1.

A XIX. században elterjedt a gyógyhatású forrásvizek fogyasztása, amit a társadalmi és kulturális fejlődés következtében a palackozott formában történő forgalomba hozatal követett. 1870‑ben a Perrier természetes ásványvíz forrásának első reklámja „a szódavizek hercegnője” fogalomra utalt. Az uniós jogban a természetes ásványvizek jogi szabályozása az áruk szabad mozgásának a fogyasztók védelmének fokozott hangsúlyozása mellett történő megteremtésére és biztosítására irányuló célkitűzés keretébe illeszkedik.

2.

Ebben az összefüggésben a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a természetes ásványvizek kinyeréséről és forgalmazásáról szóló 2009/54/EK irányelv ( 2 ) 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „azonos forrásból származó természetes ásványvíz” fogalmának értelmezésére vonatkozik, amely irányelv amellett, hogy egységes szerkezetbe foglalta a palackozott ásványvizek piacával kapcsolatos problémakört elsőként szabályozó 80/777/EGK irányelvet, ( 3 ) annak helyébe is lépett. Különösen a 2009/54 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében tilos az azonos forrásból származó vizet több különböző kereskedelmi megnevezéssel forgalomba hozni.

3.

Az alapeljárás tehát a Hotel Sava Rogaška gostinstvo, turizem in storitve, d.o.o. vállalkozás (a továbbiakban: HSR) és a Republika Slovenija (Szlovén Köztársaság, képviseli: Ministrstvo za kmetijstvo in okolje [mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztérium, a továbbiakban: minisztérium]) között van folyamatban, annak tárgyában, hogy az utóbbi nem engedélyezte a HSR számára a „természetes ásványvíz” kereskedelmi megnevezést. Amint az az iratokból kitűnik, az alapügy tárgyát képező megtagadás azon alapul, hogy ugyanazon földfelszín alatti vízadó réteg két kutat lát el, így azt is, amelyre kinyerési engedélyt szerzett a HSR. A második kútból kinyert vizet azonban Szlovéniában már egyedi megnevezéssel elismerték, és ezzel a megnevezéssel jogszerűen forgalmazzák.

4.

Ezen ügy, amelynek középpontjában viszonylag technikai jellegű fogalmak állnak, és amely olyan értelmezési nehézséget vet fel, amely egyrészt az ásványvíz objektív tulajdonságaival, másrészt a kinyerési hely hidrogeológiai jellemzőivel kapcsolatos szempontok eltérő hangsúlyozásából ered, alkalmat biztosít a Bíróságnak arra, hogy első ízben értelmezze a 2009/54 irányelvet a céljainak, valamint a meghozatala alapjául szolgáló értékeknek a tisztázása érdekében.

5.

A 2009/54 irányelv (5) és (9) preambulumbekezdése értelmében:

6.

Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Ez az irányelv valamely tagállamban [helyesen: a valamely tagállamban] a talajból kinyert és ezen tagállam illetékes hatósága által természetes ásványvízként elismert, az I. melléklet I. szakaszában foglalt feltételeknek megfelelő vizekre vonatkozik.”

7.

A 2009/54/EK irányelv 8. cikkének (2) bekezdése kimondja:

„Tilos az azonos forrásból származó természetes ásványvizet több különböző kereskedelmi megnevezéssel forgalomba hozni.”

8.

A 2009/54 irányelv I. mellékletének a „Fogalommeghatározás” címet viselő I. szakasza a következő pontokat tartalmazza:

[…]

[…]”

9.

A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23‑i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) a közösségi vízgazdálkodás és vízvédelem kereteit nem a nemzeti határvonalak vagy politikák, hanem a vízrajzi képződmények, azaz a vízgyűjtők alapján határozza meg, a fenntartható fejlődés figyelembevételével. Terminológiai szempontból a 2. cikke szakjellegű definíciók (pl. „víztartó réteg” vagy „felszín alatti víztest”) összetett rendszerét állítja fel.

10.

A 80/777 irányelvet, amelynek helyébe a 2009/54 irányelv lépett, többek között a természetes ásványvizekről, forrásvizekről, és szódavizekről szóló rendelet ( 5 ) ültette át a szlovén jogrendbe. E rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a természetes ásványvíz olyan víz, amely bizonyos mikrobiológiai előírásokon túlmenően többek között azt a feltételt is teljesíti, hogy minden fertőzéssel szemben védett vízadó rétegből származik, és egy vagy több természetes vagy fúrt járaton keresztül kilépő forrásból jut a felszínre. Ugyanezen rendelet 12. cikkének (4) bekezdése értelmében az ugyanabból a forrásból származó természetes ásványvizet csak egy védjegy alatt lehet kereskedelmi forgalomba hozni.

11.

Az ügy irataiból kiderül, hogy a HSR 2011. július 18‑án az „RgS‑2/88” kinyerési helyből merített természetes ásványvíz tekintetében a „ROI Roitschocrene” kereskedelmi megnevezés elismertetése iránt kérelmet nyújtott be a minisztériumhoz.

12.

A minisztérium 2012. február 26‑i határozatával elutasította e kérelmet azzal az indokkal, hogy az ugyanazon forrásból származó természetes ásványvizet a rendelet 12. cikkének (4) bekezdése és a 2009/54 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében csak egy kereskedelmi megnevezéssel lehet forgalomba hozni, és a 2001. július 3‑i határozatával, a Donat Mg kereskedelmi megnevezéssel természetes ásványvízként már elismert egy olyan természetes ásványvizet, amely ugyanabból a víztartó rétegből származik, mint a szóban forgó víz, de másik kinyerési helyről (elnevezése: V‑3/66–70), illetve azt ezzel a megnevezéssel már forgalomba hozták.

13.

A HSR keresetet nyújtott be e határozat hatályon kívül helyezése iránt az Upravno sodišče‑hoz (közigazgatási bíróság), amelyben azt állította egyrészt, hogy az RgS‑2/88 kinyerési helyből nem ugyanazt a vizet merítik, mint a V‑3/66–70 kinyerési helyből, másrészt hogy különbséget kell tenni a „forrás” és a „víztartó réteg” fogalma között. Miután e keresetét elutasították, a HSR felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, többek között arra hivatkozva, hogy a közigazgatási bíróság tévesen értelmezte a „forrásnak” a 2009/54 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalmát.

14.

A Vrhovno sodišče (legfelsőbb bíróság) az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában kifejti, hogy a „V‑3/66–70” és a „RgS‑2/88” kinyerési helyek azonos földfelszín alatti vízadó réteggel rendelkeznek. ( 6 ) Ezen túlmenően megjegyzi, hogy az ásványvíz szerepel a Szlovéniában elismert természetes ásványvizek jegyzékében, valamint a tagállamok által elismert természetes ásványvizek listáján ( 7 ) megjelölt forrásként a Donat forrás van feltüntetve. ( 8 )

15.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdése a 2009/54 irányelv 8. cikkének értelmében vett „azonos forrásból származó természetes ásványvíz” kifejezés értelmezésére vonatkozik. A bíróság megjegyzi, hogy az említett irányelvben többször használt „forrás” kifejezést az irányelv nem határozza meg. A „természetes ásványvíz” ugyanezen irányelv I. melléklete 1. szakaszának 1. pontjában szereplő fogalommeghatározásának nyelvi eltéréseire tekintettel e kifejezés több értelmezése is lehetséges. E körülmények között a Vrhovno sodišče felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

16.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2014. április 25‑én érkezett a Bírósághoz. Írásbeli észrevételeket a HSR, a szlovén, a cseh és a görög kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő. A HSR, a szlovén és a görög kormány, valamint a Bizottság részt vett a 2015. március 4‑én tartott tárgyaláson.

17.

Kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság a 2009/54 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott tilalom értelmezését kéri a Bíróságtól, amely rendelkezés értelmében tilos „az azonos forrásból származó természetes ásványvizet” több különböző kereskedelmi megnevezéssel forgalomba hozni. Noha a kérdést előterjesztő bíróság a kérdéseket olyan formában tette fel, hogy azok eltérő értelmezési lehetőségeket tartalmaznak, hangsúlyozni kell, hogy valamennyi kérdés középpontjában egy és ugyanazon fogalom van. Így tehát valamennyi, a jelen ügyben írásbeli észrevételeket benyújtó félhez hasonlóan e kérdések együttes kezelését javaslom, azok felépítése ellenére.

18.

Az ügy irataiból kitűnik, hogy az alapvető nehézség, amellyel a kérdést előterjesztő bíróságnak szembe kell néznie, abban rejlik, hogy a 2009/54 irányelv nem tartalmazza a „forrás” fogalom meghatározását, és ezért e fogalom többféle értelmezése lehetséges. Amennyiben az elsődleges célkitűzés a fogyasztók megtévesztésének elkerülése, az „azonos forrás” fogalmát az „ugyanazon kinyerési hely” fogalmára kellene korlátozni. Így kizárólag az ugyanazon kinyerési helyből merített, azonos kémiai és mikrobiológiai összetételű víz tartozna e fogalom alá. Ezzel szemben tág értelmezés esetén úgy kellene tekinteni, hogy az „azonos forrás” fogalma magában foglalja az olyan vizet, amely ugyan több kifolyási pontból származik, de a vízügyi keretirányelv értelmében véve a víztartó réteg közös. ( 9 )

19.

E tekintetben először is a szóban forgó értelmezési kör behatárolása szükséges.

20.

Emlékeztetni kell arra, hogy a palackozott víz forgalmazása területén a harmonizáció megvalósítása rendkívül hosszú és összetett folyamat volt a belső piacon. A tagállamok közötti alapvető nézetkülönbség központjában magának a természetes ásványvíz fogalmának az eltérő megközelítései álltak. ( 10 ) Tehát míg az élelmiszerek és az italok területén a törvényi rendelkezések közelítésének kérdése már az 1950‑es évek végén felmerült, az ásványvizek kinyerésének és forgalmazásának harmonizációjára irányuló irányelv csak 1980‑ban született meg. ( 11 ) Nemzetközi szinten ugyanezt a küzdelmet vívták meg a Codex alimentarius elfogadása körüli viták során. ( 12 )

21.

A 80/777 irányelv tárgya az emberi fogyasztásra szánt ételek termelése és forgalmazása volt, különösen azzal a céllal, hogy megóvja azokat a szennyezéstől, hiszen az emberi egészség forog kockán. Másrészről biztosította a fogyasztó jogait annak – az ásványvíznek a forrásnál való palackozása és megfelelő lezárása eredményeképpen történő – garantálásával, hogy a folyadék megtartja azon jellemzőit, amelyek lehetővé tették az ásványvízként való elismerését. ( 13 ) A 2009/54 irányelv – a 80/777 irányelv utódjaként – nagy vonalakban tehát ugyanezeket az irányvonalakat veszi át.

22.

A 2009/54 irányelv, amelyet az EK 95. cikk (EUMSZ 114. cikk) alapján fogadtak el, az élelmiszerek területén azon jogszabályok közelítésének keretébe illeszkedik, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése. ( 14 ) Értelmezése szempontjából lényeges elem található az (5) preambulumbekezdésében, amely szerint a természetes ásványvizekre vonatkozó szabályok elsődleges célja a fogyasztók egészségének védelme, a fogyasztók megtévesztésének megakadályozása és a tisztességes kereskedelem biztosítása. Ugyanis, amint azt a görög kormány kiemeli, e preambulumbekezdés a 80/777 irányelv átdolgozása során került be a 2009/54 irányelv céljai közé.

23.

Kétségkívül igaz, hogy az ivóvíz és különösen a palackozott víz problémakörére átfogó jellegű szabályozás jellemző. E problémakört több jogi aktus szabályozza: többek között az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló irányelv ( 15 ), a természetes ásványvizeknek a közegészségre kockázatot jelentő összetevőinek megállapításáról szóló irányelv ( 16 ), valamint a gyógyhatású vizek fogalmát bevezető irányelv ( 17 ). Ami különösen a címkézésre vonatkozó szabályokat illeti, a 2009/54 irányelv az élelmiszerek címkézésére vonatkozó általános szabályokhoz képest kiegészítéseket és eltéréseket tartalmaz. ( 18 )

24.

Mindazonáltal a szabályozás tárgyát képező célkitűzések és tárgyak közötti eltérésre tekintettel úgy tűnik számomra, hogy a „forrás” kifejezés 2009/54 irányelvben való jogi fogalommeghatározásának hiánya mégsem orvosolható a vízügyi keretirányelvben szereplő fogalommeghatározásokra történő kereszthivatkozással. Egy ilyen lépés még jogi hibának is minősülhet.

25.

Ugyanis, amint azt a Bíróság már hangsúlyozta, a vízügyi keretirányelv az EK 175. cikk (jelenleg EUMSZ 192. cikk) (1) bekezdése alapján elfogadott keretirányelv. Közös elveket állapít meg, és átfogó intézkedési keretet határoz meg a vízvédelem területén, emellett biztosítja a koordinációt, az integrációt, valamint hosszabb távon az általános elvek és azon struktúrák kidolgozását, amelyek lehetővé teszik az Európai Unióban a víz védelmét és ökológiai szempontból fenntartható felhasználását. ( 19 ) Az irányelv azonban nem írja elő a tagállamok szabályozásainak teljes harmonizációját a vízügy területén. ( 20 ) Az irányelv (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy annak célja a vízi környezet fenntartása és javítása az Unióban Ez a célkitűzés elsősorban az érintett vizek minőségére vonatkozik. ( 21 )

26.

Kétségtelenül nem zárható ki, hogy a különböző irányelvekben található kifejezések valójában ugyanazt a természeti jelenséget határozzák meg, hiszen mind a víztartó réteg, mind a földfelszín alatti vízadó réteg a földfelszín alatti vízgyűjtő egyik formájának leírására irányul. Azonban a 2009/54 irányelv értelmezése szempontjából az említett fogalmak közötti kapcsolat pontatlansága a vízügyi keretirányelv fogalmaira való közvetlen hivatkozás ellen szól.

27.

Végül kiemelem, hogy nincs jelentőségük a kért értelmezés szempontjából az alapjogvita keretében előterjesztett azon kérdéseknek, amelyek a nemzeti hatóságoknak a természetes ásványvíz kitermelésére vonatkozó engedély megadásával kapcsolatos gyakorlatára vonatkoznak, mivel a 2009/54 irányelv 8. cikkének értelmében vett „azonos forrásból származó természetes ásványvíz” fogalmának értelmezését nem befolyásolhatják.

28.

E megfontolások fényében kell értelmezni a 2009/54 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését.

29.

A 2009/54/EK irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében tilos az azonos forrásból származó természetes ásványvizet több különböző kereskedelmi megnevezéssel forgalomba hozni. Érdemes megjegyezni, hogy a 2009/54/EK irányelv 8. cikkét a Bizottság által a 80/777 irányelvre vonatkozóan 1970‑ben előterjesztett javaslathoz képest nem módosították. ( 22 ) Tehát egy állandó, de ugyanakkor homályos rendelkezésről van szó.

30.

Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés hatályának meghatározásához egyaránt figyelembe kell venni kifejezéseit, szövegkörnyezetét, és céljait, valamint a rendelkezés keletkezése az értelmezése szempontjából szintén relevánsnak bizonyulhat. ( 23 )

31.

E tekintetben megjegyzem, hogy a jelen ügyben az „azonos forrás” kifejezés értelmezése kapcsán jelentős feszültség keletkezik egyrészt az ásványvíz objektív tulajdonságai, másrészt a víz által a talajban megtett úthoz kötődő hidrogeológiai jellemzők között. A kérdést előterjesztő bíróság különösen arra vár választ a Bíróságtól, hogy releváns‑e többek között a kinyerési helyek közötti távolság, a víz sajátos minősége, a kinyerési helyek közötti hidraulikus kapcsolat és a kinyerési helyek mélysége. A Bírósághoz benyújtott iratok több, az említett szempontokat összevető állásfoglalást tartalmaznak. Különösen a HSR emelte ki a forrás fogalma és a víztartó réteg fogalma közötti különbséget.

32.

Véleményem szerint egy ilyen technikai jellegű összevetés a kért értelmezést szükségtelenül általánossá teszi. Magam részéről a 2009/54 irányelv 8. cikke tartalmának meghatározásához a 2009/54 irányelv kulcsfogalmából, azaz a természetes ásványvíznek az ezen irányelvnek a fogyasztók védelmére irányuló elsődleges céljával összefüggésben értelmezett fogalmából kívánok kiindulni. E kiindulópont lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az „azonos forrás” fogalmának értelmezése szempontjából a vízrajzi tényezők szerepe kiegészítő jellegűnek tekinthető.

33.

A „természetes ásványvíznek” a 2009/54/EK irányelv I. melléklete I. szakaszának 1. pontja értelmében vett fogalmát az uniós jogalkotó az alábbiak szerint határozta meg: „mikrobiológiai szempontból biztonságos víz ( 24 ), amely földfelszín alatti vízadó rétegből származik, és egy vagy több természetes vagy fúrt járaton keresztül kilépő forrásból jut a felszínre”. A szóban forgó fogalommeghatározás tehát együttesen két szintre vonatkozik: egyrészt a természetes ásványvíz származására, másrészt a víz felszínre jutására. Egyébiránt az említett 1. pont szerint a természetes ásványvíz megkülönböztethető a szokásos ivóvíztől a minősége révén és az eredeti tisztaságánál fogva.

34.

A „forrás” fogalom értelmezése szempontjából e fogalommeghatározás azonban nem áll minden kétségen felül különösen akkor, ha összevetjük más nyelvi változatokkal, ( 25 ) többek között azokkal, amelyekben a víz származásának és felszínre jutásának fogalma között átfedés van, mint például a szlovén változatban. ( 26 )

35.

Márpedig, az uniós szövegek egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi. ( 27 )

36.

E tekintetben, ahogy a fentiekben már rámutattam, a jogalkotó különleges helyet szán a fogyasztók védelmének. E cél a 2009/54 irányelvben több szinten tükröződik. Először is a természetes ásványvizek szabad mozgására vonatkozó célkitűzésre gyakorolt hatás szintjén az irányelv előírja, hogy olyan közös szabályokat kell megállapítani a mikrobiológiai követelményekre vonatkozóan, amelyek lehetővé teszik valamely természetes ásványvíz minősítését, illetve olyan rendszert kell bevezetni, amelynek keretében a tagállamok illetékes hatóságai elismerik az irányelvben foglalt követelményeknek megfelelő vizet. Másodszor a fogyasztók egészségének védelmére vonatkozó célkitűzésre gyakorolt hatás szintjén a 2009/54 irányelv követelményeket ír elő a természetes ásványvizek kémiai összetételére vonatkozóan az általános címkézéssel kapcsolatos követelményekkel összefüggésben. ( 28 ) Ebben az összefüggésben az irányelv olyan sürgősségi intézkedéseket is előír, amelyek lehetőséget adnak a fellépésre a közegészség veszélyeztetése esetén. Harmadszor a tisztességes kereskedelem biztosítására és a fogyasztók megtévesztésének megakadályozására vonatkozó célkitűzésre gyakorolt hatás kapcsán ( 29 ) a 2009/54 irányelv előírja az ásványvíz kizárólagos származási helyének meghatározását, amelyet a 8. cikkének (2) bekezdéséből eredő tilalom támaszt alá.

37.

Megállapítom, hogy összességében véve a 2009/54 irányelv 8. cikkének középpontjában a víz földrajzi származása szerinti kereskedelmi megnevezéssel kapcsolatos problémakör áll. Így ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése meghatározza különösen azt, hogy helység neve abban az esetben jelenhet meg a kereskedelmi megnevezés szövegében, ha olyan természetes ásványvízre vonatkozik, amelynek kinyerése a megnevezésben szereplő helyen folyik. Ugyanezt a logikát követve, az említett rendelkezés (2) bekezdése tiltja az azonos forrásból származó természetes ásványvíz több különböző kereskedelmi megnevezéssel történő forgalomba hozatalát. Végül a 2009/54 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése a címkézéssel és reklámozással összefüggésben a természetes ásványvíz forrásának és kinyerési helyének meghatározásával kapcsolatos problémakört taglalja.

38.

Ellentétben tehát a védjegyek területére vonatkozó szabályozással, amely szerint teljességgel megengedhető több védjegy alkalmazása ugyanazon termék esetében, a 2009/54 irányelv 8. cikke azt célozza, hogy egyértelműen azonosítható legyen a forrás és a földrajzi eredet a természetes ásványvíz kereskedelmi megnevezése alapján.

39.

Végül, elengedhetetlen tehát, hogy a víz kémiai összetétele megfeleljen a 2009/54 irányelv követelményeinek, és megismerhető legyen a fogyasztó számára is, akinek képesnek kell lennie a földrajzi származás jellegzetességeinek azonosítására a kereskedelmi megnevezés és/vagy a címkézés alapján.

40.

Ugyanis, amint az az említett irányelvből következik, a természetes ásványvíz forrásból folyik, vagy abból merítik, és összetételének, hőmérsékletének és más lényeges jellemzőinek a természetes ingadozás határain belül állandóknak kell maradniuk. Amint azt a cseh kormány kiemeli, a 2009/54 irányelv (5) preambulumbekezdésének céljait nem lehetne elérni, ha az ugyanolyan tulajdonságú ásványvizet – még ha több kinyerési helyből is merítenék – különböző megnevezéssel hoznák forgalomba.

41.

Következésképpen a „természetes ásványvíznek” a 2009/54 irányelv (5) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett fogalma annak megállapításához vezet, hogy a jogalkotó célja akkor érhető el, ha a 2009/54 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „azonos forrás” definíciója a természetes ásványvíz kinyerési helyének szintjére korlátozódik, azaz a 2009/54/EK irányelv I. mellékletének 1. pontja értelmében a felszínre jutás helyére.

42.

Annak érdekében, hogy jobban körül lehessen határolni a 2009/54 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének hatályát, bizonyos technikai szempontok vizsgálatára van szükség. Ezzel kapcsolatban célszerű az Agence française de sécurité sanitaire des aliments (Francia Élelmiszerbiztonsági Hivatal, AFSSA) ( 30 ) jelentésére hivatkozni, amelyre a Bizottság is utalt az írásbeli észrevételeiben. A vízrajzi összefüggések tekintetében e jelentésből az következik, hogy az összes természetes ásványvíz a beszivárgott meteorikus vizekből ( 31 ) származik, amelyek a felszínre kerülés előtt hosszú utat tesznek meg a földfelszín alatt. ( 32 ) A felszín alatti vizek a gravitáció erejénél fogva addig szivárognak le, amíg akadályba nem ütköznek, ( 33 ) és az altalaj pórusaiban és üregeiben (víztartó réteg) ( 34 ) összegyűlnek, ahonnan oldalirányban elfolynak. Amikor a víztartó réteg telített részében a hidraulikai terhelés nagyobb lesz, mint a lehetséges kifolyási pontokon, a felszín alatti víz kifolyik a természetes kivezető nyílásokon, azaz a forrásokon keresztül. E jelentés a vizek geológiai szerkezetének meghatározása céljából kitér a vízadó réteg ( 35 ) és a víztartó rendszer ( 36 ) fogalmára is.

43.

Az „azonos forrás” fogalmának fent javasolt értelmezése tekintetében számomra meghatározó jelentőséggel bír egyrészt az a megállapítás, hogy „a természetes ásványvizek felszínre jutási helyének vízrajzi helyzete sokféle és gyakran nagyon bonyolult” ( 37 ), másrészt annak megerősítése, hogy a víz felszín alatti oldalirányú gyűjtőrétegeihez képest sok természetes kivezető nyílás, azaz természetesásványvíz‑forrás van.

44.

Ezenkívül Elmer főtanácsnokhoz hasonlóan, aki a Badische Erfrischungs‑Getränke ügyben nyilatkozott az ásványvíz definíciójáról, ( 38 ) úgy tűnik számomra, hogy a „forrás” fogalom meghatározásának hiánya a jogalkotó szándékát fejezi ki. Ugyanis, ha a jogalkotó a „forrás” fogalmat elsődlegesen olyan vízrajzi jellemzőknek kívánta volna alárendelni, mint például víztartó és vízadó rétegek vagy kinyerési helyek szerkezete, logikus lett volna, ha a fogalomnak meghatározott tartalmat ad. Márpedig a „forrás” fogalomnak a 2009/54 irányelvben való használata megerősíti azt, hogy e fogalom inkább az ásványvíz természetes vagy fúrt járatokon való felszínre jutásának a sokféleségére utal. ( 39 ) Ezzel szemben a geológiai szerkezetnek alapvető jelentősége van magának a természetes ásványvíznek és jellemzőinek meghatározása tekintetében.

45.

Ezen oknál fogva, függetlenül azon talajnak a hidrogeológiai felépítésétől, ahonnan a vizet nyerik, az „azonos forrás” meghatározása szempontjából mindezek ellenére a természetes ásványvíz azonossága a releváns tényező.

46.

A természetes ásványvizeket ugyanis kémiai összetételük alapján, azonosított kizárólagos származási helyükkel határozzák meg (ami a pontosan ugyanolyan kémiai összetételű, kezeléssel ihatóvá tett vizektől való megkülönböztetésük alapját is képezi). ( 40 ) Ily módon a fogyasztó számára lényeges, hogy ugyanaz a kereskedelmi megnevezés ugyanazt a természetes ásványvizet jelentse. Ennélfogva tudományos értelemben véve a földfelszín alatti vízadó réteg vagy víztartó réteg hidrogeológiai szerkezetével kapcsolatos szempont önmagában nem döntő jelentőségű, mivel a földfelszínre vezető geológiai út az, ami befolyásolja a víz összetételét. Következésképpen a 2009/54 irányelv értelmében vett „forrás” fogalom olyan, egy vagy több természetes vagy fúrt járatot jelent, amelyből a 2009/54/EK irányelv I. mellékletének értelmében vett azonos víz folyik ki.

47.

Mindenesetre emlékeztetek arra, hogy a 2009/54 irányelv értelmében vett természetes ásványvizet eredeti állapotában, a nem stabil vagy nemkívánatos részecskék elválasztása kivételével kezelés nélkül kell kinyerni. ( 41 ) Továbbá a 2009/54/EK irányelv I. melléklete I. szakaszának 3. pontja kimondja, hogy „[a] természetes ásványvíz összetételének, hőmérsékletének és más lényeges jellemzőinek a természetes ingadozás határain belül állandóknak kell maradniuk; így különösen a hozam esetleges ingadozása nem befolyásolhatja ezeket”. E megállapítás is egyébként azt az álláspontot támasztja alá, hogy nem a felszínre jutás helyének geológiai szerkezete, hanem a víz összetétele a meghatározó a fogyasztók védelmére irányuló célkitűzés fenntartása szempontjából.

48.

Egyébiránt szeretném kiemelni, hogy az a tény, hogy a víz azonos felszín alatti víztartó rétegből származik, szükséges, de nem elegendő feltétel ahhoz, hogy ugyanazon természetes ásványvíznek minősülhessen. Ezért a kémiailag azonos, de hidrogeológiai és geológiai eredetüket tekintve egymástól független vizek nem minősülnek azonos természetes ásványvíznek.

49.

A fentiekre figyelemmel úgy vélem, hogy a 2009/54 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „azonos forrásból származó természetes ásványvíz” olyan vizet jelent, amely egy vagy több természetes vagy fúrt járaton keresztül jut a felszínre, és ugyanazon földfelszín alatti vízadó rétegből származik, ha ez a víz olyan azonos jellemzőkkel rendelkezik, amelyek állandók maradnak a természetes ingadozás határain belül valamennyi természetes vagy fúrt víznyerőhelyen. Ezzel szemben nem tekinthetők azonos forrásból származóknak azok az ásványvizek, amelyek több természetes vagy fúrt járaton keresztül jutnak a felszínre és ugyanazon földfelszín alatti vízadó rétegből származnak, de a kémiai tulajdonságaik a 2009/54 irányelv I. mellékletében foglalt szempontok tekintetében nem azonosak.

50.

A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Vrhovno sodišče által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

A természetes ásványvizek kinyeréséről és forgalmazásáról szóló, 2009. június 18‑i 2009/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „azonos forrásból származó természetes ásványvíz” olyan vizet jelent, amely egy vagy több természetes vagy fúrt járaton keresztül jut a felszínre, és ugyanazon földfelszín alatti vízadó rétegből származik, ha ez a víz olyan azonos jellemzőkkel rendelkezik, amelyek állandóak maradnak a természetes ingadozás határain belül valamennyi természetes vagy fúrt víznyerőhelyen.