1

Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság, mivel:

megsértette a 2011/92 irányelv 11. cikkéből és a 2010/75 irányelv 25. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2

A 2011/92 irányelv 11. cikke előírja:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy vonatkozó [helyesen: A tagállamok biztosítják vonatkozó] nemzeti jogrendszerükkel összhangban az érintett nyilvánosság azon tagjainak, akik:

a bíróság vagy a törvény értelmében létrehozott, más független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljáráshoz legyen joguk a határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségének kifogásolása céljából ezen irányelvnek a nyilvánosság részvételére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel [helyesen: a bíróság vagy a törvény értelmében létrehozott, más független és pártatlan testület előtti, arra irányuló jogorvoslati eljáráshoz való jogot, hogy vitassák az ezen irányelv nyilvánosság részvételére vonatkozó rendelkezéseinek a hatálya alá tartozó határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszerűségét].

(2)   A tagállamok meghatározzák, hogy az eljárás melyik szakaszában kezdeményezhető a határozatok, jogi aktusok és mulasztások kifogásolása [helyesen: az eljárás melyik szakaszában támadhatók meg a határozatok, a jogi aktusok és a mulasztások].

(3)   Hogy mi minősül kellő mértékű érdekeltségnek és jogsérelemnek, azt a tagállamok határozzák meg összhangban azzal a célkitűzéssel, amely szerint biztosítják az érintett nyilvánosságnak az igazságszolgáltatáshoz való széles körű jogát [helyesen: miszerint a nyilvánosságot széles körben illesse meg az igazságszolgáltatáshoz való jog].

[…]

(4)   E cikk rendelkezései nem zárják ki a közigazgatási hatóság előtt folytatott előzetes felülvizsgálati eljárás lehetőségét, és nem érintik a bírósági felülvizsgálati eljárások kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének a követelményét, amennyiben a nemzeti jog alapján ilyen követelmény fennáll [helyesen: E cikk rendelkezései nem zárják ki a közigazgatási hatóság előtti előzetes jogorvoslati eljárás lehetőségét, illetve nem mentesítenek a nemzeti jogszabályokban adott esetben előírt azon kötelezettség alól, hogy a bírósági eljárás megindítása előtt ki kell meríteni a közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket].

Az eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.

(5)   E cikk rendelkezései hatékonyságának a növelése céljából a tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokról [helyesen: jogorvoslati eljárásokról] gyakorlati információk álljanak a nyilvánosság rendelkezésére.”

3

A 2010/75 irányelv 25. cikke előírja:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy vonatkozó nemzeti jogrendszerükkel összhangban az érintettek körébe tartozó személyeknek joguk van ahhoz, hogy a 24. cikk szerinti határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségével kapcsolatos kifogás esetén bíróság vagy jogszabályban létrehozott, más független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljárás lefolytatását kérjék [helyesen: A tagállamok biztosítják, hogy vonatkozó nemzeti jogrendszerükkel összhangban az érintett nyilvánosság tagjai rendelkezzenek a bíróság vagy a törvény értelmében létrehozott, más független és pártatlan testület előtti, arra irányuló jogorvoslati eljáráshoz való joggal, hogy vitassák a 24. cikk szerinti határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszerűségét], ha következő feltételek valamelyike teljesül:

(2)   A tagállamok meghatározzák, hogy az eljárás melyik szakaszában kezdeményezhető a határozatok, jogi aktusok és mulasztások kifogásolása [helyesen: az eljárás melyik szakaszában támadhatók meg a határozatok, a jogi aktusok és a mulasztások].

(3)   Azt, hogy mi minősül kellő mértékű érdekeltségnek és jogsérelemnek, a tagállamok határozzák meg, összhangban azzal a célkitűzéssel, amely szerint biztosítják az érintett nyilvánosságnak az igazságszolgáltatáshoz való széleskörű jogát [helyesen: miszerint az érintett nyilvánosságot széles körben illesse meg az igazságszolgáltatáshoz való jog].

[…]

(4)   Az (1), a (2) és a (3) bekezdés rendelkezései nem zárják ki a közigazgatási hatóság előtt folytatott előzetes felülvizsgálati eljárás lehetőségét, és nem érintik a bírósági felülvizsgálati eljárások kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének a követelményét, amennyiben a nemzeti jog alapján ilyen követelmény fennáll [helyesen: Az (1), a (2) és a (3) bekezdés rendelkezései nem zárják ki a közigazgatási hatóság előtti előzetes jogorvoslati eljárás lehetőségét, illetve nem mentesítenek a nemzeti jogszabályokban adott esetben előírt azon kötelezettség alól, hogy a bírósági eljárás megindítása előtt ki kell meríteni a közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket].

Az eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokról [helyesen: jogorvoslati eljárásokról] gyakorlati információk álljanak a nyilvánosság rendelkezésére.”

4

A közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 42. §‑a szerint:

„(1)   Kereset útján kérelmezhető valamely közigazgatási aktus megsemmisítése, valamint az elutasított vagy elmulasztott közigazgatási aktus meghozatalára kötelezés.

(2)   Ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a kereset kizárólag abban az esetben elfogadható, ha felperes arra hivatkozik, hogy a közigazgatási aktus vagy a közigazgatási aktus meghozatalának elutasítása vagy elmulasztása megsértette a jogait.”

5

A közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 113. §‑a (1) bekezdésének szövege a következő:

„Ha közigazgatási aktus jogellenes, és ezáltal sérti a felperes jogait, a bíróság a közigazgatási aktust és az esetleges másodfokú határozatot megsemmisíti. […]”

6

A közigazgatási eljárásról szóló törvény 24. §‑a szerint

„(1)   A hatóság hivatalból vizsgálja tényállást. Meghatározza a vizsgálat jellegét és terjedelmét; a hatóságot nem kötik az érdekeltek érvei és bizonyítási kérelmei.

(2)   A hatóság az egyedi esetre vonatkozó valamennyi körülményt köteles figyelembe venni, ideértve az érdekeltek javára szóló körülményeket is.

(3)   A hatóság azon indokkal, hogy nyilatkozatot vagy a kérelmet érdeme tekintetében elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak tartja, nem utasíthatja el a hatáskörébe tartozó nyilatkozatok és kérelmek fogadását.”

7

A közigazgatási eljárásról szóló törvény 44. §‑a előírja:

„(1)   Egy közigazgatási aktus semmis, ha az különösen súlyos hibában szenved, és ez a figyelembe veendő körülmények ésszerű értékelése alapján nyilvánvaló.

(2)   Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállásától függetlenül semmisnek kell tekinteni a közigazgatási aktust, ha

8

A közigazgatási eljárásról szóló törvény 46. §‑a előírja:

„Valamely, a 44. § szerint nem semmis közigazgatási aktus megsemmisítése nem kérhető kizárólag azért, mert az eljárásra, a formára vagy az illetékességre vonatkozó rendelkezések megsértésével jött létre, ha nyilvánvaló, hogy a jogsértés a döntést érdemben nem befolyásolta.”

9

A közigazgatási eljárásról szóló törvény 73. §‑a következőképpen szól:

„(1)   A projektgazdának a vizsgálati eljárás lefolytatása érdekében be kell nyújtania tervet a vizsgálattal megbízott hatóság számára. A terv olyan rajzokból és magyarázatokból áll, amelyek bemutatják a projektet, létrehozásának okait, valamint a projekttel érintett területeket és létesítményeket.

(2)   A teljes terv benyújtását követő egy hónapon belül a vizsgálattal megbízott hatóság állásfoglalásra hívja fel azon hatóságokat, amelyek hatáskörét a projekt érinti, és gondoskodik arról, hogy a terv valamennyi, a projekt hatásaival érintett településen betekintésre hozzáférhetővé tételre kerüljön.

(3)   A kézhezvételt követő három héten belül a (2) bekezdés szerinti települések kötelesek a tervet egy hónapra betekintésre hozzáférhetővé tenni. […]

(3a)   A (2) bekezdés szerinti hatóságnak a vizsgálattal megbízott hatóság által meghatározott, három hónapnál nem hosszabb határidőn belül állást kell foglalnia. Az első mondatban említett határidő lejártát követően előadott állásfoglalást figyelembe kell venni, ha a tervet jóváhagyó hatóságnak tudomása volt vagy tudomása kellett volna lennie a felhozott kérdésekről vagy arról, hogy jelentőséggel bírnak‑e a határozat jogszerűségét illetően. Egyebekben figyelembe vehetők ezen állásfoglalások.

(4)   A betekintés határidejének lejártától számított két héten belül minden olyan személy, akinek érdekeit a projekt érinti, írásban vagy jegyzőkönyvbe vétel útján kifogással élhet a tervvel szemben a településnél vagy a vizsgálattal megbízott hatóságnál. […] A kifogások benyújtásának határideje lejárta után már nem lehet olyan kifogással élni, amely nem valamely különleges magánjogi jogcímen alapul. Ezt fel kell tüntetni a betekintésre hozzáférhetővé tételről szóló hirdetményben vagy a kifogások benyújtásának határidejéről szóló értesítésben. A szervezetek, amelyek más jogszabályokból eredő elismerés szerint a közigazgatási eljárásról szóló törvény (Verwaltungsgerichtsordnung) címén eljárást jogosultak indítani a 74. § szerinti határozattal szemben, az első mondatban említett határidőn belül terjeszthetnek elő állásfoglalást. […]

(5)   Azon települések, ahol betekintésre hozzáférhetővé kell tenni a tervet, azt a helyi szokásoknak megfelelően előzetesen közzé teszik. E közleménynek tartalmaznia kell:

(6)   A kifogások benyújtására nyitva álló határidő lejártát követően a vizsgálattal megbízott hatóság a tervvel szemben időben benyújtott kifogásokat és a (4) bekezdés ötödik mondata szerinti szervezetek által időben benyújtott állásfoglalásokat, valamint a közigazgatási hatóság tervre vonatkozó állásfoglalásait megvitatja a projektgazdával, a közigazgatási hatóságokkal, az érintett személyekkel, valamint a kifogást benyújtókkal vagy az állásfoglalást előterjesztőkkel. A tárgyalás időpontját legalább egy héttel előre kell közölni, a helyi szokásoknak megfelelő módon. A közigazgatási hatóságokat, a projektgazdát és a kifogást benyújtó vagy az állásfoglalást előterjesztő személyeket értesíteni kell a tárgyalások időpontjáról. Amennyiben a közigazgatási hatóságoknak és a projektgazdának címzett értesítéseken kívül több mint ötven értesítés küldendő el, azok hivatalos közleménnyel helyettesíthetők. A hivatalos közlemény a második mondattól eltérően a tárgyalások időpontjának a vizsgálattal megbízott hatóság hivatalos közlönyében, valamint az azon ágazatban terjesztett helyi lapokban történő közzététellel történik, amelyeket érinthet a projekt. A hivatalos közlönyben történő közzétételt figyelembe kell venni a második mondat szerinti határidő kiszámításakor. […]

[…]

(9)   A vizsgálattal megbízott hatóság közli álláspontját a nyilvános vizsgálati eljárás eredményéről, és azt a tárgyalások lezárását követő három hónapon belül a tervet, a közigazgatási hatóságok és a (4) bekezdés ötödik mondata szerinti szervezetek állásfoglalásait, valamint a lezáratlan kifogásokat mellékelve közli a tervet jóváhagyó hatósággal.”

10

A környezeti hatásvizsgálatról szóló törvény (Gesetz über die Umweltverträglichkeitsprüfung; a továbbiakban: a környezeti hatásvizsgálatról szóló törvény) 2. §‑a (1) bekezdésének első mondata előírja:

„A környezeti hatásvizsgálat a projektek megengedhetőségére vonatkozó határozat meghozatalára szolgáló közigazgatási hatósági eljárás szerves részét képezi.”

11

A környezeti hatásvizsgálatról szóló törvény 2. §‑ának (3) bekezdése értelmében „[a]z (1) bekezdés első mondata szerinti [határozatnak minősül]: 1. […] az építési tervet jóváhagyó határozat”.

12

A környezetvédelmi ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény 1. §‑a (1) bekezdésének első mondata előírja, hogy e törvényt a környezeti hatásvizsgálatról szóló törvény 2. §‑ának (3) bekezdése szerinti, a környezeti hatásvizsgálatról szóló törvény alapján környezeti hatásvizsgálatra kötelezhető projektek megengedhetőségére vonatkozó határozatokkal szembeni jogorvoslatokra kell alkalmazni.

13

A környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény 2. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az […] elismert belföldi vagy külföldi szervezet – a saját jogainak megsértésére való hivatkozás kötelezettsége nélkül – [a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény] rendelkezéseinek megfelelően jogosult az 1. § (1) bekezdésének első mondata szerinti határozattal vagy e határozat meghozatalának elmulasztásával szemben jogorvoslattal élni, ha a szervezet

(2)   Egy […] el nem ismert szervezet az (1) bekezdés alapján csak akkor jogosult jogorvoslati kérelem benyújtására, ha

[…]

(3)   Ha a szervezetnek lehetősége volt az 1. § (1) bekezdésének első mondata szerinti eljárásban az álláspontját kifejteni, a jogorvoslati eljárásban nem hivatkozhat olyan kifogásra, amelyre az 1. § (1) bekezdésének első mondata szerinti eljárásban hivatkozhatott volna, de arra nem vagy a hatályos rendelkezések szerint nem megfelelő időben hivatkozott.

(4)   Ha az 1. § (1) bekezdésének első mondata szerinti határozatot a hatályos rendelkezéseknek megfelelően nem tették közzé, és arról az szervezetet nem is értesítették, a kifogást vagy a jogorvoslati kérelmet az arról való tudomásszerzéstől, vagy attól az időponttól számított egy évig lehet benyújtani, amikor arról tudomást szerezhettek volna […]

(5)   Az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati kérelem akkor megalapozott

valamint, ha jogsértés a szervezet által az alapszabálya szerint támogatott célok körébe tartozó környezetvédelmi érdekeket érint. Az 1. § (1) bekezdésének első mondata szerinti határozatok esetében továbbá a környezeti hatásvizsgálat elvégzésére vonatkozó kötelezettség is fenn kell, hogy álljon.”

14

A környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény 4. §‑a előírja:

„(1)   Az 1. § (1) bekezdése első mondatának 1. pontja szerinti, a projektek megengedhetőségére vonatkozó határozatok megsemmisítése akkor kérhető, ha nem került sor [az UPVG] […] rendelkezései szerint:

az elvégzésére vagy pótlására.

[…]

(3)   Az (1) és (2) bekezdés megfelelően alkalmazandó [a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény] 61. §‑ának 1. és 2. pontja szerinti ügyfelek által benyújtott jogorvoslati kérelmekre is.”

15

A környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény 5. §‑a szerint:

„(1)   E törvény azokra az 1. § (1) bekezdésének első mondata szerinti eljárásokra alkalmazandó, amelyeket 2005. június 25‑e után indítottak vagy kellett volna megindítani; a mondat első fele nem alkalmazandó az 1. § (1) bekezdésének első mondata szerinti határozatokra, amelyek 2006. december 15‑ét megelőzően váltak végrehajthatóvá.

[…]

(3)   A jelen törvény alapján már folyamatban lévő elismerési eljárásokat az Umweltbundesamt [szövetségi környezetvédelmi hivatal] a 2010. február 28‑án hatályos rendelkezések alapján folytatja le.

(4)   A 2011. május 12‑én folyamatban lévő, vagy ezt az időpontot követően indult és 2013. január 29‑ig végrehajtható határozattal le nem zárt, az 1. § (1) bekezdése első mondatának 1. pontja szerinti határozathozatali eljárásokat, valamint az 1. § (1) bekezdése első mondatának 2. pontja szerinti engedélyezési eljárásokat a jelen törvény 2013. január 29‑től hatályos rendelkezéseinek megfelelően kell lefolytatni. Az első mondattól eltérően a 4a. § (1) bekezdése csak a 2013. január 29‑ét követően indult bírósági jogorvoslati eljárásokra alkalmazandó.”

16

A Bizottsághoz 2006. december 18‑án panasz érkezett, amely szerint a Németországi Szövetségi Köztársaság a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvénnyel nem megfelelően ültette át az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 40. o.) 10a. cikkét és a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24‑i. 96/61/EGK tanácsi irányelv (HL L 257., 26. o.) 15a. cikkét. E panasz következtében a Bizottság 2012. október 1‑jén felszólító levelet intézett a Németországi Szövetségi Köztársasághoz a 2011/92 irányelv 11. cikkében és a 2010/75 irányelv 25. cikkében foglalt kötelezettségek megsértése tárgyában, amely két irányelv helyébe időközben a 85/337 irányelv, illetve a 96/6 irányelv lépett.

17

A Németországi Szövetségi Köztársaság a felszólító levélre 2012. november 30‑án válaszolt. 2013. február 6‑án az eljárás lezárását kérte a Bizottságtól, mivel a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény elfogadása óta megfelelnek a német jogszabályok a Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein‑Westfalen ítéletnek (C‑115/09, EU:C:2011:289).

18

2013. április 26‑án a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Németországi Szövetségi Köztársaságnak. Az utóbbi 2013. július 10‑én válaszolt arra. A Bizottság, mivel nem találta kielégítőnek e tagállam válaszát, a jelen kereset indításáról határozott.

19

A Bíróság Hivatalához 2014. július 9‑én benyújtott keresetlevélben az Osztrák Köztársaság kérte, hogy beavatkozhasson a Németországi Szövetségi Köztársaság kérelmeinek támogatása végett. 2014. augusztus 11‑i határozatában a Bíróság elnöke helyt adott a kérésnek.

20

A főtanácsnok indítványának ismertetését követően a Németországi Szövetségi Köztársaság a 2015. június 30‑i beadványában kérte a Bíróságtól az eljárási szabályzatának 83. cikke szerint az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, mivel a főtanácsnok indítványa „olyan új jogalapot javasol az eljárás tárgyába felvenni, amelyről a Németországi Szövetségi Köztársaságnak nem volt lehetősége sem írásban, sem szóban nyilatkozni”.

21

Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 83. cikke szerint a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek, illetve az Európai Uniós Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek nem vitattak meg.

22

A jelen esetben nem erről van szó. A Németországi Szövetségi Köztársaságnak az eljárási szabályzat említett cikkében foglalt utolsó feltevésre történő utalását illetőn meg kell ugyanis állapítani, hogy a főtanácsnoknak az ezen tagállam által megkérdőjelezett megfontolásai nem minősülnek a jelen ügy eldöntéséhez alapul szolgáló érvnek.

23

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az eljárás szóbeli szakaszát nem szükséges újból megnyitni.

24

A Bizottság álláspontja szerint a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 113. §‑ának (1) bekezdése a közigazgatási határozatok jogszerűségi felülvizsgálatát jogellenesen korlátozza a csak a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető nemzeti jogi rendelkezésekre. Így eljárási szabálytalanság esetén csak akkor biztosított Németországban a bírói jogvédelem, ha a szóban forgó eljárási szabály alanyi jogot keletkeztet magánszemély javára. Márpedig a 2011/92 irányelv 11. cikke és a 2010/75 irányelv 25. cikke szerint az ezen irányelvek hatálya alá tartozó határozatok jogszerűségét felül kell tudni vizsgálni mind érdemüket, mind pedig az eljárási szabályok tiszteletben tartását illetően.

25

A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy érvel, hogy a tagállamoknak az igazságszolgáltatás területén mérlegelési mozgástér áll a rendelkezésére. A nemzeti bíróságok által elvégzendő felülvizsgálat terjedelmét nem szabályozzák ezen uniós jogi rendelkezések, mivel az utóbbiak nem írják elő az említett bíróságok által alkalmazandó felülvizsgálati szempontokat. A 2011/92 irányelv 11. cikke, valamint a 2010/75 irányelv 25. cikke nem tartalmaz ugyanis a bírói felülvizsgálat terjedelmére vonatkozó követelményt, hanem csak azt a tagállami kötelezettséget állapítja meg, hogy minden határozat vagy minden közigazgatási jellegű mulasztás anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszerűségének vitatását lehetővé tévő jogorvoslati mechanizmust kell biztosítani.

26

A Németországi Szövetségi Köztársaság megállapítja, hogy a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 42. §‑ának (2) bekezdése szerint a közigazgatási aktusra vonatkozó megsemmisítés iránti vagy marasztalásra irányuló kereset elfogadhatósága feltételezi, hogy a magánszemély felperes a „jogainak” ezen aktus vagy az említett aktus elfogadásának elutasítása általi megsértésére hivatkozik. Maga az említett törvény 113. §‑ának (1) bekezdése szerinti kereset megalapozottságához és a közigazgatási határozat esetleges megsemmisítéséhez a felperes valamely alanyi jogának megsértése szükséges. Így elkerülhetők az ugyanazon kereset elfogadhatóságának és megalapozottságának értékelésére vonatkozó ellentmondások, mivel az említett törvény 42. §‑ának (2) bekezdése szerint elfogadható keresetek eredményezhetik az ugyanezen törvény 113. §‑ának (1) bekezdése alapján történő megsemmisítést.

27

Az Osztrák Köztársaság állítja, hogy a bírósági fórum előtti kereset indításához szükséges érdekre vonatkozó feltételek megállapítása és valamely jog megsértése kizárólag a nemzeti jog alá tartozó kérdések. A tagállamok ugyanis széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, amely mindenesetre lehetővé teszi a magánszemélyek jogorvoslathoz való jogának korlátozását a közjogi alanyi jogok megsértése esetében.

28

A Bizottság által felhozott első kifogás megalapozottságának értékelése érdekében meg kell állapítani, hogy az nem a 2011/92 irányelv 11. cikkében és a 2010/75 irányelv 25. cikkében előírt jogorvoslati kérelmek elfogadhatóságának feltételeit érinti, mivel az utóbbiakat a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 42. §‑ának (2) bekezdése szabályozza, hanem az említett jogorvoslati kérelmekre vonatkozó bírósági felülvizsgálat terjedelmét abban az értelemben, hogy e rendelkezések szerint az „érintett nyilvánosság tagjainak” lehetőséget kell adni bíróság előtti, az ezen irányelv hatálya alá tartozó „határozatok, aktusok vagy mulasztások anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszerűségének vitatását lehetővé tévő” bírósági jogorvoslat benyújtására.

29

A közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 113. §‑ának (1) bekezdése előírja lényegében ugyanis, hogy az illetékes bíróság csak annyiban semmisít meg valamely jogellenes aktust, amennyiben, „azáltal”, a felperest „jogsérelem éri”. Valamely közigazgatási aktus megsemmisítése megköveteli tehát, hogy a bíróság által megállapított jogellenesség a felperes alanyi jogának sérelmével járjon.

30

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/92 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése és a 2010/75 irányelv 25. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják az érintett nyilvánosság azon tagjainak, akik jogsérelemre hivatkoznak, amennyiben a tagállam közigazgatási eljárásjoga ezt előfeltételként írja elő, a bíróság vagy a törvény értelmében létrehozott, más független és pártatlan testület előtti, arra irányuló jogorvoslati eljáráshoz való jogot, hogy vitassák az ezen irányelv nyilvánosság részvételére vonatkozó rendelkezéseinek a hatálya alá tartozó határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszerűségét.

31

Egyébiránt az említett cikkek (3) bekezdése előírja, hogy a tagállamok határozzák meg többek között, hogy mi minősül ilyen jogsérelemnek.

32

E feltételek mellett és a jelen kifogást illetően hangsúlyozni kell, hogy ha a szóban forgó tagállam a 2011/92 irányelv és a 2010/75 irányelv fent hivatkozott rendelkezései szerint a magánszemélyek által az ezen irányelvek hatálya alá tartozó határozatokkal, aktusokkal vagy mulasztásokkal szemben benyújtott jogorvoslati kérelmek elfogadhatóságát olyan feltételektől teheti függővé, mint az alanyi jog sérelmének követelménye, e tagállam annak előírására is jogosult, hogy valamely közigazgatási határozat illetékes bíróság által történő megsemmisítéséhez a felperes alanyi jogának megsértése szükséges.

33

A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg a Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein‑Westfalen ítélete (C‑115/09, EU:C:2011:289) 45. pontjában, hogy a nemzeti jogalkotónak lehetősége van arra, hogy korlátozza azokat a jogokat, amelyek megsértésére valamely magánszemély hivatkozhat a 85/337 irányelv 10a. cikkében – jelenleg a 2011/92 irányelv 11. cikkében – szereplő határozatokkal, jogi aktusokkal vagy mulasztásokkal szembeni jogorvoslati eljárás keretében kizárólag az alanyi jogokra korlátozza, az ilyen a korlátozás mint olyan nem alkalmazható a környezetvédelmi szervezetekre anélkül, hogy ne sérülnének a 85/337 irányelv 10a. cikke harmadik bekezdésének utolsó mondatában előírt célkitűzések.

34

Ebből következik, hogy a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 113. §‑ának (1) bekezdése nem tekinthető összeegyeztethetetlennek a 2011/92 irányelv 11. cikkével és a 2010/75 irányelv 25. cikkével.

35

Következésképpen a Bizottság által a keresete alátámasztására felhozott első jogalapot el kell utasítani.

36

E kifogás első részében a Bizottság úgy érvel, hogy a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvény 4. §‑ának (1) bekezdése szerint csak akkor semmisíthető meg valamely közigazgatási engedély, ha azt nem szabályos környezeti hatásvizsgálat vagy előzetes vizsgálat alapján adták meg. Ezzel szemben, amennyiben sor került ilyen környezeti hatásvizsgálatra vagy előzetes vizsgálatra, azonban olyan eljárás során, amely nem felelt meg a 2011/92 irányelv 11. cikkében foglalt követelményeknek, az nem vitatható német bíróság előtt.

37

A szóban forgó közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának ilyen korlátozása ennélfogva összeegyeztethetetlen az uniós jog e rendelkezésével.

38

A Németországi Szövetségi Köztársaság elismeri, hogy a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvény 4. §‑ának (1) bekezdése csak azon esetekre vonatkozik, amelyekben elmaradt a környezeti hatásvizsgálat. Abban az esetben, ha sor került ilyen környezeti hatásvizsgálatra, az azonban eljárási hibában szenvedett, lehetséges mindazonáltal a bírósági jogorvoslat, a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 113. §‑ának (1) bekezdésében és a közigazgatási eljárásról szóló törvény 46. §‑ában előírt feltételek mellett.

39

E tagállam pontosítja, hogy a nemzeti jog ez utóbbi rendelkezése szerint a felperes mindig hivatkozhat a környezeti hatásvizsgálat szabálytalanságára, amennyiben az állítólagos eljárási szabálytalanság nyilvánvalóan nem jelentéktelen a határozat eredményének érdemét illetően.

40

Kifogásának második részében a Bizottság állítja, hogy a közigazgatási eljárásról szóló törvény 46. §‑a szerint valamely magánszemély által környezeti hatásvizsgálatról szóló közigazgatási határozat jogszerűségének eljárási szabálytalanság okán történő vitatása csak akkor járhat az említett határozat megsemmisítésével, ha fennáll annak a lehetősége, hogy az állítólagos eljárási szabálytalanság nélkül eltérő határozat született volna, és e szabálytalanság egyidejűleg érinti a felperes „anyagi jogi jogállását”. Ennélfogva az utóbbi feladata egyrészt az okozati összefüggés, másrészt pedig e szabálytalanságnak a felperes jogaira való hatásának bizonyítása.

41

A Bizottság állítja, hogy a 2011/92 irányelv 11. cikke nem teszi lehetővé az ilyen okozati összefüggés bizonyítása terhének felperesre történő hárítását.

42

Ezen intézmény megállapítja, hogy a közigazgatási eljárásról szóló törvény 46. §‑a által előírt második feltétel, amely szerint az ilyen szabálytalanságnak érintenie kell a felperes „anyagi jogi jogállását”, szintén összeegyeztethetetlen a 2011/92 irányelv 11. cikkével. Ugyanis, amennyiben valamely kereset elfogadható, a tagállamok nem korlátozhatják az említett kereset alátámasztására felhozott jogalapokat. Következésképpen, ha valamely közigazgatási határozat érinti valamely magánszemély alanyi jogát, és ezt követően megilleti a kereshetőségi jog, az illetékes bíróságnak korlátlan bírósági felülvizsgálatot kellene gyakorolnia e határozat jogszerűségét illetően. Ezáltal nem hagyhatja figyelmen kívül az eljárási szabálytalanságokat, még ha azok nem érintik is a felperes védelemhez való jogát.

43

A Németországi Szövetségi Köztársaság hangsúlyozza, hogy a közigazgatási eljárásról szóló törvény 46. §‑ában előírt okozati összefüggés követelménye főszabály szerint nem érinti a 2011/92 irányelv 11. cikkében foglalt célok megvalósítását.

44

E tagállam álláspontja szerint nem helyes a német jogra tekintettel annak megerősítése, hogy a felperes feladata az alanyi jog sérelmének bizonyítása.

45

E tagállam úgy érvel, hogy közigazgatási eljárásról szóló törvény 46. §‑a különös norma, amely lehetővé teszi a hatóság számára a közigazgatási határozat megsemmisítése iránti kérelemmel szemben történő védekezést. A közigazgatási hatóság ugyanis megalapozottan hivatkozhat védelme érdekében azon tényre, hogy a határozata nem semmisíthető meg az azt érintő, a felperes által hivatkozott eljárási szabálytalanság ellenére, ha e hatóság bizonyítja, hogy e szabálytalanság nyilvánvalóan nem befolyásolta a határozat érdemét, aminek vizsgálata az említett törvény 46. §‑a szerint a bíróság feladata. Konkrétan ez azt jelenti, hogy az utóbbi bíróság megsemmisíti az érintett határozatot, ha nem zárható ki, hogy a szóban forgó eljárásijogi hiba befolyásolta az említett határozat eredményét.

46

A Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanakkor megállapítja, hogy a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvény felülvizsgálata keretében a 2011/92 irányelv 11. cikkének átültetését illetően tervezik egy egyértelműsítő rendelkezés elfogadását.

47

A második kifogásnak, a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának a kötelező környezeti hatásvizsgálat vagy előzetes vizsgálat teljes hiányára történő korlátozására irányuló első részét illetően meg kell állapítani, hogy a Bíróság a Gemeinde Altrip és társai ítélet (C‑72/12, EU:C:2013:712) 36. pontjában emlékeztetett arra, hogy a Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein‑Westfalen ítéletének (C‑115/09, EU:C:2011:289) 37. pontjában már akként ítélte meg, hogy a 2011/92 irányelv 11. cikke egyáltalán nem korlátozza az említett rendelkezés szerinti bírósági jogorvoslat alátámasztására hivatkozható jogalapokat.

48

A Bíróság másrészt ezen ítélet 37. pontjában megállapította, hogy a 2011/92 irányelv 11. cikkének rendelkezéseit átültető nemzeti rendelkezések tehát nem korlátozhatják annak alkalmazhatóságát pusztán arra az esetre, ha a jogszerűség vitatása a környezeti hatásvizsgálat elmulasztására alapított jogalapra támaszkodik. Az ugyan elvégzett, de – akár súlyos mértékben – szabálytalan intézkedés esetére való alkalmazhatóság kizárása a 2011/92 irányelv rendelkezéseit a hatékony érvényesülésük lényegétől fosztaná meg. Ez a kizárás tehát ellentétben állna bírósághoz fordulás ezen irányelv 11. cikkében meghatározottakhoz hasonló széles körű jogát biztosítandó célkitűzéssel.

49

Ezen ítélet 38. pontjából kitűnik, hogy az utóbbi rendelkezéssel ellentétes, ha a tagállamok az ezen cikket átültető rendelkezések alkalmazhatóságát kizárólag arra az esetre korlátozzák, amikor a határozat jogszerűségét a környezeti hatásvizsgálat elmulasztása miatt vitatják, arra az esetre azonban nem terjesztik ki, amikor a hatásvizsgálatot ugyan elvégezték, de szabálytalan módon.

50

Következésképpen a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvény 4. §‑ának (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az összeegyeztethetetlen a 2011/92 irányelv 11. cikkével.

51

Ami a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a közigazgatási eljárásról szóló törvény 46. §‑át érintő érvét illet, amely szerint abban az esetben, ha szabálytalanul, de elvégezték a környezeti hatásvizsgálatot vagy előzetes vizsgálatot, lehetséges az e cikkben előírt feltételek mellett a bírósági jogorvoslat, emlékeztetni kell arra egyrészt, hogy valamely irányelv rendelkezéseit vitathatatlan kötelező erővel, valamint a szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel kell átültetni, hogy teljesüljön a jogbiztonság követelménye (Dillenkofer és társai ítélet, C‑178/94, C‑179/94 és C‑188/94–C‑190/94, EU:C:1996:375, 48. pont; Bizottság kontra Portugália ítélet, C‑277/13, EU:C:2014:2208, 43. pont), amely eset nem áll fenn a jelen ügyben.

52

Másrészt nem vitatott, hogy a nemzeti jog említett rendelkezése maga is előír korlátokat a 2011/92 irányelv 11. cikkében foglalt jogorvoslathoz való jog gyakorlása tekintetében, amelynek elemzése a második kifogás második részének részét képezi.

53

Következésképpen a második kifogás első része megalapozott.

54

A második kifogás második részének alátámasztására felhozott első érv szerint a Bizottság azt rója fel a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, hogy a 2011/92 irányelv 11. cikkének hatálya alá tartozó közigazgatási határozat illetékes bíróság által történő megsemmisítését az állítólagos eljárási szabálytalanság és a szóban forgó közigazgatási határozat eredménye közötti okozati összefüggés fennállásának veti alá.

55

A Bíróság e tekintetben már lényegében úgy ítélte meg, hogy az uniós jogalkotónak nem az volt a szándéka, hogy az eljárási szabálytalanságra hivatkozás lehetőségét ahhoz a feltételhez kösse, hogy az a vitatott végleges határozat értelmét befolyásolja. Végül, mivel a 2011/92 irányelvnek többek között az a célja, hogy olyan eljárási garanciákat rögzítsen, amelyek a nyilvánosságnak – a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló – köz‑ és magánprojektek környezeti hatásvizsgálata keretében való kellő tájékoztatását és részvételét lehetővé tegye, az e téren alkalmazandó eljárási szabályok tiszteletben tartásának felülvizsgálata különös jelentőséggel bír. Így az érintett nyilvánosság – a számára a bírósághoz fordulás széles körű jogának biztosítására irányuló célkitűzésnek megfelelően – főszabály szerint tehát minden eljárási szabálytalanságra hivatkozhat a szóban forgó irányelvben meghatározott határozatok jogszerűségét vitató kereset alátámasztására (lásd ebben az értelemben: Gemeinde Altrip és társai ítélet, C‑72/12, EU:C:2013:712, 47. és 48. pont).

56

A jelen kereset keretében meg kell állapítani, hogy – amennyiben a közigazgatási eljárásról szóló törvény 46. §‑a előírja, hogy minden esetben, még ha az érintett területen a nyilvánosság tájékoztatását és részvételét érintő eljárási szabálytalanságról van is szó – a hivatkozott eljárási szabálytalanság és a megtámadott közigazgatási határozat eredménye közötti okozati összefüggés szükséges ahhoz, hogy az illetékes bíróság megállapíthassa az említett határozat megsemmisítését, az ilyen feltétel rendkívül nehézzé teszi a 2011/92 irányelv 11. cikkében foglalt jogorvoslathoz való jog gyakorlását, és sérti ezen irányelvnek az „érintett nyilvánosság tagjainak” az igazságszolgáltatáshoz való széles körű jog biztosítására irányuló célját.

57

Ugyanis a valamely eljárási szabály megsértésével elfogadott közigazgatási határozat megsemmisítésének azon egyetlen indokkal történő elutasítása, hogy a felperes nem bizonyítja e szabálytalanságnak az említett határozat megalapozottságára való hatását, megfosztja az uniós jog e rendelkezését a hatékony érvényesülésétől.

58

Márpedig a jelen ítélet 47. pontjából kitűnik, hogy a Bíróság már megállapította, hogy az uniós jogalkotó nem kívánta korlátozni a 2011/92 irányelv 11. cikkét átültető nemzeti jogi rendelkezés szerinti jogorvoslati kérelem alátámasztására hivatkozott jogalapokat, nem kívánta továbbá az eljárási szabálytalanságra hivatkozás lehetőségét ahhoz a feltételhez sem kötni, hogy az befolyásolja a vitatott végleges határozat értelmét.

59

Egyébiránt a Bíróság is úgy ítélte meg, hogy a 2011/92 irányelv 11. cikke szerinti „jogsérelem” fogalmának értelmezését, és konkrétabban azon, a nemzeti jog által előírt követelményt illetően, amely szerint az ilyen sérelem csak akkor áll fenn, ha a megtámadott határozat eltérő lett volna az állítólagos eljárási szabálytalanság nélkül, az ezen okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítási tehernek a nemzeti jog szerinti, a felperesre történő hárítása alkalmas arra, hogy többek között a szóban forgó eljárások összetettségére vagy a környezeti hatásvizsgálatok technikai jellegére tekintettel rendkívül nehézzé tegye az említett irányelvvel számára biztosított jogok gyakorlását (lásd ebben az értelemben: Gemeinde Altrip és társai ítélet, C‑72/12, EU:C:2013:712, 52. pont).

60

Ebből következik, hogy a 2011/92 irányelv 11. cikke szerinti jogsérelem csakis akkor zárható ki, ha az e rendelkezésben hivatkozott eljáró bíróság vagy hatóság, anélkül hogy a jelen ítélet előző pontjában foglalt okozati összefüggés bizonyításának terhét a felperesre hárítaná, adott esetben a projektgazda vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által szolgáltatott bizonyítékok, illetve általánosabban a benyújtott iratok összessége alapján megállapíthatja, hogy a felperes által hivatkozott eljárási szabálytalanság nélkül sem született volna a vitatott határozattól eltérő határozat (lásd ebben az értelemben: Gemeinde Altrip és társai ítélet, C‑72/12, EU:C:2013:712, 53. pont).

61

Bár igaz, hogy e megfontolások a bírósági jogorvoslat elfogadhatóságának egyik feltételére vonatkoznak, továbbra is jelentőséggel bírnak a nemzeti jogalkotó által előírt az érdemi bírósági felülvizsgálat korlátozásával járó egyik feltételt illetően.

62

A fenti megfontolásokból következik, hogy a közigazgatási eljárásról szóló törvény 46. §‑a által előírt követelmény – amennyiben e rendelkezés a felperesre, az „érintett nyilvánosság tagjára” hárítja az általa állított eljárási szabálytalanság és a közigazgatási határozat eredménye közötti okozati összefüggés fennállására vonatkozó bizonyítás terhét – a 2011/92 irányelv 11. cikke megsértésének minősül, így megalapozott a Bizottság által a második kifogás második részének alátámasztására hivatkozott érv.

63

Ami a Bizottság által a jogalap e részének alátámasztására hivatkozott második érvet illeti, nem vitatott, hogy a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvénynek a közigazgatási eljárásról szóló törvény 46. §‑ával összefüggésben értelmezett 113. §‑a (1) bekezdése szerint, amennyiben valamely környezeti hatásvizsgálati intézkedést szabálytalanul végeztek el, az ilyen eljárás során elfogadott határozatot csak akkor semmisítheti meg az eljárást elbíráló nemzeti bíróság, ha ezen eljárási szabálytalanság a felperes alanyi jogát sérti.

64

Márpedig a jelen ítélet 30–34. pontjából következik, hogy a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 113. §‑ának (1) bekezdésében előírt feltétel, amely az ilyen sértés nemzeti bíróság által történő megállapítását feltételévé teszi a szóban forgó közigazgatási határozat esetleges megsemmisítése megállapításának, nem ellentétes a 2011/92 irányelv 11. cikkével, sem pedig a 2010/75 irányelv 25. cikkével.

65

Ugyanezen következtetés vonatkozik a közigazgatási eljárásról szóló törvénynek a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 113. §‑a (1) bekezdésének első mondatával összefüggésben értelmezett a 46. §‑a szerint a nemzeti bíróságot terhelő kötelezettség vonatkozásában is.

66

Ennélfogva a Bizottság által a jelen kifogás második része alátámasztására felhozott második érvet el kell utasítani.

67

A fenti megfontolásokból következi, hogy a Bizottság által felhozott második kifogás megalapozott, a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 113. §‑ának (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 46. §‑a szerint a felperes alanyi jogának megsértésének követelményére alapított érv kivételével.

68

A Bizottság álláspontja szerint a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvény 2. §‑ának (3) bekezdése és a közigazgatási eljárásról szóló törvény 73. §‑ának (4) bekezdése szerinti, a bírósági jogorvoslatok keretében felhozható kifogásoknak azon kifogásokra történő korlátozása, amelyeket előzetesen megfogalmaztak a közigazgatási eljárás során, ellentétes a 2011/92 irányelv 11. cikkével és a 2010/75 irányelv 25. cikkével.

69

Ezen intézmény állítja, hogy az ilyen korlátozás az érintett nyilvánosság arra irányuló jogának túlzott akadályát jelenti, hogy vitassa az ezen irányelvek hatálya alá tartozó közigazgatási határozatok jogszerűségét. Az ezen korlátozást előíró nemzeti szabályozás ennélfogva ellentétes az igazságszolgáltatáshoz való jog elvével, és korlátozza az említett nyilvánosság hatékony bírói jogvédelméhez való jogot. Az uniós jogrend ugyanis nem teszi lehetővé a bírósági eljárás során felhozott jogalapok elfogadhatóságának azon ténytől való függővé tételét, hogy azokra előzetesen hivatkoztak a közigazgatási eljárás keretében.

70

A Bizottság megállapítja, hogy a bírósági eljárás önálló eljárás, amelyben egy határozat jogszerűségét annak teljességében meg kell tudni vizsgálni. Az elfogadható jogalapok nem korlátozhatók azokra a jogalapokra, amelyeket a közigazgatási eljárásban a kifogások benyújtására nyitva álló rendkívül rövid határidőben benyújtottak.

71

A Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a 2011/92 irányelv 11. cikke és a 2010/75 irányelv 25. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy fenntartsák az érintett területen a bírósági rendszerükben alkalmazott jogi eszközöket. A Bizottság által megkérdőjelezett rendelkezések a jogbiztonság, valamint a közigazgatási és bírósági eljárások hatékonyságának biztosítására irányulnak. Azon rendelkezések, amelyek tiltják a közigazgatási szakasz alatt nem felhozott kifogások bíróság elé terjesztését, az ilyen rendszer szerves részét képezik.

72

E tagállam e korlátozást azzal igazolja, hogy eljárástaktikai okokból általában a közigazgatási eljárás időpontjában ismert kifogások fogadhatók el, és azokra lehet hivatkozni az illetékes bíróságok előtti eljárás során. Így a közigazgatási eljárás nem tudná többé betölteni az érdekek egyeztetésére irányuló különös szerepét. Az ilyen korlátozás egyébiránt megfelelne az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének.

73

A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint továbbá az ilyen korlátozás nem teszi nehezebbé, sem a fortiori lehetetlenné a bírósági felülvizsgálatot, hanem éppen ellenkezőleg, biztosítja, hogy csak a jelentőséggel bíró és a lehető legteljesebb módon részletezett és kimerítően felsorolt tények kerüljenek vizsgálatra. Így csak a felperes által a közigazgatási eljárás keretében, annak sikeres kimenetelének hátrányos befolyásolása érdekében szándékosan nem felhozott körülményekre vonatkozik az említett korlátozás.

74

Az Osztrák Köztársaság úgy érvel, hogy a jelen kereset alapjául szolgáló uniós jogi rendelkezések nemcsak, hogy nem utalnak elévülésre vonatkozó szabályokra, hanem éppen ellenkezőleg a közigazgatási eljárást szabályozó nemzeti jogra utalnak. Így a tagállamok jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a bírósági jogorvoslathoz való jog módozatainak meghatározását, illetve a közigazgatási eljárás szervezését illetően. Egyébiránt a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvény 2. §‑ának (3) bekezdésében és a közigazgatási eljárásról szóló törvény 73. §‑ának (4) bekezdésében foglalt korlátozás gyors és hatékony határozathozatali eljárást biztosító eszköz.

75

A környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvény 2. §‑ának (3) bekezdése, valamint a közigazgatási eljárásról szóló törvény 73. §‑ának (4) bekezdése a közigazgatási eljárás során előadott kifogásokra korlátozza a bírósági jogorvoslat alátámasztására a felperes által a 2011/92 irányelv 11. cikkének és a 2010/75 irányelv 25. cikkének hatálya alá tartozó közigazgatási határozattal szemben felhozható jogalapokat.

76

E tekintetben nem vitatott, hogy sem a 2011/92 irányelv 11. cikkének (4) bekezdése, sem pedig a 2011/75 irányelv 25. cikkének (4) bekezdése nem zárja ki, hogy valamely közigazgatási hatóság előtti felülvizsgálati eljárás előzze meg a bírósági jogorvoslatot, és nem akadályozza meg, hogy a nemzeti jog előírja a bírósági jogorvoslat kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének a felperesre háruló követelményét, az uniós jog ezen rendelkezései nem teszik azonban lehetővé az e felperes által a bírósági jogorvoslat alátámasztására hivatkozott jogalapok korlátozását.

77

A Bíróság már úgy ítélte meg, hogy a 2011/92 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése, amely szerint a szóban forgó cikkben szereplő határozatok, jogi aktusok és mulasztások „anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszerűségének vitatása céljából” jogorvoslati kérelmek tárgyát alkothatják, az ilyen kérelem alátámasztására hivatkozott jogalapok bármely korlátozása nélkül (lásd ebben az értelemben: Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein‑Westfalen ítélet, C‑115/09, EU:C:2011:289, 37. pont). E megfontolás megfelel ugyanis az e rendelkezés által követett, a környezetvédelem területén az igazságszolgáltatáshoz való széles körű jog biztosítására irányuló célnak.

78

Márpedig a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvény 2. §‑ának (3) bekezdése, valamint a közigazgatási eljárásról szóló törvény 73. §‑ának (4) bekezdése olyan különös feltételeket állapít meg, amelyek korlátozzák a bírósági felülvizsgálatot, és amelyeket nem ír elő sem a 2011/92 irányelv 11. cikke, sem pedig a 2010/75 irányelv 25. cikke.

79

A felperest terhelő, az őt érintő közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgáló bíróság előtt hivatkozható jogalapok jellegére vonatkozó ilyen korlátozás nem igazolható a jogbiztonság elvének tiszteletben tartására alapított megfontolásokkal. Nem bizonyított ugyanis, hogy az említett határozat megalapozottságára vonatkozó teljes körű bírósági felülvizsgálat sérti ezen elvet.

80

A közigazgatási eljárások hatékonyságára alapított érvet illetően, bár igaz, hogy valamely jogalapnak a bírósági jogorvoslat keretében történő első felvetése egyes esetekben akadályozhatja ezen eljárás megfelelő lefolytatását, elegendő emlékeztetni arra, hogy maga a 2011/92 irányelv 11. cikke és a 2010/75 irányelv 25. cikke által követett cél a jogalanyoknak nemcsak a bírósági felülvizsgálathoz történő hozzáféréshez való minél szélesebb jog biztosításában áll, hanem annak lehetővé tételében is, hogy e felülvizsgálat összességében a megtámadott határozat mind anyagi jogi, mind pedig eljárásjogi jogszerűségére is vonatkozzon.

81

A nemzeti jogalkotó előírhat azonban olyan különös eljárási szabályokat – mind például a visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen előadott érv elfogadhatatlansága –, amelyek megfelelő mechanizmusok a bírósági eljárás hatékonyságának biztosításához.

82

Következésképpen a Bizottság által a keresetének alátámasztása végett hivatkozott harmadik kifogás megalapozott.

83

A Bizottság a 2012. október 1‑jei felszólító levelében emlékeztet arra, hogy azt a tényt rótta fel a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, hogy a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvény 2. §‑a (1) bekezdésének eredeti változata nem volt összeegyeztethető a 2011/92 irányelv 11. cikkével és a 2010/75 irányelv 25. cikkével, mivel e változat a környezetvédelmi szervezetek kereshetőségi jogát a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogi rendelkezések megsértésére alapított keresetekre korlátozta. Figyelembe véve az e szervezetek által indított keresetek elfogadhatósága és megalapozottsága közötti „párhuzamosságot”, a szóban forgó időbeli korlátozás érdemét tekintve is korlátozza a bírósági felülvizsgálat terjedelmét.

84

A Bizottság megállapítja, hogy a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló, a Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein‑Westfalen (C‑115/09, EU:C:2011:289) ítélet kihirdetését követően 2013. január 29‑én hatályba lépett módosított törvény 2. §‑ának (1) bekezdése szerint a „magánszemélyek számára jogokat keletkeztető” kifejezést törölték e rendelkezés eredeti változatából. Ebből következik, hogy az addig érvényes helyzettel szemben, a környezetvédelmi szervezetek keresetei nem korlátozódnak többé az alanyi jogokat megkérdőjelező helyzetekre.

85

A Bizottság hangsúlyozza mindazonáltal, hogy időben korlátozott a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény alkalmazhatósága. Ugyanis kizárólag a 2011. május 12‑én, a Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein‑Westfalen (C‑115/09, EU:C:2011:289) ítélet kihirdetésének időpontjában még folyamatban lévő eljárások vagy az ezen időpontot követően indított, de 2013. január 29‑én, a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény hatálybalépésekor végrehajthatóvá nem nyilvánított eljárások fejezendők be az említett módosított törvény rendelkezései szerint.

86

Így a Bizottság véleménye szerint, ami a 2005. június 25. után indított és 2011. május 12. előtt lezárt ejárásokat illeti, a környezetvédelmi szervezetek kereshetőségi joga továbbra is a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogi rendelkezésekre alapított keresetekre korlátozódik.

87

A Németországi Szövetségi Köztársaság álláspontja szerint a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény megfelel a jogerő elvének, amennyiben e törvény csak akkor alkalmazandó az adott esetben környezeti hatásvizsgálat megvalósításának kötelezettsége alá tartozó projektekre vonatkozó eljárások eredményeképpen született határozatokra, ha e határozatok az említett törvény eredeti változata hatálybalépésének időpontjában, 2006. december 15. előtt végrehajthatóvá váltak.

88

A Németországi Szövetségi Köztársaság állítja, hogy a negyedik és ötödik kifogásban érintett nemzeti jogi rendelkezések összeegyeztethetők az uniós jogi követelményekkel, mivel tartalmuk tisztán megállapító jellegű, céljuk pedig a törvény alkalmazásának adminisztratív szempontból történő megkönnyítése.

89

E tagállam megállapítjta, hogy annak érdekében, hogy biztosítva legyen mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitása, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működése, fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek jogerőre emelkedtek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, vagy az azok előterjesztésére nyitva álló határidők leteltét követően. Egy tagállam következésképpen nem köteles egy ilyen jogerőre emelkedett bírósági határozat tekintetében felülvizsgálati mechanizmust előrni. Ez igaz azokra a lezárt közigazgatási eljárásokra is, amelyek olyan határozathoz vezettek, amely nem képezte jogorvoslati kérelem tárgyát, és amely e ténynél fogva végrehajthatóvá vált.

90

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/92 irányelv 11. cikkének (3) bekezdése és a 2010/75 irányelv 25. cikkének (3) bekezdése szerint a környezetvédelmi szervezeteket kellő mértékben érdekelteknek kell minősíteni, jogaikat pedig olyan jogoknak, amelyek sérülhetnek, aszerint, hogy a nemzeti szabályozás melyikre utal a keresetek ezen elfogadhatósági feltételei közül (lásd ebben az értelemben: Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein‑Westfalen ítélet, C‑115/09, EU:C:2011:289, 40. pont).

91

Ha a nemzeti jogalkotónak lehetősége is van arra, hogy az alanyi jogokra korlátozza azokat a jogokat, amelyek megsértésére valamely magánszemély hivatkozhat a 2011/92 irányelv 11. cikkében szereplő határozatokkal, jogi aktusokkal vagy mulasztásokkal szembeni jogorvoslati eljárás keretében, az ilyen a korlátozás mint olyan nem alkalmazható a környezetvédelmi szervezetekre anélkül, hogy ne sérülnének az e rendelkezésben előírt célkitűzések (lásd ebben az értelemben: Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein‑Westfalen ítélet, C‑115/09, EU:C:2011:289, 45. pont).

92

Következésképpen az említett szervezetek számára lehetővé kell tenni, hogy a bíróság előtt hivatkozni tudjanak az uniós környezetvédelmi jogot végrehajtó nemzeti jogi jogszabályokra, valamint a közvetlenül hatályos uniós környezetvédelmi jogi jogszabályokra (lásd ebben az értelemben: Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein‑Westfalen ítélet, C‑115/09, EU:C:2011:289, 48. pont).

93

Ami a negyedik és ötödik kifogást illeti, meg kell állapítani, hogy a Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein‑Westfalen ítélet (C‑115/09, EU:C:2011:289) alapjául szolgáló joghelyzet orvoslása érdekében a Németországi Szövetségi Köztársaság kiigazította jogszabályait, és elfogadta a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvényt. Az utóbbi 2013. január 29‑én lépett hatályba, mindazonáltal időben korlátozott hatályú. Ugyanis a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény 5. §‑ának (4) bekezdése szerint ezen új jogszabály azokra a közigazgatási eljárásokra, engedélyezési eljárásokra és jogorvoslati eljárásokra korlátozódik, amelyek 2011. május 12‑én folyamatban voltak, vagy amelyeket ezen időpontot követően indítottak, és 2013. január 29‑én végrehajtható határozattal még nem zártak le.

94

Ebből következik, hogy minden egyéb eljárás továbbra is a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvény régi változatának hatálya alá tartozik. E törvény 5. §‑ának (1) bekezdése része szerint ugyanis e törvény kizárja az említett törvény hatálya alól a hatálybalépésének időpontjában, 2006. december 15. előtt indított eljárásokat.

95

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik azonban, hogy a 2011/92 irányelv 11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a jogalkotó által a belső jogba történő átültetés érdekében elfogadott rendelkezéseket az olyan hatósági engedélyezési eljárásokra is alkalmazni kell, amelyeket ugyan 2005. június 25‑e előtt indítottak, de amelyekben az engedélyeket csak ezen időpontot követően adták ki (lásd ebben az értelemben: Gemeinde Altrip és társai ítélet, C‑72/12, EU:C:2013:712, 31. pont).

96

A Németországi Szövetségi Köztársaság által hivatkozott jogerő elvét illetően igaz, hogy a Bíróság elismerte az ilyen elvnek mind az uniós, mind a nemzeti jogrendekben betöltött jelentős szerepét. Ugyanis mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásának, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek (lásd: Fallimento Olimpiclub ítélet, C‑2/08, EU:C:2009:506, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

97

E tekintetben meg kell azonban állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem hivatkozhat a jogerő elvének tiszteletben tartására, ha az alkalmazhatóságnak a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvényben előírt időbeli korlátozások végrehajthatóvá vált közigazgatási határozatokat érintenek.

98

Egyébiránt az a tény, hogy a 85/337 irányelvet a 2011/92 irányelvben foglalt, a nyilvánosság részvételét és az igazságszolgáltatáshoz való jogot illetően módosító, 2003. május 26-i 2003/35 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 156., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 466. o.) a német jogba történő késedelmes átültetése következtében a Németországi Szövetségi Köztársaság korlátozta az utóbbi irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések időbeli hatályát, azt eredményezi, hogy új átültetési időszakot biztosíthat saját maga számára (lásd analógia útján: Bizottság kontra Portugália ítélet, C‑277/13, EU:C:2014:2208, 45. pont).

99

Ennélfogva el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érvét, amely szerint a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló törvény alkalmazhatóságának időbeli korlátozása szükséges volt a végrehajthatóvá vált közigazgatási eljárások vonatkozásában fennálló jogerő elvének tiszteletben tartása érdekében.

100

A Bizottság által a keresete alátámasztására felhozott negyedik és ötödik kifogás ennélfogva megalapozott.

101

A Bizottság úgy érvel, hogy a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény 5. §‑a (1) és (4) bekezdésének átmeneti rendelkezései összeegyeztethetetlenek a 2011/92 irányelv 11. cikkével és a 2010/75 irányelv 25. cikkével. A környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény e rendelkezései kizárják ugyanis a hatályuk alól a 2005. június 25. előtt indított eljárásokat, és azokat, amelyek már nem voltak folyamatban 2011. május 12‑én, még akkor is, ha az ezen eljárásokban érintett hatóságokat 2005. június 25. után jelölték ki. A Gemeinde Altrip és társai ítélet (C‑72/12, EU:C:2013:712) 30. és 31. pontjából kitűnik ugyanis, hogy a tagállamok az uniós jog említett rendelkezéseinek alkalmazását nem korlátozhatják kizárólag a 2005. június 25. után indított eljárásokra.

102

A Németországi Szövetségi Köztársaság elismeri, hogy a Bizottság hatodik kifogásában hivatkozott eljárások nem zárhatók ki a környezeti ügyekben igénybe vehető jogorvoslatokkal összefüggő kiegészítő rendelkezésekről szóló módosított törvény hatálya alól. Következésképpen az említett törvény új módosítása kidolgozás alatt áll. Mindazonáltal e törvénymódosítás valószínűleg csak csekély jelentőséggel bír, mivel a még folyamatban lévő eljárásokban az illetékes nemzeti hatóságok figyelembe veszik a Gemeinde Altrip és társai ítélet (C‑72/12, EU:C:2013:712) megállapításait.

103

Mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság elismerte a Bizottság hatodik kifogásának megalapozottságát, meg kell állapítani, hogy e kifogás megalapozott.

104

Az előzőekben foglalt összes szempontra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság, mivel

nem teljesítette a 2011/92 irányelv 11. cikkéből és a 2010/75 irányelv 25. cikkéből eredő kötelezettségeit.

105

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az említett szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése szerint, mivel a Bizottság nem adott elő a költségekre vonatkozó kérelmet, minden fél, ideértve az Osztrák Köztársaságot is, maga viseli a saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: