—

a Saatgut‑Treuhandverwaltungs GmbH képviseletében K. von Gierke és E. Trauernicht Rechtsanwälte,

—

a Gerhard und Jürgen Vogel GbR, valamint G. és J. Vogel képviseletében J. Beismann és M. Miersch Rechtsanwälte,

—

a spanyol kormány képviseletében A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben,

—

a holland kormány képviseletében M. Bulterman, C. Schillemans és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében G. von Rintelen és I. Galindo Martín, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közösségi növényfajta‑oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27‑i 2100/94/EK tanácsi rendelet (HL L 227., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.) és a 2100/94/EK tanácsi rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében biztosított mezőgazdasági mentesség érvényesítésének végrehajtási szabályairól szóló [helyesen: a 2100/94/EK tanácsi rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében biztosított eltérés érvényesítésének végrehajtási szabályairól szóló], 1995. július 24‑i 1768/95/EK bizottsági rendelet (HL L 173., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 63. o.) egyes rendelkezéseinek értelmezésére irányul.

2

Ezt a kérelmet a Finita ősziárpafajta közösségi növényfajta‑oltalmi jogosultjának érdekeit képviselő Saatgut‑Treuhandverwaltungs GmbH (a továbbiakban: STV) és a Gerhard und Jürgen Vogel GbR mezőgazdasági társaság, valamint a társaság személyes felelősséggel tartozó tagjai, Gerhard és Jürgen Vogel (a továbbiakban együttesen: Vogel és társa) között az említett növényfajta utóbbiak általi vetésével kapcsolatban folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 2100/94 rendelet „Közösségi növényfajta‑oltalmi jogok jogosultját megillető jogok és a tiltott cselekmények” című 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A közösségi növényfajta‑oltalom feljogosítja a közösségi növényfajta‑oltalom jogosultját vagy jogosultjait (a továbbiakban: a jogosultat) a (2) bekezdésben foglalt tevékenységek folytatására.

(2)   A 15. és 16. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, az oltalom alatt álló fajta fajtaösszetevői vagy betakarított terménye (a továbbiakban mindkettő: az anyag) vonatkozásában az alábbi tevékenységek kizárólag a jogosult felhatalmazásával folytathatók:

[...]

A jogosult a felhatalmazását feltételekhez és korlátozásokhoz kötheti.

[...]”

4

E rendelet „A közösségi növényfajta‑oltalmi jogoktól való eltérések” című 14. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A 13. cikk (2) bekezdése ellenére és a mezőgazdasági termelés védelme érdekében a mezőgazdasági termelők jogosultak azon betakarított termény saját birtokukon történő felhasználására szaporítás céljából, amelyet valamely, közösségi növényfajta‑oltalom alatt álló fajta (kivéve a hibrid vagy szintetikus fajtákat) szaporítóanyagának saját birtokukon történő elültetése révén nyertek.

(2)   Az (1) bekezdés rendelkezései kizárólag az alábbi mezőgazdasági növényfajokra alkalmazandók:

[...]

[...]

Hordeum vulgare L. – Árpa

[...]

(3)   Az (1) bekezdésben foglalt korlátozás [helyesen: eltérés] hatálybalépéséhez, továbbá a nemesítő és a mezőgazdasági termelő jogos érdekeinek védelméhez szükséges feltételeket e rendelet hatálybalépését megelőzően a 114. cikk szerinti végrehajtási szabályokban kell megállapítani az alábbi szempontok alapulvételével:

[...]

5

Az említett rendelet 94. cikke, amely a növényfajta bitorlást megvalósító felhasználása esetén indítható polgári jogi eljárásokra vonatkozik, a következőket írja elő:

„(1)   A jogosult jogosan indíthat pert az alábbiak ellen a jogbitorlás megakadályozása, arányos kártérítés fizetése vagy mindkettő érdekében:

(2)   Aki szándékosan vagy gondatlanul elköveti a fentieket, a jogosultnak a nevezett tevékenység eredményeképpen bekövetkező minden egyéb kára vonatkozásában kártérítésre kötelezhető. Kevésbé súlyos gondatlanság esetén a fenti követelés a gondatlanság mértéke arányában csökkenthető, de a csökkentés nem lehet olyan mértékű, hogy a kártérítési követelés összege a jogbitorlást elkövetett [helyesen: elkövető] személy oldalán keletkezett előnyök értékét ne érje el.”

6

Az 1768/95 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a rendelet a 2100/94 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében szabályozott eltérés feltételeinek érvényesítésére irányuló végrehajtási szabályokat állapítja meg.

7

E rendelet 2. cikke a következőket tartalmazza:

„(1)   A nemesítőt képviselő jogosult és a mezőgazdasági termelő egymás jogos érdekeit védelmezve tesz eleget az 1. cikkben foglalt feltételeknek.

(2)   A jogos érdekek védelme nem tekinthető biztosítottnak, ha egy vagy több ilyen érdek jelentősen sérül anélkül, hogy a közöttük fennálló ésszerű egyensúly fenntartásának szükségességére, vagy az adott feltétel célja és megvalósításának tényleges hatása közti arányosságra figyelmet fordítanának.”

8

Az említett rendelet „Egyéni fizetési kötelezettség” címet viselő 6. cikke az (1) bekezdésében így rendelkezik:

„A (2) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül, a mezőgazdasági termelőnek a méltányos térítésre [helyesen: méltányos díjazásra] vonatkozó egyéni fizetési kötelezettsége akkor keletkezik, amikor a szántóföldön ténylegesen szaporítási célra fordítja a betakarítás eredményét [helyesen. a betakarított terményt].

A fizetési határidőt és a fizetési módot a jogosult határozhatja meg. A kötelezettség keletkezésének időpontjánál korábbi fizetési határidőt azonban nem jelölhetnek meg.”

9

Ugyanezen rendelet „Mezőgazdasági kistermelők” című 7. cikke (2) bekezdésében a következőket írja elő:

„A mezőgazdasági termelő gazdaságának azok a területei, amelyeken növénytermesztés folyt, de – időlegesen vagy állandóan jelleggel – a művelésből kivonták a július 1‑jén kezdődő és a következő naptári év június 30‑ig tartó gazdasági évben (»gazdasági év«), amikor a térítés megfizetése esedékes lenne, még növénytermesztésre szolgáló területnek minősülnek, ha a Közösség vagy valamelyik érintett tagállam e művelésből való kivonásért támogatást vagy kompenzációs kifizetést nyújt.”

10

Az 1768/95 rendelet „Jogsértés” című 17. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A jogosult hivatkozhat a közösségi növényfajta‑oltalommal ráruházott jogokra bármely olyan személlyel szemben, aki az alaprendelet 14. cikkében foglalt mentesség [helyesen: eltérés] bármely feltételét vagy korlátozását megsérti.”

11

A több, oltalom alatt álló növényfajta jogosultját tömörítő STV többek között a 2100/94 rendelet alapján oltalom alatt álló Finita ősziárpa‑fajta jogosultjának jogait is kezeli. Az STV internetes oldalán közzétesz egy olyan listát, amely azokat az oltalom alatt álló növényfajtákat tartalmazza, amelyek tekintetében a jogok különböző gazdasági évek során történő kezelését rábízták, valamint az ezen fajták vetése után járó összegeket. Ezenkívül az STV minden évben – konkrét növényfajta megjelölése nélkül – felhívja a mezőgazdasági termelőket arra, hogy adjanak tájékoztatást a jogkezelőként hozzá tartozó, oltalom alatt álló növényfajták esetleges vetéseiről, és e célból megküldi részükre a vetési nyilatkozat formanyomtatványait és egy jegyzékes útmutatót, amely felsorolja az összes olyan növényfajtát, amely tekintetében az STV az adott gazdasági évben jogokat kezel, valamint megnevezi a növényfajta‑oltalmi jogosultakat és a hasznosítási jogot élvező személyeket. Az STV‑vel szerződéses kapcsolatban nem álló Vogel és társa nem válaszolt ezekre az információkérésekre.

12

2011. december 16‑án az STV egy feldolgozó révén tudomást szerzett arról, hogy a Vogel és társa a 2010/2011‑es gazdasági évben többek között a Finita ősziárpafajtához tartozó 35 mázsa vetőmagot is előkészíttetett szaporítás céljára.

13

2012. május 31‑i levelével az STV felszólította a Vogel és társát, hogy ellenőrizze a Finita ősziárpafajta vetésére vonatkozóan az említett feldolgozótól általa kapott információkat, tájékoztassa őt erről a vetésről, és legkésőbb 2012. június 20‑ig küldje meg a válaszát. A Vogel és társa nem válaszolt erre a levélre.

14

2012. július 27‑i levelével az STV a Finita ősziárpafajta vetőmagjainak engedélyezett felhasználásáért fizetendő, az úgynevezett C engedély díjának megfelelő mértékben összesen 262,50 euró megfizetését követelte a Vogel és társától az oltalom alatt álló fajta bejelentés nélküli vetése miatt keletkezett kár megtérítése címén. A fizetés elmaradása miatt az STV 2013. március 18‑i beadványával a 2100/94 rendelet 94. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján keresetet terjesztett elő az említett kártérítés összegének megfizetése iránt.

15

Kérelme alátámasztásául az STV előadja, hogy a Vogel és társa a 2100/94 rendelet 94. cikkének (1) bekezdése alapján köteles a részére méltányos díjazást fizetni a C engedély teljes díjának megfelelő összegben, mivel az e rendelkezés értelmében vett „jogosulatlan” vetés jogsértését valósította meg, és nem élhet a rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében biztosított eltéréssel, mivel nem teljesítette az említett rendelet 14. cikke (3) bekezdésének negyedik francia bekezdése szerinti díjfizetési kötelezettséget. Az STV ezenkívül azt állítja, hogy ezt a fizetési kötelezettséget függetlenül attól teljesíteni kell, hogy az érintett fajtaoltalom jogosultja kért‑e információkat, és hogy a mezőgazdasági termelő köteles főszabály szerint vetés előtt, de mindenképpen azon gazdasági év vége előtt, amelynek során a vetésre sor került, teljesíteni e fizetési kötelezettséget. Egyébiránt úgy véli, hogy az internetes oldalán közzétett információk és a jogkezelőként hozzá tartozó, oltalom alatt álló összes növényfajta felsorolását tartalmazó, a mezőgazdasági termelőknek évente megküldött útmutató alapján az érintettek maguk is kiszámíthatják, és így ki is fizethetik az ezen fajták vetése után járó összeget.

16

A Vogel és társa vitatja, hogy kártérítés címén a C engedély teljes díjának megfelelő összegű tartozása állna fenn. Álláspontja szerint legfeljebb csak a 2100/94 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében értelmében „jogosultnak” minősülő vetés alapján csökkentett összeg megfizetésére köteles. Egyebekben előadja, hogy nem volt köteles válaszolni a 2012. március 31‑i információkérésre, mivel az nem a folyamatban levő gazdasági évre vonatkozott. A Vogel és társa szerint ahhoz, hogy a kártérítéshez való jog feltételeit teljesültnek lehessen tekinteni, fenn kell állnia az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásának.

17

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy az STV arra vonatkozó állítása, miszerint a mezőgazdasági termelő köteles a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének negyedik francia bekezdése szerinti díjat saját kezdeményezésére még a vetések előtt megfizetni, kételyeket vet fel, különösen az 1768/95 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésére tekintettel. Megjegyzi, hogy ez utóbbi rendelkezés ellentétesnek tűnik azzal az állásponttal, hogy a mezőgazdasági termelőnek ezt a díjat előre, még a vetés előtt ki kellene fizetnie. E bíróság ezenkívül arra is rámutat, hogy ha az említett díjat teljesíteni lehet az oltalom alatt álló fajta vetése után, felmerül a kérdés, hogy a mezőgazdasági termelő mely időpontig köteles a díjat megfizetni ahhoz, hogy élhessen a 2100/94 rendelet 14. cikkében foglalt eltéréssel, és ezáltal kikerüljön a rendelet bitorlásra vonatkozó 94. cikkében foglalt rendelkezések hatálya alól. Az említett bíróság szerint a 2100/94 rendeletben és az 1768/95 rendeletben foglalt rendelkezések erre a kérdésre – amelyet eddig a Bíróságnak sem volt alkalma megválaszolni – nem adnak egyértelmű és pontos választ.

18

E körülmények között a Landgericht Mannheim felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

19

A kérdést előterjesztő bíróság kérdései, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, lényegében arra irányulnak, hogy az a mezőgazdasági termelő, aki anélkül, hogy erről az érintett növényfajta‑oltalom jogosultjával szerződéses megállapodást kötött volna, egy oltalom alatt álló növényfajta vetés révén nyert szaporítóanyagát (vetőmag) használta fel, milyen határidőn belül köteles teljesíteni a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének negyedik francia bekezdése alapján járó méltányos díjazás (a továbbiakban: eltérő méltányos díjazás) megfizetésére vonatkozó kötelezettséget ahhoz, hogy élhessen a 14. cikkben foglalt, a jogosult felhatalmazásának megszerzésére irányuló kötelezettségtől való eltéréssel.

20

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2100/94 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése alapján a növényfajta‑oltalom jogosultjának felhatalmazása szükséges az oltalom alatt álló fajta fajtaösszetevői vagy betakarított terménye vonatkozásában többek között az előállításhoz vagy újbóli előállításhoz (többszörözéshez) is. Ezzel összefüggésben e rendelet 14. cikkének (1) bekezdése eltérést enged ettől az elvtől annyiban, hogy a betakarított termény mezőgazdasági termelők általi saját birtokukon, szaporítás céljából történő felhasználása nincs a jogosult felhatalmazásához kötve, ha a mezőgazdasági termelők megfelelnek az említett rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében kifejezetten említett egyes feltételeknek (lásd: Geistbeck‑ítélet, C‑509/10, EU:C:2012:416, 21 és 22. pont).

21

A 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének negyedik francia bekezdésében foglalt egyik feltétel az említett felhasználás után járó eltérő méltányos díjazásnak az érintett növényfajta‑oltalom jogosultja részére történő megfizetése.

22

Az a mezőgazdasági termelő, aki nem fizet méltányos díjazást a jogosultnak, miközben egy oltalom alatt álló fajta szaporítóanyagának vetése révén nyert terményt hasznosít, nem hivatkozhat a 2100/94 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésére, és következésképpen úgy kell tekinteni, mint aki az arra vonatkozó felhatalmazás nélkül folytatja az e rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében szereplő valamely tevékenységet. Ennélfogva a jogosult ugyanezen rendelet 94. cikkéből következően jogosan indíthat pert a mezőgazdasági termelő ellen a jogbitorlás megakadályozása, méltányos díjazás fizetése vagy mindkettő érdekében. Szándékosság vagy gondatlanság esetén a mezőgazdasági termelő köteles ezenfelül a jogosult által elszenvedett károk megtérítésére is (Schulin‑ítélet, C‑305/00, EU:C:2003:218, 71. pont).

23

A kérdést előterjesztő bíróság először is azt kérdezi, hogy az érintett mezőgazdasági termelőnek azelőtt kell‑e kifizetnie az eltérő méltányos díjazást, hogy a szántóföldön ténylegesen szaporítási célra fordítja a betakarított terményt.

24

E tekintetben az 1768/95 rendelet 6. cikke, amely megállapítja az eltérő méltányos díjazás fizetésére vonatkozó kötelezettség végrehajtási szabályait, (1) bekezdésének második albekezdésében úgy rendelkezik, hogy bár a fizetési határidőt és a fizetési módot az érintett növényfajta‑oltalom jogosultja határozhatja meg, a fizetést nem követelheti a méltányos díjazásra vonatkozó fizetési kötelezettség keletkezésének időpontjánál korábban. E rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében e kötelezettség akkor keletkezik, amikor a mezőgazdasági termelő a szántóföldön ténylegesen szaporítási célra fordítja az oltalom alatt álló fajta betakarított terményét. Ebből következően ez a mezőgazdasági termelő még azt követően is eleget tehet az említett kötelezettségnek, hogy elvetette az oltalom alatt álló fajta betakarított terményét, mivel ennek a szántóföldön szaporítási célra történő tényleges felhasználása nem az eltérő méltányos díjazás megfizetése esedékességi időpontjának, hanem annak az időpontnak minősül, amelytől számítva ez a díjazás követelhetővé válik.

25

Az említett rendelkezés alapján azt lehet állítani, hogy a mezőgazdasági termelő még azután is teljesítheti az eltérő méltányos díjazás megfizetésére vonatkozó kötelezettségét, hogy ténylegesen elvetette az oltalom alatt álló fajta betakarított terményét, ugyanakkor ez a rendelkezés nem állapít meg határidőt arra, hogy meddig kell ennek a mezőgazdasági termelőnek megfizetnie ezt a díjazást abban az esetben, ha a jogosult az 1768/95 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján nem szabott meg számára határidőt.

26

E tekintetben a Vogel és társa, valamint a spanyol kormány lényegében azt állítja, hogy az említett határidő meghatározatlan ideig tarthat. Utóbbiak pontosan az 1768/95 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésére alapítják álláspontjukat, és e tekintetben rámutatnak arra, hogy míg e rendelkezés a fizetési kötelezettség keletkezését szabályozza, addig az esedékességéről nem rendelkezik.

27

Egy ilyen értelmezés azonban nem fogadható el.

28

Először is ugyanis – miként erre a főtanácsnok indítványának 39. pontjában rámutatott – annak megengedése, hogy egy oltalom alatt álló növényfajta vetés révén nyert szaporítóanyagát (vetőmag) felhasználó mezőgazdasági termelő időbeli korlátozás nélkül tehessen eleget az eltérő méltányos díjazás megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek, és ezáltal korlátlan ideig hivatkozhasson a 2100/94 rendelet 14. cikkében foglalt eltérésre, megfosztaná a rendelet 94. cikkében előírt bírósági eljárásokat hatékony érvényesülésüktől. Ezenfelül e 94. cikkel, amely bírósági eljárást helyez kilátásba azon jogbitorlókkal szemben, akik nem tettek eleget e fizetési kötelezettségnek, ellentétben áll az, hogy az utóbbi még azt követően is rendezhesse helyzetét, hogy az oltalom jogosultja felfedezte az oltalom alatt álló növényfajta eltitkolt felhasználását. Következésképpen kizárólag a fizetési határidő előírása biztosíthatja az említett bírósági eljárások hatékony gyakorlását.

29

Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag a növényfajta‑oltalom jogosultjainak felelőssége figyelemmel kísérni és felügyelni az oltalom alatt álló növényfajoknak az engedélyezett vetés során való felhasználását, és ennélfogva e jogosultak az érintett mezőgazdasági termelők jóhiszeműségére és együttműködésére vannak utalva (Geistbeck‑ítélet, C‑509/10, EU:C:2012:416, 42. pont). Így amennyiben nincsen előírva, hogy a mezőgazdasági termelőknek pontosan milyen határidőn belül kell eleget kell tenniük az eltérő méltányos díjazás megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek, ez arra bátoríthatja a termelőket, hogy a végtelenségig halogassák a fizetést abban a reményben, hogy végül teljesen elkerüljék. Márpedig annak megengedése, hogy a mezőgazdasági termelők elmulaszthassák a jogosultakkal szemben fennálló kötelezettségeiket, ellentétben áll az 1768/95 rendelet (2) bekezdésében meghatározott, a mezőgazdasági termelők és az érintett jogosultak kölcsönös jogos érdekei között fennálló ésszerű egyensúly fenntartására irányuló célkitűzésnek.

30

Annak megvizsgálásakor, hogy a vonatkozó rendelkezések ténylegesen előírnak‑e fizetési határidőt, rá kell mutatni arra, hogy az 1768/95 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint az a gazdasági év, amely folyamán a díjazás megfizetése esedékes, július 1‑jén kezdődik és a következő naptári év június 30‑ig tart. Jóllehet ez a rendelkezés a mezőgazdasági kistermelők növénytermesztésre szolgáló területeinek meghatározására irányul, azt is kifejezésre juttatja, hogy azt a gazdasági évet, amelynek során egy oltalom alatt álló növényfajta vetés révén nyert szaporítóanyagát (vetőmag) felhasználták, a rendeletet kibocsátó intézmény a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének végrehajtási szabályainak meghatározásakor az eltérő méltányos díjazás megfizetése határidejének tekintette.

31

Ezért azt a mezőgazdasági termelőt, aki nem fizette meg az eltérő méltányos díjazást annak a gazdasági évnek a lejártakor, amelynek során anélkül, hogy erről az oltalom jogosultjával szerződéses megállapodást kötött volna, felhasználta egy oltalom alatt álló növényfajta vetés révén nyert szaporítóanyagát, úgy kell tekinteni, mint aki a 2100/94 rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében megjelölt tevékenységeket jogosulatlanul folytatja, ami alapján a jogosult megindíthatja az e rendelet 94. cikkében előírt bírósági eljárásokat.

32

A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy ahhoz, hogy annak a mezőgazdasági termelőnek, aki anélkül, hogy erről az érintett növényfajta‑oltalom jogosultjával szerződéses megállapodást kötött volna, felhasználta egy oltalom alatt álló növényfajta vetés révén nyert szaporítóanyagát (vetőmag), az esedékes méltányos díjazást azon gazdasági év lejártáig kell megfizetnie, amelynek során a felhasználás megtörtént, azaz legkésőbb az újravetés időpontját követő június 30‑ig, hogy élhessen a 2100/94 rendelet 14. cikkében foglalt, a jogosult felhatalmazásának megszerzésére irányuló kötelezettségtől való eltéréssel.

33

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Annak a mezőgazdasági termelőnek, aki anélkül, hogy erről az érintett növényfajta‑oltalom jogosultjával szerződéses megállapodást kötött volna, felhasználta egy oltalom alatt álló növényfajta vetés révén nyert szaporítóanyagát (vetőmag), az esedékes méltányos díjazást azon gazdasági év lejártáig kell megfizetnie, amelynek során a felhasználás megtörtént, azaz legkésőbb az újravetés időpontját követő június 30‑ig, hogy élhessen a közösségi növényfajta‑oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27‑i 2100/94/EK tanácsi rendelet 14. cikkében foglalt, a jogosult felhatalmazásának megszerzésére irányuló kötelezettségtől való eltéréssel.