—

A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy az alperes a felperes számára túlságosan alacsony referenciamennyiséget határozott meg, és túlságosan kis kvótát osztott ki 2015-re vonatkozóan. Azt kifogásolja, hogy a Bizottság a számítása során figyelembe vette a tartalékoknak a referenciaévekben való változásait.

—

A felperes előadja, hogy az 517/2014 rendelet szövege, keletkezésének története, rendszere és szelleme nem indokolja a tartalékok változásainak a figyelembe vételét.

—

E jogalap keretében a felperes azzal érvel, hogy a tartalékok éves változásai nem alkalmasak a ténylegesen forgalomba hozott mennyiségeknek a gyártónak nem minősülő importőrök és exportőrök tekintetében való megállapítására, és a megállapításokat a felperes kárára torzítják.

—

A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a tartalékoknak a referenciaévekben való éves változásainak a figyelembe vétele miatt hátrányos bánásmódban részesül azon importőrökhöz képest, amelyek a referenciaév során a tartalékaikat átruházzák, és nem képeztek tartalékot az év végén túlmenően.

—

Ezenfelül a felperest, mint importőrt a gyártókkal szemben is hátrányos bánásmódban részesítik, mivel az éves tartalékok változásainak a gyártók tekintetében való figyelembe vétele alkalmas arra, hogy a ténylegesen forgalomba hozott mennyiségeket megfelelően állapítsák meg, míg azok a felperes esetében a felperes kárára torzulnak.

—

A felperes e tekintetben különösen azzal érvel, hogy a megtámadott határozat nem felel meg az indokolási kötelezettségre vonatkozó követelményeknek, és különösen nem állapítható meg, hogy megjelölt tonna-CO2-egyenérték a felperes esetében hogyan tevődik össze.