1. 

Egy állítólagosan terrorista szervezet adománygyűjtőjének az Európai Unió egyik tagállamában lehet, hogy börtönbüntetéssel kell szembenéznie. Vitatja, hogy a nemzeti jogszabályok, amelyek megsértésével vádolják, jogilag érvényesek‑e, mivel azokat az uniós eszközöket, amelyek végrehajtására irányultak, véleménye szerint megfelelő indokolás nélkül fogadták el. Nem ez az első alkalom, hogy valamely állítólagosan terrorista csoport „listára vételének” indokolását alapos vizsgálat alá vetik. Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem ismét górcső alá veszi a kérdést.

2. 

A Landgericht Saarbrücken (saarbrückeni regionális bíróság, Németország) arra kéri a Bíróságot, hogy döntsön a Liberation Tigers of Tamil Eelam (a továbbiakban: LTTE) néven ismert szervezetnek azon személyek, csoportok és szervezetek listáján való további szerepeltetéséről szóló bizonyos uniós aktusok jogszerűségének kérdésében, amelyre a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27‑i 2580/2001/EK tanácsi rendelet hivatkozik. ( 2 ) A kérelmet a K. P. (a továbbiakban: alperes) elleni büntetőeljárásban terjesztették elő. A jelen Bíróság előtti eljárás során K. P. felvetett egy további kérdést is az LTTE‑nek a tiltott szervezetek listájára való felvételéről szóló eredeti tanácsi határozat indokolásának megfelelő voltára, valamint arra vonatkozóan, hogy ez érinti‑e a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében meghatározott későbbi uniós jogi aktusok jogszerűségét.

3.

A 2001. szeptember 11‑én New Yorkban, Washingtonban és Pennsylvaniában elkövetett terrortámadásokat követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján 2001. szeptember 28‑án elfogadta az 1373. (2001) sz. határozatot ( 3 ) (a továbbiakban: 1373. (2001) sz. határozat). E határozat preambuluma megerősíti, hogy „az ENSZ Alapokmánynak megfelelően minden eszközzel küzdeni kell a nemzetközi béke és biztonság terrorcselekmények általi fenyegetettsége ellen”. A határozat 5. pontja értelmében „a terrorcselekmények, illetve a terrorista módszerek és gyakorlatok az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaiba és elveibe ütköznek, továbbá a terrorcselekmények tudatos finanszírozása és szervezése, valamint az erre való felbujtás szintén az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaiba és elveibe ütközik”.

4.

Az 1373. (2001) sz. határozat nem állapítja meg azon szervezetek vagy személyek listáját, amelyekre a terrorcselekményekkel szembeni küzdelemről szóló intézkedések alkalmazandók.

5.

2001. december 27‑én az Európai Unió Tanácsa elfogadta a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspontot. ( 4 )

6.

A 2001/931 közös álláspont preambulumbekezdéseiben szerepelnek a következő kijelentések: az Európai Tanács kinyilvánította, hogy a terrorizmus tényleges kihívást jelent a világ és Európa számára, és a terrorizmus elleni küzdelem az Európai Unió egyik elsődleges célja; az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elfogadta a terrorizmus elleni küzdelem, különösen a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében kialakított széleskörű stratégiák megállapításáról szóló 1373. (2001.) számú határozatát; az Európai Uniónak további intézkedéseket kell hoznia az említett határozat végrehajtására. ( 5 )

7.

A 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (1) bekezdése egyebek mellett kimondja, hogy az említett intézkedést „a terrorcselekményekben részt vevő és a mellékletben felsorolt személyekre, csoportokra és szervezetekre” kell alkalmazni. Az 1. cikk (2) bekezdése értelmében a „»terrorcselekményekben részt vevő személyek, csoportok és szervezetek«:

8.

Az 1. cikk (3) bekezdése értelmében „»terrorcselekmény« a következő szándékos cselekmények egyike, amely jellege vagy összefüggései révén súlyos kárt okozhat egy országnak vagy egy nemzetközi szervezetnek, és amelyet a nemzeti jog bűncselekményként határoz meg, amennyiben abból a célból követik el, hogy:

[…] iii. súlyosan megingassák vagy lerombolják egy ország vagy egy nemzetközi szervezet alapvető politikai, alkotmányos, gazdasági vagy társadalmi felépítését: […] k) részvétel terrorista csoport tevékenységében, ideértve információk vagy anyagi erőforrások rendelkezésre bocsátását, vagy a csoport tevékenységének finanszírozását bármilyen módon, annak tudatában, hogy az hozzájárul a csoport bűnözőtevékenységeihez.”

9.

Az 1. cikk (4) bekezdése értelmében „a mellékletben található listát az idevágó ügyiratok pontos információi, illetve anyagai alapján kell összeállítani, amelyek értelmében az illetékes [helyesen: hatáskörrel rendelkező] hatóság határozatot hozott az érintett személyekről, csoportokról és szervezetekről, függetlenül attól, hogy a határozat terrorcselekményre irányuló nyomozás vagy vádemelés [helyesen: büntetőeljárás] megindítására, komoly és hitelt érdemlő bizonyítékok vagy jelek [helyesen: bizonyítékok vagy valószínűsítő körülmények] alapján ilyen cselekmény elkövetésének kísérletére, abban való részvételre vagy annak elősegítésére, vagy ilyen bűntettek [helyesen: cselekmények] miatt kiszabott ítéletekre vonatkozik‑e […]. Ennek a bekezdésnek az alkalmazásában az »illetékes hatóság« [helyesen: hatáskörrel rendelkező] az igazságügyi hatóság, vagy ha az nem rendelkezik az e bekezdés hatálya alá tartozó területen illetékességgel, akkor az e téren illetékességgel rendelkező megfelelő hatóság.”

10.

Az 1. cikk (6) bekezdése értelmében „[a] mellékletben található listában szereplő személyek és szervezetek nevét rendszeresen és legalább hat hónaponként felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy biztosítva legyen a listában való fenntartásuk megalapozottsága [helyesen: „[a] mellékletben található listán szereplő személyek és szervezetek nevét rendszeresen és legalább hat hónaponként felül kell vizsgálni az arról való meggyőződés érdekében, hogy továbbra is indokolt‑e a listán való fenntartásuk].”

11.

A 2001/931 közös álláspont 3. cikke értelmében az Európai Unió, „az Európai Közösséget létrehozó szerződésben ráruházott hatáskör keretén belül eljárva, biztosítja, hogy pénzeszközöket, vagyoni értékeket vagy gazdasági erőforrásokat, vagy pénzügyi vagy ezzel kapcsolatos egyéb szolgáltatásokat sem közvetve, sem közvetlenül nem bocsátanak a mellékletben felsorolt személyek, csoportok és szervezetek rendelkezésére.”

12.

A 2001/931 közös álláspont mellékletében szerepel egy lista, amely „[a]z 1. cikkben említett személyek, csoportok és szervezetek első listája” címet viseli. Az LTTE nem szerepel ezen a listán. Ezt a mellékletet több alkalommal módosították. Később a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különleges intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont naprakésszé tételéről és a 2006/231/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. május 29‑i 2006/380/KKBP tanácsi közös álláspont a helyébe lépett. ( 6 ) A LTTE a 2006/380 közös álláspont mellékletében került először felsorolásra. ( 7 )

13.

A 2580/2001 rendelet preambulumbekezdéseiben a következő kijelentések szerepelnek:

14.

A 2580/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint „»pénzeszközök, egyéb vagyoni értékek és gazdasági erőforrások«: bármilyen materiális vagy immateriális, ingó vagy ingatlan, bármilyen módon szerzett eszközök […]”. Az 1. cikk (4) bekezdése szerint a „terrorcselekmény” meghatározását a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése tartalmazza.

15.

A 2. cikk kimondja:

„(1)   Az 5. és a 6. cikkben megengedett kivételektől eltekintve:

(2)   Az 5. és a 6. cikkben megengedett kivételektől eltekintve tilos pénzügyi szolgáltatásokat nyújtani a (3) bekezdésben említett listán szereplő természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet számára [helyesen: számára vagy javára].

(3)   A Tanács egyhangúlag, és a 2001/931/KKBP közös álláspont 1. cikkének (4), (5) és (6) bekezdésében megállapított rendelkezéseivel összhangban eljárva, megállapítja, felülvizsgálja és módosítja azoknak a személyeknek, csoportoknak és szervezeteknek a listáját [a továbbiakban: a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő lista], akikre, illetve amelyekre ez a rendelet vonatkozik; ez a lista a következőket tartalmazza:

16.

A 2006/379/EK tanácsi határozat ( 9 ) 1. cikke vette fel első alkalommal az LTTE‑t a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listára (a továbbiakban: a listára vételről szóló eredeti határozat). ( 10 )

17.

Ezt a listát a 2007/445/EK tanácsi határozat hatályban tartotta. ( 11 ) E határozat preambulumbekezdései kimondják, hogy a Tanács valamennyi személy, csoport és szervezet számára – amennyiben ez gyakorlatilag lehetséges volt – indokolást adott arról, hogy miért vannak felsorolva többek között a 2006/379 határozatban. ( 12 ) Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétettek egy értesítést, amelyben tájékoztatták az érintett személyeket arról, hogy a Tanács továbbra is a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listán szándékozik őket tartani. Arról is tájékoztatták ezeket a személyeket, hogy kérhetik a Tanács indokolását a listán való szerepeltetésük okaival kapcsolatban. ( 13 ) A Tanács 2007. június 29‑én levelet küldött az LTTE részére, amelyhez mellékelte azon határozat indokolását, hogy továbbra is szerepeltetik e szervezetet a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listán.

18.

Az LTTE‑nek a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listán való szerepeltetését a következő későbbi aktusok is hatályban tartották: ( 14 ) 2007/868/EK tanácsi határozat; ( 15 ) 2008/583/EK tanácsi határozat; ( 16 ) 2009/62/EK tanácsi határozat; ( 17 ) és 501/2009/EK tanácsi rendelet. ( 18 )

19.

A Tanács a fenti aktusok mindegyikénél azt a mintát követte, amelyet annál a döntésénél határozott meg, hogy az LTTE listán való szerepeltetését a 2007/445 határozattal hatályban tartja. Így a Tanács még az aktus elfogadása előtt a listán való további szerepeltetésre vonatkozó szándékáról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és küldött egy közleményt, amelyben a szóban forgó aktus elfogadását követően meghatározta a listán való szerepeltetés meghosszabbításának indokait.

20.

Az Außenwirtschaftsgesetz (a külkereskedelemről szóló törvény, a továbbiakban: AWG) 2006 és 2009 között hatályban lévő változata megtiltotta adományok továbbítását olyan tiltott szervezetek részére, mint az LTTE. Lényegében valamely, az „Európai Közösség” olyan jogi aktusában előírt, kivitelre, értékesítésre, szállításra, rendelkezésre bocsátásra, továbbításra, szolgáltatás nyújtására, befektetésre, támogatásra vonatkozó tilalom vagy e tilalmak megkerülésére vonatkozó tilalom megsértése, amely az Európai Unió Tanácsa által a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elrendelt valamely gazdasági szankciós intézkedés végrehajtását szolgálja, szabadságvesztéssel büntethető. ( 19 )

21.

A Staatsanwaltschaft Saarbrücken (saarbrückeni ügyészség) K. P.‑vel szemben 2015. március 12‑én kelt vádiratát a kérdést előterjesztő bíróság érdemi tárgyalásra bocsátotta. Ezen eljárás során az ügyész azt állítja, hogy K. P. 2007. augusztus 22. és 2009. november 27. között azzal, hogy pénzösszegeket bocsátott az LTTE rendelkezésére, közvetlenül alkalmazandó, az Európai Unió olyan jogi aktusában előírt tilalmat sértett, amely az Európai Unió Tanácsa által a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elrendelt gazdasági szankciót hajt végre. Emellett azt állítja, hogy K. P. a 2007 és 2009 közötti időszakban a Tamil Coordination Committee (a továbbiakban: TCC) Saar‑vidéki körzetének körzeti felelőse volt, amely szervezet az LTTE megbízásából a Németországban élő tamiloktól gyűjtött pénzadományokat, amelyeket aztán Srí Lankára utaltak, és azokat ott az LTTE a központi kormány elleni fegyveres harc finanszírozására használta fel. Az ügyész szerint K. P. betagozódott a hierarchikus felépítésű szervezeti struktúrába, neki alárendelt területi felelősök és további, helyszíni adománygyűjtőként tevékenykedő személyek felügyelete volt a feladata, maga pedig közvetlenül a TCC‑nél tevékenykedő, a Németország tekintetében felelősök alá tartozott.

22.

K. P. állítólag a neki alárendelt személyek által a körzetében beszedett pénzeket azok átvételét követően legalább havonta megfelelő elismervények ellenében a TCC‑hez továbbította, ahonnan a pénzeket Srí Lankára az LTTE‑hez továbbították. Konkrétan, állítólag K. P. a 2007. augusztus 11. és 2009. november 27. közötti időszakban (a továbbiakban: a tényállás ideje) összesen 43 alkalommal gyűjtött pénzadományokat 69385 euró összegben, majd a TCC‑hez továbbította azokat, miközben tudott arról és szándéka is arra irányult, hogy a pénzeket Srí Lankára utalják át, és ott az LTTE céljainak a finanszírozására használják fel azokat. K. P. állítólag tudott arról, hogy az LTTE‑t az Európai Unió Tanácsa felvette a 2580/2001 rendelet hatálya alá tartozó csoportok listájára, tehát megfelelő embargó állt fenn, és ezért az ilyen pénzadományok gyűjtése és Srí Lankára történő továbbítása, valamint az LTTE bármely más pénzügyi és anyagi támogatása is büntetendő volt.

23.

A 2015. július 1‑jei tárgyaláson K. P. ügyvédje vitatta a szóban forgó uniós jogi aktusok jogszerűségét, amelyek az LTTE‑t 2007. június 28‑tól a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti tiltott szervezetek listájára vették. Ezt két jogalapra alapozták.

24.

Először is, K. P. ügyvédje az E és F ítélettel való analógiát alkalmazta. ( 20 ) Az említett ítéletben a Bíróság megállapította, hogy Devrimci Halk Kurtulus Partisi‑Cephesit (a továbbiakban: DHKP‑C) jogellenesen vették fel a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében szereplő listára, és az nem szolgálhat az említett rendelet állítólagos megsértésével kapcsolatos büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet alapjául. Ennek oka, hogy a Tanács nem szolgált a DHKP‑C számára indokolással a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listára való felvételről szóló eredeti határozattal és azt követően egy sor meghosszabbító határozattal kapcsolatban. A Bíróság megállapította, hogy míg magához a 2007/445 határozathoz (amely ismételten meghosszabbította a DHKP‑C‑nek a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listán való szerepeltetését) tartozott indoklás, minden korábbi intézkedés, ideértve az eredeti listára vételt is, érvénytelen, mivel azokat nem indokolták. Amellett, hogy a DHKP‑C‑tól megtagadták „az annak ellenőrzéséhez szükséges adatokat, hogy megalapozottan szerepelt‑e a DHKP‑C [a] listán a 2007. június 29. előtti időszak során”, „a listára való felvétel indokolásának hiánya” a felvétel érdemi jogszerűségének „megfelelő bírósági felülvizsgálatát is meghiúsíthatja”. ( 21 )

25.

Másodszor, az LTTE kontra Tanács ítéletben ( 22 ) a Törvényszék számos, a 2011. január és 2014. október közötti időszakra ( 23 ) vonatkozó uniós aktust megsemmisített az LTTE‑re vonatkozó részében. K. P. ügyvédje azt állította, hogy az említett ítélet indokolásából szükségszerűen következett, hogy a szóban forgó uniós aktusok a jelen ügyben szintén semmisnek tekintendők, az LTTE vonatkozásában mindenképp.

26.

Mivel a K. P. elleni büntetőeljárás csak akkor járhat eredménnyel, ha a szóban forgó uniós aktusok érvényesek, a kérdést előterjesztő bíróság a következő kérdést terjeszti elő:

„Érvénytelen‑e a Liberation Tigers of Tamil Eelam (LTTE) felvétele [a 2580/2001 rendelet] 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára a 2007. augusztus 11. és 2009. november 27. közötti időszak tekintetében, különösen a 2007. június 28‑i 2007/445/EK, a 2007. december 20‑i 2007/868/EK, a 2008. július 15‑i 2008/583/EK, a 2009. január 26‑i 2009/62/EK tanácsi határozatok és a 2009. június 15‑i 501/2009/EK rendelet alapján?”

27.

A Tanács és a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. K. P. később tárgyalás tartására irányuló kérelmet nyújtott be, amely kérelem írásbeli megjegyzéseket tartalmazott az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre vonatkozóan és kifejezetten felvetette a listára való felvételről szóló eredeti határozat érvényességének kérdését. A Bíróság eljárási szabályzata 62. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezért azt kértem a felektől, hogy a tárgyaláson válaszoljanak meg két kérdést. Ezek a következők voltak: i. a Bíróságnak meg kell‑e vizsgálnia a listára való felvételről szóló eredeti határozat állítólagos érvénytelenségét, és ii. igenlő válasz esetén, amennyiben az eredeti intézkedés érvénytelennek bizonyulna, ez befolyásolná‑e a későbbi intézkedések (különösen a szóban forgó uniós aktusok) érvényességét, és ha igen, hogyan.

28.

K. P., a Tanács és a Bizottság a 2018. szeptember 12‑i tárgyaláson szóban előterjesztette érveit, és válaszolt a kérdésekre.

29.

Amennyiben valamely előzetes döntéshozatal iránti kérelem valamely uniós intézkedés érvényességét kérdőjelezi meg, meg kell vizsgálni, hogy az a fél, aki ezt a kérdést a nemzeti bíróság előtt felvetette, az EUMSZ 263. cikk alapján „minden kétség nélkül” rendelkezett volna‑e jogállással az említett intézkedés jogszerűségének közvetlen megtámadására. Ha igen, akkor az EUMSZ 267. cikk szerint előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem révén nem vitathatja ugyanazon intézkedés érvényességét. ( 24 )

30.

Itt egyértelmű, hogy K. P. nem felelt volna meg „minden kétség nélkül” a személyes és közvetlen érintettség kettős követelményének. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés K. P. szerepét úgy írja le, hogy „területi felelős” volt egy „szigorúan hierarchikus felépítésű szervezeti struktúrában, neki alárendelt területi felelősöket és további, helyszíni adománygyűjtőként tevékenykedő személyeket felügyelt, maga pedig a közvetlenül a TCC‑nél tevékenykedő, a Németország tekintetében felelősök alá tartozott”. E tények határozottan arra utalnak, hogy K. P. nem tudta volna úgy bizonyítani személyes érintettségét, hogy az elérje az akkoriban alkalmazandó meglehetősen magas küszöböt. ( 25 ) Ugyanakkor semmi nem utal arra, hogy K. P.‑nek az LTTE képviselőjeként volt lehetősége közvetlenül megtámadni az intézkedéseket (azonban ezt a lehetőséget elmulasztotta). ( 26 )

31.

Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tehát elfogadható.

32.

A kérdést előterjesztő bíróság egyetlen kérdése a szóban forgó uniós aktus érvényességére irányul. Az említett aktusok mindegyike az LTTE listán való szerepeltetésének meghosszabbítására vonatkozik.

33.

Írásbeli megjegyzéseiben K. P. ügyvédje azonban azokat az érveket ismétli meg, amelyeket az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint a kérdést előterjesztő bíróság előtti büntetőeljárás során terjesztett elő védence nevében. Ennek megfelelően azt állítja, hogy i. a listára vételről szóló eredeti határozat indokolás hiánya miatt érvénytelen; és ii. az E és F ítéletből ( 27 ) az következik, hogy valamely listára vételről szóló eredeti határozat indokolás hiányában történt elfogadását követően a meghosszabbító határozatok is érvénytelenek (az úgynevezett „dominóhatás”). Ezen érv lényege, hogy a szóban forgó uniós aktusokhoz hasonló, meghosszabbító határozatok „lényegében az eredeti listára vétel meghosszabbításai”. ( 28 ) K. P. továbbá azt állította, hogy a tényállás idején nem támadhatta meg a listára vételről szóló eredeti határozatot (amely állítás, amint azt a fenti 30. pontban megjegyeztem, valószínűleg helytálló), és hogy jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem biztosítja számára ezt a lehetőséget.

34.

Az alábbi okokból kifolyólag mégsem hiszem, hogy a Bíróságnak foglalkoznia kellene itt a listára vételről szóló eredeti határozat érvényességének kérdésével.

35.

Először is, a kérdést előterjesztő bíróság nem említette ezt a határozatot a jelen Bíróság elé terjesztett kérdésében. Nem közölt részletes érveket vagy releváns háttérinformációkat sem, amelyek segíthetnék a Bíróságot ennek eldöntésében. Következésképpen a Bíróság nem rendelkezik olyan információkkal, amelyek alapján a 2580/2001 rendelet eljárási vagy anyagi érvényességét megfelelően felül tudná vizsgálni.

36.

Másodszor, ha a Bíróság hivatalból végezne ilyen értékelést, nem tartaná tiszteletben a tagállamok és az érintett intézmények jogait, amelyek a Bíróság alapokmánya 23. cikkének második bekezdése értelmében valamely előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozóan észrevételeket terjeszthetnek elő. Habár az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben valóban szerepelnek a K. P. ügyvédje által a tárgyaláson előadott érvek, nem szerepel benne sem közvetlen kérdés a listára vételről szóló eredeti határozat érvényességére vonatkozóan, sem pedig ahhoz szükséges információk, hogy a Bíróság ezzel a kérdéssel foglalkozni tudjon. A tárgyaláson a Tanács és a Bizottság megerősítette, hogy nem foglalkoztak észrevételeikben ezzel a kérdéssel, mivel nem úgy értelmezték az előzetes döntéshozatalra utaló végzést, hogy az felvetette ezt a kérdést. Így, habár az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatali eljárás valóban biztosítja a lehetőséget, hogy az olyan felek, mint K. P., a tényállást követően hosszú idő elteltével felvessenek ilyen kérdést, ha az előzetes döntéshozatalra utaló végzés hallgat a kérdésről, vagy legjobb esetben is nem foglal egyértelműen állást, a Bíróság nem járhat el hivatalból. Ellenkező esetben a többi felet fosztaná meg a védelemhez való jogától.

37.

Harmadszor, bármely uniós intézkedés érvényessége felülvizsgálatának annak érdemi vizsgálatából kell kiindulnia. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a listára vételről szóló eredeti határozat és a szóban forgó uniós aktusok eltérő jogalapra hivatkozással (a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése, illetve 1. cikkének (6) bekezdése alapján) elfogadott, különböző jogi kritériumokat alkalmazó, önálló jogszabályok. Ezenfelül, habár a Bíróság valóban kimondta az LTTE ítéletben, hogy a meghosszabbító határozat lényegében az eredeti listára vétel meghosszabbítása, e kettő jogi értelemben nem fonódik annyira össze, hogy az előbbi érvénytelensége automatikusan kétségbe vonja az utóbbi érvényességét. Számomra inkább úgy tűnik, hogy az intézkedések hierarchikus rendben épülnek fel. Valamely listára vételről szóló eredeti határozat meghozatalakor az első (és legfontosabb) lépés annak igazolása, hogy a 2001/931 közös határozat 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóság megfelelő és releváns határozatáról beszélhetünk‑e. ( 29 ) Ezzel szemben valamely eredeti listára vétel meghosszabbítására vonatkozó határozathoz nem kell újra ellenőrizni az említett határozatot. ( 30 ) A meghosszabbításkor a Tanácsnak csak azt kell bizonyítania, hogy a kockázat „ugyanaz”, mint az eredeti listára vétel idején bizonyított kockázat. ( 31 ) A listára vételről szóló eredeti határozat és a szóban forgó uniós aktusok ezért véleményem szerint egyértelműen különálló és önálló jogi aktusok. Ebből következik, hogy a Bíróság nem köteles minden egyes alkalommal, amikor valamely meghosszabbító határozatot megtámadnak, automatikusan felülvizsgálni a listára vételről szóló eredeti határozatot, amely egy adott személyt vagy csoportot a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listára felvesz.

38.

Ugyanakkor nem zárom ki annak lehetőségét, hogy helyénvaló lehet, ha a Bíróság foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az eredeti listára vétel anyagi jogi szempontból érvénytelen volt‑e, ami ennek megfelelő joghatással bír az azt követően elfogadott meghosszabbító határozatokra, azonban kizárólag akkor, ha erre kifejezetten kérik. A tárgyaláson a Tanács elismerte, hogy (például) ha a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság határozata arra vonatkozott volna, hogy az LTTE tulajdonában álló autó nem felel meg valamely gépjárműbiztonsági teszten, ez nem indokolta volna, hogy a Tanács elfogadja a listára vételről szóló eredeti határozatot. Ennek jogi következménye a későbbi meghosszabbításra irányuló intézkedések érvényességének veszélybe kerülése lenne. Itt azonban az előadottak alapján nem erről van szó.

39.

K. P. ügyvédje a nemzeti eljárásban és jelen Bíróság előtt is nagymértékben hivatkozott e Bíróság E és F ítéletére azon állításának analógia útján történő alátámasztására, hogy az LTTE listára vételére vonatkozó eredeti határozat (a 2006/379 határozat) hiányosságai olyan „dominóhatást” eredményeztek, hogy semmisnek kell nyilvánítani minden későbbi határozatot, amely az LTTE‑nek a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listán történő további szerepeltetését írta elő. Ugyanakkor egyértelmű, hogy az E és F ítélet alapjául szolgáló tényállás jelentősen eltér a jelen ügy tényállásától. ( 32 )

40.

Emlékeztetni kell arra, hogy az E és F ügyben a DHKP‑C listára vételét a Tanács nem indokolta, sem az eredeti listára vétel során, sem az azt követő meghosszabbító határozatok egyikénél sem. Indokolásra első alkalommal a 2007/445 határozat vonatkozásában került sor, azonban ez már túl kései volt ahhoz, hogy az uniós intézkedések azt megelőző sorozatát érvénytelennek nyilvánítsák azon részükben, hogy az említett szervezetet szerepeltették a listán. ( 33 )

41.

Ezzel szemben a jelen ügyben az LTTE mind az eredeti listára vételre, mind pedig az LTTE‑t a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listán történő további szerepeltetésről szóló későbbi határozatok mindegyikére vonatkozóan kapott indokolást. Amint azt már kifejtettem, ennek visszatérő menete az volt, hogy (adott esetben) küldtek az érdekelteknek egy indokolást arról, hogy miért vették őket jegyzékbe; majd az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétettek egy értesítést, amelyben tájékoztatták az érintett személyeket arról, hogy a Tanács továbbra is a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listán szándékozik őket tartani, és tájékoztatták őket arról, hogy kérhetik a Tanács erre vonatkozó indokolásának tervezetét. Az ismételt listára vételt követően a Tanács elküldte az érintetteknek az indokolás végleges változatát, amelyben megmagyarázta, hogy miért vette őket ismét listára. ( 34 )

42.

Igaz, hogy arra vonatkozóan, hogy miért vette fel a 2006. május 29‑i 2006/379 határozat az LTTE‑t a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listára, első alkalommal csak 2007. április 23‑án, ( 35 ) közel tizenegy hónappal az első listára vételt követően közölte a Tanács az LTTE‑vel. Ettől függetlenül, tény, hogy a közlésre azelőtt került sor, hogy a 2006/379 határozatot a 2007. június 28‑i 2007/445 határozat hatályon kívül helyezte és annak helyébe lépett, vagyis azon időszak alatt, amíg a korábbi határozat hatályban volt. ( 36 ) Ez utóbbi határozat elfogadását követő napon, vagyis 2007. június 29‑én a Tanács indokolást küldött az LTTE részére a listában történő további szerepeltetésére vonatkozóan. Ezt követően az ismételt listára vétel indokairól szóló értesítés a fent leírt módon történt.

43.

Egyszerűbben fogalmazva, az, hogy az indokolást az eredeti listára vétel elfogadását követően ennyire későn közölték, nem egyeztethető össze a Bíróság által támasztott azon követelménnyel, hogy a Tanácsnak az ilyen nyilatkozatot az eredeti listára vétel elfogadását követően „haladéktalanul” kell közölnie. ( 37 ) Ugyanakkor továbbra is tény, hogy az LTTE az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett eredeti listára vételre válaszul nem indított jogi eljárást a megadott határidőn belül az EK 230. cikk (jelenleg EUMSZ 263. cikk) szerint, amint ahhoz egyértelműen joga volt. Továbbá, mielőtt az említett határozat helyébe lépő intézkedést (a 2007/445 határozatot) elfogadták volna, a Tanács orvosolta ezt a mulasztást. ( 38 ) Hozzáteszem, hogy a Tanács tág mozgásteret élvez azon a téren, hogy hogyan orvosolja az aktusaiban előforduló eljárási hibákat. Amennyiben (például) azt választotta volna, hogy a listára vétel meghosszabbításáról szóló intézkedés preambulumbekezdéseiben helyezi el a szükséges indokolást, véleményem szerint ez is orvosolta volna a mulasztást.

44.

Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság ne vizsgálja a listára vételről szóló eredeti határozat anyagi vagy eljárási érvénytelenségét, és/vagy azt a kérdést, hogy a szóban forgó uniós aktusok érvényességére hatással lehet‑e.

45.

Az egyes szóban forgó uniós aktusok indokolása megfelelő volt‑e, különösen az LTTE ítélet tükrében? ( 39 )

46.

Maga a 2001/931 közös álláspont nem tartalmaz konkrét előírást az indokolásra vonatkozóan. E követelmény jogalapja az EUMSZ 296. cikk, amely úgy rendelkezik, hogy a jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolásnak „világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy az lehetővé tegye az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését, az illetékes bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogköre gyakorlását”. ( 40 ) Ez a kötelezettség a védelemhez való jog általános elve és az ennek megfelelő, a Charta 47. cikke szerinti alapvető jog tiszteletben tartásának kifejeződése. ( 41 )

47.

Az indokolásnak meg kell határoznia azon egyedi, különös és konkrét okokat, amelyek alapján a döntéshozó úgy véli, hogy a releváns szabályozás alkalmazandó az érintettre, ( 42 ) és „ismertetnie kell azon tényeket és jogi megfontolásokat, amelyek alapvető jelentőséggel bírnak e jogi aktus rendszerében”. ( 43 ) Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel az indokolást ténybeli és jogi hátterére is tekintettel kell értékelni. ( 44 )

48.

Így a szóban forgó uniós aktusokhoz hasonló meghosszabbító határozatok esetén a jogi háttér az a jogi követelmény, hogy a Tanácsnak a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listát „legalább hat hónaponként” felül kell vizsgálnia (a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése). Amennyiben a hat hónap során a ténybeli helyzet nem változott, „nem […] szükséges részletesebben ismertetni azokat az okokat, amelyek miatt a Tanács meg [van] győződve arról, hogy a[z érintett személyek] vitatott listára történő felvételét igazoló okok továbbra is érvényesek”. ( 45 ) Sőt elegendő, ha az indokolás egy olyan aktusra vonatkozik, amelyet az érintett előtt „ismert” összefüggésben hozták meg, és „amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését”. ( 46 )

49.

A meghosszabbító határozatokra vonatkozó ténybeli háttérhez hozzátartozhat, hogy az eltelt időre tekintettel és/vagy a körülmények megváltozása miatt a Tanácsnak az érintett személy vagy szervezet 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listán való fenntartását „a helyzet naprakésszé tett értékelésére” kell alapítania, „figyelembe véve az újabb ténybeli elemeket, [amelyek bizonyítják,]” hogy az említett veszély „továbbra is fennáll”. ( 47 ) A Tanács azonban valamely meghosszabbító határozat igazolásához nem köteles olyan „új információt” bemutatni, amely „olyan nemzeti határozat tárgyát [képezte], amelyet hatáskörrel rendelkező hatóság […] fogadott el. ( 48 )

50.

A szóban forgó uniós aktusok indokolása – eltekintve néhány jelentéktelen különbségtől, mint az eltérő időpontok – úgy tűnik, azonos. Reprezentatív példaként a 2007/445 határozat esetében adott indokolást fogom megvizsgálni. Az egyértelműség kedvéért megjegyzem, hogy az indítványom e részében végzett értékelésem nem vonatkozik az 501/2009 tanácsi rendeletre adott indokolásra, amelyet külön, az alábbi 63. és azt követő pontokban fogok megvizsgálni.

51.

Annak indokolása, hogy a 2007/445 határozat meghosszabbítja az LTTE listán való szerepeltetését, három forrásból származik: az Európai Unió Hivatalos Lapjában szereplő, 2007. április 25‑i értesítés, a 2007/445 határozat preambulumbekezdései, valamint az LTTE részére küldött, 2007. június 29‑i indokolás végleges változata. A fenti három forrás együttes értelmezéséből kiderül, hogy a Tanács i. értesítette az indokolásról az LTTE‑t; ii. tájékoztatta az LTTE‑t (és minden más érintett felet), hogy megküldheti észrevételeit a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy a meghosszabbítás miért nem helyénvaló; iii. az említett indokolásban összefoglalta azokat az okokat, amelyek miatt az ismételt listára vétel feltételei továbbra is igazoltak; és iv. a meghosszabbító határozat elfogadását követően elküldte az indokolás végleges változatát az LTTE részére, amely tartalmazta az ismételt listára vétel igazolását. ( 49 )

52.

Ez a dokumentum az LTTE‑t egy 1976‑ban alakult terrorista csoportként írta le, és az LTTE által elkövetett 12 olyan cselekményből álló sorozatról adott számot, amely a Tanács szerint a terrorcselekménynek a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése szerinti meghatározása alá tartozik. Ezután a Secretary of State for the Home Department (Egyesült Királyság) 2001. március 29‑i, az LTTE‑t a Terrorism Act 2000 (a terrorizmus elleni 2000. évi törvény, Egyesült Királyság) alapján betiltó határozatára, a Treasury (Egyesült Királyság) 2001. december 6‑i, az LTTE pénzeszközeinek befagyasztásáról szóló határozatára, valamint az indiai hatóságoknak az LTTE betiltására vonatkozó 1992. évi határozatára hivatkozott (a Tanács szerint ezek mindegyike a „határozatnak” a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározott fogalma alá tartozik, és ezek mindegyike hatályban maradt).

53.

Véleményem szerint az 51. pontban meghatározott három forrás elegendő részletet tartalmazott ahhoz, hogy az LTTE ismerje azokat a különös és konkrét okokat, amelyek alapján a Tanács úgy vélte, hogy a releváns szabályozás vonatkozik rá, valamint azon tényeket és jogi megfontolásokat, amelyek alapvető jelentőséggel bírnak a listán való szerepeltetés meghosszabbításának rendszerében. Más szavakkal kellő információ állt rendelkezésre ahhoz, hogy az LTTE megértse, mivel vádolják, és mi a meghozott intézkedések tartalma. Tehát az LTTE ezáltal olyan helyzetben volt, hogy hatékonyan tudta vitatni a meghosszabbító intézkedés érdemi rendelkezéseit. Ha úgy döntött volna, gyakorolhatta volna a védelemhez való jogát azzal, hogy – az Európai Unió Hivatalos Lapjában szereplő értesítés felhívása alapján – a meghosszabbító intézkedés elfogadása előtt benyújtja észrevételeit és/vagy az EK 230. cikk (jelenleg EUMSZ 263. cikk) szerint a meghosszabbító intézkedést annak elfogadása után az előírt határidőn belül a Törvényszék előtt megtámadja.

54.

Igaz, hogy a Bíróság általános jelleggel egyértelműen kimondta, hogy az indokolást a meghosszabbító intézkedés elfogadása előtt közölni kell, ( 50 ) míg az indokolás különböző végleges változatai az egyes megtámadott intézkedések elfogadása után keltek és lettek kézbesítve. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a Tanács teljesítette a Bíróság által előírt követelmény szellemét. Hangsúlyozom különösen azt a kontextust, amelyben a 2007/445 határozatot (és a többi meghosszabbító intézkedést) elfogadták. A valóságban az LTTE az egyes meghosszabbító intézkedések elfogadása előtt mindvégig rendelkezett egy változatlan indokolással. Ezért nem lehet azt mondani, hogy az LTTE valaha is olyan helyzetben volt, hogy nem ismerte azokat a tényeket és indokokat, amelyek az őt a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listán tartó határozat mögött álltak.

55.

Meg lehetett‑e egyszerűen hat hónaponta szó szerint ismételni a tényeket és indokokat az egyes meghosszabbító intézkedések vonatkozásában, vagy naprakésszé kellett volna azokat tenni, mivel a körülmények változása és/vagy az idő múlása miatt elavultak?

56.

Csak egy nagyobb változásra hívták fel a Bíróság figyelmét: az LTTE 2009 májusában történt katonai vereségére. Ez a változás a 2007/445, 2007/868, 2008/583 és a 2009/62 határozat elfogadása után történt. A Tanácsot tehát nem lehet amiatt elmarasztalni, hogy az említett határozatok elfogadásakor ezt a tényt nem vette figyelembe.

57.

K. P. az indokolást amiatt bírálja, hogy először is, a Tanács nem vett figyelembe egy állítólagos, 2002‑ben kezdődött tűzszünetet az LTTE és a Srí Lanka‑i kormány között, másodszor pedig, hogy a Tanács által az indokolásban felsorolt terrorcselekmények egyikét (a Srí Lanka‑i kormány miniszterének meggyilkolása) K. P. állítása szerint nem az LTTE követte el. Véleményem szerint ezen állítólagos tények egyike sem jelenti azt, hogy a körülmények a listára vételről szóló eredeti határozat és a négy határozat bármelyike között olyannyira megváltoztak, hogy kibocsátójuk köteles lett volna módosítani az indokolását. Ezzel szemben a Tanács által hivatkozott tizenegy másik terrorista tevékenységből logikusan az a következtetés vonható le, hogy az állítólagos tűzszünet nem vetett véget az LTTE terrorista tevékenységének.

58.

Ezért következtetésem szerint nem hívták fel a Tanács figyelmét a körülmények olyan jelentős megváltozására, amely arra kötelezte volna a Tanácsot, hogy a listára vételről szóló eredeti határozat indokolásához képest módosítsa a 2007/445, 2007/868, 2008/583 és 2009/62 indokolásának tartalmát.

59.

Maga az időmúlás miatt kellett‑e változtatni az indokoláson?

60.

A Tanács kontra Hamász ítéletben ( 51 ) és a „Kadi II” ítéletben ( 52 ) a Bíróság megállapította, hogy 9–13, illetve 16 év jelentett olyan időközt, amikor a „régi” indokolás már nem volt alkalmazható. Vizsgáljuk tehát meg a jelen ügyben szóban forgó időszakokat. Kiindulópontnak 2006. október 16‑át – a Tanács által a szóban forgó uniós aktusok különböző indokolásában hivatkozott utolsó terrorcselekmény időpontját – tekintem. A listára vételről szóló eredeti határozatot követő első meghosszabbító határozatot (nevezetesen a 2007. június 28‑i 2007/445 határozatot) nyolc és fél hónappal később fogadták el. A 2009. január 26‑i 2009/62 határozatot 27 hónappal később fogadták el. (A 2007. december 20‑i 2007/868 és a 2008. július 15‑i 2008/583 tanácsi határozatot e két időpont között fogadták el.) Véleményem szerint nem mondható, hogy a 2005/2006‑os terrorcselekmények a hatáskörrel rendelkező hatóság 2001. évi határozataival együtt elavult referenciapontok lennének a fenti négy uniós aktus bármelyike tekintetében.

61.

Itt fontos emlékeztetni arra, hogy milyen kontextusban fogadták el a meghosszabbító intézkedéseket. Hat hónap rövid időkeret valamely kötelező felülvizsgálat elvégzéséhez. Az, hogy egy adott hat hónapos időszak alatt esetleg nem került sor terrorista tevékenységre, jelentheti azt, hogy az előírt korlátozó intézkedések valóban elérték a kívánt hatást. Vagy pedig jelentheti azt is, hogy az érintettek azt remélik, hogy azt a benyomást keltik, hogy az említett tevékenységet beszüntették, miközben a valóságban további terrorcselekményeket terveznek és készítenek elő. Egy vagy akár több további hat hónapos időszakra történő meghosszabbítás indokolt lehet még akkor is, ha nem kerül sor újabb terrorista tevékenységre, különös tekintettel a Tanácsot e téren megillető tág mozgástérre, ( 53 ) valamint a terrorista tevékenység megelőzésére irányuló megelőző intézkedések meghozatalához fűződő közérdekre. ( 54 )

62.

Ebből következik, hogy véleményem szerint az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés, a 2007/445 határozat preambulumbekezdései és a végleges indokolás együttesen elegendő információt nyújtottak ahhoz, hogy az EUMSZ 296. cikkben szereplő követelmények teljesüljenek a Tanács azon értékítéletének alátámasztására, hogy az adott kontextusban az LTTE „folyamatos kockázatot” jelentett. Ugyanerre a következtetésre jutok a 2007/868, 2008/583 és a 2009/62 határozat vonatkozásában is. Tekintettel arra, hogy úgy tűnik, az LTTE‑re vonatkozó tények és azt övező körülmények nem változtak jelentős mértékben azon időszak alatt, amíg az említett határozatok hatályban voltak, valóban ellentmondásos lett volna, ha a Tanács kijelentései lényegesen, vagy egyáltalán, eltértek volna.

63.

Ugyanakkor más a véleményem az 501/2009 rendeletet illetően, amelyet 2009. június 15‑én fogadtak el annak érdekében, hogy a 2009/62 határozat helyébe lépjen, és azt hatályon kívül helyezze. Ez a rendelet hasonló azokhoz az intézkedésekhez, amelyeket a Bíróság az LTTE ítéletében megsemmisített. ( 55 )

64.

Itt megjegyzem, hogy az 501/2009 rendelet elfogadásának időpontjában már beállt ugyanaz a jelentős és lényeges változás a körülményekben, amelyet a Bíróság az LTTE ítéletben megjelölt – nevezetesen az LTTE 2009 májusában történt katonai veresége. ( 56 ) Ez a vereség időben megelőzte a 2009. június 15‑i 501/2009 rendelet elfogadását. Ezen intézkedés indokolása, elődjei indokolásához hasonlóan, olyan terrorcselekményeket sorol fel, amelyek mindegyike időben megelőzi a katonai vereséget. Megjegyzem továbbá, hogy több mint 31 hónap telt el a Tanács által hivatkozott utolsó terrorcselekmény időpontja (2006. október) és az 501/2009 rendelet elfogadása között. Ez az időköz hosszabb, mint a Bíróság által az LTTE ítéletben megsemmisített intézkedések egyikének (83/2011 rendelet) esetében. ( 57 )

65.

A Tanács helyesen mutatott rá a tárgyaláson, hogy kis híján egy hónapja (2009. május 17. és 2009. június 15. között) lett volna arra, hogy az 501/2009 rendelet tervezetét módosítsa. Azonban ilyen kontextusban kell elvégezni a hat hónapos felülvizsgálatot. Ha a katonai vereséget csak napokkal az 501/2009 rendelet elfogadásának tervezett időpontja előtt jelentették volna be, készségesen elismertem volna, hogy észszerűtlen lett volna elvárni a Tanácstól, hogy ezt a tényt figyelembe vegye. Itt azonban a Tanácsnak elegendő ideje volt arra, hogy a hosszabbítást ismét mérlegelje; azonban az indokolásban semmi nem utal arra, hogy ezt megtette volna.

66.

A Tanács azzal próbált érvelni, hogy nincs jelentősége annak, hogy az indokolásban semmi nem szerepelt erről a fontos új fejleményről. Ha az indokolásba bekerült volna egy mondat, amely szerint a Tanács tudatában volt a katonai vereségnek, azonban idő előttinek tartotta eltávolítani az LTTE‑t a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő listáról, az eredmény alapvetően ugyanaz lett volna: a meghosszabbításra vonatkozó határozatot ettől függetlenül meghozták volna. Talán éppen így történt; azonban a Tanács érvelése szem elől téveszti a lényeget. Az, hogy nem szerepel a körülmények változására vonatkozóan semmiféle hivatkozás, valamint semmiféle magyarázat arra, hogy miért kellett mégis meghosszabbítani a listára vételt, azt jelenti, hogy a Tanács nem teljesítette a terrorizmussal kapcsolatban történő listára vétel meghosszabbításáról szóló intézkedések vonatkozásában a Bíróság értelmezése szerint az EUMSZ 296. cikk szerinti kötelezettségét. ( 58 )

67.

A Tanács a tárgyaláson emellett azt állította, hogy az LTTE feladata volt megtenni a szükséges lépéseket annak éredében, hogy tájékoztassa a Tanácsot a katonai vereségről, nem a Tanácsnak kellett aktívan keresnie ezt az információt. Ez az érv ellentmond annak a (nyilvánosan hozzáférhető) ténynek, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2009. május 18‑án és 19‑én ülésezett pontosan azért, hogy megvitassák a Srí Lanka‑i „legújabb fejleményeket”, a tanácsi következtetésekben kilenc pontot szentelve kifejezetten a helyzet elemzésének, „ahogy a harc a végéhez közeledik”. ( 59 ) Ezenfelül a Bíróság kifejezetten megállapította, hogy a Tanács hivatkozhat közelmúltbeli sajtó‑ és internetes anyagokra valamely listára vétel meghosszabbításának igazolása érdekében. ( 60 ) Ebből következik, hogy a Tanács ezt a listáról történő esetleges eltávolítás értékelése érdekében is megteheti. Hozzáteszem, hogy előfordulhat, hogy egy másik földrészen lévő közigazgatási hatóságokkal való azonnali ügyvédi kommunikáció nem lehetséges vagy nem elsődleges fontosságú egy olyan csoport számára, amely éppen katonai vereséget szenvedett, amely során a vezetője a jelek szerint meghalt. ( 61 )

68.

Ezért úgy vélem, hogy az 501/2009 rendelet érvénytelen, lényegében ugyanazon okok miatt, amelyeket a Bíróság az LTTE ítéletében ismertetett. Hozzáteszem, hogy függetlenül attól, hogy ez a hiba orvosolható‑e, semmilyen jogorvoslat nem alkalmazható visszamenőlegesen a K. P.‑vel szembeni büntetőeljárás vonatkozásában. ( 62 )

69.

Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Landgericht Saarbrücken (saarbrückeni regionális bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon:

A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2009/62/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. június 15‑i 501/2009/EK tanácsi rendelet érvénytelen annyiban, amennyiben a Liberation Tigers of Tamil Eelamra vonatkozik.

A Bíróság elé terjesztett információk vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőt, amely a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2006/379/EK és a 2006/1008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28‑i 2007/445/EK tanácsi határozat, a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2007/445/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. december 20‑i 2007/868/EK tanácsi határozat, a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2007/868/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. július 15‑i 2008/583/EK tanácsi határozat vagy a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2008/583/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 26‑i 2009/62/EK tanácsi határozat érvényességét érintené.