This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62015CC0117
Opinion of Advocate General Bot delivered on 23 February 2016.
Y. Bot főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2016. február 23.
Y. Bot főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2016. február 23.
Court reports – general
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2016:109
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. február 23. ( 1 )
C‑117/15. sz. ügy
Reha Training Gesellschaft für Sport‑ und Unfallrehabilitation mbH
kontra
Gesellschaft für musikalische Aufführungs‑ und mechanische Vervielfältigungsrechte eV (GEMA)
(a Landgericht Köln [kölni területi bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal — Szerzői és szomszédos jogok az információs társadalomban — A 2001/29/EK irányelv és a 2006/115/EK irányelv hatálya — A »nyilvánossághoz közvetítés« fogalma — Televíziós műsorok sugárzása rehabilitációs központ helyiségeiben”
1. |
A Landgericht Köln (kölni területi bíróság) előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdései arra irányulnak, hogy olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben fennáll, amelyben egy rehabilitációs központ üzemeltetője a központ helyiségeiben televíziókészülékeket helyez el, amelyekhez olyan jelet továbbít, amely a páciensei számára lehetővé teszi televíziós műsorok vételét, az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 3. cikkének (1) bekezdése és a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 2006. december 12‑i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 3 ) 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmának minősül‑e, és hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” e két rendelkezésben szereplő fogalmát egységesen kell‑e értelmezni. |
2. |
Ezeket a kérdéseket a rehabilitációs központot működtető Reha Training Gesellschaft für Sport‑ und Unfallrehabilitation mbH (a továbbiakban: Reha Training) és a zeneművekre vonatkozó szerzői jogok közös jogkezelésével megbízott németországi szervezet, a Gesellschaft für musikalische Aufführungs‑ und mechanische Vervielfältigungsrechte (a továbbiakban: GEMA) között, védelem alatt álló műveknek a Reha Training helyiségeiben történő hozzáférhetővé tételéhez kapcsolódó szerzői jogdíjak és szomszédos jogi díjak kifizetésének megtagadása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő. |
3. |
A Bíróságnak számos ízben volt már alkalma értelmezni a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát, amely fogalom számára fenntartotta a tág értelmezés lehetőségét. Ennek érdekében négy mérlegelési kritériumot dolgozott ki: a „közvetítési cselekmény” fennállását, amely tekintetében megkerülhetetlen a felhasználó szerepe, a védelem alatt álló mű „nyilvánossághoz” történő közvetítését, a közönség „új” jellegét és a közvetítés „haszonszerző” jellegét. |
4. |
A jelen ügy lehetőséget kínál a Bíróság számára arra, hogy az e tárgyban hozott ítélkezési gyakorlatát felidézze és pontosítsa. |
5. |
A jelen indítványban először is azt fogom kifejteni, miért gondolom úgy, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát ugyanazon kritériumokra tekintettel kell meghatározni függetlenül attól, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése vagy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése vonatkozik‑e rá. |
6. |
Ezt követően ismertetni fogom, hogy olyan tényállás mellett, mint amilyen a jelen alapügyben fennáll, mind a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése, mind pedig a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alkalmazható. |
7. |
Végül azt fogom előadni, hogy véleményem szerint miért kell a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését úgy értelmezni, hogy az olyan tényállás, mint amilyen az alapügyben fennáll, amelyben egy rehabilitációs központ üzemeltetője a központ helyiségeiben televíziókészülékeket helyez el, amelyekhez olyan jelet továbbít, amely a páciensei számára lehetővé teszi televíziós műsorok vételét, „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül. |
I – Jogi háttér
A – Az uniós jog
1. A 2001/29 irányelv
8. |
A 2001/29 irányelv (9), (20) és (23) preambulumbekezdésének szövege a következő:
[...]
[...]
|
9. |
Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.” |
10. |
Az említett irányelv 12. cikkének (2) bekezdése a következőt állapítja meg: „A szerzői joggal szomszédos jogoknak az irányelvben biztosított védelme nem érinti és semmilyen módon nem befolyásolja a szerzői jogok védelmét.” |
2. A 2006/115 irányelv
11. |
A 2006/115 irányelv (3) preambulumbekezdése szerint: „A szerzői művek és a szomszédos jogi teljesítmények számára a bérleti jog és haszonkölcsönzési jog által biztosított megfelelő védelem, illetve a szomszédos jogi teljesítmények számára a rögzítés, a terjesztés, a sugárzás és a nyilvánossághoz közvetítés joga által biztosított megfelelő védelem alapvető jelentőségű a Közösség gazdasági és kulturális fejlődése szempontjából.” |
12. |
Ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A tagállamok biztosítják azt a jogot, amelynek célja, hogy a felhasználó egy egyszeri méltányos díjat fizessen a hangfelvétel kereskedelmi célú nyilvánosságra hozatala, illetve e hangfelvétel példányának vezeték nélküli sugárzása vagy egyéb módon a nyilvánossághoz közvetítése esetén, valamint hogy ezen díjat az érintett előadóművészek és hangfelvétel‑előállítók között felosszák. Az előadóművészek és a hangfelvétel‑előállítók közötti megállapodás hiányában a tagállamok meghatározhatják a feltételeket, amelyek alapján közöttük a díj felosztásra kerül.” |
13. |
A 2006/115 irányelvet a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról szóló 92/100 irányelv egységes szerkezetbe foglalta és hatályon kívül helyezte. A két irányelv 8. cikkének azonos a szövege. |
B – A német jog
14. |
A szerzői és szomszédos jogokról szóló, 1965. szeptember 9‑i törvénynek (Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte, [Urheberrechtsgesetz]) ( 6 ) az alapeljárás tényállása idején alkalmazandó változata 15. §‑a (2) bekezdésének szövege a következő: „A szerző […] kizárólagos joggal rendelkezik művének nem anyagi formában történő nyilvánossághoz közvetítésére (a nyilvánossághoz közvetítés joga). A nyilvánossághoz közvetítés különösen a következőket foglalja magában:
|
15. |
E törvény 15. §‑ának (3) bekezdése a következőket tartalmazza: „A közvetítés nyilvános, ha nagy létszámú közönségre irányul. A nyilvánossághoz tartozik az, aki nem áll személyes kapcsolatban a mű értékesítőjével vagy más olyan személlyel, aki számára a művet nem anyagi formában érzékelhetővé vagy hozzáférhetővé teszik.” |
II – Az alapeljárás tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
16. |
A Reha Training által működtetett rehabilitációs központ balesetekben megsérült személyek műtét utáni rehabilitációs utókezelésének ad otthont. |
17. |
A rehabilitációs központ helyiségei két váróteremből és egy edzőteremből állnak, amelyekben a Reha Training a 2012 júniusától 2013 júniusáig terjedő időszakban az ott felszerelt televíziókészülékeken keresztül televíziós műsorokat sugárzott. A műsorokat tehát a rehabilitációs központban kezelés céljából tartózkodó személyek képernyőn megjeleníthették. |
18. |
A Reha Training nem kért sugárzási engedélyt a GEMA részéről. A GEMA szerint az ilyen sugárzás az általa kezelt adattárba tartozó művek nyilvánossághoz közvetítésének minősül. Ezért a 2012 júniusától 2013 júniusáig terjedő időszakra az érvényes díjszabás alapján kiszámított kártérítés megfizetését kérte. |
19. |
Az Amtsgericht Köln (kölni járási bíróság) helyt adott a keresetnek. A Reha Training az elsőfokon hozott ítélet ellen fellebbezést nyújtott be a Landgericht Köln (kölni területi bíróság) előtt. |
20. |
A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság által a 2001/29 irányelvvel összefüggésben kialakított kritériumok alapján úgy véli, hogy az alapügyben nyilvánossághoz közvetítésről van szó. E bíróság ezenkívül abból az előfeltételből indul ki, hogy ugyanezeket a kritériumokat kell alkalmazni annak eldöntésére, hogy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésről” van‑e szó. Az említett bíróság azonban úgy vélte, hogy nem dönthet ebben az értelemben az SCF‑ítélet (C‑135/10, EU:C:2012:140) miatt. |
21. |
Ebben az ítéletben a Bíróság ugyanis azt állapította meg, hogy egy fogorvosi rendelőben a páciensek nem „általánosságban meghatározott személyek”. A jelen esetben, mivel a Reha Training páciensein kívüli más személyek főszabály szerint nem részesülnek az általa nyújtott kezelésben, a páciensek nem „általánosságban meghatározott személyeknek”, hanem „magáncsoportnak” minősülnek. |
22. |
Az említett ítéletben a Bíróság továbbá úgy vélte, hogy egy fogorvosi rendelőben igen alacsony, sőt jelentéktelen a páciensek létszáma, mivel a rendelőben egyidejűleg jelen lévő személyek köre általában igen behatárolt. Márpedig a Reha Training páciensei által alkotott személyi kör is korlátozottnak tűnik. |
23. |
A Bíróság az általa hozott SCF‑ítéletben (C‑135/10, EU:C:2012:140) végeredményben azt mondta ki, hogy a fogorvosi rendelőben a páciensek nem szoktak zenét hallgatni, tekintve hogy csak véletlenszerűen és akaratuktól függetlenül részesülnek belőle. Márpedig a jelen ügyben a Reha Traningnek a várótermekben és az edzőteremben tartózkodó páciensei szintén akaratuktól és választásuktól függetlenül részesülnek a televíziós műsorokból. |
24. |
E feltételek mellett a Landgericht Köln (kölni területi bíróság) az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
|
III – Elemzés
A – Azonosak‑e a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő „nyilvánossághoz közvetítés ” fogalmának mérlegelési kritériumai?
25. |
A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésének első része lényegében arra irányul, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát azonos mérlegelési kritériumokra tekintettel kell‑e értelmezni. |
26. |
A „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmának egységes értelmezésével kapcsolatban a Bíróság korábban már kimondta, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdése és a 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdése vonatkozásában ezt a fogalmat e rendelkezésekben nem azonos összefüggésben használják, és az ugyan hasonló, részben mégis eltérő célra irányul. ( 7 ) E két rendelkezés ugyanis címzettjei számára eltérő jellegű jogokat biztosít. |
27. |
Így a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján a szerzőket olyan preventív jellegű jog illeti meg, amely lehetővé teszi számukra, hogy a nyilvánossághoz közvetítés megtiltása érdekében művük lehetséges felhasználói és a felhasználók által esetlegesen tervezett nyilvánossághoz közvetítés közé álljanak. Az előadóművészeket és a hangfelvétel‑előállítókat a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alapján viszont olyan kompenzációs jellegű jog illeti meg, amely csak akkor gyakorolható, ha a hangfelvételt már kereskedelmi célból nyilvánosságra hozták, illetve egy felhasználó e hangfelvétel példányát a nyilvánossághoz való közvetítésre használja vagy már használta. ( 8 ) |
28. |
A Bíróság szerint a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése a „nyilvánossághoz közvetítés” egyedi értékelését foglalja magában. ( 9 ) Az ebben a rendelkezésben foglalt jog továbbá alapvetően gazdasági jellegű jog. ( 10 ) |
29. |
Annak megítélése érdekében, hogy egy felhasználó nyilvánossághoz közvetítést valósít‑e meg, a nemzeti bíróságnak átfogóan kell értékelnie a tényállást, több, nem önálló jellegű és egymástól függő, kiegészítő kritériumot is figyelembe véve. Ezeket a kritériumokat, amelyek a különböző konkrét helyzetekben igen változó erősséggel lehetnek jelen, egyenként és egymással kölcsönhatásban is alkalmazni kell. ( 11 ) |
30. |
Az a tény viszont, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma különböző összefüggésekben használatos és eltérő célra irányul aszerint, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében vagy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében szerepel‑e, véleményem szerint nem minősül elegendő indoknak arra, hogy eltérő mérlegelési kritériumokat alkalmazzunk. |
31. |
A 2001/29 irányelv ugyanis – hogyan ezt a Bíróság korábban már hangsúlyozta – a szellemi tulajdon területén elfogadott hatályos irányelvekben – így például a 2006/115 irányelvvel egységes szerkezetbe foglalt 92/100 irányelvben – megfogalmazott alapelveken és szabályokon nyugszik. ( 12 ) |
32. |
Márpedig az uniós jogrend egységére és koherenciájára irányuló követelmény tiszteletben tartása érdekében a használt fogalmaknak ezen irányelvek mindegyikében azonos jelentéssel kell rendelkeznie, kivéve ha az uniós jogalkotó – pontos jogszabályi összefüggésben – kinyilvánította az ettől eltérő szándékát. ( 13 ) |
33. |
A Bíróság a 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének értelmezésekor egyébiránt azokat a kritériumokat alkalmazta, amelyeket a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kidolgozott. ( 14 ) |
34. |
Végül – ahogyan a GEMA helyesen ismertette – a 2001/29 irányelv és a 2006/115 irányelv keretében védelemben részesülő jogok eltérő jellege nem kendőzheti el azt a tényt, hogy ezek a jogok ugyanabból a kiváltó tényezőből, nevezetesen a védelem alatt álló művek nyilvánossághoz közvetítéséből erednek. ( 15 ) |
35. |
Véleményem szerint ezért a „nyilvánossághoz közvetítésnek” a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalmát ugyanazon mérlegelési kritériumokra tekintettel kell értelmezni. |
B – A 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének és a 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének együttes alkalmazásáról
36. |
A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a jelen ügyben a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére vagy pedig a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésére tekintettel kell értékelni. |
37. |
Ahogyan ezt korábban már jeleztem, a 2001/29 irányelvvel, illetve a 2006/115 irányelvvel létrehozott védelmi rendszer céljait és címzettjeit tekintve eltér egymástól. |
38. |
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból a jelen ügyben az tűnik ki, hogy nemcsak a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése által biztosított szerzői jogok, hanem az előadóművészek és a hangfelvétel‑előállítók 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése által garantált jogai is kockán forognak. |
39. |
A Bíróság másfelől már kimondta, hogy a 2001/29 irányelv rendelkezései – hacsak a 2001/29 irányelv eltérően nem rendelkezik – nem érintik a (2006/115 irányelvvel egységes szerkezetbe foglalt) 92/100 irányelv rendelkezéseit. ( 16 ) |
40. |
A fentiekre tekintettel azon az állásponton vagyok, hogy olyan tényállás mellett, mint amilyen az alapügyben fennáll, mind a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése, mind a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alkalmazható. |
C – A „nyilvánossághoz közvetítés ” fogalmára vonatkozó mérlegelési kritériumok beazonosításáról és a jelen ügyben történő megvizsgálásáról
41. |
A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésének második részével, valamint harmadik és negyedik kérdésével, amelyeket véleményem szerint együtt kell kezelni, lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan tényállás, mint amilyen az alapügyben fennáll, amelyben egy rehabilitációs központ üzemeltetője a központ helyiségeiben televíziókészülékeket helyez el, amelyekhez olyan jelet továbbít, amely a páciensei számára lehetővé teszi televíziós műsorok vételét, „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül. |
42. |
A „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmának értelmezésére irányuló kérdés számos bírósági eljárást eredményezett. |
43. |
Az uniós jog egységes értelmezésére vonatkozó követelmény és az egyenlőség elve tiszteletben tartása érdekében az uniós jogi rendelkezésekben szereplő azon fogalmakat, amelyek a jelentést és a hatályt illetően nem tartalmaznak konkrét utalást a tagállamok jogára, az Európai Unión egészében önállóan és egységesen kell értelmezni. ( 17 ) |
44. |
A Bíróság ekképpen gazdag és állandó ítélkezési gyakorlatában a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmának tág értelmezése felé hajlott. A nyilvánossághoz közvetítés fennállásának megállapításához négy mérlegelési kritériumot dolgozott ki: a „közvetítési cselekmény” fennállását, amely tekintetében megkerülhetetlen a felhasználó szerepe, a védelem alatt álló mű „nyilvánossághoz” történő közvetítését, e nyilvánosság „új” jellegét és a közvetítés „haszonszerző” jellegét. |
45. |
Először is a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma két együttes elemet ötvöz, azaz a mű „közvetítésének cselekményét” és a mű „nyilvánossághoz” közvetítését. ( 18 ) Mivel e két kritérium kumulatív jellegű, a nyilvánossághoz közvetítés nem valósul meg abban az esetben, ha a két kritérium közül az egyik nem áll fenn. |
46. |
A „közvetítési cselekménnyel” kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy megkerülhetetlen a szerepe a felhasználónak, akinél feltétel, hogy szándékosan cselekedjen. Közvetítési cselekmény ugyanis akkor valósul meg, ha a felhasználó magatartása következményeinek teljes tudatában közreműködik abban, hogy ügyfelei a védelem alatt álló művekhez hozzáférjenek. ( 19 ) A Bíróság ezzel kapcsolatban tisztázta annak szükségességét, hogy a felhasználó részéről történő beavatkozás ne csupán az eredeti adásnak a lefedettségi területen való vételét biztosító vagy javító műszaki eszköz legyen, hanem olyan cselekmény, amely nélkül az ügyfelek, hiába tartózkodnak a lefedettségi területen belül, nem tudják élvezni a sugárzott műveket. ( 20 ) |
47. |
A „közvetítés” fogalmát egyébiránt tágan kell érteni, mint amely az alkalmazott műszaki eszköztől és eljárástól függetlenül a védelem alatt álló művek közvetítésének valamennyi formájára vonatkozik. ( 21 ) |
48. |
A Bíróság ezenkívül korábban már kimondta, hogy a pub, a szálloda, illetve a gyógyfürdő üzemeltetője közvetítési cselekményt valósít meg, amikor tudatosan védelem alatt álló műveket továbbít a vendégköre számára oly módon, hogy a létesítményében elhelyezett televízió‑, illetve rádiókészülékeken keresztül szándékosan jelet sugároz. ( 22 ) |
49. |
A Reha Training – ahogyan ezt a Landgericht Köln (kölni területi bíróság) az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában ismertette – az általa működtetett rehabilitációs központ két várótermében és edzőtermében televíziókészülékeket helyezett el, amelyekhez szándékosan olyan jelet továbbított, amely a páciensei számára lehetővé tette televíziós műsorok vételét. |
50. |
Következésképpen a Bíróság fentebb ismertetett állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően véleményem szerint nem fér kétség ahhoz, hogy a Reha Training cselekménye következményeinek teljes tudatában tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé védelem alatt álló műveket, és ezáltal „közvetítési cselekményt” valósított meg. |
51. |
Ami a „nyilvánossághoz” való közvetítésre vonatkozó kritériumot illeti: a „nyilvánosság” fogalma meghatározatlan számú lehetséges címzettet jelent, és viszonylag jelentős számú személyt foglal magában. ( 23 ) |
52. |
A Bíróság tisztázta, hogy figyelembe kell venni a halmozódó hatást, amelyet a műveknek a lehetséges címzettek részére történő hozzáférhetővé tétele eredményez. Így nemcsak az számít, hogy hány személy fér hozzá egyidejűleg ugyanazon műhöz, hanem azt is, hogy egymást követően hányan férnek hozzá. ( 24 ) |
53. |
A közvetítés során ezenkívül a sugárzott művet úgy kell továbbítani, hogy a nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen, ez pedig kizárja a védelem alatt álló művek közvetlen bemutatását vagy előadását. ( 25 ) |
54. |
A kérdést előterjesztő bíróság kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egy olyan rehabilitációs központ pácienseit, mint amilyet a Reha Training működtet, „nyilvánosságnak” lehet‑e minősíteni. Ezek a kételyek az SCF‑ítéletből (C‑135/10, EU:C:2012:140) erednek, amelyben a Bíróság kimondta, hogy a fogorvosi páciensek köre, amelynek összetétele nagyjából állandó, a lehetséges címzettek olyan meghatározott csoportját alkotja, amelyből azok létszáma, akik egyidejűleg férnek hozzá ugyanahhoz a műhöz, nem jelentős. ( 26 ) |
55. |
Úgy vélem, hogy a Bíróság által ebben az ítéletben képviselt megszorító felfogás eltér az állandó ítélkezési gyakorlattól. Ezért álláspontom szerint az SCF‑ítéletben (C‑135/10, EU:C:2012:140) foglaltakat nem lehet kiterjeszteni, éppen ellenkezőleg, az adott ítélet alapjául szolgáló sajátos ténybeli háttérre kell korlátozni. Az olyan érvelés alkalmazása ugyanis, amelyet a Bíróság az említett ítéletben az alapeljárásban szereplőhöz hasonló tényállásra tartott fenn, véleményem szerint a szerzői és a szomszédos jogokra nézve túlságosan megszorító, az uniós jogalkotó által elérni kívánt és a Bíróság által ítélkezési gyakorlatában megvalósított fokozott védelemmel pedig ellentétes lenne. |
56. |
Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a „nyilvánosság” fogalmát a „magáncsoporthoz” tartozó konkrét személyekkel szembeállítva kell értelmezni. Márpedig a Bíróság által az SCF‑ítéletben (C‑135/10, EU:C:2012:140) megállapítottakkal ellentétben véleményem szerint a Reha Training által működtetett rehabilitációs központ vendégköre, amelynek összetétele a látogatások folyamán szüntelenül változik, meg nem határozott személyek összességét képezi, amely ráadásul nagy létszámú is lehet. |
57. |
E tekintetben – ellentétben azzal, ami ebből az ítéletből következik – a nyilvánosság meglétének értékelése céljából emlékeztetni szeretnék arra, hogy nemcsak azt kell számításba venni, hány személy fér hozzá egyidejűleg ugyanazon műhöz, hanem azt is, hogy egymást követően hányan férnek hozzá. ( 27 ) |
58. |
Márpedig a Reha Training által működtetetthez hasonló rehablitációs központokban, ahol az orvosi konzultáció átlagosan 30–60 percig tart, ( 28 ) a páciensek még gyorsabban váltják egymást, mint a szállodák, a pubok, illetve a gyógyfürdők vendégei. ( 29 ) A Reha Training által működtetett rehabilitációs központ ezért jelentős számú meg nem határozott személy egyidejű és egymást követő befogadására alkalmas, akik a várótermekben és az edzőteremben is védelem alatt álló művekhez férnek hozzá, és így ezt a vendégkört „nyilvánosságnak” kell tekinteni. |
59. |
Ez a két kumulatív jellegű kritérium kiegészül még az „új közönség” kritériumával. |
60. |
Az „új közönség” kritériumát a Bíróság az SGAE‑ítéletében (C‑306/05, EU:C:2006:764) állította fel, majd a későbbiekben több határozatban, köztük a nagytanácsban hozott Football Association Premier League és társai ítéletben (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631) is megerősítette. |
61. |
Amennyiben az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetben meg kell vizsgálni ezt az „új közönségre” vonatkozó követelményt, véleményem szerint nem férhet hozzá kétség, hogy az említett kritérium teljesül. |
62. |
Az „új közönség” kritériuma ugyanis megköveteli a mű eredeti közvetítési cselekményével célba vett közönségtől eltérő közönség fennállását. ( 30 ) Művei sugárzásának engedélyezésével a szerző azonban főszabály szerint csak a televíziókészülékek birtokosait veszi figyelembe, vagyis azokat, akik egyénileg vagy magánéleti, családi körben veszik az adásokat és követik a műsorokat. ( 31 ) |
63. |
A Bíróság ezzel kapcsolatban kimondta, hogy a sugárzott mű olyan helyen történő szándékos közvetítését, amely a nyilvánosság számára hozzáférhető, és azon további közönség számára is elérhető, amelynek a televíziókészülék tulajdonosa megengedi a mű meghallgatását vagy megtekintését, a védelem alatt álló mű új közönség számára történő közvetítésére irányuló cselekménynek kell tekinteni. ( 32 ) |
64. |
Márpedig a Reha Training azáltal, hogy tudatosan jeleket küldött a helyiségeiben elhelyezett televíziókészülékekhez, saját zárt körén kívül védelem alatt álló művek vételét tette lehetővé a páciensei számára, akik olyan további, közvetett közönséget alkotnak, akiket a szerzők a műveik sugárzásának engedélyezésekor nem vettek számításba, és akik a Reha Training közreműködése nélkül nem élvezhették volna az említett műveket. |
65. |
Végül a „nyilvánossághoz közvetítés” fennállásának értékelése szempontjából jelentőséggel bírhat a közvetítés haszonszerző jellege. ( 33 ) Nem olyan feltételről van azonban szó, amely a nyilvánossághoz közvetítés fennállásához elengedhetetlen lenne. ( 34 ) |
66. |
A Bíróság pontosította, hogy ahhoz, hogy a közvetítés haszonszerzésre irányuljon, az szükséges, hogy a közvetítéssel érintett közönséget a felhasználó egyrészt megcélozza, másrészt hogy a közönség valamilyen módon fogékony legyen a közvetítésre, és az ne csak véletlenül érje el őt ( 35 ). |
67. |
A német kormánnyal egyetértve azonban úgy vélem, hogy a közönség fogékonyságát nem szabad döntő tényezőnek tekinteni annak eldöntésénél, hogy egy mű sugárzása haszonszerző jellegű‑e. A közönség fogékonyságára vonatkozó kritérium szubjektivitása miatt ugyanis nehezen alkalmazható a gyakorlatban. ( 36 ) Másfelől, ahogyan a Bíróság korábban már kimondta, „a nyilvánossághoz közvetítés fennállásához elegendő, ha a művet úgy bocsátják a közönség rendelkezésére, hogy annak tagjai ahhoz hozzá tudjanak férni”. ( 37 ) A közönség tényleges és szándékos hozzáférése tehát nem szükséges a nyilvánossághoz közvetítés fennállásának megállapításához. |
68. |
Ezért véleményem szerint a jelen ügy tényállására nem kell alkalmazni az SCF‑ítéletet (C‑135/10, EU:C:2012:140), amelyben a Bíróság azzal az indokolással utasította el hangfelvételek fogorvosi rendelőben történő sugárzásának haszonszerző jellegét, hogy a rendelőben a betegek „véletlenszerűen és akaratuktól függetlenül” kapnak hozzáférést ezekhez a hangfelvételekhez. ( 38 ) |
69. |
Annak ellenőrzéséhez azonban, hogy teljesül‑e a mű sugárzásának haszonszerző jellegére vonatkozó kritérium, véleményem szerint annak vizsgálata a döntő, hogy a felhasználó hasznot húzhat‑e az ilyen sugárzásból. |
70. |
E tekintetben nem fér hozzá kétség, hogy a Reha Training azáltal, hogy televíziókészülékeket helyezett el a várótermekben és az edzőteremben, azaz olyan helyeken, amelyeket többségében a páciensei látogatnak, szándékosan ez utóbbiakat célozta meg, hogy lehetővé tegye számukra, hogy a konzultációra várakozás közben vagy a rehabilitációs kezelés alatt televíziós műsorokat nézhessenek. |
71. |
Azon az állásponton vagyok, hogy a jelen ügyben teljesül a haszonszerző jellegre vonatkozó kritérium. A televíziós műsoroknak várótermekben vagy edzőteremben elhelyezett televíziókészülékeken keresztül történő sugárzása ugyanis a központ pácienseinek szórakoztatására, és különösen arra irányul, hogy a várakozási, illetve kezelési időt lerövidítse. Olyan kiegészítő szolgáltatás nyújtásáról van szó, amely ugyan nem egészségügyi érdekű, ám hatással van az intézmény rangjára és vonzerejére, és ezáltal versenyelőnyt szerez neki. |
72. |
A fentiekre tekintettel következésképpen úgy ítélem meg, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló tényállás, amelyben egy rehabilitációs központ üzemeltetője a központ helyiségeiben televíziókészülékeket helyez el, amelyekhez olyan jelet továbbít, amely a páciensei számára lehetővé teszi televíziós műsorok vételét, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül. |
IV – Végkövetkeztetések
73. |
A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Landgericht Köln (kölni területi bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
|
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.
( 3 ) HL L 376., 28. o.
( 4 ) HL L 290., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 141. o.
( 5 ) HL L 346., 61. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 120. o; a továbbiakban: 92/100 irányelv.
( 6 ) BGBl. 1965 I., 1273. o.
( 7 ) SCF‑ítélet (C‑135/10, EU:C:2012:140, 74. pont).
( 8 ) SCF‑ítélet (C‑135/10, EU:C:2012:140, 75. pont).
( 9 ) SCF‑ítélet (C‑135/10, EU:C:2012:140, 76. pont).
( 10 ) SCF‑ítélet (C‑135/10, EU:C:2012:140, 77. pont).
( 11 ) SCF‑ítélet (C‑135/10, EU:C:2012:140, 79. pont).
( 12 ) Lásd különösen: Football Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 187. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 13 ) Lásd különösen: Football Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 188. pont).
( 14 ) Lásd: SCF‑ítélet (C‑135/10, EU:C:2012:140, 81–92. pont); Phonographic Performance (Ireland) ítélet (C‑162/10, EU:C:2012:141, 31–38. pont).
( 15 ) Lásd a GEMA észrevételeinek 19. pontját.
( 16 ) Lásd különösen: Luksan‑ítélet (C‑277/10, EU:C:2012:65, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 17 ) Lásd különösen: SGAE‑ítélet (C‑306/05, EU:C:2006:764, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 18 ) Lásd különösen: SBS Belgium ítélet (C‑325/14, EU:C:2015:764, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 19 ) Lásd különösen: OSA‑ítélet (C‑351/12, EU:C:2014:110, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 20 ) Lásd különösen: Football Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 194. és 195. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd továbbá: SCF‑ítélet (C‑135/10, EU:C:2012:140, 82. pont); Phonographic Performance (Ireland) ítélet (C‑162/10, EU:C:2012:141, 31. pont).
( 21 ) Lásd különösen: OSA‑ítélet (C‑351/12, EU:C:2014:110, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 22 ) Lásd: Football Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 196. pont); Phonographic Performance (Ireland) ítélet (C‑162/10, EU:C:2012:141, 40. pont); OSA‑ítélet (C‑351/12, EU:C:2014:110, 26. pont).
( 23 ) Lásd különösen: OSA‑ítélet (C‑351/12, EU:C:2014:110, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 24 ) Lásd különösen: OSA‑ítélet (C‑351/12, EU:C:2014:110, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 25 ) Lásd különösen: Football Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 200. pont); Circul Globus Bucureşti (C‑283/10, EU:C:2011:772, 36., 37. és 40. pont).
( 26 ) SCF‑ítélet (C‑135/10, EU:C:2012:140, 95. és 96. pont).
( 27 ) Lásd a jelen indítvány 52. pontját.
( 28 ) Lásd a Reha Training észrevételeinek 5. pontját.
( 29 ) A Bíróság pedig a SGAE‑ítéletben (C‑306/05, EU:C:2006:764), a Football Association Premier League és társai ítéletben (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631), valamint az OSA‑ítéletben (C‑351/12, EU:C:2014:110) megállapította, hogy a szállodák, a pubok és a gyógyfürdők vendégei „nyilvánosságnak” minősülnek (lásd a 42., 199., illetve 32. pontot).
( 30 ) Lásd különösen: SGAE‑ítélet (C‑306/05, EU:C:2006:764, 40. pont).
( 31 ) Lásd különösen: Football Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 198. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 32 ) Lásd különösen: Football Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 198. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 33 ) Lásd különösen: Football Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 204. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 34 ) Lásd különösen: ITV Broadcasting és társai ítélet (C‑607/11, EU:C:2013:147, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 35 ) Lásd különösen: SCF‑ítélet (C‑135/10, EU:C:2012:140, 91. pont); Phonographic Performance (Ireland) ítélet (C‑162/10, EU:C:2012:141, 37. pont).
( 36 ) Lásd különösen a német kormány által tett észrevétel 50–56. pontját.
( 37 ) Lásd: SGAE‑ítélet (C‑306/05, EU:C:2006:764, 43. pont). Kiemelés tőlem. Lásd még ebben az értelemben: Padawan‑ítélet (C‑467/08, EU:C:2010:620, 58. pont).
( 38 ) SCF‑ítélet (C‑135/10, EU:C:2012:140, 98. pont).