni lehessen Romániában.

4.

Az alábbiakban ismertetett megfontolások miatt úgy vélem, hogy ezen irányelv rendelkezéseivel nem ellentétes egy, a jelen ügyben szereplőhöz hasonló átültető szabályozás, amely révén a tagállam előírja, hogy a korábban könnyű motorkerékpár (robogó) közúti vezetésére vezetői engedély nélkül jogosult személy szerezzen vezetői engedélyt.

5.

A 2006/126 irányelv (5) preambulumbekezdése szerint ezen irányelv „nem sértheti az alkalmazásának időpontja előtt megadott vagy megszerzett, fennálló járművezetési jogosultságokat”.

6.

Az irányelv (13) preambulumbekezdése szerint „[a] könnyű motorkerékpárokhoz (robogókhoz) szükséges vezetői engedély kategóriájának bevezetése különösen a legfiatalabb vezetők tekintetében növeli a közúti közlekedésbiztonságot, akik a statisztikák szerint a közúti balesetek leggyakoribb áldozatai”.

7.

A (16) preambulumbekezdés azt mondja ki, hogy „[a] 91/439/EGK irányelvben[ ( 4 )] meghatározott vezetőiengedély‑minta helyébe egységes, műanyag kártya formátumú típus lép. Ugyanakkor a könnyű motorkerékpárokra (robogókra), valamint a motorkerékpárokra vonatkozó új vezetőiengedély‑kategória bevezetése következtében ezt a vezetőiengedély‑mintát ki kell igazítani.”

8.

Az irányelv „Kategóriák, fogalommeghatározások és alsó korhatárok” című 4. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)   Az 1. cikkben meghatározott vezetői engedély az alább meghatározott kategóriákba tartozó gépi meghajtású járművek vezetésére jogosít fel. A vezetői engedély a kategóriánként feltüntetett alsó korhatártól adható ki. A »gépi meghajtású jármű« olyan önjáró jármű, amelyet az úton saját motorja mozgat […].

(2)   Könnyű motorkerékpárok (robogók):

AM kategória

9.

A 2006/126 irányelv „A vezetői engedély kiállítása, érvényessége és megújítása” című 7. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja a következőképpen rendelkezik:

„Vezetői engedély kizárólag azon kérelmezőknek állítható ki:

Az e kategóriába tartozó három‑ és négykerekű motorkerékpárok esetében a tagállamok különleges jártassági és magatartási vizsgát írhatnak elő. Az AM kategóriájú járművek megkülönböztetésére nemzeti kód illeszthető a vezetői engedélybe.”

10.

Ezen irányelv „A nem közösségi minta szerinti vezetői engedélyek közötti egyenértékűségek” című 13. cikke a következőképpen szól:

„(1)   A Bizottság egyetértésével a tagállamok egyenértékűségeket állapítanak meg az ezen irányelv végrehajtása előtt megszerzett jogosultságok és a 4. cikkben meghatározott vezetőiengedély‑kategóriák között.

A tagállamok, a Bizottsággal való konzultációt követően, a 11. cikk (4), (5) és (6) bekezdésének végrehajtása céljából kiigazításokat hajthatnak végre nemzeti jogszabályaikon[ ( 6 )].

(2)   A 2013. január 19‑ig megadott egyetlen járművezetési jogosultság sem szüntethető meg, illetve korlátozható ezen irányelv rendelkezései alapján.”

11.

A 2006/126 irányelv „Átültetés a nemzeti jogba” című 16. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a tagállamoknak egyrészt legkésőbb 2011. január 19‑ig el kellett fogadniuk és ki kellett hirdetniük az említett irányelv ott felsorolt rendelkezéseinek ( 7 ) való megfelelés érdekében szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, másrészt pedig ezen átültető rendelkezéseket 2013. január 19‑től kezdődően alkalmazniuk kellett.

12.

A 2006/126 irányelv egyes rendelkezéseit a román jogba átültető 203/2012. sz. legea ( 8 ) (203/2012. sz. törvény) 2013. január 19‑től alkalmazandó. E törvény az Ordonanţa de urgenţă a Guvernului no 195/2002 privind circulaţia pe drumurile publice‑t (a közúti közlekedésről szóló 195/2002. sz. sürgősségi kormányrendelet) ( 9 ) (a továbbiakban: OUG no 195/2002), illetve annak a Hotărârea Guvernului no 1391/2006 (1391/2006. sz. kormányhatározat) ( 10 ) által jóváhagyott végrehajtási rendeletét módosította.

13.

A 203/2012. sz. törvény hatálybalépése előtt az OUG no 195/2002 végrehajtási rendelete 160. cikkének (2) bekezdése azt írta elő, hogy „a vezetői engedéllyel rendelkező személyek csak abban az esetben vezethetnek közúton robogót, ha igazolják, hogy elvégeztek egy, a közúti közlekedésről szóló szabályozásra vonatkozó tanfolyamot valamely, a gépjárművezetők felkészítésére engedéllyel rendelkező intézményben”.

14.

E végrehajtási rendelet 161. cikkének (2) bekezdése azt mondta ki, hogy „[a] közúti közlekedés során a kerékpárosnak magánál kell hordania személyi igazolványát, a robogóvezetőnek pedig emellett magánál kell hordania a közúti közlekedésről szóló szabályozásra vonatkozó tanfolyam elvégzéséről szóló igazolást és a jármű nyilvántartásba vételi igazolását”.

15.

A 203/2012. sz. törvény hatálybalépésével hatályon kívül helyezték az OUG no 195/2002 említett végrehajtási rendeletének a könnyű motorkerékpárokra (robogókra) vonatkozó 160. és 161. cikkeit, míg a kerékpárokra vonatkozó rendelkezések hatályban maradtak.

16.

A 203/2012. sz. törvény által módosított OUG no 195/2002 (a továbbiakban: módosított OUG no 195/2002) 6. cikkének 6. és 21. pontja határozza meg a „gépjármű”, illetve a „robogó” fogalmát és kimondja egyrészt, hogy „a robogók […] gépjárműnek minősülnek”, másrészt pedig, hogy a négykerekű motorkerékpárok „robogónak tekintendők”.

17.

A törvény 20. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen szól:

„(1)   A gépjárművek […] közutakon történő vezetéséhez a vezetőknek a megfelelő vezetői engedéllyel kell rendelkezniük.

(2)   A vezetői engedélyek az alábbi gépjármű‑kategóriákra szólnak: AM […].”

18.

A módosított OUG no 195/2002 1. melléklete a vezetői engedély kiadásával érintett, a rendelet 20. cikkének (2) bekezdése szerinti gépjármű‑kategóriákra vonatkozik. Az említett melléklet a) pontja az „AM kategóriát” úgy határozza meg, hogy az a „robogókra” vonatkozik.

19.

A módosított OUG no 195/2002 23. cikkének (1) és (9) bekezdése szerint:

„(1)   A gépjármű […] közúton történő vezetésének joga kizárólag az érvényes vezetői engedéllyel rendelkező személyt illeti meg, azon kategória vonatkozásában, amelyhez a jármű tartozik, illetve minden olyan személyt, aki ehelyett e jogosultságát az őt a közúti közlekedésre feljogosító dokumentummal tudja igazolni.

[…]

(9)   A vezetői engedély megszerzésére irányuló vizsga az ismeretek igazolására szolgáló elméleti részből, valamint a képességek és a magatartás igazolására szolgáló gyakorlati részből áll a kérelmezett engedélykategória vonatkozásában.

Az AM kategóriára vonatkozó gyakorlati vizsga kizárólag a képességek meglétének az e célra előkészített zárt pályán történő bizonyítását foglalja magában. A vezetői engedély megszerzésének feltételeit rendelet határozza meg.”

20.

Costin Popescu egy robogónak tekintendő, Aixam márkájú, L6e típusú könnyű négykerekű motorkerékpár ( 11 ) vonatkozásában 2010. október 12‑én kiadott nyilvántartásba vételi igazolással rendelkezik. Rendelkezik továbbá egy 2010. október 26‑án kelt igazolással, amely azt bizonyítja, hogy a robogók közutakon való vezetése érdekében elvégzett egy, a közúti közlekedésről szóló szabályozásra vonatkozó tanfolyamot. Az említett dokumentumok ezen időszakban elegendőek voltak ahhoz, hogy a tulajdonában állóhoz hasonló járművel közlekedjen, az akkor hatályos OUG no 195/2002 160. és 161. cikkének megfelelően.

21.

2013. január 19‑től az OUG no 195/2002‑t a 2006/126 irányelv egyes rendelkezéseinek a nemzeti jogba történő átültetése érdekében módosító 203/2012. sz. törvény értelmében Romániában vezetői engedély megszerzéséhez kötötték a robogók vagy annak minősülő járművek közúti vezetését. ( 12 )

22.

C. Popescu a Curtea de Apel București (bukaresti fellebbviteli bíróság) előtt keresetet indított több nemzeti hatósággal szemben, ( 13 ) annak érdekében, hogy a robogók közúti vezetésére való, 2013. január 19. előtt megszerzett jogát ezen időpontot követően továbbra is elismerjék, anélkül, hogy e célból kiegészítő formai követelményeket kellene teljesítenie, vagy kiegészítő eljárást kellene lefolytatni, ( 14 ) továbbá, hogy az illetékes hatóság állítson ki számára az e jogát tanúsító dokumentumot. Keresete alátámasztására előadta, hogy a 203/2012. sz. törvényből következő új szabályozás ellentétes a 2006/126 irányelvvel.

23.

Mivel az alapeljárás felperese az említett törvény által módosított OUG no 195/2002 rendelkezéseinek alkotmányellenességére vonatkozó kifogásra is hivatkozott, a Curtea de Apel București (bukaresti fellebbviteli bíróság) a Curtea Constituțională‑hoz (alkotmánybíróság, Románia) fordult.

24.

2013. december 5‑i határozatával az utóbbi bíróság mint megalapozatlant elutasította az alkotmányossági kifogást, azzal az indokkal, hogy az uniós jog szabályainak értelmezése kívül esik hatáskörén, mivel e jog kizárólag az Európai Unió Bíróságát illeti meg, valamint, hogy a nemzeti jog C. Popescu által hivatkozott rendelkezései megfelelnek a román alkotmánynak.

25.

Az említett határozat alapján a Curtea de Apel București (bukaresti fellebbviteli bíróság) 2014. április 8‑i ítéletével elfogadhatatlannak nyilvánította a keresetet.

26.

C. Popescu ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be az Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie (legfelsőbb semmítő‑ és ítélőszék) előtt, előadva, hogy a 203/2012. sz. törvény rendelkezései nem felelnek meg a 2006/126 irányelv (5) preambulumbekezdésének és 13. cikke (2) bekezdésének, amely azt írja elő, hogy „[a] 2013. január 19‑ig megadott egyetlen járművezetési jogosultság sem szüntethető meg, illetve korlátozható ezen irányelv rendelkezései alapján”.

27.

Védekezésként az Inspectoratul General al Poliției Române (a román rendőrség főigazgatósága) arra hivatkozott, hogy a 203/2012. sz. törvény által az OUG no 195/2002 vonatkozásában eszközölt módosításokat, amelyek alapján robogó csak vezetői engedéllyel vezethető, a közúti biztonság fokozásának célja indokolta, azáltal, hogy a vezetők számára a szükséges elméleti ismeretek és gyakorlati készségek megfelelő képzés során történő megszerzésének előírása révén mérséklik a robogókat érintő közúti balesetek számát és következményeit.

28.

Ebben az összefüggésben a Bírósághoz 2015. november 30‑án beérkezett, 2015. november 12‑i végzésével az Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie (legfelsőbb semmítő‑ és ítélőszék) felfüggesztette az eljárást és az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

„A [2006/126 irányelv] rendelkezései lehetővé teszik‑e a román állam számára, hogy a közúti járművezetésre 2013. január 19. napját megelőzően jogosító hivatalos okmánnyal rendelkező könnyű motorkerékpár‑vezetők esetében a könnyű motorkerékpárok ezen időpontot követő vezetéséhez vezetői engedélynek a más gépjárművek esetében előírtakhoz hasonló vizsgák letételével történő megszerzését írja elő?”

29.

C. Popescu, a román és a szlovák kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. Az ügyben tárgyalást nem tartottak.

30.

A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés álláspontom szerint előzetes észrevételek megfogalmazását igényli, mind a kérdés megfogalmazása, mind annak javasolt kezelése szempontjából.

31.

Megjegyezhető, hogy a Bíróság elé terjesztett kérdés szövegezése kapcsán a román kormány pontosításokkal, sőt fenntartásokkal élt.

32.

Az általa feltett kérdés alapján a kérdést előterjesztő bíróság láthatóan abból az előfeltevésből indul ki, amely szerint az alapeljárás felperese „közúti járművezetésre 2013. január 19. napját megelőzően jogosító hivatalos okmánnyal rendelkez[ett]”, az ezen időpontot megelőzően hatályos román szabályozás alapján. A román kormány ugyanakkor vitatja, hogy az érintett által hivatkozott ( 15 ) két dokumentum bármelyikét olyan hivatalos okiratnak lehetne tekinteni, amely valóban biztosította számára a szóban forgó jogot az említett időszakban.

33.

A C. Popescu részére az illetékes közigazgatási hatóság ( 16 ) által kiállított nyilvántartásba vételi igazolást illetően e kormány úgy véli, hogy az említett igazolás „csak [az érintett] jármű bejegyzésének bizonyítékát jelentette”, és lehetővé tette, hogy azt a vonatkozó nemzeti rendelkezéseknek megfelelően regisztrálják. ( 17 ) Az autósiskola által részére kiállított, a közúti közlekedésről szóló szabályozásra vonatkozó tanfolyam elvégzésére vonatkozó igazolás kapcsán ugyanezen kormány előadja, hogy e közúti szabályozásra vonatkozó képzési igazolás megfelelt az akkor hatályos szabályoknak, ( 18 ) anélkül azonban, hogy annak alapján valós jog állt volna fenn a közúti gépjárművezetésre. Álláspontja szerint az utóbbi jogot, amelyet az OUG no 195/2002 23. cikkének (1) bekezdése kizárólag az érvényes vezetői engedéllyel rendelkező személyek vonatkozásában ismert el, nem szabad összekeverni a könnyű motorkerékpárok (robogók) közúti használatára vonatkozó puszta joggal, amelyet egyéb, fent hivatkozott szabályok biztosítottak. ( 19 )

34.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az EUMSZ 267. cikken alapuló előzetes döntéshozatal során a tagállam belső joga tartalmának meghatározása és a kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztett jogvita jogi minősítése kizárólag az utóbbira tartozik. ( 20 ) Mivel a Bíróság nem értékelheti az ügy ténybeli körülményeit a nemzeti jog releváns rendelkezéseivel összefüggésben, így feladata az, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejtett ténybeli és jogi megfontolások alapján állást foglaljon. ( 21 ) A Bíróság ugyanakkor a nemzeti bíróságokkal való együttműködés szellemében megadhat számukra minden, általa szükségesnek ítélt iránymutatást. ( 22 )

35.

A jelen esetben kiemelem, hogy álláspontom szerint az alapeljárás felperese által hivatkozott két dokumentum egyikét sem lehetett valódi, a 2006/126 irányelv értelmében a tagállami hatóságok által kibocsátott „vezetői engedélyt” jelentő okiratnak tekinteni. A fennmaradó kérdés az, hogy az érintett „2013. január 19‑ig megadott járművezetési jogosultság” jogosultja volt‑e az ezen időpontig hatályos román szabályozás alapján, amely jog alkalmazását a 2006/126 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése alapján fenn lehetne, sőt kellene tartani.

36.

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében annak eldöntését kéri a Bíróságtól, hogy a 2006/126 irányelv rendelkezéseivel, és különösen 13. cikkének (2) bekezdésével ellentétes‑e az, hogy egy tagállami szabályozás arra kötelezi a könnyű motorkerékpárok (robogók) közúti vezetésére már engedéllyel rendelkező, de 2013. január 19. (az említett irányelvet átültető belső jogi rendelkezések hatálybalépésének időpontja) előtt vezetői engedéllyel ugyanakkor nem rendelkező személyeket, hogy szerezzenek ilyen engedélyt ahhoz, hogy ezen időpontot követően is tovább vezethessék e járműveket.

37.

Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság már értelmezte a 2006/126 rendelet több rendelkezését, különösen egy sor, a vezetői engedélyek ezen irányelv értelmében vett kölcsönös elismerésének elvére vonatkozó ítéletben. ( 23 ) Az itt felvetett kérdés annyiban új, hogy az említett irányelv 13. cikkének (2) bekezdésében szereplő „2013. január 19‑ig megadott járművezetési jogosultság” fogalmának értelmezése önmagában nem volt előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgya. Mindazonáltal hangsúlyozom, hogy a Bíróság döntött az e rendelkezés által betöltött funkciót illetően, a Hofmann‑ítéletben ( 24 ) megfogalmazott előzetes észrevételek keretében. A későbbiekben visszatérek az e korábbi ítélkezési gyakorlatból levonható tanulságokra. ( 25 )

38.

Határozata szerint a kérdést előterjesztő bíróság nem foglal állást az előterjesztett kérdésre adható választ illetően. Írásbeli észrevételeiben C. Popescu azt az álláspontot képviseli, amely szerint ellentétes lenne a 2006/126 irányelv rendelkezéseivel, és különösen a 13. cikk (2) bekezdésének szövegével, ha a vele azonos helyzetben lévő személyektől megvonnák a könnyű motorkerékpár (robogó) közúti vezetésének jogát, amelyet a vitatott reformot megelőző szabályozás alapján szereztek meg.

39.

Ezzel szemben mind a szlovák és a román kormány, mind pedig a Bizottság úgy véli, hogy ezen irányelv rendelkezéseivel nem ellentétesek az ügyben szereplőhöz hasonló nemzeti átültető rendelkezések, amelyek szigorítják a könnyű motorkerékpárok (robogók) vezetésére való jogosultság feltételeit, előírva a vezetői engedély megszerzését, vagyis az egyéb gépjárművek vezetése esetén előírtakhoz hasonló vizsgák letételét. ( 26 ) Az utóbbi állásponttal értek egyet, az alábbiakban kifejtett okokból.

40.

Figyelemmel a 2006/126 irányelv (5) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 13. cikke (2) bekezdésének különböző nyelvi változatai között fennálló eltérésekre, felmerülhet a kérdés, hogy milyen hatással kell járniuk e rendelkezéseknek egy, az alapeljáráshoz hasonló jogvita rendezése vonatkozásában. Ugyanakkor álláspontom szerint egyértelmű, hogy nem csak az ezen irányelvben hivatkozott célok, hanem konkrétabban az ezen irányelv 13. cikkét övező összefüggések is ellentétesek a C. Popescu által javasolt értelmezéssel.

41.

Emlékeztetek arra, hogy a 2006/126 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése, amelyre C. Popescu annak alátámasztása érdekében hivatkozik, hogy nem lehet arra kötelezni, hogy vezetői engedélyt szerezzen annak érdekében, hogy továbbra is vezethesse közúton a könnyű motorkerékpárnak (robogónak) tekintendő járművét, francia nyelvi változatában a következő szöveggel rendelkezik: „Aucun droit de conduire délivré avant le 19 janvier 2013 n’est supprimé ou assorti de restrictions quelconques aux termes des dispositions de la présente directive”. ( 27 )

42.

Az e változatban szereplő „droit de conduire délivré” [megadott járművezetési jogosultság] kifejezés szó szerinti értelmezése alapján – különösen a „délivré” [megadott, kiállított] szó általános értelmére ( 28 ) figyelemmel – úgy lehetne tekinteni, hogy az említett 13. cikk (2) bekezdésének megfogalmazása azt jelenti, hogy e rendelkezés alapján kizárólag a hivatalosan, rendszerint egyedi közigazgatási aktus formájában 2013. január 19‑ét megelőzően kibocsátott jogi aktusból következő kifejezett engedélyeket nem érintik a 2006/126 irányelvben szereplő követelmények. Úgy vélem, hogy ugyanilyen megközelítés következhet e rendelkezés egyéb nyelvi változataiból. ( 29 )

43.

E tekintetben megjegyzem, hogy a „délivré”, illetve „délivrance” kifejezések többek között a 2006/126 irányelv 4., 6. és 7. cikkének francia nyelvi változatában is szerepelnek, ( 30 ) amelyek az 1. cikkben előírt egységes, európai vezetőiengedély‑minta megadásának minimumfeltételeire vonatkoznak, ami azt támasztja alá, hogy e két kifejezés arra utal, hogy az illetékes nemzeti hatóságok átadnak egy olyan okiratot, amely a szigorúan vett vezetői engedély által biztosítottal egyenértékű járművezetési jogosultságot biztosít birtokosa számára.

44.

Ezenkívül megjegyzem, hogy a „járművezetési jogosultság” fogalmát a vezetői engedéllyel összefüggésben használták többek között a francia nyelvi változatban, a 2006/126 irányelv által felváltott 91/439 irányelv ( 31 ) 8. cikkének (2) bekezdésében, továbbá, hogy az említett jogot a Bíróság ezen első irányelvre vonatkozó ítélkezési gyakorlatában ( 32 ) úgy mutatták be, mint „vezetői engedélyből eredő” jogot.

45.

Ugyanakkor a 2006/126 irányelv 13. cikke (2) bekezdésének más nyelvi változataiban használt terminológia eltérő értelmezésnek adhat alapot.

46.

Konkrétan a C. Popescu által hivatkozott román nyelvi változatban a „drept de conducere acordat” kifejezés szerepel, amelyből a „drept” szó rendszerint magára a jogra utal, nem pedig a biztosított jogot tanúsító hivatalos okiratra, valamint, a „délivré” kifejezéstől eltérően, amely franciául rendszerint okiratra utal, a román „acordat” szó pedig szó szerint a francia „accordé” [adott] vagy „octroyé” [megadott] szónak felel meg, amely mind jogra, mind dokumentumra utalhat.

47.

Ugyanez a helyzet e rendelkezés más nyelvi változatainál is, amelyekben semlegesebb jelentésű és így általánosabb értelmű szavak szerepelnek, mint a francia nyelvi változatban található „droit de conduire délivré” kifejezés. ( 33 ) Ebből következhet, hogy valamennyi tagállam által elismert vezetési engedély vagy jogosultság az említett 13. cikk (2) bekezdésében szereplő korábbi jogokra vonatkozó fenntartás körébe tartozhat, hivatalos okirat által történő alátámasztás nélkül is.

48.

Ezenfelül a 2006/126 irányelv (5) preambulumbekezdése, legalábbis a francia nyelvi változatában, nem teszi lehetővé a jelen ügyben felmerült kétség egyértelmű eloszlatását, mivel ott az szerepel, hogy az említett irányelv „nem sértheti az alkalmazásának időpontja előtt megadott vagy megszerzett, fennálló járművezetési jogosultságokat”. Az e megfogalmazásban szereplő két francia melléknév alapján azt lehet gondolni, hogy nem csak az ezen időpont előtt hivatalosan „megszerzett”, hanem a „fennálló” járművezetési jogosultságokat is meg kell őrizni, ami szélesebb megközelítést jelent, mint amelyre a 13. cikk (2) bekezdésének francia nyelvi változatában használt „délivré” kifejezés utal.

49.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Az uniós jog rendelkezéseit egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Európai Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével. Az uniós szövegek egyes nyelvi változatai közötti, a jelen ügyben felmerülőhöz hasonló eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi. ( 34 )

50.

Márpedig e rendelkezés összefüggésére és céljára tekintettel, amelyeket az alábbiakban ismertetek, úgy vélem, hogy a 2006/126 irányelv 13. cikke (2) bekezdésének értelmében vett „megadott járművezetési jogosultság” fogalmának megszorító jelentést kell tulajdonítani, és az nem képezheti olyan kiterjesztő értelmezés tárgyát, amelynek eredményeként megtiltják a tagállamok számára annak előírását, hogy a 2013. január 19. előtt nem hivatalos járművezetési jogosultsággal rendelkező személy ezen időponttól köteles legyen vezetői engedélyt szerezni.

51.

Először meg kell jegyezni, hogy a 2006/126 irányelv célja nem az volt, hogy teljes mértékben harmonizálja a vezetői engedélyekre vonatkozó nemzeti szabályokat, hanem elsődlegesen az, hogy meghatározza azok kibocsátásának minimumkövetelményeit, ( 35 ) még ha a kérdéskört érintő uniós jogszabályok tárgyi hatályát ki is bővítették a korábban a 91/439 irányelvből következő szabályokhoz képest. ( 36 ) Az ezen irányelvek által előírt egységes vezetőiengedély‑minta célja a tagállamokban létező különböző vezetőiengedély‑típusok fokozatos felváltása volt, valamint az, hogy alaki követelmények nélkül lehetővé tegye a vezetői engedélyek kölcsönös elismerését, annak érdekében, hogy előmozdítsa az Unión belül közlekedő polgárok szabad mozgását. ( 37 )

52.

A 2006/126 irányelv által bevezetett fokozottabb harmonizáció egyéb célkitűzések mellett ( 38 )„a közúti közlekedésbiztonság javítására” irányul, amely követelménynek már a 91/439 irányelv is meg kívánt felelni. ( 39 ) E vonatkozásban a 2006/126 irányelv egyéb újítások mellett rögzítette a 91/439 irányelv hatályán kívül eső könnyű motorkerékpárok (robogók) vonatkozásában a vezetői engedély követelményét, annak érdekében, hogy „különösen a legfiatalabb vezetők tekintetében [növeljék] a közúti közlekedésbiztonságot, akik a statisztikák szerint a közúti balesetek leggyakoribb áldozatai” ( 40 ).

53.

A 2006/126 irányelv rendelkezéseiből az következik, hogy 2013. január 19‑i hatállyal a tagállamoknak új vezetői engedélykategóriát kellett bevezetniük a könnyű motorkerékpárokra (robogókra), amelyet sikeres elméleti vizsgát, illetve, amennyiben a nemzeti jogalkotó e többletkötelezettségek előírása mellett döntött, sikeres gyakorlati vizsgát és/vagy orvosi vizsgálatot követően adnak meg. ( 41 )

54.

Tagadhatatlan, hogy a könnyű motorkerékpárok (robogók) vezetői számára annak előírása, hogy a 2006/126 irányelv által megkövetelt elméleti ismereteket, illetve adott esetben gyakorlati készségeket szerezzék meg, a közúti közlekedésbiztonság magasabb szintjének biztosítását teszi lehetővé. Ezenkívül a közigazgatási hatóság által kiállított dokumentum szükségessége lehetővé teszi a vezetői jogosultsággal rendelkezők nyilvántartásba vételét, és adott esetben e jog megvonását a közúti közlekedésről szóló szabályozást súlyosan megsértő személyektől. ( 42 ) A jelen ügy irataihoz csatolt bizonyítékokból kitűnik, hogy az alapeljárásban szereplő szabályozást éppen a közúti közlekedésbiztonság fokozása érdekében fogadták el, valamint, hogy e reform a román kormány által szolgáltatott statisztikai adatok alapján ( 43 ) láthatóan pozitív hatást gyakorolt az államterületen bekövetkezett, a könnyű motorkerékpárokhoz (robogókhoz) kapcsolódó balesetek tekintetében.

55.

Ahogy e kormány és a szlovák kormány hangsúlyozzák, ha a C. Popescu által javasolt értelmezést kellene elfogadni, ez közvetlenül ellentétes lenne a 2006/126 irányelv egyik fő céljával, mivel ezen elemzés eredményeként úgy tekintenénk, hogy a tagállamok nem szigoríthatják a könnyű motorkerékpárok (robogók) vezetésére vonatkozó jogosultság 2013. január 19. előtt fennálló feltételeit, holott a jogi előírások e megerősítése nyilvánvalóan a közúti közlekedésbiztonság javulását eredményezi.

56.

Másodszor, ami konkrétabban a 2006/126 irányelv 13. cikkét illeti, a Bíróság a Hofmann‑ítéletben szereplő előzetes észrevételeiben már kimondta, hogy ez „»A nem közösségi minta szerinti vezetői engedélyek közötti egyenértékűségek« címet viselő [cikk] kizárólag az ezen irányelv végrehajtását megelőzően szerzett jogok és a vezetői engedélyek ebben meghatározott különböző kategóriái közötti egyenértékűség kérdését kívánja szabályozni” ( 44 ).

57.

A Bíróság értelmezését a 13. cikknek a 2006/126 irányelvben való elhelyezkedésére, ( 45 ) valamint az alábbi megfontolásokra alapította: „[e]zt az elemzést a 2006/126 irányelv előkészítő munkálatainak vizsgálata is alátámasztja, amelyekből – amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 37. pontjában[ ( 46 )] – az következik, hogy az irányelv 13. cikkének (2) bekezdése az Európai Parlament kezdeményezésére került be a szövegbe, a Parlament pedig e kiegészítést azzal indokolta, hogy a régi vezetői engedélyek cseréje semmilyen körülmények között nem vezethet a különböző kategóriájú járművek vezetésére megszerzett jogok elvesztéséhez vagy korlátozásához”. ( 47 )

58.

A jelen ügyben a román kormány a Parlament által szolgáltatott ezen indokolásra támaszkodva azt a szerintem megalapozott következtetést vonja le, hogy az említett 13. cikk (2) bekezdése kizárólag a 2013. január 19. előtt megszerzett olyan jogosultságokra utal, amelyeket vezetői engedély vagy hasonló jellegű okirat testesített meg, nem pedig arra a helyzetre, amelyben ezen időpontot megelőzően a gépjárművet közúton vezetői engedély nélkül is lehetett használni, mint ahogy az Romániában a könnyű motorkerékpárok (robogók) és az ilyennek tekintett járművek esetében a 203/212. sz. törvény hatálybalépése előtt fennállt. E javasolt megközelítést álláspontom szerint egyéb, a 2006/126 irányelvvel kapcsolatos előkészítő munkálatokban található körülmények is alátámasztják. ( 48 )

59.

Az említett irányelv 13. cikkének történetén kívül az (5) preambulumbekezdés története is hasznos információkat szolgáltat, és az ilyen értelmezés mellett szól. Azt is a Parlament javasolta ugyanis, hogy iktassanak be egy preambulumbekezdést, amely szerint „[a] különböző kategóriákra vonatkozó vezetői engedéllyel kapcsolatos meglévő jogokat a meglévő vezetői engedélyek cseréje nem korlátozza” ( 49 ), az indokolásban utalva a későbbi 13. cikk (2) bekezdésének fent hivatkozott beiktatására. ( 50 ) Ezenfelül, az azt közvetlenül megelőző preambulumbekezdés fényében ( 51 ) egyértelmű kapcsolat áll fenn az említett (5) preambulumbekezdés és a korábbi, az egységes európai vezetőiengedély‑mintával lecserélendő vezetői engedélyek között. ( 52 )

60.

Az említett 13. cikk címe, amely kifejezetten utal a „nem közösségi minta szerinti vezetői engedélyekre”, illetve e cikk (1) bekezdésének e címe fényében értelmezett tartalma ( 53 ) alátámasztják a román kormány azon elemzését, amely szerint a jogalkotó célja e cikk (2) bekezdésének elfogadásával az volt, hogy a közösségi szabályozás vezetőiengedély‑minták és ‑kategóriák egységesítése felé mutató módosítása ne hasson ki a 2013. január 19. előtt vezetői engedélyt szerzett személyek (és kizárólag e személyek) szerzett jogaira.

61.

Az említett (2) bekezdése hátterének ezen elemzését megerősíti a Bizottság azon határozatainak tartalma is, amelyek a tagállamok által a 2006/126 irányelv végrehajtását megelőzően kiállított vezetői engedélyek kategóriái és az irányelv 4. cikkében meghatározott vezetőiengedély‑kategóriák közötti egyenértékűségre vonatkoznak. ( 54 )

62.

A fentiekből az következik, hogy a szerzett jogok védelmének C. Popescu által hallgatólagosan hivatkozott elve nem alkalmazható az ő javára, mivel a 2006/126 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése kizárólag azokat a jogokat védi, amelyek a tagállamok által 2013. január 19. előtt kiadott forgalmi engedélyekből erednek, az érintett pedig nem volt vezetői engedély jogosultja e határidőt megelőzően.

63.

Mindemellett, még ha fel is tételezzük, hogy a C. Popescuéhoz hasonló helyzet az említett 13. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozik, a szlovák kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy e rendelkezés pusztán lehetőséget biztosít a tagállamok számára arra, hogy továbbra is elismerjék azokat a vezetői jogosultságokat, amelyeket 2013. január 19. előtt adtak meg. E rendelkezés kizárólag azt jelenti ki, hogy a 2006/126 irányelv nem kívánja megsérteni e jogokat, amelyek tehát továbbra is az ezen időpont előtt alkalmazandó belső szabályozások hatálya alá tartoznak, egy esetlegesen nemzeti szinten bekövetkező reformig.

64.

A 2006/126 irányelv ( 55 ) fent hivatkozott céljaival ugyanis ellentétes lenne, ha úgy tekintenénk, hogy a nemzeti jogalkotók kötelesek határozatlan ideig hatályban tartani az elavult közúti járművezetési jogosultságokat. Álláspontom szerint a bizonyos időszakban megszerzett járművezetési jogosultságok nem lehetnek változatlanok, mivel azok korlátozása, sőt megszüntetése elsődleges fontosságú lehet, különösen a közúti közlekedésbiztonsággal kapcsolatos okok miatt. A tagállamoknak álláspontom szerint lehetőséggel kell bírniuk arra, hogy módosíthassák szabályozásaikat, annak érdekében, hogy megfeleljenek az említett irányelv rendelkezéseinek, adott esetben a múltra vonatkozóan is, ha úgy tartják szükségesnek.

65.

Következésképpen úgy vélem, hogy a 2006/126 irányelv rendelkezéseit és különösen ezen irányelv (5) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 13. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás.

66.

A fenti megfontolásokra figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie (legfelsőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésre a következő választ adja:

A vezetői engedélyekről szóló, 2006. december 20‑i 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit és különösen ezen irányelv (5) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 13. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha egy tagállami szabályozás azt írja elő, hogy a közúton történő járművezetésre 2013. január 19. napját megelőzően jogosító hivatalos okmánnyal rendelkező könnyűmotorkerékpár‑vezetők (robogóvezetők) a könnyű motorkerékpárok (robogók) ezen időpontot követő vezetéséhez a más gépjárművek esetében előírtakhoz hasonló vizsgák letételével kötelesek vezetői engedélyt szerezni.