1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság, Hollandia) előtt X és a Staatssecretaris van Financiën (pénzügyi államtitkár) között a jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok 2009‑es évre történő megfizetése tárgyában folyó eljárásban terjesztették elő.

2.

A kérdést előterjesztő bíróság az 1408/71/EGK rendelet ( 2 ) 13. cikke (2) bekezdésének a) pontjában és 14. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontjában foglalt kollíziós szabályok értelmezésével kapcsolatban kéri a Bíróság iránymutatását. Közelebbről a kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy a fizetés nélküli szabadságának idején három hónapig más tagállamban munkavállalóként tevékenységet végző munkavállalót az alkalmazandó jogszabályok meghatározása szempontjából olyan személynek kell‑e tekinteni, akit szokásosan két tagállam területén foglalkoztatnak.

3.

Az 1408/71 rendelet 1. cikke a „munkavállaló és önálló vállalkozó” alábbi meghatározását tartalmazza:

4.

A rendelet 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A 14. cikk c) pontjára [helyesen: 14c. és 14f. cikkre] is figyelemmel, a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.

(2)   A 14–17. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:

5.

A hivatkozott rendelet 14. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja előírja:

„(2)   Az a személy, akit szokásosan két vagy több tagállam területén foglalkoztatnak, a következők szerint meghatározott jogszabályok hatálya alá tartozik:

[…]

6.

X holland állampolgár, aki Hollandiában él és ott foglalkoztatják.

7.

X abban állapodott meg a holland munkáltatójával, hogy külön megállapodás alapján 2008. december 1‑jétől 2009. február 28‑ig fizetés nélküli szabadságot kap. A felek rögzítették, hogy X munkaszerződése fennmarad, 2009. március 1‑jén tehát rendes munkahelyére tér vissza.

8.

Fizetés nélküli szabadságának időszaka alatt X Ausztriában tartózkodott és egy ausztriai székhelyű munkáltatónál dolgozott síoktatóként. E hónapokban X Hollandiában nem végzett munkát.

9.

Az alapeljárásban az X és a Staatssecretaris van Financiën (pénzügyi államtitkár) között folyamatban levő jogvita tárgyát a 2009‑re előírt jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok megállapítása képezi. Közelebbről a jogvita középpontjában az áll, hogy 2009. januárban és februárban X a holland társadalombiztosítási rendszerben kötelezően biztosított volt‑e, és ezért holland szociális biztonsági járulékokat is kellett‑e fizetnie.

10.

A Gerechtshof Arnhem‑Leeuwarden (arnhem‑leeuwardeni fellebbviteli bíróság, Hollandia) a Rechtbank Gelderland (gelderlandi elsőfokú bíróság) ítéletével szemben benyújtott fellebbezés tárgyában megállapította, hogy X és a holland munkáltató közötti munkaviszony a fizetés nélküli szabadság ideje alatt is fennállt, és hogy a szóban forgó két hónapban is a holland jogszabályok voltak alkalmazandók.

11.

X az említett ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

12.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzése szerint a felülvizsgálati kérelem azt a kérdést veti fel, hogy az 1408/71 rendelet mely rendelkezése határozza meg a 2009. januárban és februárban alkalmazandó jogszabályokat. E bíróság szerint ez a rendelkezés a rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt általános kollíziós szabály vagy a rendelet 14. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontjában szereplő különös szabály is lehet, amely olyan személyre hivatkozik, akit szokásosan két vagy több tagállam területén foglalkoztatnak. Mivel a szóban forgó hónapok alatt X‑et ténylegesen kizárólag Ausztriában foglalkoztatták, arra is lehetne következtetni, hogy X‑re kizárólag az osztrák jogszabályok vonatkoztak. Ugyanakkor, ahogy az alacsonyabb szintű bíróságok ténylegesen döntöttek is, arra is lehet hivatkozni, hogy X‑et szokásosan két tagállamban – Hollandiában és Ausztriában – foglalkoztatták. Ez a holland jogszabályok alkalmazására mutatna az 1408/71 rendelet 14. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontjával összhangban.

13.

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság kétséget táplál azzal kapcsolatban, hogy Hollandia olyan tagállamnak tekinthető‑e, amelyben X‑et a fizetés nélküli szabadsága alatt szokásosan foglalkoztatták az ausztriai foglalkoztatásával összefüggésben. A nemzeti jog alapján X‑et a szóban forgó időszakban a holland munkáltató foglalkoztatta, habár fizetés nélküli szabadságot vett igénybe és ténylegesen nem dolgozott Hollandiában. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az 1408/71 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában X‑et „szokásosan” két tagállam területén foglalkoztatottnak kell‑e tekinteni. További kérdést jelent az, hogy a foglalkoztatás helyét vizsgálni kell‑e egy adott hosszabb időszak alatt, például naptári évente. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy egy rövidebb időbeli keret a biztosítási helyzet gyakori újraértékeléséhez és esetlegesen a vonatkozó jogszabályok gyakori változásához vezetne, továbbá ezzel összefüggésben az érintett személyre adminisztratív terhet róna.

14.

A fenti körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság, Hollandia) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

15.

A 2015. október 30‑i előzetes döntéshozatalra utaló végzés 2015. november 5‑én érkezett meg a Bíróság Hivatalához. Írásbeli észrevételeket a holland és a cseh kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő. A holland kormány és a Bizottság a 2016. december 14‑i tárgyaláson előadta szóbeli érveit.

16.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság az alkalmazandó jogszabályok meghatározása céljából lényegében arra kíván választ kapni, hogy az 1408/71 rendelet 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, miszerint az egyik tagállamban (Hollandia) lakóhellyel rendelkező és ott foglalkoztatott olyan személyt, aki három hónapos fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe egy másik tagállamban (Ausztria) történő foglalkoztatás céljából, a szóban forgó időszak vonatkozásában szokásosan két tagállamban foglalkoztatottnak kell tekinteni.

17.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja meghatározni, hogy az 1408/71 rendelet II. címében foglalt rendelkezések mely jogszabályokat jelölik ki az ilyen személyre alkalmazandóknak.

18.

Véleményem szerint a két kérdés összefügg. Amennyiben az első kérdésre igenlő választ kell adni, és X‑et szokásosan két tagállamban foglalkoztatottnak kell tekinteni, X‑re az 1408/71 rendelet 14. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontjában foglalt kollíziós szabállyal összhangban a lakóhelye szerinti tagállam, azaz Hollandia jogszabályait kell alkalmazni. Amennyiben viszont X‑et a fizetés nélküli szabadságának idején Hollandiában nem foglalkoztatottnak kell tekinteni, a szóban forgó hónapokat illetően az osztrák jogszabályok irányadók.

19.

Ez arra a kérdésre adandó választól függ, hogy a fizetés nélküli szabadsága alatt X holland munkáltatójával kapcsolatos helyzete az 1408/71 rendelet II. címében foglalt kollíziós szabályok alkalmazásában (rendes) alkalmazásban töltött időnek minősül‑e.

20.

Az érintett felek által a Bírósághoz előterjesztett álláspontok ebben a kérdésben eltérnek egymástól.

21.

A holland kormány és a Bizottság – némileg eltérő érveléssel – előadták, hogy X a fizetés nélküli szabadságának idején Hollandiában továbbra is alkalmazásban állt. A holland kormány rámutat arra, hogy munkaszerződését az említett időszak alatt fenntartották, és munkavállalóként a holland társadalombiztosítási jogszabályok alapján továbbra is biztosított volt. A holland jogszabályok ezt legfeljebb 78 heti fizetés nélküli szabadság vonatkozásában teszik lehetővé.

22.

A Bizottság megjegyzi, hogy a munkaviszony korlátozott időre történő felfüggesztése nem foszthatja meg az érintett személyt a „munkavállalói” jogállásától. A döntő tényező az, hogy e felfüggesztés ellenére a személy az 1408/71 rendelet 1. cikkének a) pontjában említett társadalombiztosítási rendszer keretében a kockázatokkal szemben továbbra is biztosított marad. ( 3 )

23.

A cseh kormány ezzel ellentétes állásponton van, és azzal érvel, hogy a fizetés nélküli szabadság időszaka, amely alatt az érintett személy nem végez semmilyen tevékenységet a holland munkáltatója számára, és nem kap díjazást, az alkalmazandó jogszabályok kijelölése céljából nem vehető alkalmazási időként figyelembe. A cseh kormány azt is megjegyzi, hogy a nemzeti jog alapján ezen időszak alkalmazási időként történő besorolása nem befolyásolja ezt a következtetést.

24.

Megjegyzem, hogy az 1408/71 rendelet II. címének rendelkezései – ideértve az annak részét képező 13. és 14. cikket is – a kollíziós szabályok teljes és egységes rendszerét alkotják, amelynek célja, hogy az Unión belül mozgó munkavállalók csak egyetlenegy tagállam szociális biztonsági rendszerébe tartozzanak az alkalmazandó nemzeti jogszabályok átfedései és az ebből származó esetleges bonyodalmak elkerülése érdekében. ( 4 )

25.

A jelen ügy annak meghatározására hív fel, hogy a szóban forgó helyzet az 1408/71 rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében szereplő általános kollíziós szabály (lex loci laboris) vagy 14. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja (lex domicilii) alá tartozik‑e, amely olyan személyre vonatkozik, akit szokásosan két tagállam területén foglalkoztatnak.

26.

E tekintetben meg kell győződni arról, hogy az utóbbi rendelkezés értelmében X‑et szokásosan Ausztria és Hollandia területén is foglalkoztatták‑e.

27.

Először is, ami X Ausztria területén végzett tevékenységét illeti, nem látok olyan érdemi okot, amely kizárná e tevékenység figyelembevételét annak meghatározása céljából, hogy X‑et szokásosan két tagállamban foglalkoztatták‑e. Közelebbről, ahogyan azt a Bizottság helyesen megjegyzi, a három egymás követő hónapon keresztül tartó foglalkoztatás semmi esetre sem tekinthető pusztán olyan mellékes tevékenységnek, amelyet az alkalmazandó jogszabályok meghatározása céljából figyelmen kívül kell hagyni. A jelen ügy tényállásából kitűnik, hogy a fizetés nélküli szabadságának három hónapja alatt X ténylegesen kizárólag Ausztriában végzett gazdasági tevékenységet. Ezt a tevékenységet egyértelműen nem lehet figyelmen kívül hagyni az 1408/71 rendelet kollíziós szabályainak alkalmazása során.

28.

Másodszor, a kérdés kevésbé egyértelmű annak meghatározását illetően, hogy X a fizetés nélküli szabadsága során Hollandiában foglalkoztatott személyként továbbra is tevékenységet végzett‑e, miközben valójában a szóban forgó időszakban nem végzett tevékenységet e tagállamban.

29.

Meg kell jegyezni, hogy a rendelet személyi hatályára vonatkozó 1. cikke a „munkavállaló” és az „önálló vállalkozó” fogalmának meghatározását illetően elsősorban olyan személyre hivatkozik, „aki akár kötelezően, akár szabadon választható folytatólagos biztosítás keretében a [vonatkozó szociális biztonsági rendszerek] ágazataiba tartozó egy vagy több kockázattal szemben biztosított”.

30.

A személy „munkavállaló” jogállásával rendelkezik a rendelet értelmében, feltéve hogy az e rendelet 1. cikkének a) pontjában említett általános vagy külön szociális biztonsági rendszerben akár kötelezően, akár szabadon választható biztosítás keretében akár csak egyetlen kockázattal szemben is biztosított, függetlenül attól, hogy munkaviszonyban áll‑e. ( 5 )

31.

A Dodl és Oberhollenzer ítéletben ( 6 ) a Bíróság megjegyezte, hogy nem a munkaviszony határozza meg, hogy egy személy továbbra is az 1408/71 rendelet személyi hatálya alá tartozik‑e, hanem az, hogy e személy az 1. cikk a) pontjában említett szociális biztonsági rendszer keretében a kockázatokkal szemben biztosított. A munkaviszonyból származó fő kötelezettségeknek meghatározott időszakra történő puszta felfüggesztése nem foszthatja meg a munkavállót a „munkavállalói jogállásától” ( 7 ).

32.

Úgy vélem, hogy ez az ítélkezési gyakorlat – a Bizottság javaslatának megfelelően – szintén releváns a jelen helyzet vonatkozásában.

33.

Természetesen az, hogy egy személy a szociális biztonsági rendszer keretében biztosított, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy e személy valamely tagállam területén szokásosan tevékenységet végez. A 14. cikk (2) bekezdésének megfogalmazása munkaviszony fennállását is megköveteli. ( 8 ) A jelen ügyben ezért annak meghatározása érdekében, hogy X a fizetés nélküli szabadsága alatt fenntartotta‑e tevékenységét Hollandiában, miközben ezzel egyidejűleg Ausztriában más tevékenységet végzett, figyelembe kell venni először is azt, hogy X munkaviszonya fennmaradt‑e például, ha a munkaszerződésének teljesítését átmenetileg felfüggesztették, másodszor pedig, hogy megtartotta‑e Hollandiában a munkavállalói jogállását az 1408/71 rendelet 1. cikkének a) pontja értelmében.

34.

Ami az első tényezőt illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból úgy tűnik, hogy X és a holland munkáltató között a munkaviszony a fizetés nélküli szabadság időszakában ténylegesen és a szóban forgó munkaviszonyra irányadó holland jog szerint is folytatódott. Ami a második elemet illeti, amennyiben X Hollandiában a szóban forgó időszakban a szociális biztonsági rendszer ágazatába tartozott, Hollandiában az 1408/71 rendelet 1. cikkének a) pontja értelmében vett „munkavállaló” jogállását is megtartja, tekintet nélkül arra, hogy e korlátozott időszak alatt ténylegesen végzett‑e gazdasági tevékenységet. Ebből az következik, hogy X‑et az 1408/71 rendelet II. címének alkalmazásában szokásosan két tagállam területén foglalkoztatottnak kell tekinteni, annak ellenére, hogy X munkaviszonya a szóban forgó tagállamok egyikében átmenetileg fel volt függesztve.

35.

Ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, a jelen ügyben felmerülő kételyek abból erednek, hogy X speciális, fizetés nélküli szabadságot kapott, amely annyiban eltér a munkavégzési tevékenység szokásos megszakításától, például a korlátozott munkaidőtől vagy a szabadságtól, amennyiben a munka végzésének átmeneti felfüggesztése nem közvetlenül a munkaszerződésből, hanem a holland munkajog által előirányzott külön megállapodásból következik. Mindazonáltal véleményem szerint – feltéve, hogy a tevékenység külön megállapodás alapján történő felfüggesztése átmeneti marad, és hogy az érintett személy továbbra is Hollandiában biztosított a szociális biztonsági rendszer keretében – a helyzet összehasonlítható a két tagállam területén két tevékenység egyidejű, például fizetett szabadság alatt vagy hétvégén történő gyakorlásának más, jellegzetesebb példáival. ( 9 ) Amennyiben X fizetett szabadságot vett volna igénybe annak céljából, hogy a szóban forgó időszak alatt Ausztriában síoktatóként kiegészítő tevékenységet végezzen, ez minden bizonnyal két tagállam területén történő foglalkoztatásnak minősülne. Úgy vélem, hogy a jelen helyzetben, amelyben X fizetés nélküli szabadságon tartózkodott, azonos következtetésre kell jutni, mivel a munkaszerződését csak átmenetileg függesztették fel, és X a holland szociális biztonsági rendszerben továbbra is biztosított.

36.

Véleményem szerint a javasolt értelmezés összhangban áll az 1408/71 rendelet II. címében szereplő azon szabályok céljával, amelyek a különösen a munkavállalókat és a vállalkozásokat érintő adminisztratív nehézségek kiküszöbölésével a munkavállalók mozgásának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának elősegítésére, így a gazdasági átjárhatóság ösztönzésére irányulnak. ( 10 )

37.

A jelen ügyben az általános kollíziós szabály alkalmazása (lex loci laboris) azt vonná maga után, hogy X helyzetére a holland jogszabályok vonatkoztak, 2008‑ban egy hónapot és 2009‑ben két hónapot kivéve, amely időszakok során X‑re az osztrák jogszabályok az irányadók. Nézetem szerint ez az eredmény nem állna összhangban az 1408/71 rendelet II. címében foglalt kollíziós jogi szabályokkal.

38.

A vonatkozó jogszabályok gyakori változása további adminisztratív terhet keletkeztet. Következésképpen, noha a jelen ügyben X úgy döntött, hogy kétségbe vonja a holland jogszabályoknak a fizetés nélküli szabadsága alatt való alkalmazhatóságát, úgy vélem, hogy a legtöbb helyzetben – az adminisztratív többleteljárásra tekintettel – a migráns munkavállaló számára kedvező volna, ha továbbra is egyetlen tagállami jogszabályai vonatkoznának rá. Ezt az álláspontot a holland kormány és a Bizottság is erősen támogatja.

39.

Végül teljesen mellékesen megjegyzem, hogy ez az értelmezés illeszkedik a „két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenykedő személy” 883/2004 rendeletben bevezetett meghatározásába, amely – bár az időbeli hatálya miatt a jelen ügyben nem alkalmazható – iránymutató annyiban, amennyiben a korábban létező gyakorlat egységesítését kíséreli meg. Közelebbről ez a meghatározás olyan személyre vonatkozik, „aki ugyanazon vállalkozás vagy munkáltató vagy több vállalkozás vagy munkáltató alkalmazásában, két vagy több tagállamban, egyidejűleg vagy váltakozva egy vagy több különálló tevékenységet folytat” ( 11 ).

40.

Mindezekre tekintettel úgy vélem, hogy mivel a fizetés nélküli szabadság Hollandiában a munkaszerződés teljesítésének pusztán átmeneti felfüggesztését és azt vonta maga után, hogy X a holland szociális biztonsági rendszerben biztosított maradt, úgy kell tekinteni, hogy X Hollandiában megőrizte munkavállalói jogállását. Következésképpen X 2008. december 1. és 2009. február 28. közötti helyzetére az 1408/71 rendelet 14. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja az irányadó, amely a lex domicilii – a jelen ügyben a holland jogszabályok – alkalmazását eredményezi.

41.

A kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott 2.b) kérdés megválaszolása érdekében hangsúlyozom, hogy mivel X a szóban forgó időszakban egyértelműen szokásosan Ausztria területén foglalkoztatottnak tekintendő, a jelen ügyben alkalmazandó jogszabályok meghatározása céljából nem releváns, hogy X‑et a következő években Ausztria területén foglalkoztatták‑e.

42.

A kérdést előterjesztő bíróság által idézett ítélkezési gyakorlattal ( 12 ) ellentétben X‑et egyidejűleg két tagállam területén két különböző munkáltató foglalkoztatta. Következésképpen nem szükséges figyelembe venni a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó 12 hónapos időkorlátot, és azt sem kell megvizsgálni, hogy X Ausztria területén való foglalkoztatása „átmeneti” volt‑e.

43.

Szeretnék egy utolsó megjegyzést tenni.

44.

Az 1408/71 rendelet II. címében szereplő kollíziós szabályoknak nem pusztán az a céljuk, hogy lehetővé tegyék azon elv alkalmazását, amely szerint csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók, hanem annak biztosítása is, hogy a migráns munkavállaló a szociális biztonsági rendszerben teljeskörűen biztosított maradjon, amíg két vagy több tagállamban tevékenységet végez.

45.

E tekintetben, ahogyan azt egy korábbi ügy alkalmával már kiemeltem, ( 13 ) – a jelen ügyhöz hasonló – kétséges helyzetekben figyelembe kell venni az adott tagállam jogszabályai által nyújtott előnyök mértékét annak biztosítása érdekében, hogy a szóban forgó jogszabályok nem zárják ki az érintett személyt a szociális biztonsági rendszer fő ágazatai által nyújtott védelemből. Amennyiben az említett jogszabályok alapján rendelkezésre álló védelem szintje nyilvánvalóan nem megfelelő, ezt az alkalmazandó jogszabályok meghatározása során figyelembe kell venni. Közelebbről célszerű lehet a kollíziós szabályok alapján meghatározott jogszabályok alkalmazását átmenetileg felfüggeszteni és a megfelelő védelmet kínáló másik tagállam jogszabályait alkalmazni.

46.

E végső megfontolások ugyanakkor látszólag nem alkalmazhatók a jelen ügyre, mivel a holland kormány a tárgyaláson megerősítette, hogy X a fizetés nélküli szabadság időtartama alatt a holland szociális biztonsági rendszer valamennyi releváns ágazatában továbbra is biztosított.

47.

A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy az 1408/71 rendelet 14. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontját úgy kell értelmezni, hogy az alapeljárásban szereplőkhöz hasonló körülmények között az egyik tagállamban lakóhellyel rendelkező és foglalkoztatott, másik tagállamban egy másik munkáltató számára munka végzése céljából három hónapra fizetés nélküli szabadságot igénybe vevő személyt úgy kell tekinteni, hogy az alkalmazandó jogszabályok meghatározása céljából az említett időszak alatt szokásosan két tagállam területén volt foglalkoztatott. Az említett rendelkezéssel összhangban e személyre a lakóhelye szerinti állam jogszabályai vonatkoznak.

48.

A fenti megfontolásokra fényében azt javaslom, hogy a Bíróság a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

Az 1996. december 2‑i 118/97/EK rendelettel módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 14. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontját úgy kell értelmezni, hogy olyan körülmények között, mint az alapeljárásban szereplő körülmények, az egyik tagállamban lakóhellyel rendelkező és ott foglalkoztatott, más tagállamban valamely másik munkáltató számára munka végzése céljából három hónapra fizetés nélküli szabadságot igénybe vevő személyt úgy kell tekinteni, hogy az alkalmazandó jogszabályok meghatározása céljából az említett időszak alatt szokásosan két tagállam területén foglalkoztatják. E rendelkezéssel összhangban az ilyen személyre a lakóhelye szerinti állam jogszabályai vonatkoznak.