—

az VSB Machineverhuur BV, a Van Sommeren Bestrating BV és J. van Sommeren képviseletében R. van Seumeren advocaat,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és G. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9 fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.) 1., 27. és 30. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a belga jog szerint létrejött Aannemingsbedrijf Aertssen NV és Aertssen Terrassements SA (a továbbiakban együttesen: Aertssen társaságok), valamint a holland jog szerint létrejött VSB Machineverhuur BV és Van Sommeren Bestrating BV, továbbá J. van Sommeren (a továbbiakban együttesen: VSB és társai) között a VSB‑nek és társainak által felrótt csalás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 44/2001 rendelet (15) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„A harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni [helyesen: a minimumra kell csökkenteni], és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban. Világosan és hatékonyan kell szabályozni a perfüggősség és az összefüggő eljárások megoldását, valamint a felfüggesztés alapjául szolgáló időtartam meghatározásának tekintetében fennálló nemzeti eltérésekből adódó problémák elhárítását [helyesen: Világos és hatékony mechanizmust kell előírni a perfüggősség és az összefüggő eljárások megoldására, valamint azon problémák elhárítása érdekében, amelyek az azon időpont meghatározásának tekintetében fennálló nemzeti eltérésekből adódnak, hogy valamely eljárás mikortól tekintendő folyamatban lévőnek]. E rendelet alkalmazásában az említett időtartamot [helyesen: időpontot] önállóan kell meghatározni.”

4

E rendelet „Hatály” címet viselő I. fejezete mindössze egyetlen rendelkezést tartalmaz, az 1. cikket, amelynek (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. E rendelet nem terjed ki különösen az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre.”

5

Az említett rendeletnek – a rendelet II. fejezetének a „Különös joghatóság” címet viselő 2. szakaszába tartozó – 5. cikke kimondja:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:

[...]

[...]”

6

A 44/2001 rendelet II. fejezetének a „Perfüggőség és összefüggő eljárások” címet viselő 9. szakasza tartalmazza a 27–30. cikket. E rendelet 27. cikkének szövege a következő:

„(1)   Amennyiben azonos jogalapból származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak, a később megkeresett bíróság az elsőként megkeresett bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást [helyesen: az a bíróság, amelyhez később fordultak, hivatalból felfüggeszti az eljárást azon bíróság joghatóságának megállapításáig, amelyhez elsőként fordultak].

(2)   Amennyiben az elsőként megkeresett bíróság joghatóságát állapítják meg, a később megkeresett bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát [helyesen: Amennyiben annak a bíróságnak a joghatóságát állapítják meg, amelyhez elsőként fordultak, az a bíróság, amelyhez később fordultak, megállapítja az előbbi javára saját joghatóságának hiányát].”

7

Az említett rendelet 28. cikke értelmében:

„(1)   Amennyiben összefüggő eljárások különböző tagállamok bíróságai előtt vannak folyamatban, a később megkeresett bíróság [helyesen: az a bíróság, amelyhez később fordultak] felfüggesztheti az eljárást.

(2)   Amennyiben ezen eljárások első fokon vannak folyamatban, minden később megkeresett bíróság [helyesen: minden olyan bíróság, amelyhez később fordultak] valamely fél kérelmére joghatóságának hiányát is megállapíthatja, amennyiben az említett peres eljárásokra az elsőként megkeresett bíróság rendelkezik joghatósággal [helyesen: az a bíróság rendelkezik joghatósággal, amelyhez előbb fordultak], és joga [helyesen: és amennyiben joga] az eljárások egyesítését lehetővé teszi.

(3)   E cikk alkalmazásában a keresetek akkor tekintendők összefüggőnek, ha olyan szoros kapcsolat áll fenn közöttük, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni.”

8

Ugyanezen rendelet 30. cikke előírja:

„E szakasz alkalmazásában a bíróság megkeresettnek tekintendő [helyesen: A bírósághoz fordulás időpontjának az alábbiak tekintendők]:

9

A polgári perrendtartás (Wetboek van burgerlijke rechtsvordering) 700. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A végrehajtáshoz azon bíróság ideiglenes intézkedésről határozó bírájának engedélye szükséges, amely bíróság illetékességi területén egy vagy több érintett vagyontárgy található, illetve – amennyiben a végrehajtás nem vagyontárgyakra irányul –, amelynek illetékességi területén az adós vagy a végrehajtással érintett bármely személy lakóhelye található.

(2)   Az adott típusú végrehajtás tekintetében a törvény által meghatározott különös követelmények sérelme nélkül az engedély iránt olyan kérelmet kell benyújtani, amelyben szerepel a foganatosítandó végrehajtás jellege, a kérelmező által hivatkozott jogcím, valamint amennyiben ez a jogcím pénzkövetelés, annak összege, illetve ha annak összegét még nem határozták meg, az összeg felső határa. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró rövid vizsgálatot követően határoz. [...]

(3)   Az engedély megadásának feltétele – kivéve, ha az engedély megadásának időpontjában az ügy érdemére vonatkozóan kérelmet terjesztettek elő –, hogy az ügy érdemére vonatkozó kérelmet az e célból az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által meghatározandó határidőn belül, de legalább a lefoglalást követő nyolc napon belül benyújtsák. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró ezt a határidőt meghosszabbíthatja, ha a végrehajtás alá vont adós a határidő lejárta előtt ezt kérte. [...] Az ügy érdemére vonatkozó kérelem benyújtására biztosított határidő túllépése esetén a végrehajtás megszűnik.

[...]”

10

A büntetőeljárásról szóló törvénykönyvnek (Code d’instruction criminelle) „A rendőrségről és a rendőrségi tisztviselőkről” címet viselő I. könyve tartalmazza a „Vizsgálóbírókról” szóló VI. fejezetet. E törvénykönyv VI. fejezetének 63. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Aki úgy véli, hogy bűncselekmény sértettje, az illetékes vizsgálóbírónál feljelentést tehet és érvényesítheti polgári jogi igényeit.

A polgári jogi igényeket érvényesítő sértetteket – egyszerű kérelemre – az üggyel foglalkozó vizsgálóbíró legalább egyszer meghallgathatja.”

11

2013. március 26‑án az Aertssen társaságok – a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 63. cikke alapján – polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg feljelentést tettek a rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (antwerpeni elsőfokú bíróság) mellett működő vizsgálóbíróságnál Nicolaas Kraaijevelddel, a holland jog szerint létrejött VSB Groep BV‑vel, annak leányvállalataival, a Van Sommeren Bestrating BV‑vel és a VSB Machineverhuur BV‑vel, valamint a Van Sommeren Bestrating BV‑vel, J. van Sommerennel és X‑szel szemben, ez az utóbbi betű minden olyan személyt jelölt, akiről az előzetes vizsgálat során kiderült, hogy részt vett azokban a bűncselekményekben, amelyekkel a feljelentés keretében a bírósághoz fordultak.

12

Az említett feljelentés csalással kapcsolatos állításokra vonatkozik. A feljelentésben az Aertssen társaságok jelezték, hogy kárukat – ideiglenesen – nagyjából 200000 euróra becsülik.

13

2013. április 26‑án az Aertssen társaságok – a polgári perrendtartás 700. cikke alapján – a VSB‑vel és társaival szembeni végrehajtás foganatosítására irányuló engedély iránti kérelmet nyújtottak be a voorzieningenrechter te Arnhemhez (ideiglenes intézkedésről határozó arnhemi bíróság, Hollandia). E kérelemnek még aznap helyt adtak, és az Aertssen társaságok a végrehajtást 2013. május 1‑jén foganatosították.

14

A VSB és társai által benyújtott keresetlevél alapján a voorzieningenrechter te Arnhem (ideiglenes intézkedésről határozó arnhemi bíróság) 2013. július 18‑i ítéletével elrendelte a végrehajtás alá vont vagyon foglalás alóli feloldását. Ebben az ítéletben úgy vélte, hogy a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tett feljelentés nem tekinthető a polgári perrendtartás 700. cikkének (3) bekezdése értelmében vett, az ügy érdemére vonatkozó kérelem benyújtásának.

15

2013. július 19‑én az Aertssen társaságok ismételten a VSB‑vel és társaival szembeni végrehajtás foganatosításának engedélyezése iránti kérelemmel fordultak a voorzieningenrechter te Arnhemhez (ideiglenes intézkedésről határozó arnhemi bíróság). 2013. július 25‑én ez a bíróság azzal a feltétellel adott helyt a kérelemnek, hogy a bírósághoz fordulást követő 30 napon belül megindítják az ügy érdemére vonatkozó eljárást.

16

Az Aertssen társaságok 2013. július 29‑én újból végrehajtást foganatosítottak. Az említett bíróság által támasztott feltétel teljesítése céljából az Aertssen társaságok a Rechtbank Gelderlandhoz (gelderlandi elsőfokú bíróság) az ügy érdemére vonatkozó keresetet nyújtottak be, amelyben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg a VSB‑nek és társainak az általuk elkövetett csalás következtében az Aertssen társaságok által elszenvedett kár miatt fennálló felelősségét, valamint hogy e kár összegének végleges meghatározásáig kötelezzék a VSB‑t és társait ideiglenesen 200000 euró összeg megfizetésére.

17

Az Aertssen társaságok viszont elsődlegesen azt kérik a Rechtbank Gelderlandtól (gelderlandi elsőfokú bíróság), hogy állapítsa meg joghatóságának hiányát, továbbá hogy állapítsa meg, hogy a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tett, Belgiumban folyamatban lévő feljelentés a polgári perrendtartás 700. cikkének (3) bekezdése értelmében vett, az ügy érdemére vonatkozó eljárásnak minősül. Az Aertssen társaságok e tekintetben – a 44/2001 rendelet 27. cikkének (2) bekezdésére hivatkozva – azzal érvelnek, hogy ez a bíróság csak akkor rendelkezik joghatósággal, ha a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tett feljelentés tárgyában eljáró belga bíróság joghatósága vitatott, amely esetben a kérdést előterjesztő bíróságnak e 27. cikk (1) bekezdése alapján hivatalból fel kell függesztenie az eljárást.

18

Másodlagosan azt kérik, hogy a Rechtbank Gelderland (gelderlandi elsőfokú bíróság) – e rendelet 28. cikke értelmében – függessze fel az eljárást azon az alapon, hogy az ügy érdemére vonatkozó eljárás a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tett feljelentés alapján Belgiumban folyamatban lévő eljárással függ össze.

19

Harmadlagosan az Aertssen társaságok azt kérik, hogy ez a bíróság haladéktalanul függessze fel az eljárást mindaddig, amíg a rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (antwerpeni elsőfokú bíróság) mellett működő vizsgálóbíróság nem határoz az ügy büntetőbíróság elé terjesztéséről vagy az okafogyottság megállapításáról.

20

A VSB és társai azzal érvelnek, hogy az Aertssen társaságok által a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tett feljelentés alapvetően büntetőjogi jellegű. Ebből arra következtetnek, hogy az alapeljárás nem tartozik a 44/2001 rendelet tárgyi hatálya alá. Hozzáfűzik, hogy ez a feljelentés és a Rechtbank Gelderlandhoz (gelderlandi elsőfokú bíróság) benyújtott kérelemnek sem a tárgya, sem a jogalapja nem azonos.

21

A Rechtbank Gelderland (gelderlandi elsőfokú bíróság) úgy véli egyrészről, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az említett rendelet hatályát alapvetően az eljárás résztvevői közötti jogviszony jellegére vagy a jogvita tárgyára jellemző tényezők határozzák meg. Mivel az Aertssen társaságok – az általuk a VSB‑nek és társainak felrótt – jogellenes cselekmények miatt állítólagosan elszenvedett kár megtérítését kérik, a közöttük folyamatban lévő jogvitának az ugyanezen rendelet 1. cikke értelmében vett polgári vagy kereskedelmi ügynek kell minősülnie. Ily módon a rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (antwerpeni elsőfokú bíróság) mellett működő vizsgálóbíróság előtt folyamatban lévőhöz hasonló ügyre akkor is a 44/2001 rendeletet kell alkalmazni, ha ezt az ügyet elsősorban büntetőjogi jellegű eljárásban indították meg.

22

Másfelől a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tett feljelentés tárgya nem kizárólag előzetes vizsgálat megindítása, hanem az is, hogy büntetőeljárás keretében kártérítést ítéljenek meg a feljelentőnek. A rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (antwerpeni elsőfokú bíróság) mellett működő vizsgálóbíróság és a Rechtbank Gelderland (gelderlandi elsőfokú bíróság) előtt folyamatban lévő eljárások célja hasonló. E tekintetben ez a két eljárás a tényállások tekintetében állítólagos csalásra irányul, ez a csalás pedig – az Aertssen társaságok szerint – a jogszabályok értelmében nemcsak bűncselekményt, hanem jogellenes károkozást is megvalósít. A Belgiumban tett feljelentés egyébként a kérdést előterjesztő bíróság előtt beperelt felekre vonatkozik.

23

Ennélfogva azt kell meghatározni, hogy a rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (antwerpeni elsőfokú bíróság) mellett működő vizsgálóbíróságnál a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tett feljelentést – figyelemmel arra, hogy az előzetes vizsgálat még nem zárult le – a 44/2001 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, valamely bíróság előtt indított eljárásnak kell‑e tekinteni, és – amennyiben igen – azt, hogy e rendelet 30. cikke értelmében mely időpontban fordultak ehhez a bírósághoz.

24

E körülmények között a Rechtbank Gelderland (gelderlandi elsőfokú bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

25

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 44/2001 rendelet 1. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg valamely vizsgálóbírónál tett feljelentés e rendelet hatálya alá tartozik, amennyiben annak tárgya többek között a feljelentő által állítólagosan elszenvedett vagyoni kár megtérítése.

26

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendeletet „polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül”.

27

Ily módon – e rendelkezés értelmében – a valamely büntetőbíróság által a polgári ügyekben hozott határozatok e rendelet hatálya alá tartoznak (lásd ebben az értelemben: Krombach‑ítélet, C‑7/98, EU:C:2000:164, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Egyebekben a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy ez a rendelet csak az abban kifejezetten megjelölt bizonyos ügyeket zár ki a polgári és kereskedelmi ügyek fogalmából (lásd ebben az értelemben: Mahamdia‑ítélet, C‑154/11, EU:C:2012:491, 38. pont).

29

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az említett rendeletből a tagállamokra és az érdekelt személyekre nézve eredő jogok és kötelezettségek egyenlőségének és egységességének lehető legteljesebb biztosítása céljából a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmát nem egyszerűen valamely érintett állam vagy államok belső jogára való utalásként kell értelmezni. Az említett fogalmat önálló fogalomként, egyrészről a 44/2001 rendelet célkitűzéseire és rendszerére, másrészről pedig a nemzeti jogrendszerek összességéből következő általános elvekre hivatkozással kell értelmezni (Schneider‑ítélet, C‑386/12, EU:C:2013:633, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; flyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet, C‑302/13, EU:C:2014:2319, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Annak meghatározásához, hogy valamely ügy az említett rendelet hatálya alá tartozik‑e, a peres felek közötti jogviszony jellegére vagy a jogvita tárgyára jellemző tényezőket kell megvizsgálni (flyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet, C‑302/13, EU:C:2014:2319, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

A Sonntag‑ítélet (C‑172/91, EU:C:1993:144) 19. pontjában a Bíróság e tekintetben úgy vélte, hogy még ha valamely polgári jogi kereset büntetőeljáráshoz kapcsolódik is, ez a – valamely magánszemélynek bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt benyújtott – kereset megőrzi polgári jogi jellegét. Az egyes szerződő államok jogrendszerében ugyanis a büntetőjog szempontjából elítélendő magatartás következtében elszenvedett kár megtérítéséhez való jogot általánosságban polgári jogi jellegűnek tekintik.

32

A jelen ügyben, noha a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tett feljelentés célja, hogy vádemelésre sor kerüljön, és jóllehet a belga bíróság által folytatott előzetes vizsgálat büntetőjogi jelleget ölt, annak magánszemélyek közötti – az egyikük szerint a többi magánszemély csalása miatt elszenvedett – kár megtérítésére vonatkozóan fennálló jogvita rendezése is tárgyát képezi. Ennélfogva az alapeljárásban szóban forgó, felek közötti jogviszonyt „magánjogi jogviszonynak” kell minősíteni, az tehát a 44/2001 rendelet értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmába tartozik (lásd analógia útján: Realchemie Nederland ítélet, C‑406/09, EU:C:2011:668, 41. pont).

33

E rendelet általános rendszere egyébként nem írja elő, hogy a járulékos kérelem sorsa szükségszerűen ossza az elsődleges kérelem sorsát (lásd analógia útján: de Cavel ítélet, 120/79, EU:C:1980:70, 7–9. pont).

34

A 44/2001 rendelet 5. cikkének (4) bekezdése konkrétan felruházza a büntetőbíróságokat – amelyek határozatai nyilvánvalóan ki vannak zárva e rendelet hatálya alól – a vádemelést kísérő polgári jogi igény elbírálására irányuló joghatósággal, aminek az a következménye, hogy a polgári jogi keresettel kapcsolatban hozott határozat e rendelet hatálya alá tartozik. Ebből a rendelkezésből tehát kitűnik, hogy a büntető jellegénél fogva máskülönben a rendelet hatálya alól kizárt büntetőeljárás keretében érvényesített, kártérítés iránti járulékos kérelem az említett rendelet hatálya alá tartozik.

35

Ennélfogva – noha a valamely büntetőbírósághoz benyújtott kártérítési kérelem járulékos a büntetőeljáráshoz képest, az ilyen kérelem az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” körébe tartozik.

36

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a 44/2001 rendelet 1. cikkét akként kell értelmezni, hogy a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg valamely vizsgálóbírónál tett feljelentés e rendelet hatálya alá tartozik, amennyiben annak tárgya a feljelentő által állítólagosan elszenvedett vagyoni kár megtérítése.

37

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 44/2001 rendelet 27. cikkének (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy amennyiben polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tettek feljelentést valamely vizsgálóbírónál, valamely eljárást e rendelkezés értelmében annak ellenére megindítottnak kell tekinteni, hogy a szóban forgó üggyel kapcsolatos előzetes vizsgálat még nem zárult le.

38

Emlékeztetni kell arra, hogy az említett rendelet 27. cikkében a perfüggőségi helyzet meghatározása tekintetében alkalmazott fogalmakat önálló módon, ugyanezen rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel kell értelmezni (Cartier parfums‑lunettes és Axa Corporate Solutions assurances ítélet, C‑1/13, EU:C:2014:109, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

A 44/2001 rendelet egyik célkitűzése – amint az annak (15) preambulumbekezdéséből kitűnik – a párhuzamos eljárások lehetőségének minimumra csökkentése, és annak elkerülése, hogy egymással összeegyeztethetetlen határozatokat hozzanak abban az esetben, ha ugyanazon ügyben több bíróság rendelkezik joghatósággal. Az uniós jogalkotó ennek érdekében kívánt a perfüggőség eseteinek megoldása céljából egyértelmű és hatékony mechanizmust létrehozni. Ebből következik, hogy e célkitűzések elérése érdekében az említett rendelet 27. cikkét tágan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: Mærsk Olie & Gas ítélet, C‑39/02, EU:C:2004:615, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Cartier parfums‑lunettes és Axa Corporate Solutions assurances ítélet, C‑1/13, EU:C:2014:109, 40. pont).

40

Az említett rendelet 27. cikke értelmében ezt a cikket akkor kell alkalmazni, ha a különböző tagállamok bíróságai előtt folyamatban lévő két jogvita felei azonosak és ha a kérelmek jogalapja és tárgya azonos, az említett rendelkezés pedig semmiféle további feltételt nem támaszt (lásd ebben az értelemben: Gubisch Maschinenfabrik ítélet, 144/86, EU:C:1987:528, 14. pont).

41

Ami elsősorban a feleknek a 44/2001 rendelet 27. cikke értelmében vett azonosságát illeti, a Sonntag‑ítéletből (C‑172/91, EU:C:1993:144, 19. pont) és a de Cavel ítéletből (120/79, EU:C:1980:70, 7–9. pont) következik, hogy a büntetőeljárás tárgyát képező magatartás miatt elszenvedett kár megtérítésére irányuló jog megőrzi polgári jogi jellegét, amennyiben e rendelet általános rendszere nem írja elő, hogy a járulékos kérelem sorsa szükségszerűen ossza az elsődleges kérelem sorsát. A felek azonosságát a két eljárásban az egyik vagy másik fél által elfoglalt helyzettől függetlenül kell érteni (Tatry‑ítélet, C‑406/92, EU:C:1994:400, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

A jelen ügyben az a körülmény, hogy a polgári jogi kereset felei nem jogosultak vádat emelni, nem változtathat azon, hogy ezen utóbbiak megegyeznek a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott kereset felpereseivel és alpereseivel, mivel ők szerepelnek a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tett azon feljelentésben is, amellyel a rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (antwerpeni elsőfokú bíróság) mellett működő vizsgálóbírósághoz fordultak.

43

Ami másodsorban a 44/2001 rendelet 27. cikke értelmében vett jogalapot illeti, az magában foglalja a kérelem alapjául felhozott tényállást és jogszabályokat (lásd ebben az értelemben: Mærsk Olie & Gas ítélet, C‑39/02, EU:C:2004:615, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

A jelen ügyben a két párhuzamos eljárásban nem vitatott, hogy az Aertssen társaságok úgy vélik, csalások miatt szenvedtek kárt. E körülmények között nem lehet kizárni, hogy ezen eljárások jogalapja azonos, amit viszont – a felhozott tényállás és jogszabályok összességének elemzése alapján – a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

45

Ami harmadsorban a 44/2001 rendelet 27. cikke értelmében vett tárgyat illeti, a Bíróság pontosította, hogy az a kérelem céljával azonosítható (lásd ebben az értelemben: Gantner Electronic ítélet, C‑111/01, EU:C:2003:257, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezen utóbbi fogalmat nem lehet a kérelmek formális azonosságára korlátozni (lásd ebben az értelemben: Gubisch Maschinenfabrik ítélet, 144/86, EU:C:1987:528, 17. pont), továbbá azt tágan kell értelmezni [lásd ebben az értelemben: Nipponkoa Insurance Co. (Europe) ítélet, C‑452/12, EU:C:2013:858, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].

46

A jelen ügyben nem vitatott, hogy az Aertssen társaságok kérelme az – ideiglenesen nagyjából 200000 euróra becsült – káruk megtérítésére irányul.

47

Ennélfogva – a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálatára is figyelemmel – úgy tűnik, hogy a jelen ítélet 40. pontjában felsorolt valamennyi kritérium teljesül.

48

Egyebekben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a perfüggőség rendezését szolgáló, a 44/2001 rendelettel létrehozott mechanizmus objektív és automatikus jelleget ölt (lásd analógia útján: Gantner Electronic ítélet, C‑111/01, EU:C:2003:257, 30. pont), valamint hogy az az adott bíróságokhoz fordulás időbeli sorrendjén alapul (lásd ebben az értelemben: Weber‑ítélet, C‑438/12, EU:C:2014:212, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; továbbá analógia útján: A‑ítélet, C‑489/14, EU:C:2015:654, 30. pont).

49

Ezután meg kell állapítani, hogy a 44/2001 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése – amennyiben egyetlen kivételt sem tartalmaz – az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi kérelemre vonatkozik. Amint azt a Bíróság a jelen ítélet 36. pontjában megállapította, a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg valamely vizsgálóbírónál tett feljelentés e rendelet hatálya alá tartozik.

50

Végezetül, a jelen ítélet 39. pontjában felidézetteknek megfelelően, a 44/2001 rendelet 27. cikkét – tekintettel az elérni kívánt célkitűzésre, azaz a párhuzamos eljárások és az egymással összeegyeztethetetlen határozatok lehetőségének minimumra csökkentésére – tágan kell értelmezni. Márpedig amennyiben valamely személy polgári jogi igénnyel lépett fel valamely vizsgálóbíró előtt, párhuzamos eljárásokat eredményezne és összeegyeztethetetlen határozatok kockázatát vonná maga után az, ha az említett cikket nem lehetne alkalmazni akkor, ha ugyanazon polgári jogi kereset – azaz az ugyanazon feleket érintő, ugyanazon jogalappal és ugyanabban a tárgyban benyújtott valamely kérelem – kapcsán valamely más tagállam bármely más bíróságához fordulnának, ami ellentétes lenne ezzel a célkitűzéssel.

51

E tekintetben – amint arra az Európai Bizottság írásbeli észrevételeiben rámutat – nem releváns az a körülmény, hogy az előzetes vizsgálat kimenetelét bizonytalanság övezi. Ez a bizonytalanság ugyanis bármely típusú, még folyamatban lévő kérelemre jellemző, ekként pedig fennáll minden olyan esetben, amikor perfüggőségi helyzet alakulhat ki.

52

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 27. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy amennyiben polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tettek feljelentést valamely vizsgálóbírónál, valamely eljárást e rendelkezés értelmében annak ellenére megindítottnak kell tekinteni, hogy a szóban forgó üggyel kapcsolatos előzetes vizsgálat még nem zárult le.

53

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében annak meghatározását kéri, hogy amennyiben valamely személy polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg tesz feljelentést valamely vizsgálóbírónál, a 44/2001 rendelet 27. cikkének (1) bekezdését és 30. cikkét hogyan kell értelmezni a bírósághoz fordulás e rendelkezések értelmében vett időpontjának meghatározása céljából.

54

Egyrészről emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet 27. cikkének (1) bekezdése értelmében a különböző tagállamok bíróságai előtti perfüggőség esetén a később eljáró bíróság az elsőként eljáró bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást. Másrészről az említett rendelet 27. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy amennyiben az elsőként eljáró bíróság joghatóságát állapítják meg, a később eljáró bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.

55

Ezen túlmenően, amennyiben a jelen ítélet 40. pontjában szereplő anyagi feltételek teljesülnek, perfüggőség attól kezdve áll fenn, hogy különböző tagállamok két bírósága előtt végérvényesen keresetet indítottak, azaz még mielőtt az alperesek ismertethették volna álláspontjukat (lásd ebben az értelemben: Gantner Electronic ítélet, C‑111/01, EU:C:2003:257, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

A 44/2001 rendelet nem pontosítja, hogy mely körülmények között kell az elsőként eljáró bíróság joghatóságát az e rendelet 27. cikke értelmében véve „megállapítottnak” tekinteni (Cartier parfums‑lunettes és Axa Corporate Solutions assurances ítélet, C‑1/13, EU:C:2014:109, 31. pont). A jelen ítélet 48. pontjában felidézetteknek megfelelően azonban az e cikkben előírt eljárási jogi szabály az adott bíróságokhoz fordulás időbeli sorrendjén alapul.

57

Az említett rendelet 30. cikke egységesen és önálló módon határozza meg e rendelet II. fejezete perfüggőséggel kapcsolatos 9. szakaszának alkalmazásában a bírósághoz fordulás időpontjának tekinthető időpontot. E cikk értelmében a bírósághoz fordulás időpontja vagy az eljárást megindító irat, illetve azzal egyenértékű irat bírósághoz történő benyújtásának időpontja, feltéve hogy a felperes ezt követően nem mulasztja el az alperes részére történő kézbesítés érdekében számára előírt intézkedések megtételét vagy – ha az iratot a bírósághoz történő benyújtást megelőzően kell kézbesíteni – az az időpont, amikor azt a kézbesítésére hatáskörrel rendelkező intézmény megkapja, feltéve hogy a felperes ezt követően nem mulasztja el az iratnak a bírósághoz történő benyújtása érdekében számára előírt intézkedések megtételét. Ily módon ez a cikk a nemzeti bíróságokhoz fordulás két módját, az eljárást megindító irat bírósághoz történő benyújtását, illetve ezen irat kézbesítését írja elő.

58

Következésképpen a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a feljelentés polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg történő megtételének időpontjában az Aertssen társaságok – az alkalmazandó nemzeti jog értelmében – kötelesek voltak‑e előzetesen kézbesíteni ezt a feljelentést.

59

Ilyen előzetes kézbesítési kötelezettség hiányában azt kell megállapítani, hogy a rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (antwerpeni elsőfokú bíróság) mellett működő vizsgálóbírósághoz fordulás időpontja a feljelentés polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg e vizsgálóbíróságnál történő megtételének időpontja, feltéve azonban, hogy az Aertssen társaságok ezt követően nem mulasztották el a benyújtott iratnak az alperesek számára történő, ezt követő kézbesítéséhez – szintén az alkalmazandó nemzeti jog értelmében – szükséges intézkedések megtételét. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis kitűnik, hogy az Aertssen társaságok a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg olyan alperesekkel – azaz a jelen ítélet 11. pontjában említett személyekkel – szemben tették meg feljelentésüket a vizsgálóbírónál, amely személyek azonossága ismert.

60

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a harmadik kérdésre azt a válasz kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 30. cikkét akként kell értelmezni, hogy amennyiben valamely személy a polgári jogi igény érvényesítésével egyidejűleg valamely vizsgálóbírónál olyan irat benyújtásával tesz feljelentést, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog szerint nem kell kézbesíteni a benyújtást megelőzően, a bírósághoz fordulás időpontjának az e feljelentés megtételének időpontját kell tekinteni.

61

Mivel a negyedik kérdést arra az esetre terjesztették elő, ha a második kérdésre a Bíróság nemleges választ ad, e második kérdésre azonban a Bíróság igenlő választ adott, a negyedik kérdésre nem kell választ adni. Az első három kérdésre adott válaszra figyelemmel az ötödik és a hatodik kérdést sem kell megválaszolni.

62

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: