1

A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22‑i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (HL L 299., 1. o.) összevonta az egyes termékekre vagy termékcsoportokra vonatkozó összes 21 közös piacszervezést, amelyet előtte annyi eltérő alaprendelet, valamint más tanácsi rendelet szabályozott, ahány piac volt. A tejet, a tejtermékeket és a zsírokat illetően számos jogi eszközt fogadtak el a kereskedelmi forgalomba hozataluk és elnevezésük szabályozása érdekében, mint például a kenhető zsírokra vonatkozó előírások megállapításáról szóló, 1994. december 5‑i 2991/94/EK tanácsi rendeletet (HL L 316., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 17. kötet, 15. o.).

2

Az 1234/2007 rendelet, amely többek között hatályon kívül helyezte a 2991/94 rendeletet és rendelkezései összességének átvételével annak helyébe lépett, amint az az (51) preambulumbekezdéséből kitűnik, különösen arra irányul, hogy a verseny megóvása és a fogyasztók védelme érdekében egységesítse a kereskedelmi megnevezések használatát (2012. október 18‑i Bizottság kontra Cseh Köztársaság ítélet, C‑37/11, EBHT, a továbbiakban: C‑37/11 ítélet, EU:C:2012:640, 2. és 61. pont).

3

Az 1234/2007 rendelet 115. cikke az irányelv XV. mellékletére hivatkozva meghatározza tehát a zsírokra vonatkozó forgalmazási előírásokat, amelyek a legalább 10 tömegszázalék, de kevesebb mint 90 tömegszázalék zsírtartalmú, emberi fogyasztásra szánt termékekre alkalmazandók.

4

Az 1234/2007 rendelet XV. mellékletének függeléke, amelyre e rendelet 115. cikke hivatkozik, előírja, hogy a „vaj” kereskedelmi megnevezést az olyan termékekre lehet alkalmazni, amelyek esetében a „termék tejzsírtartalma legalább 80%, de kevesebb mint 90%, maximális víztartalma 16%, és zsírmentes tejszárazanyag‑tartalma 2%”. Az e szabály alóli kivételeket e melléklet I. pontja 2. alpontjának harmadik bekezdése tartalmazza, és a következőkre alkalmazandók:

5

Azon termékek, amelyek tejzsírtartalma kevesebb mint 80% és víztartalma több mint 16%, az 1234/2007 rendelet XV. melléklet függelékének A. részében szereplő egyéb elnevezések egyikét viselhetik. Az említett függelék A. részének 4. pontja előírja tehát, hogy az olyan termékek, amelyek tejzsírtartalma 39% alatti, vagy több mint 41%, de kevesebb mint 60%, vagy több mint 62%, de kevesebb mint 80%, a „kenhető vajkészítmény X%” kifejezést viselik.

6

Az 1234/2007 rendelet 121. cikke c) pontjának i. alpontja kifejezetten felhatalmazza az Európai Bizottságot arra, hogy az e rendeletben foglalt szabályoktól való eltérések alkalmazására vonatkozóan részletes szabályokat állapítson meg, és különösen, hogy összeállítsa azoknak a termékeknek a jegyzékét, amelyekre a tagállamok által a Bizottsághoz eljuttatott jegyzékek alapján az említett eltérések vonatkoznak.

7

A 2991/94 rendelet, valamint a tej és tejtermékek forgalmazása során használt megnevezések védelméről szóló 1898/87/EGK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló, 2007. április 23‑i 445/2007/EK bizottsági rendelet (HL L 106., 24. o.), amely a kenhető zsírokra vonatkozó előírások megállapításáról szóló 2991/94 rendelet, valamint a tej és tejtermékek forgalmazása során használt megnevezések védelméről szóló 1898/87/EGK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló, 1997. április 1‑jei 577/97/EK bizottsági rendelet (HL L 87., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 20. kötet, 359. o.) helyébe lépett, az I. mellékletében tartalmazza azon termékek jegyzékét, amelyek az 1234/2007 rendelet XV. melléklete I. pontja 2. alpontja harmadik bekezdésének a) pontjában előírt eltérésben részesülnek. A 445/2007 rendelet (4) preambulumbekezdése szerint e lista kimerítő, amely jellegre a Bíróság a C‑37/11 ítéletben, fenti 2. pont (EU:C:2012:640, 59. pont) emlékeztetett.

8

A hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről szóló, 2006. március 20‑i 509/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 93., 1. o.) nyilvántartást vezetett be a hagyományos különleges termékekről, lehetővé téve a hagyományos alapanyagokból készült, vagy hagyományos összetételű, vagy a hagyományos jellegű előállításnak és/vagy feldolgozásnak megfelelő előállítási és/vagy feldolgozási módú mezőgazdasági termékek vagy élelmiszerek nyilvántartásba vételét.

9

A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 343., 1. o.) 2013. január 3‑tól hatályon kívül helyezte az 509/2006 rendeletet, és annak helyébe lépett. Ezen új rendelet célja egyrészt a mezőgazdasági termékek minőségére vonatkozó különböző szövegek összevonása ((10)–(13) preambulumbekezdés), másrészt pedig az 509/2006 rendelet rendelkezéseinek javítása, pontosítása és célzottabbá tétele volt, a hagyományos különleges termékek (a továbbiakban: HKT) rendszerének vonzóbbá tétele érdekében, mivel kizárólag néhány elnevezés került bejegyzésre ((34) preambulumbekezdés).

10

Az 1151/2012 rendelet az 1. cikke (2) bekezdésének megfogalmazása szerint minőségrendszereket hoz létre, amelyek alapul szolgálnak különösen az olyan mezőgazdasági termékek jelölésére vagy leírására szolgáló elnevezések és kifejezések megkülönböztetéséhez és – adott esetben – oltalmához, amelyek értéknövelő jellemzőkkel rendelkeznek; vagy az előállításuk során alkalmazott termelési vagy feldolgozási módszereknek, illetve előállítási vagy forgalmazási helyüknek köszönhetően értéknövelő sajátosságokkal rendelkeznek. Három eltérő minőségrendszert gyűjt össze: oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések, a HKT‑k és a minőségre utaló választható kifejezések.

11

Az 1151/2012 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy „[e]z a rendelet az egyes termékek forgalomba hozatalára és különösen az egységes közös piacszervezésre, valamint az élelmiszerek címkézésére vonatkozó egyéb konkrét uniós rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó”.

12

Az 1151/2012 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint a hagyományos különleges termékként való bejegyzésre azok az elnevezések jogosultak, amelyek olyan terméket vagy élelmiszert jelölnek, amely az adott termékre vagy élelmiszerre jellemző hagyományos előállítási vagy feldolgozási módszerrel vagy hagyományos összetétellel készül; vagy a hagyományosan használt nyersanyagokból vagy összetevőkből készül. Az említett rendelet 18. cikkének (2) bekezdése előírja többek között, hogy csak olyan elnevezés jegyezhető be HKT‑ként, amely az adott termék leírására hagyományosan használt elnevezés; vagy jelzi a termék hagyományos jellegét vagy sajátosságát. Valamely termék vagy élelmiszer elnevezése HKT‑ként történő bejegyzésének ennek érdekében meg kell felelnie az e rendeletben előírt feltételeknek, és különösen összeegyeztethetőnek kell lennie az ugyanezen rendelet 19. cikkében meghatározott termékleírással. A bejegyzés az említett elnevezésnek a szóban forgó rendelet 23. és 24. cikkében meghatározott védelmet biztosítja.

13

Az 1151/2012 rendelet 49–52. cikke bejegyzési eljárást határoz meg, amely lehetővé teszi a szóban forgó termékekkel dolgozó csoportosulások vagy az egyes feltételeket teljesítő természetes vagy jogi személyek számára, hogy valamely HKT bejegyzése iránti kérelmet nyújtsanak be abban a tagállamban, ahol a csoportosulás székhellyel rendelkezik. A tagállam ellenőrzi, hogy a kérelem indokolt‑e, és adott esetben kérelmezési dokumentációt nyújt be a Bizottsághoz. Amennyiben az utóbbi úgy ítéli meg, hogy a kérelem nem tesz eleget az e rendeletben a HKT bejegyzése vonatkozásában előírt feltételeknek, végrehajtási jogi aktust fogad el a kérelem elutasítása céljából.

14

2010. december 22‑én a Cseh Köztársaság a „pomazánkové máslo” (kenhető vaj) elnevezés HKT nyilvántartásba való bejegyzése iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz az 509/2006 rendelet rendelkezései alapján.

15

2011. április 1‑jén a Bizottság tájékoztatta a Cseh Köztársaságot, hogy befejezte az 509/2006 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének rendelkezései által előírt vizsgálatot, és megállapította, hogy a kérelem nem tett eleget az e rendeletben meghatározott feltételeknek, különösen pedig az említett rendelet 4. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételnek, amely szerint valamely mezőgazdasági termék vagy élelmiszer különleges tulajdonságot kifejező elnevezése nem vehető nyilvántartásba, amennyiben „[az] megtévesztő, különösen például az olyan elnevezés, amely a termék valamely nyilvánvaló jellemzőjére utal, vagy nem áll összhangban a termékleírással, így következésképpen a termék jellemzői tekintetében a fogyasztó megtévesztésére alkalmas”.

16

A Bizottság így megállapította, hogy a „pomazánkové máslo” megjelölés tartalmazta a „máslo” (vaj) kifejezést, amely megtévesztő a fogyasztó számára, mivel a termék olyan jellemzőjére utal, amellyel az nem rendelkezik. A termék zsírtartalma ugyanis álláspontja szerint nem felelt meg az 1234/2007 rendeletben meghatározott követelményeknek.

17

2011. május 30‑án a Cseh Köztársaság azt válaszolta a Bizottságnak, hogy elvégzi álláspontjának jogi elemzését a C‑37/11 ítélet, fenti 2. pont (EU:C:2012:640) alapjául szolgáló ügyben a Bíróság előtti eljárásra tekintettel.

18

A Cseh Köztársaság ugyanis kétszer, 2004. június 18‑án és 2007. március 14‑én kérte a Bizottságtól a 2991/94 rendelet 2. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének első francia bekezdésében előírt (az 1234/2007 rendelet XV. melléklete I. pontja 2. alpontja harmadik bekezdésének a) pontjában átvett) eltérésnek a „pomazánkové máslo” termékre való alkalmazását, a Bizottság azonban a 2005. szeptember 23‑i és a 2007. augusztus 27‑i levelében nem adott kedvező választ a Cseh Köztársaság kérelmeire. Mivel a Cseh Köztársaság nem módosította jogszabályait, a Bizottság felszólító levelet küldött számára 2008. június 6‑án. 2009. november 3‑án a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött számára, majd 2011. január 25‑én kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított a Bíróság előtt.

19

A C‑37/11 ítéletben, fenti 2. pont (EU:C:2012:640), a Bíróság megállapította, hogy a Cseh Köztársaság azáltal, hogy engedélyezte a pomazánkové máslo (kenhető vaj) „máslo” (vaj) megnevezéssel történő forgalmazását annak ellenére, hogy ennek a terméknek a tejzsírtartalma nem éri el a 80%‑ot, víztartalma meghaladja a 16%‑ot, zsírmentes tejszárazanyag‑tartalma pedig meghaladja a 2%‑ot, megsértette az 1234/2007 rendeletnek a XV. melléklete I. pontja (2) bekezdésének első és második albekezdésével, valamint az e melléklet függeléke A. részének 1. és 4. pontjával összefüggésben értelmezett 115. cikkéből eredő kötelezettségeit.

20

2012. október 23‑i levelében a Cseh Köztársaság jelezte a Bizottságnak, hogy álláspontja szerint semmi sem állta útját a „pomazánkové máslo” elnevezés HKT nyilvántartásba történő bejegyzésre irányuló eljárása folytatásának, és hogy nemzeti vizsgálat megállapította, hogy az említett elnevezést a cseh fogyasztók nem tekintették megtévesztőnek.

21

A 2013. január 3‑án hatályba lépő 1151/2012 rendelet hatályon kívül helyezte az 509/2006 rendeletet és annak helyébe lépett.

22

2013. május 14‑én a Cseh Köztársaság értesítette a Bizottságot arról, hogy a C‑37/11 ítélet, fenti 2. pont (EU:C:2012:640), következtében a „pomazánkové máslo” kereskedelmi megnevezés „tradiční pomazánkové” (hagyományos kenhető termék) kereskedelmi megnevezéssel történő felváltása érdekében jogalkotási folyamatot indított, amely elnevezés mellett feltüntette a „mléčná pomazánka 34%” (kenhető 34%‑os tejzsír) kifejezést.

23

2013. július 2‑án a Bizottság arról tájékoztatta a Cseh Köztársaságot, hogy az 1151/2012 rendelet 50. cikke (1) bekezdésének rendelkezései szerint végrehajtott vizsgálat alapján a bejegyzés iránti kérelem vonatkozásában nem teljesültek az e rendeletben meghatározott feltételek, mivel a kérelem az 1151/2012 rendelet 2. cikkének (3) bekezdését megsértve nem tartotta tiszteletben az 1234/2007 rendelet rendelkezéseit.

24

A Bizottság a mezőgazdasági termékek minőségpolitikai bizottsága előtti 2013. október 17‑i meghallgatás alkalmával kérte a „pomazánkové máslo” elnevezés HKT‑ként való bejegyzése iránti kérelem elutasítását. Az említett bizottság többséggel a Bizottság javaslatára kedvező véleményt adott ki.

25

A Bizottság a 2013. november 13‑i határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat) elfogadta az 1151/2012 rendeletben meghatározott HKT nyilvántartásba történő bejegyzésére irányuló kérelem elutasításáról (Pomazánkové máslo [HKT]) szóló 2013/658/EU végrehajtási határozatot (HL L 305., 22. o.).

26

A Törvényszék Hivatalához 2014. január 22‑én benyújtott keresetlevelével a Cseh Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

27

A Cseh Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

28

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

29

Keresete alátámasztása érdekében a Cseh Köztársaság az 1151/2012 rendelet 18. cikkével összefüggésben értelmezett, az ugyanezen rendelet 50. és 52. cikkének megsértésére alapított egyetlen jogalapra hivatkozik, amennyiben a Bizottság nem vizsgálta meg azt, hogy fennállnak‑e a „pomazánkové máslo” megnevezés HKT‑ként való bejegyzésének feltételei, és a szóban forgó kérelmet a feltételek nem teljesülésétől eltérő indokkal utasította el.

30

A Cseh Köztársaság állítja tehát, hogy a Bizottság a „pomazánkové máslo” elnevezés bejegyzésének elutasítását az 1234/2007 rendeletben előírt termékleírás figyelmen kívül hagyására alapította – amely többek között meghatározza a vaj és az egyéb kenhető zsírok kereskedelmi megnevezésének használatára vonatkozó szabályokat –, jóllehet az 1151/2012 rendelet egyetlen rendelkezése sem írt elő ilyen feltételt. Álláspontja szerint e rendeletek a mezőgazdasági termékek elnevezései bejegyzése alternatív módjainak minősülnek, és mindkettő a fogyasztóknak a termék tulajdonságairól a termék elnevezése révén történő tájékoztatásának biztosítására irányul. Álláspontja szerint az 1151/2012 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése, amely szerint az utóbbi az egyes termékek forgalomba hozatalára és különösen az egységes közös piacszervezésre, valamint az élelmiszerek címkézésére vonatkozó egyéb konkrét uniós rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó, puszta nyilatkozat arról, hogy e szöveg nem szabályozza kimerítő módon az élelmiszerek forgalomba hozatalát és megnevezését.

31

Az 1151/2012 rendelet 50. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] Bizottság a megfelelő eszközökkel megvizsgálja, hogy a 49. cikk értelmében általa kézhez kapott kérelem megalapozott‑e, és megfelel‑e az adott rendszer feltételeinek”. Az említett rendelet 52. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy „[h]a Bizottság az 50. cikk (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően lefolytatott vizsgálatot követően rendelkezésére álló információk alapján úgy ítéli meg, hogy a bejegyzés feltételei nem teljesültek, végrehajtási jogi aktust fogad el a kérelem elutasítása céljából. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 57. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni”.

32

Az 1151/2012 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint „[h]agyományos különleges termékként való bejegyzésre azok az elnevezések jogosultak, amelyek olyan terméket vagy élelmiszert jelölnek, amely […] az adott termékre vagy élelmiszerre jellemző hagyományos előállítási vagy feldolgozási módszerrel vagy hagyományos összetétellel készül[,] vagy […] a hagyományosan használt nyersanyagokból vagy összetevőkből készül”. Az említett rendelet 18. cikkének (2) bekezdése megállapítja többek között, hogy „[c]sak olyan elnevezés jegyezhető be hagyományos különleges termékként, amely […] az adott termék leírására hagyományosan használt elnevezés[,] vagy jelzi a termék hagyományos jellegét vagy sajátosságát”.

33

Míg a Cseh Köztársaság álláspontja szerint a Bizottságnak a bejegyzés iránti kérelem vizsgálatát arra kellene korlátoznia, hogy a szóban forgó elnevezésre teljesülnek‑e az 1151/2012 rendelet 18. cikkében előírt feltételek, a Bizottság álláspontja az, hogy azt is ellenőriznie kell, az 1151/2012 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján, hogy arra teljesülnek‑e az 1234/2007 rendeletben előírt feltételek. Az említett bekezdés szerint, amely a rendelet általános rendelkezéseinek részét képezi, és meghatározza annak hatályát, „[e]z a rendelet az egyes termékek forgalomba hozatalára és különösen az egységes közös piacszervezésre, valamint az élelmiszerek címkézésére vonatkozó egyéb konkrét uniós rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó”.

34

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem annak szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd: 2005. június 7‑i VEMW és társai ítélet, C‑17/03, EBHT, EU:C:2005:362, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2010. október 26‑i Németország kontra Bizottság ítélet, T‑236/07, EBHT, EU:T:2010:451, 44. pont). Figyelembe kell venni továbbá az uniós rendelkezések célját annak érdekében, hogy azokat úgy értelmezzék, hogy hatékony érvényesülésük biztosítva legyen (2004. július 13‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑27/04, EBHT, EU:C:2004:436, 74. pont).

35

Ezen elvek alapján kell megvizsgálni, hogy az 1151/2012 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit, amelyek szerint e rendelet „az egyes termékek forgalomba hozatalára és különösen az egységes közös piacszervezésre, valamint az élelmiszerek címkézésére vonatkozó egyéb konkrét uniós rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó”, úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely elnevezés csak akkor jegyezhető be a HKT nyilvántartásba, ha tiszteletben tartja az 1234/2007 rendeletben meghatározott forgalombahozatali feltételeket.

36

Először is úgy tűnik, hogy az e kérdésre adandó válasz levonható az 1151/2012 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének szó szerinti értelmezéséből „az egyes termékek forgalomba hozatalára és különösen az egységes közös piacszervezésre […] vonatkozó egyéb konkrét uniós rendelkezések sérelme nélkül” kifejezés világos értelmére tekintettel. E kifejezés ugyanis azt jelenti, hogy az említett rendelet nem zárhatja ki az 1234/2007 rendelet alkalmazását, amely meghatározza e közös szervezés szabályait.

37

Másodszor, úgy tűnik, hogy a fenti 36. pontban megállapított értelmezés megfelel az 1234/2007 rendelet általános szerkezetének. Emlékeztetni kell e tekintetben e rendeletnek a közös agrárpolitika működésében betöltött alapvető szerepére. Az EUMSZ 288. cikk második bekezdése szerint az említett rendelet, mint minden rendelet, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. A mezőgazdasági piacok irányítására, a mezőgazdasági termékek forgalmazási és termelési előírásaira, valamint kivitelére és behozatalára vonatkozó szabályok összességét tartalmazza.

38

Ami a tejet, tejtermékeket és a zsírokat illeti, több olyan jogi eszköz is létezik, amely e termékek forgalmazásának és megnevezésének szabályozását szolgálja, és amelynek célja „– a termelők és a fogyasztók érdekében – egyrészt a tej és a tejtermékek piaci helyzetének a javítása, másrészt a tejből és a nem tejből származó kenhető zsírok közti tisztességes verseny biztosítása” (az 1234/2007 rendelet (51) preambulumbekezdése). A 2991/94 rendelet, amely elnevezésre vonatkozó szabályokkal kísért osztályozást tartalmazott, meghatározta így a tejtermékek és nem tejből készült termékek forgalmazási előírásait (az 1234/2007 rendelet (51) preambulumbekezdése). Az 1234/2007 rendelet, amely a 2991/94 rendeletet, annak rendelkezései összességének átvételével, hatályon kívül helyezte és annak helyébe lépett (C‑37/11 ítélet, fenti 2. pont, EU:C:2012:640, 2. pont), megtartotta ezen osztályozást, amelyet fenn kell tartani (C‑37/11 ítélet, fenti 2. pont, EU:C:2012:640, 56. pont). E rendelet szintén arra irányul tehát, hogy a verseny megóvása és a fogyasztók védelme érdekében egységesítse a kereskedelmi megnevezések használatát (az 1234/2007 rendelet (51) preambulumbekezdése és a C‑37/11 ítélet, fenti 2. pont, EU:C:2012:640, 61. pont).

39

Az 1234/2007 rendelet XV. mellékletének függeléke, amelyre e rendelet 115. cikke hivatkozik, előírja, hogy a „vaj” kereskedelmi megnevezést az olyan termékekre lehet alkalmazni, amelyek esetében a „termék tejzsírtartalma legalább 80%, de kevesebb mint 90%, maximális víztartalma 16%, és zsírmentes tejszárazanyag tartalma 2%”. Az e szabály alóli kivételeket az említett melléklet I. pontja 2. alpontjának harmadik bekezdése tartalmazza, és a következőkre alkalmazandók:

40

A 445/2007 rendelet az I. mellékletében tartalmazza a 2991/94 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében meghatározott eltérések által érintett termékek listáját. Amint azt a felek a tárgyalás során elismerték, a 2991/94 rendelet 1234/2007 rendelet által történő hatályon kívül helyezése nem helyezi hatályon kívül a 445/2007 rendeletet, mivel a 2991/94 rendelet 2. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének rendelkezéseit szó szerint átvette az 1234/2007 rendelet XV. melléklete I. pontja 2. alpontja harmadik bekezdésének a) pontja. Az említett lista hatályos maradt tehát, és pontosítja az említett melléklet I. pontja 2. alpontja harmadik bekezdése a) pontjának hatályát. Amint arra a Bíróság a C‑37/11 ítéletben, fenti 2. pont (EU:C:2012:640, 57. pont), emlékeztetett, az e melléklet I. pontja 2. alpontja harmadik albekezdésének a) pontjában foglalt eltérések szükségszerűen kivételnek minősülnek, mivel a 2991/94 rendelet (7) preambulumbekezdése szerint e rendelet a kenhető zsírok egységes osztályozásának létrehozására irányul. Amint azt a 445/2007 rendelet (4) preambulumbekezdése megállapítja, és az a C‑37/11 ítéletből, fenti 2. pont (EU:C:2012:640, 59. pont), kitűnik, e lista kimerítő.

41

Ebben az összefüggésben, amelyet az uniós jogalkotó által a verseny megóvása és a fogyasztók védelme érdekében a mezőgazdasági termékek kereskedelmi megnevezéseinek használata egységesítésének tulajdonított jelentőség jellemez, a „vaj” kereskedelmi megnevezésére vonatkozó szabályokat úgy kell értelmezni, hogy az biztosítsa azok hatékony érvényesülését. Márpedig az 1151/2012 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének a Cseh Köztársaság által javasolt értelmezése azzal a hatással járna, hogy lehetővé teszi a tagállam számára, hogy az 1234/2007 rendeletben meghatározott forgalombahozatali előírásokra vonatkozó szabályok elkerülése érdekében használja a HKT‑rendszert és – ha feltételezzük, hogy a szóban forgó termék forgalomba hozható – a terméknek indokolatlan versenyelőnyt biztosítson és megtévessze a fogyasztót. Ezzel szemben e rendelkezésnek a megtámadott határozatban a Bizottság által követett, és a fenti 36. pontban felidézett értelmezése lehetővé teszi a „vaj” kereskedelmi megnevezésre vonatkozó szabályok tiszteletben tartását.

42

Harmadszor, az 1151/2012 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének a fenti 36. pontban megállapított értelmezése összeegyeztethetőnek tűnik e szöveg céljaival.

43

Az 1151/2012 rendelet (34) preambulumbekezdése szerint ugyanis a HKT rendszerének kifejezett célja a hagyományos termékek előállítói számára segítséget nyújtani abban, hogy a fogyasztókkal megismertessék termékeik értéknövelő tulajdonságait. Az említett rendelet 17. cikke megállapítja ugyanígy, hogy a HKT rendszere „létrehozásra kerül azzal a céllal, hogy a hagyományos előállítási módszerek és receptek megőrzése érdekében a hagyományos termékek előállítói számára segítséget nyújtson termékeik forgalmazásában és abban, hogy a fogyasztókkal megismertessék hagyományos termékeik és receptjeik értéknövelő tulajdonságait.” Sehol sincs szó azonban a mezőgazdasági termékeknek az 1234/2007 rendeletben bevezetett forgalmazási előírásaival párhuzamos és alternatív forgalmazási előírások bevezetéséről, és még kevésbé az utóbbi szöveg által meghatározott szabályoktól való eltérésről.

44

Ráadásul, ha elfogadjuk a Cseh Köztársaság elméletét, az lehetővé teszi olyan termékek HKT‑ként történő bejegyzését, amelyek nem felelnek meg az 1234/2007 rendeletben előírt forgalmazási előírásoknak, és következésképpen főszabály szerint nem hozhatók forgalomba, jóllehet az 1151/2012 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének rendelkezései szerint a HKT‑ként bejegyzett elnevezést minden olyan gazdasági szereplő használhatja, amely az adott termékleírásnak megfelelő terméket forgalmaz.

45

Negyedszer, és utolsó sorban, a Cseh Köztársaság által előadott többi érvelés nem kérdőjelezi meg az 1151/2012 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapított, és a fenti 36. pontban felidézett értelmezését.

46

A Cseh Köztársaság állítja, hogy az 1151/2012 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének általa javasolt értelmezése logikus, mivel az 1151/2012 rendelet 18. cikkében meghatározott feltételek megegyeznek az 1234/2007 rendelet XV. melléklete I. pontja 2. alpontja harmadik bekezdése a) pontjának rendelkezéseiben előírt feltételekkel.

47

Mindazonáltal először is és mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy még ha feltételezzük is, hogy az 1151/2012 rendelet 18. cikkében előírt feltételek és az 1234/2007 rendelet XV. melléklete I. pontja 2. alpontja harmadik bekezdése a) pontjának rendelkezései átfedik egymást, a Bizottságot továbbra is kötik az 1151/2012 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésének rendelkezései, amelyek előírják számára az 1234/2007 rendelet rendelkezéseinek tiszteletben tartását. Egyébiránt az 1234/2007 rendelet XV. melléklete I. pontja 2. alpontja harmadik bekezdése a) pontja rendelkezéseinek hatályát behatárolja a 445/2007 rendelet I. mellékletében megállapított kimerítő lista (lásd: a fenti 40. pont).

48

Másodlagosan meg kell állapítani, amint azt a Bizottság is állítja, hogy eltérnek az 1234/2007 rendelet XV. melléklete I. pontja 2. alpontja harmadik bekezdésének a) pontjában előírt és az 1151/2012 rendelet 18. cikkében megállapított feltételek. Az 1234/2007 rendeletet, amely a kenhető zsírok elnevezéseire vonatkozó szabályok alóli eltérés alkalmazását írja elő, különösen, ami a „az olyan termékek megjelölésé[t illeti], amelyeknél a hagyományos felhasználásból egyértelműen megállapítható a termékek pontos jellege”, ugyanis úgy kell értelmezni, mint amely nemcsak azt írja elő, hogy a szóban forgó elnevezés hagyományos felhasználás tárgyát képezi, hanem, hogy a szóban forgó termék pontos jellege eltér azon termék pontos jellegétől, amelynek védett az elnevezése. Ezzel szemben az 1151/2012 rendelet kizárólag azt írja elő, hogy a szóban forgó termék hagyományos előállítási vagy feldolgozási módszerrel vagy hagyományos összetétellel készül, és hogy hagyományosan használt vagy a termék hagyományos jellegét jelző elnevezésről van szó.

49

Az 1234/2007 rendelet XV. melléklete I. pontja 2. alpontja harmadik bekezdése a) pontjának ilyen értelmezése összeegyeztethető ugyanis az e rendelet által követett fogyasztóvédelmi és a verseny megóvására irányuló célokkal, amely rendelet csak olyan termékek vonatkozásában engedélyez eltéréseket, amelyek tényleges jellege nem keverhető össze azon termékekkel, amelyek elnevezése védett.

50

Ugyanígy, nem fogadható el a Cseh Köztársaság azon érve, amely szerint a Bizottság érvelése a kiegészítő eljárás előírásával és a HKT‑minősítés vonzerejének korlátozásával az 1151/2012 rendelet hatékony érvényesülésének csökkentésével járna. A két rendelet ugyanis részben eltérő célokra irányul (lásd: a fenti 38 és 43. pont) és eltérő feltételeket ír elő (lásd: a fenti 48. pont). Logikus, hogy a mezőgazdasági termékek forgalomba hozatalának az 1234/2007 rendeletben előírt általános feltételei kiegészülnek az 1151/2012 rendeletben előírt, a fogyasztó számára annak biztosítására irányuló különös és külön eljárással, hogy egyes mezőgazdasági termékek igazoltan rendelkezzenek értéknövelő jellemzőkkel.

51

Végül, bár igaz, amint azt a Cseh Köztársaság állítja, hogy a Bíróság a C‑37/11 ítéletben, fenti 2. pont (EU:C:2012:640), nem határozott azon kérdésről, hogy a „pomazánkové máslo”‑ra teljesülnek‑e az 1151/2012 rendelet rendelkezéseiben előírt feltételek, e körülmény nem befolyásolja a megtámadott határozat jogszerűségét. A Bizottság ugyanis az utóbbi határozat 2. pontjában hivatkozott a Bíróság azon végkövetkeztetésére, amely szerint a vitatott megnevezés nem volt összeegyeztethető az 1234/2007 rendelettel, amely végkövetkeztetés az 1151/2012 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján igazolta a szóban forgó bejegyzés iránti kérelem elutasítását.

52

A fentiek összességéből következik, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot az 1151/2012 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésének értelmezésekor annak megállapításával, hogy valamely elnevezés nem jegyezhető be a HKT‑nyilvántartásba, ha nem tartotta tiszteletben a forgalomba hozatal 1234/2007 rendeletben meghatározott feltételeit.

53

Az 1151/2012 rendelet 18. cikkével összefüggésben értelmezett, ugyanezen rendelet 50. és 52. cikkének megsértésére alapított egyetlen jogalapot mint megalapozatlant, el kel tehát utasítani, és így a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

54

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

55

A Cseh Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott: