—

M. J. Regojo Dans képviseletében J. Pérez de Sevilla y Gitard és A. Regojo Dans abogados,

—

a spanyol kormány képviseletében L. Banciella Rodríguez‑Miñón, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Varone avvocato dello Stato,

—

az Európai Bizottság képviseletében R. Vidal Puig és J. Enegren, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18‑án kötött keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 3. szakasza 1. pontjának és 4. szakasza 4. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az M. J. Regojo Dans és munkáltatója, a Consejo de Estado (államtanács) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy ez utóbbi a munkavállalótól, annak a spanyol jog értelmében vett sajátos, „eventual” alkalmazotti (a továbbiakban: kisegítő alkalmazott) minősége miatt, megtagadta a szolgálati idő alapján, háromévenként járó juttatások nyújtását.

3

Az 1999/70 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv célja „a mellékletben szereplő […] keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást […] általános iparági szervezetek (ESZSZ, UNICE és CEEP) kötöttek”.

4

A keretmegállapodás célja az 1. szakasz meghatározása szerint:

5

A keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának szövege a következő:

„Ez a megállapodás olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek.”

6

A keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontjában szereplő fogalommeghatározás értelmében a határozott időre alkalmazott munkavállaló „az a munkavállaló, aki a munkáltató és a munkavállaló által közvetlenül létesített, határozott időre létrejött munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, ahol a szerződés [helyesen: munkaszerződés vagy munkaviszony] megszűnését olyan objektív feltételek útján állapítják meg, mint meghatározott időpont elérése, meghatározott feladat elvégzése vagy meghatározott esemény bekövetkezése”.

7

A keretmegállapodás 3. szakasza 2. pontjának meghatározása szerint az „»összehasonlítható állandó munkavállaló« [helyesen: összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott munkavállaló]: határozatlan időre szóló munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló, aki ugyanannál a vállalkozásnál dolgozik, és akit ugyanolyan vagy hasonló munkára/tevékenységre alkalmaztak, kellő figyelmet szentelve a szakmai/gyakorlati ismereteknek. Ahol nincs összehasonlítható, állandó munkavállaló, ott az összehasonlítást az irányadó kollektív szerződésre, vagy ennek hiányában a nemzeti törvényekre, kollektív megállapodásokra vagy a gyakorlatra történő hivatkozással végzik”.

8

A keretmegállapodásnak „A megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalmának elve” címet viselő 4. szakaszának 1., 3. és 4. pontja a következőt írja elő:

[…]

9

Az említett keretmegállapodásnak „A visszaélés megakadályozására irányuló intézkedések” című 5. szakasza az alábbiakat mondja ki:

10

A spanyol alkotmány 149. cikke (1) bekezdésének 18. pontja a közigazgatási szervekre alkalmazandó jogi rendszer és tisztviselőik személyi szabályzatának meghatározását illetően kizárólagos hatáskört ruház a spanyol államra.

11

Az állam e hatáskör alapján elfogadta a köztisztviselőkre vonatkozó alapszabályzatról szóló, 2007. április 12‑i 7/2007. sz. törvényt (Ley 7/2007 del Estatuto básico del empleado público; a BOE 2007. április 13‑i 89. száma, 16270. o.; a továbbiakban: 7/2007. sz. törvény).

12

A 7/2007. sz. törvénynek „A köztisztviselők fogalma és típusai” című 8. cikke így rendelkezik:

„(1)   Köztisztviselők a közigazgatási szerveknél díjazás ellenében közérdekű feladatokat ellátó személyek.

(2)   A köztisztviselők az alábbi csoportokba sorolhatók:

13

A 7/2007. sz. törvény 9. cikke a határozatlan időre kinevezett köztisztviselőket az alábbi módon határozza meg:

„(1)   Határozatlan időre kinevezett köztisztviselők azok a törvény alapján kinevezett személyek, akik a közigazgatási jog által szabályozott szolgálati viszony keretében közigazgatási szervnél dolgoznak, és díjazás ellenében állandó jellegű szakmai feladatokat látnak el.”

(2)   Minden esetben kizárólag a köztisztviselők feladata az adott közigazgatási szervre vonatkozó végrehajtási törvény feltételei keretében azon feladatok ellátása, amelyek a közhatalom gyakorlásában, vagy az állam és a közigazgatási szervek közérdekeinek védelmében való közvetlen vagy közvetett részvételt jelentik.”

14

A 7/2007. sz. törvény 12. cikke a kisegítő alkalmazott fogalmát az alábbiak szerint határozza meg:

(1)   Kisegítő alkalmazott az a személy, aki kinevezés alapján és nem állandó jelleggel, kizárólag kifejezetten bizalmi és különleges tanácsadási jellegűnek minősülő feladatokat végez, és díjazása az e célra rendelt költségvetési előirányzatokból történik.

(2)   Az e törvény végrehajtására hozott közszolgálati törvények meghatározzák a közigazgatás azon kormányzati szerveit, amelyek ilyen típusú köztisztviselőket alkalmazhatnak. A maximális létszámot az illetékes kormányzati szervek állapítják meg. E szám és a díjazás feltételei nyilvánosak.

(3)   A kinevezésre és a jogviszony megszüntetésére bármikor sor kerülhet. A jogviszony megszűnik azon szerv megszűnésével, amelynek a számára az alkalmazott a bizalmi és tanácsadási jellegű feladatot ellátta.

(4)   A kisegítő alkalmazotti jogállás nem tekinthető érdemnek a közszolgálatba történő felvétel vagy a belső előmenetel szempontjából […]

(5)   A kisegítő alkalmazottakra – amennyiben ez jogállásuk jellegének megfelel – a határozatlan időre kinevezett köztisztviselőkre vonatkozó általános szabályozást kell alkalmazni.”

15

A 7/2007. sz. törvény köztisztviselők illetményrendszeréről szóló III. fejezete alatt található 22. cikke értelmében a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők illetménye alap‑ és kiegészítő illetményből áll.

16

A 7/2007. sz. törvény 23. cikke így rendelkezik:

„Az állami költségvetésről szóló törvényben megállapított alapilletmények a következő elemekből adódnak össze:

17

A 7/2007. sz. törvény 25. cikke a határozott időre kinevezett köztisztviselők illetményéről az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A határozott időre kinevezett köztisztviselők alcsoportok, vagy ha ilyen nincs, szakmai besorolási csoport szerint alapilletményben és rendkívüli díjazásban részesülnek. A 24. cikk b), c) és d) pontja és a kinevezés szerinti beosztásba vagy fokozatba való kerülési kategóriák alapján illetménykiegészítést is kapnak.

(2)   A jelen szabályzat hatálybalépését megelőzően teljesített közszolgálatnak megfelelő, hároméves szolgálati időszakokat elismerik, ezek azonban a díjazás tekintetében csak a törvény hatálybalépésétől kezdve váltanak ki joghatást.”

18

A 2012. évi állami általános költségvetésről szóló, 2012. június 29‑i 2/2012. sz. törvény (Ley 2/2012 de Presupuestos Generales del Estado para el año 2012; a BOE 2012. június 30‑i 156. száma, 46432. o.) 26. cikkének (4) bekezdésében az alábbiakat írja elő:

„A kisegítő alkalmazottak a közigazgatási minisztérium által a feladataik besorolása alapján alcsoportok vagy besorolási csoportok szerint részesülnek illetményben és rendkívüli juttatásban, valamint a kisegítő alkalmazottak részére fenntartott és általuk ellátott munkakör szerint kiegészítő illetményben […].

A határozatlan időre kinevezett olyan köztisztviselők, aktív szolgálatban állók vagy különleges megbízatással rendelkezők, akik kisegítő alkalmazottak számára fenntartott álláshelyeket töltenek be, besorolási csoportjuknak vagy alcsoportjuknak megfelelő illetményben részesülnek, beleértve adott esetben a háromévenként járó juttatást is és az általuk betöltött álláshelynek megfelelő kiegészítő juttatásokat.”

19

A közszolgálat reformjáról szóló, 1984. augusztus 2‑i 30/1984. sz. törvény (Ley 30/1984 de Medidas para la Reforma de la Función Pública; a BOE 1984. augusztus 3‑i 185. száma, 22629. o., a továbbiakban: 30/1984. sz. törvény) tartalmazza az „Az álláshelyek betöltésére vonatkozó eljárás” című 20. cikket. E cikk (2) és (3) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„(2)   A kormány és saját hatáskörükön belül az autonóm közösségek kormányzati tanácsai, valamint a helyi önkormányzatok képviselő‑testületei meghatározzák a kisegítő alkalmazottak számára fenntartott álláshelyek számát, azok jellemzőivel és díjazásával, az e célra rendelt költségvetési előirányzatok keretein belül.

A kisegítő alkalmazottak kizárólag bizalmi és különleges tanácsadási jellegűnek minősített feladatokat végeznek, kinevezésük és jogviszonyuk megszüntetése, amely szabadon gyakorolható, kizárólag a miniszterek, államtitkárok és adott esetben az autonóm közösségek kormányzati tanácsadóinak és a helyi önkormányzatok képviselőtestületei elnökeinek feladata. A kisegítő alkalmazotti jogviszony megszűnik azon hatóság megszűnésével, amelynek a számára az alkalmazott a bizalmi és tanácsadási feladatot ellátta.

(3)   A kisegítő alkalmazott számára biztosított álláshely semmilyen esetben sem tekinthető érdemnek a közszolgálatba történő felvétel vagy a belső előmenetel szempontjából.”

20

Az alapeljárás felperese 1996. március 1‑jétől a Consejo de Estado kisegítő alkalmazottja, és az állandó tanácsos titkárságát vezeti.

21

1980. július 4. és 1996. március 1‑je között a Tribunal Constitucionalnál (alkotmánybíróság) és a Consejo Económico y Socialnál (gazdasági és szociális tanács) is dolgozott kisegítő alkalmazottként.

22

Az alapeljárás felperese 2012. január 25‑én kérelmet nyújtott be a Consejo de Estadóhoz, amelyben egyrészt azt kérte, hogy az 1980 óta különböző közigazgatási szerveknél végzett munkája tekintetében ismerjék el a háromévente járó juttatásokhoz való jogát, és fizessék meg számára az utolsó négy évben ezen a jogcímen őt megillető összeget.

23

A Consejo de Estado elnöke 2012. július 24‑i határozatával elutasította e kérelmet.

24

Ekkor az alapeljárás felperese e határozat ellen megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság előtt, arra hivatkozva, hogy e határozat nem felel meg az uniós jognak, különösen pedig a keretmegállapodás 4. szakaszának.

25

E bíróság előadja, hogy a 7/2007. sz. törvény nem írja elő ezen, szolgálati idő alapján járó ellátások kisegítő alkalmazottak számára történő nyújtását, ellentétben a határozatlan időre vagy határozott időre kinevezett köztisztviselőkkel. A 2/2012. sz. törvény értelmében a határozatlan időre kinevezett olyan, különleges megbízatással rendelkező köztisztviselők, besorolási csoportjuknak megfelelő illetményben részesülnek, beleértve adott esetben a szolgálati idő alapján, háromévenként járó juttatást is.

26

A Bíróság előtt benyújtott ügyiratokból kitűnik, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) kisegítő alkalmazottakra vonatkozó ítélkezési gyakorlata értelmében az ilyen álláshelyek különleges jellegűek, és „bizalmi és különleges tanácsadási” megbízatásokra vonatkoznak. Következésképpen ugyanez bíróság megállapítja, hogy ezen alkalmazottak nem végezhetnek olyan feladatokat, amelyek a közigazgatás általános feladatainak – akár a közigazgatás számára nyújtott szolgáltatások, akár a tisztán a közigazgatási belső szervezethez kapcsolódó aktusok elfogadása – körébe tartoznak. A tárgyilagosság és a hatékony közigazgatás alkotmányos elveivel való közvetlen kapcsolata miatt e szakmai tevékenységekkel az egyenlőség, az érdem, illetve a képesség elve alapján kiválasztott köztisztviselőket kell megbízni.

27

Ezen ítélkezési gyakorlatra, továbbá a közigazgatás és a kisegítő alkalmazott között fennálló, különleges tanácsadáson és bizalmon alapuló sajátos kapcsolatra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés egyrészt, hogy e személyzet a keretmegállapodás 3. szakasza értelmében vett, határozatlan időre alkalmazott munkavállalókhoz hasonlítható‑e. Másrészt felmerül a részéről az a kérdés, hogy nem kellene‑e a kisegítő alkalmazottak alkalmazását olyan esetekre korlátozni, amelyek szükségessége egyértelműen igazolt, hogy elkerüljenek bármilyen visszaélést, és olyan díjazást állapítsanak meg, amely egyensúlyban van a közszolgálati szféra hasonló szakmai tartalmú feladatokkal bíró egyéb álláshelyei esetén járó díjazással.

28

E körülmények között a Tribunal Supremo úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

29

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a „határozott időre alkalmazott munkavállaló”-nak a keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontja szerinti fogalmát akként kell‑e értelmezni, hogy azt alkalmazni kell az olyan munkavállalóra, mint az alapeljárás felperese.

30

A keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának magából a szövegéből is következik, hogy a keretmegállapodás személyi hatályát tágan határozták meg, mivel az általában az „olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra” vonatkozik, akik „a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek” (lásd: Adeneler és társai ítélet, C‑212/04, EU:C:2006:443, 56. pont; Fiamingo és társai ítélet, C‑362/13, C‑363/13 és C‑407/13, EU:C:2014:2044, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Ezenkívül a „határozott időre alkalmazott munkavállalók” keretmegállapodás értelmében vett fogalmának meghatározásába – melyet 3. szakaszának 1. pontja mond ki – munkáltatójuk magán‑ vagy közjogi minőségétől és a szerződésük belső jog általi minősítésétől függetlenül valamennyi munkavállaló beletartozik (Fiamingo és társai ítélet, C‑362/13, C‑363/13 és C‑407/13, EU:C:2014:2044, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Tekintettel az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének fontosságára, amelyek az uniós jog általános alapelveinek részét képezik, az 1999/70 irányelvben és a keretmegállapodásban szereplő azon rendelkezések, amelyek célja a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára ugyanazon előnyök biztosítása, mint amelyek az összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállalóknak járnak, kivéve ha az eltérő bánásmódot objektív indokok támasztják alá, úgy tekintendők, mint általános hatállyal rendelkező rendelkezések, mivel azok az uniós szociális jog különös jelentőségű szabályainak minősülnek, amelyek előnyeiből minimumkövetelményként valamennyi munkavállalónak részesülnie kell (Del Cerro Alonso‑ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 27. pont).

33

Következésképpen az 1999/70 irányelvet és a keretmegállapodást valamennyi olyan munkavállalóra alkalmazni kell, aki díjazás ellenében végez munkát az őt a munkáltatójához kötő, határozott idejű munkaviszony keretében (Del Cerro Alonso‑ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 28. pont; Fiamingo és társai ítélet, C‑362/13, C‑363/13 és C‑407/13, EU:C:2014:2044, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Meg kell állapítani, hogy önmagában az a körülmény, hogy valamely munkavállaló kisegítő alkalmazottnak minősül a nemzeti jog értelmében, és munkaszerződése bizonyos, erre jellemző vonásokat mutat, mint amilyen az alapügyben az ideiglenes jelleg, a szabad kinevezés és jogviszony‑megszüntetés, vagy az, hogy e munkavállaló bizalmi jellegű és különleges tanácsadási feladatokat lát el, irreleváns ebből a szempontból, mivel egyébként kétségbe vonja az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás hatékony érvényesülését, valamint azok egységes alkalmazását a tagállamokban, azáltal, hogy fenntartja ez utóbbiak számára annak a lehetőségét, hogy a személyek bizonyos csoportját önkényesen kizárják az említett uniós eszközökkel elérni kívánt védelem kedvezményéből (lásd analógia útján: Del Cerro Alonso‑ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 29. pont).

35

A keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontjából következik, hogy a határozott időre létrejött munkaszerződést vagy munkaviszonyt az jellemzi, hogy az említett szerződés vagy munkaviszony megszűnését „olyan objektív feltételek útján állapítják meg, mint meghatározott időpont elérése, meghatározott feladat elvégzése vagy meghatározott esemény bekövetkezése”. Tehát az olyan munkaszerződést vagy munkaviszonyt, mint amelyik az alapügy tárgyát képezi, amely automatikusan megszűnik azon hatóság megszűnésével, amelynek a számára a munkavállaló feladatait ellátta, úgy kell tekinteni, hogy az határozott időre szól, amelynek végét az említett 3. szakasz 1. pontja értelmében vett „meghatározott esemény bekövetkezése” határozza meg.

36

Tehát az ilyen helyzetben lévő munkavállaló a keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontja alá tartozik.

37

Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a „határozott időre alkalmazott munkavállaló”-nak a keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontja szerinti fogalmát akként kell értelmezni, hogy azt alkalmazni kell az olyan munkavállalóra, mint az alapeljárás felperese.

38

Második és harmadik kérdésével, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját akként kell‑értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, olyan nemzeti szabályozás, amely – objektív okokkal alátámasztott indokolástól függetlenül – a kisegítő alkalmazottakat kizárja az olyan, szolgálati idő alapján, háromévenként járó juttatásokhoz való jog alól, amelyekben például a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők részesülnek.

39

Amint e kérdéseknek magából a megfogalmazásából következik, azok nem a keretmegállapodás 5. szakaszának értelmezésére irányulnak, amely szakasz kifejezett célja az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozása (Deutsche Lufthansa ítélet, C‑109/09, EU:C:2011:129, 32. pont).

40

A keretmegállapodás 1. szakaszának a) pontja értelmében annak célja a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazásával javítani a határozott ideig tartó munkaviszony minőségét. Ugyanígy a keretmegállapodás preambuluma a harmadik bekezdésében kimondja, hogy az „a szociális partnerek azon szándékát mutatja, hogy általános kereteket állapítsanak meg az egyenlő bánásmód biztosításához a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára, védelemben részesítve őket a hátrányos megkülönböztetéssel szemben”. Az 1999/70 irányelv (14) preambulumbekezdésében az áll e tekintetben, hogy a keretmegállapodás célja többek között a határozott ideig tartó munkaviszony minőségének javítása olyan minimumkövetelmények előírásával, amelyek garantálni tudják a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazását (lásd: Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 47. pont; Nierodzik‑ítélet, C‑38/13, EU:C:2014:152, 22. pont; Montoya Medina‑végzés, C‑273/10, EU:C:2011:167, 29. pont; Lorenzo Martínez‑végzés, C‑556/11, EU:C:2012:67, 34. pont).

41

A keretmegállapodásnak – különösen 4. szakaszának – célja az említett elv határozott időre alkalmazott munkavállalókra történő alkalmazása, annak érdekében, hogy megakadályozható legyen az, hogy az ilyen jellegű munkaviszonyt a munkáltató arra használja, hogy megfossza e munkavállalókat azon jogoktól, amelyek a határozatlan időre alkalmazott munkavállalóknak járnak (Del Cerro Alonso‑ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 37. pont; Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 48. pont; Nierodzik‑ítélet, C‑38/13, EU:C:2014:152, 23. pont; Montoya Medina‑végzés, C‑273/10, EU:C:2011:167, 30. pont; Lorenzo Martínez‑végzés, C‑556/11, EU:C:2012:67, 35. pont).

42

A keretmegállapodással elérni kívánt, a jelen ítélet előző két pontjában említett célkitűzésekre tekintettel a keretmegállapodás 4. szakasza úgy értelmezendő, hogy az az uniós szociális jog olyan elvét fejezi ki, amelyet nem lehet megszorítóan értelmezni (lásd: Del Cerro Alonso‑ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 38. pont; Denuit és Cordenier ítélet, C‑268/06, EU:C:2008:223, 114. pont; Impact‑ítélet, C‑268/06, EU:C:2008:223, 114. pont; Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 49. pont, Nierodzik‑ítélet, C‑38/13, EU:C:2014:152, 24. pont, Montoya Medina‑végzés, C‑273/10, EU:C:2011:167, 31. pont; Lorenzo Martínez‑végzés, C‑556/11, EU:C:2012:67, 36. pont).

43

A szolgálati idő alapján, háromévenként járó juttatásokkal kapcsolatban a Bíróság már kimondta, hogy az ilyen ellátások, amelyek iránti jogosultságot a spanyol jog csak egyrészt a határozatlan idejű munkaviszony keretében az egészségügyben dolgozó, határozatlan időre alkalmazott munkavállalók számára tart fenn, kizárva a határozatlan idejű munkaviszony keretében dolgozó munkavállalókat, másrészt valamely autonóm közösség határozatlan időre kinevezett köztisztviselőiként alkalmazott, alap‑és középfokú intézményben oktató tanárai számára tart fenn, kizárva a határozott időre kinevezett, alap‑ és középfokú intézményben oktató tanárokat, illetve valamely autonóm közösség határozatlan időre kinevezett köztisztviselőiként alkalmazott, felsőfokú intézményben oktató tanárai számára, kizárva a határozott időre kinevezett, felsőfokú intézményben oktató tanárokat, a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti „munkafeltételek” fogalma alá tartoznak (lásd ebben az értelemben: Del Cerro Alonso‑ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 47. és 48. pont; Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 50–58. pont; Montoya Medina‑végzés, C‑273/10, EU:C:2011:167, 32–34. pont; Lorenzo Martínez‑végzés, C‑556/11, EU:C:2012:67, 37. pont).

44

Márpedig a Bíróságnak az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, háromévenként, szolgálati idő alapján járó juttatásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatából, amelyek a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett munkafeltételeknek tekintendők, az következik, hogy a határozott időre alkalmazott munkavállalók – bármilyen objektív indokolás nélkül – nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a határozatlan időre alkalmazott, hasonló helyzetben lévő munkavállalók (lásd ebben az értelemben: Del Cerro Alonso‑ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 42. és 47. pont; Impact‑ítélet, C‑268/06, EU:C:2008:223, 126. pont; Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 53. pont).

45

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás 3. szakasza 2. pontjának meghatározása szerinti „összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott munkavállaló” az a „határozatlan időre szóló munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló, aki ugyanannál a vállalkozásnál dolgozik, és akit ugyanolyan vagy hasonló munkára/tevékenységre alkalmaztak, kellő figyelmet szentelve a szakmai/gyakorlati ismereteknek”.

46

Annak értékelésekor, hogy a munkavállalók a keretmegállapodás értelmében vett azonos vagy hasonló munkát végeznek‑e, e keretmegállapodás 3. szakasza 2. pontjának és 4. szakasza 1. pontjának megfelelően bizonyos tényezők – mint például a munka jellege, szakmai és gyakorlati ismereteik, a képesítési feltételek és a munkafeltételek – összességét kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben: Rosado Santana‑ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 66. pont; Montoya Medina‑végzés, C‑273/10, EU:C:2011:167, 37. pont; Lorenzo Martínez‑végzés, C‑556/11, EU:C:2012:67, 43. pont).

47

A jelen ügyben a spanyol kormány megjegyzi, hogy a kisegítő alkalmazottak a köztisztviselők spanyol jog által előírt többi kategóriáitól eltérő szakmai kategóriát alkotnak, tekintettel munkaviszonyukra, a betöltött feladatokra vagy megbízatásukra, felvételi kritériumaikra, továbbá illetményrendszerükre. E kormány szerint tehát a kisegítő alkalmazottak és a többi nemzeti köztisztviselő közötti eltérő bánásmód nem korlátozódik csupán a jelen ügy tárgyát képező, szolgálati idő alapján járó juttatásokra.

48

Egyebekben az említett kormány hangsúlyozza, hogy a határozatlan időre kinevezett köztisztviselőkkel szemben, akik kiválasztására a nemzeti jognak megfelelően olyan eljárás keretében kerül sor, amely garantálja az egyenlőség, az érdem, illetve a képesség alkotmányos elvének tiszteletben tartását, a kisegítő alkalmazottak kinevezése szabadon történik egy nem állandó, specifikus bizalmi és különleges tanácsadási megbízatás betöltése céljából. A jogviszony megszüntetése ugyancsak szabadon és automatikusan történik azon szerv megszűnésével, amelynek a számára az alkalmazott az említett megbízatást ellátta. Ugyanezen kormány szerint e kinevezési és jogviszony‑megszűnési rendszert a kisegítő alkalmazottakra bízott feladat különleges jellege igazolja, amely egy politikai vagy hasonló természetű álláshely keretei között a bizalmon nyugszik.

49

Mindazonáltal, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnni látszik, az alapeljárás felperese által betöltött feladat nem valamely, a közhatósághoz kapcsolódó különleges megbízatás betöltésében, hanem inkább adminisztratív természetű tevékenységeket érintő együttműködés megvalósításában áll.

50

Mindenesetre ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapügy tárgyát képező, szolgálati idő alapján, háromévenként járó juttatások nyújtása szempontjából a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők és a kisegítő alkalmazottak, amelyek tekintetében állítólagosan eltérő bánásmód valósul meg, a munkafeltételek vonatkozásában, összehasonlítható helyzetben vannak‑e (lásd ebben az értelemben: Rosado Santana‑ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 67. pont; Montoya Medina‑végzés, C‑273/10, EU:C:2011:167, 39. pont, Lorenzo Martínez‑végzés, C‑556/11, EU:C:2012:67, 44. pont).

51

Ha az említett bíróság azt állapítja meg, hogy az alapeljárás felperese által a Consejo de Estado kisegítő alkalmazottjaként betöltött feladatok nem azonosak azon feladatokkal, amelyeket a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők végeznek e közigazgatási szerven belül vagy más közintézménynél, ahol a felperes korábban ugyanezen minőségben dolgozott, és e feladatokhoz nem is hasonlóak, abból az következik, hogy az alapeljárás felperesének helyzete nem összehasonlítható a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők helyzetével.

52

Ha ezzel szemben e bíróság úgy véli, hogy az alapeljárás felperese kisegítő alkalmazotti minőségben azonos vagy hasonló feladatot végzett, mint a Consejo de Estado vagy más hasonló intézmény határozatlan időre kinevezett köztisztviselői, úgy az egyetlen olyan tényező, amely folytán helyzete különbözhet a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők helyzetétől, úgy tűnik, az őt szolgálati idejeinek kisegítő alkalmazotti minőségben történő teljesítése során a munkáltatójához kötő munkaviszonynak az ideiglenes jellege.

53

Ilyen esetben e felperes helyzete hasonló lenne a határozatlan időre kinevezett köztisztviselő helyzetéhez, és azt kellene megvizsgálni, hogy fennáll‑e olyan objektív ok, amely igazolja az ilyen két munkavállaló közötti eltérő bánásmódot, amely a jelen esetben abból ered, hogy az alapeljárás felperesétől az említett szolgálati idő tekintetében megtagadták a szolgálati idő alapján, háromévenként járó juttatások nyújtását.

54

A Bíróság az állandó ítélkezési gyakorlata szerint az „objektív okoknak” a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontjában szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti eltérő bánásmódnak azon az alapon történő igazolását, hogy ezt az eltérő bánásmódot törvényhez vagy kollektív szerződéshez hasonló, általános és absztrakt nemzeti norma írja elő (Del Cerro Alonso‑ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 57. pont, Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 54. pont; Montoya Medina‑végzés, C‑273/10, EU:C:2011:167, 40. pont; Lorenzo Martínez‑végzés, C‑556/11, EU:C:2012:67, 47. pont).

55

Az említett fogalom azt követeli meg, hogy ezt a bánásmódbeli egyenlőtlenséget a szóban forgó munkafeltételeket jellemző, pontosan meghatározott és konkrét tényezők megléte igazolja, abban az egyedi kontextusban, amelyben az felmerül, objektív és átlátható szempontokon alapulva, annak megvizsgálása érdekében, hogy ezen egyenlőtlenség valós igényeknek felel‑e meg, alkalmas‑e a kitűzött cél elérésére, és ahhoz szükséges‑e. Az említett tényezők eredhetnek például azon feladatok különös jellegéből vagy sajátos jellemzőiből, amelyek ellátására a határozott időre szóló szerződéseket megkötötték, illetve – adott esetben – a valamely tagállam által elérni kívánt jogszerű szociálpolitikai célból (lásd: Del Cerro Alonso‑ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 53. és 58. pont; Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 55. pont; Montoya Medina‑végzés, C‑273/10, EU:C:2011:167, 41. pont; Lorenzo Martínez‑végzés, C‑556/11, EU:C:2012:67, 48. pont).

56

Ezzel szemben kizárólag a közigazgatásban dolgozók munkavégzése ideiglenes jellegének alkalmazása nem felel meg ezeknek a követelményeknek, ekként pedig nem képezhet a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti objektív okot (Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 56. pont; Montoya Medina‑végzés, C‑273/10, EU:C:2011:167, 42. pont; Lorenzo Martínez‑végzés, C‑556/11, EU:C:2012:67, 49. pont).

57

A határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók között a munkafeltételeket illetően alkalmazott eltérő bánásmódot ugyanis nem igazolhatja az – általános és absztrakt módon – magára a foglalkoztatás időtartamára utaló szempont. Az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás célkitűzéseit lényegüktől fosztaná meg annak elismerése, hogy valamely munkaviszony ideiglenes jellege önmagában elegendő az ehhez hasonló eltérő bánásmód igazolásához. Valamely ehhez hasonló szempont alkalmazása – a határozott ideig tartó munkaviszony minőségének javítása, valamint az egyenlő bánásmód előmozdítása helyett, amelyek elérésére mind az 1999/70 irányelv, mind pedig a keretmegállapodás törekszik – a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára kedvezőtlen helyzet állandósítását eredményezné (lásd: Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 57. pont; Nierodzik‑ítélet, C‑38/13, EU:C:2014:152, 38. pont, Montoya Medina‑végzés, C‑273/10, EU:C:2011:167, 43. pont; Lorenzo Martínez‑végzés, C‑556/11, EU:C:2012:67, 50. pont).

58

A spanyol kormány arra hivatkozik, hogy a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők és a kisegítő alkalmazottak közötti, alapügy tárgyát képező eltérő bánásmódot ilyen objektív okok fennállása igazolja. E tekintetben kiemeli először is, hogy a kisegítő alkalmazottak kinevezésére ideiglenes jellegű megbízatás teljesítése céljából kerül sor. A kisegítő alkalmazottak feladatainak különleges jellege és sajátos feladatkörük, amely bizalmi vagy különleges tanácsadási megbízatásból áll, nem hasonlítható az olyan megbízatásokhoz, amelyek a közigazgatási szerven belüli állandó jellegű feladatokat foglalnak magukban. E kormány másodsorban arra a tényre hivatkozik, hogy ezen alkalmazottak kinevezése és jogviszonyuk megszüntetése szabad abban az értelemben, hogy a munkáltatót nem köti e tekintetben semmilyen formalitás. Harmadsorban a kisegítő alkalmazotti álláshelyek kivételes jelleget mutatnak, és az ilyen minőségben foglalkoztatott személyek hosszú távon általában nem maradnak szolgálatban. Végül, negyedsorban, mivel az alapügy tárgyát képező, szolgálati idő alapján, háromévenként járó juttatásokat az olyan alkalmazottak díjazásának kell tekinteni, akik folyamatos jelleggel a közigazgatási szerv szolgálatában állnak, és ott tisztán adminisztratív feladatokat látnak el, ellentmondásos lenne e juttatásoknak az e jellemzőkkel nem rendelkező kisegítő alkalmazottak részére történő biztosítása.

59

E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy jóllehet főszabály szerint a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a jelen ítélet 53–56. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat fényében ezek az érvek a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett objektív okoknak tekinthetők‑e, a kisegítő alkalmazottak nem állandó jellege semmiképpen nem minősülhet ilyen oknak.

60

Másrészt, noha a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők felvételével, a megkövetelt képesítésekkel és a rájuk bízott feladatok jellegével kapcsolatos bizonyos különbségek főszabály szerint igazolhatják a kisegítő alkalmazottakkal a munkafeltételeik tekintetében való eltérő bánásmódot (lásd analógia útján: Rosado Santana‑ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 78. pont), úgy tűnik, a jelen ügyben nem ez a helyzet áll fenn.

61

Ugyanis magának a 2/2012. sz. törvény 26. cikke (4) bekezdése második albekezdésének a szövegéből következik, hogy a határozatlan időre kinevezett olyan, aktív szolgálatban álló vagy különleges megbízatással rendelkező köztisztviselők, akik kisegítő alkalmazottak számára fenntartott álláshelyeket töltenek be, részesülnek az alapügy tárgyát képező, szolgálati idő alapján, háromévenként járó juttatásokban. Az, hogy az ilyen határozatlan időre kinevezett köztisztviselők részesülhetnek e juttatásokban, mégpedig azon időszak tekintetében is, amelynek folyamán a kisegítő alkalmazottakra bízott feladatokat teljesítik, ellentmond annak az érvnek, amely szerint a kisegítő alkalmazottakra bízott bizalmi vagy különleges tanácsadási megbízatás sajátos jellege különbözteti meg egymástól az alkalmazottak e két típusát, és igazolja a velük szemben az említett juttatások tekintetében alkalmazott eltérő bánásmódot.

62

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, olyan nemzeti szabályozás, amely – objektív okokkal alátámasztott indokolástól függetlenül – a kisegítő alkalmazottakat kizárja az olyan, szolgálati idő alapján, háromévenként járó juttatásokhoz való jog alól, amelyekben például a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők részesülnek, amennyiben e juttatás folyósítása tekintetében e két munkavállalói kategória helyzete összehasonlítható, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

63

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: