16.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 184/15

1.

helyezze hatályon kívül a Törvényszék (harmadik tanács) T-391/09. sz. ügyben 2014. január 23-án hozott ítéletét a fellebbezőkre nézve sérelmes részében;

2.

semmisítse meg a 2009. július 22-i C(2009) 5791 végleges bizottsági határozatot (COMP/39.396 – „kalciumkarbid- és magnéziumalapú reagensek az acél- és a földgázágazatban”-ügy) a fellebbezőket érintő részében;

másodlagosan csökkentse az említett határozat 2. cikke g) és h) pontjában a fellebbezőkkel szemben kiszabott bírságot;

másodlagosan, amennyiben az előző kérelmet elutasítja, változtassa meg a határozat 2. cikkének g) és h) pontját úgy, hogy az SKW Stahl-Metallurgie GmbH egyetemlegesen feleljen a fellebbezőkkel szemben kiszabott bírság teljes összegének megfizetéséért; a fellebbezők e másodlagos kérelmet a Törvényszék által az ítélet 264. és 265. pontjában kifejtett módon értik, vagyis arra irányuló másodlagos kérelemként, hogy a Bíróság a fellebbezőkkel szemben kiszabott bírság azon részét emelje meg, amely megfizetettnek tekintendő, ha az SKW a Bizottság által vele szemben kiszabott bírságot megfizeti;

3.

a 2. pontban foglalt kérelemhez képest másodlagosan az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy az a Bíróság ítéletében foglalt jogi értékeléssel összhangban határozzon;

4.

mindenesetre a Bizottságot kötelezze a fellebbezőknek a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalappal a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék az SKW Stahl-Technik GmbH & Co. KG (a továbbiakban: SKW) kartelljogba ütköző magatartását nekik tudta be, megsértve ezáltal az EK 81. cikkből (jelenleg EUMSZ 101. cikk) eredő betudhatóság terjedelmét, a személyes felelősség elvét, az ártatlanság vélelmét és a felróhatóság elvét, mivel a meghatározó befolyás vélelmének megdöntését elutasította. Az SKW 2004 áprilisától közvetlenül e társaságnak valamely harmadik személy számára történő eladását megelőző hatalmi űrben, önkényesen, és a fellebbezők kifejezett és konkrét utasításai ellenére részt vett egy kartellben. A Törvényszék e különösen sajátos – az eddig tárgyalt ügyek tömegéből egyértelműen kirívó – esetben helytelenül elutasította egy egyedi eset méltányos megítélését.

2.

A második jogalappal a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék a meghallgatáshoz való jogot és az indokolási kötelezettséget megsértve elutasította azt az érvüket, hogy a bizottsági határozatot meg kell semmisíteni, mivel az egyetemleges adósok közötti belső jogviszonyban a felelősség mértékét nem az időközben a T-122/07–T-124/07. sz. Siemens Österreich ügyben 2011. március 3-án hozott ítélettel (EBHT 2011., II-793. o.) összhangban állapította meg. A kereseti kérelem nem volt sem késedelmes, sem pedig elégtelen.

3.

A bírság összegét tekintve a fellebbezők azt róják fel a harmadik jogalapjukkal, hogy a Törvényszék megsértette az egyenlő bánásmód elvét, mivel a fellebbezőkkel szemben kiszabott bírságokat a bírságkiszámítás során elkövetett hibára, különösen egy belépési díj figyelmen kívül hagyására és az SKW-val szemben kiszabott bírság vonatkozásában az engedékenység alapján nyújtott csökkentés téves figyelembevételére tekintettel – a párhuzamos Gigaset ügytől eltérően – nem csökkentette.

4.

A fellebbezők örömmel fogadják, hogy a Törvényszék a bírságaik újbóli megállapításakor a bírság azon arányát is újból megállapította, amely „megfizetettnek tekintendő az SKW által a vele szemben a megtámadott határozatban kiszabott bírság címén megfizetett összegek erejéig” (a rendelkező rész 2. pontjának első francia bekezdése). A negyedik – másodlagos – jogalappal a fellebbezők azonban kifogásolják azt, hogy a Törvényszék a bírságok újbóli megállapítása során a jogbiztonság elvét, a nulla poena sine lege certa elvét és az indokolási kötelezettséget megsértve nem állapította meg kifejezett módon az SKW fizetésének kettős, mind az ARQUES Industries AG-ra (a továbbiakban: Arques; jelenleg Gigaset AG; a továbbiakban: Gigaset), mind pedig a fellebbezőkre kiható teljesítési hatását.

5.

Az ötödik másodlagos jogalappal a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék a bírságok újbóli megállapításakor, különösen az egyetemlegesen kiszabott bírságok megállapítására vonatkozó alapelveket megsértve (az EK 81. cikk, az 1/2003 rendelet 23. cikke), (1) levonta az engedékenység alapján nyújtott csökkentést abból a részből, amely az SKW teljesítése esetén megfizetettnek tekintendő. Ezáltal a Törvényszék ezen részt illetően a fellebbezők terhére vette figyelembe az engedékenység alapján nyújtott csökkentést, holott az SKW nem működött együtt a Bizottsággal az engedékenységi közleménynek megfelelően.