1.

A járművek, többek között a használt járművek adóztatásának problémaköre állandó elem a Bíróság ítélkezési gyakorlatában. ( 2 ) Az utóbbi években a regisztrációs adó sajátos romániai rendszere alkotja az e kérdésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat központi elemét. A jelen ügy tárgyát azok a rendelkezések alkotják, amelyek több, e rendszer uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozatot követően végül e következetlenségek elhárítását célozzák.

2.

A Román Köztársaság 2007. január 1‑jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Ugyanezen a napon lépett hatályba a gépkocsikat és gépjárműveket terhelő különadó, amelyet az adókódexről szóló 571/2003. sz. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 2006. július 17‑i törvény (legea no 343/2006 din 17 iulie 2006 pentru modificarea şi completarea Legii nr. 571/2003 privind Codul fiscal, a továbbiakban: 343/2006. sz. törvény) ( 3 ) vezetett be. 2008. július 1‑jén ezt az adót felváltotta a gépjárművek környezetszennyezését terhelő adó, amelyet a gépjárművek környezetszennyezési adójának létrehozásáról szóló, 2008. április 21‑i 50/2008. sz. sürgősségi kormányrendelet (Ordonanţă de Urgenţă a Guvernului nr. 50/2008 din 21 aprilie 2008 pentru instituirea taxei pe poluare pentru autovehicule, a továbbiakban: 50/2008. sz. OUG) ( 4 ) vezetett be. Az e két aktus alapján előírt adófizetési kötelezettség a jármű román területen való első nyilvántartásba vételével jött létre.

3.

Az 50/2008. sz. OUG által bevezetett adót ezt követően a Bíróság egyik ítélete ( 5 ) az EUMSZ 110. cikkel ellentétesnek nyilvánította. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy kizárólag a jármű nemzeti területen történő első nyilvántartásba vételekor beszedett adó, amely a használt járművek esetében tehát kizárólag a külföldről behozott járműveket terheli, visszatart a más tagállamokból származó használt járművek vásárlásától, anélkül azonban, hogy visszatartana a belföldi piacon jelen lévő, ugyanolyan életkorú és használtsági fokú használt járművek megvásárlásától. ( 6 ) A Bíróság ezt követően ismételten megerősítette ezt az 50/2008. sz. OUG eredeti, illetve „kozmetikai” módosításokat követő szövegezésű rendelkezéseivel kapcsolatos álláspontot. ( 7 )

4.

2012. január 13‑án az 50/2008. sz. OUG helyébe a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adóról szóló, 2012. január 6‑i 9/2012. sz. törvény (Legea nr. 9/2012 din 6 ianuarie 2012 privind taxa pentru emisiile poluante provenite de la autovehicule, a továbbiakban: 9/2012. sz. törvény) lépett. Az e törvény alapján bevezetett adó esetében az adóztatandó tényállás szintén a jármű román területen történő első nyilvántartásba vétele volt. A törvény mindazonáltal tartalmazott egy kiegészítő rendelkezést, a 4. cikk (2) bekezdését, amely szerint:

„Adófizetési kötelezettség keletkezik valamely olyan használt gépjármű tulajdonjogának az első romániai átírásakor is, amelyre vonatkozóan a később [többek között a 343/2006. sz. törvény által] módosított és kiegészített 571/2003. sz. törvény alapján nem került megfizetésre a gépjárművek és személygépkocsik különadója vagy a gépjárművek környezetszennyezési adója [vagyis az 50/2008. sz. OUG által előírt adó], és amely nem tartozik az ezen adók megfizetése alóli kivétel vagy mentesség hatálya alá tartozó járművek kategóriájába a nyilvántartásba vétel időpontjában hatályos szabályozás értelmében.”

5.

A gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adóról szóló 9/2012. sz. törvény bizonyos rendelkezései alkalmazásának a felfüggesztéséről és az e törvény 4. cikke (2) bekezdésének rendelkezései alapján történő adó‑visszatérítésről szóló, 2012. január 30‑i 1/2012. sz. sürgősségi kormányrendelet (Ordonanţa de urgenţă a Guvernului nr 1/2012 din 30 ianuarie 2012 pentru suspendarea aplicării unor dispoziţii ale Legii nr. 9/2012 privind taxa pentru emisiile poluante provenite de la autovehicule, precum şi pentru restituirea taxei achitate în conformitate cu prevederile articolului 4 alineatul (2) din lege) ( 8 ) értelmében a 9/2012. sz. törvény 4. cikke (2) bekezdésének alkalmazását 2012. január 31‑től 2013. január 1‑jéig felfüggesztették, és az e rendelkezés alapján már befizetett adót vissza kellett téríteni. A 2013. január 1‑jéig a 9/2012. sz. törvény alapján beszedett adó tehát még mindig ellentétes volt az EUMSZ 110. cikkel, amit a Bíróság későbbi ítélkezési gyakorlata ( 9 ) is megerősített.

6.

A 9/2012. sz. törvényt ezt követően 2013. március 15‑én felváltotta a gépjárművek után fizetendő környezetvédelmi bélyegilletékről szóló, 2013. február 19‑i 9/2013. sz. sürgősségi kormányrendelet (Ordonanţa de urgenţă a Guvernului nr. 9/2013 din 19 februarie 2013 privind timbrul de mediu pentru autovehicule, a továbbiakban: 9/2013. sz. OUG). ( 10 ) A 9/2012. sz. törvény 4. cikkének (2) bekezdését tehát 2013. január 1‑jétől március 14‑ig alkalmazták. Ezen időszak során valósult meg az alapeljárásban megvizsgált tényállás. A jelen ügy tehát a 9/2012. sz. törvény, és különösen a 4. cikkének (2) bekezdése által előírt jogi helyzet elemzésére vonatkozik.

7.

Mihai Manea, az alapeljárás felperese az Instituţia Prefectului – judeţul Braşov – Serviciul Public Comunitar Regim de Permise de Conducere şi Inmatriculare a Vehiculelortól (a járművek nyilvántartásba vételéért felelős brassói [Románia] szerv), az alapeljárás alperesétől egy általa Spanyolországban vásárolt használt jármű nyilvántartásba vételét kérte. 2013. március 5‑i levelével e hatóság felhívott a 9/2012. sz. törvény által előírt adó megfizetésére. Mihai Manea keresetet nyújtott be a Tribunalul Braşov (brassói elsőfokú bíróság) előtt, azt kérve, hogy járművét anélkül vegyék nyilvántartásba, hogy köteles lenne ennek az általa az uniós joggal ellentétesnek ítélt adónak a megfizetésére. Miután keresetét elutasították, a felperes fellebbezést nyújtott be a Curtea de Apel Braşov (brassói fellebbviteli bíróság) előtt, amely úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

8.

E két, együtt vizsgálandó kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az EUMSZ 110. cikkel ellentétes‑e az, ha a tagállam egységes adót vezet be a járművekre, amelyet a jármű tagállam területén történő első nyilvántartásba vételekor, illetve a már nyilvántartásba vett jármű tulajdonjogának az említett adó bevezetését követő első átruházásakor vetnek ki, és amely alól mentesülnek azok a járművek, amelyek után már hasonló adót fizettek a múltban, azzal, hogy az e tagállam területén már nyilvántartásba vett járművek nem tartoznak ezen új adó hatálya alá, amennyiben esetükben nem kerül sor a tulajdonjog átruházására.

9.

E kérdés megválaszolása a következő pontok tisztázását igényli: először az alapeljárásban szereplő román adóhoz hasonló adó bevezetésének lehetősége, amely szempont kiterjed az azon járművek adóztatásának hiányára is, amelyek tulajdonosa nem változott; másodszor az olyan járművek mentesítése az említett adó alól, amelyek után már a múltban hasonló adót fizettek; és harmadszor az ilyen mentesség alkalmazásának lehetősége abban az esetben, amikor a korábban hatályos román adókat ellentétesnek ítélték az uniós joggal.

10.

Ha elvonatkoztatunk az olyan járművek mentességének kérdésétől, amelyek után már a múltban hasonló adót fizettek, a Romániában a 9/2012. sz. törvény alapeljárásra alkalmazandó változatának alkalmazása révén bevezetett adó koncepciója nagyon egyszerű: az adót mindig akkor kell megfizetni, amikor annak hatálybalépését követően a jármű tulajdonosának nevét először bejegyzik a forgalmi engedélybe. ( 11 ) E tekintetben nem releváns, hogy a járművet már korábban nyilvántartásba vették, illetve hogy e nyilvántartásba vételre Romániában vagy egy másik tagállamban került‑e sor.

11.

Az így kialakított adó bevezetésével a Román Köztársaság az 50/2008. sz. OUG által előírt adónak az EUMSZ 110. cikkel való összeegyeztethetetlenségét kívánta kiküszöbölni. Ez az összeegyeztethetetlenség abból fakadt, hogy az adót kizárólag a jármű első romániai nyilvántartásba vételének alkalmával vetették ki, így a használt járművek esetében a más tagállamokból behozott járművek az adó alá estek, míg a nemzeti piacon már jelen lévő járművek az alól mentesültek. ( 12 ) A 9/2012. sz. törvény alapján bevezetett adó ezzel szemben egyetlen alkalommal terhelt minden járművet, amelyet megvásárlása után az új tulajdonos nevén nyilvántartásba vettek.

12.

Az adó ilyen kialakítása álláspontom szerint nem vet fel kétségeket az EUMSZ 110. cikk szempontjából. Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az EUMSZ 110. cikk nem tiltja a tagállamok számára az új adók bevezetését, illetve a létező adók mértékének vagy adóalapjának módosítását, amennyiben ezek az adók objektív szempontokon alapulnak, és nem eredményezik a más tagállamokból behozott áruk hátrányos megkülönböztetését. ( 13 ) A kizárólag a külföldről behozott járműveket terhelő adó esetében a hátrányos megkülönböztetés abból ered, hogy az ilyen jármű vevőjének adót kell fizetnie a vételáron felül, míg ugyanezen jármű országon belüli megvásárlása esetén annak csak a vételárát fizeti meg. Az adó kiterjesztése a belföldi járművekre kiküszöböli ezt a hátrányosan megkülönböztető hatást.

13.

A használt járműveket illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított egy olyan elvet is, amely kiegészíti a másik tagállamból származó áruk hátrányos adójogi megkülönböztetése tilalmának elvét. Ezen elv szerint a behozott használt járművet terhelő adó nem ellentétes az EUMSZ 110. cikkel, feltéve hogy összege nem haladja meg a nemzeti piacon jelen lévő hasonló járművek értékébe beépült hasonló maradványadó összegét. ( 14 )

14.

A Bíróság nem határozta meg a járműveket terhelő adó számításának kötelező módszerét. Egy ilyen módszernek mindazonáltal figyelembe kell vennie a jármű értékcsökkenését, valamint korát és használatának mértékét, oly módon, hogy a más tagállamokból importált használt járművekre kivetett adó ne haladja meg a belföldi járművek értékébe beépült említett maradványadó összegét. ( 15 )

15.

Az 50/2008. sz. OUG által bevezetett adó tekintetében a Bíróság elvégezte annak alapos elemzését, és úgy ítélte meg, hogy az megfelel a fenti szempontnak. ( 16 ) Mivel a 9/2012. sz. törvény által bevezetett adó számításának a 6. és 9. cikkben meghatározott szabályai láthatóan közel állnak az 50/2008. sz. OUG által előírt szabályokhoz, így igen valószínű, hogy azok szintén megfelelnek a fenti szabálynak. Ezt a megállapítást mindazonáltal véglegesen a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megtennie.

16.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésben az említett adó alá tulajdonosváltás hiányában nem eső, Romániában nyilvántartásba vett járművek létezésével kapcsolatban felvetett probléma álláspontom szerint nem változtat e következtetésen. Először, ahogy azt a Bizottság is joggal jegyzi meg észrevételeiben, nem a jármű használatát, hanem nyilvántartásba vételét, vagyis közvetve annak megszerzését terhelő adóról van szó. Másodszor az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az EK‑Szerződés rendszerében az EUMSZ 110. cikk kiegészíti a vámok és az azonos hatású díjak eltörléséről szóló rendelkezéseket. E rendelkezés célja, hogy szabályos versenyfeltételek mellett biztosítsa az áruk szabad mozgását a tagállamok között a védelem minden olyan formájának kiiktatásával, amely a más tagállamból származó termékekre vonatkozó hátrányosan megkülönböztető belső adó alkalmazásából eredhet. ( 17 ) Egy használt jármű ugyanakkor csak azzal a feltétellel tekinthető árunak, ha azt eladásra bocsátják. A forgalomba nem hozott járművek adóztatásának elmaradása tehát nem jár az EUMSZ 110. cikkel ellentétes hátrányos megkülönböztetéssel.

17.

Végül emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság nemrég hozott egy olyan ítéletet, amely arra utalhat, hogy az adómértékeknek, az adóalapnak és az adó számítási módjának elemzése bizonyos helyzetekben elégtelennek tűnhet. ( 18 ) Szükségesnek bizonyulhat ugyanis azon jármű megkeresése a nemzeti piacon, amelynek tulajdonságai a legközelebb állnak az eljárás tárgyát képező jármű tulajdonságaihoz, és az e második jármű után fizetendő adó összegének összehasonlítása az első jármű értékébe beépült maradványadó összegével. Ez az ítélet azonban egy olyan holland adó sajátos helyzetére vonatkozott, amelynek alapját a jármű használt járművekre vonatkozó értékcsökkenési rátának megfelelően arányosan csökkentett katalógusára alapján számították ki. ( 19 ) Nem gondolom, hogy az ezen ítéletben végzett értékelést szélesebb körben is alkalmazni lehetne, különösen az említett holland adótól eltérő koncepción alapuló adókat illetően. A Bíróság egyébként úgy ítélte meg, hogy a holland adó ellentétes az EUMSZ 110. cikkel, egy a számítási módját érintő módosítás miatt, amely alapján a jármű értékén alapuló elemhez hozzáadtak egy másik, a CO2‑kibocsátástól függő elemet, így a más tagállamokból importált járműveket terhelő adó a módosítás után elkerülhetetlenül meghaladta a Hollandiában a módosítást megelőzően nyilvántartásba vett hasonló járművek értékébe beépült maradványadó összegét. ( 20 ) Az említett ítélet tehát olyan helyzetre vonatkozott, amelyben egy tagállam növeli a már hatályban lévő adót, ezáltal a más tagállamokból behozott használt járműveket érintő hátrányos megkülönböztetést idézve elő.

18.

A fenti okok miatt úgy vélem, hogy egy az adott adót bevezető tagállam területén történő első nyilvántartásba vételükkor, illetve a már nyilvántartásba vett járművek tulajdonjogának az adó bevezetésének időpontját követő első átruházásakor a járműveket terhelő egységes adó főszabály szerint nem ellentétes az EUMSZ 110. cikkel, amennyiben megfelel a jelen indítvány 14. pontjában rögzített feltételnek.

19.

A járművek nyilvántartásba vételekor kivetett új adó bevezetése mellett a 9/2012. sz. törvény 4. cikkének (2) bekezdése ezzel egyidejűleg mentesíti ezen adó alól azokat a járműveket, amelyek után már megfizették a korábban alkalmazandó hasonló adót, vagyis a 343/2006. sz. törvény, illetve az 50/2008. sz. OUG által előírt adót. A román kormány által a jelen ügyben előterjesztett észrevételekben tett pontosítások szerint e mentesség e járművek kettős adóztatásának elkerülését célozza. Meg kell vizsgálni, hogy e mentesség azt eredményezi‑e, hogy a román adó összeegyeztethetetlen az EUMSZ 110. cikkel.

20.

Az ilyen mentesség azt jelenti, hogy ez az új adó nem terhel minden, a nemzeti piacon értékesített használt járművet, noha főszabály szerint terhel minden más tagállamból importált járművet. A korábban alkalmazott adó maradványösszege mindazonáltal továbbra is benne lesz az új adó alól mentesített járművek értékében. E mentesség jogszerűségének feltétele tehát megegyezik a 14. pontban szereplő feltétellel, vagyis a más tagállamokból importált használt járművekre kivetett új adó összege nem haladhatja meg a hasonló belföldi használt járművek értékébe beépült korábbi adó maradványösszegét.

21.

A jelen indítvány 18. pontjában hivatkozott adó bevezetése mellett a tagállam tehát mentesítheti az alól azokat a járműveket, amelyek után már megfizették a korábban alkalmazandó adót, azzal a feltétellel, hogy a más tagállamokból importált használt járművek után beszedett új adó összege nem haladhatja meg a hasonló belföldi járművek piaci értékébe beépült korábbi adó maradványösszegét.

22.

Úgy tűnik, hogy a jelen esetben ez a feltétel teljesült, mivel, ahogy már említettem, a 9/2012. sz. törvény alapján bevezetett adó összegének számítási módja igen közel áll az 50/2008. sz. OUG által előírt adóéhoz, illetve azon adóéhoz, amely korábban a 343/2006. sz. törvénynek felelt meg, és az megfelelően figyelembe veszi a jármű értékcsökkenését, valamint korát és használatának mértékét.

23.

Még meg kell vizsgálni, hogy a jelen indítvány 21. pontjában szereplő elv alkalmazható‑e a járműveket terhelő román adó sajátos esetében, és ha igen, milyen mértékben.

24.

Ahogy azt a bevezetőben jeleztem, a 9/2012. sz. törvény rendelkezései, amelyek a jelen ügy tárgyát képező adót szabályozzák, azt írják elő, hogy az adó alól mentesülnek azok a járművek, amelyek után már megfizették a 343/2006. sz. törvény, illetve az 50/2008. sz. OUG által előírt adót.

25.

A későbbi határozatok ( 21 ) által is megerősített Tatu‑ítélet eredményeként az 50/2008. sz. OUG által bevezetett adót ellentétesnek ítélték az EUMSZ 110. cikkel, azzal az indokkal, hogy az hátrányosan megkülönböztette a más tagállamokból behozott használt járműveket a hasonló belföldi járművekhez képest.

26.

A 343/2006. sz. törvény által bevezetett adót illetően nem kezdeményeztek előzetes döntéshozatali eljárást. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás során a Bíróság nem értékeli a tagállamok nemzeti joga konkrét rendelkezéseinek összeegyeztethetőségét az uniós joggal, hanem pusztán csak értelmezi az uniós jogot, ami alapján a nemzeti bíróságok ezt követően dönteni tudnak a nemzeti szabályok összeegyeztethetőségéről. Úgy tűnik, hogy a 343/2006. sz. törvény alapján kialakított adó ugyanolyan hátrányosan megkülönböztető jelleggel bírt, mint amelyet az 50/2008. sz. OUG által előírt adó tekintetében megállapítottak. E körülmények között a román bíróságoknak azt a Tatu‑ítélet és a későbbi ítélkezési gyakorlat alapján szintén ellentétesnek kell tekinteniük az EUMSZ 110. cikkel.

27.

Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az uniós jog megsértésével beszedett adókat kamatokkal együtt vissza kell téríteni. E kötelezettség az ilyen adókat tiltó uniós jogi rendelkezések, illetve a Bíróság azokkal kapcsolatos értelmezése által a jogalanyok számára biztosított jogok következményét és végrehajtását jelenti. ( 22 )

28.

A jármű mentesítése az új adó alól, azzal az indokkal, hogy arra már egy korábban alkalmazandó és később az uniós joggal ellentétesnek ítélt adó vonatkozott, nem képezi e kötelezettség teljesítésének szabályos módját. E két adó alanyai ugyanis két különböző körből kerülnek ki. A mentesség ugyanis a jármű vevőjét illeti meg, aki mentesült a jármű saját nevén történő nyilvántartásba vétele során az adó megfizetésének kötelezettségétől, míg a korábbi, az uniós joggal összeegyeztethetetlennek nyilvánított adó visszatérítésére jogosult személy az, aki ezt az adót megfizette, vagyis a jármű eladója, vagy valamelyik még korábbi tulajdonosa, amennyiben a járművet a korábbi adó megfizetésének időpontja és az új adó hatálybalépésének időpontja között már eladták. Még ha ez az uniós joggal összeegyeztethetetlennek ítélt adónak megfelelő adóbevétel ilyen módon ki is egyenlítődik, az abból következő előnyben nem az a személy részesül, aki ezen adó visszatérítésére jogosult, hanem egy harmadik személy. A jogosult az eladási árban legfeljebb a jármű értékébe beépült maradványadó összegét nyeri vissza, amely azonban csak ritkán felel meg a ténylegesen megfizetett adó összegének, és semmiképpen sem tartalmazza a fizetendő kamatokat.

29.

A fenti okok miatt egy az uniós jogot megsértve kivetett adó kompenzációját az új adó alóli mentesítés révén megcélzó mechanizmus nem garantálja az új adónak az EUMSZ 110. cikk által megkövetelt semlegességét sem. Mivel ugyanis az adó visszatérítésére irányuló kötelezettséget nem teljesítették, az adóalany továbbra is jogosult visszatérítésre, vagyis olyan alacsonyabb árat követelhet az adásvétel során, amely nem veszi figyelembe a korábban megfizetett adót. Nem lehet tehát úgy tekinteni, hogy az említett adó maradványösszege beépült a jármű értékébe. A külföldről behozott járművek – amelyekre továbbra is vonatkozik az új adó, mivel a meghatározás szerint nem tartoznak a mentesség hatálya alá – tehát automatikusan hátrányosabb versenyhelyzetbe kerülnek, mint a belföldi járművek, amelyek után megfizették a korábbi, az uniós joggal összeegyeztethetetlen adót.

30.

Úgy vélem tehát, hogy bár a tagállam főszabály szerint valóban jogosult a jelen indítvány 21. pontjában hivatkozott ilyen típusú mentesség alkalmazására, az mindazonáltal nem nyújtható a korábban alkalmazandó és később az uniós joggal ellentétesnek ítélt adó megfizetése miatt.

31.

Az alapeljárás tárgyát képező konkrét román esetben ebből álláspontom szerint az következik, hogy az EUMSZ 110. cikkel ellentétes a 9/2012. sz. törvény 4. cikkének (2) bekezdése által előírt mentesség, amely alapján mentesülnek az e törvényben előírt adó alól az olyan járművek, amelyek után már megfizették a korábban a 343/2006. sz. törvény, illetve az 50/2008. sz. OUG alapján alkalmazandó adót. ( 23 )

32.

Nincs helye a következtetés módosításának azon az alapon, hogy a Tatu‑ítéletében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az 50/2008. sz. OUG által előírt adó nem jelentette hátrányos megkülönböztetés forrását a más tagállamokból származó használt járművek, valamint a korábbi behozatal és ezen adó megfizetése után a román piacon már jelen lévő járművek között. ( 24 ) E megállapítást ugyanis a Bíróság azt megelőzően tette, hogy összehasonlította ítélete további részében a más tagállamokból származó járművek helyzetét azon (Romániában az adó bevezetését megelőzően nyilvántartásba vett) járművek helyzetével, amelyek után ezt az adót soha nem fizették meg, és megállapította, hogy az hátrányos megkülönböztetést jelent általában véve a használt járművek számára. ( 25 )

33.

Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy a Bíróságnak az 50/2008. sz. OUG által bevezetett adó uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozatai, amelyek – ahogy azt a fenti 26. pontban megállapítottuk – alkalmazandók a 343/2006. sz. törvény által kialakított adóra is, éppen a használt járművekre vonatkoztak. A Bíróság ezekben az ítéletekben ugyanis azt állapította meg, hogy az EUMSZ 110. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam a gépjárművek e tagállamban való első nyilvántartásba vételekor a gépjárműveket terhelő környezetszennyezési adót vezet be, amennyiben ezt az adóügyi intézkedést oly módon alakítja ki, hogy az visszatart a más tagállamokban vásárolt használt járműveknek az említett tagállamban való forgalomba helyezésétől, anélkül azonban, hogy visszatartana a belföldi piacon jelen lévő, ugyanolyan életkorú és használtsági fokú használt járművek megvásárlásától. ( 26 ) E tekintetben az új járművek helyzete eltérő, mivel egy új járművet per definitionem mindig első alkalommal vesznek nyilvántartásba, ( 27 ) függetlenül attól, hogy azt abban az országban gyártották, amelyben a nyilvántartásba vételre sor kerül, vagy külföldről hozták be. Az érintett államban való első nyilvántartásba vétel során beszedett adó tehát az új járművek tekintetében nem gyakorolt olyan hátrányosan megkülönböztető hatást, mint a használt járművek esetében.

34.

Nem látok arra sem okot, hogy úgy tekintsük, hogy a 343/2006. sz. törvény, illetve az 50/2008. sz. OUG alapján az új járművek nyilvántartásba vételekor kivetett adót ellentétesnek tekintsük az uniós joggal. Nem ellentétes továbbá az EUMSZ 110. cikkel a 9/2012. sz. törvény 4. cikkének (2) bekezdésében előírt mentesség, mivel az a Romániában új járműként nyilvántartásba vett járműveket érinti, természetesen a 21. pont végén rögzített feltétellel.

35.

A fenti megfontolások alapján azt indítványozom, hogy a Bíróság a Curtea de Apel Braşov által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: