EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62015CC0436

E. Sharpston főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2017. január 19.

Court reports – general ; Court reports – general

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2017:33

ELEANOR SHARPSTON

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2017. január 19. ( 1 )

C‑436/15. sz. ügy

Lietuvos Respublikos aplinkos ministerijos Aplinkos projektų valdymo agentūra

kontra

UAB „Alytaus regiono atliekų tvarkymo centras”

(a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas [Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme — A csatlakozás előtti államoknak nyújtott strukturális politikai eszközökön alapuló uniós alapokból történő kifizetésekkel kapcsolatos szabálytalanságok — A 2988/95/EK, Euratom rendelet 3. cikkének (1) bekezdése — Elévülési idő — A »Többéves program« fogalma — A folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok fogalma”

1. 

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul. ( 2 ) A kérdést előterjesztő bíróság különösen az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő „többéves program” kifejezés jelentését illetően kér iránymutatást. Arról kíván meggyőződni, hogy az Alytus régió hulladékgazdálkodási rendszerének megépítésére vonatkozó projekt finanszírozása e fogalom hatálya alá tartozik‑e, és amennyiben igen, az említett rendelkezésben meghatározott elévülési idő miként alkalmazandó.

2. 

A Kohéziós Alap keretében nyújtandó segítségre vonatkozó szabályok és a tagjelölt országoknak nyújtandó támogatás érdekében elfogadott intézkedések értelmében az Európai Bizottság Litvániának az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően határozatban jóváhagyta az említett projekt pénzügyi támogatását. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére a Lietuvos Respublikos aplinkos ministerijos Aplinkos projektų valdymo agentūra (a litván környezetvédelmi minisztérium környezeti projektek irányítási hivatala; a továbbiakban: hivatal) és az UAB „Alytaus regiono atliekų tvarkymo centras”, az Alytus régió hulladékkezelési központjának működtetésére létrehozott magáncég (a továbbiakban: vállalat) közötti eljárás keretében került sor.

Jogi keret

Az Európai Unióról szóló szerződés

3.

Az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése értelmében a Bizottság egyik feladata az uniós költségvetés végrehajtása és a programok irányítása.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

4.

Az EUMSZ 312. cikk (1) bekezdése egyebek mellett kimondja, hogy az Unió éves költségvetésének összhangban kell lennie a többéves pénzügyi kerettel, amely meghatározza azokat az éves maximális összegeket („a felső határokat”), amelyeket az egyes szakpolitikák („fejezetek”) keretein belül egy adott időszakban (jelenleg 2014–2020) évente el lehet költeni. Az EUMSZ 177. cikk alapján létrehozott Kohéziós Alap pénzügyi hozzájárulást nyújt a környezetvédelmi, illetve a közlekedési infrastruktúra területén a transzeurópai hálózatokra vonatkozó projektekhez. ( 3 )

Az Európai Unió Alapjogi Chartája

5.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának ( 4 ) 41. cikke egyebek mellett mindenkinek biztosítja a jogot, hogy ügyeit az Unió intézményei észszerű határidőn belül intézzék.

A 2988/95 rendelet

6.

A 2988/95 rendelet átfogó célja az Európai Uniónak a Bizottság által a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban végrehajtott általános uniós költségvetésben meghatározott pénzügyi érdekeinek védelme. ( 5 ) Ezzel összefüggésben a preambulumbekezdésekben az szerepel, hogy i. az Unió kiadásainak több mint fele a tagállamokon keresztül kerül kifizetésre a kedvezményezettek felé; ii. az Unió pénzügyi érdekeire nézve hátrányos jogszabályokat minden területen fel kell számolni; és iii. az uniós jog alapján a Bizottság és a tagállamok kötelesek ellenőrizni, hogy az uniós költségvetési források a megjelölt céloknak megfelelően kerülnek felhasználásra. ( 6 )

7.

Az 1. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából az uniós joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére a rendelet egy keretszabályozást alakít ki az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében. Az 1. cikk (2) bekezdése úgy határozza meg a „szabálytalanságot”, mint „[az uniós] jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként [az Európai Unió] általános költségvetése vagy [az általa] kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül [az Európai Unió] nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt”.

8.

A 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év. Mindazonáltal az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább hároméves időszakot is előírhatnak.

Folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. Többéves programok esetében az elévülési idő minden esetben addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárult.

A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakítja az elévülést. A megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újrakezdődik.

Az elévülés mindazonáltal legkésőbb az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak utolsó napján bekövetkezik, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság ezalatt nem szabott ki szankciót, kivéve ha a közigazgatási eljárást a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően felfüggesztették.” ( 7 )

9.

A 3. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy fenntartsák maguknak a lehetőséget, hogy a 3. cikk (1) bekezdésében említett négy évnél hosszabb elévülési időt alkalmazzanak.

A Kohéziós Alap

10.

2001 decemberében, amikor a Bizottság elfogadta az Alytus régió hulladékgazdálkodási rendszerének létrehozására vonatkozó projekttel kapcsolatos pénzügyi támogatás jóváhagyásáról szóló határozatot, ( 8 ) vonatkozó pénzügyi támogatás jóváhagyásáról szóló határozatot, a Kohéziós Alap létrehozásáról szóló 1164/94/EK rendelet ( 9 ) szabályai voltak hatályban. A tagjelölt országoknak nyújtott pénzügyi támogatást az Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszközének létrehozásáról szóló 1267/1999/EK tanácsi rendelet szabályozta. ( 10 )

Az 1164/94 rendelet

11.

Az 1164/94/EK rendelet egyebek mellett arra irányult, hogy a Kohéziós Alap (a továbbiakban: Alap) megfelelő kezelése érdekében rendelkezzen a közösségi műveletek értékelésének, felügyeletének és ellenőrzésének hatékony módszereiről, valamint megállapítva, hogy a szabálytalanságokra, illetve az alapból történő támogatás jóváhagyásakor megállapított feltételek bármelyikének be nem tartására válaszul milyen intézkedést kell hozni. ( 11 )

12.

Az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdése létrehozta a Kohéziós Alapot. Az 1. cikk (3) bekezdése lehetővé tette, hogy az Alap hozzájáruljon projektek, projektszakaszok, vagy egységes egészet képező, valamely látható stratégiához kapcsolódó projektcsoportok finanszírozásához. A 2. cikk (1) bekezdésével összhangban az Alapnak pénzügyi hozzájárulást kellett nyújtania „[…] a környezetvédelem és a transzeurópai közlekedésinfrastruktúra‑hálózatok terén […]” megvalósuló projektekhez. A 2. cikk (5) bekezdése alapján Litvánia az Európai Unióhoz való csatlakozásától (2004. május 1‑je) 2006. december 31‑ig volt jogosult az Alapokból történő támogatásra. ( 12 )

13.

A 3. cikk a „Támogatható intézkedések” címet viseli. A 3. cikk (1) bekezdése értelmében a Szerződésben foglalt célok eléréséhez hozzájáruló környezeti projektek, különösen a „Környezetre és fenntartható fejlődésre vonatkozó ötödik politikai és intézkedési program” által a közösségi környezetpolitikának tulajdonított prioritásokkal összhangban lévő projektek minősültek a Kohéziós Alapból támogatható intézkedéseknek (a továbbiakban: Kohéziós Alapból támogatható intézkedések). A 3. cikk (2) bekezdése alapján támogatást lehetett adni továbbá a támogatható projektekre vonatkozó előzetes tanulmányokra, valamint technikai támogatási intézkedésekre, így információs és népszerűsítő kampányokra is.

14.

A 4. cikk értelmében a 2000‑től 2006‑ig terjedő időszakra pénzügyi forrásokat kellett az Alapnak juttatni. A projekteket a 10. cikkben szereplő szabályok szerint kellett jóváhagyni. Az Alap által finanszírozandó projekteket a támogatás iránti kérelmeket a 10. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően benyújtó kedvezményezett tagállammal egyetértésben a Bizottságnak kellett elfogadnia. A többek között a projektek jóváhagyásáról szóló bizottsági határozatok megállapították a pénzügyi támogatás mértékét, továbbá a projektek végrehajtásához a 10. cikk (6) bekezdése alapján szükséges rendelkezésekkel és feltételekkel együtt meghatározták a pénzügyi tervet. Az említett határozatok alapvető elemeit a 10. cikk (7) bekezdése alapján az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzé kellett tenni.

15.

A 11. cikk (1) bekezdése kimondta, hogy a költségvetésbe bevezetett kötelezettségvállalási előirányzatok (vagyis jogilag kötelező érvényű ígéretek olyan pénzek kifizetésére, amelyek nem szükségszerűen ugyanabban az évben, hanem esetleg több pénzügyi év alatt kerülnek kifizetésre) odaítélése a 10. cikknek megfelelően, a szóban forgó intézkedéseket jóváhagyó határozatok alapján történt. A Kohéziós Alapból támogatható intézkedések támogatására vonatkozó kötelezettségvállalás főszabály szerint éves részletekben történt. Megfelelő esetben azonban a Bizottság a támogatás odaítéléséről szóló határozatának elfogadásakor az odaítélt támogatás teljes összegére kötelezettséget vállalhat (a 11. cikk (2) bekezdése).

16.

A tagállamok által elvégzendő pénzügyi ellenőrzéseket a 12. cikk (1) bekezdése szabályozta. Ezek egyebek között a következők:

„[…]

d)

igazolják, hogy a Bizottságnak bemutatott kiadási nyilatkozatok pontosak, továbbá garantálják, hogy azok ellenőrzésre alkalmas bizonylatok által alátámasztott számviteli rendszerből származnak;

e)

megelőzik és feltárják a szabálytalanságokat, […]

f)

minden projekt, projektszakasz, illetve projektcsoport befejezésekor egy, a kijelölt hatóságtól függetlenül működő személy, illetve intézmény által készített nyilatkozatot juttatnak el a Bizottsághoz.

[…]”

17.

A 16a. cikk (1) bekezdését a csatlakozási okmány illesztette be a rendeletbe. Ez a következőképpen rendelkezett: „[a]zon intézkedéseket, amelyek [az 1267/99 rendelet] szerinti támogatásról szóló bizottsági határozatok tárgyát képezték […] Litvánia, […] csatlakozása időpontjában, és amelyeknek a végrehajtása ezen időpontig nem fejeződött be, a bizottsági rendelet által jóváhagyottnak kell tekinteni. Amennyiben a (2)–(5) bekezdés ettől eltérően nem rendelkezik, az e rendelet szerint jóváhagyott intézkedések végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni ezekre az intézkedésekre”.

18.

Az 1164/94 rendelet végrehajtó rendelkezései a II. mellékletben szerepeltek, amely A‑tól K‑ig jelölt cikkekből állt. A II. melléklet A. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározás szerint a „projekt”„olyan gazdaságilag oszthatatlan munkák sorozata, amelyek pontos műszaki funkcióval és világosan meghatározott célokkal rendelkeznek, amelyek segítségével megítélhető, hogy a projekt megfelel‑e a 10. cikk (5) bekezdésének első francia bekezdésében megállapított kritériumnak” ( 13 ).

19.

A C. cikk (1) bekezdésével összhangban a költségvetési kötelezettségvállalásoknak a szóban forgó intézkedéseket jóváhagyó bizottsági határozatokon kellett alapulniuk. A két‑ vagy többéves időtartamú környezetvédelmi projektek tekintetében történt kötelezettségvállalásokat főszabály szerint éves részletekben kellett teljesíteni. Az első éves részlet tekintetében a kötelezettségvállalásra akkor került sor, amikor a Bizottság a közösségi támogatás odaítéléséről szóló határozatát elfogadta. A további éves részletek tekintetében történő kötelezettségvállalás a projektre vonatkozó eredeti, illetve felülvizsgált finanszírozási terven alapult, és általában az egyes költségvetési év elején készült (a C. cikk (2) bekezdésének a) pontja). A kötelezettségvállalásokra vonatkozó szabályokat a szóban forgó intézkedéseket jóváhagyó bizottsági határozatokban kellett meghatározni (a C. cikk (4) bekezdése).

20.

A D. cikk (1) bekezdése szerint a „pénzügyi támogatást, a megfelelő költségvetési kötelezettségvállalással összhangban, [az illetékes nemzeti hatóság] részére kell kifizetni. A kifizetés történhet előleg, időközi kifizetés vagy zárókifizetés formájában. Az időközi kifizetés és a zárókifizetés a ténylegesen felmerült kiadásokon alapul, amelyeket kiegyenlített számlákkal, illetve azokkal egyenértékű bizonyító erejű számviteli dokumentumokkal kell alátámasztani”. A D. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint az igazolt kiadások alapján számított és ténylegesen kifizetett uniós támogatás záró egyenlegének az illetékes nemzeti hatóságok részére való kifizetése bizonyos feltételek mellett történik, egyebek mellett akkor, ha a projekt lezárásától számított hat hónapon belül záróbeszámolót nyújtottak be a Bizottsághoz (a D. cikk (2) bekezdésének d) pontja). Ha az említett záróbeszámolót a munkák és a kifizetések befejezésére a támogatás odaítéléséről szóló határozatban megállapított határidőtől számított 18 hónapon belül nem küldik meg a Bizottság részére, a projekt hátralévő részéhez kapcsolódó alapot a D. cikk (3) bekezdése alapján meg kell szüntetni. ( 14 )

21.

A D. cikk (5) bekezdése lehetővé tette, hogy a kifizetést a tagállam által kijelölt hatóság, illetve testület részére teljesítsék, főszabály szerint az elfogadható kifizetés iránti kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül. ( 15 )

22.

A II. melléklet G. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállami hatóságok kötelesek voltak a Bizottság általi zárókifizetést követő három éven keresztül megőrizni a bizonylatokat. A II. melléklet H. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság köteles volt pénzügyi korrekciókat alkalmazni, amennyiben arra a következtetésre jutott, hogy a Kohéziós Alapból származó támogatással kapcsolatban szabálytalanság történt.

Az 1267/1999 rendelet

23.

A tényállás idején, az 1267/1999 rendelet formájában a Közösség csatlakozási stratégiájának részét képezte az Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (a továbbiakban: ISPA). Ez a Kohéziós Alap megközelítését követte. Különösen a következő, az 1267/1999 rendelet preambulumbekezdéseiben megfogalmazott célok relevánsak. Először is, az előcsatlakozási stratégia rendelkezéseket tartalmazott egy olyan eszközről, amelynek célja a csatlakozni szándékozó országoknak a közösségi infrastruktúra szabványaihoz való felzárkóztatása, és amely pénzügyi hozzájárulást biztosít a „környezetvédelmi és az infrastrukturális [helyesen: a közlekedési infrastrukturális] intézkedésekhez”. Másodszor, az ISPA keretében nyújtott közösségi támogatás megkönnyítette a közösségi vívmányoknak a csatlakozni szándékozó országok által történő átvételét a környezetvédelem területén, és hozzá kell járulnia ezekben az országokban a fenntartható fejlődéshez. Harmadszor, az ISPA keretében nyújtott támogatás megfelelő kezelése érdekében gondoskodni kellett egyebek mellett a minősítés, a felügyelet, az értékelés és az ellenőrzés műveleteinek hatékony módszereiről, meghatározva a szabálytalanságokra vagy hiányosságokra válaszul meghozandó intézkedéseket, hogy azok teljesítsék azon feltételek egyikét, amelyeket akkor határoztak meg, amikor az ISPA keretében a támogatást odaítélték. ( 16 )

24.

Az 1267/1999 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése létrehozta az ISPA‑t.

25.

A 2. cikk a „Támogatható intézkedések” címet viselte. A 2. cikk (1) bekezdése előírta, hogy az ISPA keretében finanszírozott közösségi támogatás kiterjedt a gyakorlatilag és pénzügyileg független projektekre például „a környezetvédelem […] területén”. A 2. cikk (2) bekezdésének a) pontja lehetővé tette, hogy az ISPA keretében támogathatók legyenek azok a környezetvédelmi intézkedések, amelyek lehetővé teszik a kedvezményezett országok számára, hogy megfeleljenek a környezetvédelem terén elért közösségi vívmányok követelményeinek és a csatlakozási partnerségek célkitűzéseinek. ( 17 ) Az ISPA keretében nyújtott közösségi támogatás nyújtására 2000‑től 2006‑ig került sor. ( 18 )

26.

A 7. cikk (1) bekezdése alapján a Bizottság a 14. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően döntéseket fogadhatott el az ISPA keretében finanszírozandó intézkedésekről. ( 19 )

27.

A 8. cikk (1) bekezdése előírta, hogy a Bizottság az ISPA keretében a kiadások végrehajtását a költségvetési rendeletnek ( 20 ) megfelelően saját maga és a kedvezményezett ország között megkötendő finanszírozási megállapodás alapján. A kötelezettségekre és kifizetésekre vonatkozó rendelkezések az 1267/1999 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontjában az 1164/94 rendelet II. melléklete C. pontjának (2) bekezdésére utaltak.

28.

A 9. cikk (1) bekezdése értelmében a Bizottságnak elő kellett írnia a kedvezményezett országok számára, hogy igazolják a Közösség által finanszírozott intézkedések megfelelő végrehajtását, szabálytalanságok megelőzését, valamint a szabálytalanság vagy hanyagság következtében elveszett összegek visszaszerzését. ( 21 ) A 9. cikk (5) bekezdése értelmében a Bizottságnak biztosítania kellett, hogy betartják a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit, különös figyelemmel az 1267/1999 rendelet III. mellékletében foglalt elemekre. Az említett elemek között szerepelt, hogy ki kell jelölni egy központi szervet, amelyen keresztül az ISPA alapján megítélt közösségi alapokat folyósítják. Az illetékes hatóságoknak egy projektre vonatkozó utolsó kifizetéstől számított öt évig meg kellett őrizniük a projektet érintő kiadások összes igazoló okmányát. Végezetül, a Bizottság és az egyes kedvezményezett országok közötti finanszírozási megállapodásnak rendelkeznie kellett az e szabálytalanságok esetén alkalmazandó pénzügyi korrekciókról. ( 22 )

A 2002/89 határozat

29.

A csatlakozási partnerség meghatározza a csatlakozási folyamat kereteit. Meghatározza azokat a kulcsfontosságú területeket, amelyeken a tagjelölt országoknak fejlődniük kell, továbbá az előcsatlakozási támogatás részleteit. ( 23 ) A tagjelölt országok szintén elfogadják az uniós vívmányok elfogadására vonatkozó nemzeti programjukat. A 2002/89/EK tanácsi határozat mellékletében határozták meg a Litvániára vonatkozó elveket, prioritásokat, közbenső célokat és feltételeket. ( 24 ) A melléklet 4. pontja, amely a „Prioritások és a közbenső célok” címet viselte, a környezetvédelemmel kapcsolatban kimondta, hogy az említett célkitűzések közé tartozik „a közösségi vívmányok teljes átültetése”, továbbá hogy „folytatni kell a vívmányok végrehajtását, különösen a […] hulladékgazdálkodás […] terén” [nem hivatalos fordítás].

Az 1386/2002 rendelet

30.

A Kohéziós Alapból nyújtott támogatások irányítási és ellenőrzési rendszere, valamint a pénzügyi korrekciós eljárás tekintetében az 1164/94/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. július 29‑i 1386/2002/EK bizottsági rendelet ( 25 ) 4. cikke értelmében a vonatkozó ellenőrzési rendszerek magukban foglalták az igazolt kiadások hitelességének igazolására és a szóban forgó projekt végrehajtására vonatkozó eljárásokat.

31.

A 8. cikk (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja szerint bármely, kiadásról szóló nyilatkozat (az 1164/94 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja, és a rendelet II. melléklete D. pontja (2) bekezdése d) alpontjának negyedik francia bekezdése szerint történő) igazolása előtt a kifizető hatóságnak meg kell győződnie egyebek mellett arról, hogy a kiadásról szóló nyilatkozat kizárólag olyan kiadásokat tartalmaz‑e, amelyek ténylegesen a kiutalásról szóló bizottsági határozatban megállapított jogosultsági időtartamon belül lettek kifizetve, és amelyeket alá lehet támasztani kapott számlákkal vagy azonos bizonyító erejű számviteli bizonylattal.

A 16/2003 rendelet

32.

A 16/2003/EK bizottsági rendelet ( 26 ) az 1. cikke szerint a Kohéziós Alapból finanszírozható intézkedések kiadásainak támogathatóságára vonatkozóan állapít meg közös szabályokat. A végrehajtásért felelős testület a projekt pályázatainak megszervezésért felelős közjogi vagy magánjogi jogalany volt, akit a 2. cikkben előírt Kohéziós Alapból történő támogatás nyújtásáról szóló bizottsági határozat jelölt ki.

33.

A 4. cikk szerint a végrehajtásért felelős testületnél felmerült minden kiadásnak szerződéseken vagy megállapodásokon és/vagy jogilag kötelező erejű dokumentumokon kell alapulnia. Be kellett mutatni a megfelelő bizonyító dokumentumokat.

34.

Az 5. cikk (1) bekezdése szerint:

„A közösségi támogatás kifizetésénél olyan kiadások vehetők figyelembe, amelyek a [Kohéziós Alapból történő támogatás nyújtásáról szóló] bizottsági határozatban az [1386/2002 rendelet] 8. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott támogatható időszak során ténylegesen felmerültek, és közvetlenül kapcsolódnak a projekthez. A kiadást a tagállamnak igazolnia kell, és annak a tagállam által vagy nevében, […] teljesített kifizetéshez kell kapcsolódnia, […] továbbá azt nyugtázott számlákkal vagy azzal azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal kell alátámasztani.

»Azonos bizonyító erejű számviteli bizonylat« a végrehajtásért felelős testület által annak bizonyítására benyújtott bármilyen okirat, hogy a könyvelési tétel a ténylegesen lebonyolított ügylet megbízható és valós megjelenítése, az általánosan elfogadott számviteli gyakorlatnak megfelelően.”

35.

A 7. cikk (1) bekezdése értelmében a felmerült kiadások attól a naptól kezdődően jogosultak támogatásra, amelyen a Bizottsághoz a teljes kérelem megérkezett. A 7. cikk (2) bekezdése szerint a támogathatóság időszakának kezdetét a projektet jóváhagyó bizottsági határozatban kell meghatározni. A 8. cikkel összhangban a támogathatóság (a bizottsági határozatban meghatározott) végső napja a végrehajtásért felelős testület által teljesített kifizetésekhez kapcsolódik. ( 27 )

36.

A 23. cikk (1) bekezdése előírta, hogy a projektbe tartósan beépítendő és rögzítendő berendezések beszerzésének vagy előállításának a költségei azzal a feltétellel támogathatók, hogy azok szerepelnek a végrehajtásért felelős testület tartós berendezésekről összeállított leltárában, és azokat az általánosan elfogadott számviteli alapelvekkel összhangban tőkeberuházásként kezelik.

A Kohéziós Alap és a korábbi ISPA keretében 2000–2006‑ban támogatott projektek lezárásához készített útmutató

37.

A Kohéziós Alap és a korábbi ISPA keretében 2000–2006‑ban támogatott projektek lezárásához készített útmutató (a továbbiakban: projektzárási útmutató) ( 28 ) a Kohéziós Alap és a korábbi ISPA keretében támogatott és 2000. január 1‑je után elfogadott valamennyi projektre alkalmazandó. A meghatározás szerint a „projekt lezárása” a fennálló [uniós] kötelezettségvállalások pénzügyi befejezését jelenti az egyenlegnek a kijelölt hatósághoz történő kifizetése, vagy terhelési értesítés kibocsátása és a végső egyenleg visszavonása révén. A dokumentum továbbá kimondja, hogy a projekt lezárása nem érinti a felelős szervek és nemzeti hatóságok azon kötelezettségét, hogy a végső elszámoláson alapuló és a Bizottság által teljesített kifizetést követő három éven keresztül megőrizzék a kiadásokra és az ellenőrzésekre vonatkozó valamennyi igazoló dokumentumot.

A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

38.

A hivatal a litvániai Alytus régió hulladékgazdálkodási rendszere fejlesztésére irányuló projekt (a továbbiakban: projekt vagy építési projekt) végrehajtásáért felelős szerv. Ő az alperes az elsőfokú eljárásban (a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban fellebbező fél), és ő volt az ajánlatkérő az építési projekttel kapcsolatos közbeszerzési szerződések odaítélésénél. A vállal at a felperes az elsőfokú eljárásban (a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban ellenérdekű fél), továbbá a Bizottság által nyújtott a támogatás végső kedvezményezettje.

39.

2001. december 13‑án a Bizottság határozatot fogadott el az építési projekt támogatásáról (a továbbiakban: az eredeti ISPA határozat). Ugyanazon napon az ehhez kapcsolódó finanszírozási nyilatkozatot (a továbbiakban: finanszírozási nyilatkozat) is aláírta. Litvánia a dokumentumot 2002. március 14‑én írta alá. A 2004. december 31‑i finanszírozási nyilatkozat alapján a projekt záró időpontjaként 2004. december 31‑ét jelölték meg, és a projekt végrehajtásához a hivatalnak folyósított kifizetéseket legkésőbb 2006. december 31‑én teljesíteni kellett. Az állami számvevőszék jelentését, amely benyújtására szükség volt ahhoz, hogy a Bizottság teljesítse a pénzügyi támogatás zárókifizetését, a litván hatóságoknak az említett időponttól számított hat hónapon belül be kellett nyújtaniuk a Bizottsághoz.

40.

2004. november 10‑én a hivatal és a vállalat aláírta az ISPA/Kohéziós program végrehajtásáról szóló megállapodást, amely a hivatal és a vállalat között az építési projekt végrehajtása során a Kohéziós Alapból származó források igazgatásával kapcsolatos feladatok és hatáskörök megosztásáról szólt. 2004. december 27‑i határozatával a Bizottság egyebek mellett a következő bekezdésnek a 2. cikkhez történő hozzáadásával módosította a finanszírozási nyilatkozatot: „(5) A projekttel kapcsolatos kiadások 2008. december 31‑ig támogathatók.” A finanszírozási nyilatkozat 2. cikke ennek megfelelően a következőképpen módosult: „Befejezés időpontja: 2008. december 31.”

41.

A Kohéziós Alapból történő segítségnyújtás iránti kérelmet a pénzügyminisztériumhoz és a hivatalhoz kellett benyújtani. Ajánlatkérő szervként a hivatal szervezte a projekttel kapcsolatos közbeszerzési eljárást. 2004. április 22‑én és 2006. december 6‑án a hivatal, a vállalat és más magánvállalkozók aláírták a közbeszerzési szerződéseket. ( 29 )

42.

2009. december 17‑én a litván nemzeti számvevőszék elkészítette az állami ellenőrzési jelentést.

43.

2013. március 28‑án a hivatal kiadott négy „következtetést” a projektnek a közbeszerzési szerződés szerinti egyes kiadási tétele támogathatóságára vonatkozóan, az alapján, hogy a hosszú vagy rövid távú eszközök megszerzését a vállalat nem tudta igazolni a 16/2003 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése és 23. cikke, valamint az 1386/2002 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének b) pontja (a továbbiakban végrehajtási rendeletek) alapján. 2013. március 29‑én a hivatal igazgatója határozatokat (a továbbiakban: megtámadott határozatok) fogadott el, amelyek értelmében a vállalatnak vissza kellett fizetnie a nem támogathatónak nyilvánított pénzösszegeket.

44.

2013. május 31‑én a litván pénzügyminisztérium frissített záró fizetési kérelmet nyújtott be a projektre vonatkozóan a Bizottsághoz, amelyben 826069,28 euró összegű zárókifizetés teljesítését kérte. A pénzügyminisztérium tájékoztatta a Bizottságot, hogy az építési projekttel kapcsolatban folyamatban lévő jogi eljárások miatt a projekt frissített záró fizetési kérelméből nem vonták le a 40276,31 euró összegű kiadást, amely esetleg nem támogathatónak fog minősülni.

45.

2013. november 5‑én a vállalat a megtámadott határozatok megsemmisítésére irányuló eljárást indított. A kérelemnek első fokon helyt adtak, azzal az indokkal, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti négyéves elévülési időt kellett alkalmazni. Mivel az eljáró bíróság úgy ítélte meg, hogy az elévülési idő 2008. december 31‑én kezdődött (vagyis a projektnek a felülvizsgált finanszírozási nyilatkozat 2. cikke szerinti záró időpontjában), ebből következően 2012. december 31‑én, a megtámadott határozatok elfogadása előtt véget ért.

46.

A hivatal 2014. május 28‑án fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz az említett határozat ellen. 2014. július 14‑i levelében a pénzügyminiszter a zárónyilatkozattal együtt a Bizottsággal egy (2009. december 17‑i) frissített projektjelentést ismertetett (mindkét dokumentum 2014. június 25‑én kelt). ( 30 )

47.

A jogorvoslati eljárásban a kérdést előterjesztő bíróság végzést adott ki, amelyben felszólította a hivatalt és a vállalatot, hogy a 2988/95 rendelet alkalmazásával kapcsolatos magyarázatokkal és érvekkel együtt nyújtsák be a projekt teljesítésével kapcsolatos információkat és adatokat. A kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint különösen a következő ténykérdések maradtak tisztázatlanok: i. a projekt teljesítési időpontja; ii. kifizetetlen esedékes összegek és az esedékesség időpontja; valamint iii. a „program”, „intézkedés” és „projekt” szavak jelentése, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság előtt lévő dokumentumokban felcserélhetően használtak.

48.

A végzésre adott válaszában a hivatal új tényanyagot tárt a kérdést előterjesztő bíróság elé. A hivatal egyebek mellett bemutatta a pénzügyminisztérium egy 2015. április 30‑án kelt levelét. A levélben az szerepelt, hogy a projekt egyenlege még nem érkezett meg a Bizottságtól.

49.

A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban a hivatal azt állítja, hogy a projektet még nem véglegesítették és hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott elévülési idő még nem kezdődött meg. Hivatkozik továbbá a „projekt lezárása” fogalomnak a fenti 37. pontban szereplő meghatározására.

50.

2015. június 26‑án kelt levelével a Bizottság lezárta a projektet. Arra a következtetésre jutott, hogy összesen 106225,67 euró költség nem jogosult a támogatásra. A Bizottság ezután kimondta, hogy „[…] mivel jelentős mértékű túlkönyvelésre került sor, a szabálytalan kiadások nem érintik a zárókifizetés kiszámítását. Következésképpen az Európai Unió költségvetését illetően a szabálytalansággal foglalkozó ügyeket le lehet zárni. A [Kohéziós Alapra vonatkozó] kötelezettségvállalások egyenlege teljes mértékben kifizetésre kerül”. ( 31 )

51.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy döntött, hogy az alapeljárásban szereplő jogvita megoldásához segítségre van szüksége annak eldöntésében, hogy az építési projektre vonatkozó közösségi támogatás a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szempontjából a „többéves program” fogalma alá tartozik‑e, az alapeljárásra vonatkozik‑e a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott elévülési idő, és ha igen, letelt‑e. Ennek megfelelően 2015. július 10‑én a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

„1)

A […] 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében mi minősül »többéves programnak«?

2)

Az olyan projekt, mint [a projekt], megfelel‑e [a 2988/95 rendelet] 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott »többéves program« fogalmának?

3)

Amennyiben a második kérdésre igenlő válasz adandó: mi minősül [a 2988/95 rendelet] 3. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárásokra alkalmazandó elévülési idő kezdő időpontjának?”

52.

Írásbeli észrevételeket terjesztett elő a görög és a litván kormány, valamint a Bizottság, és mindegyikük előadta szóbeli észrevételeit a 2016. szeptember 7‑i tárgyaláson.

Értékelés

Előzetes észrevételek

53.

Az eredeti ISPA‑határozatot 2001. december 13‑án fogadták el és a finanszírozási nyilatkozatot 2002. március 14‑én írták alá. Ennek megfelelően a projektet azelőtt hozták létre, hogy Litvánia 2004. május 1‑jén csatlakozott volna az Európai Unióhoz. Azonban, mivel az építési projekt teljesítése a fenti időpontig nem történt meg, a lezárására, és különösen pénzügyi rendezésére – a fennálló uniós költségvetési kötelezettségvállalás egyenlegének kifizetése a hivatal számára – az 1164/94 rendeletben a Kohéziós Alapra vonatkozóan meghatározott rendelkezések az irányadók. ( 32 )

54.

Továbbá, a közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatban ( 33 ) a kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy arra a megállapításra jutott, hogy a vállalat nem nyújtott be dokumentációt annak bizonyítására, hogy a kiadások a támogatható időszak során (az eredeti ISPA‑határozatban meghatározott támogatható időszakban) ténylegesen felmerültek, az 1386/2002 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének b) pontjával együtt értelmezett 16/2003 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésével és 23. cikkének (1) bekezdésével összhangban. ( 34 )

55.

A vállalat a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában gazdasági szereplőnek minősül. ( 35 ) A kiadások a végrehajtási rendeletek által előírt igazolásának elmulasztása az uniós jog olyan megsértését jelenti, „[…] amelynek eredményeként [az EU] általános költségvetése […] kárt szenved[…] vagy szenvedn[e]k […]”.

56.

Az 1164/94 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint a kiadási nyilatkozatoknak pontosaknak kell lenniük, továbbá garantálniuk kell, hogy azok ellenőrzésre alkalmas bizonylatok által alátámasztott számviteli rendszerből származnak. Ezenfelül a projektek lezárását illetően az említett rendelet II. melléklete D. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerint az uniós támogatás utolsó részletét az igazolt és ténylegesen felmerült kiadások alapján kell kiszámítani.

57.

Abban egyetértés van, hogy a korábbi ISPA vagy a Kohéziós Alap keretében támogatott projektekre vonatkozó elévülési időre nem külön ágazati szabályok vonatkoznak. Ezért úgy ítélem meg, hogy az, hogy a vállalat elmulasztotta igazolni a közbeszerzési szerződéssel kapcsolatos kiadásokat a végrehajtási rendeletekkel összhangban, a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti szabálytalanságnak minősül. Ezért az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésében szereplő elévülési időre vonatkozó szabályokat alkalmazni kell.

Az első és második kérdésről

58.

Az első kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „többéves program” fogalmának értelmezésével kapcsolatban kér iránymutatást. A második kérdés annak eldöntésére irányul, hogy a projekt az említett rendelkezés alkalmazásában ilyen programnak minősül‑e? Mivel a kérdések egymással szorosan összefüggenek, együttesen fogom őket vizsgálni.

59.

Azon a véleményen vagyok, hogy mivel a 2988/95 rendelet nem határozza meg a „többéves program” fogalmát, a kifejezést először is azon kontextusban kell vizsgálni, amelyben használatára sor került, továbbá a rendelet célja alapján. ( 36 )

60.

A „többéves program” nem köznyelvi fogalom. Számomra inkább szakmai szóhasználatnak tűnik, amelyet olyan területeken történő pénzügyi programozás során használhatnak, mint az uniós költségvetés.

61.

Ebben az összefüggésben a többéves program fogalmát el kell határolni a többéves pénzügyi kerettől (amelyet az EUMSZ 312. cikk említ). ( 37 ) A „többéves program” általános kifejezése azon széles körű uniós szakpolitikákra utal, amelyeket a tagállamok közvetítésén keresztül a kedvezményezettek számára pénzügyi támogatást nyújtó alapok révén hajtanak végre. A Kohéziós Alap és a korábbi ISPA‑projektek példák az ilyen „programokra”. Mi a helyzet a „többéves” minőségjelzővel?

62.

A Bizottság szerint a „többéves” szó arra utal, hogy egy évnél tovább tart.

63.

Habár ez nyilván így van, számomra úgy tűnik, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a szóban forgó időszaknak legalább két évig kell tartania. Először is, egy egyéves időszak a következő év egy részével kevésbé illik bele a „többéves” fogalmába. Másodszor a költségvetési kötelezettségvállalásokra vonatkozó jogszabályi rendszerben ez a megközelítés köszön vissza. ( 38 ) Az 1164/94 rendelet alapján egyebek mellett a két‑ vagy többéves időtartamú projektek tekintetében történt kötelezettségvállalásokat, főszabály szerint éves részletekben kell teljesíteni. Az első részlet tekintetében a kötelezettségvállalásra akkor került sor, amikor a Bizottság a pénzügyi támogatás odaítéléséről szóló határozatát elfogadta. A további éves részletre vonatkozó kötelezettségvállalások az adott projektre vonatkozó finanszírozási nyilatkozaton alapultak. ( 39 ) A költségvetési kötelezettségvállalások e modellje úgy szerepel az Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszközének létrehozására vonatkozó bizottsági javaslatban, mint a „többéves programokkal” kapcsolatos „egyszerűbb és hatékonyabb rendszer”. ( 40 )

64.

A „program” szó kellőképpen tág ahhoz, hogy lefedje az uniós szakpolitikák (az ISPA‑stratégia és a Kohéziós Alap), valamint az olyan intézkedések területét is, mint amilyen az építési projekt, amelyet a tagállamok az említett szakpolitikák végrehajtása érdekében valósítanak meg.

65.

A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének rendelkezése mindkét programtípusra vonatkozik?

66.

Véleményem szerint nem.

67.

Az említett rendelet 1. cikkének (2) bekezdése a szabálytalanságot úgy határozza meg, miszerint az uniós jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként az uniós költségvetés kárt szenved vagy szenvedne. Olyan intézkedésekre hivatkozik, amelyeket a tagállamokban az uniós szakpolitikák végrehajtása érdekében a kedvezményezetteknek nyújtott támogatás formájában vezettek be. Az alapeljárásban szereplő vállalat példa a kedvezményezettek azon típusára, akikre a rendelkezés vonatkozik.

68.

A 2988/95 rendelet első, második és harmadik preambulumbekezdése megerősíti azt az álláspontot, hogy a 3. cikk (1) bekezdése második albekezdésében említett „többéves program” fogalma az uniós szakpolitikák végrehajtására létrehozott projektekre utal. ( 41 ) Az ilyen projektekkel összefüggésben fizetik ki a tagállamok illetékes hatóságai által igazgatott uniós alapokat a kedvezményezetteknek.

69.

A 2988/95 rendelet ezen a szinten kapcsolódik ide. Véleményem szerint nem arra a szintre irányul, ahol a többéves pénzügyi keret meghatározza számos uniós szakpolitikai program, köztük a Kohéziós alap kiadásait.

70.

A kérdést előterjesztő bíróság különösen azt kérdezi, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő többéves program kifejezés jelentésébe beletartoznak‑e az „intézkedések” és a „projekt” szavak?

71.

Véleményem szerint mindkét szó beleillik a „többéves program” fogalmába.

72.

A Kohéziós Alappal kapcsolatban az 1164/94 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése megerősíti, hogy a támogatás projekteknek, projektszakaszoknak és projektcsoportoknak nyújtható. A 3. cikk meghatározza a támogatható intézkedéseket. A 3. cikk (2) bekezdéséből következik, hogy támogatást nem csak a projektekre lehetett adni, hanem olyan kiegészítő intézkedésekre is, mint a támogatható projektekre vonatkozó előzetes tanulmányok, valamint technikai támogatási intézkedésekre, így információs és népszerűsítő kampányokra is. ( 42 )

73.

Az „intézkedés” szó az 1164/94 rendelet jogszabályi rendszerében tehát tágabb értelmű, mint a „projekt”. Kiterjed a projektekre, projektszakaszokra és projektcsoportokra, valamint az említett rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kiegészítő intézkedésekre is. ( 43 )

74.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint az eredeti ISPA‑rendelet, a 2004. december 27‑i módosító határozat és a finanszírozási nyilatkozat felcserélhetően használta az „intézkedés”, „projekt” és „program” szavakat. Elősegítette volna az egyértelmű értelmezést, ha az említett dokumentumok következetesen használták volna a terminológiát. Mindamellett a jogszabályból az következik, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az „intézkedés” és a „projekt” is beletartozik a „program” fogalmába.

75.

Azt a kérdést illetően, hogy az alapeljárásban szóban forgó építési projekt az említett rendelkezés szerinti értelemben vett „többéves program” fogalmába beletartozik‑e, a válasz szerintem igen, mégpedig a következő okokból.

76.

Először is, az 1164/94 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése és 3. cikkének (1) bekezdése (lásd még a II. melléklet A. cikke (2 bekezdésének a) pontját) alkalmazásában környezetvédelmi projektnek minősül. A szóban forgó projekt jellege – az Alytus régió hulladékgazdálkodási rendszerének létrehozása – összhangban van az 1267/1999 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében szereplő követelményekkel, mivel lehetővé tette, hogy Litvánia megfeleljen – különösen a hulladékgazdálkodást illetően – az uniós környezetvédelmi vívmányoknak, valamint a csatlakozási partnerség célkitűzéseinek. ( 44 )

77.

Másodszor, a projektet az 1267/1999 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével és 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban hozták létre. A 2001. december 13‑i eredeti ISPA‑határozatban az építési projekt záró időpontját 2004. december 31‑ére becsülték. Vagyis egy hároméves időszak alatt kellett volna teljesíteni (ehhez jön hozzá az a további két év, amely alatt a kifizetéseket teljesíteni kellett). A Bizottság azonban 2004. december 27‑én elfogadott egy határozatot, amely a finanszírozási nyilatkozatot annyiban módosította, hogy az építési projekt becsült záró időpontjaként a 2008. december 31‑i időpontot adta meg. Az 1267/1999 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kötelezettségvállalásokat az említett határozattól a záró időpontig terjedő időszakban éves részletekben kellett teljesíteni. Tehát kötelezettségvállalások voltak a 2001. december 13‑i eredeti ISPA‑határozattól 2008. december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozóan. Ez nyilvánvalóan egy többéves időszak.

78.

Végezetül, ahhoz, hogy az 1267/1999 rendelet alapján uniós támogatásra jogosult legyen, az építési projekt nagyságrendjének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy jelentős hatást gyakoroljon a környezetvédelem terén. ( 45 ) Ez a támogatást jóváhagyó bizottsági határozatokban és a (módosított) finanszírozási nyilatkozatban meghatározott időszakkal együtt megerősíti, hogy az építési projekt a többéves program fogalmába tartozik.

79.

Véleményem szerint, ha az 1267/1999 rendelet alapján közösségi pénzügyi támogatásban részesült egy olyan projekt, amely i. az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában támogatható intézkedésnek minősül; ii. egy bizottsági határozat, valamint a Bizottság és az érintett tagállam illetékes hatóságai közötti finanszírozási nyilatkozat alapján hozták létre; valamint iii. egy legalább kétéves időszak során hajtották végre, az említett projekt a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alkalmazásában többéves programnak minősül. Ennek megfelelően, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálata alapján egy olyan projekt, mint a litvániai Alytus régió hulladékgazdálkodási rendszerének fejlesztése, megfelel a fenti feltételeknek, az ilyen projekt a 2988/95 rendelet alapján többéves programnak minősülhet.

A harmadik kérdésről

Általános megjegyzések

80.

Amennyiben az Alytus régió hulladékgazdálkodási rendszerének fejlesztése a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének alkalmazásában a többéves program fogalma alá tartozik, a kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésében azt kérdezi, hogy az említett rendelkezés értelmében mi minősül az elévülési idő kezdetének.

81.

Az uniós és nemzeti bíróságok az EUMSZ 267. cikk szerinti hatáskörmegosztásának keretében ugyanis főszabály szerint a nemzeti bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben teljesülnek‑e az uniós norma alkalmazását maguk után vonó ténybeli feltételek, a Bíróság pedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során szükség esetén pontosításokat adhat, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak a nemzeti bíróságnak az értelmezés során. ( 46 ) Vagyis jelen Bíróságnak olyan választ kell adnia a nemzeti bíróság kérdésére, amely hasznos, és amely alapján el tudja dönteni a szóban forgó ügyet. Ebből a szempontból adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. ( 47 ) A nemzeti bíróság feladata a jogvita alapjául szolgáló tényállás megállapítása, és ebből a meghozandó határozatára vonatkozó következmények levonása.

82.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből nyilvánvalóan kiderül, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megállapítani, hogy a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott elévülési idő hogyan alkalmazandó az alapeljárásban szóban forgó ügyben. Indítványom fenti 79. pontjából kiderül, hogy véleményem szerint az építési projekt az említett rendelkezés szerinti értelemben véve valóban többéves programnak minősül. A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében a következő szerepel: „Többéves programok esetében az elévülési idő minden esetben addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárult.” Ezért annak eldöntéséhez, hogy az elévülési idő itt alkalmazandó‑e, értelmezni kell azt a kifejezést, hogy „véglegesen le nem zárult”. Ezenfelül az említett rendelkezés megfogalmazása szerint a többéves programok esetén nem az elévülési idő kezdete, hanem a vége a meghatározó esemény.

83.

Ezért ha választ adunk a kérdést előterjesztő bíróság azon kérdésére, hogy mi minősül az elévülési idő kezdő időpontjának, az alapján nem lehet eldönteni, hogy a hivatal igazgatója a megtámadott határozatokat a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésének második albekezdése szerinti többéves programok esetén alkalmazandó elévülési idő lejárta előtt fogadta‑e el. A harmadik kérdés esetén tágabb megközelítést kell alkalmazni, és meg kell határozni, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti elévülési idő az alapeljárásban szóban forgó szabálytalanságokra hogyan alkalmazandó. Ezenfelül ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak teljesebb választ adjunk, azt is meg kell vizsgálnom, hogy az alapeljárásban szóban forgó szabálytalanságot vagy szabálytalanságokat hogyan kell minősíteni és a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott elévülési idő miként alkalmazandó az eset konkrét körülményei között (lásd az alábbi 86–95. pontot).

84.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből nyilvánvalóan kiderül, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtti jogvita ténybeli háttere továbbra sem tisztázott. Az időpontokat és a szóban forgó projekt lezárásához vezető események sorozatát megállapították. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből nem azonban derül ki, hogy a litván hatóságok a projekt lezárását illetően megállapodtak‑e a Bizottsággal abban, hogy a jogszabály által előírt dokumentumok késői benyújtását el fogják fogadni, és amennyiben igen, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben nem szerepel, hogy az ilyen megállapodás megfelelt‑e az 1164/94 rendeletben és a projektzárási útmutatóban meghatározott szabályoknak. ( 48 )

85.

A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésében szereplő elévülési idő alkalmazását a fenti tényezők alapján fogom vizsgálni.

A 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése

86.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján a 2988/95 rendelet bevezet „a[z uniós] joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás[t] az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében”, és „a[z Unió] pénzügyi érdekei ellen irányuló csalásokkal szembeni küzdelem [érdekében] […] az […] összes területen”. ( 49 )

87.

A 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében említett elévülési idő a gazdasági szereplők jogbiztonságának biztosítására irányul. ( 50 ) Ez az elv különösen azt követeli meg, hogy a gazdasági szereplő helyzete a nemzeti hatósággal szembeni jogai és kötelezettségei tekintetében ne legyen meghatározhatatlan ideig vitatható; az ilyen szabálytalanságra elévülési időt kell alkalmazni; e határidőt előzetesen kell megállapítani; továbbá annak az érintett gazdasági szereplők számára kellően előreláthatónak kell lennie. ( 51 )

88.

A 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az eljárás elévülési ideje a szabálytalanság – amit én „különálló szabálytalanságoknak” fogok hívni – elkövetését követő négy év. Folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében a négyéves elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. ( 52 ) A szabálytalanság akkor „folyamatos”, ha az uniós jog valamely rendelkezésének megsértését eredményező mulasztást nem pótolják. ( 53 ) A rendelkezés értelmében valamely szabálytalanság akkor minősül „ismételtnek”, ha azt olyan piaci szereplő követi el, aki hasonló, az uniós jog ugyanazon rendelkezését sértő ügyletek összességéből tesz szert gazdasági előnyre. ( 54 ) A különálló szabálytalanságoknak kellően szoros időbeli összefüggésben kell állniuk egymással ahhoz, hogy ismételt szabálytalanságnak minősüljenek. Ilyen időbeli összefüggés áll fenn, ha az egyes szabálytalanságokat az előző szabálytalanságtól elválasztó időtartam rövidebb az általános négyéves elévülési időnél. ( 55 ) A 3. cikk (1) bekezdésének rendszerében az általános elévülési idő négy év. Ugyanakkor számomra úgy tűnik, hogy (még ha az alapeljárásban szóban forgó szabálytalanság vagy szabálytalanságok nem tartoznak is a többéves program fogalma alá) a szükséges ténybeli részletek hiányában a Bíróság nem tud bővebb eligazítást adni azt illetően, hogy a szóban forgó ügyben folyamatos vagy ismételt szabálytalanságokról van‑e szó.

89.

A többéves programokra vonatkozóan a rendelet egy konkrét elévülési időt ír elő. A jelen esetben az elévülési idő addig tart, amíg a program „véglegesen le nem zárult”. Ezért a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében az „elévülési idő” szavak úgy is értelmezhetők, mint amelyek azt jelentik, hogy a többéves programokra vonatkozóan az elévülési idő általában négy év, azonban mindenképpen addig tart, amíg a szóban forgó program véglegesen le nem zárult, ha az ilyen program négy évnél hosszabb ideig tart. Mivel a 2988/95 rendelet olyan általános rendelkezéseket határoz meg, amelyek (a többéves programokra) számos ágazatban alkalmazandók, nem meglepő, hogy a jogalkotó nem határozta meg pontosan az évek számát.

90.

Ez az értelmezés számomra úgy tűnik, hogy megfelel a többéves programokra vonatkozóan a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő szabály különös céljának. Az ilyen programok esetében az elévülési időt nem az határozza meg, hogy mikor követték el a szabálytalanságot, vagy mikor szűnt meg. Hasonlóképpen az elévülési idő nem korlátozódik egy négyéves időszakra. A különálló szabálytalanságok, és a folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok helyzetétől eltérően a többéves programok esetében az elévülési idő a szóban forgó program végleges lezárásához kötődik. Következésképpen az általános négyéves időszaknál hosszabb is lehet.

91.

A Bíróság kimondta, hogy ami a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti „vizsgálati vagy eljárási cselekmény” fogalmát illeti, az elévülési idő rendeltetése az, hogy a jogbiztonságot szolgálja, és ez a rendeltetés nem teljesülne teljes mértékben, ha ezen elévülési időt a nemzeti hatóság minden, kellő pontossággal körülírt ügyleteket érintő szabálytalanság gyanújával össze nem függő általános ellenőrzési cselekménye megszakíthatná. ( 56 ) Ezért a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely cselekménynek, ahhoz hogy az e rendelkezés szerinti megszakító cselekménynek minősüljön, kellő pontossággal körül kell írnia azon ügyleteket, amelyek vonatkozásában fennáll a szabálytalanságok gyanúja. ( 57 )

92.

Véleményem szerint a 2009. december 17‑i állami számvevőszéki jelentés túl tág ahhoz, hogy ilyen cselekménynek minősüljön.

93.

A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése a szabálytalanságokkal kapcsolatos jogi eljárásokra vonatkozóan abszolút határidőt állapít meg. Az elévülés mindazonáltal legkésőbb az említett rendelkezés első albekezdésében meghatározott négyéves elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak utolsó napján bekövetkezik, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság ezalatt nem szabott ki szankciót, kivéve ha a közigazgatási eljárást a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően felfüggesztették. ( 58 ) A 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésének negyedik albekezdése így segít megerősíteni a gazdasági szereplők jogbiztonságának biztosítását azzal, hogy elejét veszi annak, hogy az elévülési időt ismételt megszakító cselekményekkel meghatározatlan ideig meghosszabbítsák. ( 59 )

94.

Mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem említette, hogy az általa tárgyalt ügy tényállása alapján folyamatos vagy ismételt szabálytalanságokról, illetve ismételt megszakító cselekményekről lenne szó, a 2988 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése itt nem releváns.

95.

A Bíróság a múltban azt is vizsgálta, hogy az elévülési idők arányosak‑e, különösen akkor, amikor a 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben a nemzeti szabályok szerinti eljárások lefolytatásának időtartamát vizsgálta. Kimondta, hogy az elévülési idő „[…] mindazonáltal nyilvánvalóan nem haladhatja meg azt a mértéket, amely az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló cél eléréséhez szükséges […]” ( 60 ).

Többéves programok

96.

Úgy vélem, hogy az itt szóban forgó építési projekt egy többéves program. Az elévülési időt ezért a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint kell megállapítani.

97.

Mit jelent az, hogy „az elévülési idő minden esetben addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárult”?

98.

A litván kormány írásbeli észrevételeiben azt állította, hogy a környezetvédelmi és közlekedési ágazatban a kezdetben az ISPA (később Kohéziós Alap) keretében támogatott mind az 53 projekt többéves program. A szóban forgó projekt ezen intézkedéscsoport része. Ezért azt állította, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő elévülési idő addig tart, amíg mind az 53 projekt le nem zárult. Mivel e programok némelyike még nem ért véget, az elévülési idő még tart. Erre a továbbiakban „1. lehetőségként” fogok hivatkozni.

99.

Litvánia az eljárás szóbeli szakaszában megváltoztatta véleményét. Elfogadta, hogy nem lenne szükséges bizonyítani, hogy mind az 53 projekt lezárult, ahhoz, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő elévülési idő véglegesen lezárultnak legyen tekinthető.

100.

Úgy vélem, hogy Litvánia helyesen módosította álláspontját, mivel az 1. lehetőség nincs összhangban azzal, ahogy az említett rendelkezés használja a „program” szót, amely a szóban forgó projektre vagy intézkedésre utal, és nem pedig a nagyobb infrastrukturális projekteknek nyújtott előcsatlakozási támogatásra vonatkozó tágabb értelmű uniós szakpolitikára. Továbbá nincs összhangban a jogbiztonság gazdasági szereplők számára való biztosításával, amely elv a 3. cikk (1) bekezdésében szereplő elévülési idő alkalmazásának alapja. Az ilyen projektekben részt vevő gazdasági szereplőknek tudniuk kell, hogy mely ügyleteik véglegesek, és melyek azok, amelyek jogi eljárásban megtámadhatók. A jogbiztonsággal szerintem nem összeegyeztethető egy olyan elévülési idő, amely akkor zárul le, amikor egy olyan infrastrukturális projekt lezárul, amelyben a gazdasági szereplő nem vesz részt és amelyre nem tud befolyást gyakorolni.

101.

A Bizottság szerint valamely többéves program akkor zárul le véglegesen, amikor szolgálatai valamely projektet lezárnak. A jelen ügyben ez a lezárás a 2015. június 26‑i levéllel történt. Erre a továbbiakban „2. lehetőségként” fogok hivatkozni.

102.

Nem értek egyet a Bizottsággal.

103.

Számomra úgy tűnik, hogy a 2. lehetőség jelentős mérlegelési mozgásteret biztosítana a Bizottságnak valamely projektnek a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdése szerinti értelemben vett végleges lezárulásának meghatározása során. Egy ilyen értelmezés összeegyeztethetetlen lenne a jogbiztonság azon mértékével, amelyet a gazdasági szereplők érdekeinek védelme megkövetel. Hosszan tartó bizonytalanságnak lennének kitéve, és félő, hogy olyan helyzetbe kerülnének, amelyben nem tudják bizonyítani, hogy a szóban forgó ügyleteik jogszerűek voltak. ( 61 ) Ezenkívül úgy is fel lehet fogni, hogy ez arra ösztönzi a Bizottság apparátusát (vagy legalábbis nem venné el tőle a kedvüket), hogy halogató módon járjon el. Ez összeegyeztethetetlen lenne az arányosság elvével, mivel az elévülési időt nem az határozná meg, hogy védeni kell az Európai Unió pénzügyi érdekeit, hanem az adminisztrációs tevékenység sebessége. Ez továbbá ellentétes lenne a Charta 41. cikkével is, amely mindenkinek biztosítja a jogot, hogy ügyeit észszerű határidőn belül intézzék, valamint az 1164/94 rendelet és a projektzárási útmutató zárási szabályaival.

104.

Ezért elutasítom a 2. lehetőséget.

105.

Nehéz meghatározni azt a meghatározott pontot, ahol valamely építési projekt véget ér, mivel a lezáráshoz számos különböző szakasz és folyamat vezet. ( 62 ) A Bíróságnak ettől függetlenül adnia kell egy olyan értelmezést, amely megfelel a 2988/95 rendelet szóhasználatának és célkitűzéseinek, és amely egyúttal összhangban van az 1164/94 rendelettel (mivel az építési projektet ez utóbbi különös szabályai szabályozták).

106.

Ezért az 1164/94 rendelet II. mellékletében (és a projektzárási útmutatóban) szereplő pénzügyi támogatás végső kifizetésére vonatkozó szabályokat a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő „a program véglegesen le nem zárult” kifejezéssel együtt koherens és konzisztens módon kell értelmezni.

107.

A pénzügyi támogatást jóváhagyó bizottsági határozat meghatározta a támogatás összegét, a pénzügyi tervet és az összes feltételt, a projekt becsült záró időpontjával együtt, amely egyben az 1164/94 rendelet szerinti támogathatóság végső napja is volt. ( 63 ) Az említett határozat alapvető elemeit a Hivatalos Lapban közzé kellett tenni. ( 64 ) A Kohéziós Alapra vonatkozó szabályok ellenőrzéseket írtak elő (a 12. cikk (1) bekezdése), valamint azt, hogy a törvényben meghatározott dokumentumokat meg kell küldeni a Bizottságnak. Az 1164/94 rendelet II. melléklete D. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő általános rendszer arra utal, hogy a záróbeszámolót a munka befejezésére és a kiadásokra vonatkozó határidőtől számított hat hónapon belül (a D. cikk (2) bekezdése d) pontjának harmadik francia bekezdése), vagy legkésőbb a munkák és a kifizetések befejezésére a támogatás odaítéléséről szóló határozatban megállapított határidőtől számított 18 hónapon belül (a D. cikk (3) pontja) be kellett nyújtani a Bizottsághoz. A Bizottságnak az illetékes nemzeti hatóság részére az elfogadható kifizetés iránti kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül teljesítenie kellett a kifizetést (a D. cikk (5) bekezdése). A nemzeti hatóságoknak ezután a Bizottság számára három éven keresztül hozzáférhetőséget kellett biztosítaniuk az összes igazoló dokumentumhoz (a G. cikk (3) bekezdése).

108.

E szabályok alapján nem lehet megállapítani egy pontos ütemtervet a projektek lezárására. A helyzet az eset körülményeinek megfelelően változik. Mindazonáltal számomra úgy tűnik, hogy az 1164/94 rendelet szerinti lezárási folyamat és a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alkalmazásában a projekt végleges lezárása közötti kapcsolat alapján egy további lehetőséget is meg lehet határozni, amelyre „3. lehetőségként” fogok hivatkozni.

109.

Ahhoz, hogy meg lehessen határozni, hogy a Kohéziós Alap (vagy valamely korábbi ISPA) keretében támogatott projekt véglegesen lezártnak minősül‑e, először is azt kell eldönteni, hogy az illetékes nemzeti hatóságok az érintett projektre vonatkozóan benyújtottak‑e elfogadható kifizetés iránti kérelmet a Bizottsághoz. Másodszor, a támogatást jóváhagyó bizottsági határozatban és a finanszírozási nyilatkozatban meghatározott záró időpontot kell figyelembe venni. Harmadszor, meg kell határozni, hogy a záróbeszámolót továbbították‑e a Bizottsághoz, az 1164/94 rendelet II. melléklete D. cikke (2) bekezdése d) pontja második francia bekezdésének és D. cikke (3) bekezdésének megfelelően. Negyedszer, a Bizottságnak főszabály szerint az elfogadható kifizetés iránti kérelem kézhezvételétől számított két hónap áll rendelkezésére arra, hogy a zárókifizetést teljesítse. Ötödször, eltérő rendelkezés hiányában a projektre vonatkozó dokumentumokat három évig meg kell őrizni, hogy a Bizottság a pénzügyi ellenőrzéseket el tudja végezni. ( 65 ) Az említett időszak végén a projekt véglegesen lezártnak tekintendő.

110.

Számomra a 3. lehetőség jelenti a projekt végét, vagy a 2988/95 rendelet szóhasználatával élve, „lezárultát”. Egy ilyen megközelítés összhangban van a Bizottságnak az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése szerinti azon általános kötelezettségével, hogy végrehajtsa a költségvetést és irányítsa a programokat, valamint különösen az 1164/94 rendelet szerinti azon kötelezettségével, hogy ellenőrzést végezzen és pénzügyi korrekciókat hajtson végre (az említett rendelet II. mellékletének G. és H. cikke). A 3. lehetőség a tagállamoknak is lehetővé teszi kötelezettségeik teljesítését. Ezek közé tartozik a szükséges pénzügyi ellenőrzések elvégzése, mint például a szabálytalanságok felderítése, annak bizonyítása, hogy a projektet megfelelően hajtották végre, valamint az, hogy az említett rendelet szerinti végső kifizetést számára teljesítsék. ( 66 )

111.

Jóllehet kétségtelenül igaz, hogy a gazdasági szereplők számára könnyebb egy olyan elévülési időről tudomással bírni, amelyet egy meghatározott esemény által kiváltott, adott időtartamra kiterjedően (például négy év) fejeznek ki, ez a modell önmagában nem alkalmas egy olyan fogalom, mint a többéves program esetén való alkalmazásra, amelynek van egy saját gördülékeny működési rendje. Egy ilyen program záró időpontja a kezdetekkor csak becsülhető. Úgy vélem, hogy a 3. lehetőség tulajdonképpen megfelelő jogbiztonságot biztosít. Ez garantálja, hogy a gazdasági szereplők jogai ne legyenek meghatározhatatlan ideig vitathatók. Az elévülési idő az 1164/94 rendeletre való hivatkozás útján van megállapítva, és paraméterei ezért előre meg vannak határozva, és az érintett gazdasági szereplő számára kellőképpen előre láthatók. A többéves programok nagyszabású vállalkozások. Valószínűleg megfelelően nagy és komplexebb gazdasági szereplőket érint, akiktől elvárható, hogy a vonatkozó szabályokról és eljárásokról tudomással bírjanak, vagy azokhoz hozzáférjenek. A 3. lehetőség még azzal az előnnyel is jár, hogy annak biztosítására ösztönzi a gazdasági szereplőket, hogy az illetékes tagállami hatóságok részére időben eljuttatják az ahhoz szükséges anyagokat, hogy a jogszabályban meghatározott szabályok szerinti projektzárási dokumentumokat összeállítsák.

112.

Véleményem szerint a 3. lehetőség arányos, mivel megfelel az 1164/94 rendeletben szereplő szabályoknak, amelyek biztosítják, hogy a tagállamok és a Bizottság teljesítik az említett rendelet szerinti kötelezettségeiket. A szóban forgó projekt záró időpontját, a záróbeszámoló benyújtását, valamint az elfogadható kifizetés iránti kérelmet figyelembe vevő elévülési idő a Bizottság részéről történő kifizetéshez szükséges két hónappal és az esetleges pénzügyi korrekciókhoz rendelkezésre álló hároméves időszakkal együtt megfelel azoknak a szabályoknak, amelyeket a jogalkotó az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében bevezetett, és nem haladja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

113.

Mi történik, ha egy elfogadható kérelmet a tagállam nem nyújt be a Bizottsághoz (például, ha a záróbeszámolót az 1164/94 rendelet II. melléklete D. cikkének (3) bekezdésében szereplő 18 hónapos időszakot követően nyújtják be [ami talán a jelen ügyben is előfordult], vagy egyáltalán nem nyújtanak be a Bizottsághoz)? ( 67 ) Úgy vélem, hogy ilyen körülmények között a projektre vonatkozóan a finanszírozási nyilatkozatban és a projektet jóváhagyó bizottsági határozatban meghatározott befejező időpontot kell figyelembe venni. A záróbeszámoló tényleges benyújtása helyett a munka befejezésének végső időpontjától és az 1164/94 rendelet II. melléklete D. cikkének (3) bekezdése szerinti illetékes nemzeti testület által teljesítendő kifizetéstől számított 18 hónapos időszakot kell alkalmazni. Ilyen esetben az említett rendelkezés értelmében a zárókifizetés teljesítését minden esetben vissza kell vonni, és a Bizottságnak kell meghatároznia, hogy kell‑e pénzügyi korrekciót alkalmazni. Ez joghézagnak tűnik a jogszabályi rendelkezésben, mivel a tagállamok a zárókifizetést követően három évig kötelesek megőrizni a dokumentumokat, azonban nincs egy ennek megfelelő időtartam meghatározva arra az esetre, ha az említett kifizetésre nem kerülne sor. A jogbiztonság elvével összeegyeztethetetlen lenne azonban, ha a Bizottságnak meghatározatlan időszak állna rendelkezésére, hogy a helyzetet ellenőrizze. Ugyanígy furcsa lenne, ha a megfelelő időszak rövidebb lenne, mint az 1164/94 rendelet II. melléklete G. cikkének (3) bekezdésében meghatározott három év. Ezért úgy vélem, hogy a hároméves időszakot is be kell számítani, ha az érintett tagállam valamely elfogadható kérelmet nem továbbított a Bíróság részére.

114.

Az építési munkálatok befejezése jelentené az építési projekt természetes végét. Ez a lehetséges 4. lehetőség jobb, mint a 3. lehetőség?

115.

Véleményem szerint nem.

116.

Először is, a Kohéziós Alapra vonatkozó szabályok részletesen szabályozzák a projekt lezárását, ( 68 ) azonban nincsenek hasonló szabályok annak megállapítására, hogy valamely építési projekt mikor fejeződött be. Az ilyen rendelkezések hiánya arra utal, hogy, amennyiben az építési projekt befejeződését tekintenénk a végleges lezárásnak, hiányozna az átláthatóság és a jogbiztonság.

117.

Másodszor, a 2988/95 rendeletnek a projekt lezárására irányuló általános céljával inkább összhangban van, mint az a pont, amelyben az építési munkák befejezése minősül „lezárásnak”. Habár a 2988/95 rendelet egyik célkitűzése, hogy jogbiztonságot nyújtson a gazdasági szereplőknek, elsődleges célja az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme az uniós szakpolitikák teljes körében elkövetett szabálytalanságok üldözése révén. ( 69 ) Ezért az elévülési idő alkalmazása szempontjából a releváns kérdés az, hogy az uniós támogatás mikor hagyja el a költségvetést.

118.

Ezért azon a véleményen vagyok, hogy az építési munkák befejezése nem minősül meggyőző negyedik lehetőségnek.

119.

Az 1164/94 rendeletben szereplő szabályok bizonyos fokú jogbiztonságot nyújtanak. Ugyanakkor érvényesülésük az eset körülményeinek megfelelően változik.

120.

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság közölt valamennyi részletet az eredeti ISPA‑határozattal kapcsolatban. ( 70 ) Azonban a Bíróságnak szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésére azzal kapcsolatban, hogy mi történt a finanszírozási nyilatkozatnak a 2004. december 27‑i bizottsági határozat általi felülvizsgálatát követően, kivéve azt, hogy az építési projekt felülvizsgált záró időpontja 2008. december 31. lett. Az 1164/94 rendelet II. melléklete D. cikkének (3) bekezdése értelmében a záróbeszámolót legkésőbb 2010. június 30‑ig (az 1164/94 rendelet II. melléklete D. cikkének (3) bekezdésében meghatározott 18 hónapos határidőn belül) továbbítani kellett volna a Bizottsághoz. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie azt, hogy a hivatalnak a kifizetéseket mikor kellett volna teljesítenie. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés erről nem szól semmit. A Bíróság azt sem tudja, hogy benyújtottak‑e elfogadható kifizetés iránti kérelmet – amennyiben nem, akkor nem alkalmazható az a két hónapos időszak, amellyel a határidő 2010. augusztus 31‑ig tartana. A rendelet II. melléklete G. cikkének (3) bekezdésében szereplő hároméves időszakot ez esetben be kell számítani, hogy a Bizottság teljesíteni tudja az ellenőrzések elvégzésére, valamint annak megállapítására vonatkozó kötelességét, hogy kell‑e pénzügyi korrekciót alkalmazni.

121.

Ebből következően az elévülési idő leghamarabb 2013. augusztus 31‑én jár le, amennyiben benyújtottak elfogadható kifizetés iránti kérelmet. Amennyiben nem nyújtottak be ilyen kérelmet, akkor 2013. június 30‑án jár le. Mindenesetre, még ha az az időpont, ameddig a hivatalnak a kifizetéseket teljesítenie kellett volna, 2008. december 31‑ig véget ért is, a 2013. március 29‑i megtámadott határozatok meghozatalára akkor is az elévülési határidőn belül került sor.

122.

Nem egyértelmű, hogy a litván hatóságok és a Bizottság között létrejött‑e valamiféle megállapodás, amely megengedte, hogy a jogszabályban meghatározott dokumentumokat a módosított finanszírozási nyilatkozat 2008. december 31‑i záró időpontjánál jelentősen később nyújtsák be. ( 71 ) Az sem egyértelmű, hogy ha igen, egy ilyen megállapodás összhangban lett volna‑e az 1164/94 rendelettel. A Bizottság nem vonta vissza a zárókifizetés teljesítését amiatt, hogy elmulasztották benyújtani az említett rendelet II. melléklete D. cikke (3) bekezdésével összhangban a záróbeszámolót. A pénzügyi korrekciós mechanizmust sem alkalmazta. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghatároznia és ellenőriznie a Bizottság és a litván hatóságok között a szóban forgó projekt lezárására vonatkozóan létrejött megállapodásokat.

123.

Ezért úgy vélem, hogy amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság a ténybeli körülmények fennállását igazolja, 2013. június 30‑át kell azon legkorábbi időpontnak tekinteni, ameddig a projekt véglegesen lezárulhatott, valamint hogy a megtámadott határozatokat a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott elévülési időn belül fogadták el.

124.

Az 1164/94 rendelet II. melléklete rendelkezéseinek hatálya alá tartozó korábbi ISPA projektre vonatkozó többéves program esetében a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti elévülési idő érvényesülésének eldöntéséhez ezért a következőket kell meghatározni: i. a D. cikk (5) bekezdése szerinti elfogadható kifizetés iránti kérelmet az érintett tagállam illetékes nemzeti hatóságai benyújtották‑e a Bizottsághoz; ii. a támogatás odaítéléséről szóló bizottsági határozatban és az ahhoz kapcsolódó finanszírozási nyilatkozatban a munkák és a kifizetések befejezésére megállapított határidő; iii. a D. cikk (2) bekezdésének d) pontja által megkövetelt záróbeszámolót benyújtották‑e a Bizottsághoz; iv. a D. cikk (5) bekezdésében szereplő két hónapos határidő letelt‑e; valamint v. (a G. cikk (3) bekezdésének eltérő rendelkezése hiányában) letelt‑e a hároméves határidő azt követően, hogy a Bizottság a projektre vonatkozóan a zárókifizetést teljesítette. Ennek megfelelően egy olyan projekttel kapcsolatban, mint a litvániai Alytus régió hulladékgazdálkodási rendszerének fejlesztése, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghatároznia a fenti elemeket, és a megállapításai alapján eldöntenie, hogy az említett projektre vonatkozó többéves program 2013. június 30‑án vagy egy későbbi időpontban zárult‑e le véglegesen.

Végkövetkeztetések

125.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (litván legfelsőbb közigazgatási bíróság) által feltett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:

1)

Amennyiben az Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszközének létrehozásáról szóló, 1999. június 21‑i 1267/1999/EK tanácsi rendelet alapján közösségi pénzügyi támogatás nyújtására került sor egy olyan projekt vonatkozásában, amely:

az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában támogatható intézkedésnek minősül;

egy bizottsági határozat, valamint a Bizottság és az érintett tagállam illetékes hatóságai közötti finanszírozási nyilatkozat alapján hozták létre; és

legalább kétéves időszak alatt végezték el,

az ilyen projekt az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti többéves program fogalmába tartozik. Ennek megfelelően, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság ellenőrzi, hogy egy olyan projekt, mint a litvániai Alytus régió hulladékgazdálkodási rendszerének fejlesztése, megfelel a fenti feltételeknek, az ilyen projekt a 2988/95 rendelet alapján többéves programnak minősülhet.

2)

A Kohéziós Alap létrehozásáról szóló, 1994. május 16‑i 1164/94/EK tanácsi rendelet II. melléklete rendelkezéseinek hatálya alá tartozó korábbi ISPA projektre vonatkozó többéves program esetében a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti elévülési idő érvényesülésének eldöntéséhez a kérdést előterjesztő bíróságnak a következőkről kell megbizonyosodnia:

a D. cikk (5) bekezdése szerinti elfogadható kifizetés iránti kérelmet az érintett tagállam illetékes nemzeti hatóságai benyújtották‑e a Bizottsághoz;

a támogatás odaítéléséről szóló bizottsági határozatban és az ahhoz kapcsolódó finanszírozási nyilatkozatban a munkák és a kifizetések befejezésére megállapított határidő;

a D. cikk (2) bekezdésének d) pontja által megkövetelt záróbeszámolót benyújtották‑e a Bizottsághoz;

a D. cikk (5) bekezdésében szereplő két hónapos határidő letelt‑e; valamint

(a G. cikk (3) bekezdésének eltérő rendelkezése hiányában) letelt‑e a hároméves határidő azt követően, hogy a Bizottság a projektre vonatkozóan a zárókifizetést teljesítette.

Így tehát egy olyan projekttel kapcsolatban, mint a litvániai Alytus régió hulladékgazdálkodási rendszerének fejlesztése, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghatároznia a fenti elemeket, és a megállapításai alapján eldöntenie, hogy az említett projektre vonatkozó többéves program 2013. június 30‑án vagy egy későbbi időpontban zárult‑e le véglegesen.


( 1 ) Eredeti nyelv: angol.

( 2 ) 1995. június 18‑i rendelet (HL 1995. L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 11. kötet, 200. o.).

( 3 ) Az Unió gazdasági és társadalmi kohéziós politikája lényegében különösen az Európai Unió különböző területeinek fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és „a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának” csökkentésére törekszik. E tekintetben lásd az EUMSZ 174. cikket.

( 4 ) HL 2010. C 83., 389. o. (a továbbiakban: Charta).

( 5 ) Lásd a 2988/1995 rendelet első preambulumbekezdését.

( 6 ) Lásd a 2988/1995 rendelet második, harmadik és tizenharmadik preambulumbekezdését.

( 7 ) A 6. cikk (1) bekezdése szerint a pénzbeli szankciók, mint például közigazgatási bírságok kiszabása a hatáskörrel rendelkező hatóság határozatával felfüggeszthetők, amennyiben büntetőeljárást indítottak az érintett személlyel szemben ugyanazon tények vonatkozásában. A közigazgatási eljárás felfüggesztése megszakítja a 3. cikkben meghatározott elévülési időt.

( 8 ) A jelen indítványban ezt „a tényállás idejének” hívom.

( 9 ) 1994. május 16‑i tanácsi rendelet (HL 1994. L. 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 22. o.). Az említett, az 1264/1999/EK tanácsi rendelettel (HL 1999. L 161., 57. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 73. o.) és az 1265/1999/EK tanácsi rendelettel (HL 1999. L 161., 62. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 78. o.) módosított rendelet azokra a projektekre vonatkozott, amelyeket a tényállás idején a tagállamokban megvalósítottak. Az 1164/94 rendeletet hatályon kívül helyezte az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11‑i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 210., 25. o.). A teljesség kedvéért kiemelem, hogy az 1260/1999 általános rendelkezéseket tartalmazott a 2. cikkének (1) bekezdése szerinti strukturális alapokra, nevezetesen az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlegére, valamint a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközre vonatkozóan. A strukturális alapok szerint történő pénzügyi támogatás nem képezi jelen ügy tárgyát. Az 1083/2006 rendelet 105. cikke szerinti átmeneti rendelkezések értelmében a rendelet nem érintette az 1164/94 rendelet alapján a Bizottság által jóváhagyott, a Kohéziós Alap által társfinanszírozott projekt folytatását vagy módosítását.

( 10 ) A tényállás idején alkalmazandó, 2001. december 4‑i 2382/2001/EK tanácsi rendelettel (HL 2001. L 323., 1. o.) és a 2001. december 17‑i 2500/2001/EK tanácsi rendelettel (HL 2001. L 342., 1. o.) módosított 1999. június 21‑i rendelet (HL 1999. L 161., 73. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 31. kötet, 254. o.). Az 1267/1999 rendeletet az egy előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló, 2006. július 17‑i 1085/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 210., 82. o.) később hatályon kívül helyezte. Lásd továbbá: az alábbi 23–28. pont.

( 11 ) Lásd az 1164/94 rendelet huszonhetedik preambulumbekezdését.

( 12 ) A 2. cikk (5) bekezdését a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (a továbbiakban: csatlakozási okmány) (HL 2003. L 236., 33. o.) illesztette az 1164/94 rendeletbe.

( 13 ) A 10. cikk (5) bekezdésének első francia bekezdése meghatározta azokat a kritériumokat, amelyeket a pénzügyi támogatásban részesülő projektek kiváló minőségének biztosítása céljából alkalmazni kellett.

( 14 ) A Bizottsághoz a II. melléklet D. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében benyújtandó dokumentumok a következők voltak: i. kifizetés iránti kérelem (második francia bekezdés); ii. záróbeszámoló (harmadik francia bekezdés); iii. igazolt nyilatkozat a kiadásokról (negyedik francia bekezdés); valamint egy zárónyilatkozat, amelyben szerepel a záróbeszámoló (a 12. cikk (1) bekezdésének f) pontjával összhangban értelmezett ötödik francia bekezdés). A jelen indítványban az említett dokumentumokra együttesen „jogszabály által előírt dokumentumokként” hivatkozom.

( 15 ) A D. cikk (5) bekezdésében szereplő „elfogadható kifizetés iránti kérelem” az én értelmezésemben a különösen a fenti 20. pontban és 14. lábjegyzetben említett, jogszabály által előírt dokumentumokkal együtt benyújtott kérelem.

( 16 ) A (4), (7) és (14) preambulumbekezdés.

( 17 ) Lásd az alábbi 29. pontot.

( 18 ) Lásd a 3. cikket.

( 19 ) A 14. cikk előírta, hogy a Bizottságot egy, a tagállamok képviselőiből összeállított és a Bizottság elnöklete alatt álló bizottság segítse.

( 20 ) Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó, 1977. december 21‑i költségvetési rendelet (HL 1977. L 356., 1. o.) volt hatályban, amikor a Közösség az eredeti ISPA határozatot elfogadta.

( 21 ) A 9. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontja.

( 22 ) Lásd az 1267/1999 rendelet III. mellékletének (1), (4). és (5) bekezdését.

( 23 ) Lásd: a luxemburgi Európai Tanács 1997. december 12‑i és 13‑i elnökségi következtetéseinek 14. és 15. pontját.

( 24 ) A Litvániával kötött csatlakozási partnerségében megfogalmazott elvekről, prioritásokról, közbenső célokról és feltételekről szóló, 2002. január 28‑i tanácsi határozat (HL 2002. L 44., 54. o.).

( 25 ) HL 2002. L 201., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 162. o.; helyesbítés: HL 2006. L 215., 47. o. Ez a rendeletet az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1083/2006/EK tanácsi rendelet, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 2006. december 8‑i 1828/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 371., 1. o.) hatályon kívül helyezte.

( 26 ) A Kohéziós Alap által társfinanszírozott intézkedések keretében a kiadások támogathatósága tekintetében az 1164/94/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó különleges részletes szabályok megállapításáról szóló, 2003. január 6‑i rendelet (HL 2003. L 2., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 189. o.). Ezt a rendeletet a 2007. január 16‑i 1828/2006 rendelet hatályon kívül helyezte.

( 27 ) A projektek jóváhagyására vonatkozó bizottsági határozat további részleteit illetően lásd a fenti 14. és 26. pontot.

( 28 ) D. Hübnernek a Bizottsághoz intézett közleménye, SEC(2007), 2008. április 23‑i végleges változat.

( 29 ) A magánvállalkozások az UAB „Alkesta”, az UAB „Skirnuva” az UAB „Parama” és az UAB „Dzūkijos statyba” magánvállalkozásokkal együtt. Az aláírt szerződésekre a továbbiakban „közbeszerzési szerződésekként” fogok hivatkozni.

( 30 ) Az említett további információk benyújtását követően a hivatal a Bizottságnak bejelentett projektre vonatkozó kiadásokkal kapcsolatos szabálytalanságokra vonatkozóan újabb vizsgálatot folytatott, és azzal kapcsolatban két jogi eljárás még folyamatban volt, amikor a kérdést előterjesztő bíróság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése mellett döntött. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint azonban az említett eljárások nem érintik az alapeljárásban szóban forgó kérdéseket.

( 31 ) A „túlkönyvelés” kifejezést értelmezésem szerint a 2015. június 26‑i bizottsági levélben a támogatási határokat meghaladóan felmerült kiadásokra való hivatkozáshoz használták.

( 32 ) Lásd az 1164/94 rendelet 16a. cikkét. A projektek lezárását illetően lásd a fenti 37. pontban említett projektzárási útmutatót. Habár az eredeti ISPA határozatot az 1267/1999 rendelet alapján fogadták el, elemzésemben az 1164/1994 rendelet rendelkezéseire hivatkozom, mivel ez utóbbi szabályai, különösen a II. mellékletben szereplő végrehajtási rendelkezések irányadók az alapeljárásban szereplő projekt lezárására. Ezért csak akkor hivatkozom az 1267/1999 rendelet rendelkezéseire, ha a pontosság miatt az szükséges.

( 33 ) Lásd a fenti 41. pontot és a 29. lábjegyzetet.

( 34 ) Lásd a fenti 43. pontban hivatkozott következtetéseket.

( 35 ) Mivel az uniós költségvetésből támogatásban részesül, a vállalat a 2988/95 rendelet alkalmazásában gazdasági szereplőnek minősülhet. Lásd például: 2011. december 21‑iChambre de commerce et d’industrie de l’Indre ítélet (C‑465/10, EU:C:2011:8670, 45. pont).

( 36 ) Lásd: 2015. július 16‑iMaïstrellis‑ítélet, C‑222/14, EU:C:2015:473, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

( 37 ) Az EUMSZ 312. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy i. a többéves pénzügyi keretnek biztosítania kell, hogy az Unió kiadásai rendezett módon, saját forrásai határain belül alakuljanak; ii. azt legalább 5 éves időszakra kell meghatározni; valamint iii. azzal az Unió éves költségvetésének összhangban kell lennie. Ez nem a költségvetés. A többéves pénzügyi keret fogalmát a Szerződésekbe a Lisszaboni Szerződés vezette be 2009. december 1‑jén. Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298, 1. o.) kiegészítő rendelkezéseket vezetett be, hogy összhangba hozza a költségvetési rendeletet a Lisszaboni Szerződés által bevezetett változásokkal (lásd: az Unió éves költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat, COM(2010) 815 végleges). Értelmezésemben a többéves pénzügyi keret a pénzügyi programozás és a költségvetési fegyelem megteremtésének eszköze, amely arra irányul, hogy az uniós kiadások előreláthatóak legyenek és a megállapodás szerinti korlátok között maradjanak.

( 38 ) Jogilag kötelező érvényű ígéretek olyan pénzek kifizetésére, amelyek nem szükségszerűen ugyanabban az évben, hanem esetleg több pénzügyi év alatt kerülnek kifizetésre; lásd az 1164/94 rendeletnek a fenti 15. pontban említett 11. cikkét.

( 39 ) Lásd az 1164/94 rendelet II. melléklete C. cikke (2) bekezdésének a) pontját.

( 40 ) Strukturális politikák eszközének létrehozásáról szóló EK rendeletre vonatkozó, 1998. március 18‑i bizottsági javaslat, COM(1998) 138 végleges, a 7. oldalon.

( 41 ) Lásd a fenti 6. pontot.

( 42 ) Lásd az 1164/1994 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első és második francia bekezdését. A „projekt” további meghatározását lásd még az említett rendelet II. melléklete A. cikkének (2) bekezdésében.

( 43 ) Lásd például: az 1164/94 rendelet II. mellékletének a költségvetési kötelezettségvállalásokról szóló C. cikkének (1) bekezdését.

( 44 ) Lásd a 2002/89 határozat mellékletének 4. pontját, amely „Környezetvédelem” című fejezetéből kiderül, hogy a környezetvédelemmel – és különösen a hulladékgazdálkodással – kapcsolatos uniós vívmányok teljes átültetése a Litvániával kötött csatlakozási partnerségben meghatározott prioritások és közbenső célok egyike volt.

( 45 ) Lásd az 1267/1999 rendelet 2. cikkének (2) bekezdését.

( 46 ) Lásd: 2010. november 11‑iDanosa‑ítélet (C‑232/09, EU:C:2010:674, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 47 ) Egyebek mellett lásd: 2013. november 17‑iHewlett‑Packard Europe ítélet, C‑361/11, EU:C:2013:18, 35. pont.

( 48 ) Lásd a fenti 47. pontot.

( 49 ) Lásd: a 2015. június 11‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑52/14, EU:C:2015:381, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Lásd még a 2988/95 rendelet harmadik preambulumbekezdését.

( 50 ) Lásd: 2015. június 11‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑52/14, EU:C:2015:381, 24. pont.

( 51 ) Lásd: 2011. május 5‑iZe Fu Fleischhandel és Vion Trading ítélet, C‑201/10 és C‑202/10, EU:C:2011:282, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

( 52 ) Lásd: 2015. június 11‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑52/14, EU:C:2015:381, 21. pont.

( 53 ) Lásd: 2004. december 2‑iJosé Peix kontra Bizottság ítélet, C‑226/03 P, EU:C:2004:768, 17. pont.

( 54 ) Lásd: a 2015. június 11‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑52/14, EU:C:2015:381, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

( 55 ) Lásd: 2015. június 11‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑52/14, EU:C:2015:381, 52. pont.

( 56 ) Lásd: 2015. június 11‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑52/14, EU:C:2015:381, 4143. pont. Kiemelés tőlem.

( 57 ) Lásd: 2015. június 11‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑52/14, EU:C:2015:381, 47. pont.

( 58 ) Lásd: 2015. június 11‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑52/14, EU:C:2015:381, 63. pont.

( 59 ) Lásd: 2015. június 11‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑52/14, EU:C:2015:381, 64. pont.

( 60 ) Lásd: 2011. május 5‑iZe Fu Fleischhandel és Vion Trading ítélet, C‑201/10 és C‑202/10, EU:C:2011:282, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

( 61 ) Lásd: 2015. június 11‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑52/14, EU:C:2015:381, 68. pont.

( 62 ) Lásd: az Európai Számvevőszék 2008‑i 12. sz. különjelentése – Az Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA), 2000–2006, 27. pont.

( 63 ) Az 1164/1994 rendelet 10. cikkének (6) bekezdése és a 16/2003 rendelet 8. cikke.

( 64 ) A 1164/1994 rendelet 10. cikkének (7) bekezdése.

( 65 ) Lásd az alábbi 113. pontot.

( 66 ) Lásd például: az 1164/1994 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontja. Ezenkívül lehetővé teszi azt is, hogy a tagállamok a 2988/1995 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerinti feladataikat teljesítsék.

( 67 ) Lásd: a projektzárási útmutató 3. melléklete.

( 68 ) Lásd a fent 37. pontot.

( 69 ) Lásd a fenti 6. pontot.

( 70 ) Lásd a 42–44. pontot.

( 71 ) A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben azt állítja, hogy a 2014. július 14‑én a pénzügyminisztérium a Bizottságnak bemutatott egy frissített zárónyilatkozattal együtt egy frissített számvevőszéki jelentést.

Top